Kanada Banda Podcast & Blog | Közélet, Család, Emigráció, Alberta, Kanada, Magyarország, Gazdaság, Bel- és Külpolitika, Technológia, Hírháttér, Elemzés, Tapasztalat, Vélemény.
Jó reggelt kívánunk! Az első magyar nyelvű kanadai podcast 60. epizódját 2k22. Október 23-án rögzítettük, benne pedig kül- és belpolitikával foglalkoztunk: egy kanadai (inkább csak Alberta-i) és egy (anti-)magyar politikus bemutatásával, életpálya elemzésével és a munkásságának értékelésével (kritizálásával). A következő 70 percben – indulatosságunkat hangsúlyozandó -, csúnya szavak is elhangzanak. Szóval a helyzet az, hogy ezt az epizódot leginkább csak a 18 éven felüli hallgatóinknak ajánljuk!
Hofi Géza (1936. július 2. – 2002. április 10.): „A magyar kabaréműfaj külön úton járó, kiemelkedő népszerűségű mestere, aki önálló produkcióival egyéni stílust teremtett.”
Nevezhető akár az első magyar stand-upos humoristának is.
A történet következő fejezete talán még szomorúbb és megrázóbb, mint amilyenek a korábbiak voltak. A Római Katolikus Egyház által kezelt, a Marieval Indián Bentlakásos Iskola mellett található temetőben az 1960-as években 751 sírkövet távolíttatott el.
kattints a képre a teljes méretű fotóhoz fotó: D.H., Saskatoon, SK
Június 24-én délután a Saskatoon-i Szent Pál társ-székesegyház (St. Paul Co-Cathedral) ajtajaira piros festékkel tenyérnyomokat és a „We Were Children”(„Gyerekek voltunk”) feliratot festette fel egy helyi őslakos asszony, miután aznap 751 jelöletlen sírt fedeztek fel a Cowessess Első Nemzetek földjén, az egykori, 99 éven át működő Marieval Indián Bentlakásos Iskola közelében.
A bentlakásos iskolát és a mellette található temetőt is az egyház felügyelte és kezelte, majd – ismeretlen okok miatt -, az 1960-as években valamennyi sirkövet és fejfát eltávolíttatták, majd a földterület kezelésének jogát az 1970-es években visszaadták az őslakosoknak. Mivel feljegyzésekről sincsenek információk, ezért nem tudható, hogy melyik sírban kinek a hozzátartozója nyugszik…
Ahogyan azt az előző cikkünkben, a Kanadai Keresztes Háború: 1831-1996 megírtuk, a bentlakásos iskolák vezetése anyagi okora történő hivatkozással nem szállíttatta haza az elhunyt őslakos diákok koporsóit, hanem az iskola közelében földelték el őket. Több helyütt semmiféle nyilvántartást nem vezettek a halálesetekről és jelöletlen (tömeg)sírokba temették el az áldozatokat.
„Borzasztóan erőteljes üzenet!” – fogalmazta meg egy kommentelő a Facebook-on. fotó: D.H., Saskatoon, SK
A cikkben megtalálható fotók készítóje szerint a piros tenyérlenyomat a gyermekek vérét jelképezi a pedofilok és a gonosz bántalmazók kezén. Nem csak az ajtóra, hanem a falra, a lépcsőkre és a katedrális előtti járdára is jutott a piros festékből és a tenyérnyomatokból.
Mi, Lator és Lázadó, a leghatározottabban elítélünk:
– valamennyi nemzeti / etnikai / faji / vallási csoport, illetve annak tagja ellen történő, vagy a lakosság egyes csoportjai, illetve fogyatékosság / nemi identitás / szexuális irányultság alapján történő kirekesztést, zaklatást, erőszakra, vagy gyűlöletre uszítást!
– valamennyi, az alapvető emberi jogok korlátozására tett legapróbb szándékot is!
Mi, Lator és Lázadó, a leghatározottabban tiltakozunk:
– a szólásszabadáság és a nyilvánosság korlátozása, az elhallgattatás, a szándékos megtévesztés, a megbélyegzés és az ellehetetlenítés ellen!
– a törvényi erővel tagadott, tiltolistára helyetett valós társadalmi jelenségeket és folyamatokat, mentális és biológiai különbözőségeket!
– a politikai haszonszerzés miatt a pedofília (hatályos magyar BTK. 198 §, és 204. §) és a bűncselekménynek és betegségnek (devinaciának) egyáltalán nem minősülő homoszexualitás, biszexualitás és transz-neműség összemosása ellen!
– az egymás iránti kölcsönös tisztelet, a másik fél megismerése, megértése és elfogadása iránti törekvés, a békés egymás mellett élésre vágyás, „az élni és élni hagyni” elv viszi előbbre a világot, ezáltal lehetünk együtt, közös erővel bölcsebbek, boldogabbak.
– a Naprendszerben egyedülálló bolygónk és a mi rövid, 100 évig se tartó életünk attól szép, hogy sokszínű és változatos emberek népesítik be a bolygót és kísérik végig az életünket!
– az emberek egyenlősége és nem a kötelezően kierőszakolt egyformaság viszi előbbre az emberiséget.
– azonos nemű párt látni kézenfogva sétálni, vagy csókot adni egymásnak senkit sem tesz sem meleggé, sem biszexuálissá, sem pedig transz-szexuálissá.
– a homoszexualitásról, transz-neműségről történő közös, higgadt mederben folyó párbeszéd (iskolai felvilágosítás, szexuális nevelés) nem reklám, nem propaganda és nem az egyik oldal nézőpontjának a ráerőltetése a másik oldalra. Beszélgetéssel, szakirodalommal senki sem változtatható homoszexuálissá, senki nemváltoztatása nem erőszakolható ki ezáltal!
– ha nem akarsz a „meleg büszkeségről”, a megkülönböztetés ellen küzdő LMBTQ-mozgalmakról hallani, akkor biztosítsunk számukra azonos jogokat, azonos elbánást és megbélyegzés és bírálatok nélküli teljes életet lehetőségét.
– minden ember szexuális hovatartozása a saját hálószobájának a titka! Egészen addig, amíg nem csak és kizárólag a nemi irányultságuk miatt rekesztik ki és kezelik eltérően az LMBTQ-közösség tagjait a törvények és rendeletek, az állami hivatalok döntéshozói, az egyházak és a homofób állampolgárok! Gyengébbek kedvéért: ha szándékosan beleskelődsz egy hálószoba ablakán és nem tetszik, amit az ágyban látsz, az nem az ágyban levők hibája.
Akik a KanadaBandát rendszeresen hallgatják és olvassák, azoknak nem volt újdonság a hír, miszerint több ezer őslakos gyermek hunyt el a Residential School-okban, azaz Kanada Kormánya által finanszírozott és a keresztény (Anglikán, Római Katolikus) egyházak által üzemeltetett bentlakásos „tanintézményekben” a kegyetlen bánásmód, a rossz egészségügyi körülmények és az alacsony szinvonalú élelmezésnek köszönhetően.
Egy kis történelem
Ahhoz, hogy jobban átlásd a történeket, könnyebben megértsd a miérteket és az alábbiakban olvashatókat, kérlek, hogy most kikkelj és olvasd el a tavaly októberben írt cikkemet:
„A lakóiskolákat a keresztény egyházak és Kanada Kormánya hozta létre, hogy megkísérelje mind az őslakos fiatalok oktatását, megtérését, mind pedig a kanadai társadalomba való beolvasztását. Az iskolák azonban megzavarták a hétköznapi életet és a közösségeket, ami hosszú távú problémákat okozott az őslakosok körében. A kanadaiak többsége szeptember 30-án narancssárga pólót visel, hogy emlékezzenek és tiszteletüket tegyék a bántalmazott őslakos gyermekek előtt, és hogy ne feledjék a tényt, miszerint még sok munka van hátra a megbékélés útján.”
Köszönöm!
Itt és így kezdődött el
„2021. május 27., Kamloops – Nehéz szívvel erősíti meg Tk’emlúps te Secwépemc Kukpi7 (törzsfőnök) Rosanne Casimir azt az elképzelhetetlen veszteséget, amelyről sok szóbeszéd járta, de a Kamloops-i Indián Bentlakásos Iskola soha nem dokumentálta. Az elmúlt hétvégén, egy talajradar-szakértő segítségével, fény derült az előzetes találgatások igazságára: megerősítést nyert 215 gyermek földi maradványa, akik a Kamloops-i indián bentlakásos iskola diákjai voltak.”
Május utolsó napjaiban érkezett tehát a szomorú hír Kanada történelemének legszégyenteljesebb időszakáról, Ezekről szinte minden hírportál. hírműsor, újság beszámolt így. vagy úgy. Egyes magyar szerkesztőségeknek nem sikerült megugraniuk a lécet és hatalmas tévedéseket jelentettek meg. Ezekre a bénázásokra a cikk végén térek majd ki.
Majdnem 200 évvel ezelőtt kezdődött minden. 1831. január 1.-én: „A Mohawk Intézet megkezdi működését. Az Anglikán Egyház által működtetett Mohawk Intézet a Felső Kanadai Brantfordban (Ontario) volt az első intézmény Kanada bentlakásos iskolarendszerében. Eleinte az csak fiúkat fogadott be, 1834-ben már lányokat is felvesznek.”A kanadai bentlakásos iskoláinak történelme az idővonalon ide kattintva tekinthető meg.
Ez azért jelentőség teljes, mert Kanadát 1867-ben alapították, az átnevelő intézmények tehát már 36 évvel korábban megkezdték működésüket. Mivel ennek a rendszer szintű népirtásnak a megerősítésében John A Macdonald, Kanada első miniszterelnöke jelentős szerepet játszott, ezért az országban megtalálható valamennyi szobrát eltávolítják, a nevét viselő közintézményeket átnevezik. Hasonló sorsra jutott Hector-Louis Langevin, a Konföderáció Atyja is. Profiljaikat a Kormányzati weboldalakról 2021. június elején törölték.
AzIndián Lakóiskolai Elszámoltatási Megállapodás összesen 139 db egykori Bentlakásos Intézményt tart nyilván. (Egyes források azonban 146 db-ot említenek.) Ez Kanada történelmének legnagyobb csoportos kereset-rendezése, amelyet 2007-től kezdtek el végrehajtani. A megállapodás egyik eleme a kanadai Igazság és Megbékélés Bizottságának felállítása volt a megbékélés megkönnyítése érdekében a volt hallgatók, családjaik, közösségeik és minden kanadaiak számára.
A bentlakásos iskolák Kanadában. Az egész országban megtalálhatók voltak…
A fenti szám nem tartalmazza azokat a bentlakásos iskolákat, amelyek Szövetségi Kormányzat támogatása nélkül működtek, ilyenek voltak például vallási felkezetek, vagy tartományi kormányok által működtetett iskolák. Néhány iskola névváltoztatáson etett át, vagy áthelyezték őket. Ezekből 25 működött Alberta tartományban és a nyilvántartás alapján legkevesebb 821 őslakos diák vesztette életét az intézmények falai között. A 26 éven át működő Red Deer-i Indián Ipari Iskola bírt a legmagasabb halálozási aránnyal: a 350 valaha ott tanuló őslakos diák közül legkevesebb 70-en vesztették életüket(5-ből 1 gyermek elhunyt).
Ennél találóbb címet nem is lehetne adni a 2020. év utolsó blogbejegyzésének: FCK 2020*. Azt hiszem, hogy abban egyetérthetünk, hogy az elmúlt 4 évtized legkatasztrófálisabb hónapjait tudhatjuk magunk mögött. Tehát szilveszterkor, az év és az évtized utolsó óráiban azzal szeretném kezdeni a cikkemet, hogy Kedves 2020., a: „Kurva anyád, hogy baszódjál meg, kívánom hogy kurvára baszódjál meg!”**. (fotó: Engin Akyurt / Pixabay)
Igen, talán a szokottnál kicsit nyersebb vagyok, vagy legalább is annyira durván őszinte, mint maga a 2020-as év volt a koronavírus okozta káosszal, korlátozásokkal és karaténnal, az esetenkénti kilátástalansággal és katasztrófa hangulattal.
Akár az év hivatalos himnusza is lehetne a 27 éve alapított német techno banda, a Scooter október 22-én megjelent dala. Az együttes 56 éves alapítója, dalszövegírója, énekese, Hans Peter Geerdes(művésznevén: H.P. Baxxter)a nyár folyamán esett át egy enyhébb lefolyású koronavíruson fertőzésen. Nem tudjuk biztosan, hogy ez szerepet játszott-e a dalszöveg megírásában, erre a német Der Spiegel cikke nem tért ki. Azonban nem lennék meglepődve, ha a H.P. betegeskedése ihletett adott volna a dal megszületéséhez.
Aki szeretné kiengedni a gőzt még egyszer utoljára éjfél előtt, az a dalszöveghez kattintson ide, majd tekerje fel a hangerőt a maximumra.
A német ZDF televízió jóvoltából elkészült „home office” változat, azaz a dal akusztikus hangszerekkel kisért verziója alább nézhető/hallgatható meg. Egy kattintást megér a művészi kreativitás eme magas szintje! Nekem jobban tetszik, mint az eredeti.
A YouTube-ra legutolsónak feltöltött videón pedig a jelentősen átépített autó hang- és pirotechnikájának bemutatója látható. Sajnos a 11 és fél perces videóban több a duma és az üresjárat, mint a tényleges technikai demonstráció, a felvétel végén azért látható/hallható lesz, hogy mire képes a vas:
És ez lenne az az 1 perces werk-film, amelyben a srácok megmutatták az autót, s amely felvétel alapján a SCOOTER és a kiadó is beleszerelmesedett az autóba. Az autó megépítésében állítólag a Scooter egyik régi-régi dala, a Fire volt az ihletadó:
Nagyon köszönjük mindenkinek, aki az epizódok meghallgatásával töltött idejével, egy Facebook/Twitter megosztással, vagy a nehézségek ellénre anyagiakkal támogatta munkánkat! Köszönjük a kommenteket, az email-eket, a podcaster és az újságíró kollégáknak az említést és az ajánlást! Nem tudjuk elégszer elmondani, hogy mennyire jól esik mindez, hogy mennyire örülünk mindezeknek!
Kedves Hallgatóink, Olvasóink, Támogatóink! Ezután a rémálom-szerű év után nehéz lenne fülig érő szájjal mosolyogva, csak úgy simán BUÉK-ot mondanom. Így ettől most eltekintenék. Nehézségeim a pandémia mellett is adódtak 2020-ban, de ennek ellére, vagy mindezek után továbbra is töretlenül kitartó és egészséges vagyok, s remélem a legjobbakat.
Ezt kívánom nektek is: szünni nem akaró erőt a folytatáshoz, a talpon maradáshoz, hogy hinni tudj abban, hogy lesz és van holnap! Kívánok sok egészséget, hogy a baj messzire kerüljön. Kívánom, hogy ennél rosszabb évünk, mint amilyen a 2020 volt, soha ne legyen!
Ne feledjük el, hogy 2021. január 1-én 0 óra 0 perckor új év és új évtized csak a Gergely-naptár szerint kezdődik! A meglehetősen ritkán használt kifejezéssel élve – a 202. évtized 2011. január 1-től 2020. december 31-ig tart. A következő – szám szerint a 203. – évtizedbe 2021. január 1-vel kezdődően lépünk át.
És arról se feledkezzünk meg, hogy a CoViD-19 és a betegségek számára egyik nap jön a másik után, a koronavírus nem szilveszterezik, nem durrant pezsgőt éjfél után pár másodperccel… csak terjedni akar, akár a családtagok között is, akár szilveszter éjjel is. Vigyázzunk magunkra, figyeljünk egymásra!
Nem szaporítom tovább a karaktereket erre az évre, így most csak megköszönöm megtisztelő figyelmeteket!
Ami még hátra van:
* az FCK az angol fuck ige rövidített, nyomdafestéket tűrő változata. Jelentése: dugni, baszni, megbasz; de a szlengben inkább: baszd meg. ** Eric Cartman. South Park c. rajzfilm sorozat.
Még él bennem a társadalomba vetett hit, miszerint van egy minimum szint, amelytől minden jóérzésű emberi lény, társadalmunk valamennyi tagja, igyekszik pozitív irányba eltávolodni. Aztán mindig történik valami, mindig jön valaki, aki rádöbbent, hogy mindig van egy picit lejebb, hogy mindig van lehetőség még mélyebbre süllyedni a mocsokba. Ezt most a második vonalas kormányzati szócsőként is funkcionáló tv2-nek sikerült elkövetnie.
Szerintem már vagy 10 éve is annak, amikor utoljára láttam zenés-táncos tehetségkutató műsort, vagy bármilyen másik, éneklős-táncolós show-műsort megnéztem a televízióban. Ahogyan már korábban írtam ennek a blognak a hasábajai: Magyarországnak nincs ennyi tehetsége és nincs is szüksége ennyi tehetségre! (Az Eurovíziós Dalfesztivál a műfaj legalja! Részemről ott eddig egyetlen értékelhető produktum született, az is 14 évvel ezelőtt. Ez a 2006-os nyertes dal volt: Lordi – Hard Rock Hallelujah)
Mivel nem követtem ezeket a műsorokat és nem követem őket most sem, ezért ha valami kirívó dolog történik egy ilyen show-músor keretein belül, azokról csak hír formájában értesülök (Telex, index, 24, stb.), azaz megesik, hogy pár napos/hetes késéssel jutnak el hozzám az információk.
Milanovich Dominika Nemierőszak-dalt énekelni mekkora party, öcsém! A Sztárban sztár adásáról c. véleménycikke csak 1 napos volt, amikor rátaláltam a Dívány oldalán. Nem idézem be a cikket egy az egyben, bár kétségtelen, hogy megérdemelné! A lényeg annyi, hogy a Sztárban sztár produkcióban sikerült fullba nyomni a kretént, gyakorlatilag az egész stábnak.
Cikkünkben csúnya szavak találhatók, de tartalma miatt olvasását mindenkinek ajánljuk!
Én csak tegnap (2020. október 29.) döbbentem rá arra, hogy milyen országban, milyen társadalomban éltem le életem első 35 évét! A mai napon döbbentem rá arra, hogy milyen országból költöztem el a családommal! Nem vagyok sem büszke, sem boldog, rettentesen szégyellem, sőt, egészen jól fel vagyok baszva, hogy ilyen honfitársaim (nők és férfiak, egy és kétneműek, semlegesek, stb.) voltak és vannak! Hihetetlen, döbbenetes, elkeserítő, gyalázatos, felháborító a mai magyar társadalom szemlélete! (nyitókép: Nino Carè / Pixabay)
Csak a rend kedvéért azoknak, akik nem ismernének: 1980-ban születtem Magyarországon, megszakítás nélkül egészen 2015-ig éltem/laktunk Budapesten, ennek az évnek a nyarán (kevéssel a 35. születésnapom előtt) költözem Kanadába. A családom pár hónappal utánam költözött Calgary-ba, Alberta-ba.
A Telex.hu mai cikkeinek tartalmai adták az témában történő elmélyedéshez a kiindulást:
aztán a következő megerősítés akkor érkezett, amikor a kommenteket kezdtem elolvasni a Telex egyik kapcsolódó Facebook posztja alatt. Számomra csak az alább látható felmérés ismeretében nyertek értelmet az egyes kommentek tartalmai, a témán ízléstelenül viccelődők kifordult látásmódja.
Rettenetesen kétségbeejtő, amikor egy tanultnak gondolt és műveltnek vélt országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Mentelmi bizottságának a tagja, egy 4 gyermekes édesanya, egy nő, a lealacsonyítást önként vállalja! És ennek köszönhetően olyan mélységű erkölcsi fertőbe keveredik (kétszer egymás után!!), amelyet még az ősi mesterséget űzők legtapasztaltabbjai is megirigyelhetnek! Még alig kezdte el politikai karrierjét építeni, máris porig rombolta azt. Gyenge kezdés után erős visszaesés? (nyitóképen: Dóra asszony példaképei 1933-ból)
.
„Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak.”
Szerény véleményem szerint Dóra asszony, a megélhetési politikusok egyik mintapéldánya, elképzelhető, hogy egyszer majd nagy árat fog fizetni ezért a 15 percnyi kétes hírnévért cserébe. Önként és dalolva dobta sutba minden nőiességét, emberi mivoltát, példaértékűen sikerült becsicskulnia! Mondjuk önálló gondolata eddig sem volt sok, gerince még annyi se: az első adandó alkalommal, egy látszat-indokkal „elárulta mesterét” és hátat fordított annak a bajtársias közösségnek(feltételezhetően a zászlótolvaj* férjuram parancsára), amely kinevelte, amelynek köszönhetően lett belőle … mondjuk, hogy: valaki.
Párt utasításra (Kormánypárt, vagy ex-Jobbikos radikálisok, kb. tök mindegy!), vagy a homofób férjuram utasítására (ismét)olyat tett Dóra asszony, amely a legsötétebb történelmi időket eleveníti fel az európai emberek számára! A tett, amely megbocsáthatatlan, a tett, amely megvetést vált ki iránta azokban, akikbe csak egy szemernyi jóérzés is szorult. Ezek szerint van az pénz, van az a kétes politikai előny, amiért mindezt megéri metenni. Azt hiszem – és kérlek, javíts ki bátran, ha nem értesz egyet -, az ilyen esetekben szoktak valami olyasmit mondani, hogy: „azt már megbeszéltük, hogy mi a hölgy foglalkozása, most már csak az áron vitatkozunk”.
A lakóiskolák Kanada történelmének fájdalmas részét képezik. Miközben eme intézmények közel két és fél évtizede mind bezártak, hatásuk a mai napig nagyon is valóságos részét képezi az ország őslakosainak életében. A lakóiskolákat a keresztény egyházak és Kanada Kormánya hozta létre, hogy megkísérelje mind az őslakos fiatalok oktatását, megtérését, mind pedig a kanadai társadalomba való beolvasztását. Az iskolák azonban megzavarták a hétköznapi életet és a közösségeket, ami hosszú távú problémákat okozott az őslakosok körében. A kanadaiak többsége szeptember 30-án narancssárga pólót visel, hogy emlékezzenek és tiszteletüket tegyék a bántalmazott őslakos gyermekek előtt, és hogy ne feledjék a tényt, miszerint még sok munka van hátra a megbékélés útján.
Nyitóképen a mozgalom jelmondata: „Minden Gyermek Számít„
egy a 80 kanadai lakóiskola közül, a fotó 1921-ben készült
A lakóiskolák (vagy: bentlakásos iskolák) Kanada Kormánya által támogatott vallási iskolák voltak, amelyeket azért hoztak létre, hogy az őslakos gyermekeket asszimilálják az euro-kanadai kultúrába. Bár az első lakóiskolákat Új-Franciaországban(a későbbi Kanada keleti területein élő francia kolónia az 1700-as években a) hozták létre, ez a kifejezés általában az 1880. után alapított iskolákat jelöli.
Ez volt az az időszak, amikor az őslakos gyerekeket elvitték otthonaikból, gyakran a rendőri segítséggel, mert Kanada Kormánya a bentlakásos iskolákba kényszerítette őket. Ezekből az intézményekből összesen több. mint 130 működött Kanadában 1831 és 1996 között. 1931-ben 80 bentlakásos iskola működött Kanadában – ez volt a legtöbb, egyidejűleg működtetett „tanintézmény”.
Nagyon elszomorít és ugyanakkor nagyon feldühít, hogy ilyenről kell írnom! Miért? Mert 3 gyermekes apaként nem tudok és nem is akarok elmenni szó nélkül a téma mellett, továbbá úgy gondolom, hogy hangot kell adnom felháborodásomnak! Annak idején a vérmagyarok egy-egy kommentár, vagy véleménynyilvánítás erejéig könnyedén lehazaárulóztak, amikor Kanadába költözésemet követően kritizálni mertem egyes Magyarországon zajló eseményeket, kormányzati döntést, intézkedést, társadalmi normát. Érdekes módon ezek a durva hangok most, amikor ordítani kellene éjjel és nappal, nincsenek sehol. (nyitókép: Alexas_Fotos / Pixabay)
.
.Jelen cikkünket csak nagykorú Hallgatóink,
Olvasóink számára ajánljuk! Az alábbiakban megbotránkoztató,
felkavaró tartalmak szerepelnek!
.
Annál nagyobb böszmeség, mint előbb hűséget esküdve a Hazának és annak állampolgárainak hű szolgálatára, majd szándékosan két lábbal a sárba tiporni eme Hazának és hazafiainak minden értékét, megbecsülését, jóhírnevét, nem létezik eme golyóbison. És ilyenkor azok a hangok, amelyek meglehetősen nagypofájú arcokhoz tartoznak, most kusshadnak. Azok a hangok, akik nem megértve az idők szavát, nem elfogadva mások véleményét, oly’ könnyedén törtek pálcát azok feje felett, akik nem kívántak a Nemzeti Együttműködés Rendszere nevű posványban megrohadni, azok feje felett, akik vállalva az akár előre nem látható kihívásokat, nyelvi- és beilleszkedési nehézségeket, anyagi problémákat, inkább a világ egy másik, boldogabb országában próbáltak szerencsét.
Talán ezt még tetézi az a tény is, hogy a gondoskodó Magyar Kormányt ezt az ügyet is igyekezett volna önhatalmúlag a legnagyobb titokban kezelni – szerencsére nem sikerült!
Dühös vagyok?
Igen!
Mennyire vagyok felháborodva? Azt nehéz lenne szavakkal leírni. Hogy jobban értsd a haragom okát és annak intergalaktikus méretét, kérlek, hogy olvasdd el ennek a cikknek a második felét!! De csak akkor, ha van gyomrod az igazán vérlázító és hányingerkeltő tartalomhoz.
Ha ezzel megvagy, és még éppen nem b*sz szét az ideg, olvass tovább!
A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt propaganda gépezetét is túlszárnyaló módon ellenségképet gyártó, önelégült, korrupt és a bevándorlóktól rettegtető, a 10 éve uralkodó magyar kormánypártnak sikerült minden, az általa az egekig magasztalt európai és keresztény erkölcsöket egyetlen mozdulattal a szeméttelep kohójába hajítania. Úgy tüntették el mindkettőt, mintha soha nem is létezett volna.
(fotó: