Index Pont Húúú

Tudja valaki, hogy mi van a magyar újságírással, a magyar újságírókkal? Mert én szeretném tudni. Egyfelől értem: informáljuk a T. Olvasóközönséget a világ dolgairól. Egyel több cikk az oldalon, ami pár száz/ezer új kattintást jelent, bővül a repertoár, s ennek örül a főszerk, örülnek a hirdetők, örülnek az Olvasók is. Másfelől pedig a legkevésbé sem értem. Adva van egynél több, igen részletes, angol nyelvű cikk meg egy rendőrségi kommüniké is, amit még be is linkelnek, azonban kb. a felét sem fordítják le magyarra. Így aztán érthető, ha a T. Olvasó kritizál és értetlenkedik: nem csoda, hiszen nem mondtak el neki mindent.
(nyitókép: a Brit Columbia-i Griffin tó)

 

A hamar munka ritkán jó.

Innen nézve nagyon úgy néz ki, hogy a múltkori Totalcar-os után ismét találtam egy olyan cikket, amelynek vannak hiányosságai. De miért jó ez? Hol van itt a teljeskörű információ átadás, a lelkiismeretes munkavégzés? Akkor és ott az volt, hogy írjunk valamit, mert muszáj, mert kell a minimális karakterszám/nap, mert meg kell lennie a kötelező penzumnak minden áldott nap – de ugyanakkor meg a hiteles tájékoztatásra, a szakmai nívóra nem adunk? Elképzelhető-e egy olyan forgatókönyv, hogy a szerző azt gondolta, hogy “Hát, Kanada nagyon messze van, ezeknek jó lesz így is”? És amikor meglett az előírt karakterszám, egy összetett mondattal lezárta a sztorit? Nem törődve azzal, hogy az olvasók nagy többsége valószínűleg nem fog átkattintani az angol eredetire és angolul elolvasni a cikket? És ezért aztán jönnek a felháborodott és értetlenkedő, hitetlenkedő kommentek a Facebook-on, amik könnyedén elkerülhetőek lehetnének egy picit több odafigyeléssel a szerkesztőség oldaláról.

Persze, én is ejtek hibákat, vannak pontatlanságaim, de azokat igyekszem minden esetben kijavítani. Csak amíg én hobbiként, szenvedéllyel írok bejegyzéseket weboldalunkra és podkasztolok már 2 éve, addig az indexes újságíróknak ez a munkája, ezért kapják a fizetésüket. Ahogyan a múltkor is, most is szívesen meghallgatnám, hogy “mire gondolt a költő”? “Index Pont Húúú” bővebben

A Gólyák És A Tojáslabda

Ahogyan azt már megszokhattátok, rendszeresen beszélek és írok a Homokmégyi Gólyákról. Ők az az amerikai futball csapat, amely egy alig valamivel több, mint 1000 lelkes alföldi faluban alakult meg 2017-ben és játékosaik már jó néhány mérkőzésen túl vannak. Hogy miért pont őket emlegetem oly’ sokszor? Annak oka legyen titok. Néha kell egy kis misztérium. Elégedjetek meg annyival, hogy egy rövid ideig “zebraként” kötődtem a magyarországi amerikai futballhoz, másfelől mert közel 40 éve az Alföldön láttam meg a napvilágot.
(nyitókép: a Gólyák 88-as számú játékosa, Fekete Ákos, safety / Facebook-HSAFT)

A július 20-án, a XXI. Homokmégyi Falunap során megrendezett Homokmégy StorksOroszlány Bears mérkőzésen a hazaiak 64-23-ra páholták el a medvéket. Az eseményre az RTL Klub televízió Fókusz c. műsorának stábja is kilátogatott. A helyszínen készült riportot, ha lemaradtatok volna róla, vagy újra néznétek, az alábbiakban tekinthetetitek meg:

 

 

A sportág helyzete és jövője

Egy igazán remek, témába vágó cikk jelent meg “Az amerikai futballisták nem ijedősek, gyűjtést indítottak saját stadionra” címmel a Nemzeti Sport weboldalán. Kérlek, a videó után olvasd el ezt is, mert sokat elmond a magyarországi amerikai futballról, játékosairól, edzőiről és a játékvezetőkről, azaz a zebrákról is.

Következzék néhány érdekesebb részlet a cikkből:

  • Nagyjából hat-hét óra, mire az MTK stadionjának gyepére felfestik az amerikaifutball-pálya valamennyi vonalát a két end line között, beleértve a hasmarkokat is. A munka javát a játékvezetőink végzik, persze a pályamunkások közreműködésével.
  • “A magyar amerikai futballistáknak magától értetődő, hogy munka mellett, a szabadidejükben sportolnak.”
  • “a marcona sisakos fickók között civilben vegyészmérnök, informatikus, szerelő, tüskecsarnoki jégkészítő, belső auditor, szakács, cukrász, hangszertechnikus, geográfus, ács, designer és hegesztőmérnök is akadt”
  • “(az) NFL-ben a legjobban fizetett sportoló, a seattle-i Russell Wilson a 2019-es idényben 35 millió dollárt vág zsebre (ez 10 milliárd 150 millió forint), addig itthon mindenki zsebbe nyúl, aki focizni akar; tagdíjat fizet és a saját felszerelésére is költ. „Aki díjmentességet kap vagy utazási költségtérítést, az hazai mércével mérve már kiemelt státust élvez. A légiósok is alapvetően koszt-kvártélyért játszanak, csak a legjobb amerikaiaknak dobnak össze jelképes fizetést.”
  • az amerikai futball nem olcsó sport, egy csapat működtetése az élvonalban éves szinten 7–10 millió forintot is felemészthet”
  • “A Feltörekvő sportágak programja kere-tében három pályázatot írt ki a MAFSZ elnöksége. Az elsőnek köszönhetően összesen 3 millió forint keretösszegben kaphattak támogatást az érdeklődők kiegészítő felszerelések vásárlására, s további 2 milliót iskolai toborzóprogramokra – tizennyolc csapatnak jutott ily módon klubonként 166 200, illetve 110 800 forint. A második és harmadik pályázat keretösszege 1.75, valamint 3.2 millió forint volt, s azok az együttesek juthattak pénzhez, amelyek vállalták, hogy 2019-ben és 2020-ban U19-es, illetve U17-es gárdát versenyeztetnek. Az elnyert összeg csapatonként 437 500, illetve 650 ezer forint volt.”
  • “Magad, uram, ha szolgád nincsen: a sportág szereplői nem ülnek ölbe tett kézzel, maguk is tesznek azért, hogy egyszer végre legyen saját otthonuk Budapesten. E célt támogatandó a Cowbells például gyűjtést indított, nem riadva meg attól, hogy közadakozásból annak idején az új Nemzeti Színházat sem sikerült felépíteni.”

 

football

 

Hogy érthető legyen, hogy a Feltörekvő Sportágak Tehetséggondozó Program által a MAFSZ-nak juttatott 10.000.000 Ft mennyire (szánalmasan) minimális összeg, viszonyítás képpen álljanak itt most az alábbiak:

Mindezek tükrében talán már érthető, miért is olyan nagy… nem is nagy, hanem HATALMAS szó, amikor 0 Ft állami támogatással, végtelen önerőből, baráti és szponzori segítséggel, lokálpatrióta támogatással indul útnak lelkes, sportszerető emberek egy kis csoportja, hogy megvalósítsa álmát a sportág hazájától több ezer kilométerre, egy kedves, vendégszerető alföldi községben. Ahol a legnagyobb motivációs tényező nem a stadion megléte, nem a több milliárd forintnyi ingyenpénz, hanem a sportág szeretete, az együtt töltött játékidő, az élményszerzés lehetősége! Az, hogy a saját idejük, a saját energiájuk és a saját pénzük befektetésével valami olyat nagyszerű dolgot hoznak össze lányok és fiúk, anyák és apák, nők és férfiak teljesen önzetlenül, amely nem csak a maguk, hanem mások számára is örömet, kellemes kikapcsolódást nyújt.

 

Mert 1 kép többet mond 1000 szónál!

magyarisztani_fociNem kerestem, hanem véletlen jött velem szembe
eme kép: hát nem pont ide illik?
(kép forrása: Facebook)

Hiába, na, egy kisfiúnak szeretni kell a kisvasutat, a(z európai gurulós) focit. S ha már gyermekkorában nélkülöznie kellett mindezeket, akkor az a legkevesebb, hogy felnőttként bármi áron megszerzi mindezeket… magának!

Egyszer talán majd több juthat a közösből olyan sportágakra, amelyek valóban megérdemlik a befektetést és a figyelmet, amelyeket egyforma szenvedéllyel szeretnek mind a játékosok, mind a szurkolók. Ahol a pályára lépők tényleg alázattal viseltetnek a sportág iránt és a maximumot nyújtják minden másodpercben a felkészülés során és a mérkőzések alkalmával is. Olyan sportágakra, ahol a játék és a játékostárs iránt érzett tisztelet mindennél fontosabb, ahol a mérkőzés végén a “szurkoló” nem dobálózik szemetes kukákkal és műanyag székekkel, ahol a “szurkóló” nem hadakozik lovas rendőrökkel a több milliárdos stadion árnyékában! Ahol nem csak éltes felnőttek, hanem tinédzserek, gyermekek is jól érezhetik magukat barátaik, szüleik társaságában. És a lényeg: értékes időt tölthetnek együtt, a kis közösségükben kulturáltan szórakozhatnak, sportolhatnak.

3-4: Homokmégy!!

GO STORKS!

 

Üdvözlettel,
a leglelkesebb kanadai Gólyák szurkoló

 – Lázadó

KBXTR02 – Canada Day Picnic 2019

Kanada Banda Extra #02 – családi piknik Kanada Napon. Egyedi hangzású adással jelentkezünk, amelyet Calgary egyik parkjában vettünk fel július 1-én. Lesz kevés időjárás, sok háttérzaj, mikorfonba fújó szél és fejünk felett szálló repülőgépek. Mi pedig felháborodtunk, nagyon!! Majd egy rendőrségi akcióról beszéltünk és állampolgárokat kritizáltunk. Történelmi tényeket és nézőpontokat is elemeztünk, aztán pedig félre tettük a mikrofonokat és következett a piknik a családdal, barátokkal.
(nyitókép: Worth1000.com)

 

 

 

Adás napló.

Sziklás-hegység, Banff Nemzeti Park, Alberta

CPS járőr autó, jól felismerhető rendőrségi felnikkel
(fotó: Steven Neilson)

  • Pici piros hódocska:

(fotó: Lator)

 

Zenék a podcast-ban:

Köszönjük a megtisztelő figyelmet!

EXKLUZÍV!! 42°C fok árnyékban!

Lázadó rendkívüli videós beszámolója a sivatag széléről. A helyszín: a Mojave-sivatag, egészen pontosan Baker, San Bernardino megye, Kalifornia. Szerdán napközben 42°C fokot mutatott az autó hőmérője, és az okostelefonos applikáció is csak megerősítette ezt az értéket.

A gyors kamera mozgásért, a legkevésbé sem tökéletes hangminőségért elnézést kérek! Ez volt az első ilyen próbálkozásom és tényleg nagyon meleg volt a napon!

A helyi hőmérséklet rekord 51.7°C, amelyet 2007-ben mértek. A forró levegőjű, 735 lelkes kisváros az I-15-ös autópálya mellett, Las Vegastól kb. 140 km-re dél-nyugatra található. Baker gazdasága a turizmusra épül. Több benzinkút mellett Tesla töltőállomás (40db Tesla Supercharger), valamint egy, azaz 1 darab motel található.

“EXKLUZÍV!! 42°C fok árnyékban!” bővebben