A történet következő fejezete talán még szomorúbb és megrázóbb, mint amilyenek a korábbiak voltak. A Római Katolikus Egyház által kezelt, a Marieval Indián Bentlakásos Iskola mellett található temetőben az 1960-as években 751 sírkövet távolíttatott el.
A Szuverén Bennszülött Nemzetek Szövetségének (Federation of Sovereign Indigenous Nations – FSIN) vezetője, Bobby Cameron csütörtökön kijelentette, hogy a bentlakásos iskolában történtek „emberiség elleni bűncselekmények” voltak. Az FSIN képviseli Saskatchewan Első Nemzeteit. „További száz jelöletlen sír és temetkezési hely található az Első Nemzetek földjén, a volt bentlakóiskolák helyszínein” – mondta Cameron közleményében.
Véres kezek
fotó: D.H., Saskatoon, SK
Június 24-én délután a Saskatoon-i Szent Pál társ-székesegyház (St. Paul Co-Cathedral) ajtajaira piros festékkel tenyérnyomokat és a „We Were Children” („Gyerekek voltunk”) feliratot festette fel egy helyi őslakos asszony, miután aznap 751 jelöletlen sírt fedeztek fel a Cowessess Első Nemzetek földjén, az egykori, 99 éven át működő Marieval Indián Bentlakásos Iskola közelében.
A bentlakásos iskolát és a mellette található temetőt is az egyház felügyelte és kezelte, majd – ismeretlen okok miatt -, az 1960-as években valamennyi sirkövet és fejfát eltávolíttatták, majd a földterület kezelésének jogát az 1970-es években visszaadták az őslakosoknak. Mivel feljegyzésekről sincsenek információk, ezért nem tudható, hogy melyik sírban kinek a hozzátartozója nyugszik…
Ahogyan azt az előző cikkünkben, a Kanadai Keresztes Háború: 1831-1996 megírtuk, a bentlakásos iskolák vezetése anyagi okora történő hivatkozással nem szállíttatta haza az elhunyt őslakos diákok koporsóit, hanem az iskola közelében földelték el őket. Több helyütt semmiféle nyilvántartást nem vezettek a halálesetekről és jelöletlen (tömeg)sírokba temették el az áldozatokat.
fotó: D.H., Saskatoon, SK
A cikkben megtalálható fotók készítóje szerint a piros tenyérlenyomat a gyermekek vérét jelképezi a pedofilok és a gonosz bántalmazók kezén. Nem csak az ajtóra, hanem a falra, a lépcsőkre és a katedrális előtti járdára is jutott a piros festékből és a tenyérnyomatokból.
A katedrális tábláján az elnevezésben a „Római Katolikus” feliratot is lefestették egy vastag piros vonallal.
A lépcső jobb oldalán található talapzatra pedig a 751 számot festették fel.
fotó: D.H., Saskatoon, SK
Míg egyesek vandalizmust kiáltanak, addig én az alábbi Facebook-os kommenttel értek inkább egyet:
„Rohadtul megdöbbentem, hogy az embereket annyira zavarja a festék a templomajtón. Engem rohadtul zavar, hogy az egyház ezt tette a népemmel és még csak el sem számoltatják őket.
Megdöbbentem, hogy gyermekeinket megölték és tömegsírokba temették el. Megdöbbentem, hogy az úgy nevezett „szent emberek” kezei gyermekeket vertek meg, erőszakoltak meg és bántalmaztak. Meg vagyok döbbenve, hogy még mindig ez a szarság megy.
Tehát, elnézésedet kérem, de a tiltakozás eme formáját abszolút helyénvalónak találom. Senki sem sérült meg és egy jó emlékeztetőül szolgál.”
Elissa Kixen, kanadai őslakos
Álszenteskedő Egyház
A Katolikus Egyházat folyamatos bírálatok érik a bentlakásos iskolarendszerben betöltött jelentős szerepe miatt. Különösen azért, mert vonakodott a temetkezésekről nyilvántartásokat vezetni.
Stefano Penna, a Szent Pál Társ-Székesegyház plébánosa elmondta, hogy: megérti az őslakosok haragját, ugyanakkor nem ért egyet ezzel a [vandál] cselekedettel. „Szeretnék leülni az őslakosokkal és meghallgatni a mondandójukat.” – jelentette ki Penna atya. Ez volt a második alkalom, amikor ez történt a székesegyház ajtajával, miután felfedezték a bentlakásos iskolák közelében tömeg- és jelöletlen sírokat találtak.
„Megszakadt a szívem attól, amit Krisztus nevében tettek, de ami valójában történt, az inkább egyfajta kormányzati- és szociálpolitika intézkedés volt, amely az őslakosok „civilizálására és gyarmatosítására” törekedett, kiírtva belülök a történelmüket, a hagyományaikat” – mondta. Hozzátette, hogy: „Soha nem jelent megoldást, ha egy múltbeli gyűlöletes dologra válaszul a gyűlölködést tovább folytatjuk!”.
Egy szemtanú, Cathy Bohachik szerint az egész akció „Nagyon ünnepélyes, nagyon békés és nagyon szép volt. Elkezdett festeni a művet és mi csak szótlanul álltunk.„ Bohachik katolikusként nevelkedett és elmondta, hogy gyermekkorában egyszer sem hallott a bentlakásos iskolarendszerről. „Ez volt a legcsodálatosabb élmény, amit valaha Saskatchewan-ban láttam” – mondta a nő. „Nagyon érzelmes voltam egész este és nagyon hálás vagyok, hogy ott lehettem, hogy láthattam.” Bohachik szerint a nőt a rendőrség a helyszín elhagyására szólította fel, letartóztatás nem történt. A SPS (Saskatoon-i Rendőrség) szóvivője szerint nem indult nyomozás az ügyben.
Július 25., péntek reggel, a festést eltávolították a székesegyház ajtajairól és falról és a lépcsőkről, azóta pedig már biztonsági szolgálat vigyázza a székesegyház területét éjjel és nappal.
fotó: Szent Pál Társ-Székesegyház, Saskatoon, SK
Doug Cuthand, az őslakos ügyekkel foglalkozó újságíró elmondta, hogy nem lepődik meg azon, ha ilyesmit lát. Szerinte az Első Nemzetek tagjaiban sok harag gyűlt fel az évek során. Megemlített két katolikus templomot, amelyeket a héten gyújtotak fel a Penticton Indian Band és az Osoyoos Indian Band törzsi területein …
… és beszélt Joseph Hugonard atya szobrának eltávolításáról is, amely a Lebret-i Sacred Heart (Szent Szív) katolikus temetőben állt 2021. Június 21-ig. „Ez egy olyan dolog, amire számíanunk kellett” – mondta. „Az [római katolikus] egyház célponttá vált és a jövőben ennél többre is számíthatunk.”
Míg Cuthand szerint elfogadhatatlan a templomok porig égetése, szerinte az Első Nemzetek embereinek joga van haragudni az egyházra a bentlakásos iskolákban betöltött szerepe miatt. „Sokan emlékeznek arra, ahogy a kezeikre ráütött egy apáca, vagy ahogy a pap megkötözte.„ – mondta.„Ezeket az érzéseket éveken át magukban hordozták. Szóval, igen, azt gondolom, hogy ez az indulatok most elszabadultak.”
CANADA DAY – cancelled?!
A #CancelCanadaDay támogatói által a közösségi médiában megosztott szöveges tartalom egyik legújabb eleme az alább látható kép. Fordítás a alább olvasható.
„A Kanada Nap megszüntetésére irányuló törekvés nem arról szól, hogy egy hangos kisebbség konszenzusra való törekvés nélkül egy régi hagyományt kívánna semmissé tenni, kitörölni a történelem könyvekből.
Ez arról szól, hogy tudtára adjuk a velünk élő őslakosoknak, hogy tutnk róluk, hogy szeretjük őket, hogy velük gyászolunk, hogy támogatjuk őket.
A Kanada Nap eltörlése annak a tudomásul vétele, hogy helyesebben kell cselekednünk, mint közösség, mint nemzet.
A Kanada Nap eltörlése az első lépés egy jobb Kanada felépítésében.”
Véleményem szerint #1
A kezdeményezés nem a tagadásra és a tiltásra irányul. Nem politikai üzenet, nem őslakos propaganda, nem egy sértett kisebbség akarja ráerőltetni az akaratát a többségre. Nem egy közösségi élménytól kívánják megfosztani a nemzetükre, országukra büszke tömegeket. A legkevésbé sem erről van szó!
Meglátásom szerint a Kanada Nap eltörlésére irányuló civil/őslakos kezdeményezés célja az, hogy ne akarjunk úgy megünnepelni egy 154 éves országot, hogy az őslakosok (legalább) 164 éven át kiszolgáltatottságban, elnyomásban élhettek csak, s másodlagos emberi lényként voltak éppen csak megtűrve a saját földjükön az európai telepesek által. Ne akarjunk úgy ünnepelni, hogy tudjuk, hogy több, mint másfél évszázadon át őslakosok millió éltek megbélyegezve és kiközösítve, meg nem értve és tiszteletben nem tartva.
Azzal meg tényleg ne jöjjön senki, hogy a győztes írja a történelmet, vagy hogy az erősebb kutya b*szik! Mert ez így ignoráns felfogás, tapintatlan vélemény, leszarom stílus lenne, amit meg én nem tudok és nem is vagyok hajlandó elfogadni! És az ilyen fajta hozzáállás nem mellesleg semmibe veszi azt a bölcs elhatározást, miszerint az európai telepesek (a.k.a. fehér emberek / sápadt arcúak) szembe néznek a múltban elkövetett hibáikkal és lehetőségeikhez mérten, képességeik teljes birtokában igyekeznek azokat jóvá tenni!
A kezdeményezés támogatói szerint itt az idő a sápadt arcúk számára megérteni, hogy bevándorlóként (migránsként) nem az ellenségeskedés, az erőfitogtatás, a soha nem létezett felsőbbrendűségük hangsúlyozása a fontos! Hanem az együttműködésre való feltétel nélküli törekvés, a másik fél megismerése, filozófiájának megértése és kulturájának elfogadása, szokásainak, hagyományainak tiszteletben tartása. Mindezek együttesen vezethetnek el oda, hogy nemzetként együttműködve, közös akarattal egy irányba haladva előrébb juthatunk, lélekben gazdagabbak lehetünk.
Véleményem szerint #2
Az Római Katolikus Egyház képmutatásból ismét jelesre vizsgázott!!!! Hétköznapi ügymenet ez náluk, nincs itt semmi látnivalóű, kérem, lehet tovább haladni.
Meglepődtem rajta? Nem. Erre számítottam? Azt hiszen, igen.
Szép gesztus, hogy az egyház nem tett feljelentést, de azzal inkább magukat szúrták volna tökön lőtték volna lábon. És az is elismerésre méltó, hogy a plébános szívesen elbeszélgetne az őslakosokkal, hogy meghallgatná a mondandójukat – azt, amelyet egyébként ismerünk már vagy 6 éve.
Az Igazság és Megbékélés Bizottság (teljes nevükön: Truth and Reconciliation Commission of Canada – rövidítve: TRC (magyarul: Kanadai Igazság és Megbékélés Bizottság) 2015 júniusában mutatta be a 22 témát felölelő, összesen 94. pontot tartalmazó cselekvési tervet (vagy ajánlások összességét), amelyet végre kellene hajtania Kanada Kormányának és az egyes minisztériumoknak a megbékélés és a jövőbeli tiszteletteljes, békés együttélés reményében. Tudomáson szerint az elmúlt 6 évben ezek közül a pontok közül egyetlen egy sem valósult meg.
De! Gusztustalan lépés, hogy a hibák elismerése és alázatos bocsánatkérés helyett az egyház egyik jeles képviselője másra próbálja kenni azokat a bűnöket, amelyeket Krisztus nevében követtek el „szentéletű”(?!) egyházi alkalmazottak. Persze-persze, nem is az ő bűnük a 6000+ elhunyt őslakos gyermek… Hanem hát, tecciktunni, így mentek a dógok mifelénk. Ilyen volt az állam által létrehozott rendszer. Ez volt az elvárás, aminek meg kellett felelni. Csuhásék meg nem tehetnek semmiről.
fotó: Szent Pál Társ-Székesegyház, Saskatoon, SK
A plébánosnak már csak azt kellett volna könnyes szemekkel elmondania, hogy valójában ők is ugyanolyan áldozatai az igazságtalan rendszernek, mint az őslakos nemzetek tagjai. A gyomrom fordul fel, amikor egy lény ennyire érzéketlen, de azért nem annyira agyatlan zombi, hogy ne próbálna meg mindenkit totál hülyének nézni!
Szép gesztus, hogy a hír hallatán az egyház képviselői, egyházi vezetők is megrendülnek és együttérzésüket fejezik ki a nyilvánosság előtt az Első Nemzetek tagjai számára. De bocsánatot senki sem kért még tőlük!
Egyetlen egyházi vezető (sem kanadai, sem vatikáni!) nem mondta azt, hogy:
BOCSÁNATOT KÉRÜNK, mert olyan hatalmas hibát vétettünk, amely talán megbocsátható, de el nem felejthető, sőt, emlékezetünkbe vésendő.
BOCSÁNATOT KÉRÜNK, mert olyan bűnt követtünk el, amiért a lelkünk (ha volt egyáltalán!) az idők végezetéig, plusz egy napig, a pokol kénköves tüzén fog égni.
BOCSÁNATOT KÉRÜNK, mert tudatlanságunk és elvakultságunk, szélsőséges fanatizmusunk okán 165 éven át több ezer ártatlan életet semmisítettünk meg, több ezer őslakos család életét tettünk tönkre!
SZÉGYELJÜK MAGUNKAT, mérhetetlen mértékben, mert eddig még csak a megbánás és a felelősségvállalás leghalványabb szikráját sem mutattuk és az embertársainknak általunk okozott szenvedés részünkről a teljes érdektelenség homályába veszett!
Attól tartok, hogy hasonlóra még csak véletlenül sem fog sor kerülni.
Nem azért, mert az egyenes tartáshoz gerinc kell, vagy mert túl vastag a bőr.
Hanem mert régen volt, talán igaz sem volt, a kis pogány nyomoronc kevesebb hasznot hajt, mint a barom az istállóban, meg különben is! A gyónás után elmormolsz 3 Miatyánkot (Úr imáját), meg 2 Hiszek egy-et (apostoli hitvallást) és bűneid máris meg vannak bocsátva, nem is történt semmi sem.
További olvasnivalók a témában
Köszönöm a megtisztelő figyelmet!
– Lázadó
nyitókép: D.H., Saskatoon, SK