Index Pont Húúú

Tudja valaki, hogy mi van a magyar újságírással, a magyar újságírókkal? Mert én szeretném tudni. Egyfelől értem: informáljuk a T. Olvasóközönséget a világ dolgairól. Egyel több cikk az oldalon, ami pár száz/ezer új kattintást jelent, bővül a repertoár, s ennek örül a főszerk, örülnek a hirdetők, örülnek az Olvasók is. Másfelől pedig a legkevésbé sem értem. Adva van egynél több, igen részletes, angol nyelvű cikk meg egy rendőrségi kommüniké is, amit még be is linkelnek, azonban kb. a felét sem fordítják le magyarra. Így aztán érthető, ha a T. Olvasó kritizál és értetlenkedik: nem csoda, hiszen nem mondtak el neki mindent.
(nyitókép: a Brit Columbia-i Griffin tó)

 

A hamar munka ritkán jó.

Innen nézve nagyon úgy néz ki, hogy a múltkori Totalcar-os után ismét találtam egy olyan cikket, amelynek vannak hiányosságai. De miért jó ez? Hol van itt a teljeskörű információ átadás, a lelkiismeretes munkavégzés? Akkor és ott az volt, hogy írjunk valamit, mert muszáj, mert kell a minimális karakterszám/nap, mert meg kell lennie a kötelező penzumnak minden áldott nap – de ugyanakkor meg a hiteles tájékoztatásra, a szakmai nívóra nem adunk? Elképzelhető-e egy olyan forgatókönyv, hogy a szerző azt gondolta, hogy “Hát, Kanada nagyon messze van, ezeknek jó lesz így is”? És amikor meglett az előírt karakterszám, egy összetett mondattal lezárta a sztorit? Nem törődve azzal, hogy az olvasók nagy többsége valószínűleg nem fog átkattintani az angol eredetire és angolul elolvasni a cikket? És ezért aztán jönnek a felháborodott és értetlenkedő, hitetlenkedő kommentek a Facebook-on, amik könnyedén elkerülhetőek lehetnének egy picit több odafigyeléssel a szerkesztőség oldaláról.

Persze, én is ejtek hibákat, vannak pontatlanságaim, de azokat igyekszem minden esetben kijavítani. Csak amíg én hobbiként, szenvedéllyel írok bejegyzéseket weboldalunkra és podkasztolok már 2 éve, addig az indexes újságíróknak ez a munkája, ezért kapják a fizetésüket. Ahogyan a múltkor is, most is szívesen meghallgatnám, hogy “mire gondolt a költő”?

Az alábbiakban kiegészíteném a “Csónakázni indult egy kanadai fiú, több évtizedes rejtélyt oldott meg” cikküket, mivel kissé hiányosnak vélem a tartalmát. Továbbá jól ismerem a környéket, hiszem munkám során sokszor megfordulok Brit Columbia-ban és rendszeresen járok ezen az útvonalon, ahol a baleset történt 27 éve.

tch_bc-1_highway_bc_in_the_lane.jpga képen a Trans-Canada Autópálya, közvetlen mellette a Griffin tó,
valahol itt történhetett a baleset 1992-ben

 

A sztori.

Max Werenka, a 13 éves Alberta-i tinédzser mindig is kíváncsi természetű volt. Így aztán azon a szép augusztus 21-i napon nem kerülhette el a figyelmét egy felborult autónak látszó tárgy sem, amelyet a Griffin tavon látott meg csónakázás közben, 15 lábbal, azaz 4,6 méterrel a vízfelszín alatt, az autópálya szélétől kb. 3 méterre.

Ugyan sok esetben találkozhatunk láb, hüvelyk, uncia vagy font mértékegységekkel, Kanadában a 70-es évek óta a metrikus mértékrendszer a hivatalos.

Ahogyan a CTV-nek a fiú édesanyja, Nancy Werenka nyilatkozta, elsőre még Ő sem volt benne biztos, hogy fia mit is lát az opálos tó vízében. Mivel élt bennük a gyanú, hogy “az ott talán lehet valami”, ezért értesítették a helyi rendőrséget. Az egyik angol nyelvű cikkben így írják: “It looked like it was an overturned car, resting 15 feet into the depths, and just 10 feet off the side of the TransCanada Highway, but no one could be sure. “We didn’t think at the time there was much to it,” said Nancy Werenka.”

honda_submergedAz áldozat Hondája a tó fenekén, kb. 4,6 méteres mélységben –
én elhiszem, hogy a csónakból nem
is volt olyan könnyű észre venni…

 

A Sherwood Park-ban (Alberta) élő Werenka-ék a Brit Columbia-i Griffin tó északi végében adnak bérbe faházakat (lásd a térképen: Griffin Lake Cabin Rentals). Max-nak nem volt hát ismeretlen a tó, ezelőtt számtalan alkalommal csónakázott már rajta.

griffin_lake_bca Griffin tó, közvetlen mellette futó Trans-Canada Autópályával

 

A Revelstoke-i RCMP-től érkeztek rendőrtisztek Werenka-ékhoz. Az index.hu azt írja, hogy: “A kiérkező rendőrök elsőre nem találták meg a járművet, de Werenka ismét a segítségükre sietett, egy vízálló fejkamerával a vízbe merült, és levideózta a roncsot.”de ez sem egészen így történt.

gopro_camerasgyufásdoboz méretű GoPro kamerák – ehhez hasonlót,
vagy pont egy ilyet használt Max is…

 

A kiérkező rendőrök csónakba szálltak és Max-szal együtt mentek ki a tóra, Ő mutatta meg nekik a pontos helyszínt, illetve az autónak látszó tárgyat a víz alatt. Mivel iszap fedte az autó alját, nem volt teljesen tiszta a tó vize sem, ráaásul 4,6 méteres mélységben pihent a roncs, a rendőrök elsőre nem látták meg. Ekkor lépett Max a tettek mezejére.

A CTV így ír erről: “The video, recorded on his GoPro in its sturdy waterproof case, confirmed it was a vehicle.” A CBC pedig így: “So Max then jumped into the water with his GoPro camera. He surfaced with video of a vehicle upside down on the bottom of the lake.”

Azaz a két különböző helyről származó cikkből az derül ki, hogy Max a víz alá merülve a GoPro márkájú kamerájával készített közelebbi felvételeket a feje tetején álló járműről. A GoPro-t a saját erős, vízálló tokjába tette bele, tehát a kamera se nem fejkamera, se nem vízálló. Bár az kétségtelen, hogy a számtalan kiegészítőnek köszönhetően akár a fejre is rögzíthető. A GoPro nagy felbontású akciókamerák gyártásával foglalkozik, extrém sportolók körében kedveltek termékeik, mert kicsik, strapabíróak, könnyen kezelhetőek.

salmon-arm_griffin-lake_revelstoke_bc.jpgaz áldozatot Salmon Arm városának egyik benzinkútján
látták utoljára, az esküvőre soha nem érkezett meg,
útja a Griffin tóban ért véget…

 

És hogy mi történhetett a tó partján 1992-ben? Nem csak az áldozat fiának vannak elképzelései a baleset körülményeiről, hanem a rendőrségnek is: “Police think Farris likely swerved to avoid an animal or lost control of her vehicle for some other reason and rolled into the lake. There was no visible front-end damage to the Honda, so they don’t think it hit anything.” – azaz a hatóság úgy véli, hogy a hölgy megpróbálhatott kikerülni egy vadállatot, vagy más okokból elvesztette az uralmát az autó felett és belehajtott a tóba. Ahogyan egy fotón is látható (lásd lentebb a cikk végén), nincs látható sérülés az autó orr-részén, ezért nem hiszik, hogy elüthetett valamit.

 

A cikkből az alábbiakat hiányoltam még:

  • 1992-ben a családja bejelentette a hölgy eltűnését a rendőrségnek, ahogyan azt a CBC is írja: “Her family notified police and, over the years, came to believe she’d been in a fatal car accident. But no trace of her — or her car — was ever found.” – és éveken át abban a hitben voltak, hogy végzetes autóbaleset érte a hölgyet. De soha nem akadtak sem az eltűnt nő, sem az autója nyomára.
  • az baleset a Griffin tó partján történt, Brit Columbia-ban, amely közvetlen a Trans-Canada Autópálya mellett található, 27 km-re nyugatra Revelstoke városától,
  • Max augusztus 21-én találta meg a víz alatti roncsot és még aznap értesítették az RCMP-t, akik csak pár nappal később, augusztus 24-én tudták kihúzni az öreg Honda-t a vízből. Ehhez fel kellett készülnie az RCMP búvárainak, meg kellett rendelni a vontatót és teljes egészében le kellett zárni az autópályát a forgalom elől, ami kilométeres dugóhoz vezetett mindkét irányban.
  • még a roncs kiemelése előtt lemerültek az RCMP búvárai az autóhoz, hogy ellenőrizzék annak rendszámát, amelyet “lefuttatva” a rendőrségi adatbázisban kiderült, hogy a tulajdonosa az a Janet Farris, akinek eltűnését a családja 1992-ben jelentette és akit azóta nem találnak,
  • Janet a Vancouver-szigeten találató Mill Bay-ből egymaga indult egy esküvőre, valahová Alberta-ba, amikor eltűnt. Utoljára Salmon Arm-ban látták egy benzinkúton, ez a város (attól függően, hogy honnantól meddig mérjük) 72-74 km-re nyugatra fekszik a Griffin tótól. Átlagos utazósebesség mellett ezt a távot kb. 40-45 perc alatt lehet megtenni.
  • Max 2006-ban, 14 évvel Janet eltűnése után született. Ez elmúlt 27 évben több ezren voltak azok, akik a tó partján nyaraltak és/vagy a tavon csónakáztak… és több millióan vannak, akik a közel 3 évtized alatt a tó mellett autóztak el – köztük vagyunk mi is Latorral. Egy fiatal fiú kíváncsisága kellett ahhoz, hogy egy 27 éve eltűnt személy előkerüljön, megnyugvást adva ezzel az áldozat hozzátartozóinak.
  • Janet-et földi maradványait hamvasztás után az 1984-ben elhunyt férje mellé helyezték végső nyugalomra.

 

Még néhány gondolat.

Számtalan alkalommal mentem már keresztül ezen a környéken. Salmon Arm és Revelstoke közötti részen 3-4 darab, pár kilométeres, kétszer két sávos, előzésre kialakított szakaszokat leszámítva az autópálya végig 1/1 sávos, kanyargós, itt-ott szűkösebb, de végig jól autózható. A környék minden évszakban, minden méterében szemet gyönyörködtető, festői, mesés! A tavat Salmon Arm felől érkezve lehet vezetés közben a legkönnyebben megcsodálni, ez az egyik kedvencem, a tőle délre fekvő Three Valley tóval és szállóval együtt.

Ezen az útszakaszon a legtöbbször megengedett sebességhatár: 100 km/h. Télies időjárás esetén szokták a sebességet 60, vagy 80 km/h-ra korlátozni az útpálya fölé kihelyezett, digitális, távvezérelt kresz-táblákon. Nappal, jó útviszonyok mellett minden további nélkül tartható a százas tempó, még nagyobb méretű autóval, tehergépkocsival is.

tch_bc-1_highway_bc_in_the_lane

Nagyon valószínű, hogy a 90-es években az út szélén még nem volt betonkordon. Azaz a baleset idején, 1992-ben akadálytalanul lehetett eljutni egyenesen a tóba, akár autóval is. A távolság az úttest széle és a tópart között helyenként csak pár méter.

Műholdképen így néz ki az a rész, ahol szerintem a baleset megtörtént:tch_bc-1_highway_bc_satellite.jpg

Ahogyan cikkünk fenti képén is látható, a Trans-Canada Autópályának útpadkája alig van ezen a szakaszon. Az alábbi fotón a bal felső sarokban a rendőrségi autó az autópálya kelet felé tartó sávjában parkol, a kép közepe felé álló rendőrtiszt pedig az út szélén álló betonkordon előtt áll, de már annak a külső oldalán.

honda_hauling_1

Az alábbi fotón a rendőrség fotósa a kép készítésekor körül-belül az útra festett fehér vonalon, azaz a kelet felé tartó sáv szélén állhatott. Az egész Trans-Canada Autópályát le kellett zárni a roncs kiemelésének idejére.

honda_hauling_2természetesen nem pontosan ott hajtott
a tóba az autó, ahonnan végül
2019 augusztusában kihúzták

A képen, hogy nincs sérülés az autó orrán. Ha másik járművel, vagy nagytestű vaddal ütközött volna, az autó elején jól látható sérülések lennének.

A nem szerencsére ritkaság számba menő történet az internetnek köszönhetően Kanadából eljutott Magyarországra is 1 nap leforgása alatt. Az 1992-ben történt balesetről annak idején talán a kanadai lapokon kívül nem írt senki sem.

 

Felhasznált képek forrása: RCMP Revelstoke
Információk forrása: BC RCMP Communication Services; CBC British Columbia; CTV News Vancouver;


 

Ma sem a szörszálhasogatás, vagy a sárdobálás volt a célom, csupán szerettem volna megmutatni, hogy milyen hiányosságokat véltem fölfedezni egy kanadai vonatkozású cikkben. Az angol nyelvű változatokat és Fb-on érkezett kommenteket elolvasva úgy gondolom, hogy érdemes lett volna egy kicsit alaposabb munkát végeznie az index.hu újságírójának és egy picit jobban belemenni a részletekbe, ha már írni akart erről a tragikus és egyben nem mindennapi esetről. Nem csinálok rendszert más cikkek (jó szándékú) kritizálásából, ezt megígérhetem! Ezt se vettem volna elő, hanem nem ismerem a környéket és a cikk tartalma nem olyan, amilyen…

 

– Lázadó

Otthonokat A Hősöknek

Több alkalommal megfordult már a fejemben, hogy jó lenne megszüntetni a Facebook profilomat. Megkímélhetném magam sok semmitmondó információtól, a meghamisított, vagy fél igazságokat tartalmazó hír-szerűségektől, ingerült kommenthuszárok tudatlanság szülte kirohanásaitól, az ezredik kisállatos és/vagy vicces videótól… DE! Ezt a Kanada Banda és Hallgatóink/Olvasóink miatt nem tehetem meg. Továbbá a sok hülyeség mellett időnként olyan információk, cikkek, posztok is a szemem elé kerülnek, amelyekben valóban fontos, közérdekű dolgokoról írnak. Amelyek kapcsán aztán olyan ismeret birtokába jutok, amelyre enélkül talán sosem. A most olvasható cikkben szintén egy olyan téma található, amibe teljesen véletlenül futottam bele. Az ilyen és ehhez hasonló cikkek miatt éri meg mégis figyelnem a hírfolyamot.

veterans_mini_homes

Kanadában 2017 szepemberében kevesebb, mint 800 fő veterán hajléktalant tartottak nyilván. A Kanadai Parlament alsóháza legalább is ennyi, egykoron a haderőnél szolgált, majd leszerelését/nyugdíjazását követően napjaikat hajléktalanként élő kanadai honvédről tudott akkor. Ez a szám azóta valahova 3.000 és 5.000 fő közé növekedett, a 650.000 kanadai veterán közül jelenleg ennyien élnek fedél nélkül. A 2017-es adatok alapján a legtöbben Ontario-ban, Brit Columbia-ban és Alberta-ban éltek az utcákon.

homeless_canadian_veteranhajléktalanná vált veterán, kezében kartonlapra írt üzenettel,
valahol Kanada fővárosában, Ottawa-ban 2017-ben
(interneten talált fotó)

A legfrissebb jelentés szerint (amely erre a linkre kattintva olvasható el – PDF fájl, mérete: 1,14 MB) amely 2019 májusában született meg, a Kanadai Kormány teljes mértékben meg kívánja szünteti ezen állapotot. Erre a Veterán Ügyek Kanada több állami és tartományi/területi hivatalos szervvel és más (civil) szervezetekkel szorosan együttműködve kívánja a szükséges lépéseket megtenni.

Természetesen ebben a civilek is nagy segítségükre vannak, az egyik ilyen például a Homes For Heroes Foundation (magyarul: Otthonokat A Veteránoknak Alapítvány), amely elsőként Calgary-ban épít házakat a hajléktalan veteránok számára. Az alábbi képen a “mini falucska” látványterve látható, amely még 2018 októberében készült.

veterans_housing_big_pic

Legutóbbi információink alapján az építkezés a tervezett ütemben halad és lassan a végéhez közeledik. Október 1-én, tehát jóval a november 11-i Megemlékezés Napja előtt meg kívánják nyitni az ajtókat az új lakók számára, hogy még a hideg idő beállta előtt birtokba vehessék új otthonukat. A tervek között a következő “mini falucska” felépítésére Edmonton-ban kerül sor, majd ezt követően további három helyszínen Ontario-ban.

veterans_mini_homes_enterior
A fenti képen az egyik lakás tervrajza látható. Természetesen, Kanadában nem egy luxusapartmanra kell gondolni, amikor kormányzati támogatással és civilek közreműködésével, hajléktalanként tengődő veteránok számára épült lakásokról van szó. Az otthonosnak tűnő és praktikusan berendezett, közel 28nm-es “mini házikó” jelenleg a tökéletes megoldás az akár évek óta az utcán élő, egykoron jobb napokat megélt ex-honvédek számára. A “mini otthonok” természetesen teljesen felszerelten kerülnek átadásra.

Egy ilyen környezetben élve a szociális munkások segítő tevékenysége jobban hasznosul és az esetleges orvosi kezelések/felügyelet is meglehetősen hatékonyabb eredménnyel jár majd a sok esetben PTSD-ben, azaz poszttraumás stressz zavarban szenvedő és sok viszontagságot megélt veteránok körében. Arról nem is beszélve, hogy az aluljárók, a hulladékból tákoltolt város széli sátor-tábor, vagy a hajléktalanszállók helyett ezekben az otthonokban könnyebbé válik a mentális felépülés és reintegráció a hétköznapi életbe. Akár egy új szakma megtanulásról van szó távoktatás keretein belül, vagy akár arról, hogy egy hosszabb munkanap után legyen hova hazamenni és aktívan pihenni a fáradalmakat.

 

canada_3_mini_flags

 

Ahogyan az látható, sem Kanadai Kormány, sem a tatományi/területi hivatalos szervek nem üldözik tűzzel-vassal sem a hajléktalanokat, sem az önkéntes civileket, hanem éppen ellenkezőleg: egyrangú partnerként tekint rájuk és számít az együttműködésükre. Hogy a segítségre szoruló hazafikat együttes erővel karolhassák fel és adhassanak nekik egy második lehetőséget és egy olyan támogatást nyújthassanak a számukra, amelyet a hazát szolgálók megérdemelnek, elismerve önfeláldozásukat, közös érdek, amiért közös erővel kell tenni!

support_our_veterans_windshieldTámogasd A Veteránjainkat!” olvasható egy, a Veterán Ügyek épülete
(Veterans Affairs Canada) előtt parkoló pickup szélvédője mögé
helyezett táblán az Új-Skóciai Halifax-ban 2016 júniusában.

(fotó: TCP/Andrew Vaughan)

Ugyan Kanada a második világháború óta csak a NATO és az ENSZ keretein belül vett részt kisebb-nagyobb fegyveres konfliktusokban (pl. Afganisztán) más államok oldalán, és lát(ott) el békefenntartói feladatokat szerte a világon. A honvédő nőknek és férfiaknak nagy a respektje van valamennyi kanadai szemében.

poppy_remembrance_dayNovember 11. minden évben Fegyverszünet Napja, mert az első világháborút lezáró compiègne-i fegyverszüneti egyezmény Németország és a szövetséges hatalmak képviselői 1918. november 11-én írták alá. A második világháború után a Nemzetközösség tagállamaiban ezt a Megemlékezés Napja váltotta fel.

Októbertől kezdve egészen november 11-ig, minden évben veteránok és diákok (nagyobb részben cserkészek) árulnak a képeken is látható pipacs kitűzőket szerte Kanadában, jellemzően a forgalmasabb helyeken találkozhatunk velük. 1918-ban a Brit Légió kezdte el a veteránokat és hozzátartozóikat segélyező szervezet jelképeként használni a pipacsot. Ez azóta annyiban változott, hogy ma már a pipacs a háborúk áldozatai iránti tisztelet és a veteránok támogatásának jelképe.

canadian_forces_soldier_militarya Kanadai Haderő hivatásos állományánának honvédei 2015-ben
(fotó: Canadai Forces / Kanadai Haderő)

Talán a kelet-európai felfogástól eltérően állnak hozzá a nyugat-európaiak és az észak-amerikai kontinensen élő nemzetek a saját haderejükhöz, az ott önkéntesen szolgálatot teljesítőkhöz. Ők, mivel mindkét világháború lezárásakor a győztes oldalon álltak, joggal érezhetik úgy, hogy az ott elesettek és az onnan így, vagy úgy visszatérő honvédeik, katonáik valóban hősök, akik az otthon maradottak és a szabadság védelmében megjárták a poklot, életüket és egészségüket feláldozva a szeretteikért, honfitársaikért. Azt talán mondanom sem kell, hogy ennek mindezek- és történelmi ismereteink tekintetében érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy milyen világban élnénk most, ha annak idején a durván szélsőséges eszméket hitvalló Harmadik Birodalom kerül ki győztesen a második világháborúból?

 

toronto_pearson_airport_aerial_photoLester B. Pearson Nemzetközi Repülőtér
(IATA: YYZ, ICAO: CYYZ)

Érdemes tudni, hogy Lester B. Pearson a 40-es évek végén az egyik legnagyobb támogatója és sürgetője volt a Észak-atlanti Szerződés Szervezete megalapításának. Sok más állami szerep mellett Ő volt Kanada 14. miniszterelnöke 1963-1968 között, továbbá 1957-ben Nobel Békedíjat kapott, a Toronto-i Nemzetközi Repülőtér 1984 óta viseli a nevét. Kanada 1945-ben egyike volt annak az 51 államnak, amely az Egyesült Nemzetek Szervezetét megalapította. Magyarország 1955 decembere óta tagja az ENSZ-nek.

Végezetül következzen Terry Kelly, kanadai country zenész, atléta, motivációs előadó. Terry 1955-ben született az Új-Fundland és Labrador tartomány fővárosában, St. John-ban. 1 éves korában retina rákot diagnosztizáltak nála, aminek következtében még kisgyermekként elvesztette látását. A Kanadai Pálya Bajnokságon parasportolóként 1979-ben és 1980-ban ezüst érmeket nyert. Ő lett a harmadik vak ember a világon, aki az 1 mérföldes (1,6 km) távot 5 percen belül futotta le. Részt vett a 1980-as Paralimpiai Játékokon a hollandiai Arnhemben, az olimpiai fáklyát is hordozta kanadai fáklya váltó tagjaként. Később dalokat kezdett írni, az első albuma 1985-ben jelent meg. 2002-ben Terry-é volt az első zenei CD a világon (címe: The Power of the Dream – magyarul: Az Álom Hatalma), amelynek füzetkéje Braille-írással is olvasható volt. Terry eredményeit és munkásságát több elismeréssel és kitüntessél honorálták az elmúlt évtizedekben.

Leghíresebb szerzeménye a 2003-ban megjelent “A Pittance of Time”, amely a háborúban elesettek számára és a veteránoknak állít emléket. A dal állandó résztvevője a november 11-i iskolai megemlékezéseknek.

 

– Lázadó

KB028 – Jönnek A Drónok

Jó reggelt kívánunk! A 28. podcast-unkban az autonóm, szállítmányozásra tervezett drónokról beszélgettünk. De mielőtt még a jelen és a közeljövő önrepülő teherszállító légijárműveit (röviden: Ö.T.SZ.L.J.) kitárgyaltuk volna, azon gondolkodtunk hangosan, hogy: – vajon Magyarország a százezer Dacia Lodgy országa lehet-e? – okos dolog-e egy darab jóvágású csővel helyettesíteni a katalizátort? – ugyan már miért folytogatná az internet-kapcsolatod sávszélességét az internet szolgáltatód? A nagy sikerre való tekintettel ez alkalommal is voltak részvevői az “Akik fullba nyomták a kretént” c. rovatnak: egy kanadai minisztérium, egy amerikai petíció és egy kellemetlen meglepetést okozó mobil operációs rendszer. Kattintsatok a lejátszásra és bandázzatok velünk!
(nyitókép: The Verge)

 

 

Adás napló.

weather_calgary_081720192019. augusztus 17.

weather_calgary_081820192019. augusztus 18.

weather_forecastidőjárás előrejelzés Calgary városára, 2019. augusztus 18-án

 

bc_snow_1

bc_snow_2

 

“Akik fullba nyomták a kretént” c. rovat:

Közben egy kis kitérő:

  • 2 évesek leszünk/vagyunk! Ezzel kapcsolatban mondtuk el ezt-azt. “Olyan még nem volt sehogy, hogy ne lett volna valahogy.”

 

Heti színes

 

nokia_n70egy (nagyon) öreg Nokia N70 “okostelefon” Lator fiókjában is lapul

  • Katalizátor
    • Nem csak egy darab doboz/cső az autó alvázára szerelve, hanem fontos szerepe van a motor üzemeltetése során!

katalizator_robbantott_abraa katalizátor működése –
kattintásra a teljes méretű kép megtekinthető

(kép forrása: EVOautó)

honda_accord_coupe_1997Latoré fehér volt. A fotón jól látszik a víztiszta lámpabúra.

  • WiFiBlast
    • mert “az internet szolgáltatód a letöltési sebességed folytogatja”,
    • angol nyelvű “ismertető” itt olvasható,
    • szerintünk ez az év átverése!

 

Jönnek a Drónok

  • Jobb, ha hozzászokunk, hogy személyautó méretű, kisebb-nagyobb csomagokkal felpakolt önrepülő drónok repkednek majd a fejünk felett?

overhead_drones.jpg(fotó: Wing)

  • The Verge szállítmányozó drónokról szóló riportja:

  • És a videó után itt egy cikk, szintén a The Verge-től,
  • Ki a jobb pilóta? A számítógép, vagy az ember?
    • vannak olyan emberek, akik a 2 dimenziós térben sem képes navigálni,
    • Latorné számolt be egy bevásárlóközpont parkolójában szerzett friss élményeiről,
  • Már most milliárdos multinacionális cégek szálltak be az iparágba,
  • Nehéz kérdés a szabályozás…

 

Zenék a podcast-ban

 

Köszönjük a megtisztelő figyelmet!