Kanada Banda Podcast & Blog | Közélet, Család, Emigráció, Alberta, Kanada, Magyarország, Gazdaság, Bel- és Külpolitika, Technológia, Hírháttér, Elemzés, Tapasztalat, Vélemény.
Kedves Bandatagok, a segítségeteket szeretném kérni! A nyáron Magyarországra látogattunk és a szüleim garázsának mélyére elpakolt cuccaim között ezt találtam: egy múltba veszett (házi készítésű) társasjátékot, amelyet a testvéreimmel játszottam annak idején… ezelőtt 30 évvel.
Az egyetlen dátum, amit megtaláltam az egyik ilyen kockás lapon, az 1993 volt – ekkor voltam én 13 éves. És az igazság az, hogy három évtized után már nem emlékszem sem a társas nevére, sem a játékszabályokra.
Úgy emlékszem, hogy egy általános iskolai osztálytársamtól tanultam meg a játékot és a kockáspapír, a színes ceruzák mellett szükség volt egy, vagy talán két dobókockára is…
Kellemes karácsonyi ünnepeket kíván az első és egyetlen magyar nyelvű kanadai podkaszt & blog! A Bandatagok által szerkesztett tartalommal, nemzetközi koprodukcióban készült a karácsonyi epizódunk: két ország, három helyszín, négy hang. Meglehetősen hosszú szünet után ismét Petty és Rita voltak a vendégeink. A karácsonyfa már feldíszítve, a halászlé megfőzve, a sütemények megsütve és a hangerő feltekerve: fogadjátok soxerettel a kvartettünk ajándékát!
Ebben az epizódban a Kanada Banda Podcast zárt Facebook csoportjában, a Bandázz Velünk!-ben a Bandatagok által feltett kérdéseket válaszoltuk meg, valamint a javasolt témákat beszéltük át. Nagyon szépen köszönjük mindenki részvételét!
Jó reggelt kívánunk! Az első magyar nyelvű kanadai podcast hatvanharmadik epizódjában a 13 éve Ausztriában, jelenleg Bécsben élő Méreg Attilával készült beszélgetésünk első felét hallgathatjátok meg.
A nyitóképünkön a schönbrunni kastély látható, amely az egykori „császári rezidencia Bécs Hietzing nevű kerületében. Ez Ausztria egyik legismertebb műemléke és turisztikai látványossága: magát a kastélyt évente másfélmillió látogató keresi fel, a parkot további 5,2 milliónyian tekintik meg.
1918-ban, a monarchia bukása után az újonnan alakult Osztrák Köztársaság lett a kastély tulajdonosa, és a gyönyörű szobákat múzeummá alakították át. 1945-ben a főépületet és a Gloriette egy részét eltalálták a szövetséges légierők bombái. A második világháború után a kastély épen maradt részében rendezték be a brit megszálló csapatok főhadiszállását. A megsérült részeket részben ekkor, részben a megszálló erők kivonulása után restaurálták.
A 20. században a kastély több történelmi esemény színhelye volt; 1961-ben például itt találkozott John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök és Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár.
A belső terek nemcsak a császári család tartózkodási helyéül szolgáltak, hanem reprezentációs célokat is betöltöttek, számtalan ünnepségen, rendezvényen kellett, hogy szimbolizálják és erősítsék a monarchia presztízsét.A kastély egy része ma is funkcionál, elsősorban önkormányzati lakásokként kerültek bérbeadásra.” (forrás: Wikipédia)
Mai beszélgetőpartnerünk Méreg Attila, Bécsből, aki többek között diplomás szakápoló, rádiós szerkesztő-műsorvezető, újságíró, a Világjárók Klubja, Bécs vezetője és mindezek mellett még kerékpárosfutár is.
Az első magyar nyelvű kanadai podcast 10. extra epizódjában folytatódik Attiláék észak-amerikai története. Több hónapos itt tartózkodásuk alatt keletről nyugatra tartva bejárják Kanadát, majd észak-déli irányban az Egyesült Államokat is, hogy aztán a szilveszter éjszaka már Mexikóban találja őket. Milyen volt a megérkezés? Hogyan utazott a kutyus? Milyen gasztronómiai élményekkel gazdagtak az első 3 hét alatt? Hogyan próbálják csökkenteni karbon-lábnyomukat? Attila részletesen kifejtve megválaszolt mindent kérdést.
Az első magyar nyelvű kanadai podcast 56. epizódjában saját élmények alapján mutatjuk be a Calgary-i gyermek-egészségügy működését. Lázadó az Alberta Children’s Hospital-ban (Alberta Gyermekkórház) történtekről több, mint 1 óra hosszan mesélt. Ha kíváncsi vagy rá, hogy szerinte milyen lenne az ideális egészségügyi ellátás, akkor klikkelj a lejátszásra és hallgasd meg a részletes beszámolóját!
Alberta Children’s Hospital fotó forrása: EllisDon
„The 750,000-square-foot, Kasian-designed facility is the product of a collaborative effort between the project’s numerous stakeholders, including health care providers, user groups, construction contractors, and the patients themselves, who all came together to make the hospital a little less fearsome.”
Jó reggelt kívánok! Mindig szeretünk kipróbálni valami újat, olyat, amit korábban még nem csináltunk. Valamint az 50. adásban (2021. Szeptemberében) megígértem, hogy aki megtalálja a weboldalamat, azzal interjú fog készülni. Mindezeknek most jött el az ideje.
Az adásban Leventével, a három gyermekes családapával beszélgetek, aki 9 évesen költözött Magyarországra 1992-ben. Jelenleg (még) a magyar rap fővárosában, Gyulafirátóton él családjával. Veszprémi munkahelyei után nem olyan régen Bécsben vállalt munkát, ahol mint mérnök-informatikus dolgozik. Hobbija a fotózás és a (Kanada Banda) podcast hallgatás.
A történet következő fejezete talán még szomorúbb és megrázóbb, mint amilyenek a korábbiak voltak. A Római Katolikus Egyház által kezelt, a Marieval Indián Bentlakásos Iskola mellett található temetőben az 1960-as években 751 sírkövet távolíttatott el.
kattints a képre a teljes méretű fotóhoz fotó: D.H., Saskatoon, SK
Június 24-én délután a Saskatoon-i Szent Pál társ-székesegyház (St. Paul Co-Cathedral) ajtajaira piros festékkel tenyérnyomokat és a „We Were Children”(„Gyerekek voltunk”) feliratot festette fel egy helyi őslakos asszony, miután aznap 751 jelöletlen sírt fedeztek fel a Cowessess Első Nemzetek földjén, az egykori, 99 éven át működő Marieval Indián Bentlakásos Iskola közelében.
A bentlakásos iskolát és a mellette található temetőt is az egyház felügyelte és kezelte, majd – ismeretlen okok miatt -, az 1960-as években valamennyi sirkövet és fejfát eltávolíttatták, majd a földterület kezelésének jogát az 1970-es években visszaadták az őslakosoknak. Mivel feljegyzésekről sincsenek információk, ezért nem tudható, hogy melyik sírban kinek a hozzátartozója nyugszik…
Ahogyan azt az előző cikkünkben, a Kanadai Keresztes Háború: 1831-1996 megírtuk, a bentlakásos iskolák vezetése anyagi okora történő hivatkozással nem szállíttatta haza az elhunyt őslakos diákok koporsóit, hanem az iskola közelében földelték el őket. Több helyütt semmiféle nyilvántartást nem vezettek a halálesetekről és jelöletlen (tömeg)sírokba temették el az áldozatokat.
„Borzasztóan erőteljes üzenet!” – fogalmazta meg egy kommentelő a Facebook-on. fotó: D.H., Saskatoon, SK
A cikkben megtalálható fotók készítóje szerint a piros tenyérlenyomat a gyermekek vérét jelképezi a pedofilok és a gonosz bántalmazók kezén. Nem csak az ajtóra, hanem a falra, a lépcsőkre és a katedrális előtti járdára is jutott a piros festékből és a tenyérnyomatokból.
Akik a KanadaBandát rendszeresen hallgatják és olvassák, azoknak nem volt újdonság a hír, miszerint több ezer őslakos gyermek hunyt el a Residential School-okban, azaz Kanada Kormánya által finanszírozott és a keresztény (Anglikán, Római Katolikus) egyházak által üzemeltetett bentlakásos „tanintézményekben” a kegyetlen bánásmód, a rossz egészségügyi körülmények és az alacsony szinvonalú élelmezésnek köszönhetően.
Egy kis történelem
Ahhoz, hogy jobban átlásd a történeket, könnyebben megértsd a miérteket és az alábbiakban olvashatókat, kérlek, hogy most kikkelj és olvasd el a tavaly októberben írt cikkemet:
„A lakóiskolákat a keresztény egyházak és Kanada Kormánya hozta létre, hogy megkísérelje mind az őslakos fiatalok oktatását, megtérését, mind pedig a kanadai társadalomba való beolvasztását. Az iskolák azonban megzavarták a hétköznapi életet és a közösségeket, ami hosszú távú problémákat okozott az őslakosok körében. A kanadaiak többsége szeptember 30-án narancssárga pólót visel, hogy emlékezzenek és tiszteletüket tegyék a bántalmazott őslakos gyermekek előtt, és hogy ne feledjék a tényt, miszerint még sok munka van hátra a megbékélés útján.”
Köszönöm!
Itt és így kezdődött el
„2021. május 27., Kamloops – Nehéz szívvel erősíti meg Tk’emlúps te Secwépemc Kukpi7 (törzsfőnök) Rosanne Casimir azt az elképzelhetetlen veszteséget, amelyről sok szóbeszéd járta, de a Kamloops-i Indián Bentlakásos Iskola soha nem dokumentálta. Az elmúlt hétvégén, egy talajradar-szakértő segítségével, fény derült az előzetes találgatások igazságára: megerősítést nyert 215 gyermek földi maradványa, akik a Kamloops-i indián bentlakásos iskola diákjai voltak.”
Május utolsó napjaiban érkezett tehát a szomorú hír Kanada történelemének legszégyenteljesebb időszakáról, Ezekről szinte minden hírportál. hírműsor, újság beszámolt így. vagy úgy. Egyes magyar szerkesztőségeknek nem sikerült megugraniuk a lécet és hatalmas tévedéseket jelentettek meg. Ezekre a bénázásokra a cikk végén térek majd ki.
Majdnem 200 évvel ezelőtt kezdődött minden. 1831. január 1.-én: „A Mohawk Intézet megkezdi működését. Az Anglikán Egyház által működtetett Mohawk Intézet a Felső Kanadai Brantfordban (Ontario) volt az első intézmény Kanada bentlakásos iskolarendszerében. Eleinte az csak fiúkat fogadott be, 1834-ben már lányokat is felvesznek.”A kanadai bentlakásos iskoláinak történelme az idővonalon ide kattintva tekinthető meg.
Ez azért jelentőség teljes, mert Kanadát 1867-ben alapították, az átnevelő intézmények tehát már 36 évvel korábban megkezdték működésüket. Mivel ennek a rendszer szintű népirtásnak a megerősítésében John A Macdonald, Kanada első miniszterelnöke jelentős szerepet játszott, ezért az országban megtalálható valamennyi szobrát eltávolítják, a nevét viselő közintézményeket átnevezik. Hasonló sorsra jutott Hector-Louis Langevin, a Konföderáció Atyja is. Profiljaikat a Kormányzati weboldalakról 2021. június elején törölték.
AzIndián Lakóiskolai Elszámoltatási Megállapodás összesen 139 db egykori Bentlakásos Intézményt tart nyilván. (Egyes források azonban 146 db-ot említenek.) Ez Kanada történelmének legnagyobb csoportos kereset-rendezése, amelyet 2007-től kezdtek el végrehajtani. A megállapodás egyik eleme a kanadai Igazság és Megbékélés Bizottságának felállítása volt a megbékélés megkönnyítése érdekében a volt hallgatók, családjaik, közösségeik és minden kanadaiak számára.
A bentlakásos iskolák Kanadában. Az egész országban megtalálhatók voltak…
A fenti szám nem tartalmazza azokat a bentlakásos iskolákat, amelyek Szövetségi Kormányzat támogatása nélkül működtek, ilyenek voltak például vallási felkezetek, vagy tartományi kormányok által működtetett iskolák. Néhány iskola névváltoztatáson etett át, vagy áthelyezték őket. Ezekből 25 működött Alberta tartományban és a nyilvántartás alapján legkevesebb 821 őslakos diák vesztette életét az intézmények falai között. A 26 éven át működő Red Deer-i Indián Ipari Iskola bírt a legmagasabb halálozási aránnyal: a 350 valaha ott tanuló őslakos diák közül legkevesebb 70-en vesztették életüket(5-ből 1 gyermek elhunyt).
Avagy: milyen apának lenni? Az első és az egyetlen, 100%-ban kanadai podcast 42. epizódjában egy hallgató által írt levélből kiindulva a két gyarkoló édesapa, két epizódon át beszélgetett a felelősségteljes hivatásukról. Az apaságról, a családfőségről, a szülőségről, a házastársi létről. A családtervezésről, az örömteljes, felejthetetlen pillanatokról, a kétségeikről, a feladatokról, a kihívásokról, a problémákról és a tapasztalati úton szerzett rutinról, tudásról. Daninak és kedves feleségének nagyon köszönjük a hónapokon át kitartó türelmét! (fotó: PublicDomainPictures / Pixabay)
.
.
“A gyermekek a szeretetet a rájuk fordított minőségi időben mérik.”
