Más, Mint Más Minden Más

[tl:dr] Szeretnék felvilágosítást nyújtani, tévhiteket eloszlatni és néhány kérdésre választ adni. Kifejezetten ajánlom ezt a cikket mindazoknak, akik nincsenek tisztában az alapokkal, akik szerint LMBTQWERTXYZASDFGH, akik szerint felesleges ez a nagy szivárványszínű felhajtás, akikben esetleg megfogalmazódott valaha is olyan kérdés, hogy miért kell az utcán „buziskodni”?

Megpróbáltam rendszerezni a különböző témákat és kérdéseket, remélem, sikerült és áttekinthető lett a cikkem, amelynek elkészítéséhez két külső tanácsadó segítségét is igénybe vettem.

Mi az az LMBTQ? Vagy LMBTQQIAAP?

Hogy a pontos meghatározásokat használjam, a magyarországi Leszbikus Magazin és Programszervező Egyesület weboldalán olvashatókat idézem:

A nemi identitás és a szexuális orientáció nem ugyanaz! Legegyszerűbben úgy érthetjük meg, hogy:

  • a szexuális orientáció azt határozza meg, kivel szeretsz ágyba bújni,
  • míg a nemi identitásod azt, hogy “kiként” bújsz ágyba.

Ezek a leggyakoribb betűk az LMBTQ+ ABC-ben:

L – Leszbikus: ezt talán nem is kell magyaráznunk: olyan nők, akik más nők iránt éreznek szexuális vonzalmat.

M – Meleg: a meleg csoportba azok tartoznak, akik a saját nemükhöz vonzódnak szexuálisan, de leginkább férfiakra értjük, akik más férfiak iránt vonzódnak.

B – Biszexuális: a biszexuálisok férfiak és nők iránt egyaránt éreznek szexuális vonzalmat.

T – Transznemű: transzneműségről beszélünk, ha valaki mentálisan és érzelmileg olyan neműként határozza meg magát, ami nem felel meg a biológiai nemének. Ide tartoznak a transz férfiak (női testbe született férfiak), a transz nők (férfi testbe született nők) és azok, akik nem tudják elhelyezni magukat a bináris skálán – vagyis nem érzik se egyértelműen férfinak, sem egyértelműen nőnek magukat.

Nem minden transznemű ember veti magát alá orvosi beavatkozásoknak annak érdekében, hogy látható nemi identitását jobban megfeleltesse valódi önmagának. A transzneműség egy spektrum, ahol van aki műtétekre is vállalkozik, van aki megelégszik azzal, hogy magának és szűkebb környezetének elmondja, hogy nem tartja magát azonosnak a látható nemi identitásával, de nem változtat nevet, nem vesz igénybe orvosi segítséget és a megjelenésén sem változtat feltétlenül.

Q – Queer: a Queer kifejezés trükkösebb, az összes többi kategóriát magába foglalja. Sokszor használják a teljes LGBTQ+ közösség leírására, mert egyszerűbb és gyorsabb mint végigsorolni az összes betűt.

Mások azért szeretik ezt a kifejezést használni, mert ezzel tudják jól kifejezni azt, hogy ők is a közösség tagjai, de nem érzik úgy hogy egy bizonyos betűt a magukénak vallanának, vagy hogy valamelyik csoportba egyértelműen beletartoznak

Q – Questioning: a legtöbb esetben nem jelenik meg kétszer a Q betű, pedig van itt másik jelentése is:  Questioning – legjobban talán kérdésesnek (kérdőnek?) tudnánk fordítani. Ők azok, akik még tűnődnek, vajon a közösség tagjai-e, még gondolkodnak azon, hogy bármelyik “betűt” magukénak érzik-e.

I – Interszexuális: az Interszexuálisok csoportjába azok az emberek tartoznak, akik elsődleges és/vagy másodlagos nemi jellegeiket tekintve nem tartoznak bele egyértelműen az orvosi értelemben vett női vagy férfi kategóriákba – vagy épphogy egyszerre mindkettőbe besorolhatóak. Ennek lehet kromoszómális vagy hormonális oka is.

A – Aszexuális: ebbe a csoportba azok tartoznak, akik szexuálisan nem vonzódnak más emberekhez csak romantikus értelemben – vagy akár úgy sem.

A – Ally – Támogató, szövetséges: a második “A” egy speciális csoportot, azokat az embereket jelöli, akik támogatják az LMBTQ+ közösséget és céljaikat, de nem sorolják magukat egyik csoportba sem. Egy ideális világban minden ember  ebbe a csoportba tartozna, aki nem a közösség tagja, de ez még egyelőre várat magára, még dolgoznunk kell rajta.

P – Pánszexuális: A pánszexuálisok nemtől függetlenül éreznek vonzalmat más emberek iránt, vagy érezhetnek vonzalmat kizárólag egy ember személyisége iránt is. Ez a kifejezés valamilyen szinten hasonlít a biszexuálisra, viszont nem szűkíti le a kört bizonyos nemekre.

Az anya nő, az apa férfi, a politikus populista.

Hogy ez pontosan így van, azt eddig sem és most sem vitatja senki.

Egy szerelmespár viszont lehet nő + nő, vagy férfi + férfi.
Egy hivatalosan bejegyzett életközösség állhat 2 nőből, vagy 2 férfiból.
A fentiek egyikét sem tiltja a törvény Magyarországon.

Szemben az örökbefogadással, amely nem engedélyezett az egynemű párok számára. Így tulajdonképpen az apává/anyává válást tiltják meg a számukra. Természetesen akár olyan is előfordulhat, hogy egy leszbikus párkapcsolatban élő nő biológiai apát keres és talál magának.

És bármennyire is fáj sokaknak – talán az LMBTQ-fóboknak leginkább -, egy család állhat 2 nőből, vagy 2 férfiból: ugyanúgy családként tekintük rájuk, mint az egyedülálló – tehát elvált, vagy megözvegyült – élettársra/házastársra, azaz a nőre/a férfira, az anyára/az apára, aki onnantól kezdve már egyedül neveli a gyermek(ek)et.

Család az, ahol a kölcsönös tisztelet, a feltétel nélküli szeretet, a gondoskodás, a törődés a mindennapok része. Ahol a gyermek(ek) megkapják az érzelmi biztonságot, ahol felelősségteljes, rendelkező jogkövető állampolgárrá nevelkedhetnek, hogy felnőttként a társadalom, a saját közösségük teljes értékű, megbecsült és értékes tagjává válhassanak.

A nő nem anya, a férfi nem apa, a politikus nem okos.

És most azt a részt nem tárgyalom, hogy van olyan, amikor a nő, vagy a férfi nem akar komoly kapcsolatot, nem akar gyermek(ek)et.

Hanem inkább él vénlányként, vagy agglegényként. A nő és a férfi gyermek(ek) nevelése helyett inkább a karrierjét építi, vagy házasság helyett a hobbijának hódol magányosan, vagy barátokkal. De vannak, akik azért nem vállalnak gyermek(ek)et, mert:

  • nem gondolják úgy, hogy mindent meg tudnak adni leendő gyermekeinek és inkább nem kockáztatnak,
  • nem kívánnak egy újabb életet hozni a környezetszennyezés okozta klímaváltozás alatt álló, szépen lassa túlnépesedő bolygónkra,
  • s van, akivel a biológia űz kegyetlen tréfát és nem lehet saját gyermeke.

Mert mindenki saját – ideális esetben -, felelősségteljes döntése az is, ha gyermeket vállal, és az is, ha nem. Ne a politikusok akarják megszabni, hogy ki, mikor, hány gyerneket kell, hogy vállaljon! Ne egy politikai párt akarja eldönteni azt, hogy az állampolgár elkötelezi-e magát (legalább) 18 évre, vagy sem?!

illusztráció: Rriobravo8899 / Pixabay

A család az család! De csak ha a nő és a férfi házasságot kötött.

Sajnálatos módon Magyarország Alaptörvénye az alábbi homofób cikkelyt tartalmazza: „Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.”

Nagyon jól tetten érhető a nyílt diszkrimináció, amely a populista magyar politikusok életének szerves része. Soros Gyuri bácsi álságos áskálódása után, az afrikai migránsok milliói, a brüsszelita elit után most a saját állampolgárainak egy csoportja ellen hangolja a közvéleményt a nem annyira okos kormánypárt.

Magyarországon az azonos neműek nem köthetnek házasságot, csak bejegyzett házastársi kapcsolatra jogosultak.
Az Alaptörvény értelmében csak az tekinthető családnak, ahol a felek (önkéntes elhatározás alapján) összeházasodtak. És összeházasodni csak egy nő és egy férfi tud.

Szóval, ha van egy anya, aki nő és egy apa, aki férfi, s egy párt alkotva egy háztartásban élnek, saját gyermek(ek)et nevelnek, de nem házasodtak össze, akkor ők a törvény színe előtt szintén nem számítanak családnak. Ezt nem én találtam ki, ez van benne az Alaptörvényben.

illusztráció: Alexandra_Koch / Pixabay

Miért van akkor férfi és nő?

Nem tudom … miért vannak nemváltásra képes növények és állatok? Miért vannak hermafrodita (hímnős, kétivarú, kétnemű) élőlények? Mert a Jóisten így teremtette meg őket? Mert az evolúció során eképpen fejlődtek ki?

A populista politikusok lózungjaival szemben nem azért fogy a nemzet, nem azért születik kevesebb magyar gyermek jószág, mert az utódnemzésre képes magyar állampolgárok tömegével válnak homoszexuálissá! A csökkenő gyermekvállalási jószág-tartási kedv okai között ott van:

  • a kiszámíthatatlan jövő. Ami azt jelenti, hogy Magyarországon nem lehetséges észszerű keretek között 2-5 évre előre megtervezni az életet, a családalapítást, bizonytalanságot sugall a tövénykezés, a szociális ellátó rendszer.
  • a klímaváltozás, a túlnépesedés, a világjárványok miatti aggodalom. A CoViD-19 miatt az otthonaikban maradtak sem álltak neki gyerekeket nemzeni, sőt, jól látható mértékben csökkent a születésszám több országban is.
  • és magamból kiindulva: az elvándorlás.

„Az előzetes adatok szerint 2021. januárban 7302 gyermek született, és 12 916-an haltak meg – derül ki a KSH mai jelentéséből. 2020 januárjához viszonyítva az élveszületések száma 9,8%-kal csökkent, a halálozásoké pedig 9,6%-kal emelkedett. Mindkét adat összefüggésben áll a koronavírus-járvánnyal: az elhunytak száma azért magasabb, mert naponta 80-100 ember esik áldozatul a betegségnek, a gyerekszületések száma pedig a helyzet okozta gazdasági bizonytalanság miatt csökkenhetett. A népmozgalmi folyamatok következtében a természetes fogyás 52%-kal nőtt, és a 2020. januári 3685-tel szemben 2021 első hónapjában 5614 fő volt.”
(forrás: A koronavírus az idén is nyomot hagyott a demográfiai folyamatokon)

Tehát nem azért születik kevés/kevesebb magyar állampolgár, mert a PRIDE hetében szivárványszínű zászlót is kitűznek a városházára, vagy mert anya, a nő és apa, a férfi látott egy egynemű párt kézenfogva sétálni az utcán.

Hogy tud egy gyermek szocializálódni példakép nélkül?

Hogyan lesz(nek) képes(ek) anya- és apakép nélkül szocializálódni a gyermek(ek)?

Aki ehhez jobban ért, majd kijavít. Sőt, kérem, hogy aki jártas a témában, az írjon nekem és kiegészítem a cikket! Köszönöm!

Szóval kérdésre kérdéssel felelek.

  • Hogyan szocializálódik egy gyermek akkor, ha nevelőotthonban nő fel, mert az anyjának, aki nő és az apjának, aki férfi, nem kellett?
  • Hogyan szocializálódik egy gyermek, ha elvált szülők1 gyermekeként nő fel?
  • Hogyan szocializálódik egy gyermek, ha 18 éves kora előtt elhalálozik valamelyik szülője2 (és opcionálisan belép a képbe az évek alatt egy, vagy akár több nevelőszülő)?
  • Hogyan szocializálódik egy gyermek, akinek az apja, aki férfi, egy részeges/drogos véglény, aki a családi költségvetést piára, drogra költi, és aki hetente legalább egyszer megveri anyut, aki nő?
  • Hogyan szocializálódik egy gyermek, ha az erőszakos szülője tulajdonaként tekint rá és rendszeresen fizikailag bántalmazza?
  • Hogyan szocializálódik az a gyermek, akit a paplakban a hittan óra után molesztált a plébános és senki nem hisz neki? Hiszen az atya olyan kedves ember, meg hát mit szólnak majd az emberek, ha kiderül?
  • Hogyan szocializálódik az a gyermek, aki nem kap figyelmet, aki nem kap nevelést, aki nem kap szeretet? Aki egyedül marad a problémáival, a kérdéseivel, a kétségeivel?
  • Hogyan szocializálódik az a gyermek, akit a nyári táborban folyamatosan manipulál egy felnőtt és egynemű szexuális kapcsolatra agitálja?
  • Hogyan szocializálódik egy gyermek, ha anyu, aki nő, egy futó kapcsolatban megtermékenyült, majd erről elfelejtett szólni a biológiai apának, aki férfi, hogy állapotos lett tőle? És anyu, aki nő, a születendő gyermeket egykeként egymaga neveli fel?
illusztráció: burin kul / Pixabay

1 és 2: természetesen attól nem lesz kevesebb egy anya, aki nő, vagy egy apa, aki férfi, ha egyedül neveli gyermekét/gyermekeit. Sok esetben a külön költözés/válás a szóba jöhető legjobb megoldás egy megromlott kapcsolat/házasság esetében, egy netán erőszakos környezet felszámolására.
A személyes tragédiákról pedig nem tehetnek a gyermekek, félárván maradni egyetlen gyermek számára sem jó dolog. A megözvegyült anyának, apának pedig, a gyászmunka mellett, hatalmas kihívássá válnak a hétköznapok. Ezekkel tisztában vagyok.

A fenti kérdésekkel arra akartam rávilágítani, hogy amíg a gyermek(ek)et nevelő egynemű párok esetében minden kivülálló rettentően aggódik a gyermek(ek) megfelelő anya-, vagy apaképének kialakulása és szocializációja miatt, addig más esetekben mindezekről teljesen megfeledkeznek. Kettősmércét alkalmazva a meleg párokkal szemben sokkal magasabb elvárásokat fogalmaznak meg és szigorúbb eljárást vár el velük szemben a lakosság egy része, míg a kérdésekben tárgyalt egyéb esetekben inkább megengedőek és elnézőek a gyermeket nevelő párokkal szemben.

Csak nem értem, hogy miért?

Ugyanakkor Magyarországon úgy vélekedik: a lakosság 17%-a, hogy a családon belüli erőszakot kizárólag a családon belül kell kezelni. Ez azt jelenti, hogy nem vonják be sem a rendőrséget, sem az egészségügyet, sem a rokonság más tagjait. Tehát ha apu elveri anyut, vagy ha anyu veri meg aput, mint a rongyot és ebből kijut a gyermekeik is, akkor mindez inkább maradjon köztük, mert majd maguktól jól megoldják a problémáikat?! Ha meg tudnák, vagyis meg tudták volna oldani a problémáikat civilizált, európai ember módjára, akkor NEM lenne erőszak a családon belül!

Mit oktassanak biológia órán? Jajj, hát olyan butuska ez a természet, majd te eldöntöd, ha akarod, hogy fiú vagy-e, vagy lány?

Biológia órán azt oktassák, ami a tananyag. A tananyag pedig úgy legyen összeállítva, hogy az a diák kíváncsiságát felkeltse, tudás-szomját kielégítse, és az élete során szükséges alapismeretekkel és a rendelkezésre álló, szakirányú többlet információval ellássa. A tananyag teljes körűen tárgyalja az alá tartozó tematikákat, objektív szempontok alapján.

Ez ennyire rohadtul egyszerű.

Bár, ahogyan azt megtapasztaltam – és az érettségi óta hallottam/olvastam -, a magyar oktatási rendszer ezt a rendkívül egyszerű szintet 1987. óta nem tudta megugrani. Szar dolog, ugye? Akkor most, mivel rettenetesen fel vagy háborodva te is, tessék szépen ráborítani az asztalt az oktatási miniszterre!

A gyermek nem hülye, csak még nem tud eleget. Ezért jár iskolába. Ha a szexuális felvilágosítás keretein belül nem mondjuk el neki a teljes igazságot, ha nem beszélgethetünk arról, hogy léteznek meleg, biszex, transszexuális emberek is, ha nem szembesíthetők a valósággal, a nagybetűs élettel, hanem inkább a homokba dugjuk a fejüket, abból semmi jó nem sül ki!

Miért akarunk tényeket eltitkolni a kíváncsi természetű, kérdésekkel és kétségekkel teli fiatal felnőttek elől? Miért akarunk tabusítani? Ennek semmi értelme, mert úgy is megszerzki azt információt, amire nekik szükségük van – ha tetszik ez a politikus néniknek és bácsiknak, ha nem!

A párbeszéd, az érzékenyítés helyett elhallgatunk. Ahelyett, hogy segítenénk az egyébként is az útját kereső tinédzsereket, ahelyett, hogy arra tanítanánk őket, hogy önmegvalósítsanak, hogy bátran és szabadon vállalják fel önmagukat, hogy legyen büszkék arra, hogy kik ők, már fiatalkorban megbélyegzik őket.

Magukra maradnak, kiközösítődnek, még csak szóba sem hozhatják, hogy ők mások, hogy a nagy átlagtól különbözőek. Szégyenkezést és kisebbségi érzést táplálnak beléjük.

Miért jó ez? Kinek jó ez?

Nem megrendelésre megy, miszerint holnaptól én a másik nemhez akarok tartozni, tessék szépen megműteni, hormonkezelni. A transzneműség nem egy hóbort, nem egy divathullám. Nem nevezzük nemváltásnak a transzneműséget, mert ez azt implikálja, hogy valaki ténylegesen megváltoztatja a nemét. Valójában pedig az történik, hogy fizikálisan és szociálisan szeretné hozzáigazítani a nemét ahhoz a nemhez, amilyen neműnek érzi magát a kezdetektől.

Ez egy lelkileg és testileg egyaránt bonyolult folyamat. Ami pedig az operációt, hormonkezelést illeti: itt fontos megjegyezni, hogy hosszú vizsgálatok sora előzi meg, és orvosok dönthetnek úgy, hogy valakinél ez-e a megfelelő módja a gyógykezelésnek. Tehát nem az egyén dönti el, mint pl. egy orrplasztikánál, hogy neki arra szüksége van és meg kell csinálnia a plasztikaisebésznek.
Ugyanez a helyzet a homoszexualitással is. Még a család előtt is nehézkes lehet felvállalni a valódi énjüket, hát még a idegenek előtt.

És most egy homofób, ostoba törvénnyel még további akadályokat is gördítünk eléjük.

De sebaj, majd jön az APM, az Agitációs és Propaganda Minisztérium és jól megengedi, hogy miről szabad beszélni és miről tilos még gondolni is! Mert amiről nem beszélünk, az nincs.

illuszráció: Steve Johnson / Pixabay

Hallasd a hangod!

Ezt mi 2017. óta kérjük tőletek.

És az LMBTQ közösség tagjai is pontosan ugyanezt teszik, hallatják a hangjukat.

Amíg mi ezt azért kérjük, mert tartalomgyártóként szükségünk van a hallgatók, olvasók visszajelzéseire, hogy megosszátok velünk a gondolataitokat, a véleményeteket, addig az LMBTQ közösségek is pontosan ugyanezt teszik: gondolataikat, véleményüket, tapasztalataikat osztják meg. És érdemes rájuk odafigyelni, mert ők olyan problémákkal szembesülnek, amilyenekkel te, vagy én talán soha!

Egy magyar nyelvű tweet-ben olvastam (már nem tudom, hogy kitől, bocs!), hogy ha nem akarod az LMBTQ közösségek hangját hallani, akkor biztosíts nekik azonos jogokat (pl. házasság, örökbefogadás) és ne rekeszd ki őket nemi identitásuk és/vagy szexuális irányultságuk alapján.

Ez ennyi. Ne komplikáld túl.

„Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,

Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

Petőfi Sándor: A XIX. század költői (1847. Január)

És 1847. nem éppen tegnap volt… Jól gondolom tehát, amikor azt mondom, hogy Magyarországon 174 év alatt sem sikerült elérni a jogegyenlőséget?

illusztráció: nancydowd / Pixabay

Hálószobatitok”

Két, egymást őszintén tisztelő és feltétel nélkül szerető ember kéz a kézben sétál a parkban, vagy az utcán, vagy a bevásárlóközpontban. Majd szerelmük jeléül a pár tagjai megcsókolják egymást. Számít-e az, hogy férfi-nő, vagy férfi-férfi, nő-nő tagú-e ez a pár?

Visszautalnék az előző bekezdésre: gondolhatod úgy, hogy mindenkinek a saját dolga, hogy kivel és kiként bújik ágyba! Ha ezt így gondolja a törvényhozás is, ha így gondolja a populista kormánypárt politikusa is, hogy a szexuális irányultságunk kifejezésének a négy fal között a helye, akkor:

  • nemi identitás, szexuális irányultság alapján NE különböztessünk meg a lakosság egyes csoportjait,
  • ezeken az alapokon ne vonjuk meg jogokat egyes csoportoktól és ezeken az alapokon ne biztosítsunk plusz jogokat egyes csoportoknak.

Továbbá vonatkozzon a „hálószobatitok” a heteroszexuális párokra is, azaz nincs fiú-lány kézenfogva sétálás, csók az utcán, a parkban, stb.!

Szóval ha legközelebb felháborít, hogy az LMBTQ közösség tagjai, csoportjai egyenlő bánásmódban szeretnének részesülni, akkor gondolj arra, hogyan éreznéd magad akkor, ha te lennél megbélyegezve és kirekesztve egy olyan tulajdonságod miatt, amire nincs ráhatásod? Hogyan éreznéd magad akkor, ha a személyiséged miatt a környezeted egy része annyira gyűlölne, hogy akár tetlegességig fajul az irántad érzett gyűlöletük? Ha csak azért aláznak meg, vagy bántalmaznak, amilyen vagy. Te hogyan éreznéd magad? Mit gondolnál a társadalom eme rétegéről és saját magadról?

Tudtad? Avagy a tényekről és a tévhitekről.

1.) Heteroszexuális kapcsolatokban, ahol az anya nő, az apa férfi, születnek meleg, bi- és transzszexuális gyermekek. Érted? Anya nő, apa férfi, a gyermek pedig nem heteroszexuális.

2.) A heteroszexualitás, az LMBTQ közösség tagjai és a pedofil bűnözők az 3, egymástól nagyon jól elkülönülő és elkülönítendő kategória! Összemosásuk semmiképpen sem értelmes gondolat!

3.) A homoszexualitás, a biszexualitás, a transzneműség, stb. nem elhatározás kérdése. Nem tudod eldönteni, hogy pl. akkor holnap déltől te leszbikus, biszexuális, vagy meleg leszel, mert csak és a saját nemedhez fogsz vonzódni, a saját nemedhez tartozóakat fogod lélekben szimpatikusnak és testiekben izgatónak találni, mert csak.
Ez belülről jön. A személyiséged része.
Ahogyan azt sem tudod eldönteni, hogy milyen legyen a szemed színe. Ahogyan nem tudod pusztán az akaratoddal a szívverésedet, vagy a lélegzetvételedet megállítani. (Nem öngyilkosságról beszélek, hanem a szabad akaratról.)

4.) Vannak olyan szexista, hímsoviniszta, heteroszexuális macsók, akik szerint arra kell törekedni, hogy a világ összes nőjét megdughasd, de ahogyan a heteroszexuális emberek sem kezdenek ki mindenkivel, ugyanúgy a meleg férfiak, a leszbikus nők, a biszexuálisok sem nyomulnak rá mindenkire, aki szembejön az utcán.

És ha már itt tartunk: miért gondolja azt a heteroszexuális LMBTQ-fóbiás ember, hogy aki nem heteroszexuális kapcsolatban él, az otthon a gyerek előtt szexel az azonos nemű párjával?
Ez honnan jön?
Ha náluk otthon a heteroszexuális anyu, aki nő, és a heteroszexuális apu, aki férfi, a szemük előtt csinált nekik kistestvért, akkor oké, tudom, hogy miért gondolják azt, amit.
Egyébként meg értetlenül állok a mocskos fantáziájuk előtt.

illusztráció: JVaile / Pixabay

Akkor erre igyunk! Aztán meg arra is.

Rengeteg olyan hétköznapi probléma van jelen a Magyarországon, amelyekkel évtizedek óta együtt él a magyar lakosság, de igazán beszélni, szembe nézni a problémával nem akar. Sőt, a magyar lakosság jelentős része még büszke is az alkoholizmusára: a mai napig stand-up showműsorok és viccek forrása a részeg ember! A magyarok szent itala, a pálinka, otthon szabadon főzhető, a miniszterelnök szerint alapvető élelmiszer, az átlagember szerint pedig kismértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság.

Nincs társasági összejövetel alkohol nélkül, a fiatalabbak körében pedig a heti két bebaszcsi parti a minimum. Mert ugye az a királyság, ha atomrészegek leszünk még éjfél előtt és körbehányjuk a wc-kagylót, vagy a ház oldalát, vagy az éjszakai buszt. Sokan természetesnek veszik, hogy a szaki bedob egy védőitalt felest műszak előtt, ebéd mellé jár a sör és a műszak végén meg még egy feles… különben nem állna egyenesen a létrán, nem lenne vízszintes és nem lenne derékszög, meg párhuzamos fal, ajtó, ablakkeret, díszléc, stb. Autóvezetés előtt az az egy pálesz, meg az 1-2 pohár/sör bor miért ne férne bele? Én jól vezetek…

A Heti Napló 2017-ben készített összefoglalót a magyarok alkoholfogyasztási képességeiről:

A Qubit 2019. Márciusában megjelent cikke szerint: „A 2016-ban megjelent European Report on Alcohol Policy külön kiemeli, hogy Magyarország egyike azon országoknak, amelyeknek nincsen semmiféle alkoholkezelési stratégiájuk, ami – ha az alkoholizmussal kapcsolatos adatokat nézzük – dermesztő információ.

A jelentés azt is említi, hogy Magyarország – szemben az országok nagy többségével – nem osztott meg alkoholfogyasztási adatokat az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) 2014-ben. Az információszolgáltatás a WHO-val való együttműködéshez, esetleg az alkoholizmus elleni szélesebb stratégia kialakításához lett volna fontos. Mindez együtt értelmezve azzal, hogy a WHO saját maga által gyűjtött adatai jóval nagyobb számokat mutatnak a KSH adatainál a magyar alkoholistákról, alátámasztja a fent említett látványos szőnyeg alá söprést.

Számokban ez azt jelenti, hogy a WHO szerint Magyarországon a népesség 9,4 százaléka alkoholfüggő, ami a jelenlegi népességgel számolva 919 166 főt jelent, szemben a KSH által megállapított, már említett 379 000 fővel. Nemzetközi elemzésekben kimutatható, hogy erős korreláció figyelhető meg egy ország alkoholra vonatkozó jogi szabályozásának tudatossága és a népességében jelen lévő alkoholisták száma között.

(..) érdekes jogi változtatás a alkoholfogyasztást érintő jogszabályokban a KRESZ 2014-es módosítása, mely szerint – példátlan módon – a kerékpárosra nem vonatkozik a Magyarországon érvényes 0,0%-os véralkoholszintre vonatkozó megkötés, ha az illető eleget tesz „a jármű biztonságos vezetésére képes állapotban van” meglehetősen szubjektív kritériumának. Ez a módosítás olyan üzenetet sugall, amely inkább bátorítja az alkoholfogyasztást, mint visszaszorítaná azt, ami egy Magyarországhoz hasonló fokú alkoholproblémákkal küzdő ország esetén kifejezetten szokatlan és irracionálisnak ható jogalkotói megoldás.

Az Azonnali.hu tavaly ősszel közölt cikke alapján Magyarországon 800.000 alkoholfüggő ember él. Összetettben a Európai Unio legrosszabb arányszámait Magyarország produkálja, megelőzve a második Lettországot és a harmadik helyezett Szlovéniát.

A személyes károkon túl a társadalom egészére nézve is jelentős anyagi károkat okoz az alkoholizmus. Közvetett költségek például az egészségügyi kezelések, amik alkohol nélkül nem kellenének; a bírósági költségek, amik olyan bűncselekménnyel kapcsolatosak, amik alkoholos befolyásoltság miatt történtek; a részegen okozott károk; a betegségek miatt elmaradó munka.

A gazdasági károk mellett az alkoholfogyasztás szoros kapcsolatban áll a bűnelkövetéssel is. Az ORFK tájékoztatása szerint a tavalyi évben a bűncselekmények nagyságrendileg 20 százalékát követték el alkoholos befolyásoltság alatt. Ezek több mint fele ittas vezetés volt ugyan, de jelentős az arány a garázdaság, a testi sértések és a lopás területén is.

A november 26-i online kormányinfón írásban tudtunk rákérdezni arra, hogyan kezeli a kormány a járvány közvetett egészségügyi hatásait, mint például a nemzetközi trendek alapján Magyarországon is jó eséllyel megnövekedett alkoholfogyasztást. A kormányszóvivő szerint a munkahelyek megtartása érdekében hozott kormányzati intézkedések is pozitív hatással vannak az emberek mentális egészségére, az alkoholkérdésről Szentkirályi Alexandra viszont válaszában nem beszélt.

Kérdéssel fordultunk az Emberi Erőforrások Minisztériuma felé is, hogy megtudjuk, miért nem publikálták végül az alkoholstratégia tervezetét, és tervezik-e még a dokumentum felhasználását vagy egy új alkoholstratégia megalkotását a közeljövőben – választ a kérdésünkre cikkünk megjelenéséig nem kaptunk.”

Lefordítom magyarra a fentebb olvasható információkat: Magyarországon a lakosság 9%-a piál, ha kell, ha nem, ezzel pedig nem csak magának okoz komoly problémákat, hanem a környezetének is. A Kormányzat pedig nem tesz semmit, vagy ha mégis, akkor az inkább bátorítás az alkoholizálásra, mintsem nevelés a felelősségteljes alkoholfogyasztásra.

Élni és élni hagyni.

Úgy gondolom, hogy a LMBTQ közösség tagjai által kért házasságkötés, örökbefogadás lehetősége, a teljeskörű és objektív szemléletű iskolai szexuális felvilágosítás léte alapvető dolog kellene, hogy legyen, nem pedig vitatéma!

Úgy gondolom, hogy a kormánypárt és az őket követők egy hangos kisebbsége ott próbál problémát generálni, ahol arra semmi szükség nincs. Megoldáskeresés és jogegyenlőség megteremtése helyett ellenségképgyártás folyik. Miért?

Szégyenszemre a valós problémák felismérésére a kormánypárt szolgalelkű talpnyalói alkalmatlanok, nem kívánnak foglalkozni az Isztambuli Egyezménnyel (sőt, inkább szándékosan félre magyarázzák annak tartalmát!), nem kívánnak megoldást találni az alkoholizmusra, nem kívánnak drogprevenciót folytatni, s végképp nem kívánnak párbeszédet kezdeményezni az LMBTQ közösséggel! Inkább megbélyegzik és szankcionálják őket.

Számtalam társadalmi probléma van, amelyet meg kellene már végre oldani. Azokkal a feladatokkal kellene foglalkozni, amelyeket évtizedek óta nem sikerült megoldani.

Ezt pedig csak itt hagyom a végére.

A hatályos magyar Büntető Törvénykönyv az alábbiakat írja:

Közösség elleni uszítás
332. § Aki nagy nyilvánosság előtt
a) a magyar nemzet ellen,
b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, illetve annak tagja ellen, vagy
c) a lakosság egyes csoportjai, illetve azok tagjai ellen – különösen fogyatékosságra, nemi identitásra, szexuális irányultságra tekintettel
erőszakra vagy gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!

– Lázadó


A cikk megírásában @kalaposgigerli és @moonmartenn voltak a segítségemre.
Köszönöm szépen!


nyitókép: Sharon McCutcheon / Pixabay