KB061 – Fuck🖕Politics! #2

Az első magyar nyelvű kanadai podcast 61. epizódjában Alberta és Kanada politikai térképén kalandoztunk – de betűzdeltünk magyarországi párhuzamokat. A különböző politikai irányzatokat mutattuk be és elemztük is őket. Megnéztük, hogyan kommunikál a kormánypárt és az ellenzék? Hogy milyen most és milyen lesz majd Kanada gazdasága: függetlenségi törekvések és csapatmunka. És még azt is elmondtuk, hogyan kapcsolódik mindezekhez a BREXIT.

A podkaszt epizódokat már a YouTube-on is meghallgathatod.

Adás napló.

Friderikusz Sándornak a podkasztról, mint szubjektív műfajról megfogalmazott gondolataival kezdődik ez az epizód: ennyire kifinomult, ennyire összeszedett összegzést még nem hallottam az elmúlt 5+ évben arról, amit csinálunk.
De nem csak ezt az 1 percet, hanem a Friderikusz Podcast teljes 59. epizódját a figyelmetekbe ajánljuk!

Ne felejts el felirazkoni, csengettyűzni és lájkolni.

Belpolitika: Danielle Smith, UCP, Alberta

  • Danielle Smith, ex-szélsőjobbos, jelenlegi konzervatív pártvezető, Alberta tartomány miniszterelnöke,
  • UCP – United Conservative Party,
  • A’s NDP – Alberta New Democratic Party,
Az Adás Napló Egy Klikkelés Után Folytatódik!

KB060 – Fuck🖕Politics!

Jó reggelt kívánunk! Az első magyar nyelvű kanadai podcast 60. epizódját 2k22. Október 23-án rögzítettük, benne pedig kül- és belpolitikával foglalkoztunk: egy kanadai (inkább csak Alberta-i) és egy (anti-)magyar politikus bemutatásával, életpálya elemzésével és a munkásságának értékelésével (kritizálásával). A következő 70 percben – indulatosságunkat hangsúlyozandó -, csúnya szavak is elhangzanak. Szóval a helyzet az, hogy ezt az epizódot leginkább csak a 18 éven felüli hallgatóinknak ajánljuk!

A podkaszt epizódokat már a YouTube-on is meghallgathatod.

Adás napló

  • Hofi Géza (1936. július 2. – 2002. április 10.): „A magyar kabaréműfaj külön úton járó, kiemelkedő népszerűségű mestere, aki önálló produkcióival egyéni stílust teremtett.”

Nevezhető akár az első magyar stand-upos humoristának is.

Belpolitika: Alberta, Kanada

  • Alberta tartomány,
  • Kanada – parlamentáris demokráciával irányított alkotmányos monarchia,
  • Jason Kenney, Alberta ex-tartományi miniszterelnöke,
  • UCP – United Conservative Party,
  • A’s NDP – Alberta New Democratic Party,
  • Amit Kanada zászlajáról tudni érdemes:
Az információkkal és linkekkel teli adás napló ide kattintva folytatódik!

Harc És Veszély

Megint én szégyelem magam Magyarország – állítólagos – vezetője helyett. Orbán sajtótájékoztatót tartott és olyan kijelentéseket tett, amelyeket senki sem gondolt tovább, amelyeket egyetlen újságíró és bértollnok sem fejtett ki részletesebben, azaz senki sem vonta le a nyilvánvaló következtetéseket.

Orbán a magyarországi országgyűlési választások előtt, alatt és utána 3 nappal, a hivatalos sajtótájékoztatón is mondott olyanokat, amelyeket kiemelten fontosnak tartok megemlíteni és „lefordítani” magyarra.

Viktor adta. Az EU elvette.

Rezsicsökkentés. A Magyarországon elő állampolgárok Fidesz-szavazók állampolgári joga a

ReZSicSöKKeNtÉs,

amelyet Orbánnak sikerült mindentől és mindenkitől is megvédenie az elmúlt években – került, amibe került. Eddig. Na, de haladjunk időrendben.

„Harc És Veszély” bővebben

A „Hülye Amerikaiak” …

Egyes embertársaink könnyedén hülyéznek le másokat, csak azért, mert a másiknak más a világnézete, más kulturában nevelkedett, másképp gondolkodik bizonyos dolgokról. Lásd: a hétköznapi magyar állampolgár szemében az amerikai hülye, mert „megszavazta ezt a bohócot, ezt a Trumpot”, vagy azért hülye, mert még azt is le kell írni neki a mikrohullámú sütő használati útmutatójában, hogy a macskát nem szabad benne megszárítani.
(nyitókép: az amerikai lobogó és a Fehér Ház, Washington DC, USA / forrás: UConn Today)

 

Cica a mikróban

Azonban ez utóbbi megállapítás, mindamellett, hogy rettentően negatív, csupán egy közel 40 éves múlttal rendelkező városi legenda, amely minden valóságalapot nélkülöz.

Az UrbanLegends.hu („urban legends” magyarul: városi legendák) az alábbiakat írja a közismert és többféle formában is létező legendáról: „egy idős amerikai nő mikrohullámú sütőben szerette volna megszárítani a macskáját, a beavatkozást azonban az állat nem élte túl. A néni ezt követően beperelte a gyártót, mivel az nem írta bele a használati útmutatóba, hogy a termék állatok szárítására nem alkalmas. És a pert meg is nyerte!„.

A Snopes.com weboldal szerint ez a szájhagyomány útján terjedő kitalált történet a 70-es évek közepén indult el az Egyesült Államokban. És állítólag ennek a mesének vannak régebbről eredeztett változatai is, amelyekben a butácska háziasszonyok a hagyományos sütőben, vagy ruhaszárítógépben szárították meg a frissen mosott házi kedvencet. A macskás-mikrós sztori nagy valószínűséggel Magyarországra valamikor a 90-es évek első felében érkezhetett meg és valahogy azóta újra és újra előkerül. Feltételezem, meglehetősen kevesen olvastak, kerestek és néztek utána ennek a dolognak.

Szerencsére az index-es Hoax Kábel mellett ott van nekünk az idén 15 éves UrbanLegends.hu is. Ezen weboldalak segítségével anyanyelvünkön olvashatunk utána az oknyomozó riportok segítségével a szájhagyomány, vagy az e-mail-ek, vagy a Facebook posztok útján terjedő városi legendáknak, népi hiedelmeknek és egetverő ostobaságoknak. Ezzel is fejlesztve a kritikus gondolkodás képességét.

És a hülyeség tovább osztását megelőzendő érdemes ezen oldalak valamelyikén utánanézni, hogy valójában miről is van szó. Így elkerülhető, hogy felüljünk egy valóságalapot nélkülöző mende-mondának. Egyúttal pedig ismeretünk is bővül és legközelebb már tudni fogjuk, hogy mivel próbálnak éppen megrémiszteni, vagy csodálkozásra késztetni a kevésbé jól informáltak.

 

Elnökválasztás 2016

Amikor feleségemmel zajló egyik beszélgetés alkalmával szóba került Trump elnökúr, nagyon meglepődtünk, hogy már 2,5 éve az USA elnöke (hivatalát csak 2017. január 20-án foglalta el). Amiért Őt most szóba hoztam, annak oka nem más, mint a másik olyan pont, amely miatt az amerikaiak lehülyézésre kerülnek: megválasztották maguknak Trump-ot. Egy olyan, nagyobb részt sikeres múlttal rendelkező üzletembert, aki olykor tiszteletlen, olykor kissé arrogáns, kissé flegma, néha meg vicces, vagy inkább szánalmasan nevetséges.

Felteszek egy kérdést, de kérem, senki se használja a Google-t a válasz megtalálásához! Köszönöm!

A leadott szavazatok hány százalékával nyerte meg a választást Trump?

.

.

.

Rendben, segjtek.

Kanada Banda stat&graf
(kattints a nagyobb mérethez)

Az amerikai választói rendszer sajátosságai miatt a választást Donald Trump nyerte, mert a győzelemhez szükséges 270 db elektori szavazatot csak neki sikerült összeszednie, pontosan 304 db-ot gyűjtött, míg Mrs. Clinton csak 227 darabot. Ami pedig az állampolgári szavazatokat illet: az „amerikai nép” döntése értelmében Hillary Clinton lett volna az Egyesül Államok elnökasszonya, nem pedig Trump az elnök. Ez jól látható a végeredményben: Trump közel 63 millió szavazatával szemben a többi jelölt összesen közel 73 millió szavazatot szerzett meg.

Ha valaki a 2016-os elnökválasztási események részleteiben akar elmélyedni, annak az angol nyelvű Wikipedia szócikk itt, a magyar nyelvű pedig itt található. Tartalmas olvasmány mindkettő, érdemes rákészülni.

(fotó: Wikipedia)

Tehát az én olvasatomban Trump a legkevésbé sem élvezi a többség támogatását. Naivitás azt gondolni, hogy minden amerikai állampolgár, köztük a magyar származásúak is, pontosan ugyanolyan hülyék, mint az elnökük. Mert ez egyáltalán nem így van! Sőt, nagyon nem így van!

Amikor éppen az amerikaiakat hülyézik le ezért, vagy azért, kérem, jusson eszébe mindenkinek, hogy ekkor közel 4 millió magyar honfitársunkat is lehülyézik ugyanazzal a mondattal.

(fotó: BBJ)

Csak néhány, Magyarország és a magyarok hírnevét öregbítő, magyarországi születésű, vagy magyar felmenőkkel rendelkező, tehetséges amerikai hírességet említsek (a teljesség igénye nélkül):

És természetesen a felsorolást még sokáig lehetne folytatni, mert nagyon sokan voltak, vannak és lesznek még amerikaiak magyar gyökerekkel. Tényleg rengeteg magyarnak élnek, dolgoznak, tanulnak családtagjai, rokonai, barátai, ismerősei az Államokban. Lehet, hogy neked is…

 

50 állam, 1 ország

Ahogyan Magyarország sem egyenlő az X, vagy Y, vagy Z párttal, ugyanúgy Amerika sem egyenlő Trump-pal. Ahogyan az amerikaiak sem mind műanyagpohárból szívószállal, vagy aludobozból isszák a fehér bort (legyen az bármennyire is finom), ugyanúgy a magyarok többsége sem tekint a tablettás borra Hungarikumként. (Kedves Krisztina, ebben most semmi cikizés nincs, csak ehhez a témához nagyon adta magát az a 2 fotó. Remélem, nincs harag.)

Higyjétek el nekem, Magyarországról nézve nagyon messze van Amerika. Nem csak földrajzi értelemben. A messze itt és most azt jelenti, hogy Magyarországon élve, az USA-ba egyszer sem látogatva nagyon könnyű rossz értékítéletet hozni egy fél kontinens méretű országról és annak polgárairól. Főleg, mert a legtöbbször csak a macskás-mikrós mende-mondák és a híradások riportjai, beszámolói állnak rendelkezésére annak, aki még nem járt Amerikában. Ezek nagyon torz és erős szűrők, amelyeken sok esetben a valóság csak egy kis szeletkéje jut át. Természetesen, saját tapasztalás nélkül is lehet véleményünk valamiről/valakiről, de az a fentiek miatt kevésbé lesz megalapozott.


(kép forrása)

Tudom, hogy bizonyos körökben és személyeknek még mindig divat kritizálni és zsigerből utálni mindent, ami amerikai. (Ezt a viselkedési formát egy bizonyos intelligencia szint felett azért illik elutasítani.) Tapasztalatom szerint ez egy régi, rossz szokás, a magyarok egy részénél megmaradt még a 80-as évekből. Akit érint, annak talán ideje lenne első kézből informálódnia és szemlétet váltania. Ez csak a hasznára válna, bárminnyire sem ért velem egyet ebben.

A tavalyi évben, munkámból kifolyólag, 26 alkalommal jártam az USA-ban (Illinois – Texas – Kalifornia – Washington államok által alkotott négyszögben kb. mindenhol, legalább egyszer) és rövidebb-hosszabb ideig élvezhettem a vendégszeretetüket. Te, aki annyira utálod őket, hány alkalommal is vendégeskedtél náluk az elmúlt 10 évben? (Költői volt a kérdés, szerintem tudom a választ.)

Ha visszagondolok ezekre a napokra, hetekre, nagyon kevés negatív dolog jut eszembe. Negatív, csalódásra okot adó élményem szerintem nem is volt. Vagy ha mégis, akkor az, ahogyan a példa mutatja, nem vált emlékezetessé. Nem, nem védem Amerikát, nem védem az amerikaiakat, csak próbálok pártatlanul és reálisan véleményt formálni, valamint pozitívan viszonyulni az élet adta élményekhez, feladatokhoz és így a legjobbat kihozni a hétköznapokból.

Nem szabad és nem kell gyűlölni, megvetően lenézni, habzó szájjal megszólni egy másik társadalmat azért, mert más hatások érték évtizedeken keresztül, mert más gazdasági helyzetben van, mert hozzánk, magyarokhoz képest másképp gondolkodnak, mert az Ő életük kevésbé gondterhelt, mint a mienk, magyaroké, mert az Ő történelmük más eredményeket tud felvonultatni, mert az Ő oktatásuk, lexikális prioritásuk más, mint a magyar.

 

Amcsi-magyar, 2 jó barát…

Ugyanakkor ha már össze kell hasonlítanom az amerikaiakat a magyarokkal és a magyarokat az amerikaiakkal, akkor el kell mondanom, hogy mindkét társadalomban vannak olyanok, akiknek a jelenlegi technológiai fejlettségünk, a jelenlegi gazdasági- és politikai események összetettsége már kívül esik a könnyen befogadható és egyszerűen értelmezhető körön. Azaz az egyén a körülötte zajló folyamatoknak már csak a külső szemlélője és napról napra kevesebbet ért meg a számára is fontos összefüggésekből.

(fotó: EyeEm)

Igen, pontosítanom kell magamat: mindenk kornak megvoltak azon egyénei, akik az adott kor fejlettségét, eseményeit, történéseit nehezen, vagy egyáltalán nem tudták a megfelelő módon befogadni és értelmezni. Ez nem új dolog, ez igaz. De minél többet fog tudni az emberiség, annál többen lesznek, akik lemaradnak és nem fognak tudni egy szinttel feljebb gondolkodni.

És a nem tudásból, a nem értésből születnek meg azok az orbitális ostobaságok, mint a mikróban szárított macska és a nem tudásból, a nem értésből kifolyólag kezdenek az ilyen butaságok terjedni és lesznek évtizedekig élő városi legendák. Amelyek még az internet korában és élnek és virulnak. Akkor, amikor kvázi ingyen, minden írni és olvasni tudó számára mérhetetlen mennyiségű információ áll rendelkezésre karnyújtásnyira.

Azok pedig, akik tartják a lépést, sőt, utat mutatnak tevékenységükkel és mindent tőlük telhetőt megtesznek, nos, Ők már megemlítésre és/vagy linkelésre kerültek ebben a cikkben. Rájuk, munkásságukra illik nagyon büszkének lenni és nem összemosni őket olyanokkal, akik miatt – nemzetiségüktől függetlenül – szégyenkezni valónk volna.

Egy szó, mint száz: az amerikaiak nem hülyék (ahogyan más nemzetek polgárai sem). Nem szárítanak macskát mikróban és többségében nem támogatják Trump politikáját: sem intézkedéseivel, sem döntéseivel, sem tetteivel nem értenek egyet. S nem csak a polgárok többsége, hanem több amerikai cég, vállalkozás sem szimpatizál Trump a gazdaságot és kereskedelmet érintő javaslataival, törvényeivel. Hasonlók kijelenthetők a magyarországi viszonyokról és a magyar emberekről is. Nekünk sem esne jól, ha egy Napóleon-komplexusos politikus zavaros ügyeletei, pénzügyei, hatalommániája, és gyermeteg ügyei (kisvonat, focilabda, játékvár) miatt vélekednének rólunk negatívan más nemzetek.

Lehet, sőt, kell velem vitatkozni. Véleményed elmondhatod eme cikk Facebook posztja alatt, vagy Messenger-en, illetve Twitter-en és e-mailben.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!

– Lázadó

Miért kaptam levelet, lájf?

Magyarországon több százezren énekelték és éneklik nem csak hamisan, hanem még rosszul is az 1985-ben írt dal szövegét. A „levelet kaptam, lájf” című nóta mindenkinek megvan? Igen? Ez szuper. Most azonban nem erről lesz szó. Hanem ennél valami sokkal komolyabbról.

Mert van az úgy, hogy ugyan próbáljuk megkímélni magunkat a kellemetlen dolgoktól, de amikor házhoz jönnek a pofonért, akkor úgy érezhetjük, hogy nagyon szívesen adnánk ráadást is.

Szóval levelet kaptam, lájf.

Bár ne kaptam volna. Főleg, mert nem is kértem.

Sem levelet, sem reklámot, sem termékmintát, sem semmi mást. A Magyar Nemzeti Propagandagépezet levélszemetét pedig főleg nem.

Mindjárt megmutatom teljes egészében. Ne legyen kétség senkiben, ez név szerint nekem érkezett! Nem én kértem, s nem adtam rá engedélyt sem.

„Miért kaptam levelet, lájf?” bővebben

KB014 – Illik-e más szerszámával verni a csalánt?

Az első és ezidáig az egyetlen kanadai-magyar podcast 14. adásában több érdekes nemzetközi és magyar vonatkozású témát beszéltünk meg és sikerült egy picit politizálni is. Kérjük, klikkelj és bandázz velünk!

Adás napló / Show notes:

  • Lator erre az adásra is készült „hülye zenékkel”…
  • Hallgasson mindenki podcast-ot, mert az JÓ!
    • Egy picit elmerültünk a podcast hallgatási szokásokban, lehetőségekben és szóba hoztunk magyar podcast-okat (pl.: 20 perccel a jövőbe, Szín Folt Cafe) és show runner-eket is.
    • A HBO Westworld c. sorozata: aki még nem látta, kezdje el nézni. De csak a podcastunk után.
    • Ezt követően amerikai tapasztalatainkat osztottuk meg, valamint lelkesen sztorizgattunk Kanadáról.

  • Választás 2018.

    • Nem kívántuk elsüllyedni a magyar belpolitika bűzös mocsarában több, mint 8000 km-es távolságból. De voltak kérdések, amelyeket fel kellett tenni nektek, voltak gondolataink, amelyeket meg kellett osztanunk veletek! Nem töltöttünk ezzel a témával túl sok időt, csak rászántunk annyit, amennyit kellett.

Vigyázat, csalán! Az adásból az is kiderül,
hogy minek a kapcsán került képbe eme csípős levelű gyógynövény.

  • „Külföldön élő magyarként részt kell-e venned a szavazáson? Van-e erkölcsi alapod dönteni a magyarországi történésekről, bele kell-e szólnod a Magyarországon élők életébe, ha évek óta életvitel szerűen külföldön tartózkosz?”
  • Ja, tudom ám, hogy 7 kontinens, meg 5 óceán van a Földön (- a Lázadó).

 

Következzék most a szünetben hallható dalnak a szövege azon Kedves Hallgatók számára, kiknek kedve van dalra fakadni Alan Jackson remek kis nótájára, amely a „Hogyan rohanj a veszTEDbe” c. film (WTF … ez egy remek film és én most szembesültem a magyar címmel… ez borzalom. Az eredeti cím az a Million ways to die on the west azaz kb A millió mód ahogyan meghallhatsz a vadnyugaton – Lator) főcímdala volt:

„Cowboys and pioneers, come lend your eyes and ears
I’ve got the need to testify
Don’t try to fill your nest out in the open west
‘cuz there’s a million ways to die
Six bullets in the gut or just a paper cut
…too many ways to quantify
They’ll cut your ankle off to cure a minor cough
‘cuz there’s a million ways to die

It’s a hundred and one in the shade of the sun
If you fall asleep, you fry

You can live like a saint but there just really ain’t
No avoiding a million ways to die

Smallpox and bigger pox, and deadly tomahawks
…or God forbid you steal a pie
They’ll blast you into shards for bein’ good at cards
‘cuz there’s a million ways to die
Out on the desert plains it hardly ever rains
And you can hear coyotes cry
They’ll eat you up and then they’ll crap you out again
‘cuz there’s a million ways to die

With a whoosh and a whack there’s a knife in your back
‘cuz you got a fancy tie…

It’s a kick in the pants but you don’t have a chance
Of escaping a million ways to die”

Itt jegyezném meg azt is, hogy az adás végén hallható szám címe pedig:

ça m’énerve = (Ez) bosszant (engem) – mindenkire rábízom, hogy vajon mi bosszanthat 🙂

 

  • Lator és a 8 perces vakbélműtét
    • Friss kórházi tapasztalatok első kézból: eü személyzet, infrastruktúra, betegellátás, utógondozás, sebészeti know-how, stb.
    • Hálapénz?! 😀 😀 Vajon Lator mekkora és milyen vastag borítékkal kellett készüljön az életmentő beavatkozásra?

  • S mindeközben alaposan bemutatjuk Kanada egészségügyi szolgáltatási rendszerét, annak múködését, előnyeit/hátrányait. Elmagyarázzuk, mi a különbség az alap és az extra biztosítás között; kinek, mi és hogyan jár, mire és miként lehetsz jogosult.
  • Figyelem! Az alábbi videó megtekintése csak 18 éven felülieknek ajánlott!

 

 

  • Görgess még egy picit lejebb, s jön a videó!

 

 

  • Ha eszel, hagyd most abba egy picit.

 

 

  • Utána meg már úgy sem nem leszel éhes.

 

 

  • Mehet?

 

 

  • Mi szóltunk!

 

 

  • 3… 2… 1…

 

 

 

Köszönjük a megtisztelő figyelmet!

Kedves Barátom! – Levél Kanadából

„Kedves Barátom!

Sok éve panaszkodtok nekem (is), legfőképp az otthoni állapotokról. És engem sürgettek már vagy négy éve, hogy írjam már le a véleményem.

Merthogy négy évvel ezelőttig írtam gyakran, mindenféle újságban, azóta nem. Hát azért nem írok négy éve, mert akkor is falra hányt borsó volt. Akkor, a legutóbbi cikkemben azt írtam, hogy fogjatok össze, ha le akarjátok váltani ezt a bandát, mert négy év múlva (most) sokkal nehezebb lesz, ha éppen nem lehetetlen. Merthogy az ingát felakasztották, az nem tud visszalengeni. Akkor azt mondtam, háááát, ha nektek ez így jó, (mert mégiscsak megválasztódtak megint, mert nem akartatok együttműködni), akkor miért én dumáljak bele innen tízezer kilométerről?

Másik, hogy otthon már réges-régen nincs vitakultúra. Tény, hogy írhatsz akár a rőtbóbitás kacagó gerle nemi életéről is, akkor is a kommentek között már a második sorban beindul az anyázás, cigányozás, zsidózás, vagy legújabban a sorosozás. Meg, hogy könnyű innen a messzeségből, a nyugati partról osztani az észt. Ebben van igazság, de abban is, hogy az okos más hibájából tanul.

Otthon valódi vita nincs, érzelmek vannak, indulatok, düh, irigység és félelem, mint az egész országban.

Emlékszem (tinédzser koromban olvastam), Lukács György írja valahol, hogy a nácik a gyűlöletet, a komcsik meg a félelmet használták hatalmuk fenntartására.

Szerinted ma melyik folyik otthon, kedves barátom? Szerintem mindkettő, mesteri keverékben.

Ez már annyira szürrealista, hogy már se nem vicces, se nem tragikus, inkább hihetetlen. Nemcsak a tettek, a reakciók is e világon kívüliek. Putyin tanulni jár Pestre, Erdoğan felkészül, és már Kim Dzsongun is beadta a vízumkérelmét.

Korábban több mint száz cikkben és interjúban kifejtettem, hogy ami hazánkkal történik, az történelmi léptékkel is bűn. Olyan eszméletlen történet, amibe Orwell tolla is beleremegne. Az, hogy az internet korában, a 21-ik században ilyen demagóg dumával valaki népszerű lehessen, ilyen agyament egybites propaganda csatornákat üzemeltessen közmédia címen, ahhoz olyan társadalmi helyzetet, szellemi és idegi állapotot kell feltételeznünk a nép részéről, amilyet én nem is merek elgondolni.

Már sokszor elmondtam neked, hogy ez a hatalom az én szememben, a kor viszonyaihoz képest, bűnösebb az előző kettőnél. Kádár, sőt Horthy rendszerénél is. Én úgy látom, hogy Kádár és Horthy is jobban képviselték az adott kor lehetőségein belül a nép érdekeit, mint Orbán ma. Nekem egyik iránt sincs sok szimpátiám (Kádár elől megszöktem családostul, két könyv is íródott róla; Horthy alatt meg kiirtották édesapám első családját, beleértve két testvéremet is).

Az a kettő azonban többé-kevésbé kötelező volt, és – nem enyhítendő a bűneiket – Kádár meg Horthy is valamelyest enyhítette a háttérben diktáló nagyhatalom akaratát. A „cucilizmus” jobb volt nálunk, mint a környező országokban, és Horthy is próbálkozott ezzel-azzal. Akkor, mint addig szinte mindig, a történelem rossz oldalán álltunk.

Most viszont, először az újkori történelmünk során, igazán Európához tartozhatnánk, békés ország lehetnénk, háborúk, sőt harcok nélkül, építhetnénk hazánkat, szépen lassan, de biztosan felzárkózhatnánk a fejlett nyugathoz, amire mindig is vágytunk. És, tegyük hozzá, amihez a külföld óriási pénzügyi segítséget is adott. (Igaz, kihívást is, a globalizált világban a verseny vállalását). Élvezhetnénk a szabadságot, a vállalkozás és a szellemi kibontakozás lehetőségeit. Az új, innovativ technológiákban élen járhatnánk. Orbán kétharmaddal nemzeti összefogást hozhatott volna létre, és különféle nézetek bevonásával gyors fejlődésnek indult volna hazánk. Ehelyett a vezetők a gyűlölet, az állandó, légből kapott és mesterkélt háborúsdi útját választották. A hazugság és a félelem országát hozták étre. A hülyék meggazdagodását, a lopást és az intézményesített korrupció rendszerét. És ennek fedezése során annyira felbőszítették és lezüllesztették a társadalmat, hogy ennek helyrehozatalához igen hosszú időre lesz szükség. Az agymosás olyan szintjét érték el, ami Európában párját ritkító, történelmi léptékkel is. Főleg békeidőben. Mi régen nem hittük el, hogy pl. a románokat úgy el lehetett nyomni, mint ahogy Ceaușescu tette, Európa közepén. Aztán most itt vagyunk mi, ráadásul elnyomó háttérhatalom nélkül, sőt EU és NATO tagsággal támogatva.

A nyolcéves agylúgozás fokozatosan egyre lejjebb vitte az országot. Ma olyan dolgok történnek, amiket pár éve elképzelni sem tudtunk volna. Nemcsak arról van szó, hogy a régió éllovasából sereghajtók lettünk, (még Lengyelország is megelőzött bennünket, a történelem során először).

Az emberi értékek és viszonyok még fontosabbak, azok hosszú távon sem könnyen hegednek. A toleranciát, a szolidaritást kiölték a társadalomból. Teljesen. Másrészt meg, ahol nem kellene a tolerancia, ott olyan birkatürelemre nevelték az országot, amilyen még a 70-es években sem volt. Igaz, most vannak szelepek. 600 ezren már elmentek. Tehát ahol létszükséglet az egymás iránti szeretet és türelem, ott ökölrázás folyik, ahol viszont nem kellene hagynunk magunkat, ott birkatürelem és apátia van.

Négy éve ezt írtam a nemzeti konzultációkról: „Konzultáció címén olyan együgyű hülyeségeket kérdez meg a néptől, a te pénzeden, amitől az állatóvodában az enyhén retardált 14 hónapos orangután magához nyúl, és helyből hatalmas hátra szaltókat csinál. Azóta se szóltatok neki, a betegnek, hogy vegye be a gyógyszerét. Vagy legalább írjon vékonyabb papírra”. És ezekből volt egy pár azóta.

Négy éve íródott ez is: „Negyedszázad alatt gulyás-kommunizmusból szépen puszta-kapitalizmussá lett az ország. Európa egyik leggyorsabban fogyó nemzete és harmadik legszegényebb országa lettünk.” Régen a szocialista blokk „Legvidámabb Barakkja” voltunk, ma legfeljebb a „Balkán Legelcseszettebb Összeszerelő Üzeme” címet kaphatnánk meg.

Heineken cimke, 1883.

Tudod, azon mentem le hídba leginkább, amikor tavaly a Heineken vörös csillagjáról ment a propaganda. Hogy komcsi jelkép. De hiszen az egész ország bűzlik a „cucilizmus” rothadó szagától! A bratyizás, a mutyizás, a szürkeség, a földre néző emberek, a vitakultúra teljes hiánya, a felszínesség, a türelmetlenség, a bürokrácia, a kivagyiság, a hantázó és gazdagodó politikusok, a korrupció mindent átszövő bűzétől. Az egész otthoni politika igazi komcsi alapokon nyugszik. (És itt nem a 80-as évek reformistáira gondolok). Legfőképpen pedig a kormányzásnak nevezett mutyi. Persze közben ünnepeljük a Horthy-korszakot is. Volt KISZ-titkárok, pártmunkások, és párt-firkászok vezetik az országot, és persze köztük a besúgók. Igen, a volt komcsi ügynökök is a politika magasságaiban dolgoznak ma is.

Ez megnyilvánul tartalomban és stílusban is: minden területen centralizálás, teljes kontrol, minden idők legnagyobb és legdrágább kormánya (amiben nincs egészségügyi, oktatási vagy környezetvédelmi minisztérium). A másik véleményének az elnyomása, karaktergyilkosság, nem az a lényeg mit mond, hanem, hogy ki mondja, rákosista stílus (aki nincs velünk, az ellenünk van, a haza nem lehet ellenzékben, ellenzék nélkül is működik a parlament), stb. Aztán lásd köztévé: tiszta korai Kádár-rendszer! Emlékszel, barátom, gyerekkori viccünk, amikor a zsiráf megkérdi a sivatagban a két oroszlánt, miért cipelik a hatalmas vasdarabot. „Hát milyen jó lesz, ha letesszük” –, mondják. Én ezt érzem, amikor kikapcsolom a Mirgáncs 1-es csatornát.

Nekem „könnyű”, mert utána körbenézek, és Kanadát látom a szabadsággal, a nyugalommal, a mosollyal, a szeretettel. Igaz, fáj a szívem a hazámért, amelyből ez lett, (és ahol a demokráciáért én is vagy tizenöt évet dolgoztam a gengszterváltás után). A szeretet szigete helyett az utálat, gyűlölet, a félelem, a méreg és idegbaj országa. (Hazánk az utolsó helyen áll az OECD boldogság indexében, és majdnem utolsó a társadalmi tőke, az egymás iránti bizalom terén is).

Itt hetekig nem látom a miniszterelnökünk hülye pofáját a tévében, otthon meg minden róla szól. Tudom, a ti helyzetetek nehezebb, a külvilágot nem tudod kikapcsolni. Ezért írok most.

Te ugyan arra kértél, írjak nyílt levelet én is a Kárpát-medence géniuszának. Inkább írok olyanoknak, akiket nem tartok gazembernek, például neked, barátom. Végül is kik a címzettjei a levélnek? Legfőképpen te, aki lassan, de jössz ki a kómából a pesti kórházban. Meg te, a miskolci közmunkás, a pesti milliárdos, a kispesti hajléktalan, a sakk nagymester, a keleti szélen tengődő roma, a híres komédiás, az óceánjárón dolgozó mosogató, a médiatulajdonos, a kórházban fekvő festőművész, a világhírű sportoló, a rokkant, a politikus, a kisnyugdíjas és a nagy játékos. Te, aki sírsz, ha átléped a határt, és te, aki lélekben már Londonban élsz. Te, a vegasi tervező, a mérnök és nyugdíjas tanár, munkás és művész, tanuló és nyugdíjas.

Mert most talán még van egy esélyetek, hogy megszakítsátok a zombik uralmát, visszaadjátok a népnek az ellopott országot, a hitet, a szeretetet, a nyugalmat, és hagyjátok az embereket, hogy dolgozzanak, jólétet teremtsenek. Hogy kidobjátok a hatalomból a régi KISZ-titkárokat, ügynököket, és az új generációnak biztosítsátok a boldogulást a saját szülőhazájukban.

Hogy ezt az eddigi sok hülyeséget és gonoszságot ki hiszi el, az a választásokon kiderül.

Azt tudjuk, mennyire rövid népünk memóriája. A szabad világban, ha egy vezető mond valamit, általában később számon kérik rajta. Otthon ezek elfelejtődnek. Szerinted mi lett a söralátéttel? Vagy a beígért adócsökkentéssel, a világ legmagasabb ÁFÁ-jának, és a  bevezetett félszáz új adónemnek a tükrében? Igaz, az egymillió munkahely majdnem teljesült, csak éppen Londonban és otthon közmunka gyanánt. Fognak-e az emberek emlékezni ezekre a dolgokra a választás napján? Eszükbe jut-e a Malév, vagy a forint bedöntése és a Matolcsy által beígért 5-7%-os növekedés?

Nem vagyok baloldali, tudod jól (itt Kanadában is a konzervatív kormányt támogattam – a mostani enyhén szólva nem tetszik). De itt nem bal- meg jobboldalról van szó, hanem demokráciáról.

A választások előtt meg kellene kérdezni, mi van a másfél milliárddal, ami a roma programban tűnt el? És a vörös iszap kártérítése, a kaszinók, Kishantos, a trafikok, nemdoktor (csaló) schmittpali, a Liget program, a várba költöztetés, az M3, az M4, az MKB eladása, az MNB körüli millió botrány, a milánói expo, a NAV-botrány, a kitiltási botrány (hívjatok tolmácsot), az Öveges program, Questor, 20 ezer beengedett migráncs, a 3500 beengedett menekült (amit eltitkoltak), a Várkert bazár, a Pharaon-ügy, kamupártok finanszírozása, Margit-híd, Népszabadság, hirdetőoszlopok, V. ker-Rogán ingatlaneladásai, Felcsút – ez vagy száz botrány egy név alatt, kisvasút, stadion, közpénzek közpénzjellegének elvesztése, balatoni jachtkikötő, takarékszövetkezetek, földpályázatok, Malév (ja, az már volt), paraolimpiai bizottság, olimpiai pályázat, vizes világbajnokság költségei, festménykölcsönzések, Elios-ügy, M4-es autópálya, közmédia, Origó, Kisvárda, online pénztárgépek, mobilgát, Semjén másolt doktorija és helikopteres vadászata, magán nyugdíjpénztárak, az önkormányzatok kvázi lefejezése, az ügynöktörvény elsumákolása,… na, jó, leállok, mert reggelig lehetne sorolni.

Anyám, borogass!

Már sokszor elmondtam, hogy nemcsak itt, de már fél demokráciákban is réges-rég repülnének olyan emberek, akik így lopnak, csalnak, hazudnak. Egy ilyen Olaf-jelentés után Orbán úgy hasalt volna el bárhol a világon (oké, kivéve vagy húsz országot, Venezuelától Szomáliáig), mint a csuklyás patkány (rattus norvegicus) a látványpékség küszöbén. A többiekről nem beszélve.

Nemrégiben Orbán mondta a nagykövetek tanácskozásán: „Egyedül maradtunk. Egyedül kell megvívnunk a csatákat”. Ez igaz, az első fele. Csatázni nem kellene, nincs is nagyon kivel. Azonban, ha Európa bármely más vezetője ilyen beismerést tenne, akkor azzal be is adná lemondását. Ez a legnagyobb kudarc, ami egy EU-s tagállamot érhet. És ez mindent elárul.

Orbánnak irtózatos szerencséje volt annak idején Gyurcsánnyal és az őszödi beszéddel, ki is használta rendesen. Aztán szerencséje volt a világválsággal, majd harmadszorra az Európát elözönlő migránsokkal is. Ezek nélkül nem lenne ilyen hatalma, és nem lenne ilyen állapotban az ország.

Kérdés, népünk rájön-e arra, hogy azért, mert Európa impotensen és hülyén kezelte eddig a migráció kérdését, (ebben Orbánnak jó kis szerepe volt), abból nem kellene következnie annak, ami otthon van. A környező országok sem engedtek be migránsokat, mégsem volt teletacepaózva az ország egy vigyorgó vénember képével évekig, sok tízmilliárdos költségen. Ők csak egyszerűen nem engedték be őket. Ráadásul Orbánék végig hazudtak, mert közben beengedtek sok ezer migránst, többet, mint az összes környező ország összesen.

Meglátjuk, népünk átlát-e a szitán. Rájön-e arra, hogy abból, hogy az egyik impotens hülye, még nem következik, hogy a másik gecivé váljon, és mellesleg szétlopja az országot.

Tudod barátom, a szeretet soha nem hal meg természetes hallállal. Ezt most is erőszakkal ölték meg, kaszabolták le, hintették be a helyét a gyűlölet és a félelem magjaival. Egy új vezetésnek, ha netalántán mégis létrejön, ennek visszafordítása lesz a legfontosabb feladata. Mert az ország egyik fele nem utálhatja a másik felét. Egy nép fejlődni csak békében, szeretetben, nyugalomban tud, és erre most, Orbán bandáját kivéve, megvannak a feltételek. Egy a sorsunk, mert egy nép vagyunk, egy a hazánk, egy nyelvet beszélünk, egy történelmünk van.

Magyar, zsidó, cigány és a többi is mind egy hajóban evez.

Emlékszel, amikor otthon Miskolcon, a zsarnai piacon mászkáltunk, és néztük a sok csalót, hogy verik át az embereket az itt a piros hol a piros trükkel? Megjegyeztem, furcsa, hogy ezek még szabadlábon vannak. Emlékszel mit mondtál erre? Azt, hogy ez igaz, de az az igazán hülye, aki leáll ezekkel játszani.

Nagyjából ezt kellene észben tartani április 8-án. Remélem, addigra kilábalsz a betegségből, a hosszú kómából, talpra állsz, és el tudod majd mondani a véleményedet!

Vancouverből ölel barátod, Frank Tibi”

Dr. Frank Tibor, kanadai matematikus-közgazdász és üzletember írása.

Forrás: nepszava.hu

Dr. Franka Tibor – Kanada és Magyarország kapcsolatainak fejlesztésében játszott szerepéért 1999-ben Göncz Árpádtól megkapta a Köztársasági Elnöki Aranyérmet. Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján, Sólyom László köztársasági elnök a Köztársasági Érdemérem Tisztikeresztjét adományozta neki a magyar demokrácia fejlesztésében szerzett érdemeiért.

A 2015-ben vele készült „Bevándorló voltam” c. interjú ide kattintva olvasható a Kanada Világa weboldalán.