Kacsamesék 1993

A Kacsamesék c. rajzfilmsorozat 1993. December 12-i megszakítása egy generáció kellemetlen emlékévé vált. Egy igencsak olvasmányos cikket írt erről Stöki a Telex-re, de vannak benne olyan kijelentések, amelyekkel vitatkoznék egy kicsit.

1980-ban születtem, a nevezett év nevezett hónapjára már betöltöttem a 13. életévemet. Aznap is a 10 és 5 éves testvéreimmel együtt ültünk a tévé elött – mint minden vasárnap délután, amikor a Walt Disney Bemutatja volt műsoron. Emlékeim szerint az Alföld közepén élő nagymamán és népes rokonság hétvégi meglátogatásait is mindig úgy időzítettük, hogy hazaérjünk, mire a Disney rajzfilmek elkezdődnek délután 16:45-kor: különben volt nyafizás, sírás, veszekedés, mérgelődés…

Halovány emlékeim vannak arról, hogy volt időszak (talán nyaranta?), amikor este 6-kor kezdődött a műsor és fél 8-kor ért véget.

A rendelkezésre álló információk alapján: Antall József, a „rendszerváltó” MDF színeiben miniszterelnöki pozíciót betöltő politikus bácsi kevéssel délután 5 óra után hunyt el.

Ahogyan Stöki is írja:

„Antall József halála senkit nem lepett meg. A miniszterelnöknél még 1990-ben diagnosztizáltak non-Hodgkin limfómát, a nyirokrendszer egy daganatos megbetegedését. Ennek kezelése ugyan átmenetileg hozott eredményeket, de 1993 őszére a betegség kiújult, és a diagnózis már leukémiát is megállapított mellette. December elején már sejteni lehetett, hogy a kormányfő nem éri meg a karácsonyt. Marinovich Endre 1315 nap – Antall József naplója című könyvében leírja, hogy az akkori belügyminiszter, Boross Péter december 10-én így fogalmazott: „Egyet tudok, gyerekek. Ha megtörténik, berohanok a televízióba és bejelentem a hírt.””

Harminc éve sokkolt egy teljes gyerekgenerációt a Kacsamesék megszakítása

Egy picit össze vagyok zavarodva.

A történtek alapján azért mégis csak sokakat meglepett Antall József December 12.-i elhalálozása: első sorban a közvetlen párttársait, élükön Boross Péterrel…

A Walt Disney Bemutatja c. műsor blokk (1 rajzfilm + filmsorozat egy epizódja + 1 rajzfilm) délután 4:45-kor kezdődött, minden vasárnap. Aznap a Kacsamesék első évadának 37. epizódja került vetítésre (címe: A gonosz bálna – angolul: A Whale Of A Bad Time (2.)).

Az epizódból pontosan 7 perc és 11 másodpercet játszottak le (ekkor az óra pontosan 6:08-t mutatott), amikor egy szempillantás alatt eltűnt a mese a képernyőről! Ennek az epizódnak a teljes hossza: 22 perc 51 másodperc, azaz a megszakítás pillanatában hátra volt még 15 perc 40 másodperc… de nem csak a Kacsamesékből, hanem az egész Walt Disney Bemutatja műsorból, mert a Kacsamesék volt a 3 történetből az utolsó aznap.

Egy Kattintás Után Mélyülj El A Részletekben, Induljon A Nosztalgiázás!!

Partizán: Nem Rád, Hanem Érted Haragszom!

Július 11-én „Kicsoda Tóth Jakab?” címmel írtam egy e-mailt a Partizán alapító-főszerkesztőjének, Gulyás Mártonnak, amelyben éles kritikát fogalmaztam meg az egyik videójuk tartalmával kapcsolatban. Erre az e-mail-re a mai napig nem kaptam semmiféle visszajelzést. Még annyit se, hogy: „Köszönjük, de leszarjuk.”.

Ezzel a hallgatással az a Partizán és az a Gulyás Marci tüntet ki, amely 2021-ben a MÚOSZ Gazdaságpolitikai és Médiatudományi Szakosztály Gazdasági Újságíró Díját kapta.

A jól megérdelt szakmai elismeréshez ezúton is gratulálunk!

Sajnos a Partizánmédiának még rendes weboldala sincs: a partizan.hu-t megnyitva egy sablon WIX.com oldal (Looks Like This Domain Isn’t Connected To A Website Yet!) nyílik meg. Egy domain átirányítás nem kerül semmibe és elég egyszer beállítani. A Facebook-os impresszum (és a Partizán webáruháza) szerint az info-kukac cím az egyetlen e-mail fiók, amelyre levelet küldhetünk és azt gyanítom, hogy mivel Gulyás Márton neve van mellette, az e-mailek hozzá (is) érkeznek meg.

Vagy a spam (kéretlen levelek) mappába? Nem tudom.

De az biztos, hogy egy olyan közismert és a közösség ereje által finanszírozott YouTube csatornának, mint a Partizán, talán egy kicsit nagyobb figyelmet kellene fordítania a postafiókjának beállításaira és a beérkező levelekre legalább egy sablon választ illendő lenne küldeni. De persze csak akkor, ha a nézői visszajelzések minimálisan is fontosak a szerkesztőség számára. Saját tapasztalatom alapján úgy látom, hogy a jelen közösségi média/influenszer trendeknek megfelelően a Partizán is csak kinyilatkoztat, azaz egyirányú kommunikációt folytat (mi elmondjuk – te meghallgatod): válaszra, párbeszédre, vitára nem nyitottak.

Ez kinek a megrendelésére készült?

A Partizánmédián Július 11-én jelent meg egy anyag (címe: Kicsoda Elon Musk?), amely Elon Musk életét és munkásságát dolgozta fel. Véleményem szerint a lehető legrosszabb formában, a legellenségesebb módon, elfogultan, féligazságokkal és valótlan állításokkal, alapvető technológiai és üzletpolitikai tévedésekkel teli videót tettek közzé – a fene se tudja, hogy miért?

A cikk egy klikkelés után folytatódik!

Mélységes Döbbenet!

Nem szeretem, amikor az előre eltervezett ütemtervemet felborítja egy váratlan esemény. Mi ennek az oka? A legtöbbször az, hogy ami a terveimtől eltérít, az nem egy, az arcomra mosolyt csaló, lelkemet büszkeséggel elöntő esemény! Hanem jellemzően egy olyan, aminek kövezkeztében vagy nagyon elszomorodom és ez napokig nyomot hagy az általános hangulatomon, vagy azonnal elönti a lila gőz az agyamat és fel tudnék robbanni a dühtől! Mivel szerdán már alaposan kimérgelődtem magam, a mai napra csak a mélységes döbbenet maradt bennem. Próbálom értelmezni a történteket, de nem megy. Talán ti, Kedves Hallgatóink és Olvasóink, tudtok nekem segíteni.
(nyitókép: www_slon_pics / Pixabay)

Európa.

Magyarország.

2020.

A hír szent, a vélemény szabad!

Volt.

Május második hetének elején a Magyar Rendőrség előállított és kihallgatott két magyar állampolgárt, mert Ők ketten egy nyílt internetes felületen (jelen esetben a saját személyes Facebook-profiljuk oldalán) mások által is elérhető bejegyzésekben megosztották magánvéleményüket (kormány-kritikát fogalmaztak meg), közzétettek mások által már korábban nyilvánosságra hozott, máshol is elérhető információkat a magyar egészségüggyel, kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban (krónikus, kórházi ápolásra szoruló beteg embereket dobtak ki, zavartak haza magyar kórházakból). A rendelkezésre álló információk alapján az egyikük ellen az eljárás továbbra is folyamatban van.

Végtelenül elkeserítő, vérforralóan bosszantó,
hogy ez Magyarországon megtörténhetett!

Az elmúlt közel 1 napot azzal töltöttem, hogy több száz kommentet elolvastam ezzel a két ügyhöz kapcsolódóan a közösségi oldalakon. Többen úgy fogalmaznak, hogy:

  • legutoljára ilyenre az 50-es években volt példa, csak akkor nem a Rendőrség, hanem az ÁVO legényei rúgták rá az ajtót az ártatlanokra az éjszaka közepén.
  • Mások szerint a III. Birodalom működött hasonló módon a 30-as évek második felében… azt meg mindenki tudja, hogy a II. Világháború hogyan ért véget.
  • Egyes kommentelők Észak-Koreához hasonlítják a magyarországon kialakult helyzetet. Valaki szerint pedig Magyarországnak ezek után nem az Európai Unióban lenne a helye, hanem egyesülnie kellene Kínával, mert ott szokás ehhez hasonló megfélemlítő hatósági intézkedésekkel megfélemlíteni azokat, akik nem a pártállami propaganda által napi szinten sulykolt információkat mantrázzák, hanem önálló, esetenként rendszerkritikus gondolatokat mernek megfogalmazni.

.

silence_shut_up_censorship_640(fotó: Gerd Altmann / Pixabay)

Azon gondolkodom, vajon hogyan jutott idáig az ország? Hogyan fajulhattak el ennyire a dolgok? Mi történt azzal a demokráciával, amire annyian vágytak 1989/90-ben? Hogyan sikerült magyar igazságszolgáltatásnak két lábbal a disznótrágyába taposnia a nagyra becsült és nélkülözhetetlen európai értékeket? Mi végre volt jó ez a hatósági színjáték?

Kezdésnek itt a szerencsi esetként ismert hatósági melléfogás, ahol egy 64 éves férfit, a szegi Kusinszki  Andrást vittek be a rendőrök kihallgatásra. Ezzel párhuzamosan, természetesen, házkutatást is tartottak nála és lefoglalták számítógépét.

„Mélységes Döbbenet!” bővebben

KB030 – Egy Féladás

Ahogyan a cím is sejtetni engedi, a 30. podcastunk csak egy fél podcast lett, mert … nem, nem! Nem áruljuk el, hogy miért, ez majd kiderül egy picit az adás végén és nagyon majd a 31. podcast elején. De még ez előtt beszámoltunk a szeptemberi hóviharról (a kapcsolódó cikk itt olvasható), megemlítettünk egy kedves, Kaliforniai kisvárost, Los Angeles-t (és vonzáskörzetét), megosztottuk MacBook szerelési élményeinket, kritizáltuk az Audacity-t, majd következett a tizennyolc pluszos tartalom: szeksz-en-drágz-en-rák’n’roll. Vagy nem! Podcast-unkban szókimondó, csúnya szöveg hangzik el, ezért a sarokban történő 5 perces térdeplés helyeződött kilátásba. Ejnye-bejnye!

 

Adás napló.

nabob_breakfast_coffee_lazado.jpg

behringer_802_b.jpg

Heti színes

gyermekules_elhelyezes_illusztracio.jpgHa a gyermek szabályosan van bekötve,
akkor a második képen látható eset nem fordul elő … soha!

gyermekules_gyermek_bekotve_biztonsagos.pnghagyományos gyermekülés, amelyben
a gyermek szabályosan van beültetve és bekötve!

gyermekules_lejarati_datum.jpgillusztráció – de ha ellenőrzik és a lejárati dátumot követően
ül benne a gyermek, büntetést fog kapni az autó vezetője

  • az említett TotalCar-os videó az autóbalesetekről:

monster_energy_green_lator.jpg

Köszönjük a megtisztelő figyelmet!

KB029 – Iskolakezdés

A huszonkilencedik podcast-ot 50 perc késéssel kezdtük el … felvenni. Mert a technika összeesküdött ellenünk. Nem nagyon, csak egy picit. A régi MacBook nem volt hajlandó hangot rögzíteni, majd újraindítás után soha többet nem tért magához. Laptop csere után már sikerrel járt Lázadó. Az adás naplóban található témákat érintettük ez alkalommal csak, mert amit eredetileg elterveztünk, arra végül nem maradt időnk. Kiderül például, hogy miért kellett Latoréknak egy telefonkönyv vastagságú papírhalmazt elolvasni és aláírni? Hogyan érzik magukat Lázadó lányai az általános iskolában? És mennyibe kerül a „szeptember” a T. Szülőknek Kanadában? S a kiadásokról mit mond a könyvelő (vagy a tax office)? Következzen egy találós kérdés: hogy hívjuk a fizetős bölcsödét? Nem-nem, itt és most nem áruljuk el, a válaszhoz meg kell hallgatni ez az adást. Utána pedig várjuk a kérdéseiteket és a kommenteiteket.

Adás napló. „KB029 – Iskolakezdés” bővebben

Totálkáros Autós Újságírás (Frissítve!)

Az egyik magyar autós hírportál átvett egy hírt egy, feltételezhetően amerikai weboldalról. Hogy pontosan melyikről, az nem derül ki a cikkből, mert forrásmegjelölés lemaradt. Azaz egyetlen árva hivatkozás sincs a cikkben. Nem mértem az időt, de kb. 8-10 percet vett igénybe, hogy megtaláljam azt a sajtó munkatársainak szóló publikációt, amelyet maga Ted Cannis, a Ford Motor Company elektromosítással foglalkozó üzletágának globális igazgatója írt. Átolvasása után kiderült, hogy nem csak a magyarul megírt Totalcar.hu-s cikkel vannak komoly gondok, hanem az eredeti cikkben leírtak is hagynak maguk után kivánni valót!

 



Frissítés!
„Totálkáros Autós Újságírás (Frissítve!)” bővebben

KB027 – Ez A Magyar Mentalitás

Jó reggelt kívánunk! A huszonhetedik adás is sokszínűre sikeredett. Gyorsan reagáltunk már a legelején, majd játékstreaming-et és internet kapcsolatot elemeztünk, súlyos és titkos háttérinformációkat árultunk el magunkról, Trónok harcoltunk az Utazókkal, kormányzati szerveket és autóvezetőket, kommentelőket kritizáltunk, aztán olvasói levelet olvastunk és válaszoltunk meg (kérdeztek-feleltünk rovat), felemlegettük az NBA-t és Csernobilt, beszéltünk az egészségügyről és a nők helyzetéről. És egy picit összehasonlítottuk Kanadát Magyarországgal – megint. Természetesen most is vannak linkek, videók és nagyon jó zenék!

 

 

 

Adás napló.

  • Az adás rögzítésekor Gyorsreagálású Erőknek éreztük magunkat:

  • Köszönjük a támogatást a Patreon-os támogatóknak, ha szeretnél támogatást adni, akkor itt tudsz minket támogatni. Köszönjük, ha támogatsz.
  • Stadiaősszel indul a Google játékstreaming szolgáltatása 14 országban, Magyarországon csak később lesz elérhető
  • Lázadó már egy új Behringer-rel kever.
  • Olvasói levél Évától:
    • komoly kérdéseker kaptunk, ezekre részletesen válaszoltunk, de

közbeékelődött a heti színes:

  • a tejbegríz – ki, mivel és hogyan eszi?
  • Trónok harca (Game of Thrones)

 

  • A főcímzene Fender gitárokon (hangerőt a max-ra!!):


előadók: Nuno Bettencourt, Ramin Djawadi,
Scott Ian, Tom Morello, Dan Weiss

 

  • Utazók (Passengers) c. film:


hivatalos bemutató


Nerdwriter – ugyanaz lesz a film, ha másképp van megvágva?!

 

“Akik fullba nyomták a kretént” c. rovat:

 

  • És ekkor jött el az a rész, amikor visszatértünk Éva olvasói leveléhez. Kérdeztek-feleltünk rovat #01.:
  • 1.; „Mivel lehetne ösztönözni szerintetek a népet a podcast hallgatásra, és legalább annyira a podcast csinálásra?”
  • 2.; „Hogyan lehetne az embereket nyitottabbá tenni? És hogy ez a „magyar” mentalitás szerintetek mennyire múlik az egyénen és mennyire az állami vezetőkön?”


Toronto Raptors – „We Are The North”

  • 3.; „Mi a véleményetek a női egyenjogúság és a ma nagyon hangoztatott, a férfiak is végezzenek ugyanannyi házimunkát kérdéskörről?”
    • Érdekes kérdés, több oldalról is megvizsgáltuk a témát.
  • 4.; „Kanadában mennyivel másabb az emberek egészségügyi állapota pl. a magyarokéhoz képest? És hogy szerintetek mekkora köze van ennek az egyéni tudatosságnak, és mennyire a jobb anyagi körülményeknek plusz egyéb külső tényezőknek?”

  • Legközelebb pedig … majd meghalljátok, hogy mivel folytatjuk.

 

Zenék a podcast-ban:

 

Köszönjük a megtisztelő figyelmet!

A „Hülye Amerikaiak” …

Egyes embertársaink könnyedén hülyéznek le másokat, csak azért, mert a másiknak más a világnézete, más kulturában nevelkedett, másképp gondolkodik bizonyos dolgokról. Lásd: a hétköznapi magyar állampolgár szemében az amerikai hülye, mert „megszavazta ezt a bohócot, ezt a Trumpot”, vagy azért hülye, mert még azt is le kell írni neki a mikrohullámú sütő használati útmutatójában, hogy a macskát nem szabad benne megszárítani.
(nyitókép: az amerikai lobogó és a Fehér Ház, Washington DC, USA / forrás: UConn Today)

 

Cica a mikróban

Azonban ez utóbbi megállapítás, mindamellett, hogy rettentően negatív, csupán egy közel 40 éves múlttal rendelkező városi legenda, amely minden valóságalapot nélkülöz.

Az UrbanLegends.hu („urban legends” magyarul: városi legendák) az alábbiakat írja a közismert és többféle formában is létező legendáról: „egy idős amerikai nő mikrohullámú sütőben szerette volna megszárítani a macskáját, a beavatkozást azonban az állat nem élte túl. A néni ezt követően beperelte a gyártót, mivel az nem írta bele a használati útmutatóba, hogy a termék állatok szárítására nem alkalmas. És a pert meg is nyerte!„.

A Snopes.com weboldal szerint ez a szájhagyomány útján terjedő kitalált történet a 70-es évek közepén indult el az Egyesült Államokban. És állítólag ennek a mesének vannak régebbről eredeztett változatai is, amelyekben a butácska háziasszonyok a hagyományos sütőben, vagy ruhaszárítógépben szárították meg a frissen mosott házi kedvencet. A macskás-mikrós sztori nagy valószínűséggel Magyarországra valamikor a 90-es évek első felében érkezhetett meg és valahogy azóta újra és újra előkerül. Feltételezem, meglehetősen kevesen olvastak, kerestek és néztek utána ennek a dolognak.

Szerencsére az index-es Hoax Kábel mellett ott van nekünk az idén 15 éves UrbanLegends.hu is. Ezen weboldalak segítségével anyanyelvünkön olvashatunk utána az oknyomozó riportok segítségével a szájhagyomány, vagy az e-mail-ek, vagy a Facebook posztok útján terjedő városi legendáknak, népi hiedelmeknek és egetverő ostobaságoknak. Ezzel is fejlesztve a kritikus gondolkodás képességét.

És a hülyeség tovább osztását megelőzendő érdemes ezen oldalak valamelyikén utánanézni, hogy valójában miről is van szó. Így elkerülhető, hogy felüljünk egy valóságalapot nélkülöző mende-mondának. Egyúttal pedig ismeretünk is bővül és legközelebb már tudni fogjuk, hogy mivel próbálnak éppen megrémiszteni, vagy csodálkozásra késztetni a kevésbé jól informáltak.

 

Elnökválasztás 2016

Amikor feleségemmel zajló egyik beszélgetés alkalmával szóba került Trump elnökúr, nagyon meglepődtünk, hogy már 2,5 éve az USA elnöke (hivatalát csak 2017. január 20-án foglalta el). Amiért Őt most szóba hoztam, annak oka nem más, mint a másik olyan pont, amely miatt az amerikaiak lehülyézésre kerülnek: megválasztották maguknak Trump-ot. Egy olyan, nagyobb részt sikeres múlttal rendelkező üzletembert, aki olykor tiszteletlen, olykor kissé arrogáns, kissé flegma, néha meg vicces, vagy inkább szánalmasan nevetséges.

Felteszek egy kérdést, de kérem, senki se használja a Google-t a válasz megtalálásához! Köszönöm!

A leadott szavazatok hány százalékával nyerte meg a választást Trump?

.

.

.

Rendben, segjtek.

Kanada Banda stat&graf
(kattints a nagyobb mérethez)

Az amerikai választói rendszer sajátosságai miatt a választást Donald Trump nyerte, mert a győzelemhez szükséges 270 db elektori szavazatot csak neki sikerült összeszednie, pontosan 304 db-ot gyűjtött, míg Mrs. Clinton csak 227 darabot. Ami pedig az állampolgári szavazatokat illet: az „amerikai nép” döntése értelmében Hillary Clinton lett volna az Egyesül Államok elnökasszonya, nem pedig Trump az elnök. Ez jól látható a végeredményben: Trump közel 63 millió szavazatával szemben a többi jelölt összesen közel 73 millió szavazatot szerzett meg.

Ha valaki a 2016-os elnökválasztási események részleteiben akar elmélyedni, annak az angol nyelvű Wikipedia szócikk itt, a magyar nyelvű pedig itt található. Tartalmas olvasmány mindkettő, érdemes rákészülni.

(fotó: Wikipedia)

Tehát az én olvasatomban Trump a legkevésbé sem élvezi a többség támogatását. Naivitás azt gondolni, hogy minden amerikai állampolgár, köztük a magyar származásúak is, pontosan ugyanolyan hülyék, mint az elnökük. Mert ez egyáltalán nem így van! Sőt, nagyon nem így van!

Amikor éppen az amerikaiakat hülyézik le ezért, vagy azért, kérem, jusson eszébe mindenkinek, hogy ekkor közel 4 millió magyar honfitársunkat is lehülyézik ugyanazzal a mondattal.

(fotó: BBJ)

Csak néhány, Magyarország és a magyarok hírnevét öregbítő, magyarországi születésű, vagy magyar felmenőkkel rendelkező, tehetséges amerikai hírességet említsek (a teljesség igénye nélkül):

És természetesen a felsorolást még sokáig lehetne folytatni, mert nagyon sokan voltak, vannak és lesznek még amerikaiak magyar gyökerekkel. Tényleg rengeteg magyarnak élnek, dolgoznak, tanulnak családtagjai, rokonai, barátai, ismerősei az Államokban. Lehet, hogy neked is…

 

50 állam, 1 ország

Ahogyan Magyarország sem egyenlő az X, vagy Y, vagy Z párttal, ugyanúgy Amerika sem egyenlő Trump-pal. Ahogyan az amerikaiak sem mind műanyagpohárból szívószállal, vagy aludobozból isszák a fehér bort (legyen az bármennyire is finom), ugyanúgy a magyarok többsége sem tekint a tablettás borra Hungarikumként. (Kedves Krisztina, ebben most semmi cikizés nincs, csak ehhez a témához nagyon adta magát az a 2 fotó. Remélem, nincs harag.)

Higyjétek el nekem, Magyarországról nézve nagyon messze van Amerika. Nem csak földrajzi értelemben. A messze itt és most azt jelenti, hogy Magyarországon élve, az USA-ba egyszer sem látogatva nagyon könnyű rossz értékítéletet hozni egy fél kontinens méretű országról és annak polgárairól. Főleg, mert a legtöbbször csak a macskás-mikrós mende-mondák és a híradások riportjai, beszámolói állnak rendelkezésére annak, aki még nem járt Amerikában. Ezek nagyon torz és erős szűrők, amelyeken sok esetben a valóság csak egy kis szeletkéje jut át. Természetesen, saját tapasztalás nélkül is lehet véleményünk valamiről/valakiről, de az a fentiek miatt kevésbé lesz megalapozott.


(kép forrása)

Tudom, hogy bizonyos körökben és személyeknek még mindig divat kritizálni és zsigerből utálni mindent, ami amerikai. (Ezt a viselkedési formát egy bizonyos intelligencia szint felett azért illik elutasítani.) Tapasztalatom szerint ez egy régi, rossz szokás, a magyarok egy részénél megmaradt még a 80-as évekből. Akit érint, annak talán ideje lenne első kézből informálódnia és szemlétet váltania. Ez csak a hasznára válna, bárminnyire sem ért velem egyet ebben.

A tavalyi évben, munkámból kifolyólag, 26 alkalommal jártam az USA-ban (Illinois – Texas – Kalifornia – Washington államok által alkotott négyszögben kb. mindenhol, legalább egyszer) és rövidebb-hosszabb ideig élvezhettem a vendégszeretetüket. Te, aki annyira utálod őket, hány alkalommal is vendégeskedtél náluk az elmúlt 10 évben? (Költői volt a kérdés, szerintem tudom a választ.)

Ha visszagondolok ezekre a napokra, hetekre, nagyon kevés negatív dolog jut eszembe. Negatív, csalódásra okot adó élményem szerintem nem is volt. Vagy ha mégis, akkor az, ahogyan a példa mutatja, nem vált emlékezetessé. Nem, nem védem Amerikát, nem védem az amerikaiakat, csak próbálok pártatlanul és reálisan véleményt formálni, valamint pozitívan viszonyulni az élet adta élményekhez, feladatokhoz és így a legjobbat kihozni a hétköznapokból.

Nem szabad és nem kell gyűlölni, megvetően lenézni, habzó szájjal megszólni egy másik társadalmat azért, mert más hatások érték évtizedeken keresztül, mert más gazdasági helyzetben van, mert hozzánk, magyarokhoz képest másképp gondolkodnak, mert az Ő életük kevésbé gondterhelt, mint a mienk, magyaroké, mert az Ő történelmük más eredményeket tud felvonultatni, mert az Ő oktatásuk, lexikális prioritásuk más, mint a magyar.

 

Amcsi-magyar, 2 jó barát…

Ugyanakkor ha már össze kell hasonlítanom az amerikaiakat a magyarokkal és a magyarokat az amerikaiakkal, akkor el kell mondanom, hogy mindkét társadalomban vannak olyanok, akiknek a jelenlegi technológiai fejlettségünk, a jelenlegi gazdasági- és politikai események összetettsége már kívül esik a könnyen befogadható és egyszerűen értelmezhető körön. Azaz az egyén a körülötte zajló folyamatoknak már csak a külső szemlélője és napról napra kevesebbet ért meg a számára is fontos összefüggésekből.

(fotó: EyeEm)

Igen, pontosítanom kell magamat: mindenk kornak megvoltak azon egyénei, akik az adott kor fejlettségét, eseményeit, történéseit nehezen, vagy egyáltalán nem tudták a megfelelő módon befogadni és értelmezni. Ez nem új dolog, ez igaz. De minél többet fog tudni az emberiség, annál többen lesznek, akik lemaradnak és nem fognak tudni egy szinttel feljebb gondolkodni.

És a nem tudásból, a nem értésből születnek meg azok az orbitális ostobaságok, mint a mikróban szárított macska és a nem tudásból, a nem értésből kifolyólag kezdenek az ilyen butaságok terjedni és lesznek évtizedekig élő városi legendák. Amelyek még az internet korában és élnek és virulnak. Akkor, amikor kvázi ingyen, minden írni és olvasni tudó számára mérhetetlen mennyiségű információ áll rendelkezésre karnyújtásnyira.

Azok pedig, akik tartják a lépést, sőt, utat mutatnak tevékenységükkel és mindent tőlük telhetőt megtesznek, nos, Ők már megemlítésre és/vagy linkelésre kerültek ebben a cikkben. Rájuk, munkásságukra illik nagyon büszkének lenni és nem összemosni őket olyanokkal, akik miatt – nemzetiségüktől függetlenül – szégyenkezni valónk volna.

Egy szó, mint száz: az amerikaiak nem hülyék (ahogyan más nemzetek polgárai sem). Nem szárítanak macskát mikróban és többségében nem támogatják Trump politikáját: sem intézkedéseivel, sem döntéseivel, sem tetteivel nem értenek egyet. S nem csak a polgárok többsége, hanem több amerikai cég, vállalkozás sem szimpatizál Trump a gazdaságot és kereskedelmet érintő javaslataival, törvényeivel. Hasonlók kijelenthetők a magyarországi viszonyokról és a magyar emberekről is. Nekünk sem esne jól, ha egy Napóleon-komplexusos politikus zavaros ügyeletei, pénzügyei, hatalommániája, és gyermeteg ügyei (kisvonat, focilabda, játékvár) miatt vélekednének rólunk negatívan más nemzetek.

Lehet, sőt, kell velem vitatkozni. Véleményed elmondhatod eme cikk Facebook posztja alatt, vagy Messenger-en, illetve Twitter-en és e-mailben.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!

– Lázadó