Harc És Veszély

Megint én szégyelem magam Magyarország – állítólagos – vezetője helyett. Orbán sajtótájékoztatót tartott és olyan kijelentéseket tett, amelyeket senki sem gondolt tovább, amelyeket egyetlen újságíró és bértollnok sem fejtett ki részletesebben, azaz senki sem vonta le a nyilvánvaló következtetéseket.

Orbán a magyarországi országgyűlési választások előtt, alatt és utána 3 nappal, a hivatalos sajtótájékoztatón is mondott olyanokat, amelyeket kiemelten fontosnak tartok megemlíteni és „lefordítani” magyarra.

Viktor adta. Az EU elvette.

Rezsicsökkentés. A Magyarországon elő állampolgárok Fidesz-szavazók állampolgári joga a

ReZSicSöKKeNtÉs,

amelyet Orbánnak sikerült mindentől és mindenkitől is megvédenie az elmúlt években – került, amibe került. Eddig. Na, de haladjunk időrendben.

„Harc És Veszély” bővebben

Magyarország Mindenkié!

Rettenetesen kétségbeejtő, amikor egy tanultnak gondolt és műveltnek vélt országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Mentelmi bizottságának a tagja, egy 4 gyermekes édesanya, egy nő, a lealacsonyítást önként vállalja! És ennek köszönhetően olyan mélységű erkölcsi fertőbe keveredik (kétszer egymás után!!), amelyet még az ősi mesterséget űzők legtapasztaltabbjai is megirigyelhetnek! Még alig kezdte el politikai karrierjét építeni, máris porig rombolta azt. Gyenge kezdés után erős visszaesés?
(nyitóképen: Dóra asszony példaképei 1933-ból)

.

„Ahol könyveket égetnek,
ott végül embereket is fognak.”

(Heinrich Heine: Almansor, 1823.)

Szerény véleményem szerint Dóra asszony, a megélhetési politikusok egyik mintapéldánya, elképzelhető, hogy egyszer majd nagy árat fog fizetni ezért a 15 percnyi kétes hírnévért cserébe. Önként és dalolva dobta sutba minden nőiességét, emberi mivoltát, példaértékűen sikerült becsicskulnia! Mondjuk önálló gondolata eddig sem volt sok, gerince még annyi se: az első adandó alkalommal, egy látszat-indokkal „elárulta mesterét” és hátat fordított annak a bajtársias közösségnek (feltételezhetően a zászlótolvaj* férjuram parancsára), amely kinevelte, amelynek köszönhetően lett belőle … mondjuk, hogy: valaki.

illusztráció: Benedikt Geyer / Pixabay

* Egy kis kitérő: középületekről zászlót lopni végtelenül gyermeteg dolog, ráadásul konktraproduktív is! Arról nem is beszélve, hogy huszadrangú politikusként CIA-ügynöknek és a magyar családok megmentőjének hinni magunkat már szakemberek bevonását kívánó klinikai eset.

Párt utasításra (Kormánypárt, vagy ex-Jobbikos radikálisok, kb. tök mindegy!), vagy a homofób férjuram utasítására (ismét) olyat tett Dóra asszony, amely a legsötétebb történelmi időket eleveníti fel az európai emberek számára! A tett, amely megbocsáthatatlan, a tett, amely megvetést vált ki iránta azokban, akikbe csak egy szemernyi jóérzés is szorult. Ezek szerint van az pénz, van az a kétes politikai előny, amiért mindezt megéri metenni. Azt hiszem – és kérlek, javíts ki bátran, ha nem értesz egyet -, az ilyen esetekben szoktak valami olyasmit mondani, hogy: „azt már megbeszéltük, hogy mi a hölgy foglalkozása, most már csak az áron vitatkozunk”.

„Magyarország Mindenkié!” bővebben