Határvadászok – Határsértők : 0 – 7

Megint találtam valamit, amivel a fősodratú média – érdektelenségből, vagy szándékosan – nem foglalkozik. Vagy az is lehet, hogy azért nem, mert nem kapcsolódik szorosan a témához. Pedig de! És azt nehezen hiszem el, hogy hivatásos újságírok ne látnák azt, ami ott van a szemük elött.

A különböző magyar nyelvű hírportálok a Ferihegyi repülőtérre vezető úton Április 18-a éjszakáján történt, halálos kimenetelű balesettel vannak tele. Azonban a fősodratú médiamunkások most sem tettek semmi mást, mint a „másolás-beillesztés” művelettel kiadták a Magyar Maroinett-rendőrség által megjelentetett sajtóközleményt.
És ennél tovább nem mentek.

Pedig nem ártott volna.

A következő hírportálokon vizsgálódtam a témában. Azt hiszem, a politikai küzdőtér minden sarkából van egy, vagy több minta:

Jól látjátok, Kedves Olvasók: meglepő módon a kurucok nagyon visszafogottak voltak ezúttal és közel sem migráncsoztak annyira, mint az origo!

A Nepáli Szövetségi Demokratikus Köztársaság Magyarországhoz talán legközelebb eső települése Bhimdatta, amely a Google Maps szerint 6.665 km-re található a Ferihegytől, azaz a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtértől, méghozzá:

gyalog.

kattints a térképre a teljes mérethez

Mert a Google Maps nem képest autóúton, vagy vasúton útvonalat tervezni a két lokáció között, csakis gyalogosan, amely szerint 1.502 óra alatt sétálható végig az útvonal, ami 62,58 napnak felel meg.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem gyalogszerrel érkeztek hazánkba a nepáliak, hanem repülővel, vasúton, vagy autóstoppal – esetleg embercsempészekkel… ez utóbbiak vannak ám sokan, köszönhetően a migráció-ellenes Magyar Kormánynak!

2023. október 12-ig 1634 elítélt, külföldi állampolgárságú embercsempészt engedtek el összesen 30 magyarországi büntetésvégrehajtási intézményből egy tavaszi kormányrendelet alapján. Azt már korábban is lehetett tudni, hogy tömegével hagyhatták el az embercsempészek a hazai börtönöket, a pontos számokra azonban csak most derült fény.

1634 elítélt embercsempészt engedtek ki a magyar börtönökből a kormány döntése alapján

A baleset oka valószínűsíthetően az lehetett, hogy az egyik jármű (1. generációs, 2002–2010 között gyártott Volkswagen Tuareg) szabálytalanul áttért a szembe jövő sávba és frontálisan ütközött az ellenkező irányba haladó személyautóval (1996–2003 között gyártott Citroën Saxo).
A balesetnek egy 2009–2017 között gyártott, 5. generációs Volkswagen Polo is részese volt.

A Cikk Egy Kattintás Után Folytatódik!

Szedlák Ádám Zoltán (Kelt) Emlékére (1983. – 2023. Szeptember 1.)

Megdöbbenve olvastuk a hírt, hogy a magyar podkaszter-szcéna egyik úttörője, annak a későbbiekben is meghatározó egyénisége, szabadúszó újságíró, geek, könyv-kritikus, fotós, blogger, váratlan hirtelenséggel elhunyt.

Családtagok, rokonok, barátok, kollégák:
kérjük, fogadjátok őszinte részvétünket!

Sokáig nem igazán találtuk a szavakat… Egy tartalmas, sokszínű és aktív életút ért véget. Kelt az elsők között vágott bele a podkasztolásba Magyarországon. Több, mint 10 éven át volt a Hármas Könyvelés és a Meti Heteor podkasztok hosztja, blogját, a WorldShots-ot éppen 20 éve indította el.

Éveken át hallgattam a Meti egyik epizódját a másik után. Volt, hogy egyetértően bólogattam, volt, hogy később a Twitter-en vitatkoztam vele… (- Lázadó)

Az Origo-tól történt távozása és a VS.hu megszűnése után szabadúszásra váltott és jobbnál jobb cikkeket írt a HWSW-nek, a Forbes-nak, a MaNcs-nak és a Kreatívnak.

A jelenlegi és volt kollégái így búcsúztak tőle:

„Végtelenül kedves ember volt, a magyar média egy roppant széles világlátású, művelt és humoros újságírót veszített el. A tudományos-technológiai újságírás is sokat köszönhet neki, sokakat inspirált közérthető, de szakmai cikkeivel, tudásával és társadalmi érzékenységével.”

Forbes

„elképesztően jó tollú és humorú újságírót veszített a magyar média. Aki pedig volt olyan szerencsés, hogy személyesen is ismerhette Szedlák Ádámot, az egy remek embert is”

Földi Bence, Medium

A HWSW Szerkesztősége címlapra emelte Kelt személyiségét leghitelesebben bemutató 2017-es cikkét

ami talán a legjobban megmutatja, mire is volt képes ez a srác – több kellett volna ilyenből, sokkal több, JÓ CIKK, GRATULA!
Te pedig Kelt – úgy képzeljük – odafentről vagy valami alternatív dimenzióból most elnézően mosolyogsz rajtunk, akik most is itt állunk a futószalag mellett és mindenfélét összehordunk arról, ami elénk esik. Egyszerre voltál a legnagyobb geek és nerd, a szavak legjobb értelmében, mert hát – most őszintén – ki másnak jutna eszébe, hogy a franciák internetéről, a Minitelről cikket írjon?

a HWSW csapata

Aki szeretne múltat idézni Kelt hangjával, gondolataival, fotóival az:

A Meti Heteor utolsó bejegyzését így zárta Kelt:

„Köszönjük, hogy hallgattatok, ajánlottatok,
hozzászóltatok, vitába szálltatok velünk.”

A helyzet az, hogy mi, a hallgatók, az olvasók, a tartalomfogyasztók tartozunk neked egy hatalmas köszönettel az elmúlt másfél évtized fáradthatatlan munkásságáért, a jobbnál jobb cikkekért, a rendszeres és igazán tartalmas hírlevelekért, az érdekesebbnél érdekesebb podcast epizódokért, minden egyes fotóért a rajtuk szereplő megismételhetetlen pillanatokkal.

Köszönjük, Kelt!

Szedlák Ádám Zoltán (Kelt)
1983-2023

Too-da-loo.


  • nyitókép: Elias / Pixabay
  • magán úton megkerestük Kelt podkaszter kollégáit is, Ferit, Gabit és Balázst – ha válaszolnak, megemlékezésünket frissítjük

KB067 – A Franky meg a Zsuzsi – Ceglédi Ferenc Emlékére

Ezzel a kivételes hangulatú epizóddal Ferire, a professzionális magyar-kanadai természetfotósra, a világutazóra, a legbüszkébb kanadai állampolgárra emlékezünk egykori szerelme – barátja – felesége, Zsuzsi segítségével.

Nehéz volt szomorú szívvel leülni a mikrofonok elé és elindítani a rögzítést… Van olyan felvétel, interjú, amelynek nem lenne szabad megtörténnie, amelyet nem szeretnénk elkészíteni. S nem azért, mert nem szívesen beszélgetünk – most például – Zsuzsival. Ferit ideje korán, 56 évesen veszítettük el, kettőjüknek mindösszesen 3 év adatott meg.

Az egyes epizódok a YouTube-on is meghallgathatók!

.

Adás napló

A Kanada Banda Podcast az első interjúját Ferivel készítette el. A felvételt 2019 Április 20-án rögzítettük és Május 1-én adtuk ki:

Zsuzsi és Feri: fülig szerelmesen 2020. Áprilisában

Ahogyan a januári búcsúztatóban is megírtuk, Feri halálával „a világ legtehetségesebb és legelhivatottabb természetfotósát veszítettük el”, aki egy személyben volt sokunk számára „a „karácsonyi gyermek”, a Brit Columbia-i „helyi legény”, a szenvedélyes természetfotós, a szerelmes férj, a szerető apa és nagypapa, a legjobb barát, a világjáró, a legbüszkébb kanadai állampolgár”.

Egy Kattintás Után Folytatódik Zsuzsi & Feri Története…

Ceglédi Ferenc Emlékére (1966. December 25. – 2023. Január 19.)

A „karácsonyi gyermek”, a Brit Columbia-i „helyi legény”, a szenvedélyes természetfotós, a szerelmes férj, a szerető apa és nagypapa, a legjobb barát, a világjáró, a legbüszkébb kanadai állampolgár szakmai sikerekben bővelkedő és szeretettel övezett utazása véget ért…

A világ legtehetségesebb és legelhivatottabb természetfotósát veszítettük el.

A Kanada Banda Podcast az első interjúját Ferivel készítette el. A felvételt 2019 Április 20-án rögzítettük és Május 1-én adtuk ki. Annak idején teljesen véletlenül akadtam rá a Facebook-on a mások által megosztott, de Feri által készített Chilliwack-i fotókra. Innen már csak néhány üzenetváltásra volt szükség és az időpont egyeztetés után leültünk a mikrofonok elé és felvettük a 24. epizódunkat:

Feri leírhatatlanul óvta és szerette a természet!

Professzionális fotógráfusként elhivatottan végezte feladatait. Mindig is azt vallotta, hogy Ő csak egy vendég a vadvilágban, ott neki kell alkalmazkodnia a körülményekhez, nem zavarhatja meg az élővilág rendjét. Az erdők, a tavak, a hegyek, a vadon élő állatok szemet kápráztató életterének, hézköznapjainak legapróbb részletei sem kerülhették el a figyelmét. Fotóin, videóiban jól látható az az elkötelezettség, amellyel munkáját végezte a nap minden másodpercében – bár nekem inkább tűnt ez a „munka” magabiztos könnyedséggel, mégis maximális profizmussal űzött hobbinak. Türelemmel, teljes odaadással adta át tudását, osztotta meg tapasztalatait és a természet iránt érzett tiszteletét mindenkinek, akivel összehozta Őt a sors, akár a magán, akár a szakmai életben.

A korábbi nevén Fotózz Kanadában,
ma Photo Tours Canada Feri első számú projektje volt: általa sokan barangolhatták be a kanadai vadont és szerezhettek életre szóló élményeket.

(klikk a logóra a további tartalomért)

Büszkén és élvezettel örökített meg minden érdekes és izgalmas pillanatot, büszkén és élvezettel osztotta meg ezeket az egyedülálló élményeket másokkal is. De Feri nem csak a vadonban mozgott otthonosan, hanem a konyhában is: nagy rajongója volt a gasztronómiának, lelkesedéssel próbált ki újabb és újabb recepteket és készítette el az újabbnál újabb étkeket.

Feri kedvenc évszakja a tél volt (2020 Február)
fotó: Photo Tours Canada

Ferivel és feleségével, Zsuzsival, a nyáron találkoztam utoljára, amikor látogatóban jártak Calgary-ban. Akkor azt terveztük, hogy az ősz folyamán ismét találkozunk és beülve a stúdióba közösen elkészítünk egy újabb adást… sajnos, erre már nem kerülhetett sor.

Feri munka közben: itt éppen grizzly medvékre várva a folyóparton (2020 Szeptember)
fotó: Photo Tours Canada

Latort és engem is lesújtott Feri távozása… December elején került kórházba, s ugyan volt remény a felépülésre, de a szervezete végül feladta a küzdelmet… A szomorú hír ma, szombat délelőtt ért bennünket – hosszú percekig csak kerestük a szavakat és próbáltuk felfogni a történteket.

Feri azt mondta az adásban, hogy Ő egy

„karácsonyi gyermek”

és hogy

„van abban valami különlegesség, hogy (..) ezen a szép napon születtem (..)
oka van annak, hogy én ezen a jeles napon születtem, valamit emiatt nekem tennem is kell az életben.”

Feri utolsó videója Brit Columbia tartomány Top10 rejtett természeti kincséről szól

Feri, szerintünk többet tettél az általad határtalanul szeretett természetért, mint azt gondoltad volna. Fotóid, videóid, túráid által olyan szépségeit mutattad meg a minket körülvevő világnak, amelyeket sokan egyáltalán nem látnak meg. Neked köszönhetően Kanada rendkívüli természeti értékei kerültek megörökítésre: az általad megteremtett képi világ pedig itt marad velünk az idők végezetéig. Arra a szemléletmódra tanítottál bennünket, hogy együtt kell élni, együtt kell működni és a részéve kell válni a természetnek. Örökké hálásak leszünk a munkásságodért, azért a varázslatos látásmódért, amelyellel minden alkalommal megörvendeztettél bennünket!

„A környezetvédelemról beszélek: (..) hogy milyen szinten pusztítjuk a környezetet, hogy milyen szinten ártunk neki, holott az milyen gyönyörű dolog és mennyire pici kis valamik vagyunk mi ebben. Ezt akkor érted meg a legjobban, amikor mondjuk eljössz Kanadába és azt látod, hogy egy kontinensnyi országról beszélünk és te egy porszemke vagy benne. Kiülsz a Sziklás-hegységre egy csúcsra és nézed a türkiz-tavakat és megérted, hogy egy szellő bármikor lelökhet, nagyon kis picike vagy. A természet az úr, a természetet szeretni kell, nem pusztítani.”

Zsuzsi, családtagok, rokonok és barátok:
kérjük, fogadjátok szívből jövő

őszinte részvétünket!

Ceglédi Ferenc
(1966. December 25. – 2023. Január 19.)

Feri, hiányozol nekünk.
Nyugodj békében – emléked megőrizzük!

Egy Családi Tragédia És A Tragikus Újságírói Színvonal

Mit szólnál hozzá, ha neves külföldi írók műveit úgy fordítanák le magyarra, hogy a regényből, a novellás kötetből, az elbeszélésből itt-ott kimarad 1-2 oldal, néha rosszul fordítanak le szavakat és az utolsó fejezet meg egy az egyben hiányzik.
Ma az újságírás pont így működik.
És ez nagyon bánt.

Egyrészt, mert nekik ez a munkájuk, ők ezért pénzt kapnak: korábban a hirdetőktől, most már inkább az olvasóktól előfizetőiktől. Ezért aztán még alaposabb munkát kellene végezniük, nem a mennyiségre, hanem a minőségre, a hitelességre kellene koncentrálniuk. Harmadrészt: ezt tanultam, s bár nekem csak a hobbim ma már, de még tudom, hogy hogyan kellene ennek működnie, hogy melyek a szakmai követelmények, amelyeknek minden esetben meg kellene felelni.

Ami ez alkalommal kicsapta a biztosítékot, az nem 100%-ban Boros Juli, a 444.hu újságírójának a hibája: a cikk, amelyet egy brit laptól vett át, itt olvasható. Neki csak 25% róható fel, a maradék 75%-ot nem más hozta össze, mint a 201 éve(!!) alapított brit The Guardian egyik szabadúszó, világlátott és elméletben még tehetséges fotóriportere, újságírója, Leyland Cecco.

Azon már nem lepődöm meg, hogy egy-egy kanadai, amerikai hír 3-5 nap késéssel jelenik meg magyar hírportálokon.

Még 2022-ben is napokba telik, amíg az észak-amerikai napilapok légipostával megérkeznek a budapesti szerkesztőségekbe.

És persze még az is sok idő, amíg átnézik az újságokat, kiválasztják a hírt, majd a szerkesztőségi munkatárs odaadja a lapot Mancikának szkennelésre, hogy a papíralapú újságcikkből digitális karakterek legyenek. Aztán a Főszerk. által kijelölt gyakornok/újságíró ügyesen másol-beilleszt a Google Fordítóba, majd végül lefuttatva rajta a helyesírás ellenörzőt jó pár nappal a történések után ki is kerülhet a cikk a főoldalra.

Aaand job done.

A családi tragédia

November 15.-nek délutánján súlyos személyi sérülésekkel járó autóbaleset történt Calgary-tól észak-nyugatra, Airdrie-től nyugatra, a Big Hill Springs úton a Hill Spring rét utcájának kereszteződése közelében, ahol 2 személygépjármű frontálisan ütközött. A mentők két súlyosan és egy könnyebben sérült személyt láttak el a helyszínen.

Lokáció, lokáció, lokáció!
Pirossal jelölve a baleset helyszíne, attól keletre Airdrie,
dél-keletre Caglary városa Alberta tartományban.

Nem fogom az egész angol nyelvű cikkeket – amelyeket forrásként használtam -, lefordítani magyarra, hogy a T. Olvasó T. Előfizető teljes körű tájékoztatást kapjon, hogy megtudhassa, mi is történt PONTOSAN?!

Csak hiánypótlást és helyesbítéseket fogok listázni a lentiekben.

Lássuk a részleteket:

A Folytatáshoz Kérlek, Kattints Ide!

KBXTR12 – A Korona És Az Árnyéka

Minden éremnek két oldala van. Sokan kedvelték II. Erzsébet királynőt és a brit uralkodói családot, de sokan vannak azok is, akik egyáltalán nem szerették Őt és a mai napig neheztelnek a királyságra. Valós események és alaptalan hazugságok, kedves gesztusok és hanyag magatartás: a kicsivel több, mint 70 év története kicsivel több, mint 60 percben – kanadai szemmel.

Adás napló.

II. Erzsébet a kanadaiaknak:

„kulcsfontosságú, hagyományainak és hiedelmeinek megtestesítőjéből melegen tisztelt, de nem különösebben jelentős alakjává vált. A kanadaiak jóindulatát leginkább magánszemélyként kamatoztatta, nem pedig egy intézmény örökletes vezetőjeként.”

Thomas Klassen,
(professor, School of Public Policy and Administration, York University, Canada)

  • Az 12. extra epizód a torony harangjátékával kezdődik. Az alábbi videó nagyon látványosan mutatja be a toronyot és az óraszerkezet és a harangok működését.
Az adás napló egy klikkelés után folytatódik!

Queen Elizabeth Alexandra Mary II. (21 April 1926 – 8 September 2022)

II. Erzsébet királynő 1952. Február 6-án, 25 évesen lett uralkodóvá, 1953. Június 2–án koronázták meg és ma, 2022. Szeptember 8-án, életének 96. évében hunyt el. XIV. Lajos francia király után a második leghosszabb időn át (70 év és 214 nap) hatalmon lévő uralkodó volt, egy időben 56 nemzeté, az utóbbi 9 hónapban már csak 15 országé – köztük a Nemzetközösség tagjaként Kanadáé is.

Egy igazi egyéniség volt

II. Erzsébet még az előtt Kanada uralkodója is lett, hogy az országnak saját, egyedi zászlaja (1964), vagy hivatalosan elfogadott nemzeti himnusza (1980) lett volna (ez utóbbival egyébként egyidős vagyok).
Az idén 155. születésnapját ünneplő Kanada még csak 85 éves volt, mikor Erzsébet hercegnő az édesapjától, VI. György királytól megörökölte a trónt. Ekkor még nem sejthette senki sem, hogy a leghosszabb ideig trónon lévő brit uralkodó lesz belőle. Ezalatt a 70 év alatt generációk nőttek fel, államférfiak és államnők jöttek – és mentek… És Ő olyan volt, mint aki mindig itt volt velünk.

Erzsébet és Kanada

II. Erzsébet királynő élete során összesen 23 alkalommal látogatta meg Kanadát, az első és az utolsó látogatás között 59 év telt el. Alberta tartományban 6 alkalommal, a Kanada Banda Podcast-nak otthont adó Calgary városában pedig 4 alkalommal járt.

Erzsébet hercegnő 1947-ben házasodott össze Fülöp herceggel és csak pár évvel később, 1951-ben jártak először Kanadában, de akkor nem egy villámlátogatásra érkeztek, hanem partól-partig beutazták az országot, s így Alberta-t is. Királynővé koronázása előtt 111 nappal érkezett meg életében először a tartományba.

balról jobbra: Fülöp herceg, II. Erzsébet kiránynő és a Kanadai Királyi Légierő egyik tisztje.
Edmonton, Alberta, 1951

fotó: City of Edmonton Archives

A minden év júliusában megrendezett Calgary-i Rodeó 1951-ben az Ő tiszteletére egy rendkívüli rodeót tartott az ősz folyamán. Ezt követően a királynő még másik 3 alkalommal volt vendége a világraszóló, a világ legnépszerűbb rodeójának, a Calgary Stampede-nek.

Edmonton-i látogatásuk alkalmával több, mint 160.000 ember sorakozott fel az utcákon, hogy lássa a királyi pár 32 kilométeres körmenetét a tartomány fővárosában. Hogy ez milyen nagy szó volt akkoriban: a Magyarországnál 7,5-szer nagyobb Albert tartomány lakosságának száma 1951-ben még nem érte el a 940.000 főt!

Eme utazás alkalmával a Portage Avenue a 101. utcától a Kingsway-ig lebetonozásra került és a látogatás tiszteletére Princess Elizabeth Avenue-re (magyarul: Erzsébet hercegnő sugárútra) keresztelték.

A tartományi kormány által rendezett állami vacsorát a Hotel Macdonaldban tartották. Ezen kívül több más, hivatalos rendezvényen is részt vettek, s mielőtt tovább utaztak volna, a hercegi pár megnézett egy CFL football mérközést is (CFL – Canadian Football League – Kanadai Futball Liga), amelyen az Edmonton 4-1-re legyőzte a Winnipeg-et a nyugati elődöntőben.

II. Erzsébet 1957-ben látogatott először Királynőként Kanadában, mindössze 4 napot töltöttek Ontario tartományban és megnyitották a parlament őszi üléseinek időszakát.

A királynő kanadai látogatásait bemutató cikk ide kattintva folytatódik!

KB057 – Ne Repüljetek! (Élménybeszámoló)

Az első magyar nyelvű kanadai podcast 57. epizódjában Lator számolt be a tervezett belföldi és a kényszerű tengerentúli repülőútjairól, azok okairól és az utazások során szerzett többnyire negatív és kevésbé pozitív tapasztalatokról. Összehasonlítottuk a repülőterek és a légitársaságok ügyfélközpontúságát, valamimnt több szempont alapján három nagyvárost: Calgary-t, Toronto-t és Budapestet.

Figyelem: az adásban csend is hallható!

Adás napló.

Akik fullba nyomták a kretént rovat:

  • a korán reggel a munkahelyre rohanó autóstársak – City of Calgary: Traffic Safety Tips (PDF fájl, 1,4 MB)
  • Facebook – többet lájvval, mint fotóval
  • a közösségi média és a hungarista komment-jugendKBP – kapcsolódó podcast epizód:

Ne repüljetek!

Rita és Lator
Barrie, Ontario kikötője a Lator által készített drón felvételen.
a Cargolux társaság Boeing 747-e landol a Calgary-i Nemzetközi Repülőtéren (YYC)
fotó: Justin Hu / Unsplash
Az adás napló egy kattintás után folytatódik!

Kanadai Keresztes Háború: Gyermekek Voltunk!

A történet következő fejezete talán még szomorúbb és megrázóbb, mint amilyenek a korábbiak voltak. A Római Katolikus Egyház által kezelt, a Marieval Indián Bentlakásos Iskola mellett található temetőben az 1960-as években 751 sírkövet távolíttatott el.

A Szuverén Bennszülött Nemzetek Szövetségének (Federation of Sovereign Indigenous Nations – FSIN) vezetője, Bobby Cameron csütörtökön kijelentette, hogy a bentlakásos iskolában történtek „emberiség elleni bűncselekmények” voltak. Az FSIN képviseli Saskatchewan Első Nemzeteit. „További száz jelöletlen sír és temetkezési hely található az Első Nemzetek földjén, a volt bentlakóiskolák helyszínein” – mondta Cameron közleményében.

Véres kezek

kattints a képre a teljes méretű fotóhoz
fotó: D.H., Saskatoon, SK

Június 24-én délután a Saskatoon-i Szent Pál társ-székesegyház (St. Paul Co-Cathedral) ajtajaira piros festékkel tenyérnyomokat és a „We Were Children” („Gyerekek voltunk”) feliratot festette fel egy helyi őslakos asszony, miután aznap 751 jelöletlen sírt fedeztek fel a Cowessess Első Nemzetek földjén, az egykori, 99 éven át működő Marieval Indián Bentlakásos Iskola közelében.

A bentlakásos iskolát és a mellette található temetőt is az egyház felügyelte és kezelte, majd – ismeretlen okok miatt -, az 1960-as években valamennyi sirkövet és fejfát eltávolíttatták, majd a földterület kezelésének jogát az 1970-es években visszaadták az őslakosoknak. Mivel feljegyzésekről sincsenek információk, ezért nem tudható, hogy melyik sírban kinek a hozzátartozója nyugszik…

Ahogyan azt az előző cikkünkben, a Kanadai Keresztes Háború: 1831-1996 megírtuk, a bentlakásos iskolák vezetése anyagi okora történő hivatkozással nem szállíttatta haza az elhunyt őslakos diákok koporsóit, hanem az iskola közelében földelték el őket. Több helyütt semmiféle nyilvántartást nem vezettek a halálesetekről és jelöletlen (tömeg)sírokba temették el az áldozatokat.

„Borzasztóan erőteljes üzenet!” – fogalmazta meg egy kommentelő a Facebook-on.
fotó: D.H., Saskatoon, SK

A cikkben megtalálható fotók készítóje szerint a piros tenyérlenyomat a gyermekek vérét jelképezi a pedofilok és a gonosz bántalmazók kezén. Nem csak az ajtóra, hanem a falra, a lépcsőkre és a katedrális előtti járdára is jutott a piros festékből és a tenyérnyomatokból.

„Kanadai Keresztes Háború: Gyermekek Voltunk!” bővebben

Kanadai Keresztes Háború: 1831-1996

Akik a Kanada Bandát rendszeresen hallgatják és olvassák, azoknak nem volt újdonság a hír, miszerint több ezer őslakos gyermek hunyt el a Residential School-okban, azaz Kanada Kormánya által finanszírozott és a keresztény (Anglikán, Római Katolikus) egyházak által üzemeltetett bentlakásos „tanintézményekben” a kegyetlen bánásmód, a rossz egészségügyi körülmények és az alacsony szinvonalú élelmezésnek köszönhetően.

Egy kis történelem

Ahhoz, hogy jobban átlásd a történeket, könnyebben megértsd a miérteket és az alábbiakban olvashatókat, kérlek, hogy most kikkelj és olvasd el a tavaly októberben írt cikkemet:

„A lakóiskolákat a keresztény egyházak és Kanada Kormánya hozta létre, hogy megkísérelje mind az őslakos fiatalok oktatását, megtérését, mind pedig a kanadai társadalomba való beolvasztását. Az iskolák azonban megzavarták a hétköznapi életet és a közösségeket, ami hosszú távú problémákat okozott az őslakosok körében. A kanadaiak többsége szeptember 30-án narancssárga pólót visel, hogy emlékezzenek és tiszteletüket tegyék a bántalmazott őslakos gyermekek előtt, és hogy ne feledjék a tényt, miszerint még sok munka van hátra a megbékélés útján.”

Köszönöm!

Itt és így kezdődött el

„2021. május 27., Kamloops – Nehéz szívvel erősíti meg Tk’emlúps te Secwépemc Kukpi7 (törzsfőnök) Rosanne Casimir azt az elképzelhetetlen veszteséget, amelyről sok szóbeszéd járta, de a Kamloops-i Indián Bentlakásos Iskola soha nem dokumentálta. Az elmúlt hétvégén, egy talajradar-szakértő segítségével, fény derült az előzetes találgatások igazságára: megerősítést nyert 215 gyermek földi maradványa, akik a Kamloops-i indián bentlakásos iskola diákjai voltak.”

Kamloops Indian Band, Office of the Chief

A teljes sajtóközlemény ide kattintva olvasható.

Az egyik Kamloops-i diák visszaemlékezése a CTV esti híradójában: mivel a videót nem lehetséges beilleszteni, ezért a 84 éves Emma Baker-rel készült interjút ide kattintva nézheted meg.

Több ezer ártatlan lélek

Május utolsó napjaiban érkezett tehát a szomorú hír Kanada történelemének legszégyenteljesebb időszakáról, Ezekről szinte minden hírportál. hírműsor, újság beszámolt így. vagy úgy. Egyes magyar szerkesztőségeknek nem sikerült megugraniuk a lécet és hatalmas tévedéseket jelentettek meg. Ezekre a bénázásokra a cikk végén térek majd ki.

Majdnem 200 évvel ezelőtt kezdődött minden. 1831. január 1.-én: A Mohawk Intézet megkezdi működését. Az Anglikán Egyház által működtetett Mohawk Intézet a Felső Kanadai Brantfordban (Ontario) volt az első intézmény Kanada bentlakásos iskolarendszerében. Eleinte az csak fiúkat fogadott be, 1834-ben már lányokat is felvesznek.” A kanadai bentlakásos iskoláinak történelme az idővonalon ide kattintva tekinthető meg.

Ez azért jelentőség teljes, mert Kanadát 1867-ben alapították, az átnevelő intézmények tehát már 36 évvel korábban megkezdték működésüket. Mivel ennek a rendszer szintű népirtásnak a megerősítésében John A Macdonald, Kanada első miniszterelnöke jelentős szerepet játszott, ezért az országban megtalálható valamennyi szobrát eltávolítják, a nevét viselő közintézményeket átnevezik. Hasonló sorsra jutott Hector-Louis Langevin, a Konföderáció Atyja is. Profiljaikat a Kormányzati weboldalakról 2021. június elején törölték.

Az Indián Lakóiskolai Elszámoltatási Megállapodás összesen 139 db egykori Bentlakásos Intézményt tart nyilván. (Egyes források azonban 146 db-ot említenek.) Ez Kanada történelmének legnagyobb csoportos kereset-rendezése, amelyet 2007-től kezdtek el végrehajtani. A megállapodás egyik eleme a kanadai Igazság és Megbékélés Bizottságának felállítása volt a megbékélés megkönnyítése érdekében a volt hallgatók, családjaik, közösségeik és minden kanadaiak számára.

A bentlakásos iskolák Kanadában. Az egész országban megtalálhatók voltak…

A fenti szám nem tartalmazza azokat a bentlakásos iskolákat, amelyek Szövetségi Kormányzat támogatása nélkül működtek, ilyenek voltak például vallási felkezetek, vagy tartományi kormányok által működtetett iskolák. Néhány iskola névváltoztatáson etett át, vagy áthelyezték őket. Ezekből 25 működött Alberta tartományban és a nyilvántartás alapján legkevesebb 821 őslakos diák vesztette életét az intézmények falai között. A 26 éven át működő Red Deer-i Indián Ipari Iskola bírt a legmagasabb halálozási aránnyal: a 350 valaha ott tanuló őslakos diák közül legkevesebb 70-en vesztették életüket (5-ből 1 gyermek elhunyt).

„Kanadai Keresztes Háború: 1831-1996” bővebben