Otthonokat A Hősöknek

Több alkalommal megfordult már a fejemben, hogy jó lenne megszüntetni a Facebook profilomat. Megkímélhetném magam sok semmitmondó információtól, a meghamisított, vagy fél igazságokat tartalmazó hír-szerűségektől, ingerült kommenthuszárok tudatlanság szülte kirohanásaitól, az ezredik kisállatos és/vagy vicces videótól… DE! Ezt a Kanada Banda és Hallgatóink/Olvasóink miatt nem tehetem meg. Továbbá a sok hülyeség mellett időnként olyan információk, cikkek, posztok is a szemem elé kerülnek, amelyekben valóban fontos, közérdekű dolgokoról írnak. Amelyek kapcsán aztán olyan ismeret birtokába jutok, amelyre enélkül talán sosem. A most olvasható cikkben szintén egy olyan téma található, amibe teljesen véletlenül futottam bele. Az ilyen és ehhez hasonló cikkek miatt éri meg mégis figyelnem a hírfolyamot.

veterans_mini_homes

Kanadában 2017 szepemberében kevesebb, mint 800 fő veterán hajléktalant tartottak nyilván. A Kanadai Parlament alsóháza legalább is ennyi, egykoron a haderőnél szolgált, majd leszerelését/nyugdíjazását követően napjaikat hajléktalanként élő kanadai honvédről tudott akkor. Ez a szám azóta valahova 3.000 és 5.000 fő közé növekedett, a 650.000 kanadai veterán közül jelenleg ennyien élnek fedél nélkül. A 2017-es adatok alapján a legtöbben Ontario-ban, Brit Columbia-ban és Alberta-ban éltek az utcákon.

homeless_canadian_veteranhajléktalanná vált veterán, kezében kartonlapra írt üzenettel,
valahol Kanada fővárosában, Ottawa-ban 2017-ben
(interneten talált fotó)

A legfrissebb jelentés szerint (amely erre a linkre kattintva olvasható el – PDF fájl, mérete: 1,14 MB) amely 2019 májusában született meg, a Kanadai Kormány teljes mértékben meg kívánja szünteti ezen állapotot. Erre a Veterán Ügyek Kanada több állami és tartományi/területi hivatalos szervvel és más (civil) szervezetekkel szorosan együttműködve kívánja a szükséges lépéseket megtenni.

Természetesen ebben a civilek is nagy segítségükre vannak, az egyik ilyen például a Homes For Heroes Foundation (magyarul: Otthonokat A Veteránoknak Alapítvány), amely elsőként Calgary-ban épít házakat a hajléktalan veteránok számára. Az alábbi képen a “mini falucska” látványterve látható, amely még 2018 októberében készült.

veterans_housing_big_pic

Legutóbbi információink alapján az építkezés a tervezett ütemben halad és lassan a végéhez közeledik. Október 1-én, tehát jóval a november 11-i Megemlékezés Napja előtt meg kívánják nyitni az ajtókat az új lakók számára, hogy még a hideg idő beállta előtt birtokba vehessék új otthonukat. A tervek között a következő “mini falucska” felépítésére Edmonton-ban kerül sor, majd ezt követően további három helyszínen Ontario-ban.

veterans_mini_homes_enterior
A fenti képen az egyik lakás tervrajza látható. Természetesen, Kanadában nem egy luxusapartmanra kell gondolni, amikor kormányzati támogatással és civilek közreműködésével, hajléktalanként tengődő veteránok számára épült lakásokról van szó. Az otthonosnak tűnő és praktikusan berendezett, közel 28nm-es “mini házikó” jelenleg a tökéletes megoldás az akár évek óta az utcán élő, egykoron jobb napokat megélt ex-honvédek számára. A “mini otthonok” természetesen teljesen felszerelten kerülnek átadásra.

Egy ilyen környezetben élve a szociális munkások segítő tevékenysége jobban hasznosul és az esetleges orvosi kezelések/felügyelet is meglehetősen hatékonyabb eredménnyel jár majd a sok esetben PTSD-ben, azaz poszttraumás stressz zavarban szenvedő és sok viszontagságot megélt veteránok körében. Arról nem is beszélve, hogy az aluljárók, a hulladékból tákoltolt város széli sátor-tábor, vagy a hajléktalanszállók helyett ezekben az otthonokban könnyebbé válik a mentális felépülés és reintegráció a hétköznapi életbe. Akár egy új szakma megtanulásról van szó távoktatás keretein belül, vagy akár arról, hogy egy hosszabb munkanap után legyen hova hazamenni és aktívan pihenni a fáradalmakat.

 

canada_3_mini_flags

 

Ahogyan az látható, sem Kanadai Kormány, sem a tatományi/területi hivatalos szervek nem üldözik tűzzel-vassal sem a hajléktalanokat, sem az önkéntes civileket, hanem éppen ellenkezőleg: egyrangú partnerként tekint rájuk és számít az együttműködésükre. Hogy a segítségre szoruló hazafikat együttes erővel karolhassák fel és adhassanak nekik egy második lehetőséget és egy olyan támogatást nyújthassanak a számukra, amelyet a hazát szolgálók megérdemelnek, elismerve önfeláldozásukat, közös érdek, amiért közös erővel kell tenni!

support_our_veterans_windshieldTámogasd A Veteránjainkat!” olvasható egy, a Veterán Ügyek épülete
(Veterans Affairs Canada) előtt parkoló pickup szélvédője mögé
helyezett táblán az Új-Skóciai Halifax-ban 2016 júniusában.

(fotó: TCP/Andrew Vaughan)

Ugyan Kanada a második világháború óta csak a NATO és az ENSZ keretein belül vett részt kisebb-nagyobb fegyveres konfliktusokban (pl. Afganisztán) más államok oldalán, és lát(ott) el békefenntartói feladatokat szerte a világon. A honvédő nőknek és férfiaknak nagy a respektje van valamennyi kanadai szemében.

poppy_remembrance_dayNovember 11. minden évben Fegyverszünet Napja, mert az első világháborút lezáró compiègne-i fegyverszüneti egyezmény Németország és a szövetséges hatalmak képviselői 1918. november 11-én írták alá. A második világháború után a Nemzetközösség tagállamaiban ezt a Megemlékezés Napja váltotta fel.

Októbertől kezdve egészen november 11-ig, minden évben veteránok és diákok (nagyobb részben cserkészek) árulnak a képeken is látható pipacs kitűzőket szerte Kanadában, jellemzően a forgalmasabb helyeken találkozhatunk velük. 1918-ban a Brit Légió kezdte el a veteránokat és hozzátartozóikat segélyező szervezet jelképeként használni a pipacsot. Ez azóta annyiban változott, hogy ma már a pipacs a háborúk áldozatai iránti tisztelet és a veteránok támogatásának jelképe.

canadian_forces_soldier_militarya Kanadai Haderő hivatásos állományánának honvédei 2015-ben
(fotó: Canadai Forces / Kanadai Haderő)

Talán a kelet-európai felfogástól eltérően állnak hozzá a nyugat-európaiak és az észak-amerikai kontinensen élő nemzetek a saját haderejükhöz, az ott önkéntesen szolgálatot teljesítőkhöz. Ők, mivel mindkét világháború lezárásakor a győztes oldalon álltak, joggal érezhetik úgy, hogy az ott elesettek és az onnan így, vagy úgy visszatérő honvédeik, katonáik valóban hősök, akik az otthon maradottak és a szabadság védelmében megjárták a poklot, életüket és egészségüket feláldozva a szeretteikért, honfitársaikért. Azt talán mondanom sem kell, hogy ennek mindezek- és történelmi ismereteink tekintetében érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy milyen világban élnénk most, ha annak idején a durván szélsőséges eszméket hitvalló Harmadik Birodalom kerül ki győztesen a második világháborúból?

 

toronto_pearson_airport_aerial_photoLester B. Pearson Nemzetközi Repülőtér
(IATA: YYZ, ICAO: CYYZ)

Érdemes tudni, hogy Lester B. Pearson a 40-es évek végén az egyik legnagyobb támogatója és sürgetője volt a Észak-atlanti Szerződés Szervezete megalapításának. Sok más állami szerep mellett Ő volt Kanada 14. miniszterelnöke 1963-1968 között, továbbá 1957-ben Nobel Békedíjat kapott, a Toronto-i Nemzetközi Repülőtér 1984 óta viseli a nevét. Kanada 1945-ben egyike volt annak az 51 államnak, amely az Egyesült Nemzetek Szervezetét megalapította. Magyarország 1955 decembere óta tagja az ENSZ-nek.

Végezetül következzen Terry Kelly, kanadai country zenész, atléta, motivációs előadó. Terry 1955-ben született az Új-Fundland és Labrador tartomány fővárosában, St. John-ban. 1 éves korában retina rákot diagnosztizáltak nála, aminek következtében még kisgyermekként elvesztette látását. A Kanadai Pálya Bajnokságon parasportolóként 1979-ben és 1980-ban ezüst érmeket nyert. Ő lett a harmadik vak ember a világon, aki az 1 mérföldes (1,6 km) távot 5 percen belül futotta le. Részt vett a 1980-as Paralimpiai Játékokon a hollandiai Arnhemben, az olimpiai fáklyát is hordozta kanadai fáklya váltó tagjaként. Később dalokat kezdett írni, az első albuma 1985-ben jelent meg. 2002-ben Terry-é volt az első zenei CD a világon (címe: The Power of the Dream – magyarul: Az Álom Hatalma), amelynek füzetkéje Braille-írással is olvasható volt. Terry eredményeit és munkásságát több elismeréssel és kitüntessél honorálták az elmúlt évtizedekben.

Leghíresebb szerzeménye a 2003-ban megjelent “A Pittance of Time”, amely a háborúban elesettek számára és a veteránoknak állít emléket. A dal állandó résztvevője a november 11-i iskolai megemlékezéseknek.

 

– Lázadó