Mélységes Döbbenet!

Nem szeretem, amikor az előre eltervezett ütemtervemet felborítja egy váratlan esemény. Mi ennek az oka? A legtöbbször az, hogy ami a terveimtől eltérít, az nem egy, az arcomra mosolyt csaló, lelkemet büszkeséggel elöntő esemény! Hanem jellemzően egy olyan, aminek kövezkeztében vagy nagyon elszomorodom és ez napokig nyomot hagy az általános hangulatomon, vagy azonnal elönti a lila gőz az agyamat és fel tudnék robbanni a dühtől! Mivel szerdán már alaposan kimérgelődtem magam, a mai napra csak a mélységes döbbenet maradt bennem. Próbálom értelmezni a történteket, de nem megy. Talán ti, Kedves Hallgatóink és Olvasóink, tudtok nekem segíteni.
(nyitókép: www_slon_pics / Pixabay)

Európa.

Magyarország.

2020.

A hír szent, a vélemény szabad!

Volt.

Május második hetének elején a Magyar Rendőrség előállított és kihallgatott két magyar állampolgárt, mert Ők ketten egy nyílt internetes felületen (jelen esetben a saját személyes Facebook-profiljuk oldalán) mások által is elérhető bejegyzésekben megosztották magánvéleményüket (kormány-kritikát fogalmaztak meg), közzétettek mások által már korábban nyilvánosságra hozott, máshol is elérhető információkat a magyar egészségüggyel, kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban (krónikus, kórházi ápolásra szoruló beteg embereket dobtak ki, zavartak haza magyar kórházakból). A rendelkezésre álló információk alapján az egyikük ellen az eljárás továbbra is folyamatban van.

Végtelenül elkeserítő, vérforralóan bosszantó,
hogy ez Magyarországon megtörténhetett!

Az elmúlt közel 1 napot azzal töltöttem, hogy több száz kommentet elolvastam ezzel a két ügyhöz kapcsolódóan a közösségi oldalakon. Többen úgy fogalmaznak, hogy:

  • legutoljára ilyenre az 50-es években volt példa, csak akkor nem a Rendőrség, hanem az ÁVO legényei rúgták rá az ajtót az ártatlanokra az éjszaka közepén.
  • Mások szerint a III. Birodalom működött hasonló módon a 30-as évek második felében… azt meg mindenki tudja, hogy a II. Világháború hogyan ért véget.
  • Egyes kommentelők Észak-Koreához hasonlítják a magyarországon kialakult helyzetet. Valaki szerint pedig Magyarországnak ezek után nem az Európai Unióban lenne a helye, hanem egyesülnie kellene Kínával, mert ott szokás ehhez hasonló megfélemlítő hatósági intézkedésekkel megfélemlíteni azokat, akik nem a pártállami propaganda által napi szinten sulykolt információkat mantrázzák, hanem önálló, esetenként rendszerkritikus gondolatokat mernek megfogalmazni.

.

silence_shut_up_censorship_640(fotó: Gerd Altmann / Pixabay)

Azon gondolkodom, vajon hogyan jutott idáig az ország? Hogyan fajulhattak el ennyire a dolgok? Mi történt azzal a demokráciával, amire annyian vágytak 1989/90-ben? Hogyan sikerült magyar igazságszolgáltatásnak két lábbal a disznótrágyába taposnia a nagyra becsült és nélkülözhetetlen európai értékeket? Mi végre volt jó ez a hatósági színjáték?

Kezdésnek itt a szerencsi esetként ismert hatósági melléfogás, ahol egy 64 éves férfit, a szegi Kusinszki  Andrást vittek be a rendőrök kihallgatásra. Ezzel párhuzamosan, természetesen, házkutatást is tartottak nála és lefoglalták számítógépét.

“Mélységes Döbbenet!” bővebben

Az Egyesült Királyság Nélküli Unió

Boris Johnson, az Egyesült Királyság miniszterelnöke, a brit Konzervatív Párt elnöke véghez vitte mesterterve első lépését: február 1-től az Egyesült Királyság már nem tagja az Európai Uniónak. Ennek eléréséhez körül-belül 3,5 évre volt szüksége: 2016. június 23-án volt az a népszavazás, ahol a britek 51.89% / 48.11% eredménnyel az Unióból való távozás mellett tették le a voksukat. Amit eddig láttunk és hallottunk még csak az első felvonás volt, az egyezkedés, az adminisztratív munka és – szerintünk az igazi fejfájás és a kellemetlen meglepetések időszaka – még csak most következik.

 

boris_johnson_uk_brexit_20203 éve még nem akart miniszterelnök lenni, most pedig
ebben a pozícióban teljesítette legnagyobb politikai ígéretét

 

Nem csak a politikusok számára, hanem az angol, az észak-ír, a skót és a Wales-i állampolgárok számára is. Leginkább talán azok érzik mostantól rosszul magukat szülőföldjükön, akik az EU tagjaként szerették volna megtartani az Egyesült Királyságot. De ne feledkezzünk meg azon több ezer, tízezer külföldi munkavállalóról, bevándorlóról sem, akiknek helyzete, státusza még nem rendezett, nem biztosított az Egyesült Királyságban, elképzelhető, hogy rájuk is nehezebb idők várnak majd.

És az egészben talán ez a legrosszabb: a bizonytalanság. Mert, mint írtam, az egyeztetések még csak most kezdődnek és azok pozitív, egyes személyek számára kedvező végkimenetele egyáltalán nem vehető biztosra. Elméletileg december 31-ig, az úgy nevezett “átmeneti időszakban” kellene minden egyes kérdésben megegyezni a két oldalnak egymással: de ahogy azt láthattuk az elmúlt 3,5 évben, nem mentek egyszerűen, azaz gyorsan és hatékonyan az egyes tárgyalások sem az Unióval, sem pedig a Brit Parlamentben a különböző politikusok és politikai pártok között – miért lenne pont mostantól más a helyzet? “Az Egyesült Királyság Nélküli Unió” bővebben