Muszáj lesz ventillálnom itt és most. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, engem rettentesen bosszant, hogy sokan nem képesek tisztelni a jó öreg magyar anyanyelvet! Sem szavaikban, sem mondataikban, sem szóban, sem írásban. Következzék az elmúlt évek gyűjtése: idegen szavak, az egy és az egyen, az+ez, az örök klasszikus „j/ly”, a helyhatározóba oltott melléknevek, a melléknevekből kreált helyhatározók, na meg az írásjelek.
Internet
És nem internett!! Oké, hogy a Berna az dett, de ez sem a múltidő miatt (hanem mert erős, mint a medve). Egy-az-egyben vettük át az angol főnevet, az internet-et. Ami tehát nem egy ige, azaz nem lehet múltidőbe tenni és ezért két t-vel ellátni. Tehát: INTERNET, amely szó végén egyetlen „t” betűt írunk és ejtünk.
Akinek ez túl bonyolult lenne, kérem, használja a világháló megnevezést.
Podcast
Amelyet a kiejtése alapján magyarul podkaszt-nak írunk. Rövid o-val, d és a hangokkal. Azaz nem pótkaszt, vagy podkeszt, de pótkeszt meg aztán főleg nem. PODKASZT. Leírva és kiejtve is. Pé, o, dé, ká, a, esz, té.
Ha van, aki nem akarja bonyolítani, használhatja az audioblog kifejezést. Bár, ha valaki a podkasztot sem ismeri, erről még annyi fogalma sem lesz.
Egyelőre – egyenlőre
Egyenlőre. Egy régi fórumos aláírás szerint: „Egyenlőre a sorozatgyilkos fog feldarabolni, mielőtt kivisz az erdőbe. A szó, amit keresel, az az egyelőre.„
Tehát azonos méretű részek, az egyforma darabok, megegyező tulajdonságú tárgyak (katonai egyenruha, uniformis) esetén beszélhetünk egyenlőségről, egyenlő részekről, darabokról.
Az egyelőre jelenséte pedig: a jelen pillanatban / a közeljövőben / jelenleg / még egy bizonyos ideig / ebben a percben/pillanatban.
Az és ez, azt és ezt
Nagyon egyszerű. Van: az és azt, ez és ezt, de olyan nincs és soha nem is létezett, hogy aszt, vagy eszt. Kimondva még csak-csak, de leírva biztos, hogy nem.
J, vagy LY?
Muszáj. Ennek a szónak a rossz helyesírása (muszály) annyira bosszantott valakit, hogy 2008-ban egy egész weboldalt szentelt neki. Ez a muszaj.hu – lényegre törő, hiánypótló és mindenkor aktuális.
Az ly betűs szavakkal nekem – és gondolom, sok másik tízezer gyermeknek is – meggyűlt a baja az általános iskolában. Szóval:
- muszáj, sejt és sejtelmes, héj és héja, fojtogat és fejőstehén.
- hülye, harkály és gólya, selymes, kedélyes és terebélyes, folyadék, folyó és folyosó
Tavaly írt az index.hu a j/ly múltjáról és jövőjéről a „Mennyi esélye van az ly-nak a j-vel szemben?” c. blogposztban. A Nyelv és Tudomány (nyest.hu) pedig még 2016-ban értekezett az ly által fogjul ejtett magyar nyelvról.
magyarba, horváthba
Igen, ezen most jót nevetsz baszki, de ezeket mind láttam leírva, nem is egyszer! És igazából te is úgy érzed, hogy inkább sírnunk kellene!
Van még tovább is: némethbe, olaszba, csehbe, románba, hollandba, anyádba!
Beutazni Magyarországra, Horvátországba, Kanadába, illetve ellátogatni Budapestre, Hamburgba, Prágába, Pozsonyba, Ottawa-ba lehet.
Nyaralni, várost nézni Magyarországon, Horvátországban, Kanadában, illetve megszállni, ebédelni Budapesten, Hamburgban, Prágában, Pozsonyban, Ottawa-ban lehet.
A magyar, a horvát, a német, a kanadai ezek mind-mind melléknevek. Ezekkel az adott országból származó, vagy ott megtalálható embereket, tárgyakat, ételeket, településeket, stb. írunk le: magyar erdők, horvát tengerpart, kanadai juharszirup. Vagy: a magyar városok, a horvát autópályák, a kanadai préri, a magyar/horvát/kanadai emberek/orvosok/katonák, stb., stb.
Olyan tahóságot, hogy pl.: magyarba lakom, vagy horvátba vizisíztünk, németből hoztak autót, a magyar honfitársait és a magyar anyanyelvet minimálisan is tisztelő magyar ember nem ír le, nem mond ki, s még csak nem is gondol ilyenre!
Soha.
És pont.
Miért, miért? Mert nyelvtanilag semmi értelme. Egyrészt. Másrészt meg ne legyen már egy lusta szar kimondani egy ország tulajdonnevét, megtanulni végre-valahára azt a minimális toldalékolást, amely általános iskola második osztályának végén elvárás minden diáktól.
A Horváth – th-val a végén -, egy magyar tulajdonnév/családnév. Pont olyan, mint a Németh, az Osváth, a Kiss, a Nagy, a Kovács, vagy a Lengyel.
. . , (pont pont vesszőcske)
Nagyon de tényleg nagyon nem szeretem sőt egyenese utálom amikor valaki nem képes felnőtt fejjel írásjeleket használni gyakran még a nagy kezdőbetű is csak egyszer szerepel a hozzászólásában a nagymagyar fotelharcosnak mert gondolom én nem szereti magát azzal fárasztani hogy a megfelelő helyekre vesszőket gondolatjeleket pontokat ne adj ég a kérdései végére kérdőjeleket rak ki a könnyebb olvashatóság kedvéért mindezek fokozhatók azzal is akár hogy még hejesen se nem tud írni VAGY A MONDATT KÖZEPÉN ORRDIBÁL HOGY NYOMATÉKOT AGGYON A HÜJESÉGÉNEK és időnként méga szóközbillentyűrőlis simánmegfeledkezik pont meg nem lesz a végére mer azmá luxus
Aztán persze , a végén még Ő van felháborodva , hogy ha nem kap választ , vagy a magyar helyesírási kézikönyv tizenkettedik kiadásával akarják a többiek beleverni a nyelvtani szabályokat !!!!4!!
Az írásjelek elé, ha már kint vannak a maguk helyén, nem kell szóközt tenni. Utánuk viszont kötelező! Rendben? Két kivétel van, ezek pedig a – gondolatjel (és nyitó zárójel).
Az MTA Nyelvtudományi Intézet által működtetett Helyesírási tanácsadó portál használata mindenki számára ingyenes, egyeseknek pedig erősen ajánlott!
Ha szerinted valami lemaradt a listáról, vagy valamivel kiegészítenéd, vagy kérdésed, észrevételed, megjegyzésed van az itt olvasottakat kapcsolatban, kérlek, írj nekem!
Köszönöm a megtisztelő figyelmet!
– Lázadó
nyitókép: Free-Photos / Pixabay & Lázadó