Címke: bíróság

Beküldve:

Koncepciós Per És A Magyar Marionett-rendőrség

2020. tavasza-nyara óta a legkevésbé sem javult a jogegyenlőség, a jobiztonság Magyarországon. Sőt, inkább romlott a helyzet! Gyenge kezdés után erős visszaesés – mondhatnánk. De mégnem! Mert se gyenge kezdés, se erős visszaesés, sokkal inkább csak a tartós hanyatlás érhető nyomon.

Vissza a múltba, I. fejezet

2020. május 15-én írtam arról. hogy:

„a Magyar Rendőrség előállított és kihallgatott két magyar állampolgárt, mert Ők ketten egy nyílt internetes felületen (jelen esetben a saját személyes Facebook-profiljuk oldalán) mások által is elérhető bejegyzésekben megosztották magánvéleményüket (kormány-kritikát fogalmaztak meg), közzétettek mások által már korábban nyilvánosságra hozott, máshol is elérhető információkat a magyar egészségüggyel, kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban (krónikus, kórházi ápolásra szoruló beteg embereket dobtak ki, zavartak haza magyar kórházakból).„

Ez 2020. május 12-én történt, Magyarországon azon a napon szűnt meg a szólásszabadság.

„Koncepciós Per És A Magyar Marionett-rendőrség” bővebben
Beküldve:

Van Mentség A Nemi Erőszak Elkövetésére? (18+)

Cikkünkben csúnya szavak találhatók, de tartalma miatt
olvasását mindenkinek ajánljuk!


Én csak tegnap (2020. október 29.) döbbentem rá arra, hogy milyen országban, milyen társadalomban éltem le életem első 35 évét! A mai napon döbbentem rá arra, hogy milyen országból költöztem el a családommal! Nem vagyok sem büszke, sem boldog, rettentesen szégyellem, sőt, egészen jól fel vagyok baszva, hogy ilyen honfitársaim (nők és férfiak, egy és kétneműek, semlegesek, stb.) voltak és vannak! Hihetetlen, döbbenetes, elkeserítő, gyalázatos, felháborító a mai magyar társadalom szemlélete!
(nyitókép: Nino Carè / Pixabay)

Csak a rend kedvéért azoknak, akik nem ismernének: 1980-ban születtem Magyarországon, megszakítás nélkül egészen 2015-ig éltem/laktunk Budapesten, ennek az évnek a nyarán (kevéssel a 35. születésnapom előtt) költözem Kanadába. A családom pár hónappal utánam költözött Calgary-ba, Alberta-ba.

A Telex.hu mai cikkeinek tartalmai adták az témában történő elmélyedéshez a kiindulást:

> Ha igazán szeretsz, lefekszel ezzel a tizenöt haverommal, mondta a srác, és senkiben nem merült fel, hogy ez erőszak
> Újabb nők vádolják nemi erőszakkal Ron Jeremyt

aztán a következő megerősítés akkor érkezett, amikor a kommenteket kezdtem elolvasni a Telex egyik kapcsolódó Facebook posztja alatt. Számomra csak az alább látható felmérés ismeretében nyertek értelmet az egyes kommentek tartalmai, a témán ízléstelenül viccelődők kifordult látásmódja.

A nemi alapú erőszakról 2016. júniusában készült egy Unión belüli felmérés az Európai Bizottság égisze alatt, a közvéleménykutatás Magyaroszágra vonatkozó eredményei ezen a linken tekinthetők meg, természetesen magyar nyelven (PDF fájl, 2,14 MB). Magyarországon összesen 1.046 személyt kérdeztek meg személyesen (tehát nem telefonon, vagy írásban) kellett választ adniuk a feltett kérdésekre.

.

„Van Mentség A Nemi Erőszak Elkövetésére? (18+)” bővebben
Beküldve:

Nemzeti Pedofil-simogató Párt (18+)

Nagyon elszomorít és ugyanakkor nagyon feldühít, hogy ilyenről kell írnom! Miért? Mert 3 gyermekes apaként nem tudok és nem is akarok elmenni szó nélkül a téma mellett, továbbá úgy gondolom, hogy hangot kell adnom felháborodásomnak! Annak idején a vérmagyarok egy-egy kommentár, vagy véleménynyilvánítás erejéig könnyedén lehazaárulóztak, amikor Kanadába költözésemet követően kritizálni mertem egyes Magyarországon zajló eseményeket, kormányzati döntést, intézkedést, társadalmi normát. Érdekes módon ezek a durva hangok most, amikor ordítani kellene éjjel és nappal, nincsenek sehol.
(nyitókép: Alexas_Fotos / Pixabay)

.

age_restriction_18+_adult_content_logo_640x640_kanadabanda

.Jelen cikkünket csak nagykorú Hallgatóink,
Olvasóink számára ajánljuk!
Az alábbiakban megbotránkoztató,
felkavaró tartalmak szerepelnek!

.

Annál nagyobb böszmeség, mint előbb hűséget esküdve a Hazának és annak állampolgárainak hű szolgálatára, majd szándékosan két lábbal a sárba tiporni eme Hazának és hazafiainak minden értékét, megbecsülését, jóhírnevét, nem létezik eme golyóbison. És ilyenkor azok a hangok, amelyek meglehetősen nagypofájú arcokhoz tartoznak, most kusshadnak. Azok a hangok, akik nem megértve az idők szavát, nem elfogadva mások véleményét, oly’ könnyedén törtek pálcát azok feje felett, akik nem kívántak a Nemzeti Együttműködés Rendszere nevű posványban megrohadni, azok feje felett, akik vállalva az akár előre nem látható kihívásokat, nyelvi- és beilleszkedési nehézségeket, anyagi problémákat, inkább a világ egy másik, boldogabb országában próbáltak szerencsét.

Talán ezt még tetézi az a tény is, hogy a gondoskodó Magyar Kormányt ezt az ügyet is igyekezett volna önhatalmúlag a legnagyobb titokban kezelni – szerencsére nem sikerült!

Dühös vagyok?

Igen!

Mennyire vagyok felháborodva?
 Azt nehéz lenne szavakkal leírni. Hogy jobban értsd a haragom okát és annak intergalaktikus méretét, kérlek, hogy olvasdd el ennek a cikknek a második felét!! De csak akkor, ha van gyomrod az igazán vérlázító és hányingerkeltő tartalomhoz.

Ha ezzel megvagy, és még éppen nem b*sz szét az ideg, olvass tovább!

child_abuse_pedophilia_worried_girl_640(fotó: Ryan McGuire / Pixabay)

.

A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt propaganda gépezetét is túlszárnyaló módon ellenségképet gyártó, önelégült, korrupt és a bevándorlóktól rettegtető, a 10 éve uralkodó magyar kormánypártnak sikerült minden, az általa az egekig magasztalt európai és keresztény erkölcsöket egyetlen mozdulattal a szeméttelep kohójába hajítania. Úgy tüntették el mindkettőt, mintha soha nem is létezett volna.

Miért?

Mert Magyarország jobban teljesít!

„Nemzeti Pedofil-simogató Párt (18+)” bővebben

Beküldve:

Mélységes Döbbenet!

Nem szeretem, amikor az előre eltervezett ütemtervemet felborítja egy váratlan esemény. Mi ennek az oka? A legtöbbször az, hogy ami a terveimtől eltérít, az nem egy, az arcomra mosolyt csaló, lelkemet büszkeséggel elöntő esemény! Hanem jellemzően egy olyan, aminek kövezkeztében vagy nagyon elszomorodom és ez napokig nyomot hagy az általános hangulatomon, vagy azonnal elönti a lila gőz az agyamat és fel tudnék robbanni a dühtől! Mivel szerdán már alaposan kimérgelődtem magam, a mai napra csak a mélységes döbbenet maradt bennem. Próbálom értelmezni a történteket, de nem megy. Talán ti, Kedves Hallgatóink és Olvasóink, tudtok nekem segíteni.
(nyitókép: www_slon_pics / Pixabay)

Európa.

Magyarország.

2020.

A hír szent, a vélemény szabad!

Volt.

Május második hetének elején a Magyar Rendőrség előállított és kihallgatott két magyar állampolgárt, mert Ők ketten egy nyílt internetes felületen (jelen esetben a saját személyes Facebook-profiljuk oldalán) mások által is elérhető bejegyzésekben megosztották magánvéleményüket (kormány-kritikát fogalmaztak meg), közzétettek mások által már korábban nyilvánosságra hozott, máshol is elérhető információkat a magyar egészségüggyel, kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban (krónikus, kórházi ápolásra szoruló beteg embereket dobtak ki, zavartak haza magyar kórházakból). A rendelkezésre álló információk alapján az egyikük ellen az eljárás továbbra is folyamatban van.

Végtelenül elkeserítő, vérforralóan bosszantó,
hogy ez Magyarországon megtörténhetett!

Az elmúlt közel 1 napot azzal töltöttem, hogy több száz kommentet elolvastam ezzel a két ügyhöz kapcsolódóan a közösségi oldalakon. Többen úgy fogalmaznak, hogy:

  • legutoljára ilyenre az 50-es években volt példa, csak akkor nem a Rendőrség, hanem az ÁVO legényei rúgták rá az ajtót az ártatlanokra az éjszaka közepén.
  • Mások szerint a III. Birodalom működött hasonló módon a 30-as évek második felében… azt meg mindenki tudja, hogy a II. Világháború hogyan ért véget.
  • Egyes kommentelők Észak-Koreához hasonlítják a magyarországon kialakult helyzetet. Valaki szerint pedig Magyarországnak ezek után nem az Európai Unióban lenne a helye, hanem egyesülnie kellene Kínával, mert ott szokás ehhez hasonló megfélemlítő hatósági intézkedésekkel megfélemlíteni azokat, akik nem a pártállami propaganda által napi szinten sulykolt információkat mantrázzák, hanem önálló, esetenként rendszerkritikus gondolatokat mernek megfogalmazni.

.

silence_shut_up_censorship_640(fotó: Gerd Altmann / Pixabay)

Azon gondolkodom, vajon hogyan jutott idáig az ország? Hogyan fajulhattak el ennyire a dolgok? Mi történt azzal a demokráciával, amire annyian vágytak 1989/90-ben? Hogyan sikerült magyar igazságszolgáltatásnak két lábbal a disznótrágyába taposnia a nagyra becsült és nélkülözhetetlen európai értékeket? Mi végre volt jó ez a hatósági színjáték?

Kezdésnek itt a szerencsi esetként ismert hatósági melléfogás, ahol egy 64 éves férfit, a szegi Kusinszki  Andrást vittek be a rendőrök kihallgatásra. Ezzel párhuzamosan, természetesen, házkutatást is tartottak nála és lefoglalták számítógépét.

„Mélységes Döbbenet!” bővebben