Kanada Banda Podcast & Blog | Közélet, Család, Emigráció, Alberta, Kanada, Magyarország, Gazdaság, Bel- és Külpolitika, Technológia, Hírháttér, Elemzés, Tapasztalat, Vélemény.
Akinek nem tetszik az együtt-nem-működés rendszere autoriter rezsim, annak szíves figyelmébe ajánlom:
A Szovjetúnió-mániás és birodalmi gőggel alaposan túlfűtött Putyin elvtárs megideologizált háborúja a nyugat-barát Ukrajna ellen.
Continue reading “KBWAR01 – Az Orosz-Ukrán Háború 2022 – 1. Rész”
2020. május 15-én írtam arról. hogy:
“a Magyar Rendőrség előállított és kihallgatott két magyar állampolgárt, mert Ők ketten egy nyílt internetes felületen (jelen esetben a saját személyes Facebook-profiljuk oldalán) mások által is elérhető bejegyzésekben megosztották magánvéleményüket (kormány-kritikát fogalmaztak meg), közzétettek mások által már korábban nyilvánosságra hozott, máshol is elérhető információkat a magyar egészségüggyel, kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban (krónikus, kórházi ápolásra szoruló beteg embereket dobtak ki, zavartak haza magyar kórházakból).“
Ez 2020. május 12-én történt, Magyarországon azon a napon szűnt meg a szólásszabadság.
Continue reading “Koncepciós Per És A Magyar Marionett-rendőrség”
A Szuverén Bennszülött Nemzetek Szövetségének (Federation of Sovereign Indigenous Nations – FSIN) vezetője, Bobby Cameron csütörtökön kijelentette, hogy a bentlakásos iskolában történtek “emberiség elleni bűncselekmények” voltak. Az FSIN képviseli Saskatchewan Első Nemzeteit. “További száz jelöletlen sír és temetkezési hely található az Első Nemzetek földjén, a volt bentlakóiskolák helyszínein” – mondta Cameron közleményében.
Június 24-én délután a Saskatoon-i Szent Pál társ-székesegyház (St. Paul Co-Cathedral) ajtajaira piros festékkel tenyérnyomokat és a “We Were Children” (“Gyerekek voltunk”) feliratot festette fel egy helyi őslakos asszony, miután aznap 751 jelöletlen sírt fedeztek fel a Cowessess Első Nemzetek földjén, az egykori, 99 éven át működő Marieval Indián Bentlakásos Iskola közelében.
A bentlakásos iskolát és a mellette található temetőt is az egyház felügyelte és kezelte, majd – ismeretlen okok miatt -, az 1960-as években valamennyi sirkövet és fejfát eltávolíttatták, majd a földterület kezelésének jogát az 1970-es években visszaadták az őslakosoknak. Mivel feljegyzésekről sincsenek információk, ezért nem tudható, hogy melyik sírban kinek a hozzátartozója nyugszik…
Ahogyan azt az előző cikkünkben, a Kanadai Keresztes Háború: 1831-1996 megírtuk, a bentlakásos iskolák vezetése anyagi okora történő hivatkozással nem szállíttatta haza az elhunyt őslakos diákok koporsóit, hanem az iskola közelében földelték el őket. Több helyütt semmiféle nyilvántartást nem vezettek a halálesetekről és jelöletlen (tömeg)sírokba temették el az áldozatokat.
A cikkben megtalálható fotók készítóje szerint a piros tenyérlenyomat a gyermekek vérét jelképezi a pedofilok és a gonosz bántalmazók kezén. Nem csak az ajtóra, hanem a falra, a lépcsőkre és a katedrális előtti járdára is jutott a piros festékből és a tenyérnyomatokból.
Continue reading “Kanadai Keresztes Háború: Gyermekek Voltunk!”
Ahhoz, hogy jobban átlásd a történeket, könnyebben megértsd a miérteket és az alábbiakban olvashatókat, kérlek, hogy most kikkelj és olvasd el a tavaly októberben írt cikkemet:
Köszönöm!
“2021. május 27., Kamloops – Nehéz szívvel erősíti meg Tk’emlúps te Secwépemc Kukpi7 (törzsfőnök) Rosanne Casimir azt az elképzelhetetlen veszteséget, amelyről sok szóbeszéd járta, de a Kamloops-i Indián Bentlakásos Iskola soha nem dokumentálta. Az elmúlt hétvégén, egy talajradar-szakértő segítségével, fény derült az előzetes találgatások igazságára: megerősítést nyert 215 gyermek földi maradványa, akik a Kamloops-i indián bentlakásos iskola diákjai voltak.”
Kamloops Indian Band, Office of the Chief
A teljes sajtóközlemény ide kattintva olvasható.
Az egyik Kamloops-i diák visszaemlékezése a CTV esti híradójában: mivel a videót nem lehetséges beilleszteni, ezért a 84 éves Emma Baker-rel készült interjút ide kattintva nézheted meg.
Május utolsó napjaiban érkezett tehát a szomorú hír Kanada történelemének legszégyenteljesebb időszakáról, Ezekről szinte minden hírportál. hírműsor, újság beszámolt így. vagy úgy. Egyes magyar szerkesztőségeknek nem sikerült megugraniuk a lécet és hatalmas tévedéseket jelentettek meg. Ezekre a bénázásokra a cikk végén térek majd ki.
Majdnem 200 évvel ezelőtt kezdődött minden. 1831. január 1.-én: “A Mohawk Intézet megkezdi működését. Az Anglikán Egyház által működtetett Mohawk Intézet a Felső Kanadai Brantfordban (Ontario) volt az első intézmény Kanada bentlakásos iskolarendszerében. Eleinte az csak fiúkat fogadott be, 1834-ben már lányokat is felvesznek.” A kanadai bentlakásos iskoláinak történelme az idővonalon ide kattintva tekinthető meg.
Ez azért jelentőség teljes, mert Kanadát 1867-ben alapították, az átnevelő intézmények tehát már 36 évvel korábban megkezdték működésüket. Mivel ennek a rendszer szintű népirtásnak a megerősítésében John A Macdonald, Kanada első miniszterelnöke jelentős szerepet játszott, ezért az országban megtalálható valamennyi szobrát eltávolítják, a nevét viselő közintézményeket átnevezik. Hasonló sorsra jutott Hector-Louis Langevin, a Konföderáció Atyja is. Profiljaikat a Kormányzati weboldalakról 2021. június elején törölték.
Az Indián Lakóiskolai Elszámoltatási Megállapodás összesen 139 db egykori Bentlakásos Intézményt tart nyilván. (Egyes források azonban 146 db-ot említenek.) Ez Kanada történelmének legnagyobb csoportos kereset-rendezése, amelyet 2007-től kezdtek el végrehajtani. A megállapodás egyik eleme a kanadai Igazság és Megbékélés Bizottságának felállítása volt a megbékélés megkönnyítése érdekében a volt hallgatók, családjaik, közösségeik és minden kanadaiak számára.
A fenti szám nem tartalmazza azokat a bentlakásos iskolákat, amelyek Szövetségi Kormányzat támogatása nélkül működtek, ilyenek voltak például vallási felkezetek, vagy tartományi kormányok által működtetett iskolák. Néhány iskola névváltoztatáson etett át, vagy áthelyezték őket. Ezekből 25 működött Alberta tartományban és a nyilvántartás alapján legkevesebb 821 őslakos diák vesztette életét az intézmények falai között. A 26 éven át működő Red Deer-i Indián Ipari Iskola bírt a legmagasabb halálozási aránnyal: a 350 valaha ott tanuló őslakos diák közül legkevesebb 70-en vesztették életüket (5-ből 1 gyermek elhunyt).
Continue reading “Kanadai Keresztes Háború: 1831-1996”
November 11. minden évben a Fegyverszünet Napja volt, mert az I. világháborút lezáró Compiègne-i fegyverszüneti egyezményt Németország és a szövetséges hatalmak képviselői 1918. november 11-én írták alá. A II. világháború után a Nemzetközösség tagállamaiban ezt Az Emlékezés Napja (angolul: Remembrance Day) váltotta fel, Kanadában valamennyi tartományában és területén nemzeti ünnep.
(fotó: Roman Grac / Pixabay)
.
Kanada
A Nemzeti Háborús Emlékmű, más néven „A válasz” (angolul: “The Response”), a kanadai fegyveres erők azon áldozatait szimbolizálja, akik a különböző háborúk idején Kanadát szolgálták/szolgálják a béke és szabadság jegyében – a múltban, a jelenben és a jövőben. Az emlékmű a november 11-i országos Emlékezés Napja ünnepség helyszíne.
A Nemzeti Háborús Emlékművet először 1939-ben mutatták be annak emlékére, hogy a kanadai katonák is részt vettek az első világháborúban. Az évtizedek során a lista folyamatosan bővült és ma már az emlékmű minden olyan kanadait jelképez, aki valamelyik háborúban Kanadát szolgálta: az 1914-1918-as időpont mellett egy új felirat és az alábbi háborúk évszámai kaptak helyet a talapzat 4 oldalán:
IN SERVICE TO CANADA / AU SERVICE DU CANADA – KANADA SZOLGÁLATÁBAN (angol és francia nyelven)
1899 – 1902 (dél-afrikai, vagy második búr háború)
1939 – 1945 (második világháború)
1950 – 1953 (koreai háború)
2001 – 2014 (afganisztáni háború)
.
A piros pipacs, amely az első világháború idején a nyugati front nagy részén megtalálható őshonos virág volt, később pedig az emlékezés erőteljes szimbólumává vált. A Kanadai Királyi Légió fő emblémája, évente több milliót adnak el ezekből, hogy a kanadaiak magukon viselhessék ezeket, akár már november 1-gyel kezdődően.
Continue reading “November 11.”
Feltételezem, hogy már mindenki hallott arról, hogy a magyar találmány, a jelenlegi brit jogtulajdonlás után a Rubik-kocka hamarosan kanadai produktum lesz. Október 27-én jelenette be az 1994-ben alapított és azóta üzleti sikerekben és felvásárlásokban jeleskedő kanadai Spin Master játékgyártó- és forgalmazó vállalat 50 millió dollárért, közel 15,5 milliárd forintért felvásárolja a 2013-ban alapított Rubik’s Brand Ltd-t, a Rubik-kocka tulajdonjogait birtokló brit céget.
(nyitókép: kellogem / Pixabay)
Azaz a Rubik-kocka, a közel fél évszázados nemzeti büszkeségünk eddig sem termelt és ezután sem termel majd adóbevételeket, anyagi hasznot Magyarország számára. Tudom, a miénk a dicsőség, de a mellünket szétfeszítő nemzeti büszkeségre nem adnak kenyeret a boltban. Kár volna az eladás tényén keseregni, ez a hajó már elment. Inkább oszotozzunk Rubik Ernő optimizmusán, miszerint: “izgatott, hogy a Spin Master beteljesítse az elképzeléseit, miszerint a játék révén gondoskodjon a jövő okosabb generációjáról“.
2 évvel és 1 hónappal ezelőtt még arról írtunk, hogy Kanadáé a világ legnagyobb Rubik-kockája, most pedig arról beszélünk, hogy a Rubik-kocka tulajdonjogait is egy kanadai cég fogja birtokolni.
Rettenetesen kétségbeejtő, amikor egy tanultnak gondolt és műveltnek vélt országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Mentelmi bizottságának a tagja, egy 4 gyermekes édesanya, egy nő, a lealacsonyítást önként vállalja! És ennek köszönhetően olyan mélységű erkölcsi fertőbe keveredik (kétszer egymás után!!), amelyet még az ősi mesterséget űzők legtapasztaltabbjai is megirigyelhetnek! Még alig kezdte el politikai karrierjét építeni, máris porig rombolta azt. Gyenge kezdés után erős visszaesés?
(nyitóképen: Dóra asszony példaképei 1933-ból)
.
“Ahol könyveket égetnek,
(Heinrich Heine: Almansor, 1823.)
ott végül embereket is fognak.”
Szerény véleményem szerint Dóra asszony, a megélhetési politikusok egyik mintapéldánya, elképzelhető, hogy egyszer majd nagy árat fog fizetni ezért a 15 percnyi kétes hírnévért cserébe. Önként és dalolva dobta sutba minden nőiességét, emberi mivoltát, példaértékűen sikerült becsicskulnia! Mondjuk önálló gondolata eddig sem volt sok, gerince még annyi se: az első adandó alkalommal, egy látszat-indokkal “elárulta mesterét” és hátat fordított annak a bajtársias közösségnek (feltételezhetően a zászlótolvaj* férjuram parancsára), amely kinevelte, amelynek köszönhetően lett belőle … mondjuk, hogy: valaki.
* Egy kis kitérő: középületekről zászlót lopni végtelenül gyermeteg dolog, ráadásul konktraproduktív is! Arról nem is beszélve, hogy huszadrangú politikusként CIA-ügynöknek és a magyar családok megmentőjének hinni magunkat már szakemberek bevonását kívánó klinikai eset.
Párt utasításra (Kormánypárt, vagy ex-Jobbikos radikálisok, kb. tök mindegy!), vagy a homofób férjuram utasítására (ismét) olyat tett Dóra asszony, amely a legsötétebb történelmi időket eleveníti fel az európai emberek számára! A tett, amely megbocsáthatatlan, a tett, amely megvetést vált ki iránta azokban, akikbe csak egy szemernyi jóérzés is szorult. Ezek szerint van az pénz, van az a kétes politikai előny, amiért mindezt megéri metenni. Azt hiszem – és kérlek, javíts ki bátran, ha nem értesz egyet -, az ilyen esetekben szoktak valami olyasmit mondani, hogy: “azt már megbeszéltük, hogy mi a hölgy foglalkozása, most már csak az áron vitatkozunk”.
Continue reading “Magyarország Mindenkié!”
Az első és 100%-ban kanadai készítésű, magyar nyelvű podcast negyvenegyedik epizódjában előbb csaladi- ás akciófilmeket, majd remek ár/érték arányű fejhallgatókat ajánlottunk, a kettő között pedig autóztunk egy keveset. Az adás hátralevő 2/3 részében pedig a bevándorlás és letelepedés, a menekült válság és a migrációs helyzet kérdéseit, problémáit vizsgáltuk meg kanadai és magyar szemmel.
(nyitókép: gisoft / Pixabay / Lázadó)
.
.
Adás napló.
Nyitózene a 24 éves Küldetés: Lehetetlen c. film főcímdalának feldolgozása. Ez volt a Mission: Impossible első részének ajánlója, 1996-ból:
Csokoládés pillecukor (marshmallow, a.k.a. zephyr):
.
Filmeket ajánlottunk, mert a Híd Nyugatra podcast host-jai kerestek családi filmeket és egy jó filmet Robert Downey Jr-ral. Íme a lista, kibővítve 3 akciófilmmel:
Continue reading “KB041 – Kanadai Migráncsok”
A lakóiskolák Kanada történelmének fájdalmas részét képezik. Miközben eme intézmények közel két és fél évtizede mind bezártak, hatásuk a mai napig nagyon is valóságos részét képezi az ország őslakosainak életében. A lakóiskolákat a keresztény egyházak és Kanada Kormánya hozta létre, hogy megkísérelje mind az őslakos fiatalok oktatását, megtérését, mind pedig a kanadai társadalomba való beolvasztását. Az iskolák azonban megzavarták a hétköznapi életet és a közösségeket, ami hosszú távú problémákat okozott az őslakosok körében. A kanadaiak többsége szeptember 30-án narancssárga pólót visel, hogy emlékezzenek és tiszteletüket tegyék a bántalmazott őslakos gyermekek előtt, és hogy ne feledjék a tényt, miszerint még sok munka van hátra a megbékélés útján.
Nyitóképen a mozgalom jelmondata: “Minden Gyermek Számít“
A lakóiskolák (vagy: bentlakásos iskolák) Kanada Kormánya által támogatott vallási iskolák voltak, amelyeket azért hoztak létre, hogy az őslakos gyermekeket asszimilálják az euro-kanadai kultúrába. Bár az első lakóiskolákat Új-Franciaországban (a későbbi Kanada keleti területein élő francia kolónia az 1700-as években a) hozták létre, ez a kifejezés általában az 1880. után alapított iskolákat jelöli.
Minden évben szeptember 30. a Narancssárga Póló Napja.
Ez volt az az időszak, amikor az őslakos gyerekeket elvitték otthonaikból, gyakran a rendőri segítséggel, mert Kanada Kormánya a bentlakásos iskolákba kényszerítette őket. Ezekből az intézményekből összesen több. mint 130 működött Kanadában 1831 és 1996 között. 1931-ben 80 bentlakásos iskola működött Kanadában – ez volt a legtöbb, egyidejűleg működtetett “tanintézmény”.
Continue reading “A Narancssárga Póló Története”