[véleménycikk] Két napos késéssel, csak ’23 Február 3-án sokkolta olvasóit a magyar online média világa azzal a katasztrófális hírrel, hogy a Szemlélek keresztény magazin brutálisan beleállt a földbe. Nem csak a kanadai hírek, hanem még a magyar nyelvű közlemények sem azonnal, hanem csak pár nap alatt jutnak el a magyar hírportálok szerkesztőségébe.
A menetiránynak háttal.
Félreértés ne legyen, nagyon sajnálatosnak tartom, ha a médiatér egyik résztvevője kiesik a sorból és nem tudja azon a szinvonalon folytatni, ha nem képes már ugyanúgy kiszolgálni a T. Olvasókat/Hallgatókat/Nézőket, mint tette azt korábban.
De miért van ennek hírértéke? Uborkaszezon van? Mi történhetett a HVG-nél? És a Népszavánál és a 444-nél, mert ők is lehozták a hírt? Miért gondolták azt, hogy 2 nappal később érdemes erről írni? Mi járhatott a 3 újságíró kolléga fejében, amikor pár nap késéssel írtak erről egy cikket?
Tapasztalatom alapján és véleményem szerint most, 2023 Februárjában, még mindig ott tartunk, ahol 2021-ben Friderikusz Sándor tartott.
Nevezetesen, hogy:
fordítva ülünk a lovon.
Értelemszerűen a tartalomgyártáshoz szükség van egy megbízható technikai háttérre. Ez a technikai háttér áll:
- egy számítógépből,
- 2 darab mikrofonból,
- egy egyszerűbb, 2-4 csatornás mixerből és
- szoftverekből – amelyek közül több is ingyenesen érhető el akár Windows-ról, akár MacOS-ről beszélünk, (tudom, mert az első időkben használtam ilyeneket és még ma is van ilyen a MacBook-on)
- egy külső USB-s adathordozóból, vagy NAS-ból, esetleg felhős tárhelyből, a biztonsági másolatok elhelyezése céljából. Itt szintén vannak ingyenes, vagy meglehetősen olcsó megoldások,
- online videó- és hangrögzítő szolgáltatásra történő előfizetésből. Ez csak abban az esetben szükséges, ha az interjúalanyt nem tudjuk személyesen felkeresni, vagy Ő nem tud befáradni a stúdióba/szerkesztőségbe,
- valamint egy tárhelyszolgáltatóból, ha és amennyiben kell nekünk egy webtárhely, vagy egy podkaszt-szolgáltató.
Kis lépés a tartalomgyártónak…
Vannak egyszeri, nagy költségek, amelyeket muszáj megfizetni, mert anélkül semmi sincs.
Ilyen például a számítógép/laptop megvásárlása. Ha és amennyiben nincs már otthon egy olyan, amelyet felhasználhatunk tartalomgyártásra. Mert akkor nem kell újat venni – mi pontosan így tettük ezt Latorral.
Aztán ott van a mixer-mikrofon-kamera kérdése. A mixer relatív olcsón megúszható, egy Behringer nem kerül sokba. Nem muszáj Sennheiser mikrofont sem venni (az e835 éppen 130 CAD az Amazon kanadai oldalain), egy másik márka olcsóbb terméke is szabadon választható.
Kameráként használható egy felsőbb kategóriás mobiltelefon (pl. iPhone, Samsung Galaxy S, stb.), vagy egy bridge fényképezőgép, amelyen van mikronon bemenet és képes legalább 1080p-ben videót rögzíteni. És itt éppen ez történik:
fotó: szemlélek.net
Külső tárhelyként szolgáló merevlemez, vagy SSD-meghajtó megint csak egyszer kerül pénzbe, ezt mindenképp újonnan vásárolnám meg, 2-3 évre szóló garanciával. Ha felhős megoldást választunk adatmentési célból (például: iCloud, OneDrive, stb.), akkor vannak kevés pénzbe és vannak ingyen használható megoldások (pl. Google Drive) is. Nálam két különböző, egymástól független tárhelyen vannak elmentve a podcast-hoz kapcsolódó anyagok biztonsági másolatai, biztos, ami biztos.
A fentebb felsorolt eszközöket csak egyszer kell megvenni és éveken át használhatók, nem kell ezek közül egyiket sem évente lecserélni és újakat vásárolni. Ha alacsonyan akarjuk tartani a költségvetési limitet, akkor megbízható forrásból vásárolhatunk használt eszközöket is, amelyeket, ha a későbbi a büdzsé majd megengedi, lecserélhetünk jobb minőségűre, akár egy vadiújra.
Hasonlóan a helyzetünk a fentebb felsorolt eszközökhöz a fizetős szoftverekkel, amelyek licenszeit megint csak elég egyszer megvásárolni, aztán a továbbiakban nincs havidíj, nincs éves díj.
Domain & Hosting, egyéb online szolgáltatások
Amikor elkészült a mű – legyen az egy videós interjú, vagy egy podkaszt epizód, vagy egy blog bejegyzés -, publikálnunk kell. Manapság – hacsak nem valami nagyon különlegesre vágyunk – a domain (magyarul: webcím) és a hoszting-szolgáltatás nem arany üzemanyag friss kenyér árban kerül felszámolásra és évente egyszeri költséget jelent. Azaz előre kalkulálható és jól ütemezhető eme két dolog kifizetése. Mi is így csináljuk már több, mint 5 éve!
A weboldal üzemeltetéséhez sem kell programozói szinten érteni és évtizedes tapasztalattal rendelkezni. Például ott a WordPress „amit látsz, azt kapod” alapon működő kezelőfelülete, amelynek használata pár nap alatt könnyen elsajátítható, mert az egész rendszer nem bonyolultabb, mint egy Microsoft Word szövegszerkesztő. És van egy minden-az-egyben csomagjuk, azaz domain és tárhelyszolgáltatás (e-mail fiókokkal együtt) is elérhető. Ha a másik oldalról kezdjük és előbb vásárolunk webcímet és tárhelyet, akkor a tárhelyszolgáltatók 99,999%-a ingyenesen biztosítja a WordPress telepítését, konfigurálását és éveken át történő használatát a tárhelyünkön.
Lásd: a Kanada Banda weboldalai.
Az online videó- és hangrögzítésre a legrugalmasabb és a legjobb szolgáltatást az Iris.fm nyújtja. Nem kell elköteleződni egy egész évre, akár minden második hónapban is előfizethetünk, amely szolgáltatást aztán a 29. napon lemondunk. Majd amikor ismét szükségünk van rá, akkor megint kifizetjük a szolgáltatás 1 havi díját.
A Szemléleknek van egy YouTube csatornája és egy Podcast-ja is.
A YouTube használata ingyenes: egy Google account-tal bárki elkezdheti feltölteni a szabályzat által elfogadott tartalmakat, nincs havidíj, nincs mennyiségi korlátozás.
A podcast kiszolgálójuk ugyanaz a PodBean, mint a Kanada Banda esetében 2017 óta. Azaz jelen esetben tökéletesen tisztába vagyunk a PodBean kifogástalan és végtelenül megbízható rendelkezésre állásával (éves szinten 99,99999%) amely egyenesen arányos az éves díjjal. Ami annyit jelent, hogy a PodBean, mint podcast-szolgáltató alaposan megdolgozik minden egyes centért, amelyet elkér a tartalomgyártóktól.
Nem azt mondom, hogy mi vagyunk a non-plus-ultra, hogy mi tudjuk az egyetlen helyes irányt, hogy bennünket kell kötelező jelleggel követni, de ahogyan a példa mutatja:
vannak gazdaságos, jól működő megoldások a tartalomgyártói kiadások alacsonyan tartásához.
Ha nekünk – és gondolom, még sok másik száz, vagy ezer, vagy tízezer podkaszternek, YouTuber-nek -, évek óta működik a dolog, akkor a Szemléleknek vajon miért ne működhetne?
Hétezer-ötszáz kanadai dollár havonta? Miaf***?!
Ez volt az első, ami az eszembe jutott, amikor megláttam az alábbi táblázatot a Szemlélek weboldalán.
Azért váltottam át az általuk megadott költségeket kanadai dollárba, mert így jobban össze tudtam hasonlítani a saját kiadásainkkal a Szemlélek költségeit. És megdöbbenve tapasztaltam, hogy Ők havonta annyi pénzből működnek, mint amennyit mi Podcaster-ként még soha az életben nem láttunk együtt a közel 5,5 év leforgása alatt! Jó, mondjuk nekünk nincs alapítványunk…
Szóval havi 1,5 millió forintból / 5.600 kanadai dollárból nem futja arra, hogy 30 naponta legalább 1 darab podkaszt adás, 1 darab cikk elkészüljön???
Ehhez nekik havonta 2.000.000 Ft-ra / 7.460 kanadai dollárra van szükségük???
Miről maradtam le???
Itt megállnék egy pillanatra elgondolkodni . . . és egyben megkérdezni Gégény Istvánt (a Szemlélek alapítóját), hogy a közleményük alapján a Kanada Banda Podcast-nak mit kellene tudnia létrehoznia havi 39 kanadai dollárból?
Jól van, ez egy költői kérdés volt, nem várok rá választ.
„A mai naptól csak annyi cikk jelenik meg a Szemlélek felületén, amennyit a szabadidőnk enged, nem készülnek podcastok, videóinterjúk, felmérések.”
https://szemlelek.net/elhalkul-a-szemlelek/
Gégény István szerint vajon hány magyar YouTuber, podcaster, TikTok-ker, vagy blogger gyárt annyi tartalmat, amennyit a szabadideje megenged?
.
.
.
A helyes válasz: majdnem mindenegyik.
A magyar tartalomgyártók közül semmiféle, vagy csak egészen minimális bevételre tesznek szert nagyon, de tényleg nagyon sokan – és nem havonta, hanem évente. Hogy még akkora támogatásban sem részesülnek a közönségüktől, hogy a működésük nullszaldósra kijöjjön az év végén. Ennek persze egy HVG-nél, egy 444-nél semmiféle hírértéke nincs, mert miért is lenne, nem?
Örülhetünk, ha az olyan független médiumok, mint ők ketten, meg a Telex fent tudnak maradni minimális hirdetői bevételek, vagy akár azok nélkül is, pusztán az olvasók támogatásának köszönhetően. Mert hallgatók, nézők, olvasók jelentős többsége pedig a nagy szerkesztőségeknek, streaming szolgáltatóknak adja a pénzét, nem pedig a kis tartalomgyártóknak. Aki nyitott szemmel jár ezen a területen, az tisztában van az erőviszonyokkal és a magyar nyelvű közönség anyagi helyzetével.
Itt a link a Patreon oldalunkra, ha úgy gondolod, hogy a Kanada Banda Podcast munkássága megérdemli a támogatásodat. Csak akkor küldj pénzt, ha van nélkülözhető extra bevételed, ha szükséged van minden forintra, akkor kérjük, hogy tartsd meg, s fordítsd nemesebb célokra. Köszönjük!
A teljeskörű tartalomszolgáltatáshoz, amelyet a Szemlélek nyújtani tud, ahhoz havi 2,5 millió forintra / 9.320 kanadai dollárra van szükségük.
Éves szinten ez 30.000.000 Ft-ot / 111.835 kanadai dollárt jelent.
(a valuta információk forrása az XE.com – 2023. Február 5.: 1 CAD = 268,25 HUF)
Aztán rá kellett jönnöm, hogy az Alapítvány működtetése nem olcsó játék, a 13 személy havi fizetésének, vagy eseti költségeinek, vagy tiszteletdíjának kitermelése nem könnyű feladat. Láthatóan gyorsabban növekedtek, mint ahogyan azt az anyagiak lehetővé tették volna. Január 31-én még volt pénz, Február 1-én már üres volt a persely.
Mi, ennyi pénzből, egy egész Podcaster-YouTuber Birodalmat tudnánk fent tartani itt Alberta-ban. Bár lenne rá lehetőségünk…
Addig is, amíg nem nyerünk a lottón,
szenvedélyesen rögzítjük az újabb és újabb podcast epizódokat, írjuk meg cikkeinket, posztolunk Facebook-on és alkalom adtán még videókat is készítünk - tesszük mindezt a szabadidőnkben(!), állami és egyházi támogatások nélkül(!!), már több, mint 5 éve!!!
A gombhoz varrták a kabátot.
A Szemlélek ugyanazt a hibát követte el, mint Friderikusz Sándor. Ha jól látom, akkor a Szemlélek is úgy indult neki, hogy hát akkor kell egy szerkesztőség/stúdió, azaz bérelni kell egy irodát (legalább a működtető Alapítvány számára), annak minden kiadásával együtt, fel kell venni minden egyes részfolyamatra egy külön szakember, minden szakembernek biztosítani kell a megfelelő hardvert és szoftvert. Hogy mennyire volt optimalizált a működésük, azt nem tudom…
Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy
ez így nem megy. Hogy ez nem így megy!
Egy okosan cselekvő tartalomgyártó (mindegy, hogy Ő egy blogger, vlogger, YouTuber, podcaster, TikTok-ket, stb.) minden esetben alulról építkezik, ahogyan azt a Fridiről szóló cikkben, valamint itt fentebb már leírtam.
Az 100%, hogy abból komoly anyagi problémák lesznek, ha a működést, a havi kiadásokat fedező bevételek hiányában, jó előre lértehozunk egy komplett szerkesztőséget, alkalmazottakat foglalkoztatunk és ehhez még a technika feltételeket is megteremtjük (pl. számítógépeket, íróasztalokat, székeket vásárolunk, ingatlant bérlünk, stb.).
Tudomásom szerint Magyarósi Csaba (377.000 feliratkozó, több, mint 131.300.000 megtenkintés) mind a mai napig egyesül dolgozik és meg lehet nézni, hogy milyen magas minőségtű tartalmat állít elő. Vagy ott van Handrás, aki szintén az alapoktól kezdte (186.000 feliratkozóval és 71.850.000 megtekintéssel) és egymaga menedzselt mindent az első években. Marcit is akkor vette fel maga mellé operatőrnek, amikor a havi bevételei lehetővé tették! És ma, ezekben a napokban sincs mellette/mögötte vágó, fővilágosító, jogász, informatikus, dramaturg, adminisztrátor, titkárság, főszerkesztő.
Vagy mutassak inkább amerikai, vagy kanadai példát? Az elmúlt években végig kisértem Everything Apple Pro, a.k.a. PhoneRebel a.k.a. Philip Koroy, iJustine (Justine Ezarik) és Linus Tech Tips, a.k.a. Linus Sebastian (Brit Columbia-ból, a YouTube-on 15,2 millió feliratkozóval!) fejlődését. Láttam, hogyan költöznek ki a szobájuk sarkában berendezett stúdióból egy új épületbe, vagy hogyan építenek egy vadiúj stúdiót a saját házukban, hogyan vesznek fel újabb alkalmazottakat, hogyan alakítanak egy üres raktárépületet számítás-technikai teszt laborrá… persze, csak évekkel azután, hogy az első videójuk megjelent a YouTube-on és az éves bevételeik lehetővé tették a különböző fejlesztések végrehajtását, a következő nagy lépés megtételét.
És ha ezzel a 2 + 3 példával nem vagy elégedett, nyugodtan adj hírt más magyar, vagy nemzetközi tartalomgyártókról (mindegy, hogy podkaszt, YouTube, Twitch, Insta, TikTok), akik szintén az alapoktól kezdték meg felépíteni önmagukat és közösségi média jelenlétüket.
Kifogások? Azok vannak.
„A könyvelő, a jogász, az adminisztrátor, az informatikus mind olyan munkát végeznek, mely Olvasóink számára láthatatlan, de nélkülük nem tudnánk biztonságosan, és a jogszabályoknak megfelelően működni.”
https://szemlelek.net/mi-kerul-penzbe-egy-online-magazinon/
Tapasztalatból mondom, hogy a fenti 4 alkalmazott nélkül is van tartalomgyártás. Jó, gondolom, a fentiek meglétét a magyarországi törvények írják elő, tőlük eltérni bűncselekmény lehet.
Nekünk nem kell könyvelő, mert jól láthatóan kiválóan működik a tartalomgyártás magánszemélyként is. Ami engem illet, az éves adóbevallást a podkasztolástól függetlenül saját magamnak intézem. Akkor is így lenne, ha eddig egy árva szót se mondtam volna bele a mikrofonba.
Jogász… persze. Egy egész ügyvédi iroda, nem? Meg a biztonság kedvéért portaszolgálat fegyveres örző-védőkkel, fémdetektorral…
Adminisztátor és az informatikus meg mi vagyunk, egy személyben.
Miért? Mert így nem kerül pénzbe.
Értem, nem érthet minenki mindenhez. De soha sem késő újat tanulni. Az internet meg egy olyan hely, ami tele van akár ingyenesen elérhető tanfolyamokkal, akár ingyenesen elérhető „how to” segítésnyújtó tudástárral.
„nem kell egy drága, állandó szerkesztőséget fenntartani,
https://szemlelek.net/mi-kerul-penzbe-egy-online-magazinon/
és nem kell az írásainkat nyomdába vinni.
(..)
ehhez azonban szükségünk van állandó olvasószerkesztőre,
fotósra, grafikusra, operatőrre, vágóra, műfajtól függően.”
Akkor most van állandó szerkesztőség, vagy nincs?
De talán nem is az állandó szerkesztőség meglétével, vagy éppen annak hiánya lenne a gond. Hanem az, hogy minden egyes részfeladat elvégzéséhez rendszeresítve van egy külön (szak)ember.
Miért? Nekünk és sok más tartalomgyártónak soha sem dolgozott olvasószerkesztő, fotós, jogász, informatikus, vagy vágó…
És itt vagyunk, működünk, akár napról napra, akár hétről hétre újabb és újabb tartalmak születnek.
This is the end of the journey.
Lehet, hogy a Szemléleknek itt kellene ezt az egész „mi egy nagy és tradícionális hírportál vagyunk” dolgot elengedni és az alapoktól újragondolni a működésüket, az alapoktól újraépíteni a blogolást, a videó készítést, a podkasztolást.
Mert mindezen tartalmak előállíthatók alapítvány és alkalmazottak nélkül, egyszemélyben, vagy maximum még egy másik fő segítségével. Aztán amikor majd futja rá, mert a pénz már ott van a bankszámlán és nem csak abban reménykedünk, hogy talán majd egyszer ott lesz, na, akkor lehet lépni egyet előre.
Addig pedig érezzék úgy, hogy foglalkozhatnak bármivel a szabadidejükben, mert a tartalomgyártás nem egy kötelezően vállalandó foglalatosság.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet!
– Lázadó
nyitókép: ©Nevit Dilmen / Wikimedia Commons