Február a legrövidebb hónapunk, mindegy, hogy milyen évet írunk. De mi ennek az oka? Az év második hónapja a nevét az ókori római megtisztulási rituáléról, a Februa-ról kapta. A Február a Gergely-naptár második hónapja: közönséges év esetén 28 napos, a szökőévekben 29 napos. Az előző szökőév 2024-ben volt, következő 2028-ban lesz.
Február: kettő az egyben hónap. Az utolsó téli hónap a Föld északi féltekén – és fogadjunk, hogy még nem gondoltál bele abba, hogy egyben az utolsó nyári hónap is a déli féltekén.
A február a latin Februa szóból ered, amely az ókori rómaiak megtisztulási és termékenységi ünnepe volt a tél utolsó teliholdja idején, ezt a napot dies februatus, az engesztelés napja, vagy Lupercalia néven ismerték. A római papok ezen a napon egy kost áldoztak fel: vére az emberáldozat napjaira emlékeztetett, bőrét pedig a termékenység szimbólumának tekintették.
Az ókori rómaiak naptára mindössze 10 hónapból állt, amely márciussal kezdődött és decemberrel ért véget, amely latinul „a tizedik hónap”-ot jelenti. A „decimális” szavunk a latin decimus szóból ered, ami tizedet jelent, ami viszont a decem szóból származik, ami tízet jelent. A 10-es számrendszerre utal, ahol a pozíciók a tíz hatványait jelentik. A kifejezés a középkori latin decimális szóból (ami a tizedre vonatkozik) került az angolba, és a proto-indoeurópai „tíz” szó gyökereihez kötődik.
Amikor a két téli hónapot, januárt és februárt a rómaiak hozzáadták a naptárjukhoz, február lett az év utolsó hónapja, és azért lett csak 28 napos, hogy beleférjen a naptárba – tehát eredileg a január volt a 11. és február a 12. hónap az évben. Az évszakok változásának követése érdekében a rómaiak bevezettek egy szökőhónapot is, amelyet Intercalaris-nak neveztek el. A plusz hónapot február után néhány évente hozzáadták, majd 23, vagy 24 napra lerövidítették, hogy helyet csináljanak a tizenharmadik hónapnak. (Sajnos nem állnak rendelkezésre arra vonatkozó információk, hogy az ókori rómaiak tervezték-e a tizennegyedik hónap bevezetését, akár több részletben is?)
Aztán időszámításunk előtt 46-ban Julius Caesar bevezette az új naptárrendszert – a julián naptárt. Eltörölte az Intercalaris-t, és helyette bevezette a szökőévet, ahol minden negyedik évben a február 28 nap helyett 29 napos volt. Ez volt a modern szökőnap kezdete. A julián-naptárt a Gergely-naptár váltotta le 1582. október 15-tel kezdődően.
A Gergely-naptárt:
- a korábbi Szerbia és Montenegrói Királyságok régiói (a mai Koszovó, Montenegró, Szerbia és Észak-Macedónia) 1919-ben vezették be – bár a későbbi Jugoszlávia nyugati és északi régiói ekkor már ezt használták,
- Például Szlovénia nagy része 1583-ban, Ausztriával egy időben cserélte erre a julián naptárt,
- a Velence uralta tengerparti Horvátország 1582-ben vette át,
- a Habsburgok uralta szárazföldi Horvátország 1587-ben, Magyarországgal* együtt vette át (Magyarországon az első Gergely-naptári nap 1588. január 28. volt),
- Bosznia-Hercegovinában a 16. század óta használta a katolikus lakosság, és hivatalosan 1878-ban, az Osztrák-Magyar Monarchia általi megszállást követően fogadták el kormányzati használatra.
* más források szerint Magyarország csak 1588-ban vezette be a Gergely-naptárt (az 1587/88-as országgyűlés alkotott róla törvényt).
A hagyomány szerint a februári születési köve az ametiszt, amely a jámborságot, az alázatot, a spirituális bölcsességet és az őszinteséget jelképezi. Születési virágai az ibolyák (Viola Odorata) és a kankalinok (Primula Vulgaris).
Februárral kapcsolatos érdekességek:
- Szabályos években a február a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az adott év márciusa és novembere: 2026-ban ez vasárnapra esik.
- Szökőévekben a február a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az augusztus.
- Minden évben a február a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az előző év júniusa.
- A huszadik században (1901-2000) a februári átlag havi hőmérséklet +10,89°C volt, míg 2016-ban a februári átlaghőmérséklet +12,1°C volt… sajnos megállíthatatlanul melegíti az emberiség a Föld klímáját.
- Februárban tartják négyévenként a téli olimpiai játékokat.
A február soha sem volt még 30 napos és a Föld gömbölyű!
Kinek hangzik ismerősen Johannes de Sacrobosco, középkori szerzetes, csillagász, matematikus és tudós neve (kb. 1195 – kb. 1234 vagy akár 1256?)?
Ti mire emlékeztek, mit tanultunk róla a gimnáziumi/középiskolai történelem órán?
Vagy földrajz órán?
Vagy matematika órán?
Semmi sem ugrik be?
A baj nem az emlékezőtehetségeddel, vagy a memóriáddal van, hanem azzal, hogy egyetlen egy magyar nyelvű tankönyv sem foglalkozik az életével.
Pedig azért fontos tudni, hogy a nevéhez fűződik a hindu-arab számírás és aritmetikai eljárások bevezetése az európai egyetemi tantervbe. A legelső műve az Algorismus / De arte numerandi, amely azt magyarázza el, hogyan kell elvégezni a hétköznapi, alapvető számtani műveleteket ‘arab’ számokkal. Munkája fontosságát jól jelzi, hogy a tankönyv még 300 évvel első megjelenése után is népszerű volt!
A XIII. századi tudós azt állította, hogy:
- a julián naptárban a február 30 napos volt a szökőévekben i.e. 45-től i.e. 8-ig és
- Augustus császárnak köszönhető, hogy a február hónap lerövidült: saját magáról nevezte el az akkori 6. hónapot és ugyanolyan hosszúvá (azaz 31 napossá) tette, mint az örökbefogadó apjáról, Julius Caesar-ról elnevezett július hónapot.
Hogy az évenkénti napok száma ne emelkedjen, Augustus a február hónapot 29-ről 28 napra, szökőévekben 30-ról 29-re rövidítette. Azonban minden történelmi bizonyíték cáfolja Sacrobosco állításait, beleértve az alexandriai naptárral való kettős dátumokat is.
Ugyanakkor Sacrobosco helyesen írta le az akkor használt Julianus-naptár hiányosságait és a modern Gergely-naptárhoz hasonló megoldást javasolt 300 évvel annak bevezetése előtt!
Azt, hogy a bolygónk nem lapos, azaz a Föld gömbölyűségét pedig az alábbi jelenségek alapján vezette le:
- különböző szélességi fokokon más-más csillagokat látunk,
- az induló hajó árboca a hajótest után tűnik el a látótérből,
- keletebbre élőknek a csillagok korábban kelnek és nyugszanak, mint a nyugatiak számára.
A legismertebb műve, a Tractatus de Sphaera/De Sphaera Mundi (magyarul: Értelmezés a gömbről/A világ gömbjéről) 1230 körül jelent meg. Ebben a könyvben Sacrobosco beszámolót ad a ptolemaioszi univerzumról. Bár a könyv elsősorban csillagászatról szól, az első fejezetében a Föld gömbként való egyértelmű leírását is tartalmazza. A De Sphaera Mundi a következő 400 évben kötelező olvasmány volt a nyugat-európai egyetemek hallgatói számára. Azért ez nem kis szó és mindenképpen említésre lenne érdemes a középfokú tanulmányaink során.
Bár a heliocentrikus világképet elsőként Pontoszi Hérakleidész és Szamoszi Arisztarkhosz fogalmazta meg már az időszámításunk előtti III. században, de mégsem ez a szemlélet vált uralkodóvá, hanem Ptolemaiosz geocentrikus modellje, amely a mozdulatlan Földet állította a világegyetem középpontjába. A lengyen csillagász Nikolausz Kopernikusz (lengyelül: Mikołaj Kopernik: 1473. február 19. – 1543. május 24.) több, mint húsz év munkájával dolgozta ki a heliocentrikus világképet, amely munkásságát az 1540-es években publikálta. Az elméletével forradalmasította az egész világképet, és megalapozta Galilei, Kepler és Newton felfedezéseit.
Egyes vélemények, feltételezések szerint elképzelhető, hogy Kopernikusz tartott az eretnekség vádjától, s számított az egyházi kritikákra, amelyeket ezzel a megjegyzéssel igyekezett megelőzni:
„a csillagászatot a csillagászok számára írják.”
FIGYELEM! A 4782. év csak 364 napos lesz…
Pánikra semmi ok, a 27 évszázad (az mennyi is, 54 emberöltő?) múlva esedékes nap-ugrásig még sok víznek kell lefolynia a Dunán. Az index.hu írta meg 2004. március 1-én, hogy:
“Előreláthatóan 2.778 év múlva szükségessé válik egy felesleges nap kiiktatása a naptárból. Az időeltérés oka a Gergely-naptár és az évszakokat meghatározó, a Föld Nap körüli keringését pontosan követő csillagászati trópusi év közötti minimális különbség összeadódása lesz.
A Gergely naptárban egy év hossza a többszörös kivételekkel beiktatott szökőnapok miatt átlagosan 365,2425 napra adódik. A trópusi év azonban 365,2422 nap hosszú. Az évi 27 másodperces sietés 3200 év alatt adódik össze egy teljes nappá.
A Juliánusz-naptár** ennél is pontatlanabb volt, abban négy évente volt egy szökőnap, és az év hossza így 365,25 napra adódott. A folyamatos sietés miatt az 1582-ös naptárreform alkalmából 11 napot kellett törölni, így október 4., csütörtök után október 15., péntek következett.”
** a magyar helyesírás szabályai alapján: julián naptár, vagy Julianus-naptár.
A julián naptár egy éve és a szoláris év között az évenkénti eltérés kicsit kevesebb, mint negyed (egészen pontosan: 365,2425) nap. A minden 4. évben beiktatott egy szökőnap viszont már túl sok korrekció, így a naptár 400 év alatt kb. három nappal előzi meg a tropikus évet (amely 365,24219 nap). A Gergely-naptár ezt egyszerű és szellemes módon úgy hozza rendbe, hogy a 400-zal nem osztható kerek évszázadok nem szökő-, hanem 365 napos évek maradnak, tehát az 1700, 1800 és 1900 nem volt szökőév, míg 2000 az volt. (Aki tehát ezt a cikkünket olvassa a mai naphoz képest 74 év múlva, tudni fogja, hogy a 2100 sem lesz szökőév.)
A még ezek után is fennmaradó eltérés 3.320 év alatt okoz majdnem 1 nap eltolódást. A jelenlegi számítások szerint 4782-ben várható legközelebb, hogy egy napot ki kell hagyni a Gergely-naptár és a szoláris év különbsége miatt.
Ha akkor majd élnek még emberek a Föld nevű bolgyón…
Mindez innen még 2.756 évre van, ugyanakkor távolságra, mint a XXI. századtól az időszámításunk előtti 6. század. Ekkoriban a Kárpát-medencét még – a migráns hun törzsek bevándorlásáig – a szkíták (később pedig az avarok) uralták.
Különbségek:
- Az átlagos év: 365,2425 napos = 8765,82 órás
- A közönséges év: 52 hetes és 1 napos = 365 napos = 8760 órás
- A szökőév: 52 hetes és 2 napos = 366 napos = 8784 órás
Február 30.
A mai naptárakban nem létező, a szemnek szokatlan dátum legalább kétszer volt valós dátum a történelemben. De csak két oszágban.
Svédország, amelynek akkoriban Finnország is a része volt, azt tervezte, hogy áttér a julián naptárról a Gergely-naptárra. Ezért az 1700. évnak, amelynek a julián naptár szerint szökőévnek kellett volna lennie, nem volt szökőév Svédországban, de 1704 és 1708 – tévedésből szökőév lett. Ezáltal Svédország kiesett a julián és a Gergely-naptárral való szinkronból, így az ország visszatért a julián naptárhoz.
A világon az első február 30. akkor jött létre, amikor visszaállították a julián naptárt és abban az évben 2 szökőnapot adtak hozzá február hónaphoz: a 29-t és a 30-t.
Svédország végleges átállása a Gergely-naptárra egy jó négy évtizeddel később, 1753-ban történt meg: ekkor egy 11 napos korrekciót alkalmaztak, így abban az évben a február 17. után március 1. következett.
Azonban a hanyatló nyugaton nem mindenki volt elégedett a naptárreformmal: a közoktatás hiányában a lakosság nagyon nagy része írástudatlan volt, ezért egyesek úgy vélték, hogy azt a 11 napot ellopoták az életükből. Szerencsére, akkoriban még nem létezett Facebook és Truth Social, így a nép egyszerű lelkei nem tudtak hol siránkozni…
A Szovjetúnióban a kommunista elvtársak 1929-1940 között használták a forradalmi naptárat. Ennek értelmében a szovjetek időszámítása a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött: a forradalmi naptár bevezetése után az évszámok lenullázódtak, megnevezésük pedig a következő volt: „a szocialista forradalom n. éve”. A forradalmi naptárban megmaradt a 12 hónap, de:
- a munkaidőszak 5 napos, és
- minden hónap 30 napos lett.
A “megmaradt” öt – illetve a szökőévekben hat -, napot az év folyamán három különböző alkalommal iktatták be, mint kommunista szombatok kiegészítő szabadnapok, amelyek közül volt olyan, amely nem tartozott sem az előző, sem a következő hónaphoz. A kezdetekben még a Gergely-naptár alapú szerkezetet használták.
Adja magát a kérdés, hogy mi történt a hétvégekkel, a pihenőnapokkal? A jómunkáselvtársak pihenőnapjainak meghatározásához öt csoport hoztak létre, mindegyik csoporthoz egy-egy színt rendeltek. Mindegyik csoport más-más napokon vehette ki a pihenőt: 4 nap munka után 1 szabadnap következett és ez ment végtelenítve – leszámítva az év közben beiktatott „hónap nélküli” ünnepnapokat, például Munka Napjai (két nap április 30. után), Ipar Napjai (két nap, novemberben 7. és 8.).
A Kommunista Párt a „megszakítás nélküli termelési hetet” kívánta létrehozni, hogy ezzel is a javítsák az ipar hatékonyságát. A gyakorlatban a dolgozóknak több pihenőnap jutott, mert nem minden hetedik nap tarthattak pihenőt, hanem ötnaponként, de a véletlenszerű csoportokba sorolás különösen megnehezítette a családi és szociális életet: például egy házaspár egyik tagjának hétfőn és szombaton volt szabadnapja, a másik tagjának meg szerdán…
A nép nem szerette, inkább gyűlölte (nehéz volt megszüntetni az állandó vasárnapi pihenő hagyományát), ráadásul – most figyelj(!) -, a várt gazdasági növekedést sem hozta meg. A forradalmi naptárat 1929. október 1-gyel vezették be, de 1932-ben részben már fel is adták a használatát, majd 1940-ben teljesen meg is szűntették, így a február 30. csak 1930-ban és 1931-ben létezett.
Érdekesség, hogy a Szovjetunióban ebben az időszakban is használatban maradt a Gergely-naptárt. Ezt megerősítik a Pravda, a Kommunista Párt hivatalos újságjának napi számaiban található egymást követő dátumok, amelyek szerint a február 1930-ban és 1931-ben 28 napos volt, a Gergely-naptárnak megfelelően – nem kicsit volt tehát káosz a kommunista elvtársak fejében.
– Lázadó
nyitókép: madeleine craine / Unsplash
forrás: T&D February, T&D February 30, Wikipédia, internet
