Kofola

Ugye, hogy milyen gyorsan repül az idő? Tavaly októberben harangoztam be a kóstolást (lásd Twitter) és hát nagyon gyorsan eltelt ez a 11 hónap. Nektek is? Nem titok, több cikk is áll itt a szerveren, vázlat formájában elmentve, a fotók meg feldolgozásra várva ülnek az SSD-n a MacBook-ban.

Szóval a Kofoláról először 2019. Szeptemberében hallottam, ekkor meséltek róla a fiúk, Tomi és Laci (Végtelenség Fiai podcast, #26. epizód). Aztán 2020. Októberében találtam rá egy palack Kofolára az egyik európai termékeket forgalmazó Calgary-i üzletben.

A Kofola magányosan állt a polcon.
fotó: Lázadó

És amikor megláttam a polcon, akkor eszembe jutottak a podkasztban hallottak. S mivel nálunk minden is kontent, ezért arra gondoltam, hogy a többi íz-teszt/termék próba után erről is írni fogok.

És jobb későn, mint soha. Szerintetek is?

Árazás: a 2.59 CAD-ot (1.73 EUR, vagy 606 HUF, plusz az 5% ÁFA) nem gondolom drágának, mert a 2L-es Pepsi/Coca-Cola termékek 1.97-ért, a 2,5L-es Meggy márka és a SIÓ gyümölcslevek meg 4 CAD környékén vásárolhatók meg. De Lator már talált 2L-es Lipton jegesteát is, 4 CAD feletti áron… Viszonyítási alapként álljon itt a minimál órabér, amely Alberta-ban br. 15 CAD.

Három fő kategória létezik számomra: az első, ahova a Dr. Pepper is (ami NEM KÓLA!!!!) bekerült vagy 10 éve, amikor először találkoztam vele -, az egyértelműen az “Ez tetszik!” kategória. A másodikban vannak azok, amelyeket nem keresek szándékosan és nem vásárolok meg rendszeresen, de ha éppen szembe jön (pl. vendégségben, vagy céges meetingen), akkor megiszom, mert annyira azért nem rossz, de nem is jó az ízvilága. Például ilyen az észak-amerikában népszerű gyökér sör.

És a harmadik kategória azoké a termékeké, amelyeknek ízvilága egyáltalán nem kedvemre való. Előre persze senki sem tudja, hogy mondjuk az összetevők, az illata és színe alapján ízleni fog-e neki adott élet, vagy ital? És azért illik mindent legalább egyszer megkóstolni, hogy legyen saját tapasztalat, s ne csak mások elbeszélései alapján kelljen véleményt formálni.

A Kofola próbája: a kóstolás.
fotó: Lázadó

Ez nem rétestészta, hanem Kofola, ezért nem nyújtom hosszúra. A Kofola nálam az ihatatlan, tehát a harmadik kategóriába tartozik. Két pohár után is meghatározhatatlan az ízvilága. De ami a legelrettentőbb, az utóíz, amit az utolsó korty utáni másodpercekben tapasztaltam.

Brrr.

Mondhatnám, hogy egynek jó volt, de nem! Nem volt jó. Borzalmas volt.

A Kofola emléke homályba vész majd…
fotó: Lázadó

Míg mondjuk egy Dr. Pepper-nél ott van a kellemes mandulás utóíz (aki a marcipánt szereti, rossz podcaster nem lehet!), addig itt egy kaotikus mesterséges aroma-áradattal állok szemben, amiből egyetlen ízt sem tudok elkülöníteni és nevén nevezni. Tudom, van benne sok-sok gyülmölcs, meg karamell… de ezeket vagy én nem éreztem, vagy túl sok az íz és nemhogy erősítenék egymást, hanem pont ellenkezőleg… az az ebben az esetben nekem a kevesebb többet adott volna.

Nem véletlenül átválkodott a polcon, távolságot tartva mindenkitől.
Balra a lengyel Tymbark gyümölcslevek, jobbra az orosz alk. ment. Baltika sörök.
fotó: Lázadó

Természetesen, nem akarok senkit sem lebeszélni arról, hogy megkóstolja a Kofola-t. Kóstoljátok meg! Aztán mondjátok el, milyen volt?

Nagyon nem vagyunk egyformák, simán előfordulhat, hogy neked ízleni fog és az egyik kedvenc üdítőddé válik majd.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!

– Lázadó


nyitókép: Lázadó