Kanadai Juharszirupos Kóla

Előbb az egyik közeli szupermarketben a 4 üveges kiszerelésű Coca-Cola Quebec Maple-t (Québec-i juharszirup) vettem meg, aztán pedig a bátorságot ahhoz, hogy megkóstoljam. Korábban már átestek ezen a British Columbia Raspberry (málna), a Georgia Peach (őszibarack) ízesítésű és a mexikói cukornáddal készült Coca-Cola kólák. A sorban tehát az 4. új íz olyannyira nagyon kanadai lett, hogy ennél keresve sem lehetne kanadaiabbat találni. Ezért is gondoltam úgy, hogy ezt megér egy bejegyzést weboldalunkon.
(nyitókép: Lázadó)

kb_coca-cola_quebec_maple_bottle_canada_flag_00Coca-Cola Quebec Maple – az első juharszirupos kóla
(fotó: Lázadó)

.

A növényi-alapú húspótló burgerhez és a gyökér sörhöz hasonlóan – amelyet még 2019. telén teszteltem le és mutattam be nektek az A&W-nél -, a legkanadaibb üdítőital sem kerülhette el a figyelmem.

Mielőtt a kóstolóról írnék, jöjjön egy kis történelmi kitekintő.

A Coca-Cola – az észak-amerikai kontinensen gyakran csak Coke-nak hívott -, szénszavas üdítóital 1886-ban indult világhódító útjára a Georgia állam beli Atlanta városából, s azóta is töretlen a siker. A cég a forgalmazás első évében 25 db üveget adott el, ma pedig minden nap 1,8 millárd üveggel (azaz inkább palackkal) adnak el üdítőitalaikból. Ez azt jelenti, hogy a Coca-Cola-tól több, mint 10.000 db üdítőitalt fogyasztanak a nap minden másodpercében.

Az “OK” (azaz: “Okay!”, vagy “All correct!” – magyarul: minden rendben) kifejezés a világon a legeslegismertebb, a második a sorban a “Coca-Cola”. A cég volt a világon az első, amely nemzetközi sporteseményt szponzorált: a 1928. évi nyári olimpiai játékok (IX. nyári olimpiai játékok – Amszterdam, Hollandia) egyetlen támogatója volt. A Coca-Cola volt az első üdítőitalt, amelyet űrhajósok ittak az űrben tartózkodásuk alatt és az cég elsőként mutatta be az újrahasznosított anyagokból készült üdítóitalos palackjait. Mexikóban a legmagasabb a Coke fogyasztók száma, egy főre nézve ebben az országban adják el a legtöbb Coca-Cola üdítőitalt. És ha az információm helyesek, az első kóla ízű energiaital is a cég nevéhez köthető (forgalmazás kezdete: 2019).

“Kanadai Juharszirupos Kóla” bővebben

Rövid Hírek

Következzen két visszatekintés korábbi cikkeinkben írt eseményekre. Első főszereplőnk Wheelchair Warren, aki kerekesszékében tett meg 5.027 km-t 159 nap leforgása alatt az Alberta-i Calgary és a mexikói Mazatlán között. Második főszereplőink pedig azok a hajléktalan veteránok, akik egy jótékony kezdeményezésnek köszönhetően jutottak új otthonhoz és egy második esélyhez Calgary-ban.

 

maple_leaf_small_3pcs

 

Az üzenet: “Nem kell feladnod” – a Warren-ről írt cikkünk a linkre kattintva olvasható!

wheelchair_warren_map.png

Wheelchair Warren, azaz Warren Schlosser, a tervezettekhez képest körül-belül 2 héttel korábban, az 5200 km-es útvonalnál valamivel rövidebbet, összesen 5.027 km-t tett meg. Az Alberta-i Calgary-ból indult el 2019. július 1-én, Kanada 152. születésnapján, és december 4-én érkezett meg a Sinaloa állam-beli (Mexikói Egyesült Államok) Mazatlán városába.

wheelchair_warren_finishline_mazatlan.jpgWarren a mexikói Mazatlán-ban,
a célba érkezést követően Mazatlán polgármesterével a jobbján

Azt hiszem, Warren bebizonyította, hogy nem létezik lehetetlen. A saját maga által átalakított kerekesszékében önerőből tett meg bő 5 hónap leforgása alatt egy akkora utat, amely sokunknak még gyalog, vagy kerékpáron is sok lenne. Az átlagosan megtett távolság 31,6 km/nap volt.

wheelchair_warren_official_logo

Információk alapján Warren a telet az idén is Mazatlán-ban tölti. Utitársa, Jed, a Washington állam-beli (USA) szabadúszó író pedig tovább folytatja munkáját és a Warren-ről írt könyvet 2020 második felében kívánja kiadni.

(fotók: Wheelchair Warren hivatalos weboldala és Facebook oldala)

 

maple_leaf_small_3pcs

 

Otthonokat a hősöknek! – a Homes For Heroes Foundation (magyarul: Otthonokat A Veteránoknak Alapítvány) által épített házakról a linkre kattintva olvashatsz.

veterans_mini_homes

Az alapítvány által felépített 15 darab, egyenként körül-belül 28 nm-es, teljesen felszerelt és berendezett mini lakásokat október 28-án adták át. Az lakók november első hétvégéjén vehették bírtokba új otthonaikat.

mini_otthon_1.jpg

Az ugyanazon a telken, ezáltal ugyanazon a címen (36th Street SE, Calgary, AB) található mini otthonokat a harcokban elesett katonák után nevezték el. A mini otthonok mellett a központi épületben kapott helyet:

  • az iroda,
  • egy, a lakók számára családi, baráti találkozásokra igénybe vehető szoba,
  • és egy, a lakók mentális egészségének fejlesztése céljából szociális munkások, egészségügyi személyzet által használható szoba is.

mini_otthon_2.jpgaz egyik mini otthon belülről

Az mini otthonokat egy 1947-es alapítású, Calgary-i székhelyű holdingtársaság tervezte és építette, akik közel 7.000 alkalmazottal rendelkeznek országszerte. Leányvállalatai változatosak, de a legtöbbjük a gáz-, villamosenergia-, az építőiparban, vagy a logisztikai iparban működik. A projekt 1,5 millió kanadai dollárba került, ebből 800.000 CAD a Canadian Pacific vasúttársaság segítségével gyűlt össze. A legfrissebb hírek szerint a következő években mini otthonok épülnek majd Edmonton-ban és további Ontario-i nagyvárosokban.

(fotók: CTV News, Calgary)

– Lázadó

Nem Kell Feladnod!

Warren Schlosser, az akkor 47 éves, teljesen átlagos Alberta-i lakos 2006-ban súlyos közlekedési balesetet szenvedett. Egy kamionban utasként tartózkodott, amikor megtörtént a baj, amelynek következtében Warren a hátralévő életére kereskesszékbe kényszerült. Warren idő közben felépült és ha testileg nem is, lélekben talpra állt. Például az Alberta-i havat messzire elkerülve 2009 óta minden telet a mexikói Mazatlán-ban, a napsütötte tengerparton tölt. Warren 56 évesen, teljesen átlagos Alberta-i lakosként, 2015-2016. fordulójának környékén kitervelt valami igazán rendkívülit.
(fotók: Wheelchair Warren hivatalos weboldala és Facebook oldala)

 

wheelchair_warren_001.jpgismerkedjetek meg Warren-nel
és a 2019. februári alomból érkezett Luna-val,
(készült: 2019. április, Alberta, Kanada)

 

Itt van ez a történet, amit már megírhattam volna 3 hónappal ezelőtt is. De egyfelől, ha emlékezetem nem csal, csak valamikor szeptemberben jött velem szembe Warren weboldalának címe egy benzinkúton, másfelől pedig talán jobb, hogy most írok róla, amikor a vállalásának a felén már javában túl van.

A hírek az utóbbi időben azzal is foglalkoznak több minden más mellett, hogy az X, vagy az Y autógyártó önvezető autója milyen útvonalat járt be a számítógép által irányítva, emberi beavatkozás nélkül. Vagy éppen pont arról számolnak be, hogy az emberi beavatkozás hiányában milyen balesetet szenvedett az adott önvezető jármű. Amely a létező legmodernebb technikával van felszerelve, amely sok száz mérnök és szakember munkájának, a sok éves fejlesztésnek az eredménye.

Aztán van itt valaki Alberta-ban, aki egymaga fogott hozzá titánium vázas járművének, egy kerekesszéknek az átépítéséhez, hogy annak segítségével figyelemfelhívást tudjon végezni 3 országon és több hónapon át, s mindeközben még jótékonysáig gyűjtést is végezzen.

wheelchair_warren_wide_loads_truckers.jpgWarren külön köszönetet mond a kamionsofőröknek,
amiért azok a lehető legnagyobb oldaltávolságot hagyva,
a maximális figyelemmel közelítik meg
és
kerülik ki őt 3 országot felölelő túrája során!

 

Nem állnak mögötte szponzorok, nem állnak mögötte lelkes adományozók, mindent önerőből csinált és csinál. Az önerőt pedig úgy kell érteni, hogy a kerekesszékét saját maga hajtja végig a több, mint 5000 km-en, semmiféle kiegészítő segédhajtást (pl. villanymotor) nem épített be és nem használ fel ilyet a későbbiekben sem!

Egy Washington állam-beli (USA) szabadúszó író, Jed Vaughn utazik vele, aki a saját lakókocsiját vezeti, valamint Ő dokumentálja a túrát és várhatóan egy könyv is születni fog ebből a közös kalandból.

Warren az elmúlt 3 és fél évet tervezéssel és szervezéssel töltötte, hogy aztán végül 2019. július 1-én, Kanada 152. születésnapján útnak indulhasson. Amíg mi aznap családi pikniket tartottunk, Warren és Jed útnak indultak Calgary (Alberta, Kanada) városából a körül-belül 5200 km hosszúságúra tervezett nemzetközi túrájukra a Sinaloa állam-beli (Mexikói Egyesült Államok) Mazatlán városába.

wheelchair_warren_map_of_trek.jpgCalgary –> Mazatlán: az 5200 km hosszúságú
túra tervezett útvonala, amely matricaként
látható Jed lakóautójának oldalán

 

Warren a saját (kissé átalakított) kerekesszékében, 5+sok keréken gördülve, 2 kisebb kerékpárokhoz használatos utánfutót húzva indult uticélja felé. Gondoljunk bele: 5200 km-t autóval megtenni nem könnyű, sokkal inkább fárasztó (pl. egy Nyíregyháza – Le Mans (Franciaország) oda-vissza is csak 3.830 km), kerékpáron tekerve egyenesen kihívás, kerekesszékben ülve pedig … már-már lehetetlen vállalkozásnak tűnik.

Nekünk, egyszerű halandóknak. De nem Warren-nek!

wheelchair_warren_002.jpgWarren és jármű-szerelvénye, ölében Luna-val,
az indulás előtti napon, június 30-án valahol Calgary-ban

 

Jed, a Spokane-ből származó író pedig Jed lakókocsijával kiséri a legkevésbé sem mindennapi kalandra vállalkozó Warren-t és annak 2 kiskedvencét: Taquito-t, a cicát és a már bemutatott Luna-t, a pár hónapos kiskutyát, aki az eltelt hónapok alatt szépen megnőtt.

wheelchair_warren_taquito_cat_&_luna_dog.jpgTaquito és Luna, jó megférnek egymás mellett,
itt éppen közösen heverésznek
a lakóautóban egy pihenő alkalmával

 

A napközbeni pihenőket és az éjszakákat Jed lakóautójában töltik valamelyik lakóautó parkban állomásozva, s ha Luna éppen nem Warren mellett, előtt, után sétál pórázon vezetve, akkor ő is a lakóautóban utazik Jed-del és Taquito-val. Természetesen Warren-nek az eltökéltsége mellett szüksége van nem kevés kalóriára is, ezért jó kanadaihoz méltóan rendszeresen előkerül a grillsütő (angolul: barbecue, vagy BBQ).

wheelchair_warren_picnic_july30.jpgkészül az ebéd a Saskatchewan-i
Wilcox falvacska közelében

 

Ezzel a több hónapig tartó, több ezer kilométeres nemzetközi túrával Warren arra akarja a figyelmet felhívni, hogy a fogyatékkal élő emberek csodálatos dolgokat tudnak elérni, túl tudnak lépni korlátjaikon, valamint produktív és jelentőségteljes módon lehetnek részesei egy közösségnek, illetve az egész társadalomnak. Warren úgy tapasztalja, hogy a hozzá hasonló helyzetben lévő emberek egyszerűen feladják…

Warren üzenete a számukra: NEM KELL FELADNOD!

A túra első 4 napján Calgary-ból Bassano településig jutott kerekesszékével, azaz kb. 140 km-t tett meg, napi átlaga tehát kb. 35 km volt:

wheelchair_warren_003.jpgWarren július 2-án, az túra második napján,
kelet felé haladva valahol a 22X,
vagy 901-es országúton Alberta-ban

 

De Warren és a társául szegődött Jed nem csak a fogyatékkal élő emberekre történő figyelemfelhívási célzattal teszi meg ezt a hosszú utat, hanem adományokat is gyűjtenek 6 non-profit szervezet számára: Cmngd Linens (Calgary, Alberta, Kanada), STARS ambulance (Calgary, Alberta, Kanada) a Facebook oldaluk itt érhető el, American Cancer Society (USA), American Wheelchair Foundation (USA), Immaculada (Mazatlán, Sinaola, Mexikó), SPCA Pet Rescue (Mazatlán, Sinaola, Mexikó).

Warren augusztus 6-án, túrájának 36. napján, közel 980 km-rel a háta mögött gördült át a Kanada-USA határon, hogy augusztus 7-én az Észak-Dakota állam beli Lignite településen éjszakázhassanak.

wheelchair_warren_day_039.png

Az azóta eltelt időben Warren töretlenül haladt és halad továbbra is célja felé. Az útvonalban az előre eltervezettekhez képest jelentősebb változások történtek, legalább is erre tudok következtetni a Google Maps térképen kirajzolt útvonal és a fentebb beillesztett, egyébként Jed lakóautójának oldalára ragasztott térkép összehasonlítása alapján.

wheelchair_warren_day_111.pnga túra 111. napján, október 19-én hagyták el
az Arizona-i Willcox egyik lakóautó parkját

 

Az eredeti tervek szerint Kansas City-t, Oklahoma City-t, Dallas-t és San Antonio-t érintve észak-keleti irányból, a határt a Texas-i Laredo-nál átlépve haladtak volna tovább Mexikóban. Hogy miért változott az útvonal, arra vonatkozó információt nem találtam sem a saját weboldalán, sem a Facebook-os bejegyzései között.

Az Arizonia-i Willcox-ot elhagyva további közel 1400 km vár még rá a célállomásig az elkövetkezendő 58-60 nap során. Úgy gondolom, hogy Nogales-nél lépi majd át a határt és Mazatlán-ba észak/észak-nyugatról fog megérkezni.

3_nation_flags_canada_usa_mexico.png

Az egyik legutóbbi videó október 20-ról, Arizona államból:

 

Warren a tervei szerint a karácsony előtti héten érkezik meg Mazatlán-ba. Az eddig eltelt 112 nap alatt több, mint 3650 km tett meg (azaz napi átlag: 32,5 km-t), azonban azt érdemes tudni, hogy több pihenőnapot is beiktatott túrája során, szóval a napi átlaga ennél valamivel több lehet.

Warren-nek, bár egészen kevés az esély rá, hogy Kanada Bandát hallgat/olvas, jó utat, sok egészséget és erőt kívánunk és virtuális vállveregetést küldünk. Mert Ő is azon csodálatos emberek egyike, akik kimozdulva saját komfort zónájukból erőn felül teljesítve küzdenek meg céljaik eléréséért és mutatnak utat azoknak, járnak jó példával azok előtt, akik most még kevésbé érzik magukban a lelkesedést a változtatásra, akik nem igazán bíznak céljaik elérésében.

Aki Warren-t szeretné követni valamely közösségi felületeten, az megtalálja Őt:

wheelchair_warren_rv.jpgJed lakóautója (1992 Fleetwood Bounder)
parkol valahol Új-Mexikó államban

 

Magyarország is büszkélkedhet egy Warren-hez hasonló hőssel: Ő nem más, mint Nagy Bendegúz, a kerekesszékes világjáró. A Facebook oldalán így írnak róla: “Nagy Bendegúz kerekesszékes világjáró négy földrészen, közel 90 országban járt az elmúlt években. Utazásainak különlegességét az adja, hogy a világjárás és a világlátás is két kerékhez kötődik. Szemléletének perspektívája ebből adódóan földközeli. Az emberek és a környezetük viszonyának fürkészéséből fantasztikus történetek születtek, melyeket ámulatba ejtő zsánerképekkel hitelesít.”

Mindkettőjük kivételes teljesítménye előtt a földig hajolunk, majd felegyenesedve hosszasan megtapsoljuk Őket! Minden tiszteletünk az övék!

 


 

* egy utólagos észrevétel: ha jól láttam, akkor Warren weboldala Bootstrap-pal készült – amelynek használatát személy szerint snkinek sem ajánlom, mert a FireFox böngészőmmel nem igazán kompatibilis Warren weboldala: pl. a menüpontok nem működnek rendesen, a ikonok, képek, szövegek nem a helyükre kerülnek, hanem egymásra csúsznak, a teljes webdizájn szétesik és kvázi használhatatlanná válik ezáltal a weboldala. Eme technikai probléma természetesen semmit sem von le Warren érdemeiből, talán a Facebook-on és Twitter-en egy kicsit könnyebb követni nemzetközi figyelemfelhívó és jótékonysági túráját.

 

– Lázadó

Induljon Vidáman A Hét!

Az elmúlt 1 évben rengeteg komoly, nehéz, időnként érzékeny témánk volt úgy cikkeinkben, mint podcast-jainkban. Ezért aztán nem árt néha egy picit lazítani és könnyedebbre venni a tematikát. A hétvége során teljesen véletlenül találkoztam egy szerintem nagyon, de nagyon vicces videóval.

Magyarországon már elindult a hét, kedd reggel van országszerte, amikor ez a bejegyzés publikálásra kerül. Kanadában hosszú hétvége volt, mert Magyarországgal ellentétben nem május 1-én, hanem szeptember első hétfőjén ünneplik a munkát. Íme, egy újabb különbség a két ország hétköznapi (hétvégi) életvitelében. Tehát a normál munkarendben dolgozó kanadaiak számára csak 4 munkanapból áll majd ez a hét.

Na de térjünk át a bejegyzés létrejöttének tárgyára, amellyel elképzelhető, hogy szembe találkozott már a Facebook-ot használók többsége. Miért pont erre a videóra esett a választásom? Mert amikor ezt a videót néztem, az első pár másodperc után hosszú perceken át tartó, szívből jövő nevetésben törtem ki. Mondhatni, könnyesre röhötem magam! Azt hiszem, a sok száz, sok ezer videó közül ez volt az első olyan a Facebook-on, ami őszintén(!!) megnevettetett. Még harmadjára is.

Szóval.
Van Mexikóvárosban egy autószerviz, a MonoBlack Garage (itt a fészbúk oldaluk), ahol a videófelvétel tanúsága szerint nagyon víg kedélyű autószerelők dolgoznak. A közel 2 héttel ezelőtt megosztott videójuk alá csak annyi kommentárt fűztek, hogy: “We have the solution to all your problems….”, azaz “Megoldjuk az összes problémád…”, vagy “Minden problémádra van megoldásunk…”. Nálam kiérdemelték az év legviccesebb videója címet. Ezúton is köszönöm nekik az önfeledt nevetést biztosító perceket!

Az ötlet zseniális, a koreográfia szemet gyönyörködtető és precízen kidolgozott. Maga a spiritualitás csúcsa. Kiválóan alkalmazzák az ősi, népi rituálét urbanizált környezetben a modern technológián. Ilyen a valódi csapat munka! Jól érzékelhető a több évtizedes tapasztalat, az a mérhetetlen tudás, amelyre a srácok szert tettek az idők során.

 

Jó munkát, jó tanulást kívánok minden Kedves Olvasónknak!

– Lázadó