Friderikusz, Aki Még Mindig Nem Podkaszter (FRISSÍTVE!)

[véleménycikk] A korábbiaktól eltérően az utóbbi hónapokban jelentősen kevesebb időm jut tartalomfogyasztásra. Ez az oka annak, hogy 6 napos késéssel olvastam Sándor kirohanásáról és annak fejleményeiről. Gondolhatjátok, hogy 3 másodperc alatt qrtam fel magam! Igyekszem időrendben és tematikusan megosztani Önnel, Sándor és veletek, T. Olvasók a gondolataimat, észrevételeimet. Rögtön egy visszautalással kezdeném a mondandómat.


Véleménycikkem november 6-án,
Sándor második közleményének
és Vitray Tamással készült interjú

megjelenése után frissült,
a fejlemények a cikk végén olvashatók.


Azt se tudjuk, hogy mit csinálunk, de azt nagyon!

Május 24-én jelent meg írásom a magyar podcast-okról, amelyben a Friderikusz Podcast-tal is foglalkoztam. Ebben leírtam, hogy miről ismerkszik meg egy podcast, honnan lehet egyértelműen eldönteni egy online tartalomról, hogy podcast-e, vagy sem?

A műfaj meghatározása alapján az, amit Sándor csinál, az nem podcast.

Még egyszer: NEM PODKASZT!

Mivel az 1958-as születésű Sándor közel 30 évnyi televíziózás után érkezett az online térbe, más területen szerzett tapasztalata és életkora miatt hamis magabiztosságában, felkészületlenségéről tanubizonyságot téve podcast-nak keresztelte el az első- és másodsorban is képi formátumú, videós interjú-sorozatát, amelyet a világ legnépszerűbb és legforgalmasabb videó-megosztóján, a YouTube-on, továbbá az egyik legtöbb felhasználót felvonultató közösségi média platformon, a Facebook-on lehet megnézni.

a Friderikusz nem-is-Podcast logója
illusztráció: Facebook / FriderikuszPodcast

Igen, igen, jól olvastad. Nem “meghallgatni”. Hanem: MEGNÉZNI.

Mert ahogyan a cikkemben is kifogásoltam: a műsorszerkesztés, a tartalom, a beszélgetés menete és stílusa alapértelmezettnek veszi, hogy a produkciónak NÉZŐI vannak, akik figyelemmel követik a KÉPERNYŐK LÁTOTTAKAT! Akik LÁTNAK mindent, ami a stúdióban történik.

“Szóval az a gond a Friderikusz Podcast-tal, hogy nem podkaszt, legalább is a megjelenés első felében biztosan nem és nevétől eltérően pont a podkaszt hallgatókkal nem törődik a műsor házigazdája az interjúk elkészítése során. Én értem, hogy közel 30 év televíziózás után egy számára új platformon nehéz eligazodni, de szerintem Sándortól ettől több profizmust várunk el.”

A Magyar Podkasztok, írta: Lázadó – 2021. 05. 21.

Azaz a “Friderikusz Videó”, a “Friderikusz Interjúk” , vagy a “Friderikusz YouTuber” sokkal jobb címválasztás lett volna.

Fridi: YouTuber, nem podkaszter!
illusztráció: mohamed Hassan / Pixabay

Az Internet Világa … a legkevésbé sem olyan, mint az analóg televíziózás

Számomra úgy tűnik – és persze, nem kell velem egyetérteni -, hogy 27 adás után Sándornak még mindig hiányos ismeretei vannak arról, hogy mi is az a podcast, mint műfaj (a felvételen 38:28 –> 39:01 közötti részlet).

Ti hogy vagytok ezzel? Mert én, ha valaminek a fogalmával nem vagyok tisztában, de művelem és beszélek róla – ráadásul szemtől-szembe a példaképemnek(!) -, akkor egyrészt nem viccelem el (én szégyeltem magam azalatt a 30 másodperc alatt), másrészt valamikor azért csak vettem volna a fáradtságot, hogy 6 hónap alatt egyszer utána nézzek!

Ennél komolyabb problémának érzem azt, hogy az online platformok működéséről sem informálódott előre (csak vakon követte a többi celebet, akik a kereskedelmi tv-kről YouTube-ra váltottak). Továbbá annak jeleit is felfedezni vélem, hogy teljes egészében figyelmen kívül hagyta, hogy egy vállalkozás megtérülésének idejét nem hetekben, 4-5 hónapokban szokták mérni.

A rendelkezésre álló videók és a megjelent cikkek alapján úgy látszik, hogy Sándor a “podkasztoláshoz” rosszul kezdett a hozzá, már az elején nehezen, vagy egyáltalán nem helyre hozható hibákat vétett.

Véleményem szerint Sándornak valamennyi magyar YouTuber, vagy podkaszter szívesen a segítségére lett volna a kezdeti lépések során. Arra gondolok, hogy nem kérdezett meg a témában jártas YouTubereket, podkasztereket. Arra gondolok, hogy ismeretanyag hiányában egy online, time-shifted tartalomszolgáltatót akként kezelt 2021-ben, mintha a Magyar Televízióról lett volna szó az 1990-es években.

Akkoriban a sikerhez elég volt egy (amerikából átvett) műsorötlet, barátok és ismerősök az MTV-nél (a fiatalabbak kedvéért: Magyar Televízió), meg némi kezdőtőke. És milliók ültek le a képernyők elé, mivel nem volt más, amit nézni lehetett volna és különben sem láttunk még ilyet. Magyar nyelven az otthonunkban legalább is biztosan nem.

a Magyar Televízió 1-es csatornájának arculati elemei 1995-ben

A hatalmas sikerre való tekintettel nem maradtak el a szponzorok és a hirdetők sem. Akkoriban Friderikusz Sándor és produkciói voltak az egyetlen újszerű és minden alkalommal szenzációs show-műsorok a magyar televízióban (a fiatalabbak kedvéért: ekkor még nem volt se tv2, se RTL Klub, se TV3, se BudapestTV), amelyekről az emberek napokig beszéltek, a lapok napokon át írtak. A kor veterán riporterei teljesen más iskola szabályai szerint “játszottak”, nem voltak sem képesek, sem alkalmasak arra, hogy Fridi nyomába eredjenek – tudom, nem is akartak.

Hogyan kerülhetett valaki képernyőre? Nagyon és még annál is nehezebben. A megfelelő iskolák mellett televíziós gyakorlatra, ismeretségre a megfelelő körökben és egy nagy adag szerencsére is szükség volt…

Az internet világa pedig teljesen más.

Ezelőtt úgy 23 évvel Windows95 alatt a jegyzettömbbel, HTML programnyelvben készítettem el az első weboldalamat, amelyet ingyenes tárhelyszolgáltatóhoz töltöttem fel. Nem házi feladat volt, hanem inkább kíváncsiság és hobbi.
Néhány évvel később, a web 2.0 beköszöntével elindultak az ingyenes weboldalak, a blogok, a podkasztok és a videó-megosztó oldalak.

Mire volt szükség a számítógép mellett ahhoz, hogy valaki valamelyik platformon ott legyen és olvasó-, vagy hallgató táborra, vagy nézőközönségre, azaz követőkre és ezáltal hírnévre tegyen szert?

  • Kreativitásra,
  • kitartásra,
  • alázatra,
  • szorgalomra,
  • valamint tanulás / munka / család mellett azokra az órákra és percekre, amelyeket az új online hobbira tudtak rászánni.
illusztráció: Tymon Oziemblewski / Pixabay

Autodidakta módon tanulták meg a különböző technikai eszközök használatát, autodidakta módon sajátították el különböző szoftverek működését, autodidakta módon tanulták ki a self-marketing módszereit, a Google SEO működésének titkait.

A szabadság volt a kulcsó: nem voltak korlátai a kreativitásuknak, írhattak, beszélhettek, videózhattak arról, amiről ők szerettek volna. Nem kellett megfelelniük egyetlen kiadónak, szerkesztőségnek, műsortervnek, vagy szakmai féltékenységben szenvedő főszerkesztőnek sem. Ugyanakkor nem állt mögöttük semmiféle stáb, vagy szakemberek serege, hogy segítse őket az önmegvalósításban: nem csak elindulniuk kellett önmaguktól, hanem fennmaradni is.

És hol volt még akkoriban a Patreon, vagy úgy általánosságban a monetizáció gondolata, hogy majd valaki azért fizet/ad támogatást, hogy tartalmat gyártsak valamely internetes platformra?

Csak a lelkesedés volt, a szenvedély, a kreatív elme szabad szárnyalása. Első lépésben nem építettek stúdiót, nem alapítottak céget, nem vették körül magukat egy csapatnyi emberrel csak azért, mert közlendőjük volt a világgal.

Kicsiben kezdték, de nagyot álmodtak. Az elhivatottságuk, profizmusuk pedig nagyon sokuknak meghozta a kívánt eredményét, beérett munkájuk gyümölcse és ma már milliós követőtáborral, állandó szponzorokkal büszkélkedhetnek, s a hobbijukból főállás lett.

Előbb magukat építették fel, megalapozták a podcast-juk, YouTube csatornájukat és amikor úgy nézett ki, hogy eléggé erős lábakon állnak, hogy a projekt már eléggé kinőtte magát ahhoz, hogy egy következő szintre lépjenek, na ekkora és csak ekkor invesztáltak segítőkbe, stúdióba, magasabb szinvonalú technikába.

Ehhez képest Sándor már a legelején temérdek pénzt elköltött: látványtervezőt és belsőépítészt vett igénybe stúdiója létrehozásához és méregdrága technikával szerelte fel azt: például mikrofonok 534.000 Ft-ért, 4k képes Panasonic videókamera 320.000 Ft-ért, plusz felállított egy stábot maga mögé, stb, stb.

Majd közel 30 évnyi televíziózás után meglepődik, hogy vállalkozása 25 millió forintos veszteséget termelt pár hónap alatt…

A “sajtósa” szerint:

az idáig látható volt 24 adás összesen 31 millió forintba került

Azaz egy adás elkészítésének költsége: 1.291.000 Ft. Tessék? Hogy mennyi?? Majdnem 1,3 millió forint??

Van több, mint 350 podcast Magyarországon: kérlek benneteket, hogy legalább háromhoz menjetek odaé s kérdezzétek meg őket, hogy mennyiből is hoznak ki egy-egy adást? Feltételezem, hogy ennek az összegnek a töredékéből! Akkor is, ha egy médiavállalat podcast-ja, akkor is, ha egy független, magánszemélyek által készített podcast.

YouTuber, nem podkaszter
illusztráció: Sam riz / Pixabay

És mondja Sándor, az adózása rendben van?

Sem a külföldi, sem a magyar youtuber-ek nem sírnak, nem panaszkodnak, nem követelnek pénzt a nézőiktől, továbbá maguk csinálnak mindent is (legfeljebb egy-egy részfeladatot végez el nekik más, természetesen térítés ellenében, pl.: logót tervez, vagy drónt röptet, vagy egy rendezvényen tartja a kamerát). Példaként felhozhatom iJustin-t, Marques-t, Tom Nash-t, Steven-t a Solving The Money Problem-ből, Sam Alexander-t, vagy Greg-et az Apple Explained-től … de mondhatok magyar példát is, például Magyarósi Csaba, Handrás, vagy Karotta és még sokan mások.

Sok profi, magát és hallgatóságát, nézőit komolyan vevő YouTuber van azon a véleményen, hogy a T. Néző/T. Hallgató akkor nyújtson számára támogatást, ha van olyan extra pénzösszeg, amelyből a tartalomgyártó számára adni tud. Ha viszont tartalomfogyasztó szűkében van a javaknak, inkább tartsa meg a pénzét.

A kiflitolvajlás nem jó, értem??
fotó: Momentmal / Pixabay

Elárulom: ez azt jelenti, hogy a már említett YouTuber-ek szerények, önzetlenek és 2 lábbal állnak a földön. Szorult beléjük empátia és még Április 1-én sem próbálkoznak meg azzal az ostoba viccel, hogy kiflitolvajnak bélyegzik a nézőközönség nem adakozó részét!

Az alábbi linkeken Patreon oldalak nyílnak meg, ahol megtekinthető, hogy egy-egy podkaszt, vagy YouTube csatorna mekkora támogatást kap havonta:

(az összegek kanadai dolláról kerültek átváltásra / 1 CAD = 249,5 HUF)

Ahogyan a fentebb linkelt podcast-ok/YouTuber-ek esetében jól látható, a támogatók száma, az adományok – köztünk a mienk is – teljesen nyilvánosak.

De valamilyen rejtélyes oknál fogva
Sándoré viszont titkosítva van.

A 6 hónappal ezelőtt indult Friderikusz YouTube-csatornához az elmúlt 2 hónapban (Szeptember és Október) beérkezett 1.500.000 Ft-nyi támogatást tehát bemondásra kell elhinnünk. És azok után, hogy a sajtósával kapcsolatban a Media1.hu hazugságon kapta Sándort (és nem a produkcióját!), nehéz lesz ezek után bármilyen kijelentésének is hitelt adni.

Ha elvégezzük a matekot, akkor azt láthatjuk, hogy Sándor produkciója a Patreon-on keresztül havi 750.000 Ft-ot kapott a támogatóitól. Ez kiemelkedően hatalmas összeg, ennek a töredékéről is csak álmodni mer egy-egy magyar podcast, vagy YouTube-csatorna.

A Blikken megjelent adatokból (vagyis a nekik megküldött levélből) nem derül ki, hogy a Friderikusz Sándor tulajdonában álló TV Pictures Productions Kft.-nek az MKB Bank Zrt-nél vezetett számlaszámára érkezett-e, és ha igen, akkor mekkora támogatás?

A fent említett tartalomszolgáltatók évek óta, rendszeresen publikálnak különböző témájú tartalmakat (pl. a Kanada Banda Podcast, az első kanadai-magyar podcast 2017-ben indult el), mégis, a fél éves Friderikusz nem-is-Podcast pár hét leforgása alatt nagyságrenddel magasabb összegre tett szert! Ahogyan hallhattuk, valakinek még ez sem elég. Mert Sándor megalázva érzi magát, hogy csak ennyit kapott. És erről a nézői tehetnek, akiknek sikerült az arcukba vágni, hogy valójában Sándor zsebéből veszik el a pénzt.

Sándor azt mondta közleményében, hogy:

“a munkatársaim szerény díjazását – amelyet saját zsebből fizetek – szívesen megemelném, és azt sem tartanám mohóságnak, hogy szeretném, ha egy üzleti vállakozás esetén legalább a befektetéseink megtérülnének”

forrás: KÖZLEMÉNY // Friderikusz válasza a media1.hu bosszúhadjáratára

Ezzel kapcsolatban arra lennék kíváncsi, hogy:

  • Sándor munkatársai megbízási-, vagy munkaszerződéssel (a TV Pictures Productions Kft. alkalmazottaiként) végzik-e munkájukat?
  • Esetleg vállalkozóként működnek közre és valamennyien egyedi megállapodás alapján részesülnek anyagi ellentételezésben?
  • Hogyan és mi alapján fogják a Patreon-on adományként beérkezett pénzösszegeket elszámolni és elosztani?
  • Miből gondolta Sándor, hogy 6 hónap alatt megtérül egy több tíz millió forintos vállalkozás?
illusztráció: Facebook / FriderikuszPodcast

Újságírás – szint: 99.999

Sándor az alábbiakat mondta el közleményében:

“Döbbenten és értetlenül nézem azt a hatalmas energiát és szívósságot, amellyel a “Média 1″ elnevezésű honlap főszerkesztője, Szalay Dániel a Friderikusz Produkció sajtósa nyomába eredt, hogy kiderítse, ki is ő. Megdöbbentett, hogy egy újságírónak ekkora baromságokra van ma energiája, és értetlenkedem, mert fel nem foghatom, mit nyer azzal, ha eredményre jut ebben a világrengető problémában.”

forrás: KÖZLEMÉNY // Friderikusz válasza a media1.hu bosszúhadjáratára

Sándor, az, hogy oknyomozó újságírás:, mondd-e Önnek valamit? Amikor Ön végez ilyen tevékenységet, az rendben találtatik, de amikor más tesz így, az már “baromság”???
A Blikk ezt írja Önről:

“Már diákként riporternek állt, kezdetben a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójában dolgozott. 16-17 évesen oknyomozó riportokat is készített a Magyar Rádió legtekintélyesebb politikai magazinjának, a 168 Órának”.

forrás: Blikk.hu

Meglátásom szerint, amikor egy feddhetetlen, a legmesszebbmenőkig hiteles közéleti személyiséget hazugságon kapnak, annak az ügynek a felgöngyölítése minden energiát megér.

Sándor, Ön valótlanságot állított a nyilvánosság előtt, majd lebukott a nyilvánosság előtt, majd ahelyett, hogy elismerte volna, hogy rossz döntést hozott és egyenes gerinccel viselte volna ennek a következményeit, Ön, kedves Sándor, megsértődött, majd pánik hangulatban vagdalkozni kezdett (személyeskedés, vádaskodás, mellébeszélés, téma elterelés).

Az, ami történt, amit Ön tett és mondott, az nem világrengető és nem a világ, hanem csak és kizárólag az Ön problémája. Nem világrengető dolog, hogy Sándor valótlanságot állított nagy nyilvánosság előtt és ezért nem hajlandó vállalni a felelősséget, hanem elkeserítő!

Írásban kerestük meg Szalay Dániel újságírót, a Media1 főszerkesztőjét, aki az alábbi közleményt küldte el nekünk, amelyet változatlan formában teszünk közzé és ezúton is nagyon köszönünk!

Kedves Kanada Banda / Lázadó!
Köszönöm a megkeresést! Elkezdtem egy meglehetősen részletes válaszlevelet írni részetekre, hosszan gépeltem a szöveget, de részben a friss fejlemények hatására is (hogy tehát elmarasztalta Friderikusz Sándort a MÚOSZ Etikai Bizottsága még kedden, de mostanáig, szerda délután 17 óráig még nem reagált erre az érintett), ebben a pillanatban, amikor levelemet küldöm, most még csak annyit szeretnék nyilatkozni, ami jelen levelem tartalma (ez szó szerinti formában közzétehető), tehát hogy nekem a lelkiismeretem az ügyben tiszta, korábban és most is a szakma szabályainak 110%-os figyelembe vételével írtam Friderikuszt érintő bármely ügyben, és Friderikusz minden ezzel ellentétes állítása teljes mértékben eltér a valóságtól. Számos kollégával és különböző egyéb, számomra releváns emberekkel is beszélgettünk az általunk megírtakról, és mindenki egyező állásponton volt ezzel kapcsolatban, vagyis senki nem lát kifogásolnivalót.

Nincs szó semmiféle “bosszúról”, nincs szó arról, hogy bármilyen cikkünk elkészítésekor is hibáztunk volna vele kapcsolatban, ilyet kizárólag ő hozott most fel az érdemi magyarázat megadása helyett, mintegy terelve a számára kínos témát. Mi most is csak egy tényfeltárást végeztünk, hogy létezik-e a megszólaló, akinek a neve alatt az ominózus “kiflis” nyilatkozat megjelent.

Magyarázattal jelenleg Friderikusz Sándor tartozna azért, hogy miért nem került elő immáron 7, sőt lassan 8 nap alatt az állítólagos Csenterics Ágnes nevű “titokzatos”, senki által sem ismert fantomsajtósa, aki elviekben az eléggé szakmaiatlan és nagy vihart kavaró nyilatkozatot adta a Blikknek (Friderikusz nézőinek azon túlnyomó többségét kiflitolvajokhoz hasonlítva, akik nem fizetnek neki az ingyenes videómegosztóra felrakott tartalmaiért). A nyilatkozat stílusa, szóhasználata arra utal, hogy Friderikusz csak meg akart bújni egy másik személy neve mögött a provokatív nyilatkozat esetleges negatív hatásaitól tartva.

Egyébként legalább ilyen meghökkentő verzió, ha azt akarta, hogy lehozza így a Blikk, majd rá pár napra maga vagy egy másik ember (másik néven) leplezi le a Blikket, amiért sikerrel lehetett behúzni a csőbe egy már elhunyt személy nevének felhasználásával az újságírókat. Az efféle játék a sajtóval, olvasókkal, újságíróval szemben nem megengedhető.

Később még elképzelhető, hogy visszatérhetünk részletesebben a dolgokra, de most egyelőre a fenti választ szeretném adni.

Jelen válaszomat egyébként nyugodtan közzéteheted addig szó szerinti formájában.
üdv
Dani”

A kiflitolvajoktól szíves elnézést kérünk!

Sándor “sajtósa” szerint:

Elképzelni sem tudjuk, mi járhat azoknak a fejében, akik megtehetnék, de nem fizetnek, viszont rendszeresen megnézik vagy meghallgatják műsorainkat. Ahogy egyetlen kiflit sem lehet büntetlenül ellopni a boltból, és ahogy egy kifli előállítása, ugyanúgy a műsorok előállítása is pénzbe kerül, amit a fogyasztónak – ha minimálisan is – meg kellene téríteni.

Friderikusz Sándor levele a Blikknek

Ez a két mondat annyit ártott a magyar tartalomgyártóknak – YouTuber-nek, podcaster-eknek, streamer-eknek egyaránt -, amit egy flegmán odavetett bocsánatkéréssel nem lehet helyre hozni!

Mire volt ez jó?

Elképzelhető-e, hogy – tapasztalat hiányában -, egy rosszul elsült médiahack áldozatai vagyunk? Kizártnak tartom, hogy Sándornak egy ilyen bénácska trükkre volt szüksége ahhoz, hogy további nézőket és támogatógat szerezzen a nem-is-podcast YouTube-csatornájának működtetéséhez.

A csoda se tudja, hogy miért pont Csenterics Ágnes nevét választotta Sándor és miért nem saját néven küldte el az e-mailt a produkciója e-mail címéről a Blikknek? Feltételezem, hogy egy sajtónyilatkozat előtt a sajtós/PR-es/szóvivő egyeztet a felettesével, s ez esetben a sajtóközlemény minden egyes betújéhez Friderikusz beleegyezése kell.

illusztráció: mohamed Hassan / Pixabay

Az egésszel hazudozással, cirkuszolással nem is lenne semmi bajom, ha Fridi mindezt nem “podcast-ként”, “podkaszterként” tette volna.

Így is meg kell küzdeni a hallgatókért, akikkel hímes tojásként bánunk, hogy még véletlenül se veszítsünk el egyet sem az évek alatt. Minden egyes támogatói forintért duplán köszönetet mondunk, de mindennél többre értékeljük azokat a perceket, órákat, amelyeket hallgatóink velünk töltenek.

A hallgatók ránk fordított idejét még a beérkező anyagiaknál is többre becsüljük és soha nem lehetünk érte elég hálásak!

Mindezek után jön Sándor, a televíziós személyiség, a Nagy Magyar Celebritás és nagyképűen belegázol a békés kis közösségünk közepébe, belerúg a hallgatókba (jó, akkor a nézőkbe!) és fennhangon pénzt követel, mert az neki jár!

Sándor, ha kenyérre kell, akkor
el kell adni a 299 millió Ft-os ingatlant
és akkor jut is, marad is pénze
a nem-is-podkasztjára.

Sokan a munka és a család mellett élnek a kreatív hobbijuknak, a szabadidejükből áldoznak videózásra, podcast-olásra, stream-elésre, stb. Míg Sándorék egy szerkesztőséget tartanak fent és – a “sajtós” elmondása szerint -, több napjuk van egy-egy interjú elkészítésére, addig másoknak maximum csak pár órájuk és mindent maguk csinálnak.

YouTube TV
illusztráció: Stux / Pixabay

Eddig és ne tovább?

Felmerülhet bennetek a kérdés, hogy érdemes lehet-e bojkottálni Friderikusz Sándort, illetve az nem-is-podkasztját? Feltételezhetjük azt jóhiszeműen, hogy a csökkenő nézőszám talán visszarántaná őt a földre, hogy ismét 2 lábbal járjon közöttünk?
És akkor kaphatnánk végre egy őszinte választ a sajtósával kapcsolatban és egy őszinte bocsánatkérést a tolvajozásért!

FRISSÍTÉS! #1

November 4-én, csütörtökön, Sándor kiadta második közleményét. Őszintén mondom, hogy engem ez meglepett, főleg azok után, hogy az elsőt (amelyet Október 28-án adott ki) úgy zárta le, hogy:

“Őszintén remélem, hogy ezzel a Szalay-ügyet, a bosszú-hadjáratot lezártnak tekinthetjük. Én mindenesetre annak tekintem.”

De térjünk rá a most elhangzottakra.
A korábbi ködösítéssel ellentétben Sándor most egyértelműen fogalmaz, amikor azt mondja:

“igenis van sajtósa a Friderikusz Produkciónak …”

Akkor lehet, hogy a Media1.hu mégsem hadjáratot folytatott Sándor ellen, hanem valaki valamikor nem mondott igazat? És Szalay Dani pedig szemfüles újságíróként ezt észrevette, nem pedig személyes bosszút folytatott le. Hogy mik vannak…

Sándor ezután így folytatja: “… egy férfi, aki külföldön él, és online végez különböző előkészítő, anyaggyűjtő munkákat a podcastom számára.” – nagyon kár, hogy most sem lettünk okosabbak. Magyarország egyik legismertebb televíziósának, legújabb YouTuber-ének senki sem ismeri (és senki sem ismerheti?) a sajtókapcsolati munkatársát.
Ezt így megint hogy?
Ennek mi értelme?

Szóval egy férfi. Aki külföldön él. És – érthető okokból -, online dolgozik Sándornak. Tiszta szerencse, hogy nem lúdtollal írott levelekkel kommunikálnak egymással, s reptetik a postagalambokat a két ország között.

Szerintem – és kérem, javítson ki, aki ehhez jobban ért -, attól, hogy valaki:

  • “online végez különböző előkészítő, anyaggyűjtő munkákat” és/vagy
  • megír és elküld egy e-mailt álnéven egy bulvárlapnak,

még nem lesz sajtós.

“Talán elhiszik nekem, hogy tényleg nem a nézők megsértése volt a szándék” – a szándék nem az volt, de mégis valahogy mégis csak sikerült Sándornak – a “sajtósán” keresztül -, megsértenie a nézők egy jelentős részét. Kíváncsi vagyok, hogy vajon a “sajtós” elhinne-e annak a személynek bármit is, akit nyilvánvaló hazugságon érték?

“A másik hiba, hogy az álnevet, amelyet a kollégám aláírt, nem láttam, mert csak telefonon egyeztettük a szöveget.” – majd később: “És bár megjelenés előtt beolvasták nekem az írás szövegét, de úgy hagytam, hiszen a tartalmával egyetértettem, sőt, az adatokat is én adtam hozzá.” – de hát most tetszett mondani, hogy ONLINE.
Akkor miért telefonált?
Miért nem küldte át azt a levelet e-mail-ben, hogy Sándor akár kétszer, háromszor, négyszet is átolvashassa, mielőtt azt elküldik a Blikknek?

Nem gondolnám, hogy annyira sürgősen akartak engedni a közlésvágyuknak, hogy a levél megszövegezése után azonnal, nagyon gyorsan, sebtiben, ASAP el kellett azt küldeni a Blikknek és a nézőközönség egy részének kiflitolvajokhoz történő hasonlítása – egy több száz millió Ft-os belvárosi lakóingatlanban üldögélve -, nem ért volna rá még egy-két napot?!

“Azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy én, aki több évtizede dolgozom a magyar televíziózásban, nem lépek közbe azonnal, ha azt látom, hogy egy volt tévés kolléganő, sőt, egy elhunyt kolléganő neve szerepel a cikkben?”– Nem, nem gondoljuk Sándor. Tudjuk!
Láttuk, hallottuk, hogy nem lépett közbe. Azonnal biztosan nem, csak úgy egy hét után, amikor kellően nagyra dagadt a botrány és már a MÚOSZ is etikai vétséget kiáltott.

Időrendben:

Tehát: Sándornak 48 óra sem volt elég ahhoz, hogy közbe lépjen. Így aztán November 4-ig kellett arra várni, hogy megtudhassuk, hogy:

  • nincs és soha nem is volt Csenterics Ágnes nevű, illetve semmiféle nőnemű sajtósa a Friderikusz nem-is-Podcast-nak, valamint, hogy
  • Csenterics Ágnes hozzátartozóitól személyesen kért elnézést kegyeletsértés miatt.

Azt pedig ez alkalommal sem tudhattuk meg, hogy a “sajtós” férfi, aki külföldről online dolgozik Sándornak, miért választott női álnevet, ráadásul kegyeletsértő módon miért egy elhunyt asszonyét?
Ebből következik, hogy vajon Sándor miért nem vállalta elsőre, hogy a Blikknek írt levél az Ő levele: miért nem Friderikusz Sándor neve szerepelt a Friderikusz Podcast nevében küldött levél végén?
Miért volt arra szüksége Sándornak, hogy először és másodszor is kamuzzon a sajtósával kapcsolatban? Szóljatok, ha nektek az iménti három kérdésre van logikus válaszotok, mert nekem nincs.

“Mindenkinek nagyon köszönöm, aki megértette, hogy nem a kapzsiság és nem a nyerészkedés mozgat!”Erről talán szó sem volt. Az viszont a kifli-hasonlatnál világossá válhatott sokak számára, hogy Sándor egy kissé talán anyagias… és türelmetlen is, mert 6 hónap leforgása alatt még null-szaldósra sem sikerült kihozni a Friderikusz nem-is-Podcast-ot.

Köszönöm az idődet, amelyet arra szántál, hogy végig olvasd cikkemet, amely kizárólag az én véleményemet tartalmazta! A tévedés jogát fent tartom, valamint gondolataimat, észrevételeimet most is és a későbbiekben is vállalni fogom.

– Lázadó


nyitókép: Wolfgang Eckert / Pixabay