KB029 – Iskolakezdés

A huszonkilencedik podcast-ot 50 perc késéssel kezdtük el … felvenni. Mert a technika összeesküdött ellenünk. Nem nagyon, csak egy picit. A régi MacBook nem volt hajlandó hangot rögzíteni, majd újraindítás után soha többet nem tért magához. Laptop csere után már sikerrel járt Lázadó. Az adás naplóban található témákat érintettük ez alkalommal csak, mert amit eredetileg elterveztünk, arra végül nem maradt időnk. Kiderül például, hogy miért kellett Latoréknak egy telefonkönyv vastagságú papírhalmazt elolvasni és aláírni? Hogyan érzik magukat Lázadó lányai az általános iskolában? És mennyibe kerül a “szeptember” a T. Szülőknek Kanadában? S a kiadásokról mit mond a könyvelő (vagy a tax office)? Következzen egy találós kérdés: hogy hívjuk a fizetős bölcsödét? Nem-nem, itt és most nem áruljuk el, a válaszhoz meg kell hallgatni ez az adást. Utána pedig várjuk a kérdéseiteket és a kommenteiteket.

Adás napló. “KB029 – Iskolakezdés” bővebben

A “Hülye Amerikaiak” …

Egyes embertársaink könnyedén hülyéznek le másokat, csak azért, mert a másiknak más a világnézete, más kulturában nevelkedett, másképp gondolkodik bizonyos dolgokról. Lásd: a hétköznapi magyar állampolgár szemében az amerikai hülye, mert “megszavazta ezt a bohócot, ezt a Trumpot”, vagy azért hülye, mert még azt is le kell írni neki a mikrohullámú sütő használati útmutatójában, hogy a macskát nem szabad benne megszárítani.
(nyitókép: az amerikai lobogó és a Fehér Ház, Washington DC, USA / forrás: UConn Today)

 

Cica a mikróban

Azonban ez utóbbi megállapítás, mindamellett, hogy rettentően negatív, csupán egy közel 40 éves múlttal rendelkező városi legenda, amely minden valóságalapot nélkülöz.

Az UrbanLegends.hu (“urban legends” magyarul: városi legendák) az alábbiakat írja a közismert és többféle formában is létező legendáról: “egy idős amerikai nő mikrohullámú sütőben szerette volna megszárítani a macskáját, a beavatkozást azonban az állat nem élte túl. A néni ezt követően beperelte a gyártót, mivel az nem írta bele a használati útmutatóba, hogy a termék állatok szárítására nem alkalmas. És a pert meg is nyerte!“.

A Snopes.com weboldal szerint ez a szájhagyomány útján terjedő kitalált történet a 70-es évek közepén indult el az Egyesült Államokban. És állítólag ennek a mesének vannak régebbről eredeztett változatai is, amelyekben a butácska háziasszonyok a hagyományos sütőben, vagy ruhaszárítógépben szárították meg a frissen mosott házi kedvencet. A macskás-mikrós sztori nagy valószínűséggel Magyarországra valamikor a 90-es évek első felében érkezhetett meg és valahogy azóta újra és újra előkerül. Feltételezem, meglehetősen kevesen olvastak, kerestek és néztek utána ennek a dolognak.

Szerencsére az index-es Hoax Kábel mellett ott van nekünk az idén 15 éves UrbanLegends.hu is. Ezen weboldalak segítségével anyanyelvünkön olvashatunk utána az oknyomozó riportok segítségével a szájhagyomány, vagy az e-mail-ek, vagy a Facebook posztok útján terjedő városi legendáknak, népi hiedelmeknek és egetverő ostobaságoknak. Ezzel is fejlesztve a kritikus gondolkodás képességét.

És a hülyeség tovább osztását megelőzendő érdemes ezen oldalak valamelyikén utánanézni, hogy valójában miről is van szó. Így elkerülhető, hogy felüljünk egy valóságalapot nélkülöző mende-mondának. Egyúttal pedig ismeretünk is bővül és legközelebb már tudni fogjuk, hogy mivel próbálnak éppen megrémiszteni, vagy csodálkozásra késztetni a kevésbé jól informáltak.

 

Elnökválasztás 2016

Amikor feleségemmel zajló egyik beszélgetés alkalmával szóba került Trump elnökúr, nagyon meglepődtünk, hogy már 2,5 éve az USA elnöke (hivatalát csak 2017. január 20-án foglalta el). Amiért Őt most szóba hoztam, annak oka nem más, mint a másik olyan pont, amely miatt az amerikaiak lehülyézésre kerülnek: megválasztották maguknak Trump-ot. Egy olyan, nagyobb részt sikeres múlttal rendelkező üzletembert, aki olykor tiszteletlen, olykor kissé arrogáns, kissé flegma, néha meg vicces, vagy inkább szánalmasan nevetséges.

Felteszek egy kérdést, de kérem, senki se használja a Google-t a válasz megtalálásához! Köszönöm!

A leadott szavazatok hány százalékával nyerte meg a választást Trump?

.

.

.

Rendben, segjtek.

Kanada Banda stat&graf
(kattints a nagyobb mérethez)

Az amerikai választói rendszer sajátosságai miatt a választást Donald Trump nyerte, mert a győzelemhez szükséges 270 db elektori szavazatot csak neki sikerült összeszednie, pontosan 304 db-ot gyűjtött, míg Mrs. Clinton csak 227 darabot. Ami pedig az állampolgári szavazatokat illet: az “amerikai nép” döntése értelmében Hillary Clinton lett volna az Egyesül Államok elnökasszonya, nem pedig Trump az elnök. Ez jól látható a végeredményben: Trump közel 63 millió szavazatával szemben a többi jelölt összesen közel 73 millió szavazatot szerzett meg.

Ha valaki a 2016-os elnökválasztási események részleteiben akar elmélyedni, annak az angol nyelvű Wikipedia szócikk itt, a magyar nyelvű pedig itt található. Tartalmas olvasmány mindkettő, érdemes rákészülni.

(fotó: Wikipedia)

Tehát az én olvasatomban Trump a legkevésbé sem élvezi a többség támogatását. Naivitás azt gondolni, hogy minden amerikai állampolgár, köztük a magyar származásúak is, pontosan ugyanolyan hülyék, mint az elnökük. Mert ez egyáltalán nem így van! Sőt, nagyon nem így van!

Amikor éppen az amerikaiakat hülyézik le ezért, vagy azért, kérem, jusson eszébe mindenkinek, hogy ekkor közel 4 millió magyar honfitársunkat is lehülyézik ugyanazzal a mondattal.

(fotó: BBJ)

Csak néhány, Magyarország és a magyarok hírnevét öregbítő, magyarországi születésű, vagy magyar felmenőkkel rendelkező, tehetséges amerikai hírességet említsek (a teljesség igénye nélkül):

És természetesen a felsorolást még sokáig lehetne folytatni, mert nagyon sokan voltak, vannak és lesznek még amerikaiak magyar gyökerekkel. Tényleg rengeteg magyarnak élnek, dolgoznak, tanulnak családtagjai, rokonai, barátai, ismerősei az Államokban. Lehet, hogy neked is…

 

50 állam, 1 ország

Ahogyan Magyarország sem egyenlő az X, vagy Y, vagy Z párttal, ugyanúgy Amerika sem egyenlő Trump-pal. Ahogyan az amerikaiak sem mind műanyagpohárból szívószállal, vagy aludobozból isszák a fehér bort (legyen az bármennyire is finom), ugyanúgy a magyarok többsége sem tekint a tablettás borra Hungarikumként. (Kedves Krisztina, ebben most semmi cikizés nincs, csak ehhez a témához nagyon adta magát az a 2 fotó. Remélem, nincs harag.)

Higyjétek el nekem, Magyarországról nézve nagyon messze van Amerika. Nem csak földrajzi értelemben. A messze itt és most azt jelenti, hogy Magyarországon élve, az USA-ba egyszer sem látogatva nagyon könnyű rossz értékítéletet hozni egy fél kontinens méretű országról és annak polgárairól. Főleg, mert a legtöbbször csak a macskás-mikrós mende-mondák és a híradások riportjai, beszámolói állnak rendelkezésére annak, aki még nem járt Amerikában. Ezek nagyon torz és erős szűrők, amelyeken sok esetben a valóság csak egy kis szeletkéje jut át. Természetesen, saját tapasztalás nélkül is lehet véleményünk valamiről/valakiről, de az a fentiek miatt kevésbé lesz megalapozott.


(kép forrása)

Tudom, hogy bizonyos körökben és személyeknek még mindig divat kritizálni és zsigerből utálni mindent, ami amerikai. (Ezt a viselkedési formát egy bizonyos intelligencia szint felett azért illik elutasítani.) Tapasztalatom szerint ez egy régi, rossz szokás, a magyarok egy részénél megmaradt még a 80-as évekből. Akit érint, annak talán ideje lenne első kézből informálódnia és szemlétet váltania. Ez csak a hasznára válna, bárminnyire sem ért velem egyet ebben.

A tavalyi évben, munkámból kifolyólag, 26 alkalommal jártam az USA-ban (Illinois – Texas – Kalifornia – Washington államok által alkotott négyszögben kb. mindenhol, legalább egyszer) és rövidebb-hosszabb ideig élvezhettem a vendégszeretetüket. Te, aki annyira utálod őket, hány alkalommal is vendégeskedtél náluk az elmúlt 10 évben? (Költői volt a kérdés, szerintem tudom a választ.)

Ha visszagondolok ezekre a napokra, hetekre, nagyon kevés negatív dolog jut eszembe. Negatív, csalódásra okot adó élményem szerintem nem is volt. Vagy ha mégis, akkor az, ahogyan a példa mutatja, nem vált emlékezetessé. Nem, nem védem Amerikát, nem védem az amerikaiakat, csak próbálok pártatlanul és reálisan véleményt formálni, valamint pozitívan viszonyulni az élet adta élményekhez, feladatokhoz és így a legjobbat kihozni a hétköznapokból.

Nem szabad és nem kell gyűlölni, megvetően lenézni, habzó szájjal megszólni egy másik társadalmat azért, mert más hatások érték évtizedeken keresztül, mert más gazdasági helyzetben van, mert hozzánk, magyarokhoz képest másképp gondolkodnak, mert az Ő életük kevésbé gondterhelt, mint a mienk, magyaroké, mert az Ő történelmük más eredményeket tud felvonultatni, mert az Ő oktatásuk, lexikális prioritásuk más, mint a magyar.

 

Amcsi-magyar, 2 jó barát…

Ugyanakkor ha már össze kell hasonlítanom az amerikaiakat a magyarokkal és a magyarokat az amerikaiakkal, akkor el kell mondanom, hogy mindkét társadalomban vannak olyanok, akiknek a jelenlegi technológiai fejlettségünk, a jelenlegi gazdasági- és politikai események összetettsége már kívül esik a könnyen befogadható és egyszerűen értelmezhető körön. Azaz az egyén a körülötte zajló folyamatoknak már csak a külső szemlélője és napról napra kevesebbet ért meg a számára is fontos összefüggésekből.

(fotó: EyeEm)

Igen, pontosítanom kell magamat: mindenk kornak megvoltak azon egyénei, akik az adott kor fejlettségét, eseményeit, történéseit nehezen, vagy egyáltalán nem tudták a megfelelő módon befogadni és értelmezni. Ez nem új dolog, ez igaz. De minél többet fog tudni az emberiség, annál többen lesznek, akik lemaradnak és nem fognak tudni egy szinttel feljebb gondolkodni.

És a nem tudásból, a nem értésből születnek meg azok az orbitális ostobaságok, mint a mikróban szárított macska és a nem tudásból, a nem értésből kifolyólag kezdenek az ilyen butaságok terjedni és lesznek évtizedekig élő városi legendák. Amelyek még az internet korában és élnek és virulnak. Akkor, amikor kvázi ingyen, minden írni és olvasni tudó számára mérhetetlen mennyiségű információ áll rendelkezésre karnyújtásnyira.

Azok pedig, akik tartják a lépést, sőt, utat mutatnak tevékenységükkel és mindent tőlük telhetőt megtesznek, nos, Ők már megemlítésre és/vagy linkelésre kerültek ebben a cikkben. Rájuk, munkásságukra illik nagyon büszkének lenni és nem összemosni őket olyanokkal, akik miatt – nemzetiségüktől függetlenül – szégyenkezni valónk volna.

Egy szó, mint száz: az amerikaiak nem hülyék (ahogyan más nemzetek polgárai sem). Nem szárítanak macskát mikróban és többségében nem támogatják Trump politikáját: sem intézkedéseivel, sem döntéseivel, sem tetteivel nem értenek egyet. S nem csak a polgárok többsége, hanem több amerikai cég, vállalkozás sem szimpatizál Trump a gazdaságot és kereskedelmet érintő javaslataival, törvényeivel. Hasonlók kijelenthetők a magyarországi viszonyokról és a magyar emberekről is. Nekünk sem esne jól, ha egy Napóleon-komplexusos politikus zavaros ügyeletei, pénzügyei, hatalommániája, és gyermeteg ügyei (kisvonat, focilabda, játékvár) miatt vélekednének rólunk negatívan más nemzetek.

Lehet, sőt, kell velem vitatkozni. Véleményed elmondhatod eme cikk Facebook posztja alatt, vagy Messenger-en, illetve Twitter-en és e-mailben.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!

– Lázadó

KBXTR02 – Canada Day Picnic 2019

Kanada Banda Extra #02 – családi piknik Kanada Napon. Egyedi hangzású adással jelentkezünk, amelyet Calgary egyik parkjában vettünk fel július 1-én. Lesz kevés időjárás, sok háttérzaj, mikorfonba fújó szél és fejünk felett szálló repülőgépek. Mi pedig felháborodtunk, nagyon!! Majd egy rendőrségi akcióról beszéltünk és állampolgárokat kritizáltunk. Történelmi tényeket és nézőpontokat is elemeztünk, aztán pedig félre tettük a mikrofonokat és következett a piknik a családdal, barátokkal.
(nyitókép: Worth1000.com)

 

 

 

Adás napló.

Sziklás-hegység, Banff Nemzeti Park, Alberta

CPS járőr autó, jól felismerhető rendőrségi felnikkel
(fotó: Steven Neilson)

  • Pici piros hódocska:

(fotó: Lator)

 

Zenék a podcast-ban:

Köszönjük a megtisztelő figyelmet!

KB013 – Iskolarendszer(telenség)

Az első és ezidáig az egyetlen kanadai-magyar podcast 13. adásában van több rövidebb és egy terjedelmes témánk (az iskolarendszertelenség).

Bemelegítésként a szerencsétlenkedő bankok vérét szívjuk, majd Lázadó mesél az amerikai utazásai során tapasztalatakról, s említést teszt a használhatatlan bluetooth headset-ekről.

Aztán elhangzik a ma is aktuális kérdés:
“az iskola az életre készít fel?”

 

 

Adás napló:

  • banki átutalások menete: miért tart annyi ideig, s miért nem működik hétvégén?
    Miért olyan drága, amikor minden elektronikus úton történik? Nincs valós készpézn mozgás, nincs élő emberi munkaerő mögötte…
    Annyira komplikált a dolog, mint egy e-mailt elküldeni… mégis bonyolult, mégis drága! MIÉRT?
  • SENNHEISER Presence – NE VEDD MEG! SOHA!! Mi a …ért nem lehet egy 174 CAD-ért (kb. 34.000 Ft + ÁFA) kapható bluetooth headphone (vezeték-mentes, mikrofonos fülhallgató) kényelmesen és jól használható?
    A hangszórója halk, a füledre akasztható kampó ÉS a hangszóróra rakható gumis kis izé nem kényelmesek!

Egyetlen módon, a fejhallgató készlettel használható hosszabb, de inkább rövidebb ideig, de erősebb háttérzajban így is nagyon kell figyelni a beszélő hangjára.

Lázadó tanácsa: ilyet ne vegyél. Se most, se később!!

De a Sennheiser stúdió fejhallgatók (pl. HD280) hibátlanok, megvételük erősen ajánlott!

  • Amerikai tapasztalatok: nagyon sok vállalkozás a tulajdonos nevével és arcával hirdet oriásplakáton, újságban, tv-ben!

(Ezzel szemben a Fülöp-szigeteken csak hírességgel lehet eladni bármit is.)

Egyszerűen nem lehet a betétdalhoz tartozó videóklipet nem megosztani:

Fizetős autópálya: pl. Toronto-ban, Chicago-ban (és környékén): előre megveszed a bérleted, vagy a kapuknál lehet fizetni, vagy 1+6 napod van UTÓLAG(!!) befizetni a díjat!
Ilyen van Torontoban is és Vancouverben is (csak nekünk prérikutyáknak 🙂 érdekes ez)

Bezzeg a szerbek, akiknek nincs autópályája, de a fizetőkapuk már múködnek.

Zene: (érdemes a szöveget figyelni) 🙂 

“Rázd azt a feneket amit Jézustól kaptál”

ISKOLARENDSZER(TELENSÉG)

Az iskola az életre készít fel?

  • Hol lett ez elrontva?
  • az iparosodás óta sokat nem változott a módszertan…?!
  • rosszul oktatnak, nem azt oktatják, amit kellene, rosszul mérik a vissza kérdezett tudást…
  • nincs kreativitás, nincs csapatmunka…
  • a módszertan mellett elrohant a nagybetűs élet
  • mi az a csomag, amivel az iskola ellát? Használható tudás kell, vagy elég csak a teszteken jól teljesíteni?
  • hol vannak a súlypontok az állami, a magán és az egyházi iskolákban?
  • hozzuk-visszük a gyereket a suliba, de hogyan? Itt írtunk az amerikai (kanadai) Iskolabuszról.
  • iskolai ajtótábla reggeli -23 °C fok esetére:

Kék nap. Túl hideg van kint. Kérlek, gyere be!”

  • a 25 CAD-os bébiszitter az ebedszünetben kellene-e?
  • kanadában vidám, mosolygós a tanári kar és szeretik a munkájukat!
  • majd itt jön az a pont 😀 ahol Lator megkísérli szétzilálni a komoly beszélgetésünket 😀
  • jobb, rosszabb, vagy simán csak más jellegú a privát/magán iskola az államihoz/tartományihoz képest?
  • egyházi iskolák: mivel másabbak, mint az előző kettő?
  • informatika oktatás: mennyire kell ismerni a CPU-kat?
  • Tévedtünk!CorelDraw köszöni szépen, jól van: él és virul ma is!
  • kell-e a szép és helyes kézírás, vagy inkább a gépírás lenne a lényeg? Miért jó az, ha mégis megtanulunk kézzel írni?
  • és mi a helyzet a szövegértéssel, az értő olvasással?
  • hasznos lenne a pénzügyi (alap)képzés középiskolában/gimnáziumban
  • mennyire fontos egy-egy országnak maga az oktatás? Lásd: PISA teszt
  • Kanada, általános iskola, 1. osztály: smart board (interaktív tábla) a tantermekben, iPad-ek és MacBook-ok a diákoknak, mint hagyományos, jól bevált oktatási eszközök. Ja és (most még) nincs házi feladat!
  • a 15 éves tanulók hetente ennyi órát foglalkoznak a házifeladat elkészítésével:

kattints a képre a nagyobb nézethez

KB007 – Magyarország & Kanada + Oktatási Rendszerek

A Kanada Banda legújabb, 7. adásában túlnyomórészt magyarországi és kanadai dolgokat, viselkedési formákat, szolgáltatásokat, árakat és sok más egyebet hasonítunk össze.

DELL Latitude E6410-es laptop rém borzasztó touchpad-jével kezdjük és fejezzük be adásunkat! Csupán a keretes szerkezet kedvéért. 🙂

Ezt követte Lázadó egyszemélyes show-ja és a csend, ami nem lett kivágva…

Szót ejtettünk Russell Peters-ről, kanadai stand up komikusról.

A mai napig a legjobb műsora a Red, Brown and White. A Libanon-i nightclub-os sztoriját neked is meg kell hallgatnod. De csak a podcast után!

Aztán beszéltünk még az alábbiakról is:

  • A kanadai juharszirup árazása.
  • SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY! Lator orrán nagyon viccesen mutat a mikrofon szivacs!
  • Tojás: kicsi, nagy, közepes, vagy fehér, vagy barna?
  • Lakásbérlés: mit, miből és mennyiért? Mit kapsz a pénzedért?
  • Autós költségek vásárlásnál, rendszámtábla megújításnál.
  • A hétköznapi ember hozzáállása embertársaihoz: a magyaros “Dögöljön meg a
    szomszéd tehene is!” és a juharleveles “Welcome to Canada!”, meg a small talk.
  • Banki és mobilkommunikációs szolgáltatások.
  • Áruházi reklamáció (személyes élmények mentén).

Szünet után tovább hasonlítunk.

  • Átgondolatlan magyar és kanadai döntések: előbb megszüntetik a jól bevált régit, majd utána bevezetik a még nem tökéletes újat.
  • PISA teszt 2015 – az oktatási rendszerek szerte a vilagon.
    Két beszédes grafikos az eredményekkel:

 
klikk a képekre a nagyobb mérethez