Egy Családi Tragédia És A Tragikus Újságírói Színvonal

Mit szólnál hozzá, ha neves külföldi írók műveit úgy fordítanák le magyarra, hogy a regényből, a novellás kötetből, az elbeszélésből itt-ott kimarad 1-2 oldal, néha rosszul fordítanak le szavakat és az utolsó fejezet meg egy az egyben hiányzik.
Ma az újságírás pont így működik.
És ez nagyon bánt.

Egyrészt, mert nekik ez a munkájuk, ők ezért pénzt kapnak: korábban a hirdetőktől, most már inkább az olvasóktól előfizetőiktől. Ezért aztán még alaposabb munkát kellene végezniük, nem a mennyiségre, hanem a minőségre, a hitelességre kellene koncentrálniuk. Harmadrészt: ezt tanultam, s bár nekem csak a hobbim ma már, de még tudom, hogy hogyan kellene ennek működnie, hogy melyek a szakmai követelmények, amelyeknek minden esetben meg kellene felelni.

Ami ez alkalommal kicsapta a biztosítékot, az nem 100%-ban Boros Juli, a 444.hu újságírójának a hibája: a cikk, amelyet egy brit laptól vett át, itt olvasható. Neki csak 25% róható fel, a maradék 75%-ot nem más hozta össze, mint a 201 éve(!!) alapított brit The Guardian egyik szabadúszó, világlátott és elméletben még tehetséges fotóriportere, újságírója, Leyland Cecco.

Azon már nem lepődöm meg, hogy egy-egy kanadai, amerikai hír 3-5 nap késéssel jelenik meg magyar hírportálokon.

Még 2022-ben is napokba telik, amíg az észak-amerikai napilapok légipostával megérkeznek a budapesti szerkesztőségekbe.

És persze még az is sok idő, amíg átnézik az újságokat, kiválasztják a hírt, majd a szerkesztőségi munkatárs odaadja a lapot Mancikának szkennelésre, hogy a papíralapú újságcikkből digitális karakterek legyenek. Aztán a Főszerk. által kijelölt gyakornok/újságíró ügyesen másol-beilleszt a Google Fordítóba, majd végül lefuttatva rajta a helyesírás ellenörzőt jó pár nappal a történések után ki is kerülhet a cikk a főoldalra.

Aaand job done.

A családi tragédia

November 15.-nek délutánján súlyos személyi sérülésekkel járó autóbaleset történt Calgary-tól észak-nyugatra, Airdrie-től nyugatra, a Big Hill Springs úton a Hill Spring rét utcájának kereszteződése közelében, ahol 2 személygépjármű frontálisan ütközött. A mentők két súlyosan és egy könnyebben sérült személyt láttak el a helyszínen.

Lokáció, lokáció, lokáció!
Pirossal jelölve a baleset helyszíne, attól keletre Airdrie,
dél-keletre Caglary városa Alberta tartományban.

Nem fogom az egész angol nyelvű cikkeket – amelyeket forrásként használtam -, lefordítani magyarra, hogy a T. Olvasó T. Előfizető teljes körű tájékoztatást kapjon, hogy megtudhassa, mi is történt PONTOSAN?!

Csak hiánypótlást és helyesbítéseket fogok listázni a lentiekben.

Lássuk a részleteket:

  • “Egy kanadai mentőst” – inkább Alberta-i, de ha pontosabban akarok fogalmazni, akkor Airdrie-i. Ezt is sokszor elmondtuk már, hogy Kanada egy kontinens méretű ország.
    Miért fontos ez?
    Amikor európai eseményekről, történésekről beszélünk, vagy adunk hírt, nem azt mondjuk, hogy európai, hanem hogy: német, vagy magyarországi, vagy dél-olaszországban, vagy esetleg a Skandináv-félszigeten… stb. Azaz a lehető legpontosabb lokációt használjuk a pontos tájékoztatás érdekében.
Kanada a világ második legnagyobb területű országa.
A két tartományi székhely, Victoria, BC – St. John’s, NL
távolsága légvonalban picit több, mint 5.060 km.
A CTV Calgary tudosítása a baleset helyszínéről.
Ez a Big Hill Springs Road, ezen szakasza az AB-567 jelű tartományi országút.
  • “Annyira súlyosakat, hogy az őt megmenteni próbáló mentős édesanyja sem ismerte föl.” – egy baleset – még ha csak minimálisan is -, de mindig esetben egy stresszhelyzet a “first responder”, azaz a segítségnyújtó szolgálatok (mentők, tűzoltók, rendőrség) személyzete számára. Nem tudhatod, hogy mi vár a helyszínen, de a minden alkalommal 100%-ot teljesítményt kell nyújtanod – nincs kivétel. És persze, egyik mentős, tűzoltó sem úgy kezd neki a napjának, hogy ma lehet, hogy az egyik szerettemet kell megmentenem…
  • “Jayme Erickson közel fél órán át dolgozott azon, hogy kiszedje a sérültet járműből, és vele maradt, amíg a tinédzsert a légimentők egy közeli kórházba szállították.” – minden helyi tudosítás azt írja, hogy több, mint 20 percet. És egy életveszélyes helyzetben minden másodperc számít. Ne költsünk hozzá a sztorihoz, ennyi idő is bőven sok, amikor az áldozatnak azonnali műtétre lenne szüksége, de a mentőhelikopter még el sem indult az állomáshelyéről… Az összetört autóból Montana-t a tűzoltók szabadították ki, a STARS Air Ambulance mentőhelikoptere a Foothills Medical Center-be (FMC) szállította. A baleset helyszínétől a kórház autóval kb. 33 km-re, helikopterrel, légvonalban kb. 17 km-re van.
  • “Amikor a mentős műszakja végén hazaért, rendőrök fogadták”Nem, ez sem így történt. Az édesanya, Jayme, visszatért a mentőállomásra, majd a műszakja végeztével hazament. Pár perccel azután csöngettek be hozzá a rendőrök, hogy hazaért. Ekkor tudta meg, hogy a lánya balesetet szenvedett és akit aznap utoljára mentett, a lánya volt… Ekkor a lakhelyéről a rendőrök gyorsan tempóban a FMC-be vitték.
  • “a sérülései „nem voltak az élettel összeegyeztethetők”, és Montanát levették a gépekről”nem, ez sem pontosan így és ilyen gyorsan történt: Montana még 3 napig életben volt, s ugyan gépek tartották fent a funkciókat, de Jayme és férje (Montana nevelőapja), Sean, fogadott édesapja, Jeff, valamit más hozzátartozók is el tudtak köszönni a lánytól.
Montana-t tehát nem azonnal, hanem November 18-án kapcsolták le a gépekről: szervezete 1 perccel később feladta a küzdelmet...
  • Montana szerveit a szülők felajánlották transzplantációra: érthető okokból a kórházi személyzetnek a protokollokat betartva kellett cselekednie, időbe telt, amíg a szervekre várókat megtalálták, fogadták a kórházban, a transzplantációt, a műtőket, az operációt végző csapatot előkészítették és kiállították a megfelelő dokumentumokat. Szerv-donor csak a 18. életévét betöltött személy lehet – illetve fiatalkorú esetén erről a szülők tehetnek önkéntes nyilatkozatot.
Montana a felajánlott szervekkel két másik ember életét mentette meg!
  • “az autóban két tizenéves lány ült, kutyasétáltatásból tartottak hazafelé. A sofőr a jeges úton elvesztette az irányítást” – a 2 lány a Big Hill Springs Tartományi Parkból tartott hazafelé keleti irányba (Airdrie felé), az autót Montana 18 éves barátnője vezette. A jeges útviszonyokról természetesen nem szólnak a helyi tudosítások, csak annyit írtak, hogy:
    • a jármű vezetője “elvesztette az irányítást” autója felett (ennek oka lehetett akár egy defektes kerék is), illetve
    • “frontálisan ütközött” egy másik járművel. Ahogy korábban írtam, aznap +5 C fok volt a hőmérséklet Airdrie-ben és környékén.
  • “egy szembejövő teherautóval ütközött.” – nem teherautóval, hanem egy pickup-pal. Ami egy fehér színű Ford F-150 volt, egy ehhez hasonló személyautó:
Ford F-150 Limited – képünk illusztráció

A kanadai/amerikai köznyelv ezeket a járműveket csak pickup-nak, vagy truck-nak hívja, az eredeti nevük, a pickup truck alapján. A magyar nyelvben is teherautónak hívott teherautókat pedig teherbírásuk alapján pl. 5-ton (5 tonnás), vagy 12-ton (12 tonnás), felépítményük alapján pedig például cement truck-nak/mixer-nek nevezi, esetleg egységesen a delivery truck-nak, vagy straight truck-nak hívja őket. Lásd alább:

Freightliner M2-sorozat
Freightliner 114SD Plus verzió, alvázas kivitel
Freightliner 114SD Plus verzió, beton-mixer felépítménnyel

Azt hiszem, elég jól érzékelhető a különbség.

  • “Ő ki tudott szállni a kocsiból, de az utas, Montana beszorult.”a két lány közül egyik sem tudott kiszállni a kocsiból, még a sofőr sem: Őt elsőként szabadították ki a tűzoltók. Montana viszont nagyon súlyosan megsérült, arca a felismerhetetlenségig roncsolódótt és még be is szorult az összetört autóba (sajnos nem tudtam megállapítani az autó márkáját), ami ránézésre egy közepes méretű SUV, vagy egy cross-over lehetett.

.

.

.

A 444.hu, azaz Juli, eddig fordította le a cikket, amely természetesen nem ér itt véget. Azaz a még hiányosan, hanyagul átvett The Guardian cikket sem sikerült teljes egészében lefordítani…

No offense, de tényleg szeretném érteni, hogy mi történik a háttérben?
Hogy ez hol és kinek jó így?
Hogy ezt miért így KELL csinálni?

Ne várjak válaszokat, mi?

Amit már magamtól, önként teszek hozzá, hogy mindenki számára TELJES lehessen a kép:

  • a lányok a Big Hill Springs Tartományi Parkból tartottak hazafelé keleti irányba (tehát Airdrie felé), mivel Montana és szülei – ha információink helyesek -, a várostól északra található farmon élnek.
  • A segítségnyújtó szolgálatok (mentők, tűzoltók, rendőrség) közül Jayme-ék mentőautója, azaz Montana anyukája és társa ért elsőnek a helyszínre. Egy-egy Alberta-i EMS-n (mentőautón) minden esetben két fős személyzet teljesít szolgálatot.
  • A fehér Ford pickup-nak a sofőrje könnyebb sérüléseket szenvedett a balesetben, Ő később a saját lábán távozhtatott a helyszínről.
  • A sofőr lányt, Montana barátnőjét, aránylag gyorsan sikerült kiszabadítani egy feszítő-vágó eszközzel a tűzoltóknak, Őt mentőautó vitte az egyik Calgary-i kórházba, már stabil állapotban. Jelenleg nem állnak róla rendelkezésre további információk.
  • Montana-t több, mint 20 percen keresztül stabilizálták, hogy ki lehessen emelni az autóból. és hogy légi úton kórházba lehessen juttatni.
  • Jayme November 22-én azt is elmondta a lányáról a sajtótájékoztatón, hogy egy igazi parázs-lélek volt a lánya, aki mindent megtett a saját céljainak elérése érdekében és a barátai bármikor, bármiben számíthattak a segítségére.
  • Az édesanya leírta még, hogy dühös, amiért csak 17 év adatott meg a számukra, de ugyanakkor hálás is volt az elmúlt 17 évért, amelyet a lányával tölthetett.
  • Montana sikeres és elhivatott úszó volt (5. helyezést ért el a kanadai ifjúsági úszó bajnokságon), a középiskola befejezése után pedig jogi pályára készült, ügyvéd szeretett volna lenni.
  • Montana kutyusáról nem állnak rendelkezésre információk, róla nem írt egyetlen hírportál sem. Csak remélni tudjuk, hogy sérülések nélkül túlélte a balesetet.
R.I.P. Montana Dobry
  • Montana jog szerinti édesapja, Jeff, a lány 3 éves korában találkozott Jayme-vel, később hivatalosan is örökbe fogadta lányt. 2017-ben a szülők útjai külön váltak, de Jeff mindig, minden pillanatban Montana mellett állt – még ha csak lélekben is.
  • Jeff új feleségével és kisgyermekükkel (5 hónapos és 3 éves), Montana féltestvéréivel még aznap éjjel útnak indultak Brit Columbia-i (Prince George) otthonukból és másnap, November 16-án reggel 9 órakor érkeztek meg Calgary-ba, a kórházba.
  • A család barátai egy GoFundMe oldalt hoztak létre a szülők számára, a kitűzött 100.000 dolláros célösszeget már jó ideje átlépték: amikor ezeket a sorokat írom az összeg 121.706 dollárnál jár a több, mint 2.200 adományozónak köszönhetően.
  • Jayme azzal zárta sorait, hogy:

“Love with all your heart. Hold those close to you. Make memories.
‘If you’re going to love somebody, hold on as long and as strong as you can…
til you can’t.’”

Szeress teljes szívedből. Tartsd őket [a szeretteidet] közel magadhoz. Alkoss emlékeket. ‘Ha szeretni fogsz valakit, tarts ki olyan hosszan és olyan erősen, ahogyan csak tudsz… ‘míg már nem tudsz.’

Az utolsó mondat Cody Johnson, amerikai country énekes-dalszövegíró ‘Til You Can’t című dalában hallható:

  • Az RCMP tájékoztatása alapján a baleset kivizsgálása (November 24.-i információk alapján) folyamatban van.

A tragikus újságírói színvonal

Szóval csak ezt a pár pontatlanságot írta le a The Guardian újságírója és csak egy pár dolgot hagyott ki a nyilvánosan elérhető, nem kevésbé fontos és a történethez szorosan kötődő információkból…

Miért? Nem tudom. Pedig 3 napos késéssel tudosított az eseményekről. És még fizetséget is kapott azért, hogy elvégezze a munkáját.

Juli pedig – bár hiába mondtuk eddig rengetegszer, kérésünk süket fülekre talált -, megkérdezhetett volna például: minket. Csak egy e-mailbe került volna.

Nem, nem azért, mert mi mindent is jobban tudunk, de érthető okokból a helyi forrás mindig jobban informált. Sem Julitól, sem más magyar újságírótól nem várjuk el, hogy leellenőrizzen egy Oberserver, vagy egy The Guardian cikket. De a példa azt mutatja, hogy érdemes, sőt, kell! Nem érzem úgy, hogy a The Guardian szabadúszó újságírója, vagy a 200+ éves tapasztalattal és tudással rendelkező szerkesztőség jó munkát végzett.

És ilyenkor megfordul a fejemben, hogy ha egy ilyen "apróság" kapcsán egy publikációban ennyi hibát vétenek, mi történhet akkor, amikor ennél sokkal-sokkal fontosabb dologról tudósítanak??

Egy londoni székhelyű lapnak dolgozó, Toronto-i illetőségű újságíró nem ugyanazt látja, hallja, tudja meg, mint az, aki itt van az események közelében, Alberta-ban.
Mi 24-48 óra alatt képesek vagyunk úgy elmélyedni egy-egy témában, mint egyetlen másik, több ezer km-re dolgozó újságíró sem (Calgary – Toronto: 3.400 km még barátok közöt is), akinek “gyártania kell” a híreket és nem ragadhat le egy-egy témánál napokra.
Lásd az elmúlt 5 év podkaszt epizódjait és cikkeit weboldalainkon.

Nagyon szívesen!

Van egy tisztelet teljes kérésem a jövőre nézve: egy, már a 3 éves gyermek számára sem bonyolult igen-nem kérdést kellene eldöntenie a szerkesztőségnek/újságírónak. Miszerint: akarunk-e tudósítani egy eseményről, vagy sem? Ha nem, akkor oké, lépjünk/lapozzunk tovább. Nincs harag, nem írhat mindenki mindenről. Ha viszont igen a válasz, akkor meg ne merjen nekem senki se fél munkát végezni! Az T. Előfizetők (és voltaképp az olvasók is) ennél sokkal többet érdemelnek.

– Lázadó


nyitókép: Amador Loureiro / Unsplash