Mélységes Döbbenet – Második Felvonás!

Elkezdődött a tragikomédia második felvonása. A színpadon a szerepét erősen túl játszó Magyar Rendőrség, a nézőtéren az adófizető állampolgárok. Az előadás, talán mondanom se kell, lebilincselő: a gyenge alakítást kifütyülni csak rabosítás ténye mellett lehetséges. A súgó (belügyminisztérium) és a rendező (igazságügyi miniszter) úgy irányítja a színészeit (közrendőrök), mintha azok dróton rángatott fabábúk lennének. Pedig, legalább is elméletileg, hús-vér emberekről van szó, akik önálló tudattal és józan ítélőképességgel rendelkeznek.
(nyitókép: John Ondreasz / Pixabay)

.

A Magyar Rendőrség 2020. évi teljesítménye már a mi „fullba nyomta a kretént” rovatunkba sem fér bele: azon jóval túlmutat. Aki rendszeres hallgatója podkasztunknak, az tudja, hogy ebbe a rovatunkba csak azok a cégek, magánszemélyek, szervezetek kerülhetnek be, akik világra szóló böszmeséget, szánni való ostobaságot, vérlázító aljasságot, orbitális hülyeséget követtek el mások kárára.

Félre értés ne essék: nem én keresem a lehetőséget arra, hogy a nyelvem (billentyűzetem) köszörüljem a Magyar Rendőrségen – épp ellenkezőleg! Ők azok, akik tátott szájjal, meztelen fenékkel rohannak be újra és újra abba a bizonyos, férfi nemiszervekből álló erdőbe!

Ha valamihez értek az IT mellett, akkor az a kommunikáció, a PR, azaz a Public Relations, magyarul közönségkapcsolatok, amely „tevékenység tervszerű és tartós erőfeszítés azért, hogy egy szervezet és környezete között a vélemény és a viselkedés befolyásolásával hosszútávon kölcsönös megértést, jóakaratot és támogatást építsen és tartson fenn.” – írja a Magyar Public Relations Szövetség.

police_murder_potatoes(fotó: Alexas_Fotos / Pixabay)

Nem csak az ország, hanem az univerzum szégyene, hogy egy nemzetközi botrányt kiváltó esetet, a szólásszabadság sárba tiprásának a nyomait a hatóság megpróbálja nyom nélkül eltüntetni! Kommunikációs oldalról, a Magyar Rendőrség lakossági megítélésének a legkevésbé sem tesz jót ez a fajta ügymenet: csak arról beszélünk, amire büszkék vagyunk, a hibáinkat pedig erőnek erejével megpróbáljuk meg nem történtté tenni. Nem elég, hogy ők maguk is rémhírt terjesztenek, szándékosan megtévesztve ezzel a magyar lakosságot, még szörnyen képmutatók is.

De miért is?

„Mélységes Döbbenet – Második Felvonás!” bővebben

Lefelé A Lejtőn

Magyarország eredményei nem mutatnak jól a Freedom House 2020-as elemezésben (sem). Az elmúlt 10 évet felölelő jelentésben az egykori szocialista és a szovjet utódállamokat vizsgálták meg a Freedom House-nál (FH). A kormány intézkedéseinek következtében Magyarországnak sikerült a FH-nál negatív rekordot felállítania: a demokratikus alapelvek alkalmazásában még soha, egyetlen másik országnak sem sikerült ilyen hatalmas mértékű negatív irányú változást produkálnia.
(nyitókép: lmaresz /Pixabay)

A 2000-es évek elején, amikor az újságíró szakma alapjait sajátítottuk el az egyetemen, igazi újságíróktól, a szakma ördögeitől, ismert rádiós és televíziós riporterektől, szerkesztőktől, mi még úgy tanultuk, hogy „a hír szent, a vélemény szabad”. 2020 májusára már csak annyi maradhatott, hogy: „a téma az utcán hever”. A mai nap tehát az alábbi témába botlottam bele.

A Freedom House elemzését a négy-négy-négy közölte le elsőként a magyar hírportálok közül, egyes bekezdéseket tőlük emeltem át (nagyon köszönjük!). Például ezt is: „A Freedom House egy amerikai központú nonprofit szervezet. A jelentés a USAID, vagyis az amerikai nemzetközi segélyezési hivatal támogatásából valósult meg.”

Ahogyan az alábbi grafikonon látható, a viszgált szempontok alapján a maximálisan elérhető 7 pontból hazánk 2010-ben még 5.61 pontot kapott, 10 évvel később már csak 3,96-ot érdemelt ki. Azaz a szilárd demokratikus országok csoportjából Magyarország folyamtos zuhanó repülést produkálva lesüllyedt a hibrid rezsimek közé.

freedom_house_democratic_decline_hungary_2020a képre kattinva a grafikon
eredeti méretben
lesz látható

.

De milyen az a hibrid rezsim? Olyan államok, ahol „tartanak ugyan választásokat, de törékenyek a demokratikus intézmények, és alapvető kihívások elé állítják a politikai és polgári szabadságjogokat”fogalmazza meg a 444.hu.

A legjobb példa erre az a két eset, amely 24 óra leforgása alatt történt meg 2020. májusában: magyar állampolgárok az interneten megosztott magánvéleményeik miatt kerültek hatósági eljárás alá: otthonaikból megbilincselve rendőrségi kihallgatásra vitték el őket. Az ingatlanokban házkutatást tartottak, a számítás-technikai és mobilkommunikációs eszközeiket pedig lefoglalták.

„Lefelé A Lejtőn” bővebben

Mélységes Döbbenet!

Nem szeretem, amikor az előre eltervezett ütemtervemet felborítja egy váratlan esemény. Mi ennek az oka? A legtöbbször az, hogy ami a terveimtől eltérít, az nem egy, az arcomra mosolyt csaló, lelkemet büszkeséggel elöntő esemény! Hanem jellemzően egy olyan, aminek kövezkeztében vagy nagyon elszomorodom és ez napokig nyomot hagy az általános hangulatomon, vagy azonnal elönti a lila gőz az agyamat és fel tudnék robbanni a dühtől! Mivel szerdán már alaposan kimérgelődtem magam, a mai napra csak a mélységes döbbenet maradt bennem. Próbálom értelmezni a történteket, de nem megy. Talán ti, Kedves Hallgatóink és Olvasóink, tudtok nekem segíteni.
(nyitókép: www_slon_pics / Pixabay)

Európa.

Magyarország.

2020.

A hír szent, a vélemény szabad!

Volt.

Május második hetének elején a Magyar Rendőrség előállított és kihallgatott két magyar állampolgárt, mert Ők ketten egy nyílt internetes felületen (jelen esetben a saját személyes Facebook-profiljuk oldalán) mások által is elérhető bejegyzésekben megosztották magánvéleményüket (kormány-kritikát fogalmaztak meg), közzétettek mások által már korábban nyilvánosságra hozott, máshol is elérhető információkat a magyar egészségüggyel, kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban (krónikus, kórházi ápolásra szoruló beteg embereket dobtak ki, zavartak haza magyar kórházakból). A rendelkezésre álló információk alapján az egyikük ellen az eljárás továbbra is folyamatban van.

Végtelenül elkeserítő, vérforralóan bosszantó,
hogy ez Magyarországon megtörténhetett!

Az elmúlt közel 1 napot azzal töltöttem, hogy több száz kommentet elolvastam ezzel a két ügyhöz kapcsolódóan a közösségi oldalakon. Többen úgy fogalmaznak, hogy:

  • legutoljára ilyenre az 50-es években volt példa, csak akkor nem a Rendőrség, hanem az ÁVO legényei rúgták rá az ajtót az ártatlanokra az éjszaka közepén.
  • Mások szerint a III. Birodalom működött hasonló módon a 30-as évek második felében… azt meg mindenki tudja, hogy a II. Világháború hogyan ért véget.
  • Egyes kommentelők Észak-Koreához hasonlítják a magyarországon kialakult helyzetet. Valaki szerint pedig Magyarországnak ezek után nem az Európai Unióban lenne a helye, hanem egyesülnie kellene Kínával, mert ott szokás ehhez hasonló megfélemlítő hatósági intézkedésekkel megfélemlíteni azokat, akik nem a pártállami propaganda által napi szinten sulykolt információkat mantrázzák, hanem önálló, esetenként rendszerkritikus gondolatokat mernek megfogalmazni.

.

silence_shut_up_censorship_640(fotó: Gerd Altmann / Pixabay)

Azon gondolkodom, vajon hogyan jutott idáig az ország? Hogyan fajulhattak el ennyire a dolgok? Mi történt azzal a demokráciával, amire annyian vágytak 1989/90-ben? Hogyan sikerült magyar igazságszolgáltatásnak két lábbal a disznótrágyába taposnia a nagyra becsült és nélkülözhetetlen európai értékeket? Mi végre volt jó ez a hatósági színjáték?

Kezdésnek itt a szerencsi esetként ismert hatósági melléfogás, ahol egy 64 éves férfit, a szegi Kusinszki  Andrást vittek be a rendőrök kihallgatásra. Ezzel párhuzamosan, természetesen, házkutatást is tartottak nála és lefoglalták számítógépét.

„Mélységes Döbbenet!” bővebben

Az Egyesült Királyság Nélküli Unió

Boris Johnson, az Egyesült Királyság miniszterelnöke, a brit Konzervatív Párt elnöke véghez vitte mesterterve első lépését: február 1-től az Egyesült Királyság már nem tagja az Európai Uniónak. Ennek eléréséhez körül-belül 3,5 évre volt szüksége: 2016. június 23-án volt az a népszavazás, ahol a britek 51.89% / 48.11% eredménnyel az Unióból való távozás mellett tették le a voksukat. Amit eddig láttunk és hallottunk még csak az első felvonás volt, az egyezkedés, az adminisztratív munka és – szerintünk az igazi fejfájás és a kellemetlen meglepetések időszaka – még csak most következik.

 

boris_johnson_uk_brexit_20203 éve még nem akart miniszterelnök lenni, most pedig
ebben a pozícióban teljesítette legnagyobb politikai ígéretét

 

Nem csak a politikusok számára, hanem az angol, az észak-ír, a skót és a Wales-i állampolgárok számára is. Leginkább talán azok érzik mostantól rosszul magukat szülőföldjükön, akik az EU tagjaként szerették volna megtartani az Egyesült Királyságot. De ne feledkezzünk meg azon több ezer, tízezer külföldi munkavállalóról, bevándorlóról sem, akiknek helyzete, státusza még nem rendezett, nem biztosított az Egyesült Királyságban, elképzelhető, hogy rájuk is nehezebb idők várnak majd.

És az egészben talán ez a legrosszabb: a bizonytalanság. Mert, mint írtam, az egyeztetések még csak most kezdődnek és azok pozitív, egyes személyek számára kedvező végkimenetele egyáltalán nem vehető biztosra. Elméletileg december 31-ig, az úgy nevezett „átmeneti időszakban” kellene minden egyes kérdésben megegyezni a két oldalnak egymással: de ahogy azt láthattuk az elmúlt 3,5 évben, nem mentek egyszerűen, azaz gyorsan és hatékonyan az egyes tárgyalások sem az Unióval, sem pedig a Brit Parlamentben a különböző politikusok és politikai pártok között – miért lenne pont mostantól más a helyzet? „Az Egyesült Királyság Nélküli Unió” bővebben