Van Mentség A Nemi Erőszak Elkövetésére? (18+)

Cikkünkben csúnya szavak találhatók, de tartalma miatt
olvasását mindenkinek ajánljuk!


Én csak tegnap (2020. október 29.) döbbentem rá arra, hogy milyen országban, milyen társadalomban éltem le életem első 35 évét! A mai napon döbbentem rá arra, hogy milyen országból költöztem el a családommal! Nem vagyok sem büszke, sem boldog, rettentesen szégyellem, sőt, egészen jól fel vagyok baszva, hogy ilyen honfitársaim (nők és férfiak, egy és kétneműek, semlegesek, stb.) voltak és vannak! Hihetetlen, döbbenetes, elkeserítő, gyalázatos, felháborító a mai magyar társadalom szemlélete!
(nyitókép: Nino Carè / Pixabay)

Csak a rend kedvéért azoknak, akik nem ismernének: 1980-ban születtem Magyarországon, megszakítás nélkül egészen 2015-ig éltem/laktunk Budapesten, ennek az évnek a nyarán (kevéssel a 35. születésnapom előtt) költözem Kanadába. A családom pár hónappal utánam költözött Calgary-ba, Alberta-ba.

A Telex.hu mai cikkeinek tartalmai adták az témában történő elmélyedéshez a kiindulást:

> Ha igazán szeretsz, lefekszel ezzel a tizenöt haverommal, mondta a srác, és senkiben nem merült fel, hogy ez erőszak
> Újabb nők vádolják nemi erőszakkal Ron Jeremyt

aztán a következő megerősítés akkor érkezett, amikor a kommenteket kezdtem elolvasni a Telex egyik kapcsolódó Facebook posztja alatt. Számomra csak az alább látható felmérés ismeretében nyertek értelmet az egyes kommentek tartalmai, a témán ízléstelenül viccelődők kifordult látásmódja.

A nemi alapú erőszakról 2016. júniusában készült egy Unión belüli felmérés az Európai Bizottság égisze alatt, a közvéleménykutatás Magyaroszágra vonatkozó eredményei ezen a linken tekinthetők meg, természetesen magyar nyelven (PDF fájl, 2,14 MB). Magyarországon összesen 1.046 személyt kérdeztek meg személyesen (tehát nem telefonon, vagy írásban) kellett választ adniuk a feltett kérdésekre.

.

„Van Mentség A Nemi Erőszak Elkövetésére? (18+)” bővebben

Áramot A Napfényből, Műanyagot Az Ivóvízből

Nem ez az első alkalom, amikor cikk írás előtt felhozom a pincéből a vitriolos hordót, hogy a laptopom megmártózhasson benne. Pár alkalommal megbeszéltük podcast epizódjainkban, illetve írásban részleteztem a Miért Hülyeség A Házi Sörfőzés? bejegyzésben, hogy: mindannyian egy levegőt szívunk! Ha használat közben csak egyel kevesebb autó (motorkerékpár, teherautó, repülőgép, tengerjáró hajó, stb.) pöfög ki mérges gázokat, azzal már mindenki nyer. És a sok kicsi ebben az esetben is sokra megy. Közös érdekünk tehát, hogy településeink (nem csak városaink, hanem községeink, falvaink) levegői is tisztábbak legyenek és ezért az egyén szintjén is tenni lehet és tenni is kell.
(nyitókép: Colin Behrens / Pixabay)

.

Sokaknak nem megoldás a kerékpározás, gyaloglás, vagy a tömegközlekedés munkába, egyetemre, szakképzésre járáshoz, bevásárláshoz, vagy rokonlátogatáshoz. És ha nekik egyszer már muszáj autóba ülniük, akkor ha lehet, ne egy belső égésű motorral szerelt autóba üljenek, hanem egy olyanba, amely nem rendelkezik helyi kibocsátással, azaz nem szennyezi tovább a települések levegőit, nem füstölög az orrunk alá az iskola előtt, vagy a piros lámpánál állva, vagy a játszótér mellett elhaladva.

.

Igazából nem is zöld!

Igen, tudom, hogy vannak olyan pillanatok, amikor a villanyautó is környezetszennyező: például a gyártása során, de ugyanez igaz a „hagyományos” (benzin/dízel motoros) autók gyártására is, amelyekkel már több, mint 100 éve közlekedünk. Meg a motorkerékpárok, biciklik és rollerek, autóbuszok és metrószerelvények gyártására is. Meg a mosógép, az LCD-TV és az okostelefonok gyártására is, stb. Csak ez utóbbiakkal senki nem nagyon foglalkozik.

Igen, tudom, hogy vannak olyan pillanatok, amikor a villanyautó is környezetszennyező: például annak az áramnak az előállítása során (atomerőmű, szénerőmű), amellyel végül majd az akkumulátorokat töltjük fel.

De mi a helyzet a többi közlekedési eszközzel? Mert árammal működik a villamos, a metró meg a mozgólépcső, a trolibusz, a villamos motorvonatok a MÁV-nál.

„Áramot A Napfényből, Műanyagot Az Ivóvízből” bővebben

Magyarország Mindenkié!

Rettenetesen kétségbeejtő, amikor egy tanultnak gondolt és műveltnek vélt országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Mentelmi bizottságának a tagja, egy 4 gyermekes édesanya, egy nő, a lealacsonyítást önként vállalja! És ennek köszönhetően olyan mélységű erkölcsi fertőbe keveredik (kétszer egymás után!!), amelyet még az ősi mesterséget űzők legtapasztaltabbjai is megirigyelhetnek! Még alig kezdte el politikai karrierjét építeni, máris porig rombolta azt. Gyenge kezdés után erős visszaesés?
(nyitóképen: Dóra asszony példaképei 1933-ból)

.

„Ahol könyveket égetnek,
ott végül embereket is fognak.”

(Heinrich Heine: Almansor, 1823.)

Szerény véleményem szerint Dóra asszony, a megélhetési politikusok egyik mintapéldánya, elképzelhető, hogy egyszer majd nagy árat fog fizetni ezért a 15 percnyi kétes hírnévért cserébe. Önként és dalolva dobta sutba minden nőiességét, emberi mivoltát, példaértékűen sikerült becsicskulnia! Mondjuk önálló gondolata eddig sem volt sok, gerince még annyi se: az első adandó alkalommal, egy látszat-indokkal „elárulta mesterét” és hátat fordított annak a bajtársias közösségnek (feltételezhetően a zászlótolvaj* férjuram parancsára), amely kinevelte, amelynek köszönhetően lett belőle … mondjuk, hogy: valaki.

illusztráció: Benedikt Geyer / Pixabay

* Egy kis kitérő: középületekről zászlót lopni végtelenül gyermeteg dolog, ráadásul konktraproduktív is! Arról nem is beszélve, hogy huszadrangú politikusként CIA-ügynöknek és a magyar családok megmentőjének hinni magunkat már szakemberek bevonását kívánó klinikai eset.

Párt utasításra (Kormánypárt, vagy ex-Jobbikos radikálisok, kb. tök mindegy!), vagy a homofób férjuram utasítására (ismét) olyat tett Dóra asszony, amely a legsötétebb történelmi időket eleveníti fel az európai emberek számára! A tett, amely megbocsáthatatlan, a tett, amely megvetést vált ki iránta azokban, akikbe csak egy szemernyi jóérzés is szorult. Ezek szerint van az pénz, van az a kétes politikai előny, amiért mindezt megéri metenni. Azt hiszem – és kérlek, javíts ki bátran, ha nem értesz egyet -, az ilyen esetekben szoktak valami olyasmit mondani, hogy: „azt már megbeszéltük, hogy mi a hölgy foglalkozása, most már csak az áron vitatkozunk”.

„Magyarország Mindenkié!” bővebben

CoViD-19 Helyzetjelentés #6

Jó reggelt kívánok! Valamikor a nyár közepén adtam utoljára helyzetjelentést Kanadából a koronavírus járvánnyal kapcsolatban. Úgy gondoltam, hogy nagyjából 3 hónap után érdemes egy gyors áttekintést, összehasonlítást tenni, hogy hogyan is áll a két ország? Nem csak az egészségügyi adatokat (összes megbetegedés, aktív esetszámok, kigyógyultak, elhunytak száma, stb.) hasonlítottam össze, hanem a PCR-tesztek árazását is. Kezdődhet a számháború?
(nyitókép: Andrea Toxiri / Pixabay)

.

Akkor hát vágjuk is bele!

Kanada:

> lakosságszám: kb. 37.000.000 fő,
> összes megbetegedés: 182.839,
> aktív esetek: 18.954 (10,4%),
> új esetszám (utolsó 24 óra): 975,
> gyógyult esetek: 154.258 (84,4%),
> elhunytak: 9.627 (5,3%),
> elvégzett mintavételek száma: 8.191.592 db, ebből pozitív: 174.374 db; negatív: 8.014.471 db. 1 millió emberre vetítve 217.924 db mintevétel történt.

Az kórházi ellátás számai 176.073 esetnél a következőképpen alakultak:
> összesen 13.020 páciens (11.3%) szorult kórházi ápolásra, ezek közül:
> 3,064-t (23.5%-t) kezeltek intenzív osztályon,
> és 471 (3.6%) betegnek volt szüksége lélegeztetőgéppel történő lélegeztetésre országszerte.

Magyarország:

> lakosságszám: kb. 9.770.000 fő,
> összes megbetegedés: 39.862. 1 millió lakosra 3.970 megbetegedés jutott,
> aktív esetek: 27.113,
> új esetszám (utolsó 24 óra): 1.025,
> gyógyult esetek: 11.753,
> elhunytak: 996 személy,
> elvégzett mintavételek száma: 841.220 db,
> kórházi ápolásra 1.519 betegnek volt szüksége.
(a Koronavírus Tájékoztató weboldal október 13-i adatai alapján)

illusztraáció: Gerd Altmann / Pixabay

.

Az ország Cecíliája elmondta, hogy: jelentősen növeli a koronavírusos megbetegedés szövődményeinek kockázatát az elhanyagolt, nem rendszeresen karbantartott alapbetegség.
Lehet, hogy az én szövegértésemmel van baj, de szerintem egy-egy alapbetegséget nem karbantartani, hanem azt és annak tüneteit hatékonyan és folyamatosan kezel(tet)ni kell. Jó, hát végül is kettőnk közül nem én vagyok az orvos, nem én nyilatkozom minden nap több millió ember előtt, nem én vagyok az Operatív Törzs egyik vezetője, úgyhogy nekem nem kell odafigyelnem a közérthető, egyértelmű, szakmai elvárásoknak is megfelelő kommunikáció.

Vagy várjál egy picit…!

„CoViD-19 Helyzetjelentés #6” bővebben

KB041 – Kanadai Migráncsok

Az első és 100%-ban kanadai készítésű, magyar nyelvű podcast negyvenegyedik epizódjában előbb csaladi- ás akciófilmeket, majd remek ár/érték arányű fejhallgatókat ajánlottunk, a kettő között pedig autóztunk egy keveset. Az adás hátralevő 2/3 részében pedig a bevándorlás és letelepedés, a menekült válság és a migrációs helyzet kérdéseit, problémáit vizsgáltuk meg kanadai és magyar szemmel.
(nyitókép: gisoft / Pixabay / Lázadó)

.

.

Adás napló.

Nyitózene a 24 éves Küldetés: Lehetetlen c. film főcímdalának feldolgozása. Ez volt a Mission: Impossible első részének ajánlója, 1996-ból:

Csokoládés pillecukor (marshmallow, a.k.a. zephyr):

csokoládéval borított pillecukor (angolul: marsmallow)

.

Filmeket ajánlottunk, mert a Híd Nyugatra podcast host-jai kerestek családi filmeket és egy jó filmet Robert Downey Jr-ral. Íme a lista, kibővítve 3 akciófilmmel:

„KB041 – Kanadai Migráncsok” bővebben

A Narancssárga Póló Története

A lakóiskolák Kanada történelmének fájdalmas részét képezik. Miközben eme intézmények közel két és fél évtizede mind bezártak, hatásuk a mai napig nagyon is valóságos részét képezi az ország őslakosainak életében. A lakóiskolákat a keresztény egyházak és Kanada Kormánya hozta létre, hogy megkísérelje mind az őslakos fiatalok oktatását, megtérését, mind pedig a kanadai társadalomba való beolvasztását. Az iskolák azonban megzavarták a hétköznapi életet és a közösségeket, ami hosszú távú problémákat okozott az őslakosok körében. A kanadaiak többsége szeptember 30-án narancssárga pólót visel, hogy emlékezzenek és tiszteletüket tegyék a bántalmazott őslakos gyermekek előtt, és hogy ne feledjék a tényt, miszerint még sok munka van hátra a megbékélés útján.

Nyitóképen a mozgalom jelmondata: „Minden Gyermek Számít

egy a 80 kanadai lakóiskola közül, a fotó 1921-ben készült

A lakóiskolák (vagy: bentlakásos iskolák) Kanada Kormánya által támogatott vallási iskolák voltak, amelyeket azért hoztak létre, hogy az őslakos gyermekeket asszimilálják az euro-kanadai kultúrába. Bár az első lakóiskolákat Új-Franciaországban (a későbbi Kanada keleti területein élő francia kolónia az 1700-as években a) hozták létre, ez a kifejezés általában az 1880. után alapított iskolákat jelöli.

Minden évben szeptember 30. a Narancssárga Póló Napja.

Ez volt az az időszak, amikor az őslakos gyerekeket elvitték otthonaikból, gyakran a rendőri segítséggel, mert Kanada Kormánya a bentlakásos iskolákba kényszerítette őket. Ezekből az intézményekből összesen több. mint 130 működött Kanadában 1831 és 1996 között. 1931-ben 80 bentlakásos iskola működött Kanadában – ez volt a legtöbb, egyidejűleg működtetett „tanintézmény”.

„A Narancssárga Póló Története” bővebben