Ugye, hogy milyen gyorsan repül az idő? Tavaly októberben harangoztam be a kóstolást (lásd Twitter) és hát nagyon gyorsan eltelt ez a 11 hónap. Nektek is? Nem titok, több cikk is áll itt a szerveren, vázlat formájában elmentve, a fotók meg feldolgozásra várva ülnek az SSD-n a MacBook-ban.
Szóval a Kofoláról először 2019. Szeptemberében hallottam, ekkor meséltek róla a fiúk, Tomi és Laci (Végtelenség Fiai podcast, #26. epizód). Aztán 2020. Októberében találtam rá egy palack Kofolára az egyik európai termékeket forgalmazó Calgary-i üzletben.
És amikor megláttam a polcon, akkor eszembe jutottak a podkasztban hallottak. S mivel nálunk minden is kontent, ezért arra gondoltam, hogy a többi íz-teszt/termék próba után erről is írni fogok.
Az őszi hosszú hétvégén* könnyed olvasni valóval jelentkezünk. Kíváncsi vagy, hogy egy abszolút nem reprezentatív Twitter-es felmérés alapján a magyar válaszadók közül melyik országot választanák a legtöbben új otthonuknak? Olvasd el cikkünket és megtalálod a választ.
A kérdést Szeptember 1-én tweet-elték ki és az eredményeket én magam összegeztem körül-belül 5 nappal később, magyar idő szerint szeptember 6-án reggel – tehát nálunk most még csak vasárnap éjszaka van.
Összesen 159 tweet, azaz komment érkezett eddig ezalatt az idő alatt Daev(halld itt: Fun With Geeks podcast) által feltett kérdésre. Nem mindegyik tweet tartalmazott értékelhető válaszokat. És a többesszámnak azért van itt a helye, mert nem csak 1 országot, vagy kontinenst, vagy várost lehetett megnevezni egy-egy tweet-ben, hanem akár többet is.
Így aztán az eredmények azt mutatják meg, hogy egy-egy ország/terület/földrész/állam hány alkalommal került említésre, azaz hány szavazatot kapott a tweet-ekben, mint a válaszadók számára szóba jöhető új otthon.
Egyes válaszokban van, aki az Egyesült Királyságot jelölte meg, míg mások annak csak egy részét: Wales-t, vagy Skóciát. Megint mások csak egy ország egy-egy szigetét írták válaszul (pl. a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetek, vagy a Görögorszgához tartozó Kréta), vagy egy-egy várost adtak meg (pl. Párizs, Barcelona, New York). Ez utóbbi esetben az európai országoknál csak az országot írtam be, az Egyesült Államoknál pedig az adott államot vettem fel a listára.
Cikkünk a magyar-dán mérközés alatt íródott meg, a második harmadik kezdődött el éppen és a magyar válogatott már 3-0-ás vezetést szerzett az eddig eltelt játékidőben.
A magyar női jégkorong válogatott(világranglista 12. helyezet) 2,5 éve jutott fel az elit csapatok közé. Azóta kitartó és kemény munkával készültek a világbajnokságra, amelyet eredetileg 2020-ban rendeztek volna meg – de a pandémia közbeszólt és új időpontot kellett találni a VB megrendezéséhez: a szervezők választása végül a 2021. Augusztus 20 – 31. időszakra esett. A helyszín pedig: WinSport Arena, Calgary, Alberta.
Team Hungary – 2021 IIHF Ice Hockey Women’s World Championship at WinSports Arena kattints a fotóra a teljes méretű képhez (Photo by Matt Zambonin/HHOF-IIHF Images)
A magyar válogatott szövetségi kapitánya az új-skóciai születésű, háromszoros év edzője díj tulajdonosa, Lisa Haley. A válogatottunk a B-csoportban szerepel és ez az első alkalom a magyar jégkorongozás történetében, hogy a hölgyeink a Top10-ben bizonyíthathják tudásukat. A válogatott játékosai tehát Augusztus 21-én siklottak először a jégre, sajnos a legelső mérkőzésükön a német válogatottól 3 gólos vereséget szenvedtek. Vasárnap 2-4-ra kikaptak a csehektől, kedden pedig a japánok ellen szenvedtek 1-4-es vereséget.
Nem AC/DC, még véletlenül sem Chris Rea és a legkevésbé sem Jamie Davis! Hanem a Brit Columbia-i erdőtüzek a 2021. év nyarán. Videós tartalmak következnek.
A rövid helyszíni beszámolók készítóje a legtöbb esetben Kyle Brittain, a The Weather Network televíziós csatorna és weboldal munkatársa. Kyle korábban 4 nyáron át dolgozott vadvilág-beli tűzoltóként (wildland firefighter) és ezen hónapok alatt csak erdőtüzeket oltott, de a most megtapasztaltak még őt is sokkolták. (Kötelezően megnézendő film: Only the brave / A bátrak).
Az erdőtüzek füstje vörösre festette az eget Brit Columbia-i Vernon felett is. A videó nem sokkal este 7 óra előtt készült, kb. másfél órával naplemente előtt. Az utolsó pár filmkockán jól látható az autó motorháztetején a hamu és a pernye, amely az égből hullik alá… A füst olyan erős, hogy marja a torkot és a szemet is.
“A szomszédság most csendes. Még a madarak is csendben vannak…”
Kanada 154. születésnapja nem volt annyira vidám és ünnepélyes, mint az ezt megelőzőek. Nem a #CancelCanadaDay kampány miatt. Amióta tudomásomra jutott maga a kezdeményezés, gondolkodtam rajta, hogy vajon mennyire jó/rossz ötlet ez, egyáltalán hogyan és miként valósítható meg? Lehet-e értelme így, ebben formában: célra vezető, vagy inkább kontraproduktív az elképzelés?
Latorral azután beszélgettünk erről, miután felhívott június 30-én délelőtt, vadkacsamentés közben**, s nekem szegezte a kérdést, hogy milyen színű póló lesz rajtam: narancssárga, vagy piros?
#CancelCanadaDay – NO PRIDE IN GENOCIDE “Nincs búszkeség a népirtásban”
Szinte minden nap egy újabb szomorú, szívfacsaró hírt hoz a kanadai őslakosokról: hol egy újabb bentlakásos iskola egykori diákjainak tömegsírjairól, hol túlélők és szemtanúk “élmény” beszámolóiról, hol pedig az egyházi- vagy RCMP iratok feltárása során napvilágra került megrázó és elborzasztó történésekről, őslakos gyermekek ellen vallásos emberek által elkövetett kegyetlenkedésekről…
#CancelCanadaDay – NO PRIDE IN GENOCIDE “Nincs búszkeség a népirtásban”
A legfrissebb hírek szerint az RCMP (Királyi Kanadai Lovasrendőrség) is jelentős szerepet vállalt abban, hogy egyetlen alkalommal sem indítotak vizsgálatot a bentlakásos iskolák gyermekgyilkosságai, vagy az “ismeretlen eredetű” elhalálozások ügyében. Sőt, elzárással és bírsággal fenyegették meg az elhunytak hozzátartozóit, ha akadékoskodnak, azaz ha az halálesetek kivizsgálását követelik a hatóságoktól.
Az elmúlt pár hétben nyilvánosságra került tragikus és megrázó információk miatt valóban nem sok ok akad a felhőtlen ünneplésre. Nem lehet elmenni a téma mellett, mintha az nem is létezne, mert mindenhol szembe találkozol vele. És ez így van jól. Felismerni az elkövetett hibákat, megpróbálni jóvá tenni azokat, s biztosnak lenni abban, hogy a jövőben még csak hasonlót sem követünk el, mindenképpen pozitív dolog.
Jóvá tehetetlen tragédiák történtek évszázadokon át, állami irányítás, egyházi végrehajtás és hatósági közreműködéssel. A kanadaiak nagytöbbségének – és a közelmúltig nekem sem -, volt tudomása arról, hogyan bánnak az őslakosokkal, hogyan működnek, vagy inkább csak működgettek a bentlakásos iskolák. Hogy a bentlakásos iskolákba elvitt, kötelezően beküldött/bevitt őslakos gyermekek közül – a mai elérhető adatok alapján -, több, mint 6.000 “diák” soha nem térhetett már haza. Hogy a szüleiknek, szeretteiknek soha nem adatott meg, hogy méltó módon elbúcsúzhassanak gyermeküktől, hozzátartozójuktól.
Már Kanada megszületése előtt és azt követően is, 129 éven át létezett a bentlakásos iskolák intézménye. Azóta a Harper kormányzat 2008-ban bocsánatot kért az elkövetett bűnökért, de nincs tudomásom arról, hogy akár az RCMP, akár az anglikán, akár a katolikus egyház bocsánatot kért volna azokért a rémtettekért, amelyeket majd’ két évszázadon át elkövettek az őslakosok ellen. Némaságba burkolóznak és úgy tesznek, mintha nem is történt volna semmi. Semmi olyan, amihez nekik közül lett volna…
Ha, esetleg, véletlen, netán jár erre olyan olvasó, aki unja már a kanadai őslakosok “nyavajgását”, és azt gondolja, hogy “ez úgy is csak a pénzről szól”, akkor annak 2 dolgot mondanék:
Kérlek, pihenj meg 5 percre és gondold át a következőket: a saját földeden másodlagos polgár vagy. Minden bajnak okozója, a tudatlan vadember és még pogány is. Ha nem te viszed az iskolába a gyermeke(i)d, akkor majd a rendőrség viszi el – akár úgy is, hogy neked erről nem szólnak! A bentlakásos iskolákban heti egy láthatás volt megengedett, ha egyáltalán. És gondolj bele abba, hogy hetekkel később, miután kiderítetted, hogy melyik bentlakásos intézménybe vitték el a gyermeke(i)d, akkor még oda is kell utaznod, hogy láthasd, él(nek)-e még? Aztán csak ott derül ki, hogy hát a múlt héten elhunyt és el is lett földelve.. szóval lehet szépen hazatakarodni, mert nincs itt semmi keresni valód.
Nem luxuscikkekre, drogokra, alkoholra kértek pénzt az őslakosok. Nem zsarolásról, nem harácsolásról van szó!! Hanem – teljesen jogosan -, Kanadával kívánják megfizettetni a munkájukat, amelyet annak idején sem a kanadai állam, sem az egyházak, sem az RCMP nem végzett el. Pénzre van szükség ahhoz, hogy az összes rendelkezésre álló adatot, elérhető dokumentációt rendszerezzenek és feldolgozzanak, hogy a fél kontinensen megtalálható jelöletlen sírokat és temetkezési helyeket feltérképezzék, nyilvántartást készíthessenek és méltó módon újra temethessék az elhunytakat. Elvégeznéd ingyen és bérmentve mások munkáját? Önkéntes munkásként vállalod, hogy feltérképezel kb. 140 tömegsírt és temetkezési helyet Nunavut-tól Yukon-ig, BC-től Új-Skóciáig? Hogy elvégzel legalább 6.000 exhumálást és leadminisztrálsz és megszervezel legalább 6.000 újratemetést? Arról nem is beszélve, hogy DNS vizsgálatokkal a elhunytak maradványait még be is kell majd azonosítani?
Ha és amennyiben emberségesen bántak volna az őslakosokkal, ha nem létezett volna a bentlakásos iskolák intézménye, ha nem erőszakkal viszik el és asszimiláltatják az őslakos gyermekek százezreit, ha nem hal meg több, mint 6.000 ártatlan gyermek, akkor ma biztos, hogy másképpen ünnepeltük volna meg közösen, őslakos és európai telepes, bevándorló és kanadai születésű állampolgár Kanada 154. születésnapját.
Mindketten úgy gondoljuk, hogy ez a kérdés nem fekete-fehér, hogy ez a téma sokkal összetettebb annál, hogy 2 mondatban meg lehessen tárgyalni. Sok az ér és ellenérv, mindkét oldalnak igazat lehet adni ebben, vagy abban. Éppen ezért ennek a témakörnek legalább egy podcast epizódot szentelünk majd a közeljövőben.
nyitókép: Nem, nem a készüléked kijelzője színhibás, én magam színeztem át narancssárgára a kanadai lobogót.
** vadkacsamentés: a Calgary-i körgyűrűn autóztam, amikor a belső sávban elakadás jelzővel megállt egy másik autó. Ekkor láttam meg, hogy mi volt ennek az oka, s így én is megálltam. Egy vadkacsa mama és 4 kiskacsa tipegett az autópálya belső sávjában. Én is segítettem a 2 hölgynek az állatokat leterelni az útpályáról, akik aztán a betonszegély túloldalára rakták át a szárnyasokat, ahol a rét és a Bow folyó partja várta őket.
Jó reggel kívánunk! Ott folytatjuk, ahol legutóbb abbahagytuk. Megválaszolásra kerül végre a “Ki az a Brigi?” kérdés, valamint további háttérinformációkról szolgálunk – saját magunkról. Természetesen nem maradhatott ki az időjárás és a közösségi média megtárgyalása sem.
Az első magyar nyelvű kanadai podcast 48. epizódjában egy gyors kitekintés után két, lenyűgözően látványos, történetmesélős-autóversenyzős filmet ajánlottunk. Ezt követően a műsor nagyobb részében Kanadára, a kanadaiakra jellemző tulajdonságokat, szokásokat beszéltünk át egy hallgatói levél alapján. Ebben Brigit volt a segítségünkre. Hogy ki is Ő? Az majd az epizódból szépen lassan kiderül.
Jó reggelt kívánunk! Ahogyan arról már említést tettünk, a Felvillanyozódtam! rovat különvált és önálló podcast-ként él tovább, mint 100%-os KanadaBanda produkció.
Adás napló.
Welcome here! Mi ez? Hogyan? És miért? Meg a hajad is milyen?
a vadonatúj Felvillanyozódtam! Podcast by KanadaBanda
A KPMG in Canada által készített 2021-es felmérés: Kanadában az elektromos járművek fogják kitenni az új autóvásárlások többségét.
Jó reggelt kívánunk! Az első és az egyetlen kanadai-magyar podcast 5. extra epizódjában keresztbe beszéltünk, azaz együtt podcast-oltunk a Szín Folt Cafe-val. A közös beszélgetés alapját a SzFC egy korábbi adása és az arra írt hallgatói levél adta. Timi és Judit panaszáradata a magyar iskolarendszerről, az magyar oktatás problémáiról személyes élményeiken át és Lázadó gondolatai, kérdései mindezekkel kapcsolatban. A levelezés folytatása helyett inkább a mikrofonok elé ültünk, így megosztva veletek a fejleményeket, a kérdésekre kapott válaszokat és minden egyebet a témában.
Adás napló.
Minden itt kezdődött el: Szín Folt Cafe E222 – Erika epizód, benne 1:09:19-től Benji és Beni általános iskolai élményei Budapestről, a két anyuka szemén keresztül.
Ez nem pont ma volt, de érdemes lehet egy pillantást vetni rá/bele hallgatni:
Nem, a legkevésbé sem. Ha a jeleit most még nem is látjátok, a háttérben azért zajlanak a dolgos hétköznapok. Egy kis pihenő után ott folytatjuk, ahol abbahagytuk: hamarosan érkezik az év első podcast epizódja (készülőben vannak a továbbiak) és jönnek az újabb és újabb cikkek, blogbejegyzések ide a weboldalunkra.
Nem volna rossz különben átaludni 1-2 téli napot, mert mostanában gyakran volt -15 C körüli a napközben hómérséklet maximuma Calgary-ban. De ez még mindig jobb, mint a kanadai prérin a napokban tapasztalható -22/-25 C fokos zord hideg a 40, esetenként 65-70 km/h-s széllökésekkel. Az erős szél jelentős hatással van hőérzetünkre is.
