Rövid Hírek

Következzen két visszatekintés korábbi cikkeinkben írt eseményekre. Első főszereplőnk Wheelchair Warren, aki kerekesszékében tett meg 5.027 km-t 159 nap leforgása alatt az Alberta-i Calgary és a mexikói Mazatlán között. Második főszereplőink pedig azok a hajléktalan veteránok, akik egy jótékony kezdeményezésnek köszönhetően jutottak új otthonhoz és egy második esélyhez Calgary-ban.

 

maple_leaf_small_3pcs

 

Az üzenet: „Nem kell feladnod” – a Warren-ről írt cikkünk a linkre kattintva olvasható!

wheelchair_warren_map.png

Wheelchair Warren, azaz Warren Schlosser, a tervezettekhez képest körül-belül 2 héttel korábban, az 5200 km-es útvonalnál valamivel rövidebbet, összesen 5.027 km-t tett meg. Az Alberta-i Calgary-ból indult el 2019. július 1-én, Kanada 152. születésnapján, és december 4-én érkezett meg a Sinaloa állam-beli (Mexikói Egyesült Államok) Mazatlán városába.

wheelchair_warren_finishline_mazatlan.jpgWarren a mexikói Mazatlán-ban,
a célba érkezést követően Mazatlán polgármesterével a jobbján

Azt hiszem, Warren bebizonyította, hogy nem létezik lehetetlen. A saját maga által átalakított kerekesszékében önerőből tett meg bő 5 hónap leforgása alatt egy akkora utat, amely sokunknak még gyalog, vagy kerékpáron is sok lenne. Az átlagosan megtett távolság 31,6 km/nap volt.

wheelchair_warren_official_logo

Információk alapján Warren a telet az idén is Mazatlán-ban tölti. Utitársa, Jed, a Washington állam-beli (USA) szabadúszó író pedig tovább folytatja munkáját és a Warren-ről írt könyvet 2020 második felében kívánja kiadni.

(fotók: Wheelchair Warren hivatalos weboldala és Facebook oldala)

 

maple_leaf_small_3pcs

 

Otthonokat a hősöknek! – a Homes For Heroes Foundation (magyarul: Otthonokat A Veteránoknak Alapítvány) által épített házakról a linkre kattintva olvashatsz.

veterans_mini_homes

Az alapítvány által felépített 15 darab, egyenként körül-belül 28 nm-es, teljesen felszerelt és berendezett mini lakásokat október 28-án adták át. Az lakók november első hétvégéjén vehették bírtokba új otthonaikat.

mini_otthon_1.jpg

Az ugyanazon a telken, ezáltal ugyanazon a címen (36th Street SE, Calgary, AB) található mini otthonokat a harcokban elesett katonák után nevezték el. A mini otthonok mellett a központi épületben kapott helyet:

  • az iroda,
  • egy, a lakók számára családi, baráti találkozásokra igénybe vehető szoba,
  • és egy, a lakók mentális egészségének fejlesztése céljából szociális munkások, egészségügyi személyzet által használható szoba is.

mini_otthon_2.jpgaz egyik mini otthon belülről

Az mini otthonokat egy 1947-es alapítású, Calgary-i székhelyű holdingtársaság tervezte és építette, akik közel 7.000 alkalmazottal rendelkeznek országszerte. Leányvállalatai változatosak, de a legtöbbjük a gáz-, villamosenergia-, az építőiparban, vagy a logisztikai iparban működik. A projekt 1,5 millió kanadai dollárba került, ebből 800.000 CAD a Canadian Pacific vasúttársaság segítségével gyűlt össze. A legfrissebb hírek szerint a következő években mini otthonok épülnek majd Edmonton-ban és további Ontario-i nagyvárosokban.

(fotók: CTV News, Calgary)

– Lázadó

Index Pont Húúú

Tudja valaki, hogy mi van a magyar újságírással, a magyar újságírókkal? Mert én szeretném tudni. Egyfelől értem: informáljuk a T. Olvasóközönséget a világ dolgairól. Egyel több cikk az oldalon, ami pár száz/ezer új kattintást jelent, bővül a repertoár, s ennek örül a főszerk, örülnek a hirdetők, örülnek az Olvasók is. Másfelől pedig a legkevésbé sem értem. Adva van egynél több, igen részletes, angol nyelvű cikk meg egy rendőrségi kommüniké is, amit még be is linkelnek, azonban kb. a felét sem fordítják le magyarra. Így aztán érthető, ha a T. Olvasó kritizál és értetlenkedik: nem csoda, hiszen nem mondtak el neki mindent.
(nyitókép: a Brit Columbia-i Griffin tó)

 

A hamar munka ritkán jó.

Innen nézve nagyon úgy néz ki, hogy a múltkori Totalcar-os után ismét találtam egy olyan cikket, amelynek vannak hiányosságai. De miért jó ez? Hol van itt a teljeskörű információ átadás, a lelkiismeretes munkavégzés? Akkor és ott az volt, hogy írjunk valamit, mert muszáj, mert kell a minimális karakterszám/nap, mert meg kell lennie a kötelező penzumnak minden áldott nap – de ugyanakkor meg a hiteles tájékoztatásra, a szakmai nívóra nem adunk? Elképzelhető-e egy olyan forgatókönyv, hogy a szerző azt gondolta, hogy „Hát, Kanada nagyon messze van, ezeknek jó lesz így is”? És amikor meglett az előírt karakterszám, egy összetett mondattal lezárta a sztorit? Nem törődve azzal, hogy az olvasók nagy többsége valószínűleg nem fog átkattintani az angol eredetire és angolul elolvasni a cikket? És ezért aztán jönnek a felháborodott és értetlenkedő, hitetlenkedő kommentek a Facebook-on, amik könnyedén elkerülhetőek lehetnének egy picit több odafigyeléssel a szerkesztőség oldaláról.

Persze, én is ejtek hibákat, vannak pontatlanságaim, de azokat igyekszem minden esetben kijavítani. Csak amíg én hobbiként, szenvedéllyel írok bejegyzéseket weboldalunkra és podkasztolok már 2 éve, addig az indexes újságíróknak ez a munkája, ezért kapják a fizetésüket. Ahogyan a múltkor is, most is szívesen meghallgatnám, hogy „mire gondolt a költő”? „Index Pont Húúú” bővebben