Egy Családi Tragédia És A Tragikus Újságírói Színvonal

Mit szólnál hozzá, ha neves külföldi írók műveit úgy fordítanák le magyarra, hogy a regényből, a novellás kötetből, az elbeszélésből itt-ott kimarad 1-2 oldal, néha rosszul fordítanak le szavakat és az utolsó fejezet meg egy az egyben hiányzik.
Ma az újságírás pont így működik.
És ez nagyon bánt.

Egyrészt, mert nekik ez a munkájuk, ők ezért pénzt kapnak: korábban a hirdetőktől, most már inkább az olvasóktól előfizetőiktől. Ezért aztán még alaposabb munkát kellene végezniük, nem a mennyiségre, hanem a minőségre, a hitelességre kellene koncentrálniuk. Harmadrészt: ezt tanultam, s bár nekem csak a hobbim ma már, de még tudom, hogy hogyan kellene ennek működnie, hogy melyek a szakmai követelmények, amelyeknek minden esetben meg kellene felelni.

Ami ez alkalommal kicsapta a biztosítékot, az nem 100%-ban Boros Juli, a 444.hu újságírójának a hibája: a cikk, amelyet egy brit laptól vett át, itt olvasható. Neki csak 25% róható fel, a maradék 75%-ot nem más hozta össze, mint a 201 éve(!!) alapított brit The Guardian egyik szabadúszó, világlátott és elméletben még tehetséges fotóriportere, újságírója, Leyland Cecco.

Azon már nem lepődöm meg, hogy egy-egy kanadai, amerikai hír 3-5 nap késéssel jelenik meg magyar hírportálokon.

Még 2022-ben is napokba telik, amíg az észak-amerikai napilapok légipostával megérkeznek a budapesti szerkesztőségekbe.

És persze még az is sok idő, amíg átnézik az újságokat, kiválasztják a hírt, majd a szerkesztőségi munkatárs odaadja a lapot Mancikának szkennelésre, hogy a papíralapú újságcikkből digitális karakterek legyenek. Aztán a Főszerk. által kijelölt gyakornok/újságíró ügyesen másol-beilleszt a Google Fordítóba, majd végül lefuttatva rajta a helyesírás ellenörzőt jó pár nappal a történések után ki is kerülhet a cikk a főoldalra.

Aaand job done.

A családi tragédia

November 15.-nek délutánján súlyos személyi sérülésekkel járó autóbaleset történt Calgary-tól észak-nyugatra, Airdrie-től nyugatra, a Big Hill Springs úton a Hill Spring rét utcájának kereszteződése közelében, ahol 2 személygépjármű frontálisan ütközött. A mentők két súlyosan és egy könnyebben sérült személyt láttak el a helyszínen.

Lokáció, lokáció, lokáció!
Pirossal jelölve a baleset helyszíne, attól keletre Airdrie,
dél-keletre Caglary városa Alberta tartományban.

Nem fogom az egész angol nyelvű cikkeket – amelyeket forrásként használtam -, lefordítani magyarra, hogy a T. Olvasó T. Előfizető teljes körű tájékoztatást kapjon, hogy megtudhassa, mi is történt PONTOSAN?!

Csak hiánypótlást és helyesbítéseket fogok listázni a lentiekben.

Lássuk a részleteket:

A Folytatáshoz Kérlek, Kattints Ide!

Magyar Társadalom, Én Nem Szeretlek! (Frissítve!)

Egyetlen egy közösségi média poszt megmutatja, hogy milyen a mentális állapota a magyar állampolgárok egy részének: súlyosan sérült. És ez most nem a hungarista komment-jugend, ezek itt az átlag kommentelők, a hétköznapi Facebook felhasználók. Annak is a legalja, akiknek egyáltalán nem számít egy embertársunk halála, mert még abból is viccet lehet csinálni.

A cikk az eje.hu (a legnagyobb és leglátogatottabb ejtőernyőzéssel foglalkozó magyar weboldal) észrevételei alapján frissítésre került! Köszönjük a segítséget!

Felhívnám a figyelmet arra, hogy a baleset részleteiről – mert a SSP (a helyi rendőrség) nem bűncselekmény (szándékos emberölés) gyanújával indította meg a nyomozást -, még valójában alig tudunk valamit. Annyi bizonyos, hogy egy olyan tragédia történt ezzel a kanadai lánnyal, amely – sajnálatos módon – időről időre megtörténik az ugrókkal.

A híradások alapján annyit tudunk, hogy Tanya Pardazi ugrásával valami gond adódott és a főernyő kinyitása után a lány gyors pörgésbe kezdett – azaz nem csak az ejtőernyő maga, hanem az ernyővel együtt az ugró is kontrollálatlan forgásba került.

Kijönni egy ilyen nagysebességű pörgésből – lásd az alább beillesztett videót -, egyáltalán nem könnyű, sokkal inkább kemény szellemi és fizikai erőnlét szükségeltetik hozzá – szóval qrvára nem érdemes a fotelben ülve okoskodni!

Alapozzuk meg tudásunkat!

Mielőtt megnéznéd az alábbi videót, ne felejtsd el, hogy:

  • a szabadon eső test által megtett út egyenesen arányos az indulásától eltelt idő négyzetével, és
  • a földi nehézségi gyorsulás átlagosan 9,81 m/s2, vagy 32,2 láb/s2 – ha a közegellenállás elhanyagolható!

Aki elidőzne egy kicsit a fizikai és matematikai részletekben, az kérem, kattintson ide!

Facebook kaptuk az alábbi kiegészítő információkat az Ejtőernyőzés csapatától, amelyeket nagyon szépen köszönök:

„Gravitációs gyorsító erő és a légellenállásból fakadó erő hat egymásra. Kb. 10-12 másodpercnél éri el az ugró a kritikus sebességet, amikor már nem gyorsul tovább, állandó sebességgel zuhan, ha nem változtat a testhelyzetén.
Hason zuhanva (box testtartás, minden hol derékszögek a testen, klasszikus testhelyzet) az ugró kb. 50 m/s kritikus sebességgel zuhan, ami kb. 180 km/h sebesség.”

eje.hu

A cikk egy klikkelés után folytatódik!

A Nők Ellen Elkövetett Erőszakról Énekelni Jó?! (18+)

Még él bennem a társadalomba vetett hit, miszerint van egy minimum szint, amelytől minden jóérzésű emberi lény, társadalmunk valamennyi tagja, igyekszik pozitív irányba eltávolodni. Aztán mindig történik valami, mindig jön valaki, aki rádöbbent, hogy mindig van egy picit lejebb, hogy mindig van lehetőség még mélyebbre süllyedni a mocsokba. Ezt most a második vonalas kormányzati szócsőként is funkcionáló tv2-nek sikerült elkövetnie.

Szerintem már vagy 10 éve is annak, amikor utoljára láttam zenés-táncos tehetségkutató műsort, vagy bármilyen másik, éneklős-táncolós show-műsort megnéztem a televízióban. Ahogyan már korábban írtam ennek a blognak a hasábajai: Magyarországnak nincs ennyi tehetsége és nincs is szüksége ennyi tehetségre! (Az Eurovíziós Dalfesztivál a műfaj legalja! Részemről ott eddig egyetlen értékelhető produktum született, az is 14 évvel ezelőtt. Ez a 2006-os nyertes dal volt: Lordi – Hard Rock Hallelujah)

Mivel nem követtem ezeket a műsorokat és nem követem őket most sem, ezért ha valami kirívó dolog történik egy ilyen show-músor keretein belül, azokról csak hír formájában értesülök (Telex, index, 24, stb.), azaz megesik, hogy pár napos/hetes késéssel jutnak el hozzám az információk.

Milanovich Dominika Nemierőszak-dalt énekelni mekkora party, öcsém! A Sztárban sztár adásáról c. véleménycikke csak 1 napos volt, amikor rátaláltam a Dívány oldalán. Nem idézem be a cikket egy az egyben, bár kétségtelen, hogy megérdemelné! A lényeg annyi, hogy a Sztárban sztár produkcióban sikerült fullba nyomni a kretént, gyakorlatilag az egész stábnak.

„A Nők Ellen Elkövetett Erőszakról Énekelni Jó?! (18+)” bővebben

Nem Kell Feladnod!

Warren Schlosser, az akkor 47 éves, teljesen átlagos Alberta-i lakos 2006-ban súlyos közlekedési balesetet szenvedett. Egy kamionban utasként tartózkodott, amikor megtörtént a baj, amelynek következtében Warren a hátralévő életére kereskesszékbe kényszerült. Warren idő közben felépült és ha testileg nem is, lélekben talpra állt. Például az Alberta-i havat messzire elkerülve 2009 óta minden telet a mexikói Mazatlán-ban, a napsütötte tengerparton tölt. Warren 56 évesen, teljesen átlagos Alberta-i lakosként, 2015-2016. fordulójának környékén kitervelt valami igazán rendkívülit.
(fotók: Wheelchair Warren hivatalos weboldala és Facebook oldala)

 

wheelchair_warren_001.jpgismerkedjetek meg Warren-nel
és a 2019. februári alomból érkezett Luna-val,
(készült: 2019. április, Alberta, Kanada)

 

Itt van ez a történet, amit már megírhattam volna 3 hónappal ezelőtt is. De egyfelől, ha emlékezetem nem csal, csak valamikor szeptemberben jött velem szembe Warren weboldalának címe egy benzinkúton, másfelől pedig talán jobb, hogy most írok róla, amikor a vállalásának a felén már javában túl van.

A hírek az utóbbi időben azzal is foglalkoznak több minden más mellett, hogy az X, vagy az Y autógyártó önvezető autója milyen útvonalat járt be a számítógép által irányítva, emberi beavatkozás nélkül. Vagy éppen pont arról számolnak be, hogy az emberi beavatkozás hiányában milyen balesetet szenvedett az adott önvezető jármű. Amely a létező legmodernebb technikával van felszerelve, amely sok száz mérnök és szakember munkájának, a sok éves fejlesztésnek az eredménye.

Aztán van itt valaki Alberta-ban, aki egymaga fogott hozzá titánium vázas járművének, egy kerekesszéknek az átépítéséhez, hogy annak segítségével figyelemfelhívást tudjon végezni 3 országon és több hónapon át, s mindeközben még jótékonysáig gyűjtést is végezzen.

wheelchair_warren_wide_loads_truckers.jpgWarren külön köszönetet mond a kamionsofőröknek,
amiért azok a lehető legnagyobb oldaltávolságot hagyva,
a maximális figyelemmel közelítik meg
és
kerülik ki őt 3 országot felölelő túrája során!

 

Nem állnak mögötte szponzorok, nem állnak mögötte lelkes adományozók, mindent önerőből csinált és csinál. Az önerőt pedig úgy kell érteni, hogy a kerekesszékét saját maga hajtja végig a több, mint 5000 km-en, semmiféle kiegészítő segédhajtást (pl. villanymotor) nem épített be és nem használ fel ilyet a későbbiekben sem!

Egy Washington állam-beli (USA) szabadúszó író, Jed Vaughn utazik vele, aki a saját lakókocsiját vezeti, valamint Ő dokumentálja a túrát és várhatóan egy könyv is születni fog ebből a közös kalandból.

Warren az elmúlt 3 és fél évet tervezéssel és szervezéssel töltötte, hogy aztán végül 2019. július 1-én, Kanada 152. születésnapján útnak indulhasson. Amíg mi aznap családi pikniket tartottunk, Warren és Jed útnak indultak Calgary (Alberta, Kanada) városából a körül-belül 5200 km hosszúságúra tervezett nemzetközi túrájukra a Sinaloa állam-beli (Mexikói Egyesült Államok) Mazatlán városába.

wheelchair_warren_map_of_trek.jpgCalgary –> Mazatlán: az 5200 km hosszúságú
túra tervezett útvonala, amely matricaként
látható Jed lakóautójának oldalán

 

Warren a saját (kissé átalakított) kerekesszékében, 5+sok keréken gördülve, 2 kisebb kerékpárokhoz használatos utánfutót húzva indult uticélja felé. Gondoljunk bele: 5200 km-t autóval megtenni nem könnyű, sokkal inkább fárasztó (pl. egy Nyíregyháza – Le Mans (Franciaország) oda-vissza is csak 3.830 km), kerékpáron tekerve egyenesen kihívás, kerekesszékben ülve pedig … már-már lehetetlen vállalkozásnak tűnik.

Nekünk, egyszerű halandóknak. De nem Warren-nek!

wheelchair_warren_002.jpgWarren és jármű-szerelvénye, ölében Luna-val,
az indulás előtti napon, június 30-án valahol Calgary-ban

 

Jed, a Spokane-ből származó író pedig Jed lakókocsijával kiséri a legkevésbé sem mindennapi kalandra vállalkozó Warren-t és annak 2 kiskedvencét: Taquito-t, a cicát és a már bemutatott Luna-t, a pár hónapos kiskutyát, aki az eltelt hónapok alatt szépen megnőtt.

wheelchair_warren_taquito_cat_&_luna_dog.jpgTaquito és Luna, jó megférnek egymás mellett,
itt éppen közösen heverésznek
a lakóautóban egy pihenő alkalmával

 

A napközbeni pihenőket és az éjszakákat Jed lakóautójában töltik valamelyik lakóautó parkban állomásozva, s ha Luna éppen nem Warren mellett, előtt, után sétál pórázon vezetve, akkor ő is a lakóautóban utazik Jed-del és Taquito-val. Természetesen Warren-nek az eltökéltsége mellett szüksége van nem kevés kalóriára is, ezért jó kanadaihoz méltóan rendszeresen előkerül a grillsütő (angolul: barbecue, vagy BBQ).

wheelchair_warren_picnic_july30.jpgkészül az ebéd a Saskatchewan-i
Wilcox falvacska közelében

 

Ezzel a több hónapig tartó, több ezer kilométeres nemzetközi túrával Warren arra akarja a figyelmet felhívni, hogy a fogyatékkal élő emberek csodálatos dolgokat tudnak elérni, túl tudnak lépni korlátjaikon, valamint produktív és jelentőségteljes módon lehetnek részesei egy közösségnek, illetve az egész társadalomnak. Warren úgy tapasztalja, hogy a hozzá hasonló helyzetben lévő emberek egyszerűen feladják…

Warren üzenete a számukra: NEM KELL FELADNOD!

A túra első 4 napján Calgary-ból Bassano településig jutott kerekesszékével, azaz kb. 140 km-t tett meg, napi átlaga tehát kb. 35 km volt:

wheelchair_warren_003.jpgWarren július 2-án, az túra második napján,
kelet felé haladva valahol a 22X,
vagy 901-es országúton Alberta-ban

 

De Warren és a társául szegődött Jed nem csak a fogyatékkal élő emberekre történő figyelemfelhívási célzattal teszi meg ezt a hosszú utat, hanem adományokat is gyűjtenek 6 non-profit szervezet számára: Cmngd Linens (Calgary, Alberta, Kanada), STARS ambulance (Calgary, Alberta, Kanada) a Facebook oldaluk itt érhető el, American Cancer Society (USA), American Wheelchair Foundation (USA), Immaculada (Mazatlán, Sinaola, Mexikó), SPCA Pet Rescue (Mazatlán, Sinaola, Mexikó).

Warren augusztus 6-án, túrájának 36. napján, közel 980 km-rel a háta mögött gördült át a Kanada-USA határon, hogy augusztus 7-én az Észak-Dakota állam beli Lignite településen éjszakázhassanak.

wheelchair_warren_day_039.png

Az azóta eltelt időben Warren töretlenül haladt és halad továbbra is célja felé. Az útvonalban az előre eltervezettekhez képest jelentősebb változások történtek, legalább is erre tudok következtetni a Google Maps térképen kirajzolt útvonal és a fentebb beillesztett, egyébként Jed lakóautójának oldalára ragasztott térkép összehasonlítása alapján.

wheelchair_warren_day_111.pnga túra 111. napján, október 19-én hagyták el
az Arizona-i Willcox egyik lakóautó parkját

 

Az eredeti tervek szerint Kansas City-t, Oklahoma City-t, Dallas-t és San Antonio-t érintve észak-keleti irányból, a határt a Texas-i Laredo-nál átlépve haladtak volna tovább Mexikóban. Hogy miért változott az útvonal, arra vonatkozó információt nem találtam sem a saját weboldalán, sem a Facebook-os bejegyzései között.

Az Arizonia-i Willcox-ot elhagyva további közel 1400 km vár még rá a célállomásig az elkövetkezendő 58-60 nap során. Úgy gondolom, hogy Nogales-nél lépi majd át a határt és Mazatlán-ba észak/észak-nyugatról fog megérkezni.

3_nation_flags_canada_usa_mexico.png

Az egyik legutóbbi videó október 20-ról, Arizona államból:

 

Warren a tervei szerint a karácsony előtti héten érkezik meg Mazatlán-ba. Az eddig eltelt 112 nap alatt több, mint 3650 km tett meg (azaz napi átlag: 32,5 km-t), azonban azt érdemes tudni, hogy több pihenőnapot is beiktatott túrája során, szóval a napi átlaga ennél valamivel több lehet.

Warren-nek, bár egészen kevés az esély rá, hogy Kanada Bandát hallgat/olvas, jó utat, sok egészséget és erőt kívánunk és virtuális vállveregetést küldünk. Mert Ő is azon csodálatos emberek egyike, akik kimozdulva saját komfort zónájukból erőn felül teljesítve küzdenek meg céljaik eléréséért és mutatnak utat azoknak, járnak jó példával azok előtt, akik most még kevésbé érzik magukban a lelkesedést a változtatásra, akik nem igazán bíznak céljaik elérésében.

Aki Warren-t szeretné követni valamely közösségi felületeten, az megtalálja Őt:

wheelchair_warren_rv.jpgJed lakóautója (1992 Fleetwood Bounder)
parkol valahol Új-Mexikó államban

 

Magyarország is büszkélkedhet egy Warren-hez hasonló hőssel: Ő nem más, mint Nagy Bendegúz, a kerekesszékes világjáró. A Facebook oldalán így írnak róla: „Nagy Bendegúz kerekesszékes világjáró négy földrészen, közel 90 országban járt az elmúlt években. Utazásainak különlegességét az adja, hogy a világjárás és a világlátás is két kerékhez kötődik. Szemléletének perspektívája ebből adódóan földközeli. Az emberek és a környezetük viszonyának fürkészéséből fantasztikus történetek születtek, melyeket ámulatba ejtő zsánerképekkel hitelesít.”

Mindkettőjük kivételes teljesítménye előtt a földig hajolunk, majd felegyenesedve hosszasan megtapsoljuk Őket! Minden tiszteletünk az övék!

 


 

* egy utólagos észrevétel: ha jól láttam, akkor Warren weboldala Bootstrap-pal készült – amelynek használatát személy szerint snkinek sem ajánlom, mert a FireFox böngészőmmel nem igazán kompatibilis Warren weboldala: pl. a menüpontok nem működnek rendesen, a ikonok, képek, szövegek nem a helyükre kerülnek, hanem egymásra csúsznak, a teljes webdizájn szétesik és kvázi használhatatlanná válik ezáltal a weboldala. Eme technikai probléma természetesen semmit sem von le Warren érdemeiből, talán a Facebook-on és Twitter-en egy kicsit könnyebb követni nemzetközi figyelemfelhívó és jótékonysági túráját.

 

– Lázadó

Méregzöld!

Jó reggelt kívánok! Ha emlékezetem nem csal, akkor ez az első olyan cikkem, amelyen legalább két héten át dolgoztam kisebb-nagyobb megszakításokkal, majd végül teljesen újra írtam az egészet és még a címét is megváltozattam. Az első pár verzióban olyan hívószavak voltak a fejlécben, mint: TESLA, Elon Musk, elektromos autó, villanyautó, lítium, kobalt, akkumulátor, villanyáram, bányászat, olajipar, gazdagok, úri huncutság, kiváltság, luxus, éghajlatváltozás, környezetszennyezés, környezetvédelem. Ó, és persze a legjobb: „mindmeghalunk„. Egyszer biztosan. De addig se mindegy, hogyan és miként élünk.

Próbáltam tényszerűen fogalmazni, a lényeges információk hangsúlyozására törekedni. Lehet, valaki száraznak és hihetetlenül hosszúnak fogja érezni ezen cikkem. Miért? Mert egyrészt egyes témák között nagy az átfedés, nehéz lenne ketté vágni a témát úgy, hogy mindkét cikk érthető és kerek egész legyen. Úgyhogy akkor már most az elején szólok, hogy:

  • ismételten gondolatébresztés következik,
  • továbbá szerteágazó, változatos,
  • és éppen ezért nagyon hosszú ez a cikk! Tényleg.

De nem olyan hosszú, mint a napi hírfolyamod a Facebook-on, ellenben ez itt reklám- és adatgyűjtésmentes, szóval ha arra van időd, legyen erre is. Köszi.

Igyekeszem tartani az irányt és egyértelműen fogalmazni. Őszintén bízok benne, hogy olvasmányosra sikerült és Te, a Kedves Olvasó, eljutsz a végéig.

 

Egy baráti emlékeztető az elejére.
Kéretik szépen kiérezni a szarkazmust, ott, ahol kell
és gondolkodóba esni, ott, ahol kell.

AKINEK NEM INGE, NE VEGYE MAGÁRA!
Tehát nem fogom
minden bejegyzés végére
odaírni, hogy „tisztelet a kivételnek!”.

„Méregzöld!” bővebben

Zöld Energia & Egy Zongora Csernobilból

A mai napon 32 éves (szomorú) évfordulójához érkezett a csernobili atomerőmű katasztrófája. A hírhedt nukleáris pusztaság a közelmúltban egy elgondolkodtató videóklipnek adott otthon, hamarosan pedig a világ leghihetetlenebb zöldenergia-kísérletének helyszíne lesz.

az új szarkofág, amely a több, mint 200 tonnányi radioaktív
szennyezőanyagra vigyáz a következő 100 évben:
105 m magas, 257,5 m széles és 150 m hosszú

 

A zongora

Az 1988-as születésű Evgeny Khmara neve lehet, hogy többeknek nem mond túl sokat.

 

 

 

Személyében az ukrán nemzet büszkeségét, korunk egyik legtehetségesebb komponistáját, zongora virtuózát, díjnyertes zenei producerét tisztelhetjük. Mindemellett jótékonysági projekteket és tehetséges gyermekek kulturális fejlődését is támogatja.

„Zöld Energia & Egy Zongora Csernobilból” bővebben