Magyarország Mindenkié!

Rettenetesen kétségbeejtő, amikor egy tanultnak gondolt és műveltnek vélt országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Mentelmi bizottságának a tagja, egy 4 gyermekes édesanya, egy nő, a lealacsonyítást önként vállalja! És ennek köszönhetően olyan mélységű erkölcsi fertőbe keveredik (kétszer egymás után!!), amelyet még az ősi mesterséget űzők legtapasztaltabbjai is megirigyelhetnek! Még alig kezdte el politikai karrierjét építeni, máris porig rombolta azt. Gyenge kezdés után erős visszaesés?
(nyitóképen: Dóra asszony példaképei 1933-ból)

.

“Ahol könyveket égetnek,
ott végül embereket is fognak.”

(Heinrich Heine: Almansor, 1823.)

Szerény véleményem szerint Dóra asszony, a megélhetési politikusok egyik mintapéldánya, elképzelhető, hogy egyszer majd nagy árat fog fizetni ezért a 15 percnyi kétes hírnévért cserébe. Önként és dalolva dobta sutba minden nőiességét, emberi mivoltát, példaértékűen sikerült becsicskulnia! Mondjuk önálló gondolata eddig sem volt sok, gerince még annyi se: az első adandó alkalommal, egy látszat-indokkal “elárulta mesterét” és hátat fordított annak a bajtársias közösségnek (feltételezhetően a zászlótolvaj* férjuram parancsára), amely kinevelte, amelynek köszönhetően lett belőle … mondjuk, hogy: valaki.

illusztráció: Benedikt Geyer / Pixabay

* Egy kis kitérő: középületekről zászlót lopni végtelenül gyermeteg dolog, ráadásul konktraproduktív is! Arról nem is beszélve, hogy huszadrangú politikusként CIA-ügynöknek és a magyar családok megmentőjének hinni magunkat már szakemberek bevonását kívánó klinikai eset.

Párt utasításra (Kormánypárt, vagy ex-Jobbikos radikálisok, kb. tök mindegy!), vagy a homofób férjuram utasítására (ismét) olyat tett Dóra asszony, amely a legsötétebb történelmi időket eleveníti fel az európai emberek számára! A tett, amely megbocsáthatatlan, a tett, amely megvetést vált ki iránta azokban, akikbe csak egy szemernyi jóérzés is szorult. Ezek szerint van az pénz, van az a kétes politikai előny, amiért mindezt megéri metenni. Azt hiszem – és kérlek, javíts ki bátran, ha nem értesz egyet -, az ilyen esetekben szoktak valami olyasmit mondani, hogy: “azt már megbeszéltük, hogy mi a hölgy foglalkozása, most már csak az áron vitatkozunk”.

Egyébként Dóra asszony homofób férjura, Előd, miért foglalkozik ennyit a homoszexuálisokkal? Miért gondolja őket deviánsnak, garázdának? Miért tulajdonít ekkora figyelmet a különböző magyarországi LMBTQ+ rendezvényeknek? Miért kell ott lenniük az összes Pride-felvonuláson? Miért lopta el kétszer is a szivárványos zászlót? Elsőre még indokolható azzal, hogy: “hát kell a cirkusz a népnek, meg végre valaki odafigyel rá egy picit”. Na de másodszorra??? Csak nem szüksége volt valami melegebb hangulatot árasztó dekorációra a hitvesi ágy fölé az angyalos-címeres nemzeti lobogó helyett? Félek, hogy ezt már soha nem fogjuk megtudni.

Semmi pánik, Elődkém: a fiúk is szerethetnek fiúkat.
illusztráció: heygluc / Pixabay

De azért csak nem hagyják nyugodni ezek a gyerekes csínytevések a T. Választópolgárt. Már-már elgondolkodtató, hogy talán mindennek az oka az, hogy valamiféle vonzalmat érez a körömcipőbe bújtatott szőrös férfilábak iránt? Érdekes, hogy szinte mindig ez a kép kerül felemlegetésre a homofób neo-fasiszta fröcskölődések alkalmával. Lehet, hogy Előd annak idején ellógott egy-két általános iskolai biológia órát és ezért nem tudja, hogy a homoszexualitás nem egy vírus, nem egy bacilus, tehát nem betegség, mint például a CoVid-19 (amelyet a SARS-CoV-2 okoz), ezért nem csak hogy cseppfertőzéssel sem, de semmilyen más módon nem lehet azt elkapni. Olvasással, beszélgetéssel szintén nem adható át, nem cserél gazdát a másikétól eltérő nemi irányultság két ember között! Azaz a heteroszexuális nem fogja átadni heteroságát a melegnek. És ez igaz fordítva is: a homoszexuális sem fogja tudni 3 mondattal, vagy egy meleg kézfogással átragasztani a heteroszexuálisra a másságát.

A legjobb az egészben, hogy nem csak a magyar politikus bővítheti ismereteit a témában, ha úgy érzi, hogy erősen alulinformált, hanem a T. Választópolgár is. Vannak még könyvtárak – úgy tudom, hogy azokat még nem rombolták le, vagy gyújtották fel a népmegmentő hungaristák -, és itt az internet: mindenki szabadon informálódhat, amennyiben nem egy lusta dög. De nem akarok naív lenni: gyűlölködni és hazudozni a magyar belpolitkában mindig is elismerésre méltó tett volt, magyar politikusnak korrektnek, tárgyilagosnak lenni valahogyan sohasem érte meg.

A jó családból származó Dóra asszony 3 nyelven beszél, politógus diplomával rendelkezik, elvárható lenne tőle, hogy tisztában legyen az elmúlt 100 év európai történelmének árnyoldalaival, például a náci párt könyvégetésével. Aki az 1933. május 10-i németországi könyvégetési programról nézne meg egy 10 perces angol nyelvű videót, az kérem, hogy ide klikkeljen.

Jó, értem. Talán értem.

Talán valahol mélyen, legbelül, egy picit megértem Dóra asszony szándékát: végre kell hajtania a parancsot (s mint olyanról, tudni való, hogy nem megfontolandó, hanem gondolkodás nélkül végrehajtandó), hiszen nagyon szeretne az elődei nyomdokaiba lépni, nagyon szeretné fajtársai elismerését kivívni, szeretné az elfolytott személyes frusztrációját levezetni. Lássuk be, azért neki sem lehet könnyű egy ilyen férj és politikus sötét árnyékában élni.

Dóra asszonyt a rivaldafénybe való kilépés során az sem zavarta, hogy ehhez ártatlan gyermekeket kellett felhasználnia. A mesekönyv daralás okán feltételezhető, hogy szerintük deviánsak és garázdák a homoszexuálisok mellett:

> az árvák,
> a roma származásúak,
> a katolikustól eltérő vallást gyakorlók, valamit az ateisták,
> akinek nem fehér a bőre (azaz nem kaukázusi nagyrasszhoz tarozik),
> akinek nem magyar az anyanyelve, de életvitel szerűen Magyarországon tartózkodik,
> aki hozzájuk képest másképp gondolkodik, eltérő véleményt fogalmaz meg, stb.,
tehát mindenki, aki nem pontosan olyan, mint Ők, aki nem pontosan azt teszi, ami nekik tetsző!

.

Az ilyenek esetek láttán, az ilyen nyilatkozatok után úgy érzem, hogy ciki magyarnak lenni! Angol és német nyelvű cikkek Dóra asszony ostoba cselekedeteiről, avagy: hazánk nemzetközi megítélésének sárba tiprása: egy, kettő, három, négy, öt, hat és hét. Azt, hogy a világ civilizáltabb fele ezek után mit feltételez rólunk, mert hagytuk a könymegsemmisítést kétszer is megtörténni, jobb nem is boncolgatni. Már így is elég lesújtó véleménnyel lehetnek rólunk, hála a pártnak és prominenseinek.

Akkor meg főleg kínosan vállalom származásom, amikor arra gondolok, hogy ez a szélsőjobbos cirkusz csak egy, a figyelem-hiányban szenvedő radikális politikusok által kreált olcsó trükk, egy újabb gumicsont, amin a közvéleménynek tépelődni lehet! Az ország lakosságának eltérő szemléletű csoportjainak egymásnak ugrasztása, ahelyett, hogy például mediátorként megpróbálhatnák a két felet párbeszédre, kulturúlt, érvek mentén lefolytatott vitára sarkallni. Az egymástól távol álló, sokmindenben különböző véleményeket egymáshoz közelebb hozni. De én vagyok a naív, mert hát ne nagyon számítsunk logikus gondolkodásra, értékteremtésre, kooperációs készségekre egy szélsőjobbos, radikális párttól, amelyet a Kormánypárt által kötélen rángatott hangemberek vezetnek. Vajon jó nekik az udvari bolond szerepében tetszelegni?

.

“Minden könyv kritizálható, ezt egy politikus
a legszélesebb nyilvánosság előtt bármikor megteheti.
A politikai célú könyvrombolás azonban Magyarország és Európa legszégyenletesebb történelmi emlékei közé tartozik.
Nem egyszerű véleménynyilvánítás,
hanem közösségvállalás

a náci könyvégetők
és a kommunista könyvzúzdák örökségével.

(Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése,
2020. szeptember 28.)

.

Együtt, összefogva, közösen lehet csak fejlődést elérni, konszenzusra jutni, értéket teremteni. A folyamatos acsargás helyett például ültetnének fákat a szájhős szélsőjobberek, vagy elmehetnének Recskre követ törni. Bármi hasznosabb és okosabb választás lenne a részükről, mint a folyamatos nyavajgás, hiszti, szerencsétlenkedés valami vélt sérelem okán, általuk generált problémák miatt. Egyfelől megmosolytató ez az izzadtságszagú vergődés, másfelől elkeserítő, hogy vannak, akiknél a gyűlöletbeszéd, az uszítás, a hergelés hallgató fülekre talál.

Már a MIÉP-féle, habzószájú örjöngés se vezetett sehova 1993-ban és azóta se: miért lenne pont most másképp? JOBBIK? Mi Hazánk? Ugyan már… Van itt egy hangos kisebbség, aki már 27 éve csak egy hasznavehetetlen csoportosulás, mindenféle érdem nélkül a köz pénzén élősködő, álszenteskedő, magukat kereszténynek hazudó bagázs. De ennyi. Semmi több.

Dóra asszony, láthatnánk valami újat végre? Nyugodtan lehet ám kreatívnak lenni! Segítek, mert látom, magatoktól nem megy!

Miért kell ennyit szarakodni? Még karácsony előtt lépjünk ki az EU-ból (jobb nem körülményeskedni annyit: nem kell megegyezés, tárgyalgatás, meg semmi hivatalos bla-bla, ne járjunk úgy, mint a britek!) ÉS másnap reggel feltétel nélkül csatolják vissza Magyarországot a Szovjetunióhoz. Akarom írni: Oroszországhoz! Legyen a mi hazánk a második Krím-félsziget! Vagy csatlakozzunk Törökországhoz, hiszen Bölcs Vezérünk megmondta, hogy egyek vagyunk. Opciós megoldásként szóba jöhet még az egyesülés a példaképként kezelt Kínai Népköztársasággal.
(a fenti ötletek a szerzői jog védelme alatt állnak, megvalósításuk csak előzetes beleegyezésemmel lehetséges)

Mesekönyvek ledarálása, széttépése, kamerák keresztüzében hisztériázva, csak egy újabb bizonyítéka annak, hogy a magyar belpolitika nem a nyugati értékrendek irányába húz, hanem egyenesen kelet felé tart. Mindegy, hogy mi a párt, mozgalom neve, mindegy, hogy hanyadik köpönyegforgatás után ki áll annak az élén, a tetteik igazolják valódi szándékaikat! Mert egyetlen szavuknak sem lehet már hitelt adni (lári-fári), csak abbak lehetünk biztosak, amit már megtettek, ami már megtörtént.

A biztonság kedvéért szeretnék egy listát kapni az országgyűlési képviselő asszonytól azokról a (mese)könyvekről, amelyeket a közeljövőben ledarálni/széttépni szándékozik! Így nem egyesével kellene megrendelnem a ‘homo-prop” kiadványokat, hanem egyszerre többet a webáruház kosarába rakva spórolhatnék a postaköltségen.
Köszi!

A Meseország mindekié c. mesekönyv 17 darab, egymástől független, eltérő témájú történetet tartalmaz. Ebből – tudomásom szerint – egyetlen egy van, amely a homoszexualitás kérdését dolgozza fel. EGY!

Nem mind a tizenhét, csak egy.

“A kötet történeteiben ismert mesék újraírt változatait alkották meg a szerzők olyan hősökkel, akik valamilyen stigmatizált vagy kisebbségi csoporthoz tartoznak. Kilenc jól ismert szerző és nyolc új alkotó meséje került a gyűjteménybe, melyben többek között roma Pöttöm Pannával, meleg Hamupipőkével, sárkányölő pincérlánnyal, háromfülű nyúllal, mélyszegénységből, bántalmazó családból érkező és örökbefogadott gyerekhősökkel találkozhatunk. A tizenhét kortárs szerző friss meseátiratai azokat is megszólítják, akik nehezebben találják a helyüket a világban. Megerősítenek abban, hogy bár nem vagyunk egyformák és különböző utakat járunk be, de ha megérkezünk, a kapu mindannyiunk előtt nyitva áll.

Molnár Krisztina Rita: Rubinpiros madár
Gangl Eszter: Avarbarna
Lakatos István: A boszorkány meséje
Tóth B. Judit: A Jégkirály
Tompa Andrea: Vaslaci
Gimesi Dóra: Óriásölő Margaret
Szűcs Edit: Az őzike agancsa
Pengő Edit: Az elrabolt királykisasszony
Kiss Judit Ágnes: Róza a bálban
Horváth Noémi Rebeka: Picur Panna nagy kalandja
Harka Sára: Kincső és Karola
Kasza Kriszta: Trivadar, a háromfülű nyúl
Kertész Edina: A kacskaringós szívószál
Ruff Orsolya: A nagy Alfredo
Kovács Brigitta: Légy szerencsés, Batbaján!
Finy Petra: Panna élni megy
Csehy Zoltán: Házasodik a herceg”

Ami pedig a mesekönyv mellé készített foglalkozástervet illeti: “Az alábbi foglalkozástervek a Meseország mindenkié című mesegyűjtemény tizenhét meséjéhez készültek. Ezek csupán ötletek, javaslatok, hogyan lehet a könyvben található meséket feldolgozni iskolai keretek között, osztályszinten. Átalakíthatóak vagy bővíthetőek, ahogyan jónak látják a tanítók, foglalkozásvezetők, facilitátorok.”

Hol van ebben az, hogy: kell, muszáj, kötelező, hogy csak így lehet csinálni?

.

“A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése 225 éve működő magyar civil szervezetként türelmes és toleráns a könyvek tartalmi sokszínűségét elfogadni képtelen politikai szervezetekkel szemben.
De van egy határ, amit nem lehet átlépni.”

Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, 2020. október 7.

.

.

Befejezésül felteszem az elmúlt napok során az engem legjobban foglalkoztató kérdéseket. Még akkor is, ha tudom, hogy mivel zsoldot nem kap érte sem az urától, sem a parancsolójától, ezért ezekkel az ügyekkel egyáltalán nem foglalkozott, de jól láthatóan/hallhatóan most sem mutat érdeklődést ezek iránt Dóra asszony. És a jelek szerint nem is áll szándékában foglalkozni a 4 gyermekes édesanyának és országgyűlési képviselő asszonynak az alábbiakkal. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy a Facebook oldalán az alábbiakhoz hasonló kérdéseket azonnal törli és le is tiltja azok feltevőit.

Igen-igen, így viselkedik egy felelős magyar politikus, ilyen kommunikációt folytat kínos kérdések esetén a szélsőjobb őrangyala.

Itt viszont nincs se cenzor, se radír, de DELETE gomb, szóval érdeklődve kérdezem az igaz magyar, a legmeggyőződésesebben Istenfélő, a végtelenül bölcs, és az eredendően erkölcsös, 4 gyermekes édesanya és országgyűlési képviselő Dóra asszonyt, hogy:

1.) Kaleta Gábort mikor kívánja ledarálni?

2.) Bene Krisztiánt mikor kívánja széttépni, lúggal leönteni, majd a kukába dobni?

3.) N. Jánost mikor kívánja feldarabolni és elégetni?

4.) K. Dánielt mikor kívánja legalább 26 alkalommal megszúrkálni egy 40 centiméter hosszú bozótvágókéssel?

5.) végezetül pedig: ki lenne a következő, például nőkkel szemben erőszakoskodó, vagy gyermekbántalmazó, akit a média maradék figyelme mellett, pár szavazatnyi politikai előny kedvéért, nyílt színen semmisítene meg?

Hoppá, egy szivárványszínű hőlégballon!
Gyerünk, te álkeresztény dísznáci, daráld le ezt is!
fotó: Andy Choinski / Pixabay

.

A kérdések sorát lehetne még folytatni, biztos vagyok benne, hogy csak Dóra asszony szolgálati idejének kezdete óta sok, túl sok ilyen és ehhez hasonló eset történt szeretett hazájában! Ezek egy részet, ha és amennyiben időben történik hatékony beavatkozás mondjuk Dóra asszony és politikustársai munkájának eredményeként, akkor eme tragédiákat talán meg lehetett volna előzni. De így, hogy meg sem próbálta, esély sem volt rá.

Lássuk be, a fentiek azért sokkal fajsúlyosabb dolgok, több gondolkodást, több empátiát és szociális érzékenységet kívánó esetek, kevesebb félrebeszélésre, szinpadias ripacskodásra adnak lehetőséget Dóra asszonynak. A fentebb linkelt esetek alapos utána járást, esetenként törvénymódosítást kívánnak, ez akár több hónapos folyamatos munkát jelenthetne a politológus képviselőasszony számára. Az áldozatvédelem higgadt, megfontolt gondolkodást követel, a cél a hosszútávú megoldás megtalálása lenne, ami csak kitartó, kemény munkával érhető el.

Egy mesekönyvet széttépni csak egy mozdulat, intelligenciát alig igénylő cselekedet.

.

– Lázadó

55 Éves A Kanadai Zászló

Jó reggelt és boldog születésnapot kívánok azon Kedves Hallgatónknak és Olvasónknak, akik 1955-ben február hónap 15. napján születtek, mert ők együtt ünnepelhetik 55. születésnapjukat Kanada juharleveles zászlójával. Ígéretünkhöz hűen következzen a történelemóra második része.

Az első rész, az “A Kanadai Zászló Megszületése” c. cikkünk ide kattintva olvasható. Ha a kanadai himnuszról szeretnél többet tudni, kattints ide és olvasd el “Canada Day 2019” c. cikkünket.

 

Bármennyire is meglepő fiatalabb Hallgatóink, Olvasóink számára, Kanada ma használt nemzeti lobogója nem tekint vissza olyan tekintélyes múltra, mint például a magyar trikolór. Az új kanadai zászlót 1964. december 15-én anoním módon szavazta meg a Kanadai Parlament Alsóháza: 163 db támogató és 87 db ellenző vokssal végül a juharleveles lobogó nyert – s mindez valamikor a kora hajnali órákban történt.

canada_paper_flag_01

 

447px-Lester_Pearson_1957Kanadának a legszenvedélyesebben új zászlót kereső embere nem volt más, mint az ország 14. miniszterelnöke, az 1957-ben Nobel-békedíjat kapó, Toronto-i születésű Lester B. Pearson (1897. április 23. – 1972. december 27.), akinek nevét 1984-ben a Toronto Nemzetközi Repülőtér is felvette.

De nem volt könnyű dolga! S nem csak azért, mert 5.900 db (le kell írnom betűvel is: ötezer-kilencszáz!) nevezés, azaz zászló terv érkezett be a döntéshozatallal foglalkozó többpárti bizottsághoz, hanem mert a Parlamenten belül és azon kívül, az utca emberénél sem talált mindig hasonlóan lelkes és támogató hangokra.
(fotó forrása: Wikipedia)

“55 Éves A Kanadai Zászló” bővebben

A Kanadai Zászló Megszületése

Egy rövid történelemóra következik: 1964-ben ezen a napon, december 15-én szavazta meg a Kanadai Parlament Alsóháza 163 igen és 87 nem szavazattal Kanada ma is használt hivatalos nemzeti lobogóját. Egészen furcsa és meghökkentő tervek is születtek a 60-as évek elején, azonban csak 3 terv jutott be a döntőbe. Cikkünkből azt is megtudhatod, hogy a kanadaiak kit tartanak a Kanadai Zászló Édesapjának.

A Historica Canada készítette az alábbi videót a mai nap emlékére:

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=ikY7bMDVQTg&w=560&h=315]

 

Ahogyan a videóban is látható, tényleg egészen elképesztő ötletekkel neveztek az egész országot lázban tartó zászló választási vitára. Voltak, akiknek esze ágában sem volt lecserélni az akkoriban használatban levő Piros Lobogót, és voltak olyanok, aki inkább valamilyen juharleveles változatot láttak volna szívesebben. Az utóbbiaknak lett igaza – szerintem szerencsére – és végül sikerült egy, a nemzeti zászlók között is igen egyedi, elengáns megjelenésű zászlót megválasztani Kanada hivatalos nemzeti lobogójává.

canadian_flags_1964

 

Kanada hivatalos zászlója a Piros Lobogó volt 1868 és 1965 között, amely létezésének szűk évszáza alatt 9 kisebb változtatást élt meg, de 97 év után végül búcsút mondtak neki.

canada_red_ensign_(1957-1965).jpga 8. változat, amely 1921 és 1957 között volt használatban

 

Az Piros Lobogó öröksége tovább él Manitoba és Ontartio tartományok hivatalos zászlóiban:

flag_of_manitoba_200px.png    flag_of_ontario_200px.png

 

A Parlamentben ülésező pártok között zajló, az új zászló megválasztásáról szóló vita nem volt “kispályás”: nem csak papír alapú látványtervek felett állva/ülve vitatkoztak, hanem valamennyi tervezetet elkészítették eredeti méretben, mintha már valódi zászlók lennének.

flag_commettee_1.jpg

Sőt – információim szerint -, a döntőseket, a Kanadai Zászló Atyjának vezényletével egy szélcsatornában azt is megnézték, milyen látványt nyújtanak szélcsendben és milyet, amikor fújja őket a szél.

Az 1964. decemberi döntősök:

A Kanadai Zászló Apukája kitüntető cím bírtokosa John Ross Matheson, a Québec-i származású ügyvéd, bíró, politikus, II. Világháborús veterán, 6 gyermek édesapja volt. 1914-ben született és hosszú, teljes életet élve 96 éves korában hunyt el. Matheson vezette azt a többpárti bizottságot, amely 1964 végén az új kanadai zászlóról döntött.

john_matheson_13-feb-2013.jpgJohn Ross Matheson (Nov. 14, 1917 – Dec. 27, 2013)
a juharleveles kanadai zászló előtt 2013. február 13-án

 

A II. Világháborúban Olaszországban szolgált az I. Kanadai Gyalogos Divíziónál a Lovas Tüzérségben, 1982-ben vonult nyugállományba ezredesi rangban. Ezt megelőzően a Kanadai Parlament tagja volt 1961 és 1968 között, tisztségét 3 alkalommal újíthatta meg. A juharleveles lobogó megszavaztatása melletti érdeme mellett a Kanada Rend (angolul: Order of Canada) létrehozási is az Ő nevéhez fűződik. Ez a legnagyobb állami kitüntetés, amely kanadai civilek számára adományozható.

order_of_canada.jpg

Nem csak különféle tervek rajzolódtak meg annak idején a leendő zászlóról, hanem még egy dalt is sikerült elénekelni a jövőbeli új lobogó dizájnjáról…

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=MA0ymd-CH80&w=560&h=315]

 

canada_flag_on_5c_stamp.jpgA történelemórát egy későbbi indőpontban folytatni fogjuk: egy cikk erejéig a kanadai zászló történetére annak ünnepnapján, február 15-én, az 55. évforduló alkalmából még visszatérünk.

 

– Lázadó

 

Véget Ért Kanada & Dánia 30 Éves Háborúja!

Ígéretünkhöz hűen, amelyet tavaly október 19-én tettünk, eme cikkünkben ismét a Hans-szigetről írunk. Aki lemaradt volna, vagy nem emlékezne pontosan, miről is volt szó, a linken található cikkünket elolvasva bepótolhatja lemaradását, vagy frissítheti emlékezetét.

klikk a képre a cikk olvasásához

 

A legfrissebb információk szerint Kanada és Dánia (végre-valahára) egyezségre jutott a Hans-sziget sorsát illetően, véget ért a világ legcivilizáltabb módján zajló konfliktus.

a piros jelölő a Hans-sziget

 

Nem kell valami hatalmas, eget s földet rengető megoldásra gondolni… ne feledjük, északi népekről van szó.

A vitatott hovatartozású Hans-sziget – képünk illusztráció!

Az elméleti határvonal pont ketté szelte a szigetet.
Ezután pedig a gyakorlatban is így lesz: egy fehér vonallal két részre osztják a szigetet. És az 1973 óta létező “probléma” meg is oldódott.

 

Hogy a jövőben a kanadai whisky és a dán brandy egymásnak való küldözgetése megmarad-e, azt sajnos nem tudni.

Egyes vélemények szerint ez a fajta kanadai-dán “diplomácia erőfitogtatás” sokkal szórakoztatóbb dolog, mint egy darab sarkvidéki szikla birtoklása.

Kanada És Dánia: Sziget A Határon

Mely államokkal szomszédos Kanada?

Micsoda kérdés?! Természetesen az Egyesült Államokkal.

És Grönland miatt Dániával is.

A grönlandi zászló.

Grönland dán tartomány, 982-ben fedezték fel. 1815-től Dánia gyarmata volt, majd a Dán Királyságtól 1979-ben önrendelkezési jogot, 2008-ban autonómiát kapott, államformája ezért alkotmányos monarchia. 1985 óta nem része az EU-nak. A Föld legnagyobb szigete, területe 2.166.086 négyzetkilométer és 56.500 főnél valamivel kevesebben lakják.

De miért is jó ezt tudni?

Kanada és Grönland (Dánia) között fekszik az aprócska, mindössze 1,3 négyzetkilométeres Hans-sziget, amely a kanadaiak szerint Kanadáé, a dánok szerint pedig a Dán Királyság, azaz pontosabban Grönland része.

a kanadai(?)/dán(?) Hans-sziget

 

A sziget egy hatalmas gránit tömb, a nevét Hans Hendrik-ről, a grönlandi származású sarkvidéki utazóról kapta az 1872-es felfedezését követően.

klikk a térképre a nagyobb nézethez

Kanada és Dánia 1973-ban rendezte a sarkvidéki határokat, de a Hans-sziget sorsa már ekkor is bizonytalan volt. Sokáig senkit sem érdekelt igazán ez a kopár kis sziget, azonban a 2000-es évek közepén mindkét nemzet számára fontossá vált. Elméletben a két ország közti határvonal éppen ketté szeli a Hans-szigetet. A gyakorlatban pedig mindkét fél a magáénak tekinti.

Sok látni való nincs errefelé, az Északi-sarkon és pár halászfalun kívül nincs más, csak jégtáblák, fókák, jegesmedvék… Még a kanadai és a dán hadiflotta is csak pár havonta jár erre.

az Északi-sark (North Pole) és a Hans-sziget

De amikor éppen erre hajóznak, akkor partra is szállnak a szigetükön. A honvédek kicserélik a másik ország zászlaját a sajátjukra, majd ajándékba ott hagynak egy üveg finom italt. A kanadaiak whisky-t, a dánok brandy-t.

A diplomáciai válság 1984-ben durvult el igazán, amikor Dánia Grönlandért felelős minisztere lépett a szigetre és az itóka mellé egy “Isten hozott a dán szigeten!” üzenetet hagyott hátra a kanadaiaknak.

Ezt követően folyt az adok-kapok, a zászló csere-bere, italos palackok ajándékozása éveken át.

2005. júliusában maga a kanadai védelmi miniszter lépett a szigetre, katonái kíséretében. Ezen a dánok meglehetősen felháborodtak, és panaszt nyújtottak be Ottawa-nak, mondván: meghívás és előzetes bejelentés nélkül érkezett külföldi miniszter dán területre. Nem sokkal ezután a kanadaiak a következő dán kontingensnek a Canadian Club whisky mellé a “Köszöntünk Kanadában!” üzetet hagyták.

ezen a szigeten vitatkozik Kanada és Dánia

2008-ban egy nemzetközi kutatócsoport egy automata időjárás-megfigyelő állomást állított fel a szigeten. 2012-ben Kanada és Dánia újra tárgyalta  a Baffin-öböl területére vonatkozó nyersolaj kitermeléssel és halászattal kapcsolatos nemzetközi jogokat, a Hans-szigetet pedig fel akarták osztani egymás között, de végül eme szándékukból nem lett semmi.

A két ország közti kapcsolat javítása érdekében 2014-ben egy asztalhoz ültek a külügyminiszterek, hogy megvitassák a Hans-sziget helyzetét … de megoldás azóta sem született, így a Hans-sziget sorsa továbbra is rendezetlen: egyszer kanadai, másszor pedig dán terület.

Egyes vélekedések szerint az utóbbi években a két ország figyelmét a sziget hovatartozásának kérdése helyett a sarkkörön megnövekedett orosz jelenlét (Moszkva is szeretné kivenni részét a kőolaj kitermelésből és a halászatból) köti le.

Amint újabb információk birtokába jutunk, vagy Kanadának és Dániának sikerül megegyeznie a sziget jövőjéről, frissítjünk cikkünket!