Kanada Banda Podcast & Blog | Közélet, Család, Emigráció, Alberta, Kanada, Magyarország, Gazdaság, Bel- és Külpolitika, Technológia, Hírháttér, Elemzés, Tapasztalat, Vélemény.
Jó reggelt kívánunk! Az első magyar nyelvű kanadai podcast 15. extra epizódjában ismét Molnár „TowAcross” Attila volt a vendégünk. Minden, ami velük történt az közel 1 év során Kanadában, az Egyesült Államokban és Mexikóban, a blog-posztok után már könyvben is elolvasható: magyarul és (hamarosan) angolul is.
Az elmúlt 11 hónap során Attiláék bejárták Kanadát, az Egyesült Államok nyugati partját (Alaszkát is), majd a karácsonyt és az újévet, valamint az azt követő időszakot Mexikóban, a Kaliforniai-félszigeten(Baja California) töltötték és töltik azóta is. Az utazásukról szóló könyv társ-szerzője Attila felesége, a három gyermekük édesanyja, Zsuzsa volt.
Az első magyar nyelvű kanadai podcast 13. extra epizódjában befejezéséhez ért Attiláék észak-amerikai történetének kanadai fejezete. Több, mint 100 napos itt tartózkodásuk alatt keletről nyugatra tartva bejárják Kanadát, majd a kontinens észak-keleti szegletét, majd déli irányba tartva átléptek az Egyesült Államokba: November közepén 15.000 km-rel a hátuk mögött érkeztek meg a kaliforniai Santa Cruz városába.
Adás napló.
Attila rendszeresen frissülő blogja és közösségi média oldalai:
Az első magyar nyelvű kanadai podcast 11. extra epizódjában folytatódik Attiláék észak-amerikai története. Több hónapos itt tartózkodásuk alatt keletről nyugatra tartva bejárják Kanadát, majd észak-déli irányban az Egyesült Államokat is, hogy aztán a szilveszter éjszaka már Mexikóban találja őket. Több, mint 8.500 km-rel a hátuk mögött érkeztek meg Calgary szomszédságába. Attilával és családjával egy lakókocsis kempingben találkoztunk és a grillsütőkön elkészült vacsora után a naplementében beszélgettünk.
Adás napló.
Calgary-tól kb. 20 percnyi autózásra megtalálható lakókocsis kempingben találkoztunk Attiláékkal. A nap végén, a vacsorát követően egy rövidke séta után a kemping szélén álldogálva készült el ez az interjú. Az alábbi fotókat a helyszínen, a vacsora alatt és a beszélgetés után készítettem.
Attila rendszeresen frissülő blogja és közösségi média oldalai: Towacross (+ fotóalbum) – Facebook, YouTube.
Az első magyar nyelvű kanadai podcast 10. extra epizódjában folytatódik Attiláék észak-amerikai története. Több hónapos itt tartózkodásuk alatt keletről nyugatra tartva bejárják Kanadát, majd észak-déli irányban az Egyesült Államokat is, hogy aztán a szilveszter éjszaka már Mexikóban találja őket. Milyen volt a megérkezés? Hogyan utazott a kutyus? Milyen gasztronómiai élményekkel gazdagtak az első 3 hét alatt? Hogyan próbálják csökkenteni karbon-lábnyomukat? Attila részletesen kifejtve megválaszolt mindent kérdést.
Jó reggelt kívánok! Mindig szeretünk kipróbálni valami újat, olyat, amit korábban még nem csináltunk. Valamint az 50. adásban (2021. Szeptemberében) megígértem, hogy aki megtalálja a weboldalamat, azzal interjú fog készülni. Mindezeknek most jött el az ideje.
Az adásban Leventével, a három gyermekes családapával beszélgetek, aki 9 évesen költözött Magyarországra 1992-ben. Jelenleg (még) a magyar rap fővárosában, Gyulafirátóton él családjával. Veszprémi munkahelyei után nem olyan régen Bécsben vállalt munkát, ahol mint mérnök-informatikus dolgozik. Hobbija a fotózás és a (Kanada Banda) podcast hallgatás.
Kanada 154. születésnapja nem volt annyira vidám és ünnepélyes, mint az ezt megelőzőek. Nem a #CancelCanadaDay kampány miatt. Amióta tudomásomra jutott maga a kezdeményezés, gondolkodtam rajta, hogy vajon mennyire jó/rossz ötlet ez, egyáltalán hogyan és miként valósítható meg? Lehet-e értelme így, ebben formában: célra vezető, vagy inkább kontraproduktív az elképzelés?
Latorral azután beszélgettünk erről, miután felhívott június 30-én délelőtt, vadkacsamentés közben**, s nekem szegezte a kérdést, hogy milyen színű póló lesz rajtam: narancssárga, vagy piros?
#CancelCanadaDay – NO PRIDE IN GENOCIDE „Nincs búszkeség a népirtásban”
Szinte minden nap egy újabb szomorú, szívfacsaró hírt hoz a kanadai őslakosokról: hol egy újabb bentlakásos iskola egykori diákjainak tömegsírjairól, hol túlélők és szemtanúk „élmény” beszámolóiról, hol pedig az egyházi- vagy RCMP iratok feltárása során napvilágra került megrázó és elborzasztó történésekről, őslakos gyermekek ellen vallásos emberek által elkövetett kegyetlenkedésekről…
#CancelCanadaDay – NO PRIDE IN GENOCIDE „Nincs búszkeség a népirtásban”
A legfrissebb hírek szerint az RCMP (Királyi Kanadai Lovasrendőrség) is jelentős szerepet vállalt abban, hogy egyetlen alkalommal sem indítotak vizsgálatot a bentlakásos iskolák gyermekgyilkosságai, vagy az „ismeretlen eredetű” elhalálozások ügyében. Sőt, elzárással és bírsággal fenyegették meg az elhunytak hozzátartozóit, ha akadékoskodnak, azaz ha az halálesetek kivizsgálását követelik a hatóságoktól.
Az elmúlt pár hétben nyilvánosságra került tragikus és megrázó információk miatt valóban nem sok ok akad a felhőtlen ünneplésre. Nem lehet elmenni a téma mellett, mintha az nem is létezne, mert mindenhol szembe találkozol vele. És ez így van jól. Felismerni az elkövetett hibákat, megpróbálni jóvá tenni azokat, s biztosnak lenni abban, hogy a jövőben még csak hasonlót sem követünk el, mindenképpen pozitív dolog.
Jóvá tehetetlen tragédiák történtek évszázadokon át, állami irányítás, egyházi végrehajtás és hatósági közreműködéssel. A kanadaiak nagytöbbségének – és a közelmúltig nekem sem -, volt tudomása arról, hogyan bánnak az őslakosokkal, hogyan működnek, vagy inkább csak működgettek a bentlakásos iskolák. Hogy a bentlakásos iskolákba elvitt, kötelezően beküldött/bevitt őslakos gyermekek közül – a mai elérhető adatok alapján -, több, mint 6.000 „diák” soha nem térhetett már haza. Hogy a szüleiknek, szeretteiknek soha nem adatott meg, hogy méltó módon elbúcsúzhassanak gyermeküktől, hozzátartozójuktól.
Már Kanada megszületése előtt és azt követően is, 129 éven át létezett a bentlakásos iskolák intézménye. Azóta a Harper kormányzat 2008-ban bocsánatot kért az elkövetett bűnökért, de nincs tudomásom arról, hogy akár az RCMP, akár az anglikán, akár a katolikus egyház bocsánatot kért volna azokért a rémtettekért, amelyeket majd’ két évszázadon át elkövettek az őslakosok ellen. Némaságba burkolóznak és úgy tesznek, mintha nem is történt volna semmi. Semmi olyan, amihez nekik közül lett volna…
Ha, esetleg, véletlen, netán jár erre olyan olvasó, aki unja már a kanadai őslakosok „nyavajgását”, és azt gondolja, hogy „ez úgy is csak a pénzről szól”, akkor annak 2 dolgot mondanék:
Kérlek, pihenj meg 5 percre és gondold át a következőket: a saját földeden másodlagos polgár vagy. Minden bajnak okozója, a tudatlan vadember és még pogány is. Ha nem te viszed az iskolába a gyermeke(i)d, akkor majd a rendőrség viszi el – akár úgy is, hogy neked erről nem szólnak! A bentlakásos iskolákban heti egy láthatás volt megengedett, ha egyáltalán. És gondolj bele abba, hogy hetekkel később, miután kiderítetted, hogy melyik bentlakásos intézménybe vitték el a gyermeke(i)d, akkor még oda is kell utaznod, hogy láthasd, él(nek)-e még? Aztán csak ott derül ki, hogy hát a múlt héten elhunyt és el is lett földelve.. szóval lehet szépen hazatakarodni, mert nincs itt semmi keresni valód.
Nem luxuscikkekre, drogokra, alkoholra kértek pénzt az őslakosok. Nem zsarolásról, nem harácsolásról van szó!! Hanem – teljesen jogosan -, Kanadával kívánják megfizettetni a munkájukat, amelyet annak idején sem a kanadai állam, sem az egyházak, sem az RCMP nem végzett el. Pénzre van szükség ahhoz, hogy az összes rendelkezésre álló adatot, elérhető dokumentációt rendszerezzenek és feldolgozzanak, hogy a fél kontinensen megtalálható jelöletlen sírokat és temetkezési helyeket feltérképezzék, nyilvántartást készíthessenek és méltó módon újra temethessék az elhunytakat. Elvégeznéd ingyen és bérmentve mások munkáját? Önkéntes munkásként vállalod, hogy feltérképezel kb. 140 tömegsírt és temetkezési helyet Nunavut-tól Yukon-ig, BC-től Új-Skóciáig? Hogy elvégzel legalább 6.000 exhumálást és leadminisztrálsz és megszervezel legalább 6.000 újratemetést? Arról nem is beszélve, hogy DNS vizsgálatokkal a elhunytak maradványait még be is kell majd azonosítani?
Ha és amennyiben emberségesen bántak volna az őslakosokkal, ha nem létezett volna a bentlakásos iskolák intézménye, ha nem erőszakkal viszik el és asszimiláltatják az őslakos gyermekek százezreit, ha nem hal meg több, mint 6.000 ártatlan gyermek, akkor ma biztos, hogy másképpen ünnepeltük volna meg közösen, őslakos és európai telepes, bevándorló és kanadai születésű állampolgár Kanada 154. születésnapját.
Mindketten úgy gondoljuk, hogy ez a kérdés nem fekete-fehér, hogy ez a téma sokkal összetettebb annál, hogy 2 mondatban meg lehessen tárgyalni. Sok az ér és ellenérv, mindkét oldalnak igazat lehet adni ebben, vagy abban. Éppen ezért ennek a témakörnek legalább egy podcast epizódot szentelünk majd a közeljövőben.
nyitókép: Nem, nem a készüléked kijelzője színhibás, én magam színeztem át narancssárgára a kanadai lobogót.
** vadkacsamentés: a Calgary-i körgyűrűn autóztam, amikor a belső sávban elakadás jelzővel megállt egy másik autó. Ekkor láttam meg, hogy mi volt ennek az oka, s így én is megálltam. Egy vadkacsa mama és 4 kiskacsa tipegett az autópálya belső sávjában. Én is segítettem a 2 hölgynek az állatokat leterelni az útpályáról, akik aztán a betonszegély túloldalára rakták át a szárnyasokat, ahol a rét és a Bow folyó partja várta őket.
A történet következő fejezete talán még szomorúbb és megrázóbb, mint amilyenek a korábbiak voltak. A Római Katolikus Egyház által kezelt, a Marieval Indián Bentlakásos Iskola mellett található temetőben az 1960-as években 751 sírkövet távolíttatott el.
kattints a képre a teljes méretű fotóhoz fotó: D.H., Saskatoon, SK
Június 24-én délután a Saskatoon-i Szent Pál társ-székesegyház (St. Paul Co-Cathedral) ajtajaira piros festékkel tenyérnyomokat és a „We Were Children”(„Gyerekek voltunk”) feliratot festette fel egy helyi őslakos asszony, miután aznap 751 jelöletlen sírt fedeztek fel a Cowessess Első Nemzetek földjén, az egykori, 99 éven át működő Marieval Indián Bentlakásos Iskola közelében.
A bentlakásos iskolát és a mellette található temetőt is az egyház felügyelte és kezelte, majd – ismeretlen okok miatt -, az 1960-as években valamennyi sirkövet és fejfát eltávolíttatták, majd a földterület kezelésének jogát az 1970-es években visszaadták az őslakosoknak. Mivel feljegyzésekről sincsenek információk, ezért nem tudható, hogy melyik sírban kinek a hozzátartozója nyugszik…
Ahogyan azt az előző cikkünkben, a Kanadai Keresztes Háború: 1831-1996 megírtuk, a bentlakásos iskolák vezetése anyagi okora történő hivatkozással nem szállíttatta haza az elhunyt őslakos diákok koporsóit, hanem az iskola közelében földelték el őket. Több helyütt semmiféle nyilvántartást nem vezettek a halálesetekről és jelöletlen (tömeg)sírokba temették el az áldozatokat.
„Borzasztóan erőteljes üzenet!” – fogalmazta meg egy kommentelő a Facebook-on. fotó: D.H., Saskatoon, SK
A cikkben megtalálható fotók készítóje szerint a piros tenyérlenyomat a gyermekek vérét jelképezi a pedofilok és a gonosz bántalmazók kezén. Nem csak az ajtóra, hanem a falra, a lépcsőkre és a katedrális előtti járdára is jutott a piros festékből és a tenyérnyomatokból.
Kanada több tartománya is arra készül, hogy a hónap folyamán elkezdenek visszatérni a normális kerékvágásba. Azaz az „új normális” kerékvágásba. Azonban ezt nem egyik napról a másikra tervezik megtenni, hanem fokozatosan, 4-5 fázisban. Ezek még inkább csak elképzelések, mint valódi cselekvési tervek. Pontos határidők nincsenek, nem lehet tudni, hogy az egyes fázisok milyen ütemben követik majd egymást? Arról sincsenek még információk, hogy ha váratlanul rosszabbra fordul a helyzet, akkor visszafelé is működik-e az ütemterv, vagy azonnal visszatérnek a 0. ponthoz, az eredeti szigorításokhoz, a ma fentálló korlátozásokhoz?
(nyitókép: Gerd Altmann / Pixabay)
Brit Columbia mellett AlbertaTartományi Kormánya, valamint Ontario és Saskatchewan tartományok vezetése is azt tervezi, hogy a nyár folyamán (meg még talán az ősz alatt is) lépésenként újra indítják a gazdaságukat, a közigazgatást. Mivel minden tartomány más és más korlátozásokat léptetett életbe, máshogy rendelkezett bizonyos kérdésekben, ezért a normálishoz való visszatérés is eltérő lesz, mindenki más utat fog bejárni. Továbbá egyes vélemények szerint semmi sem lesz már a „régi normális”, hanem tulajdonképpen felépítünk egy „új normális” hétköznapi életet. Egyes „régen volt” dolgok a múlt ködébe vesznek majd, s egyes, a járvány okozta új helyzetek pedig velünk maradnak a vírus elvonultát követően is.
Az RMS Titanic, a maga korában elsüllyeszthetetlennek hitt óceánjáró roncsai Kanada partjaitól dél-keleti irányban 700 tengeri mérföldre nyugszanak több darabban az Atlanti Óceán fenekén, körül-belül 3.800 méteres mélységben. Összesen 1.500 ember vesztette életét a hajózás történetének egyik legtöbb áldozatot követelő szerencsétlenségében és közülük 705-nek sikerült megmenekülnie. (nyitókép: Lubomír Kasl / Pixabay)
piros csillag: Halifax, NS fehér csillag: az RMS Titanic hajóroncsa
Az RMS Titanic-ról a BBC által készített legfrissebb (2019. augusztus) felvételekaz alábbi videóban tekinthetők meg. Mivel valamennyi túlélő elhunyt, így nincs már, aki élő szóban beszélhetne az egész világot megrázó tragédiáról. Az egykor elsüllyeszthetetlennek hitt óceánjáró gyorsan fogyó maradványai pedig napról napra kevesebbet mutatnak meg a 108 évvel ezelőtt történt tragédiából.
Kutatók szerint az 1912. május 31-én vízre bocsátott Titanic-ból felismerhetően megmaradt vázszerkezet és hajótest még ebben az évtizedben teljesen összeomlik és a mikroroganizmusok lassan az utolsó csavarját is felemésztik majd: az 1910-es évek legnagyszerűbb technikai vívmányának gondolt óceánjáró nyomtalanul eltűnik – mintha ez az egész meg sem történt volna.
Na de mi az az „RMS” betűszó a Titanic neve előtt? Hivatalosan így hívták az óceánjárót, még ha a köznyelvben mindenki csak simán letitanicozza is. Az RMS angol betűszó, a Royal Mail Ship, illetve a Royal Mail Steamer rövidítése. A Wikipédia vonatkozó szócikke alapján:„A kifejezés királyi postahajót jelent. A rövidítés korábban a Royal Mail Steamer kifejezést jelölte, ami postagőzhajót jelentett. Általában a rövidített forma volt használatban, a hajó neve elé tették, és csak annak a tengerjáró hajónak volt joga használni, amely a Royal Mail brit királyi postavállalattal szerződésben postát szállított.”
A 705 túlélőből utolsókéntEliza Gladys „Millvina” Dean (1912. február 02. – 2009. május 31.) távozott el az élők sorából 97 éves korában, Ő a katasztrófa idején még csak 10 hetes csecsemő és ezzel a RMS Titanic legfiatalabb utasa volt. 8 éves korában tudta meg, hogy Ő maga is egyike azon szerencséseknek, akik megmenekülhettek a süllyedő óceánjáróról. Édesapja hullámsírba veszett. Bátyja a jégheggyel történt ütközés 80. évfordulóján, Ő maga pedig az RMS Titanic vízrebocsátásának 98. évfordulóján hunyt el. (az 1912-ben, vagy 1913-ban készült fotón a jobb oldalon Eliza, mellette bátyja látható)
Eliza nem házasodott meg és gyermeke sem született. Mivel pénz és személyes holmik nélkül érkeztek meg a kimentésüket követően az Egyesült Államokba, 4 héttel később, 1912. májusában visszautaztak az Egyesül Királyságba, Southampton-ba és ott élték le életüket. Az 1997-ben bemutatott, James Cameron által rendezett és 11 Oscar-díjjal jutalmazott Titanic c. filmet soha sem nézte meg.
Az RMS Carpathia, amely elsőként vett részt a hajótöröttek mentésében. 1918-ban egy német tengeralattjáró torpedója süllyesztette el. (fotó: Wikipédia)
Ha az RMS Titanic-kal kapcsolatosan magyarokat kell megemlítenünk, akkor szinte kizárólag Dr. Lengyel Árpád neve merül csak fel: Ő volt az RMS Carpathia hajóorvosa, Ő vizsgálta meg és látta el a hajótörötteket a fedélzetre lépésüket követően. Azonban van itt még valaki, akinek a nevét – hogy ne merüljön el a feledés tengerébe -, nekünk is meg kell említenünk: Mr. Leopold Weisz, azaz Weisz Lipót.
az RMS Titanic Southampton kikötőjéből hajózik ki 1912. április 10-én,
fedélzetén egy magyar származású utassal (forrás: Wikipédia)
Weisz Lipót az Osztrák-Magyar Monarchia területén látta meg a napvilágot, egyes források szerint 1875-ben, mások szerint 1880-ban. Mivel már fiatalon az Egyesült Királyságba költözött, meglehetősen hiányosak az információk állnak rendelkezésre vele kapcsolatban. Így azt sem lehet biztosan tudni, hogy Veszprémben, vagy Pesten (a mai Erzsébetváros területén) született-e? Fiatalon házasodott, egy belga lányt vett feleségül, úgy tudni, hogy később mindketten megszerezték a brit állampolgárságot. Az ifjú pár terve az volt, hogy Québec-ben, Kanadában telepednek le.
Eredetileg az RMS Lusitania fedélzetén kellett volna áthajózniuk az Atlanti óceánon, azonban szénsztrájk miatt áttették őket az 1912. április 10-én Southampton-ból kihajózó RMS Titanic-ra… Weisz felesége, Mathilde, a 10. számú mentőcsónak utasaként jutott el az RMS Carpathia fedélzetére, később pedig Kanadába. Lipót azonban áldozatául esett a katasztrófának. Holttestét a Titanic Bus-ról szóló cikkben már említett Mackay-Bennett nevű kanadai hajó vitte Halifax kikötőjébe. Innen szállították át Montréal-ba, hogy eltemethessék: az RMS Titanic egyetlen magyar származású áldozata a Baron de Hirsch temetőben nyugszik.
Ha kíváncsi vagy a teljes történetre, kérlek, olvasd el az Origo Weisz Lipótról szóló beszámolóját!
Ha egymagad szeretnél élmélyedni az RMS Titanic-cal kapcsolatos valamennyi rendelkezésre álló adatban, s érdekelnek a legapróbb részletek is, akkor számodra az Encyclopedia Titanica weboldalt ajánlom böngészésre.
Nem kell semmi rosszra gondolni, ez a busz nem süllyedt el és ez a veszély egyáltalán nem is fenyegeti! 2012. április 15-én volt a 100. évfordulója annak, hogy elsüllyedt az RMS Titanic, brit utasszállító óceánjáró (a jégheggyel április 14-én, nem sokkal éjfél előtt ütközött). Valószínűleg kevesen tudják, hogy Halifax városának (Új-Skócia tartomány fővárosa) kikötőiből útnak induló, majd ide visszatérő két hajó (a Mackay-Bennett és a Minia) az áldozatok közül több, mint 300-t partra hozott, majd közülük 150 elhunytat a város három különböző temetőjében helyeztek örök nyugalomra 1912 május 1. és június 12. között.
mind a jármű, mind a matricák a régmúltat idézik
A szomorú évfordulón, 2012-ben, számos ünnepséget, megemlékezést és kiállítást szerveztek a városban. Ennek keretein belül „öltöztették Titanic-ba”a 18,28 méter hosszú, 2,59 méter széles, 3,65 méter magas Prevost Car H5-60 típusú csuklós távolsági autóbuszt, amelyből 1985 és 1992 között meglehetősen kevés, csak 46 darab készült.
Egyes vélemények szerint azért csak ennyi, mert magasak voltak az üzemeltetési költségek, mások szerint pedig a jármű közepére beépített dízelmotor hozzáférhetősége nehézkes, ezért az alapvető karbantartási feladatok elvégezése igen körülményes: ahogyan a Titanic Bus jelenlegi tulajdonosa fogalmazta: „egy igazi kihívás”.
A harmadik oknak pedig felróhatjuk, hogy a csukló-mechanika meghibásodása esetén annak cseréje kb. 60.000 kanadai dollár, azaz hozzávetőletesen 13.700.000 Ft… volt, még a 80-as évek végén, a 90-es évek elején. Kanadai szemmel nézve ez már akkor is horrorisztikus összeg volt. A rendelkezésre álló információk szerint a Prevost H5-60 újkori vételára a 1985-ben kb. 670.000 CAD volt(kb. 153.111.000 HUF), az inflációt figyelembe véve ma ez kb. 1.287.000 CAD-ot (kb. 293.833.000 HUF) jelentene.
Az autóbuszon az első kettő és az utolsó tengely kormányzott. A V8-as, 12,1 literes, 1.694 Nm nyomatékú, 500 lóerős Detroit Diesel turbódízel motor középen, a második és a harmadik tengely között került elhelyezésre. A fellelhető információk alapján a jármű megengedett legnagyobb össztömege 27,67 tonna(61.000 lbs) volt, a fogyasztása kb. 42-43 liter 100 km-en. Az autóbuszba egy 5 sebességes automata váltót építettek, az utazóközönség számára 68 db ülőhely került kialakításra.
A cikkben szereplő példány, amely a 1001-es sorszámot viseli, 1990-ben készült. A Westours vásárolta meg, majd Seattle-i működését követően a Halifax-i székhelyű Absolute Charters (vagy más néven: Ambassatours) busztársaság tulajdonába került másik hasonló társával együtt.
Az autóbusz gyártója az idén 96 éves, Québec-i székhelyű Prevost Car Inc.(franciául – ejtsd: phré-vú khár), amely vállalat 1995 óta a Volvo Buses tulajdona. 2019-ben a Prevost volt a prémium intercity turista buszok vezető gyártója és a világ vezető gyártója a csúcskategóriás lakóautók és a speciális kialakítású járművek gyártói között.
Miután eme ritkaság számba menő csuklós autóbuszok eladó sorba kerültek, az 1001-t, azaz a Titanic Bus-t egykanadai, hat gyermekes, Alberta-i származású, de ma már a New Brunswick-i Moncton-ban élő házaspár,Joel ésPatty Constable vásárolta meg 2019. októberében Kanada legnépszerűbb apróhirdetési weboldalán 7.000 CAD-ért(kb. 1.590.000 HUF). Kitartó munkával lakóbusszá alakították, meghagyva az előző tulajdonos által felragasztott dekorációkat.
balra az 1006-os, jobbra az 1001-es, a Titanic Bus,
a Constable család kertjében 2019 őszén
Nagy valószínúséggel a Constable család a világon az egyetlen olyan család, akiknek ebből a csukló autóbuszból nem egy, hanem rögtön kettő is áll otthon a kerben: az övék az 1006-os sorszámú is, amelyet alkatrésznek vásároltak meg, ma már üzemképtelen állapotban van.
a 6 gyermekes Constable család, a háttérben a Titanic Bus (fotó: Facebook)
A lakóbusszal Patty, Joel és a gyermekek Kanadában és az Államokban nyaralnak a téli hónapokban. Nem ez az első, több hónapig tartó utazásuk, ezt megelőzően két hasonlót csináltak végig és eme alkalommal valami „igazán nagy és 8 fő számára kényelmes” utazó/lakó járművet szerettek volna találni maguknak.
Pár éve, a második útjukra az alább látható, hagyományos lakóbusszal indultak el, akkor Kanada keleti partvidékéről Floridába utaztak, onnan Kaliforniába mentek. Ezt követően Kanada nyugati részét járták be, majd Kanadán keresztül hazatértek New Brunswick-ba, a két országot 5 hónap járták be.
a 12,2 méter hosszú Gulfstream Tourmaster 40F, Joel-ék második túrájukra ezzel a lakóbusszal mentek, akkor még 5 gyermekkel
Joel az építőiparban dolgozik és az ősztől tavaszig tartó időszakban nincs sok munkájuk, így útra keltek. A költségekről Joel elmondta, hogy az átalakítás nem került sokba, mert azokat jórészt saját maga végezte el. Az utazás során a legnagyobb kiadást a tankolás jelenti: az összesen több ezer liternyi gázolaj nem olcsó mulatság. Lakókocsi parkokban állnak meg 1-2 hetes pihenőkre és szupermarketekben vásárolnak be, nem járnak drága éttermekbe és kihagyják a drága túrista lárványosságokat is.
Több, számukra már szükségtelen tárgyat is eladtak a túrát megelőzően, például Joel egyik munkagépét és a motorkerékpárját is. Ez egy egyszeri kaland a számukra, mert miután véget ér a nyaralás, el fogják adni a Titanic Bus-t. Amely egyébként ahhoz képest, hogy 2020-ban már a 30. évében jár, nagyon jó állapotban van, egy kevés olajfogyasztást leszámítva gyakorlatilag hibátlan. Vásárláskor mind a fékek, mind a 10 darab gumiabroncs remek állapotban volt és van azóta is.
Azon felszerelési tárgyak (ággyá nyitható kanapé, hűtőszekrény, zuhanykabin), amelyek nem fértek be az ajtón, az ablaktáblák kiszerelését követően daru segítségével kerültek be a lakóbuszba.
További információk a Titanic Bus-ról:
a lakóbusz egy csuklós autóbusznak látszó tárgy, amely légfékkel van felszerelve (mint megannyi másik autóbusz és tehergépkocsi), de a jármúkategória besorolása: lakóautó – azaz egy hagyományos (ez Kanadában a „Class 5”) jogosítvány és egy légfék vizsga birtokában bárki által vezethető,
a tetőn 10 db napelem kapott helyet, amely maximum 3.400 W-ot tud szolgáltatni,
24V-os villanytargonca akkumulátor van a buszban, amelynek súlya közel 1.000 kg, a cellák feltöltéséről a buszt hajtó dízelmotor gondoskodik,
ahova egy 9,14 méteres (30 láb hosszú) teherautó befordul, oda a 18,28 méter hosszúságú Titanic Bus is bekanyarodik, mert a három kormányzott tengelynek köszönhetően nagyon fordulékony,
összesen 1.400 liternyi ivóvizet tudnak szállítani, a szennyvíz tartály 705 literes,
a légrugóknak köszönhetően a busz jobb eleje le tud „térdelni”, hogy az első lépcsőfok közelebb kerüljön a talajohoz, ezáltal megkönnyítve a be- és kiszállást,
a standard hasmagasság 25,4 cm, amely szükség esetén (pl. vasúti átjáróban, hogy még véletlen se akadjon fent a lakóbusz), további 10-12 cm-rel növelhető,
buszra és a buszba összesen 8 darab kamera került felszerelésre, a így a jármű teljes környezete megfigyelhető, akár álló helyzetben egy kempingben, akár menet közben, pl. szűk fordulók alkalmával,
a kamerák mellett mikrofonok és hangszórók is beépítésre kerültek, így szükség esetén hallhatói is, hogy mi folyik kint, illetve a vezetőülésből a hangszórókon keresztül ki is lehet szólni,
légkondícionáló és állófűtés is rendelkezésre áll, de van egy zuhanyzókabin, gyári toalett és beépített dupla mosogató is,
valamint egy nagy franciaágy a szülők és emeletes ágyak a gyermekek részére,
egy nagyméretű vetítővászon és egy kivetítő gép is van a buszban, így a házimozizás sem lehetetlen,
asztali számítógép és laptop a tanuláshoz, mivel az iskoláskorú gyermekek házi oktatásban részesülnek,
hangszerek, úgy mint szintetizátor, fuvola, hegedű, gitár, manolin és ukulele,
teljes értékű mosógép és szárítógép, továbbá mindenféle konyhafelszerelés is megtalálható.
így nézett ki a Titanic Bus gyári állapotában
Az alábbi videón az 1006-t tekinthetjük meg, még szolgálati idejében, 2012-ben Halifax-ban. Ma már Joel-ék kertjében pihen, s amikor kell, egyes alkatrészei a Titanic Bus-ban kelrülnek felhasználásra:
Egy részletes Titanic Bus bemutató Joel és családja által:
https://www.youtube.com/watch?v=PbaaTlpL4mM
Ha követni szeretnétek a Constable családot a közösségi médiában, akkor
(illusztráció: 
piros csillag: Halifax, NS
Az RMS Carpathia, amely elsőként vett részt a hajótöröttek mentésében.
az RMS Titanic Southampton kikötőjéből
Az RMS Titanic útvonala
mind a jármű, mind a matricák a régmúltat idézik
balra az 1006-os, jobbra az 1001-es, a Titanic Bus,
a 6 gyermekes Constable család, a háttérben a Titanic Bus
a 12,2 méter hosszú Gulfstream Tourmaster 40F,
így nézett ki a Titanic Bus gyári állapotában