Rettenetesen kétségbeejtő, amikor egy tanultnak gondolt és műveltnek vélt országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Mentelmi bizottságának a tagja, egy 4 gyermekes édesanya, egy nő, a lealacsonyítást önként vállalja! És ennek köszönhetően olyan mélységű erkölcsi fertőbe keveredik (kétszer egymás után!!), amelyet még az ősi mesterséget űzők legtapasztaltabbjai is megirigyelhetnek! Még alig kezdte el politikai karrierjét építeni, máris porig rombolta azt. Gyenge kezdés után erős visszaesés?
(nyitóképen: Dóra asszony példaképei 1933-ból)
.
„Ahol könyveket égetnek,
(Heinrich Heine: Almansor, 1823.)
ott végül embereket is fognak.”
Szerény véleményem szerint Dóra asszony, a megélhetési politikusok egyik mintapéldánya, elképzelhető, hogy egyszer majd nagy árat fog fizetni ezért a 15 percnyi kétes hírnévért cserébe. Önként és dalolva dobta sutba minden nőiességét, emberi mivoltát, példaértékűen sikerült becsicskulnia! Mondjuk önálló gondolata eddig sem volt sok, gerince még annyi se: az első adandó alkalommal, egy látszat-indokkal „elárulta mesterét” és hátat fordított annak a bajtársias közösségnek (feltételezhetően a zászlótolvaj* férjuram parancsára), amely kinevelte, amelynek köszönhetően lett belőle … mondjuk, hogy: valaki.
* Egy kis kitérő: középületekről zászlót lopni végtelenül gyermeteg dolog, ráadásul konktraproduktív is! Arról nem is beszélve, hogy huszadrangú politikusként CIA-ügynöknek és a magyar családok megmentőjének hinni magunkat már szakemberek bevonását kívánó klinikai eset.
Párt utasításra (Kormánypárt, vagy ex-Jobbikos radikálisok, kb. tök mindegy!), vagy a homofób férjuram utasítására (ismét) olyat tett Dóra asszony, amely a legsötétebb történelmi időket eleveníti fel az európai emberek számára! A tett, amely megbocsáthatatlan, a tett, amely megvetést vált ki iránta azokban, akikbe csak egy szemernyi jóérzés is szorult. Ezek szerint van az pénz, van az a kétes politikai előny, amiért mindezt megéri metenni. Azt hiszem – és kérlek, javíts ki bátran, ha nem értesz egyet -, az ilyen esetekben szoktak valami olyasmit mondani, hogy: „azt már megbeszéltük, hogy mi a hölgy foglalkozása, most már csak az áron vitatkozunk”.
Egyébként Dóra asszony homofób férjura, Előd, miért foglalkozik ennyit a homoszexuálisokkal? Miért gondolja őket deviánsnak, garázdának? Miért tulajdonít ekkora figyelmet a különböző magyarországi LMBTQ+ rendezvényeknek? Miért kell ott lenniük az összes Pride-felvonuláson? Miért lopta el kétszer is a szivárványos zászlót? Elsőre még indokolható azzal, hogy: „hát kell a cirkusz a népnek, meg végre valaki odafigyel rá egy picit”. Na de másodszorra??? Csak nem szüksége volt valami melegebb hangulatot árasztó dekorációra a hitvesi ágy fölé az angyalos-címeres nemzeti lobogó helyett? Félek, hogy ezt már soha nem fogjuk megtudni.
De azért csak nem hagyják nyugodni ezek a gyerekes csínytevések a T. Választópolgárt. Már-már elgondolkodtató, hogy talán mindennek az oka az, hogy valamiféle vonzalmat érez a körömcipőbe bújtatott szőrös férfilábak iránt? Érdekes, hogy szinte mindig ez a kép kerül felemlegetésre a homofób neo-fasiszta fröcskölődések alkalmával. Lehet, hogy Előd annak idején ellógott egy-két általános iskolai biológia órát és ezért nem tudja, hogy a homoszexualitás nem egy vírus, nem egy bacilus, tehát nem betegség, mint például a CoVid-19 (amelyet a SARS-CoV-2 okoz), ezért nem csak hogy cseppfertőzéssel sem, de semmilyen más módon nem lehet azt elkapni. Olvasással, beszélgetéssel szintén nem adható át, nem cserél gazdát a másikétól eltérő nemi irányultság két ember között! Azaz a heteroszexuális nem fogja átadni heteroságát a melegnek. És ez igaz fordítva is: a homoszexuális sem fogja tudni 3 mondattal, vagy egy meleg kézfogással átragasztani a heteroszexuálisra a másságát.
A legjobb az egészben, hogy nem csak a magyar politikus bővítheti ismereteit a témában, ha úgy érzi, hogy erősen alulinformált, hanem a T. Választópolgár is. Vannak még könyvtárak – úgy tudom, hogy azokat még nem rombolták le, vagy gyújtották fel a népmegmentő hungaristák -, és itt az internet: mindenki szabadon informálódhat, amennyiben nem egy lusta dög. De nem akarok naív lenni: gyűlölködni és hazudozni a magyar belpolitkában mindig is elismerésre méltó tett volt, magyar politikusnak korrektnek, tárgyilagosnak lenni valahogyan sohasem érte meg.
A jó családból származó Dóra asszony 3 nyelven beszél, politógus diplomával rendelkezik, elvárható lenne tőle, hogy tisztában legyen az elmúlt 100 év európai történelmének árnyoldalaival, például a náci párt könyvégetésével. Aki az 1933. május 10-i németországi könyvégetési programról nézne meg egy 10 perces angol nyelvű videót, az kérem, hogy ide klikkeljen.
Jó, értem. Talán értem.
Talán valahol mélyen, legbelül, egy picit megértem Dóra asszony szándékát: végre kell hajtania a parancsot (s mint olyanról, tudni való, hogy nem megfontolandó, hanem gondolkodás nélkül végrehajtandó), hiszen nagyon szeretne az elődei nyomdokaiba lépni, nagyon szeretné fajtársai elismerését kivívni, szeretné az elfolytott személyes frusztrációját levezetni. Lássuk be, azért neki sem lehet könnyű egy ilyen férj és politikus sötét árnyékában élni.
Dóra asszonyt a rivaldafénybe való kilépés során az sem zavarta, hogy ehhez ártatlan gyermekeket kellett felhasználnia. A mesekönyv daralás okán feltételezhető, hogy szerintük deviánsak és garázdák a homoszexuálisok mellett:
> az árvák,
> a roma származásúak,
> a katolikustól eltérő vallást gyakorlók, valamit az ateisták,
> akinek nem fehér a bőre (azaz nem kaukázusi nagyrasszhoz tarozik),
> akinek nem magyar az anyanyelve, de életvitel szerűen Magyarországon tartózkodik,
> aki hozzájuk képest másképp gondolkodik, eltérő véleményt fogalmaz meg, stb.,
tehát mindenki, aki nem pontosan olyan, mint Ők, aki nem pontosan azt teszi, ami nekik tetsző!
.
Az ilyenek esetek láttán, az ilyen nyilatkozatok után úgy érzem, hogy ciki magyarnak lenni! Angol és német nyelvű cikkek Dóra asszony ostoba cselekedeteiről, avagy: hazánk nemzetközi megítélésének sárba tiprása: egy, kettő, három, négy, öt, hat és hét. Azt, hogy a világ civilizáltabb fele ezek után mit feltételez rólunk, mert hagytuk a könymegsemmisítést kétszer is megtörténni, jobb nem is boncolgatni. Már így is elég lesújtó véleménnyel lehetnek rólunk, hála a pártnak és prominenseinek.
Akkor meg főleg kínosan vállalom származásom, amikor arra gondolok, hogy ez a szélsőjobbos cirkusz csak egy, a figyelem-hiányban szenvedő radikális politikusok által kreált olcsó trükk, egy újabb gumicsont, amin a közvéleménynek tépelődni lehet! Az ország lakosságának eltérő szemléletű csoportjainak egymásnak ugrasztása, ahelyett, hogy például mediátorként megpróbálhatnák a két felet párbeszédre, kulturúlt, érvek mentén lefolytatott vitára sarkallni. Az egymástól távol álló, sokmindenben különböző véleményeket egymáshoz közelebb hozni. De én vagyok a naív, mert hát ne nagyon számítsunk logikus gondolkodásra, értékteremtésre, kooperációs készségekre egy szélsőjobbos, radikális párttól, amelyet a Kormánypárt által kötélen rángatott hangemberek vezetnek. Vajon jó nekik az udvari bolond szerepében tetszelegni?
.
„Minden könyv kritizálható, ezt egy politikus
(Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése,
a legszélesebb nyilvánosság előtt bármikor megteheti.
A politikai célú könyvrombolás azonban Magyarország és Európa legszégyenletesebb történelmi emlékei közé tartozik.
Nem egyszerű véleménynyilvánítás,
hanem közösségvállalás
a náci könyvégetők
és a kommunista könyvzúzdák örökségével.„
2020. szeptember 28.)
.
Együtt, összefogva, közösen lehet csak fejlődést elérni, konszenzusra jutni, értéket teremteni. A folyamatos acsargás helyett például ültetnének fákat a szájhős szélsőjobberek, vagy elmehetnének Recskre követ törni. Bármi hasznosabb és okosabb választás lenne a részükről, mint a folyamatos nyavajgás, hiszti, szerencsétlenkedés valami vélt sérelem okán, általuk generált problémák miatt. Egyfelől megmosolytató ez az izzadtságszagú vergődés, másfelől elkeserítő, hogy vannak, akiknél a gyűlöletbeszéd, az uszítás, a hergelés hallgató fülekre talál.
Már a MIÉP-féle, habzószájú örjöngés se vezetett sehova 1993-ban és azóta se: miért lenne pont most másképp? JOBBIK? Mi Hazánk? Ugyan már… Van itt egy hangos kisebbség, aki már 27 éve csak egy hasznavehetetlen csoportosulás, mindenféle érdem nélkül a köz pénzén élősködő, álszenteskedő, magukat kereszténynek hazudó bagázs. De ennyi. Semmi több.
Dóra asszony, láthatnánk valami újat végre? Nyugodtan lehet ám kreatívnak lenni! Segítek, mert látom, magatoktól nem megy!
Miért kell ennyit szarakodni? Még karácsony előtt lépjünk ki az EU-ból (jobb nem körülményeskedni annyit: nem kell megegyezés, tárgyalgatás, meg semmi hivatalos bla-bla, ne járjunk úgy, mint a britek!) ÉS másnap reggel feltétel nélkül csatolják vissza Magyarországot a Szovjetunióhoz. Akarom írni: Oroszországhoz! Legyen a mi hazánk a második Krím-félsziget! Vagy csatlakozzunk Törökországhoz, hiszen Bölcs Vezérünk megmondta, hogy egyek vagyunk. Opciós megoldásként szóba jöhet még az egyesülés a példaképként kezelt Kínai Népköztársasággal.
(a fenti ötletek a szerzői jog védelme alatt állnak, megvalósításuk csak előzetes beleegyezésemmel lehetséges)
Mesekönyvek ledarálása, széttépése, kamerák keresztüzében hisztériázva, csak egy újabb bizonyítéka annak, hogy a magyar belpolitika nem a nyugati értékrendek irányába húz, hanem egyenesen kelet felé tart. Mindegy, hogy mi a párt, mozgalom neve, mindegy, hogy hanyadik köpönyegforgatás után ki áll annak az élén, a tetteik igazolják valódi szándékaikat! Mert egyetlen szavuknak sem lehet már hitelt adni (lári-fári), csak abbak lehetünk biztosak, amit már megtettek, ami már megtörtént.
A biztonság kedvéért szeretnék egy listát kapni az országgyűlési képviselő asszonytól azokról a (mese)könyvekről, amelyeket a közeljövőben ledarálni/széttépni szándékozik! Így nem egyesével kellene megrendelnem a ‘homo-prop” kiadványokat, hanem egyszerre többet a webáruház kosarába rakva spórolhatnék a postaköltségen.
Köszi!
A Meseország mindekié c. mesekönyv 17 darab, egymástől független, eltérő témájú történetet tartalmaz. Ebből – tudomásom szerint – egyetlen egy van, amely a homoszexualitás kérdését dolgozza fel. EGY!
Nem mind a tizenhét, csak egy.
„A kötet történeteiben ismert mesék újraírt változatait alkották meg a szerzők olyan hősökkel, akik valamilyen stigmatizált vagy kisebbségi csoporthoz tartoznak. Kilenc jól ismert szerző és nyolc új alkotó meséje került a gyűjteménybe, melyben többek között roma Pöttöm Pannával, meleg Hamupipőkével, sárkányölő pincérlánnyal, háromfülű nyúllal, mélyszegénységből, bántalmazó családból érkező és örökbefogadott gyerekhősökkel találkozhatunk. A tizenhét kortárs szerző friss meseátiratai azokat is megszólítják, akik nehezebben találják a helyüket a világban. Megerősítenek abban, hogy bár nem vagyunk egyformák és különböző utakat járunk be, de ha megérkezünk, a kapu mindannyiunk előtt nyitva áll.
Molnár Krisztina Rita: Rubinpiros madár
Gangl Eszter: Avarbarna
Lakatos István: A boszorkány meséje
Tóth B. Judit: A Jégkirály
Tompa Andrea: Vaslaci
Gimesi Dóra: Óriásölő Margaret
Szűcs Edit: Az őzike agancsa
Pengő Edit: Az elrabolt királykisasszony
Kiss Judit Ágnes: Róza a bálban
Horváth Noémi Rebeka: Picur Panna nagy kalandja
Harka Sára: Kincső és Karola
Kasza Kriszta: Trivadar, a háromfülű nyúl
Kertész Edina: A kacskaringós szívószál
Ruff Orsolya: A nagy Alfredo
Kovács Brigitta: Légy szerencsés, Batbaján!
Finy Petra: Panna élni megy
Csehy Zoltán: Házasodik a herceg”
Ami pedig a mesekönyv mellé készített foglalkozástervet illeti: „Az alábbi foglalkozástervek a Meseország mindenkié című mesegyűjtemény tizenhét meséjéhez készültek. Ezek csupán ötletek, javaslatok, hogyan lehet a könyvben található meséket feldolgozni iskolai keretek között, osztályszinten. Átalakíthatóak vagy bővíthetőek, ahogyan jónak látják a tanítók, foglalkozásvezetők, facilitátorok.”
Hol van ebben az, hogy: kell, muszáj, kötelező, hogy csak így lehet csinálni?
.
„A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése 225 éve működő magyar civil szervezetként türelmes és toleráns a könyvek tartalmi sokszínűségét elfogadni képtelen politikai szervezetekkel szemben.
Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, 2020. október 7.
De van egy határ, amit nem lehet átlépni.”
.
.
Befejezésül felteszem az elmúlt napok során az engem legjobban foglalkoztató kérdéseket. Még akkor is, ha tudom, hogy mivel zsoldot nem kap érte sem az urától, sem a parancsolójától, ezért ezekkel az ügyekkel egyáltalán nem foglalkozott, de jól láthatóan/hallhatóan most sem mutat érdeklődést ezek iránt Dóra asszony. És a jelek szerint nem is áll szándékában foglalkozni a 4 gyermekes édesanyának és országgyűlési képviselő asszonynak az alábbiakkal. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy a Facebook oldalán az alábbiakhoz hasonló kérdéseket azonnal törli és le is tiltja azok feltevőit.
Igen-igen, így viselkedik egy felelős magyar politikus, ilyen kommunikációt folytat kínos kérdések esetén a szélsőjobb őrangyala.
Itt viszont nincs se cenzor, se radír, de DELETE gomb, szóval érdeklődve kérdezem az igaz magyar, a legmeggyőződésesebben Istenfélő, a végtelenül bölcs, és az eredendően erkölcsös, 4 gyermekes édesanya és országgyűlési képviselő Dóra asszonyt, hogy:
1.) Kaleta Gábort mikor kívánja ledarálni?
2.) Bene Krisztiánt mikor kívánja széttépni, lúggal leönteni, majd a kukába dobni?
3.) N. Jánost mikor kívánja feldarabolni és elégetni?
5.) végezetül pedig: ki lenne a következő, például nőkkel szemben erőszakoskodó, vagy gyermekbántalmazó, akit a média maradék figyelme mellett, pár szavazatnyi politikai előny kedvéért, nyílt színen semmisítene meg?
Gyerünk, te álkeresztény dísznáci, daráld le ezt is!
fotó: Andy Choinski / Pixabay
.
A kérdések sorát lehetne még folytatni, biztos vagyok benne, hogy csak Dóra asszony szolgálati idejének kezdete óta sok, túl sok ilyen és ehhez hasonló eset történt szeretett hazájában! Ezek egy részet, ha és amennyiben időben történik hatékony beavatkozás mondjuk Dóra asszony és politikustársai munkájának eredményeként, akkor eme tragédiákat talán meg lehetett volna előzni. De így, hogy meg sem próbálta, esély sem volt rá.
Lássuk be, a fentiek azért sokkal fajsúlyosabb dolgok, több gondolkodást, több empátiát és szociális érzékenységet kívánó esetek, kevesebb félrebeszélésre, szinpadias ripacskodásra adnak lehetőséget Dóra asszonynak. A fentebb linkelt esetek alapos utána járást, esetenként törvénymódosítást kívánnak, ez akár több hónapos folyamatos munkát jelenthetne a politológus képviselőasszony számára. Az áldozatvédelem higgadt, megfontolt gondolkodást követel, a cél a hosszútávú megoldás megtalálása lenne, ami csak kitartó, kemény munkával érhető el.
Egy mesekönyvet széttépni csak egy mozdulat, intelligenciát alig igénylő cselekedet.
.
– Lázadó