Kanada Banda Podcast & Blog | Közélet, Család, Emigráció, Alberta, Kanada, Magyarország, Gazdaság, Bel- és Külpolitika, Technológia, Hírháttér, Elemzés, Tapasztalat, Vélemény.
Kanada 156. éves lett, ebből az alkalomból Boldog Születésnapot Kanada és Boldog Kanada Napot kívánunk mindenki kedves kanadainak! A mai napunk mindkettőnk számára a családdal telt, Latorék egy farmon jártak-ettek-ittak, mi pedig itthon maradtunk, mert … de erről majd később, az egyik soron következő podcast epizódban mesélünk bővebben.
Miért? Mert: „It’s not any government’s anthem, it’s Canadians’ anthem.”
A változatás lényege, amelynek eredete Jully Black, kanadai énekesnőhöz-zeneszerzőhöz-színésznőhöz köthető:
a „home and native land” (otthon és őslakos föld) helyett
a „home on native land” (otthon őslakos földön) lenne a kanadai himnusz szövege, ha és amennyiben a kanadaiak többsége támogatja a változtatást.
Zene, tánc, büfé
The Arrogant Worms
Az Arrogáns Kukacok egy 1991-es, Ontario-i alapítású és 1995 óta ugyanabból a 3 tagból álló együttes, amely a mai napig aktív! Több alkalommal léptek már fel 100.000 fős közönség előtt, valamint koncerteztek már a Parliament Hill-en Ottawa-ban és a New York-i Central Park-ban is. Számos zenei műfajt parodizálnak, valamint humoros színpadi viccelődésükről is híresek. A zenekar régóta támogatja az írástudás ügyét Kanadában, ezen erőfeszítéseikért már kétszer is megnyerték a Peter Gzowski-díjat.
A rock, a folk, a balladák, a country és a gyerekzene mind a Worms által parodizált műfajok. Dalaikkal a kanadai mindennapi élet különböző aspektusaiból csinálnak viccet – nem is akárhogyan!
Az első magyar nyelvű kanadai podcast 10. extra epizódjában folytatódik Attiláék észak-amerikai története. Több hónapos itt tartózkodásuk alatt keletről nyugatra tartva bejárják Kanadát, majd észak-déli irányban az Egyesült Államokat is, hogy aztán a szilveszter éjszaka már Mexikóban találja őket. Milyen volt a megérkezés? Hogyan utazott a kutyus? Milyen gasztronómiai élményekkel gazdagtak az első 3 hét alatt? Hogyan próbálják csökkenteni karbon-lábnyomukat? Attila részletesen kifejtve megválaszolt mindent kérdést.
Boldog 155. Születésnapot Kanada! Rendszeres hallgatóinknak már nem kell bemutatni a Július 1-i dátumot: 1867-ben ezen a napon írták alá a konföderáció megalapításáról szóló dokumentumokat, hogy így megszülethessen Kanada Domínium. Hogy az ország jobban kifejezhesse függetlenségét Nagy Britanniától, az 1950-es években a Domínium Napból Kanada Nap lett.
Ez a nap a kanadaiak számára körül-belül olyan, mint Magyarországon az Augusztus 20., az államalapítás ünnepe: napközben country hangulatban sül az AAA minőségű Alberta-i marha-steak és a hot-dog virsli a BBQ-n, a hűtőben ott a sör, este pedig jön a tüzijáték. A nyaralási szezon ezzel a hosszú hétvégével veszi kezdetét és nagyon sokan fent a hegyekben töltik a következő napokat kirándulással, piknikeléssel, vagy éppen síeléssel.
Kanada 154. születésnapja nem volt annyira vidám és ünnepélyes, mint az ezt megelőzőek. Nem a #CancelCanadaDay kampány miatt. Amióta tudomásomra jutott maga a kezdeményezés, gondolkodtam rajta, hogy vajon mennyire jó/rossz ötlet ez, egyáltalán hogyan és miként valósítható meg? Lehet-e értelme így, ebben formában: célra vezető, vagy inkább kontraproduktív az elképzelés?
Latorral azután beszélgettünk erről, miután felhívott június 30-én délelőtt, vadkacsamentés közben**, s nekem szegezte a kérdést, hogy milyen színű póló lesz rajtam: narancssárga, vagy piros?
#CancelCanadaDay – NO PRIDE IN GENOCIDE „Nincs búszkeség a népirtásban”
Szinte minden nap egy újabb szomorú, szívfacsaró hírt hoz a kanadai őslakosokról: hol egy újabb bentlakásos iskola egykori diákjainak tömegsírjairól, hol túlélők és szemtanúk „élmény” beszámolóiról, hol pedig az egyházi- vagy RCMP iratok feltárása során napvilágra került megrázó és elborzasztó történésekről, őslakos gyermekek ellen vallásos emberek által elkövetett kegyetlenkedésekről…
#CancelCanadaDay – NO PRIDE IN GENOCIDE „Nincs búszkeség a népirtásban”
A legfrissebb hírek szerint az RCMP (Királyi Kanadai Lovasrendőrség) is jelentős szerepet vállalt abban, hogy egyetlen alkalommal sem indítotak vizsgálatot a bentlakásos iskolák gyermekgyilkosságai, vagy az „ismeretlen eredetű” elhalálozások ügyében. Sőt, elzárással és bírsággal fenyegették meg az elhunytak hozzátartozóit, ha akadékoskodnak, azaz ha az halálesetek kivizsgálását követelik a hatóságoktól.
Az elmúlt pár hétben nyilvánosságra került tragikus és megrázó információk miatt valóban nem sok ok akad a felhőtlen ünneplésre. Nem lehet elmenni a téma mellett, mintha az nem is létezne, mert mindenhol szembe találkozol vele. És ez így van jól. Felismerni az elkövetett hibákat, megpróbálni jóvá tenni azokat, s biztosnak lenni abban, hogy a jövőben még csak hasonlót sem követünk el, mindenképpen pozitív dolog.
Jóvá tehetetlen tragédiák történtek évszázadokon át, állami irányítás, egyházi végrehajtás és hatósági közreműködéssel. A kanadaiak nagytöbbségének – és a közelmúltig nekem sem -, volt tudomása arról, hogyan bánnak az őslakosokkal, hogyan működnek, vagy inkább csak működgettek a bentlakásos iskolák. Hogy a bentlakásos iskolákba elvitt, kötelezően beküldött/bevitt őslakos gyermekek közül – a mai elérhető adatok alapján -, több, mint 6.000 „diák” soha nem térhetett már haza. Hogy a szüleiknek, szeretteiknek soha nem adatott meg, hogy méltó módon elbúcsúzhassanak gyermeküktől, hozzátartozójuktól.
Már Kanada megszületése előtt és azt követően is, 129 éven át létezett a bentlakásos iskolák intézménye. Azóta a Harper kormányzat 2008-ban bocsánatot kért az elkövetett bűnökért, de nincs tudomásom arról, hogy akár az RCMP, akár az anglikán, akár a katolikus egyház bocsánatot kért volna azokért a rémtettekért, amelyeket majd’ két évszázadon át elkövettek az őslakosok ellen. Némaságba burkolóznak és úgy tesznek, mintha nem is történt volna semmi. Semmi olyan, amihez nekik közül lett volna…
Ha, esetleg, véletlen, netán jár erre olyan olvasó, aki unja már a kanadai őslakosok „nyavajgását”, és azt gondolja, hogy „ez úgy is csak a pénzről szól”, akkor annak 2 dolgot mondanék:
Kérlek, pihenj meg 5 percre és gondold át a következőket: a saját földeden másodlagos polgár vagy. Minden bajnak okozója, a tudatlan vadember és még pogány is. Ha nem te viszed az iskolába a gyermeke(i)d, akkor majd a rendőrség viszi el – akár úgy is, hogy neked erről nem szólnak! A bentlakásos iskolákban heti egy láthatás volt megengedett, ha egyáltalán. És gondolj bele abba, hogy hetekkel később, miután kiderítetted, hogy melyik bentlakásos intézménybe vitték el a gyermeke(i)d, akkor még oda is kell utaznod, hogy láthasd, él(nek)-e még? Aztán csak ott derül ki, hogy hát a múlt héten elhunyt és el is lett földelve.. szóval lehet szépen hazatakarodni, mert nincs itt semmi keresni valód.
Nem luxuscikkekre, drogokra, alkoholra kértek pénzt az őslakosok. Nem zsarolásról, nem harácsolásról van szó!! Hanem – teljesen jogosan -, Kanadával kívánják megfizettetni a munkájukat, amelyet annak idején sem a kanadai állam, sem az egyházak, sem az RCMP nem végzett el. Pénzre van szükség ahhoz, hogy az összes rendelkezésre álló adatot, elérhető dokumentációt rendszerezzenek és feldolgozzanak, hogy a fél kontinensen megtalálható jelöletlen sírokat és temetkezési helyeket feltérképezzék, nyilvántartást készíthessenek és méltó módon újra temethessék az elhunytakat. Elvégeznéd ingyen és bérmentve mások munkáját? Önkéntes munkásként vállalod, hogy feltérképezel kb. 140 tömegsírt és temetkezési helyet Nunavut-tól Yukon-ig, BC-től Új-Skóciáig? Hogy elvégzel legalább 6.000 exhumálást és leadminisztrálsz és megszervezel legalább 6.000 újratemetést? Arról nem is beszélve, hogy DNS vizsgálatokkal a elhunytak maradványait még be is kell majd azonosítani?
Ha és amennyiben emberségesen bántak volna az őslakosokkal, ha nem létezett volna a bentlakásos iskolák intézménye, ha nem erőszakkal viszik el és asszimiláltatják az őslakos gyermekek százezreit, ha nem hal meg több, mint 6.000 ártatlan gyermek, akkor ma biztos, hogy másképpen ünnepeltük volna meg közösen, őslakos és európai telepes, bevándorló és kanadai születésű állampolgár Kanada 154. születésnapját.
Mindketten úgy gondoljuk, hogy ez a kérdés nem fekete-fehér, hogy ez a téma sokkal összetettebb annál, hogy 2 mondatban meg lehessen tárgyalni. Sok az ér és ellenérv, mindkét oldalnak igazat lehet adni ebben, vagy abban. Éppen ezért ennek a témakörnek legalább egy podcast epizódot szentelünk majd a közeljövőben.
nyitókép: Nem, nem a készüléked kijelzője színhibás, én magam színeztem át narancssárgára a kanadai lobogót.
** vadkacsamentés: a Calgary-i körgyűrűn autóztam, amikor a belső sávban elakadás jelzővel megállt egy másik autó. Ekkor láttam meg, hogy mi volt ennek az oka, s így én is megálltam. Egy vadkacsa mama és 4 kiskacsa tipegett az autópálya belső sávjában. Én is segítettem a 2 hölgynek az állatokat leterelni az útpályáról, akik aztán a betonszegély túloldalára rakták át a szárnyasokat, ahol a rét és a Bow folyó partja várta őket.
A történet következő fejezete talán még szomorúbb és megrázóbb, mint amilyenek a korábbiak voltak. A Római Katolikus Egyház által kezelt, a Marieval Indián Bentlakásos Iskola mellett található temetőben az 1960-as években 751 sírkövet távolíttatott el.
kattints a képre a teljes méretű fotóhoz fotó: D.H., Saskatoon, SK
Június 24-én délután a Saskatoon-i Szent Pál társ-székesegyház (St. Paul Co-Cathedral) ajtajaira piros festékkel tenyérnyomokat és a „We Were Children”(„Gyerekek voltunk”) feliratot festette fel egy helyi őslakos asszony, miután aznap 751 jelöletlen sírt fedeztek fel a Cowessess Első Nemzetek földjén, az egykori, 99 éven át működő Marieval Indián Bentlakásos Iskola közelében.
A bentlakásos iskolát és a mellette található temetőt is az egyház felügyelte és kezelte, majd – ismeretlen okok miatt -, az 1960-as években valamennyi sirkövet és fejfát eltávolíttatták, majd a földterület kezelésének jogát az 1970-es években visszaadták az őslakosoknak. Mivel feljegyzésekről sincsenek információk, ezért nem tudható, hogy melyik sírban kinek a hozzátartozója nyugszik…
Ahogyan azt az előző cikkünkben, a Kanadai Keresztes Háború: 1831-1996 megírtuk, a bentlakásos iskolák vezetése anyagi okora történő hivatkozással nem szállíttatta haza az elhunyt őslakos diákok koporsóit, hanem az iskola közelében földelték el őket. Több helyütt semmiféle nyilvántartást nem vezettek a halálesetekről és jelöletlen (tömeg)sírokba temették el az áldozatokat.
„Borzasztóan erőteljes üzenet!” – fogalmazta meg egy kommentelő a Facebook-on. fotó: D.H., Saskatoon, SK
A cikkben megtalálható fotók készítóje szerint a piros tenyérlenyomat a gyermekek vérét jelképezi a pedofilok és a gonosz bántalmazók kezén. Nem csak az ajtóra, hanem a falra, a lépcsőkre és a katedrális előtti járdára is jutott a piros festékből és a tenyérnyomatokból.
Akik a KanadaBandát rendszeresen hallgatják és olvassák, azoknak nem volt újdonság a hír, miszerint több ezer őslakos gyermek hunyt el a Residential School-okban, azaz Kanada Kormánya által finanszírozott és a keresztény (Anglikán, Római Katolikus) egyházak által üzemeltetett bentlakásos „tanintézményekben” a kegyetlen bánásmód, a rossz egészségügyi körülmények és az alacsony szinvonalú élelmezésnek köszönhetően.
Egy kis történelem
Ahhoz, hogy jobban átlásd a történeket, könnyebben megértsd a miérteket és az alábbiakban olvashatókat, kérlek, hogy most kikkelj és olvasd el a tavaly októberben írt cikkemet:
„A lakóiskolákat a keresztény egyházak és Kanada Kormánya hozta létre, hogy megkísérelje mind az őslakos fiatalok oktatását, megtérését, mind pedig a kanadai társadalomba való beolvasztását. Az iskolák azonban megzavarták a hétköznapi életet és a közösségeket, ami hosszú távú problémákat okozott az őslakosok körében. A kanadaiak többsége szeptember 30-án narancssárga pólót visel, hogy emlékezzenek és tiszteletüket tegyék a bántalmazott őslakos gyermekek előtt, és hogy ne feledjék a tényt, miszerint még sok munka van hátra a megbékélés útján.”
Köszönöm!
Itt és így kezdődött el
„2021. május 27., Kamloops – Nehéz szívvel erősíti meg Tk’emlúps te Secwépemc Kukpi7 (törzsfőnök) Rosanne Casimir azt az elképzelhetetlen veszteséget, amelyről sok szóbeszéd járta, de a Kamloops-i Indián Bentlakásos Iskola soha nem dokumentálta. Az elmúlt hétvégén, egy talajradar-szakértő segítségével, fény derült az előzetes találgatások igazságára: megerősítést nyert 215 gyermek földi maradványa, akik a Kamloops-i indián bentlakásos iskola diákjai voltak.”
Május utolsó napjaiban érkezett tehát a szomorú hír Kanada történelemének legszégyenteljesebb időszakáról, Ezekről szinte minden hírportál. hírműsor, újság beszámolt így. vagy úgy. Egyes magyar szerkesztőségeknek nem sikerült megugraniuk a lécet és hatalmas tévedéseket jelentettek meg. Ezekre a bénázásokra a cikk végén térek majd ki.
Majdnem 200 évvel ezelőtt kezdődött minden. 1831. január 1.-én: „A Mohawk Intézet megkezdi működését. Az Anglikán Egyház által működtetett Mohawk Intézet a Felső Kanadai Brantfordban (Ontario) volt az első intézmény Kanada bentlakásos iskolarendszerében. Eleinte az csak fiúkat fogadott be, 1834-ben már lányokat is felvesznek.”A kanadai bentlakásos iskoláinak történelme az idővonalon ide kattintva tekinthető meg.
Ez azért jelentőség teljes, mert Kanadát 1867-ben alapították, az átnevelő intézmények tehát már 36 évvel korábban megkezdték működésüket. Mivel ennek a rendszer szintű népirtásnak a megerősítésében John A Macdonald, Kanada első miniszterelnöke jelentős szerepet játszott, ezért az országban megtalálható valamennyi szobrát eltávolítják, a nevét viselő közintézményeket átnevezik. Hasonló sorsra jutott Hector-Louis Langevin, a Konföderáció Atyja is. Profiljaikat a Kormányzati weboldalakról 2021. június elején törölték.
AzIndián Lakóiskolai Elszámoltatási Megállapodás összesen 139 db egykori Bentlakásos Intézményt tart nyilván. (Egyes források azonban 146 db-ot említenek.) Ez Kanada történelmének legnagyobb csoportos kereset-rendezése, amelyet 2007-től kezdtek el végrehajtani. A megállapodás egyik eleme a kanadai Igazság és Megbékélés Bizottságának felállítása volt a megbékélés megkönnyítése érdekében a volt hallgatók, családjaik, közösségeik és minden kanadaiak számára.
A bentlakásos iskolák Kanadában. Az egész országban megtalálhatók voltak…
A fenti szám nem tartalmazza azokat a bentlakásos iskolákat, amelyek Szövetségi Kormányzat támogatása nélkül működtek, ilyenek voltak például vallási felkezetek, vagy tartományi kormányok által működtetett iskolák. Néhány iskola névváltoztatáson etett át, vagy áthelyezték őket. Ezekből 25 működött Alberta tartományban és a nyilvántartás alapján legkevesebb 821 őslakos diák vesztette életét az intézmények falai között. A 26 éven át működő Red Deer-i Indián Ipari Iskola bírt a legmagasabb halálozási aránnyal: a 350 valaha ott tanuló őslakos diák közül legkevesebb 70-en vesztették életüket(5-ből 1 gyermek elhunyt).
Boldog Kanada Napot Kívánunk Mindenkinek!
Kanada 153. éves lett és ebből az utolsó hatot vele közösen ünnepelhettem. A mai reggelim pedig nem is lehetett volna finomabb: kanadai palacsinta, kanadai juharsziruppal (van recept is). A mai cikkünk az ünnepre való tekintettel 100%-ban kanadai tartalommal lett állátva. Az alaphangot Clark W., azaz Uncle Clark, vagyis Clark nagybácsi biztosítja legújabb dalával. Ez egy igazi kanadai country nóta, amely Kanadáról és a kanadaiakról szól. Tekerjétek fel a hangerőt és énekeljétek velünk ti is! Hááárom, és: „Up Here, In Canada”. (nyitókép: Keith Johnston / Pixabay)
.
Mielőtt tovább olvasol, kérlek, hogy hallgasd meg a dalt és nézd végig a videóklipet:
A Clark W., vagy Uncle Clark(kinek melyik szimpatikusabb) művésznéven alkotó Jordan Wiberg, kanadai zenei producer, előadóművész, dalszövegíró és zeneszerző(dalaiból lejátszási lista található a weboldalán), fiúgyermek, férj és két gyermekes családapa Brit Columbia-ban, Lake County-ban lakik(Kelowna-tól kb. 20 km-re északra), amely település az Okanagan völgyében, az Okanagan és a Wood tavak között fekszik. A táj festői, ha BC-ben jársz, feltétlen keresd fel az Okanagan völgyét.
Mivel Jordan egy igen sokszínű és tehetséges egyéniség, elég csak a referenciákban bővelkedő weboldalát megnézni, saját komikus country-zenész énje, egyesek szerint „ikertestvére”, Clark W. néven készít vicces, sztereotipiákban, öniróniában, szarkasztikus hangnemben gazdag kanadai country dalokat.
balra Jordan, jobbra Clark W. – mintha ikrek lennének 🙂
.
Jordan egymaga írja és zenésíti meg a dalait, több hangszeren is játszik. A korábbi hírekkel ellentétben Jordan-nak nem volt és most nincs együttese: a dalokban hallható hangszereken maga zenél. Miután valamennyi zenei részletet feljátszotta, a hangsávot felénekelte, profi stúdiójában(ezen a weboldalon ismét egy 37 dalos lejátszási lista található)egymaga állítja össze a dalokat.
A Kelowna-i INFOnews-nak adott interjújában a következőket mondta: „Megpróbáltam hazafiassá, valósághűvé és önkritikussá tenni [a dalt], mert a kanadai humornak szerves része, hogy képesek vagyunk nevetni magunkon, ezért is próbáltam meg humorosnak lenni, egy kicsit szórakoztatni magunkat. Még igazán be sem fejeztem a dalt, amikor édesanyám megosztotta és mostanra nagyon népszerű lett.” – adott hangot csodálkozásának.
Ők csak a baráti kör, nem pedig együttes:
Jordan-en (középen) kívül senki más nem játszik hangszeren! (fotó: Clark W. / Facebook)
.
Történt ugyanis, hogy Jordan megmutatta a készítés alatt álló „Up Here, In Canada” c. dalt édesanyjának, akinek annyira megtetszett a még nem teljesen kész mű, hogy a fia tudta és beleegyezése nélkül megosztotta azt a baráti körével. Akiknek szintén tetszett a dal, s nem tudván, hogy tulajdonképpen még nincs is kész, Ők is tovább osztották ismerőseik között. Innentől kezdve pedig nem volt megállás, a dal – mondhatni – órák alatt lett országszerte ismert, s végül sok százezer kanadaihoz jutott el pár nap leforgása alatt.
A dal villámgyors népszerűvé válása még magát Jordan-t is meglepte. Úgy gondolta, hogy a következő 1 év alatt jó lesz, ha akad 5.000 internetező, aki meghallgatja ezt a nótáját. De a kanadaiak pillanatok alatt megkedvelték az „Up Here, In Canada”-t. Ennek az lett az eredménye, hogy Jordan májusban az alább látható rövid dalocskával köszönte meg nekik, hogy 7 nap alatt több, mint 1 millió ember hallgatta meg a dalt a YouTube-on:
Warren Schlosser, az akkor 47 éves, teljesen átlagos Alberta-i lakos 2006-ban súlyos közlekedési balesetet szenvedett. Egy kamionban utasként tartózkodott, amikor megtörtént a baj, amelynek következtében Warren a hátralévő életére kereskesszékbe kényszerült. Warren idő közben felépült és ha testileg nem is, lélekben talpra állt. Például az Alberta-i havat messzire elkerülve 2009 óta minden telet a mexikói Mazatlán-ban, a napsütötte tengerparton tölt. Warren 56 évesen, teljesen átlagos Alberta-i lakosként, 2015-2016. fordulójának környékén kitervelt valami igazán rendkívülit. (fotók: Wheelchair Warren hivatalos weboldala és Facebook oldala)
ismerkedjetek meg Warren-nel
és a 2019. februári alomból érkezett Luna-val, (készült: 2019. április, Alberta, Kanada)
Itt van ez a történet, amit már megírhattam volna 3 hónappal ezelőtt is. De egyfelől, ha emlékezetem nem csal, csak valamikor szeptemberben jött velem szembe Warren weboldalának címe egy benzinkúton, másfelől pedig talán jobb, hogy most írok róla, amikor a vállalásának a felén már javában túl van.
A hírek az utóbbi időben azzal is foglalkoznak több minden más mellett, hogy az X, vagy az Y autógyártó önvezető autója milyen útvonalat járt be a számítógép által irányítva, emberi beavatkozás nélkül. Vagy éppen pont arról számolnak be, hogy az emberi beavatkozás hiányában milyen balesetet szenvedett az adott önvezető jármű. Amely a létező legmodernebb technikával van felszerelve, amely sok száz mérnök és szakember munkájának, a sok éves fejlesztésnek az eredménye.
Aztán van itt valaki Alberta-ban, aki egymaga fogott hozzá titánium vázas járművének, egy kerekesszéknek az átépítéséhez, hogy annak segítségével figyelemfelhívást tudjon végezni 3 országon és több hónapon át, s mindeközben még jótékonysáig gyűjtést is végezzen.
Warren külön köszönetet mond a kamionsofőröknek, amiért azok a lehető legnagyobb oldaltávolságot hagyva,
a maximális figyelemmel közelítik meg
és kerülik ki őt 3 országot felölelő túrája során!
Nem állnak mögötte szponzorok, nem állnak mögötte lelkes adományozók, mindent önerőből csinált és csinál. Az önerőt pedig úgy kell érteni, hogy a kerekesszékét saját maga hajtja végig a több, mint 5000 km-en, semmiféle kiegészítő segédhajtást (pl. villanymotor) nem épített be és nem használ fel ilyet a későbbiekben sem!
Egy Washington állam-beli (USA) szabadúszó író, Jed Vaughn utazik vele, aki a saját lakókocsiját vezeti, valamint Ő dokumentálja a túrát és várhatóan egy könyv is születni fog ebből a közös kalandból.
Calgary –> Mazatlán: az 5200 km hosszúságú
túra tervezett útvonala, amely matricaként
látható Jed lakóautójának oldalán
Warren a saját (kissé átalakított) kerekesszékében, 5+sok keréken gördülve, 2 kisebb kerékpárokhoz használatos utánfutót húzva indult uticélja felé. Gondoljunk bele: 5200 km-t autóval megtenni nem könnyű, sokkal inkább fárasztó (pl. egy Nyíregyháza – Le Mans (Franciaország) oda-vissza is csak 3.830 km), kerékpáron tekerve egyenesen kihívás, kerekesszékben ülve pedig … már-már lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
Nekünk, egyszerű halandóknak. De nem Warren-nek!
Warren és jármű-szerelvénye, ölében Luna-val,
az indulás előtti napon, június 30-án valahol Calgary-ban
Jed, a Spokane-ből származó író pedig Jed lakókocsijával kiséri a legkevésbé sem mindennapi kalandra vállalkozó Warren-t és annak 2 kiskedvencét: Taquito-t, a cicát és a már bemutatott Luna-t, a pár hónapos kiskutyát, aki az eltelt hónapok alatt szépen megnőtt.
Taquito és Luna, jó megférnek egymás mellett,
itt éppen közösen heverésznek
a lakóautóban egy pihenő alkalmával
A napközbeni pihenőket és az éjszakákat Jed lakóautójában töltik valamelyik lakóautó parkban állomásozva, s ha Luna éppen nem Warren mellett, előtt, után sétál pórázon vezetve, akkor ő is a lakóautóban utazik Jed-del és Taquito-val. Természetesen Warren-nek az eltökéltsége mellett szüksége van nem kevés kalóriára is, ezért jó kanadaihoz méltóan rendszeresen előkerül a grillsütő (angolul: barbecue, vagy BBQ).
Ezzel a több hónapig tartó, több ezer kilométeres nemzetközi túrával Warren arra akarja a figyelmet felhívni, hogy a fogyatékkal élő emberek csodálatos dolgokat tudnak elérni, túl tudnak lépni korlátjaikon, valamint produktív és jelentőségteljes módon lehetnek részesei egy közösségnek, illetve az egész társadalomnak. Warren úgy tapasztalja, hogy a hozzá hasonló helyzetben lévő emberek egyszerűen feladják…
Warren üzenete a számukra: NEM KELL FELADNOD!
A túra első 4 napján Calgary-ból Bassano településig jutott kerekesszékével, azaz kb. 140 km-t tett meg, napi átlaga tehát kb. 35 km volt:
Warren július 2-án, az túra második napján, kelet felé haladva valahol a 22X,
vagy 901-es országúton Alberta-ban
Warren augusztus 6-án, túrájának 36. napján, közel 980 km-rel a háta mögött gördült át a Kanada-USA határon, hogy augusztus 7-én az Észak-Dakota állam beli Lignite településen éjszakázhassanak.
Az azóta eltelt időben Warren töretlenül haladt és halad továbbra is célja felé. Az útvonalban az előre eltervezettekhez képest jelentősebb változások történtek, legalább is erre tudok következtetni a Google Maps térképen kirajzolt útvonal és a fentebb beillesztett, egyébként Jed lakóautójának oldalára ragasztott térkép összehasonlítása alapján.
a túra 111. napján, október 19-én hagyták el
az Arizona-i Willcox egyik lakóautó parkját
Az eredeti tervek szerint Kansas City-t, Oklahoma City-t, Dallas-t és San Antonio-t érintve észak-keleti irányból, a határt a Texas-i Laredo-nál átlépve haladtak volna tovább Mexikóban. Hogy miért változott az útvonal, arra vonatkozó információt nem találtam sem a saját weboldalán, sem a Facebook-os bejegyzései között.
Az egyik legutóbbi videó október 20-ról, Arizona államból:
Warren a tervei szerint a karácsony előtti héten érkezik meg Mazatlán-ba. Az eddig eltelt 112 nap alatt több, mint 3650 km tett meg (azaz napi átlag: 32,5 km-t), azonban azt érdemes tudni, hogy több pihenőnapot is beiktatott túrája során, szóval a napi átlaga ennél valamivel több lehet.
Warren-nek, bár egészen kevés az esély rá, hogy Kanada Bandát hallgat/olvas, jó utat, sok egészséget és erőt kívánunk és virtuális vállveregetést küldünk. Mert Ő is azon csodálatos emberek egyike, akik kimozdulva saját komfort zónájukból erőn felül teljesítve küzdenek meg céljaik eléréséért és mutatnak utat azoknak, járnak jó példával azok előtt, akik most még kevésbé érzik magukban a lelkesedést a változtatásra, akik nem igazán bíznak céljaik elérésében.
Aki Warren-t szeretné követni valamely közösségi felületeten, az megtalálja Őt:
Magyarország is büszkélkedhet egy Warren-hez hasonló hőssel: Ő nem más, mint Nagy Bendegúz, a kerekesszékes világjáró. A Facebook oldalán így írnak róla: „Nagy Bendegúz kerekesszékes világjáró négy földrészen, közel 90 országban járt az elmúlt években. Utazásainak különlegességét az adja, hogy a világjárás és a világlátás is két kerékhez kötődik. Szemléletének perspektívája ebből adódóan földközeli. Az emberek és a környezetük viszonyának fürkészéséből fantasztikus történetek születtek, melyeket ámulatba ejtő zsánerképekkel hitelesít.”
Mindkettőjük kivételes teljesítménye előtt a földig hajolunk, majd felegyenesedve hosszasan megtapsoljuk Őket! Minden tiszteletünk az övék!
* egy utólagos észrevétel: ha jól láttam, akkor Warren weboldala Bootstrap-pal készült – amelynek használatát személy szerint snkinek sem ajánlom, mert a FireFox böngészőmmel nem igazán kompatibilis Warren weboldala: pl. a menüpontok nem működnek rendesen, a ikonok, képek, szövegek nem a helyükre kerülnek, hanem egymásra csúsznak, a teljes webdizájn szétesik és kvázi használhatatlanná válik ezáltal a weboldala. Eme technikai probléma természetesen semmit sem von le Warren érdemeiből, talán a Facebook-on és Twitter-en egy kicsit könnyebb követni nemzetközi figyelemfelhívó és jótékonysági túráját.
Kanada Banda Extra #02 – családi piknik Kanada Napon. Egyedi hangzású adással jelentkezünk, amelyet Calgary egyik parkjában vettünk fel július 1-én. Lesz kevés időjárás, sok háttérzaj, mikorfonba fújó szél és fejünk felett szálló repülőgépek. Mi pedig felháborodtunk, nagyon!! Majd egy rendőrségi akcióról beszéltünk és állampolgárokat kritizáltunk. Történelmi tényeket és nézőpontokat is elemeztünk, aztán pedig félre tettük a mikrofonokat és következett a piknik a családdal, barátokkal. (nyitókép: Worth1000.com)
„A román külügyminisztérium közleménye végén megerősíti, hogy a kölcsönös tiszteleten alapuló, a jövő felé forduló, a két ország polgárainak érdekeit szolgáló, pragmatikus kapcsolatokra törekszik Magyarországgal, és a magyar féltől is ugyanezt várja el.„
Karen Newman előadásában hallható O Canada-val búcsúzunk…
39 év. Boldog születésnapot Kanada nemzeti himnusza!
A nyitóképen látható feliraton Kanada nemzeti himnuszának 4. sora olvasható: „True North strong and free” – amely Anglia egyik legnépszerűbb költője, Alfred Tennyson által Kanadáról papírra vetett szavaira utal: „That True North whereof we lately heard.”. A költeményben a „true” szó jelentése „hűséges”. „North”, azaz „Észak”, amelyet nem kell különösebben magyarázni, hiszen még a Mikulás is nálunk, a kanadai északi-sarkon lakik (nem pedig a finneknél), még rendes postacíme is van, egyedi irányítószámmal. A „strong and free” jelentése pedig önbizalmat sugároz, mely szerint Kanada erős, független, szabad állam.
Kanada Napja nemzeti ünnep – hasonlóan az augusztus 20-hoz Magyarországon. A Canada Day-t 1982 óta hívják Canada Day-nek, előtte Domínium Napjaként tartották nyilván, amelyen az 1867. július 1-i évfordulót ünnepeljük. Ezen napon egyesült Kanada Tartománya, Új-Skócia és Új-Brunswick egy Domíniumban a Brit Birodalmon belül, amelyet ezután Kanadának hívtak.
A 1980. óta hivatalos nemzeti himnusz szövege*(teljesen véletlenül egykorú vagyok vele):
„O Canada! Our home and native land! True patriot love in all of us command. With glowing hearts we see thee rise, The True North strong and free! From far and wide, O Canada, we stand on guard for thee. God keep our land glorious and free! O Canada, we stand on guard for thee. O Canada, we stand on guard for thee.”
De nem az „O Canada” volt Kanada első himnusza, mert volt még másik kettő is. Azaz még most is van egy … meg még egy. De haladjunk időrendben.
Az 1700-as évek közepe táján(egyesek szerint már vagy 100 évvel korábban)volt a „God Save the Queen” – mondjuk úgy – elődje: akkoriban György király uralkodása miatt „God Save the King” néven volt ismert. Az évszázadok alatt számtalan verziója született, felsorolni is sok volna… hivatalosan elfogadott verziója azonban még ma sincs a Brit nemzeti himnusznak. Kanadának ma is a „God save the Queen” a királyi himnusza, amelyet a királynő, vagy a királyi család tagjainak jelenlétében játszanak. Mert Kanada jelenleg is a Nemzetközösség tagja, az ország uralkodója II. Erzsébet brit királynő.
Aztán: Kanada alapításának évében, 1867-ben ihletődött meg egy juharfától Alexander Muir. A Toronto-i tanító kertjében állt a fa és mellette/alatta üldögélve írta meg a „The Maple Leaf Forever” sorait, amely sokáig Kanada nem hivatalos himnusza volt. A videóban nyomon követhető, hogyan változott közel egy évszázad alatt a kanadai zászló 1868. és 1965. között.
Az „O Canada”-nak természetesen van francia nyelvű változata is, mivel eredetileg francia nyelven írta meg Sir Adolphe-Basile Routhier 1880-ban. A megzenésítése Calixa Lavallée személyéhez fűződik. Angolul többféle átirata létezett és létezik, a hivatalossá azonban a már idézett szöveggel vált 1980-ban, amelyet még 1908-ban írt a Méltóságos Robert Stanley Weir.
Létezik belőle angol-francia nyelvű változata is, ez utóbbi emígyen fest:
„O Canada! Our home and native land! True patriot love in all of us command, Car ton bras sait porter l’épée,
Il sait porter la croix!
Ton histoire est une épopée
Des plus brillants exploits, God keep our land glorious and free! O Canada, we stand on guard for thee.
O Canada, we stand on guard for thee.”
Végezetül pedig egy történelmi pillanat! 2007. február 3-án először fordult elő Kanada történetében, hogy Akina Shirt az anyanyelvén, azaz Cree nyelven énekelte el a himnuszt egy sporteseményen.
NHL jégkorong bajnokság, Calgary Flames – Vancouver Canucks mérkőzés
* kiegészítés: 2018. január 31-én az alábbi változtatást vezette be Kanada Kormánya: a korábban megírt „True patriot love in all thy sons command” sort „True patriot love in all of us command”-ra változatták. Azaz a „fiaid” szót cserélték „mindannyiunk”-ra, mivel nem csak a fiúk és férfiak szeretik hazájukként Kanadát, hanem lányok és asszonyok is.
Extra info: amikor a cikket elkezdtem írni, még fogalmam sem volt, hogy hogyan fog folytatódni a cím és az első mondat után. Kezdésül kerestem egy nyitóképet, ez kb. 8-10 percet vett igénybe. Amint megvolt a kiválasztott kép, a képen szereplő szöveget meg kellett magyaráznom, így adta magát az O Canada szövegének bemásolása a kormányzati weboldalról , majd némi extra információért rákerestem a Wikipedia oldalain is a kanadai himnuszra. A többi pedig utána már adta magát és a vége megint az lett, hogy egymás után jöttek a érdekesebbnél érdekesebb információk, hogy gyorsabban járt az eszem, mint az ujjaim a billentyűzeten. Végül pedig kb. 3 óra alatt el is készült a cikk.
Ők csak a baráti kör, nem pedig együttes:
ismerkedjetek meg Warren-nel
Warren külön köszönetet mond a kamionsofőröknek,
Calgary –> Mazatlán: az 5200 km hosszúságú
Warren és jármű-szerelvénye, ölében Luna-val,
Taquito és Luna, jó megférnek egymás mellett,
készül az ebéd a 
Warren július 2-án, az túra második napján,
a túra 111. napján, október 19-én hagyták el
Jed lakóautója (1992 Fleetwood Bounder)
(fotó: Lator)
