Címke: rádióműsor

[véleménycikk] Valószínűleg csak tizedmásodpercek kérdése volt kitalálni, hogy kiről/miről fog szólni ez a cikk. Pontosan, jól gondolod, Sebestyén „Fóbiás” Balázsról, aki – meglátásom szerint – továbbra is ugyanabban a hülyegyerek szerepben tetszelgő celeb, mint aki ezelőtt 25 évvel volt. Azaz – érthetetlen módon – egy szemernyit sem változott az évtizedek alatt.

Ez a cikk már szombaton készen volt – most, amikor ezeket a sorokat írom a megjelenés előtt, már kedd éjszaka van. Miért? Mert szombat óta gondolkozom azon, hogy egyáltalán kirakjam-e? Nem azért gondolkodtam ennyit a publikálásán, mert nem merem vállalni a véleményem, hanem mert attól tartok, hogy megint menni fog a nyafi: „Na ezt megint miért kellet?”, meg „Jajj, hagggyad má, Balázs olyan aranyos!”, vagy „Aszt külömben is, ki kíváncsi rád? Még csak nem is magyarba lakol. Hülye boomer!”.
Egyrészt: születésemtől fogva 35 évig Magyarországon éltem és még most is magyar vagyok, még akkor is, ha egyes honfitársaim végtelenül kínossá teszik származásom.
Másrészt X-generáció vége, vagy az „Y” eleje,
harmadrészt pedig: „A hír szent, a vélemény szabad.”!
Azaz engedtessék meg, hogy írhassak arról, amikor megbotránkoztat, felháborít és még elítélendőnek is tartom azt, amikor egy közéleti szereplő a Magyar Kormány gyűlölet-propagandáját népszerűsíti főműsoridőben, ezzel megalázva és megbélyegezve ártatlan személyeket.

Balázs, A Tahó

Ha valakinek mégsem lenne teljesen világos, hogy kiről is van szó, akkor számukra következzen egy gyors emlékeztető:

Balázs sajnos már ideje korán a tökéletes megtestesítőjévé vált a: „Ha a szart felrakják a polcra, mindjárt lekvárnak képzeli magát.” kifejezésnek. És minderre még büszke is. Különben furcsa is lenne, ha akkora egóval, mint ami neki megadatott, ne lenne büszke. Érdekesség lehet számotokra, hogy mi ezt még személyesen is megtapasztalhattuk a Szegedi Tudományegyetemen… de gondolom, Balázs minderre már nem emlékszik. Hisz olyan régen volt. De sebaj, én itt vagyok és emlékeztetek benneteket.

Balázs inkább úgy döntött, hogy a magyar kereskedelmi rádiózás legsötétebb bugyrának a mélyre süllyed – az egykori munkaköri leírásában csak mint televíziós személyiség -, és ennek eredményeként képes volt annyira szerény lenni, hogy saját magáról nevezte az általa is vezetett reggeli rádióműsort.