Akik a Kanada Bandát rendszeresen hallgatják és olvassák, azoknak nem volt újdonság a hír, miszerint több ezer őslakos gyermek hunyt el a Residential School-okban, azaz Kanada Kormánya által finanszírozott és a keresztény (Anglikán, Római Katolikus) egyházak által üzemeltetett bentlakásos „tanintézményekben” a kegyetlen bánásmód, a rossz egészségügyi körülmények és az alacsony szinvonalú élelmezésnek köszönhetően.
Egy kis történelem
Ahhoz, hogy jobban átlásd a történeket, könnyebben megértsd a miérteket és az alábbiakban olvashatókat, kérlek, hogy most kikkelj és olvasd el a tavaly októberben írt cikkemet:
Köszönöm!
Itt és így kezdődött el
„2021. május 27., Kamloops – Nehéz szívvel erősíti meg Tk’emlúps te Secwépemc Kukpi7 (törzsfőnök) Rosanne Casimir azt az elképzelhetetlen veszteséget, amelyről sok szóbeszéd járta, de a Kamloops-i Indián Bentlakásos Iskola soha nem dokumentálta. Az elmúlt hétvégén, egy talajradar-szakértő segítségével, fény derült az előzetes találgatások igazságára: megerősítést nyert 215 gyermek földi maradványa, akik a Kamloops-i indián bentlakásos iskola diákjai voltak.”
Kamloops Indian Band, Office of the Chief
A teljes sajtóközlemény ide kattintva olvasható.
Az egyik Kamloops-i diák visszaemlékezése a CTV esti híradójában: mivel a videót nem lehetséges beilleszteni, ezért a 84 éves Emma Baker-rel készült interjút ide kattintva nézheted meg.
Több ezer ártatlan lélek
Május utolsó napjaiban érkezett tehát a szomorú hír Kanada történelemének legszégyenteljesebb időszakáról, Ezekről szinte minden hírportál. hírműsor, újság beszámolt így. vagy úgy. Egyes magyar szerkesztőségeknek nem sikerült megugraniuk a lécet és hatalmas tévedéseket jelentettek meg. Ezekre a bénázásokra a cikk végén térek majd ki.
Majdnem 200 évvel ezelőtt kezdődött minden. 1831. január 1.-én: „A Mohawk Intézet megkezdi működését. Az Anglikán Egyház által működtetett Mohawk Intézet a Felső Kanadai Brantfordban (Ontario) volt az első intézmény Kanada bentlakásos iskolarendszerében. Eleinte az csak fiúkat fogadott be, 1834-ben már lányokat is felvesznek.” A kanadai bentlakásos iskoláinak történelme az idővonalon ide kattintva tekinthető meg.
Ez azért jelentőség teljes, mert Kanadát 1867-ben alapították, az átnevelő intézmények tehát már 36 évvel korábban megkezdték működésüket. Mivel ennek a rendszer szintű népirtásnak a megerősítésében John A Macdonald, Kanada első miniszterelnöke jelentős szerepet játszott, ezért az országban megtalálható valamennyi szobrát eltávolítják, a nevét viselő közintézményeket átnevezik. Hasonló sorsra jutott Hector-Louis Langevin, a Konföderáció Atyja is. Profiljaikat a Kormányzati weboldalakról 2021. június elején törölték.
Az Indián Lakóiskolai Elszámoltatási Megállapodás összesen 139 db egykori Bentlakásos Intézményt tart nyilván. (Egyes források azonban 146 db-ot említenek.) Ez Kanada történelmének legnagyobb csoportos kereset-rendezése, amelyet 2007-től kezdtek el végrehajtani. A megállapodás egyik eleme a kanadai Igazság és Megbékélés Bizottságának felállítása volt a megbékélés megkönnyítése érdekében a volt hallgatók, családjaik, közösségeik és minden kanadaiak számára.
A fenti szám nem tartalmazza azokat a bentlakásos iskolákat, amelyek Szövetségi Kormányzat támogatása nélkül működtek, ilyenek voltak például vallási felkezetek, vagy tartományi kormányok által működtetett iskolák. Néhány iskola névváltoztatáson etett át, vagy áthelyezték őket. Ezekből 25 működött Alberta tartományban és a nyilvántartás alapján legkevesebb 821 őslakos diák vesztette életét az intézmények falai között. A 26 éven át működő Red Deer-i Indián Ipari Iskola bírt a legmagasabb halálozási aránnyal: a 350 valaha ott tanuló őslakos diák közül legkevesebb 70-en vesztették életüket (5-ből 1 gyermek elhunyt).
Az Igazság és Megbékélés Bizottság (teljes nevükön: Truth and Reconciliation Commission of Canada – rövidítve: TRC (magyarul: Kanadai Igazság és Megbékélés Bizottság) jelentése megállapította, hogy az Indián Ügyek hivatala általában ellenezte az iskolában elhunyt őslakos gyermekek holttestének hazaküldését annak költségei miatt. Becslések szerint sok bentlakásos iskolában volt kijelölt temetkezési hely a magas halálozási arány miatt – de keves intézmény rendelkezik hivatalosan dokumentált adatokkal ezekről és még kevesebb temetkezési helyet gondoznak napjainkban.
2009-ben Kanada Kormánya leszavazta az Igazság és Megbékélés Bizottság támogatási igényét, pedig csak 1,5 millió dollárt kértek a jelöletlen tömegsírok megkereséséhez. A jelenlegi kormányzat a következő hét évre 10 millió dollárt biztosít országosan az Igazság és Megbékélés Bizottság munkájának támogatására. Továbbá 2024-ig pedig 33,8 millió dollárt ad a bentlakásos iskolákban bekövetkezett halálesetek és temetők nyilvántartásainak létrehozására.
Brit Columbiában működik az Indián Bentlakásos Iskolák Túlélőinek Egyesülete, az IRSSS. A TRC mellett az Ő weboldalukon érhető el az a 22 témát felölelő, összesen 94. pontot tartalmazó cselekvési terv (vagy ajánlások összessége), amelyet még 2015. júniusában adtak közre Ottawa-ban. Tudomáson szerint az elmúlt kb. 5,5 évben ezek közül a pontok közül egyetlen egy sem valósult meg csak alig több, mint 10 darab valósult meg…
Az NCTR, azaz a National Centre for Truth and Reconciliation (magyarul: Nemzeti Igazság és Megbékélés Központ) weboldalán további jelentések és beszámolók olvashatók.
Az események hatására két Calgary-i iskolát szeretnének átnevezni. Naheed Nenshi polgármester szerint ehhez semmiféle „politikai bátorságra” nincs szükség, mivel egy ilyen szimbolikus lépést nem nehéz megtenni.
Roy Whitney törzsfőnök (TsuuT’ina Első Nemzet) kemény hangot ütött meg nyilatkozatában:
„a Római Katolikus Egyház minden feljegyzését hozzáférhetővé kell tegye, nem csak a történészek, hanem az igazságszolgáltatás számára is, ha bármennyi bizonyíték is van gyermekbántalmazásra, vagy az elhunytakkal történt méltatlan bánásmódra vonatkozóan.”
Kiváltságos őslakos szülők???
A Kamloops-i bentlakásos iskola igazgatója által a szülőknek küldött levél 1948-ból. Aljas kegyetlenség és tiszteletlenség szivárog az oldal minden sorából.
Röviden:
- a szülő érezze kiváltságosnak magát, amiért a gyermeke vele töltheti a karácsonyi szünetet december 18. és január 3. között,
- de ez a kiváltság csak akkor jár a szülőknek, ha az 1.;, és a 2.; szabályokat együttesen betartják,
- a gyermek utaztatásának költsége a szülőket terheli és a gyermeket a szülőknek kell felvenniük az iskolánál, a gyermek nem utazhat vonaton, vagy buszon egyedül haza,
- a szülőknek pontos időben kell visszavinnie a gyermeket az iskolába – ellenkező esetben a gyermek nem mehet haza jövő karácsonykor!
- az igazgató kéri a szülőket, hogy tartsák be a fenti szabályokat, így abban az örömben részesülhetnek, hogy a gyermek évről évre otthon töltheti a karácsonyokat.
A levél szóhasználata, stílusa lekezelő, szájbarágó és megalázó – és mai szemmel nézve is bicskanyitogató volt az igazgató hangneme!
Részvétnyilvánítások
Több kanadai közösség és szervezet is együttérzését fejezte ki az elmúlt 2 hétben:
És mi történt 1996. óta?
Egy rövid és tömör válasz:
„A szörnyeteg, amelyet a bentlakásos iskolákban hoztak létre, új házba költözött, és ez a szörny most a gyermekjóléti rendszerben él tovább”
nyilatkozta Murray Sinclair szenátor, az Igazság és Megbékélés Bizottság elnöke a 2018-ban tartott országos gyermekjóléti konferencián
Ennek oka az lehet (erre vonatkozó hitelesi információt nem, pletykákat viszont találtam), hogy Kanada Kormánya nem látja biztosítottnak az őslakos gyermekek egészséges fejlődéséhez szükséges körülmények meglétét az őslakos családokban.
Napjainkban
Az Egyesült Nemzetek Kanada Kormányát és a Vatikánt sürgeti a mielőbbi együttműködés és a vizsgálatok megkezdése miatt:
Saskatchewan tartomány fővárosában, Regina-ban, az 1910-ben bezárt bentlakásos iskola temetőjéből emlékhelyet alakítanak ki.
Az Ottawa-i parlamentben az Új Demokrata Párt (NDP) indítványát leszavazták. Szándékukban állt felszólítani Kanada Kormányát annak elismerésére, hogy a bentlakásos iskolákban Kanada több, mint egy évszázadon át népirtásként követett el az őslakosok ellen.
A #CancelCanadaDay népszerűsüdni látszik a kanadai közösségi média oldalakon. Ha jól értem a kezdeményezés lényegét, a céljuk az, hogy mivel népírtás történt több, mint egy évszázadon át, nincs is igazán mit ünnepelni azon, hogy a telepesek az újvilágba érkezve fel akarták számolni az őslakos nemzetségeket. Ezért aztán ne legyen többet július 1. Canada Day, mert egyáltalán nincs mire büszkének lenni!
A másik tábor pedig ilyen erőteljes változtatásokat nem tenne. A Meanwhile in Canada nevű Fb-os közösség Kanada Napon, délután 2:15-kor, 1 perces néma csenddel emlékezne meg az áldozatokról.
Véleményük szerint:
Ha a vak nacionalizmustól eltekintve 10 dolgot meg tudsz említeni Kanadával kapcsolatban, akkor rendben való az ország születésnapját ünnepelni.
– A Jogok és Szabadságok Chartája,
– Hollandia felszabadítása a nácik rémuralom alől,
– 75.000 szíriai menekült befogadása,
– Egyetemes egészségügyi ellátás,
– Az inzulin felfedezése és a szabadalom ingyenessé tétele,
– Ebola vakcina fejlesztése és a világnak adományozása,
– Montréal-i jegyzőkönyv az ózont lebontó anyagokról,
– Legalizált melegházasság,
– a nagyszerű kanadai származású művészek, zenészek és humoristák,
– a halálbüntetés eltörlése.
De könnyen felsorolható 10 olyan dolog is, amelyet szégyellünk kell. Egyetlen ember, vagy ország sem hibátlan, vagy lenne fejlődési lehetőség nélküli. Az a fontos, hogy együtt törekedjünk a fejlődésre – azt hiszem, hogy mi ezt tesszük.
Egy hozzászóló szerint: „Mindig is tudtuk, hogy a[z őslakos] gyerekek az elhanyagoltság, az alultápláltság, a betegségek, az ipari balesetek és a kiszolgáltatottság miatt haltak meg. A túlélők pedig még ezeknél is szörnyűbb halálesetekről számoltak be a megbékélés folyamat során.
Mindig is tudtuk, hogy a legtöbb [állami bentlakásos] iskola területén vannak regisztrálatlan temetkezési helyek. A seb felett sebtapasz van és azt most letépték [azzal. hogy megtalálták a 215 elhunyt gyermek földi maradványait – a szerk.].”
Végül pedig ismerjétek meg Ben Miljure, őslakos számrazású televízió riportert, a CTV News Vancouver-i munkatársát. Ő maga már nem járt bentlakásos iskolába, de szülei igen és emiatt nehéz gyermekkora volt. A linkelt cikk elején a videót érdemes megnézni a leírtak könnyebb értelmezése miatt.
Magyar Médiamunkásoknak Már Megint Mellé Ment
Jajj, hogy mennyire gyönyörű az édes magyar anyanyelv. Csak jó lenne látni, hogy az újságíró kollégák büszkén és helyesen gyakorolják is. Továbbra sem ciki az MTA Nyelvtudományi Intézet online helyesírási tanácsadó portáljának és a földrajzi atlasznak a használata.
24.hu – 215 gyerek maradványait találták meg egy korábbi bentlakásos iskola területén Kanadában
„215 gyerek maradványait találták meg egy korábbi bentlakásos iskola területén Kamloopsban, Kanada Brit Kolumbia tartományában.” – bocs, hogy hol? British Columbia, amely magyarul Brit Columbia. C-vel, nem K-val. És nem csak a Wikipedia szerint, hanem az MTA szerint is.
Ezt a hibás írásmódot aztán ész nélkül átvette több sajtóorgánum: az EuroNews, a Magyar Narancs, az NLC és a SzeretlekMagyarország is. Mindannyiuknak szívből gratulálok, kiválóan tudják használni a másol+beillesztés parancsokat – még gondolkodniuk sem kellett.
24.hu – Apró cipők emlékeztetnek rá, hogyan került többezer kanadai gyermek tömegsírokba
A cikk első felében az egyik alcím így szól: „A kanadai állam kulturális genocídiumnak ismerte el, amit tettek ezekkel az emberekkel.” Alatta egy fotó észak-amerikai őslakosok gyermekekkel egy osztályteremben, a képaláírás pedig: „Navajo indián gyerekek számtanórám 1954-ben”.
Ezzel csak az a baj, hogy navajo indiánok nem éltek Kanadában. A cikkben felhasznált fotó a Wikipedia-n is megtalálható. Ott a képaláírásnál a fotó készítőjeként a Bureau of Indian Affairs szerepel, az Ő weboldaluk pedig a https://bia.gov. Ez kormányhivatal pedig a U.S. Department of the Interior-hez tartozik, amely magyarul: az USA Belügyminisztériuma.
Akinek ez nem volna elég, akkor a navajo-król itt, a Navajo Nemzetségről pedig itt olvashat. És a térképen azt is láthatja majd, hogy Arizona, Utah és Új-Mexikó államok területein éltek és élnek ma is.
A cikk második felében olvasható, hogy: „Kanadában csak az elmúlt egy-két évtizedben kezdtek el a nyilvánosságban is foglalkozni azzal, hogy egy többezer éves kultúra is (túl)él az országban, hogy az őslakosok köztük vannak, emlékeik, tárgyi kultúrájuk ott hevernek a földben Ontariótól Brit Columbiáig.”
Ezzel szemben, ahogyan az jól látható, a két atlanti tartomány (Prince Edward-sziget és Új-Fundland és Labrador) kivételével minden egyéb tartományban és a területeken működtek bentlakásos iskolák, azaz Kanada területének 97%-a értintett volt.
Telex.hu – Nyílt titok volt, hogy az őslakos gyerekek csak úgy eltűnnek a bentlakásos iskolákból
„2001-ben az Alta államban történt heves esőzések miatt 34 olyan gyermek koporsója került felszínre, akik a közeli Dunbow intézetben haltak meg.” – A telex-nél sem ismerik a térképet? Vagy nekik a Google nem a barátjuk?
Kanadának 10 tartománya és 3 területe van, de államai nincsenek. Ez nagyon jól látszik akkor, amikor valaki rápillant a tértképre. Szerencsére beszédes az elnevezés, azaz államai az Amerikai Egyesült Államoknak és a Mexikói Egyesült Államoknak vannak. Továbbá olyan, hogy Alta megint csak nincs: Alberta a tartomány neve.
Ameddig nem került hivatalosan bevezetésre – amerikai mintára -, hogy a tartományok és területek rövidítése max. 2 karakter lehet, addig Alberta-t Alta-nak (ma pedig: AB), Saskatchewan-t Sask-nak (SK), Manitoba-t Man-nak (MB), Ontario-t Ont-nak (ON) , Northwest Territories-t N.W.T.-nek (NT) rövidítették.
A Dunbow intézet pedig nem volt más, mint a St. Joseph’s Bentlakásos Iskola a Calgary-tól délre található kisvárosban, High River-ben.
Szabad Európa – „Kulturális népirtás volt”
Az oldal alján, a 7. kép alatt az alábbi olvasható: „Eszkimó gyermekek egy bentlakásos iskolában, Nunavutban.”. Nem, ők nem eszkimók, hanem inuit-ok. Az eszkimó megnevezés Kanadában nagyon pejoratív, ezért nem illetik őket ezen a néven.
A fotót nagy valószínűséggel ebből a cikkből kölcsönözték ki, azonban az angol nyelvű képaláírásban csak mint helyszín név szerepel az Eskimo, a képen látható gyermekeket nem nevezik annak. Ráadás: a kanadai inuit-okról szóló Wikipedia szócikk.
Történelemóra a Historica Canada-val
Ezen a linken megtekinthető és letölthető a Historica Canada kiadványa (PDF fájl, 5,8 MB), amely 12 oldalon, korhű fotókkal illusztrálva mutatja be a kanadai bentlakásos iskolák rendszerét a kezdetektől napjainkig, nem megfeledkezve az őslakosokra gyakorolt halálos hatásokról.
.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet!
– Lázadó
nyitókép: Andreas Lischka / Pixabay & Lázadó