Ne Félj A Gendertől!

Eredetileg a 15 éves Wikipedia-ról akartam cikket írni, mert megérdemlik – de az élet felülírta eme tervemet. A mai reggelünk nagyon, de tényleg nagyon mozgalmas volt. Hála nektek! Megszámlálhatatlanul sok Hallgatónktól, Olvasónktól kaptuk meg az index.hu és a 444.hu egy-egy cikkét. Úgy láttuk, hogy velünk együtt eme szerkesztőségek is jót kacagtak azokon a hazug vádakon, amelyek Kanadával szemben – ismételten – megfogalmazódtak! Mert ez, legnagyobb sajnálatunkra, nem az első alkalom volt, sőt, ez az “Észveszejtő butaság, teljes hamisság” egyre nagyobb publicitást kezd elérni.

 

Azzal a ma7.sk weboldalon megjelent, nettó hazugságokkal, szélsőségekkel és tudatlanságból fakadó értetlenkedéssel, vallási fundamentalizmussal fertőzött hangulatkeltő cikkel, amelynek második felvonása 2020. január 15-én volt látható, hallható a rémHírTV népnevelési célzattal működő Credo c. műsorában mi már 2019. júliusában foglalkoztunk a Kanada Nap alkalmából rögzített adásunkban.

a képre kattintva meghallgathatod,
hogy mit mondtuk fél évvel ezelőtt

 

Ha nem egészen érted, hogy miről is van szó, ha nem találkoztál a témával, semmi gond, az alábbiakban jön egy kis alapozás, itt be tudod pótolni a lemaradást:

• a szóban forgó interjú a rémHírTV-n,
• de nem maradhatott ki a másodközlésből a „majd mi megmondjuk miről mit kell gondolni” pestisrácok.hu sem,
• és az erről írt index.hu cikk itt,
• a 444.hu-n megjelent cikk pedig itt olvasható,
• és a 168óra is lehozta a cikket (a 444.hu alapján),
• és végezetül pedig: Kanada Banda Extra #2. adás, az epizód első 15 percében beszéltünk erről.

 

Cúth Szakállas Katalinnal, a szlovákiai Párkányban (más források szerint a felvidéki Búcson) élő 4 gyermekes édesanyával már 2014 szeptemberében interjút készített a pozsonyi székhelyű Új Szó c. lap.

Ebben az interjúban még szó sem volt semmiféle globalista/kanadai gender-ideológiáról, szóba sem került egyetlen egyszer sem a mérgező genderlobby, vagy a kisfiúból kislányt, illetve a kislányokból kisfiúkat csináló kanadai oktatási rendszer, vagy a szülők háta mögött aljas eszközökkel tevékenykedő óvonők, óvodák és orvosok hálózata! Mert akkor még – Katalin képzeletvilágában – nem létezett egyik sem.

Katalinék, 17 év kanadai tartózkodást követően, 2012-ben költöztek vissza Szlovákiába. Erről így írt az Új Szó: „A kérdésre, hogy végül is miért jöttek haza, szinte egyszerre válaszolják, hogy a gyerekeink magyar iskolába járhassanak. (..) Nem akartam, hogy a gyerekeim meg legyenek fosztva a magyar történelemtől és irodalomtól, a magyar kultúrától, hiszen ez fontosabb örökség, mint a vagyon.” – nyilatkozták.

 

a képernyő előtt a fotelben ülve rettegők csatornája

 

A cikkek elolvasása és az interjú meghallgatása után Lator és én próbáltuk kitalálni, megfejteni Katalin motivációját. Nem mondanám, hogy sikerrel jártunk.

• Vajon honnan jött ez a mély gyűlölet és undor, amelyet Katalin Kanada iránt érez?
• Miért folytat Kanada ellen ekkora méretű lejárató kampányt?
• Honnan kerültek elő ezek a komoly vádak Kanada ellen 2019-ben, amikor előtte ezeknek nyoma sem volt?
• Katalin miért és/vagy minek hatására lett hirtelenjében ennyire nagyon Kanada ellenes?

• Esetleg egy komoly trauma érte őt korábban, még a kanadai tartózkodása alatt, amellyel mindeddig nem fordult szakemberhez?
  Úgy érzem, hogy aki a társadalmi folyamatok szándékos félre értelmezését követően pánikot kelt, a valóságot 180 fokban elferdítve ordas nagy hazugságokat állít egy országról, annak nem lenne szabad médiaszereplést vállalnia! Sokkal inkább hozzáértő orvosi segítségére lenne szüksége és mielőbb hozzá kellene kezdenie a személyes problémáinak privát úton történő kezeléséhez.

Mi értetlenül állunk a minden valóságot nélkülöző, fantázia szülte vádaskodások előtt.

 

Az is felmerült bennünk, hogy talán valaki áll a háta mögött? Valaki, aki „felkarolta” őt és a könyvének biztosított ingyen reklámért cserébe megmondta neki, hogy „kiszolgálva a rendszert” milyen tartalmat kell szolgáltatni az interjúban?

Egyes vélemények szerint pedig: „Az elmúlt hetek sorozatos bántalmazásai, bűncselekményei kapcsán, amelyek a kapcsolati ill. családon belüli erőszak körébe tartoznak, egyre sürgetőbb követelés a társadalom részéről az Isztambuli Egyezmény ratifikálása. A magyar kormány viszont világnézeti okokból ellen áll, a számukra elfogadhatatlan „gender lobbira” és a migránsokra hivatkozva.”. Szintén ettől a forrástól az alábbiak is elhangzanak: „a kamera elé ültetik és felhasználják az interjúban látható nőt, aki elképesztő sületlenségeket hord össze:”

Az Isztambuli Egyezményről bövebben ezen a linken és az index.hu vonatkozó cikkében olvashatsz.

De inkább menjünk vissza az időben és nézzük meg, hogy is kezdődött Katalinék kanadai élete?

A mi olvasatunkban Katalin és férje meglehetősen kevés információval rendelkeztek Kanadáról, amikor 1995-ben megérkeztek ide. Pedig Katalin elmodása szerint rokonaik éltek Toronto-ban, hozzájuk költöztek be megérkezésük után. (És az elbeszéléseik alapján nekem úgy tűnik, hogy később sem igyekeztek megismerni azt az országot, amely vendégül látta őket közel két évtizedig.)

Igen, tudom, a 90-es évek közepén még nem volt internet minden háztartásban, de a telefon és a levelezőlap, a távirat már több évtizede megoldás volt a kontinensek közötti kommunikáció lebonyolítására. Tehát a lehetőség adott volt ahhoz, hogy a legszükségesebbeket megtudják még a költözés előtt.

Szintén Katalintól tudhattuk meg azt is, hogy a 2000. évre kelet-európai bevándorlóként sikerült felzárkózniuk a kanadai középosztályhoz (ez azért – a saját példámból kiindulva – nem kis teljesítmény ám!). Tették mindezt annak ellenére, hogy egyetlen képesítésüket, diplomájukat sem fogadta el Kanada Kormánya 1995-ben és ezért kézkezi, szaktudást nem igénylő munkákat kellett elvállalniuk.

Attila, Katalin férje, szerkesztőséget alapított Kanadában Hungarian Times Inc. néven 2003-ban és így a felelős kiadója lett a Magyar Jelen című (a Wikipédia szócikke az újságról itt olvasható), Magyarországon kéthetente megjelenő radikális lapnak. Később gondjai adódtak a kiadónak: 2004-ben rendőrségi nyomozás indult ellenük – erről az index ebben a cikkben írt. Ekkor a Budapesti Rendőr-főkapitányság Vizsgálati Főosztálya megállapította, hogy az említett cikkben foglaltak „túlmennek a véleménynyilvánítás szabadságán és úgy ítélték meg, fennáll a közösség elleni izgatás gyanúja„.

További érdekesség – ahogyan ezt tavaly nyáron a KBXTR02 podcast epizódban is elmondtuk -, hogy Katalinék legnagyobb fia, Ákos jelen pillanatban is a kanadai oktatási rendszer előnyeit élvezi, mivel egyetemi tanulmányait itt végzi. Továbbá ha 5 év alatt sikerült a középosztály részesévé lenni és még további 3 gyermeket vállalni, saját vállalkozást indítani, annyira rossz sorsuk azért talán csak nem lehetett a Szakállas családnak Toronto-ban. Vagy tévednék?!

Jelenleg tehát úgy fest számomra, hogy Katalin mások utasításai alapján olyan történéseket vizionál, amelyek egyrészt soha meg sem történtek, másrészt józan ésszel végig gondolva a felsoroltakat, azok valószínűsége minden alapot nélkülöz.

Katalin szavaival élve (az interjúban a 20. perc 10. másodperce után): nem tudom, hogy Őt magát mi fertőzte meg, milyen gyógyszernek nem nevezhető vegyi anyagokat, drogokat fogyasztott el, hogy ilyen aljas módon rágalmazza a kanadai társadalmat, hogy két lábbal taposson a kanadai oktatási rendszeren és rémhíreket terjesszen Kanadáról?!

„Mivel én otthonról dolgoztam, kézben tartottam a gyermekem nevelését,” – állítja kanadai éveikről Katalin, majd a rémHírTV-n elmondottakban pedig azt halljuk, hogy Kanadában lehetetlen a gyermekeket nevelni. Mert a világ szinte azonnal elsodorja őket a családtól, a szülő nehezen tudja ellensúlyozni az a mérgező programozást, amelyet a gyermek az iskolában 8,5 órán át megkap. Aztán a gyerek hazajön az iskolából, leül számítógépezni, majd lefekszik aludni. Így a gyermeknek esélye sincs a szülővel lennie, a szülőnek pedig esélye sincs ellensúlyozni mind azt az ártalmat, amit a gyermek az iskolában megkap.

Egyfelől ha már az első gyermekemnél azt látom, hogy nem jó az, amit Ő ott az iskolától kap, akkor teszek ellene. Először is ott helyben, az oktatási intézményben, vagy a tankerületnél – nem pedig évekkel később fröcsögök ostobaságokat a magyar médiában. Másodszor pedig: ha ennyire sanyarú sorsuk volt Kanadában, akkor miért maradtak ott 17 évig? Miért dobták oda a „mérgező rendszernek” – ahogyan Katalin említi – a 3 kisebb gyermeküket is? Miért engedi, hogy legnagyobb gyermeke a mai napig Kanadában, egy kanadai egyetemen végezze tanulmányait, ha Kanada szerte bölcsödés kortól diplomáig agymosást kapnak a gyermekek, fiatalok?

Bármennyire is megdöbbentő, de továbbra is a szülő neveli a gyermeket! Ezért ha a szülő nem vesz neki számítógépet, akkor a gyermek nem fog leülni elé. Illetve ha mégis vásárol, akkor pedig a szülő kötelessége megtanítni annak biztonságos és felelősségteljes használatára a gyermeket. Ez ennyire egyszerű.

A saját hanyagságunk, szülői alkalmatlanságunk palástolására valóban az a legjobb megoldás, ha a sárba tiporjuk az egész kanadai oktatási rendszert? Ráadásul egy olyan országét, amelyben már 7 éve nem élünk? Egy olyan országét, amely annak idején, amikor szükségét éreztük, otthont biztosított a számunkra és lehetőséget adott az újrakezdésre?

De van ám még tovább is.

Számomra meglepő módon ez a temérdek szörnyűség Kanadáról csak 2019. júniusában derült ki. Mégis, hol voltak ezek az információk az Új Szó 2014-es interjúja alkalmával? Hol voltak ezek az alaptalan vádak 2014 előtt, illetve 2014 és 2019 között? Azt hiszem, közben megtaláltam a választ: SEHOL. Feltételezem, hogy mindezeket az utóbbi kb. 1 évben találta ki „valaki” és adta őket Katalin szájába, aki pedig készséggel vállalta a szócső szerepét.

Én innen úgy látom, hogy bizonyítékok persze nincsenek, csak az üres vádak, az esztelen fröcsögés és a mértéktelen gyűlölködés. Semmiféle kézzel fogható dokumentumot, fotót, vagy tulajdonképpen bármit még nem tudott és szerintem nem is fog tudni felmutatni Katalin. Mert amit mond, az nem valós.

Katalin és Zsolt által az interjúban említettek közül most csak két dolgot emelnék ki:

• a solgy: one, two, three című iskolai genderizációs kiadványról semmit sem találtam, még a Google segítségével sem,
• továbbá a Heritage Foundation (magyarul: Örökség Alapítvány) sem valószínű, hogy létezik! Kanadai vonatkozásban nem lelhető fel róla semmiféle információ. A „The Heritage Foundation” néven csak egy amerikai szervezetet találtam, amelynek semmi köze sem a gender-hez, sem az oktatáspolitikához! Egyébként a „heritage” szó emellett jelent még hagyaték-ot és örökrész-t is.

A terv gondolom itt az lehetett, hogy mivel a rémHírTV közönségének nagy része nem beszél külföldiül, meg hát Kanada is rohadt messze van, mondhatnak akármilyen intézmény nevet, úgysem fogja érteni senki, de legalább jól hanzik.

 

Jöjjenek a nagyfiúk! A 2015-ös kanadai választások három miniszterelnök-jelöltje:

Justin Trudeau (liberals) balra,
Stephen Harper (conservatives) középen
és Tom Mulcair (NDP) jobbra
(dátum: 2015. szeptember)

 

Justin Trudeau neve is szóba került, akinek liberális kormányáról tudni kell, hogy a 2015-ös választásokon kerültek vezető szerepbe, előtte marginális volt a helyük a Parlamentben. Stephen Harper konzervatív kormányát váltották le: ezért aztán a Trudeau-kormányzat nem sokat tudott „ártani” Katalinék óvodás, iskolás korú gyermekeinek a 2012 előtti években: a Harper-kormány 2006. februárjától 2015. novemberéig irányította Kanadát. És nálánál nagyobb és meggyőződésesebb konzervatívot találni az Észak-Amerikai kontinensen, főleg Kanadában, nem igen lehet!

Lator küldte át nekem ma reggel, így meg tudom osztani veletek az alábbi 2 db fotót. Ezeken az látható, hogy a bölcsöde, ahova Mini Lator jár, milyen napi renszerességű riportot küld meg a szülőknek a gyermekük 1-1 napjáról:

Itt még az is látható, hogy a gyermek hány alkalommal pisilt és kakilt aznap, mit evett, mivel játszott és így tovább.

Azt gondolom, mondani sem kell, hogy az óvónők, de még az általános iskolai tanárok sem írnak semmiféle egészségügyi, vagy orvosi ajánlást senkiről sem (mert miért tennék, de tényleg, miért???) és egyetlen gyermeken sem hajtanak végre egészségügyi beavatkozást a szülők tudta és beleegyezése nélkül! Ki és miért tenne ilyet? Főleg – egyes nézetek szerint a velejéig romlott kapitalista világban – teljesen ingyen?! Teljesen nonszensz még az elképzelés is.

Azt pedig mondanom se kell, hogy Kanadában nincsenek rejtett adók és pont ugyanannyit és pont ugyanúgy kell dolgozni egy munkavállalónak, mint Magyarországon: ez utóbbival szemben nálunk kényesen ügyelnek arra, hogy: 1., legyen munkaszerződés, 2., az abban foglaltakat maradéktalanul be is tartsák. Mi, akik ideköltöztünk, tudjuk jól, hogy Kanadában nem kolbászból van a kerítés. Hanem juharszirupból.

Annak, aki olvasgatna a társadalmi nemekről, azok számára újra belinkelem a Társadalmi nemek tudománya Wikipédia szócikket. Illetve a Tisztázzuk: mi a „genderelmélet”? c. cikket, amely A Nőkért Egyesület weboldalán jelent meg.

Az oktatás, az iskolarendszer a vissza-visszatérő témáink között van:

• a magyar-kanadai oktatási rendszerekről a 7. adásunkban beszélgettünk,
• az kanadai oktatásról a saját tapasztalatainkat és véleményünket a 13. adásban osztottunk meg,
• az átlagos kanadai iskolakezdésről, a szeptember első napjairől pedig ebben a cikkben írtunk részletesen, képekkel bőven illusztrálva.

 

 

 

Lehetek őszinte?

Az elején azt mondtam, hogy az újságíró kollégák a nagy szerkesztőségekben biztosan jót kacagtak az interjún. De, ha jobban belegondolok, rettenetesen szánalmas és elkeserítő, hogy:

• valaki így és ebben a formában kontrollálhatatlanul ócsárolhat egy országot és korlátlanul hazudozhat egy országról,
• és mindehhez a nagy eléréssel rendelkező média még felületet is biztosít a számára.

Természetesen sem Katalin, sem a rémHírTV szerkesztősége nem vette a fáradtságot, hogy mindezekről megkérdezze a másik felet, mondjuk Kanada Nagykövetségének (elérhetőségük: 1027 Budapest, Ganz utca 12-14.) valamely tisztviselőjét. Együtt ülhettek volna be a stúdióba egy közös interjúra, beszélgetésre. Kérhettek volna állásfoglalást is az ügyben hivatalos helyről… OK, értem: rájuk minden bizonnyal nem annyira vonatkozik az újságíró etika, tehát mondhatnak, amit akarnak.

De akkor hát eddig és ne tovább.

A magunk és Kanadában tanuló, dolgozó, élő,
tisztességes, jószándékú és vendégszerető állampolgár nevében minden,
Katalin, Zsolt és a rémHírTV által Kanadáról elmondott, leírt, közreadott
rosszindulatú, alaptalan rágalmakat,
Kanada hazugásokkal történő bemocskolását
a legteljesebb mértékben visszautasítjuk!!

Ugyanakkor, mint eddig is, nyitottak vagyunk a párbeszédre, örömmel vesszük, ha Katalin rendelkezésünkre áll és interjút készíthetünk vele és feltehetjük kérdéseinket! Valamennyi elérhetőségünk továbbra is megbízhatóan működik, várjuk szíves jelentkezését.

Nektek pedig, Kedves Hallgatóink és Olvasóink, nagyon-nagyon köszönjük, hogy ennyire sokan gondoltatok ránk! Az elmúlt 24 órában szinte szönyegbombáztatok minket privát üzeneteitekkel! Még a cikk irása alatt is újabb és újabb üzenetek jöttek tőletek! Csodálatosak vagytok!

 KÖSZÖNJÜK!

 

– Lázadó