Tag: interjú

Ahogyan azt már megszokhattátok, rendszeresen beszélek és írok a Homokmégyi Gólyákról. Ők az az amerikai futball csapat, amely egy alig valamivel több, mint 1000 lelkes alföldi faluban alakult meg 2017-ben és játékosaik már jó néhány mérkőzésen túl vannak. Hogy miért pont őket emlegetem oly’ sokszor? Annak oka legyen titok. Néha kell egy kis misztérium. Elégedjetek meg annyival, hogy egy rövid ideig “zebraként” kötődtem a magyarországi amerikai futballhoz, másfelől mert közel 40 éve az Alföldön láttam meg a napvilágot.
(nyitókép: a Gólyák 88-as számú játékosa, Fekete Ákos, safety / Facebook-HSAFT)

A július 20-án, a XXI. Homokmégyi Falunap során megrendezett Homokmégy Storks – Oroszlány Bears mérkőzésen a hazaiak 64-23-ra páholták el a medvéket. Az eseményre az RTL Klub televízió Fókusz c. műsorának stábja is kilátogatott. A helyszínen készült riportot, ha lemaradtatok volna róla, vagy újra néznétek, az alábbiakban tekinthetetitek meg:

A sportág helyzete és jövője

Egy igazán remek, témába vágó cikk jelent meg “Az amerikai futballisták nem ijedősek, gyűjtést indítottak saját stadionra” címmel a Nemzeti Sport weboldalán. Kérlek, a videó után olvasd el ezt is, mert sokat elmond a magyarországi amerikai futballról, játékosairól, edzőiről és a játékvezetőkről, azaz a zebrákról is.

Következzék néhány érdekesebb részlet a cikkből:

• “Nagyjából hat-hét óra, mire az MTK stadionjának gyepére felfestik az amerikaifutball-pálya valamennyi vonalát a két end line között, beleértve a hasmarkokat is. A munka javát a játékvezetőink végzik, persze a pályamunkások közreműködésével.“
• “A magyar amerikai futballistáknak magától értetődő, hogy munka mellett, a szabadidejükben sportolnak.”
  
• “a marcona sisakos fickók között civilben vegyészmérnök, informatikus, szerelő, tüskecsarnoki jégkészítő, belső auditor, szakács, cukrász, hangszertechnikus, geográfus, ács, designer és hegesztőmérnök is akadt”
• “(az) NFL-ben a legjobban fizetett sportoló, a seattle-i Russell Wilson a 2019-es idényben 35 millió dollárt vág zsebre (ez 10 milliárd 150 millió forint), addig itthon mindenki zsebbe nyúl, aki focizni akar; tagdíjat fizet és a saját felszerelésére is költ. „Aki díjmentességet kap vagy utazási költségtérítést, az hazai mércével mérve már kiemelt státust élvez. A légiósok is alapvetően koszt-kvártélyért játszanak, csak a legjobb amerikaiaknak dobnak össze jelképes fizetést.”
• “az amerikai futball nem olcsó sport, egy csapat működtetése az élvonalban éves szinten 7–10 millió forintot is felemészthet”
• “A Feltörekvő sportágak programja kere-tében három pályázatot írt ki a MAFSZ elnöksége. Az elsőnek köszönhetően összesen 3 millió forint keretösszegben kaphattak támogatást az érdeklődők kiegészítő felszerelések vásárlására, s további 2 milliót iskolai toborzóprogramokra – tizennyolc csapatnak jutott ily módon klubonként 166 200, illetve 110 800 forint. A második és harmadik pályázat keretösszege 1.75, valamint 3.2 millió forint volt, s azok az együttesek juthattak pénzhez, amelyek vállalták, hogy 2019-ben és 2020-ban U19-es, illetve U17-es gárdát versenyeztetnek. Az elnyert összeg csapatonként 437 500, illetve 650 ezer forint volt.”
• “Magad, uram, ha szolgád nincsen: a sportág szereplői nem ülnek ölbe tett kézzel, maguk is tesznek azért, hogy egyszer végre legyen saját otthonuk Budapesten. E célt támogatandó a Cowbells például gyűjtést indított, nem riadva meg attól, hogy közadakozásból annak idején az új Nemzeti Színházat sem sikerült felépíteni.”

Hogy érthető legyen, hogy a Feltörekvő Sportágak Tehetséggondozó Program által a MAFSZ-nak juttatott 10.000.000 Ft mennyire (szánalmasan) minimális összeg, viszonyítás képpen álljanak itt most az alábbiak:

• a 444.hu írt arról jó másfél éve, hogy még egy megyei I. osztályú focicsapatnak is jár a 2.400.000.000 Ft-os stadionépítési állami támogatás. A klub elnőke szerint az se baj, ha a lelátók üresek maradnak, csak meglegyen végre a játékosoknak oly’ nagyon fontos új stadionja. Eközben egy-egy amerikai futball mérkőzésre akár több ezer néző is ellátogat (lásd HFL döntők a 4300-6000 fő közötti nézőszámmal), annak ellenére, hogy a jegyek akár 3.500 Ft-ba is kerülhetnek. De egy sima, bajnoki mérkőzésen is megfordulhat 1000-1200 néző.
• az azóta már megszűnt ZOOM.hu írt arról 2017-ben és 2018-ban, hogy egy évtized leforgása alatt hozzávetőlegesen 350.000.000.000 Ft állami pénz felhasználásával (khmm… elégetésével) épülhettek/épülhetnek meg-, vagy újjá a magyarországi futball stadionok jelentős része, több, mint 30 db.
• április végén jelent meg a hír, hogy a 15.600.000.000 Ft-nyi adópénzből épült szombathelyi focistadion üzemeltetésére 2019-ben közel 300.000.000 Ft állami pénz ad a Kormány, jövőre pedig – szerintem – még majd ennél is többet fognak. Mert Szombathely városának ugyan szüksége volt egy csili-vili új stadionra, de a fenntartásra “már nem akar költeni”, állításuk szerint totál veszteséges a stadion üzemeltetése…

Mindezek tükrében talán már érthető, miért is olyan nagy… nem is nagy, hanem HATALMAS szó, amikor 0 Ft állami támogatással, végtelen önerőből, baráti és szponzori segítséggel, lokálpatrióta támogatással indul útnak lelkes, sportszerető emberek egy kis csoportja, hogy megvalósítsa álmát a sportág hazájától több ezer kilométerre, egy kedves, vendégszerető alföldi községben. Ahol a legnagyobb motivációs tényező nem a stadion megléte, nem a több milliárd forintnyi ingyenpénz, hanem a sportág szeretete, az együtt töltött játékidő, az élményszerzés lehetősége! Az, hogy a saját idejük, a saját energiájuk és a saját pénzük befektetésével valami olyat nagyszerű dolgot hoznak össze lányok és fiúk, anyák és apák, nők és férfiak teljesen önzetlenül, amely nem csak a maguk, hanem mások számára is örömet, kellemes kikapcsolódást nyújt.

Mert 1 kép többet mond 1000 szónál!

Nem kerestem, hanem véletlen jött velem szembe
eme kép: hát nem pont ide illik?
(kép forrása: Facebook)

Hiába, na, egy kisfiúnak szeretni kell a kisvasutat, a(z európai gurulós) focit. S ha már gyermekkorában nélkülöznie kellett mindezeket, akkor az a legkevesebb, hogy felnőttként bármi áron megszerzi mindezeket… magának!

Egyszer talán majd több juthat a közösből olyan sportágakra, amelyek valóban megérdemlik a befektetést és a figyelmet, amelyeket egyforma szenvedéllyel szeretnek mind a játékosok, mind a szurkolók. Ahol a pályára lépők tényleg alázattal viseltetnek a sportág iránt és a maximumot nyújtják minden másodpercben a felkészülés során és a mérkőzések alkalmával is. Olyan sportágakra, ahol a játék és a játékostárs iránt érzett tisztelet mindennél fontosabb, ahol a mérkőzés végén a “szurkoló” nem dobálózik szemetes kukákkal és műanyag székekkel, ahol a “szurkóló” nem hadakozik lovas rendőrökkel a több milliárdos stadion árnyékában! Ahol nem csak éltes felnőttek, hanem tinédzserek, gyermekek is jól érezhetik magukat barátaik, szüleik társaságában. És a lényeg: értékes időt tölthetnek együtt, a kis közösségükben kulturáltan szórakozhatnak, sportolhatnak.

3-4: Homokmégy!!

GO STORKS!

Üdvözlettel,
a leglelkesebb kanadai Gólyák szurkoló

 – Lázadó