Kanada Banda Podcast & Blog | Közélet, Család, Emigráció, Alberta, Kanada, Magyarország, Gazdaság, Bel- és Külpolitika, Technológia, Hírháttér, Elemzés, Tapasztalat, Vélemény.
Ez nem egy utazás vége, hanem egy hosszú útnak az eleje: Molnár „TowAcross” Attila és családja révbe ért a Brit Columbia-i Vernon városában. Ebből a jeles alkalomból beszélgettünk Attilával, aki a nap végén a Ford Expedition-ból rögtönzött stúdióban foglalt helyett és Starlink internetkapcsolat segítségével rögzítettük az elmondottakat.
Jó reggelt kívánunk! Az első magyar nyelvű kanadai podcast 15. extra epizódjában ismét Molnár „TowAcross” Attila volt a vendégünk. Minden, ami velük történt az közel 1 év során Kanadában, az Egyesült Államokban és Mexikóban, a blog-posztok után már könyvben is elolvasható: magyarul és (hamarosan) angolul is.
Az elmúlt 11 hónap során Attiláék bejárták Kanadát, az Egyesült Államok nyugati partját (Alaszkát is), majd a karácsonyt és az újévet, valamint az azt követő időszakot Mexikóban, a Kaliforniai-félszigeten(Baja California) töltötték és töltik azóta is. Az utazásukról szóló könyv társ-szerzője Attila felesége, a három gyermekük édesanyja, Zsuzsa volt.
Az első magyar nyelvű kanadai podcast 13. extra epizódjában befejezéséhez ért Attiláék észak-amerikai történetének kanadai fejezete. Több, mint 100 napos itt tartózkodásuk alatt keletről nyugatra tartva bejárják Kanadát, majd a kontinens észak-keleti szegletét, majd déli irányba tartva átléptek az Egyesült Államokba: November közepén 15.000 km-rel a hátuk mögött érkeztek meg a kaliforniai Santa Cruz városába.
Adás napló.
Attila rendszeresen frissülő blogja és közösségi média oldalai:
Az első magyar nyelvű kanadai podcast 11. extra epizódjában folytatódik Attiláék észak-amerikai története. Több hónapos itt tartózkodásuk alatt keletről nyugatra tartva bejárják Kanadát, majd észak-déli irányban az Egyesült Államokat is, hogy aztán a szilveszter éjszaka már Mexikóban találja őket. Több, mint 8.500 km-rel a hátuk mögött érkeztek meg Calgary szomszédságába. Attilával és családjával egy lakókocsis kempingben találkoztunk és a grillsütőkön elkészült vacsora után a naplementében beszélgettünk.
Adás napló.
Calgary-tól kb. 20 percnyi autózásra megtalálható lakókocsis kempingben találkoztunk Attiláékkal. A nap végén, a vacsorát követően egy rövidke séta után a kemping szélén álldogálva készült el ez az interjú. Az alábbi fotókat a helyszínen, a vacsora alatt és a beszélgetés után készítettem.
Attila rendszeresen frissülő blogja és közösségi média oldalai: Towacross (+ fotóalbum) – Facebook, YouTube.
Az első magyar nyelvű kanadai podcast 10. extra epizódjában folytatódik Attiláék észak-amerikai története. Több hónapos itt tartózkodásuk alatt keletről nyugatra tartva bejárják Kanadát, majd észak-déli irányban az Egyesült Államokat is, hogy aztán a szilveszter éjszaka már Mexikóban találja őket. Milyen volt a megérkezés? Hogyan utazott a kutyus? Milyen gasztronómiai élményekkel gazdagtak az első 3 hét alatt? Hogyan próbálják csökkenteni karbon-lábnyomukat? Attila részletesen kifejtve megválaszolt mindent kérdést.
Jó reggelt kívánok, Lázadó vagyok! Az első magyar nyelvű kanadai podcast 9. extra epizódjában ismét egy 3 gyermekes családapával beszélgettem. Attiláék az adás megjelenésének perceiben már egy Kanadába tartó repülőgépen ülnek. Több hónapos itt tartózkodásuk alatt keletről nyugatra tartva bejárják Kanadát. Majd észak-déli irányban az Egyesült Államokat is, hogy aztán a szilveszter éjszaka már Mexikóban találja őket. Ki? Miért? Hogyan? Miből? Merrefelé? Attila részletesen kifejtve megválaszolt mindent kérdést.
Előbb az egyik közeli szupermarketben a 4 üveges kiszerelésű Coca-Cola Quebec Maple-t (Québec-i juharszirup) vettem meg, aztán pedig a bátorságot ahhoz, hogy megkóstoljam. Korábban már átestek ezen a British Columbia Raspberry (málna), a Georgia Peach (őszibarack) ízesítésű és a mexikói cukornáddal készült Coca-Cola kólák. A sorban tehát az 4. új íz olyannyira nagyon kanadai lett, hogy ennél keresve sem lehetne kanadaiabbat találni. Ezért is gondoltam úgy, hogy ezt megér egy bejegyzést weboldalunkon. (nyitókép: Lázadó)
Coca-Cola Quebec Maple – az első juharszirupos kóla (fotó: Lázadó)
Mielőtt a kóstolóról írnék, jöjjön egy kis történelmi kitekintő.
A Coca-Cola – az észak-amerikai kontinensen gyakran csak Coke-nak hívott -, szénszavas üdítóital 1886-ban indult világhódító útjára a Georgia állam beli Atlanta városából, s azóta is töretlen a siker. A cég a forgalmazás első évében 25 db üveget adott el, ma pedig minden nap 1,8 millárd üveggel (azaz inkább palackkal) adnak el üdítőitalaikból. Ez azt jelenti, hogy a Coca-Cola-tól több, mint 10.000 db üdítőitalt fogyasztanak a nap minden másodpercében.
Az „OK” (azaz: „Okay!”, vagy „All correct!” – magyarul: minden rendben) kifejezés a világon a legeslegismertebb, a második a sorban a „Coca-Cola”. A cég volt a világon az első, amely nemzetközi sporteseményt szponzorált: a 1928. évi nyári olimpiai játékok (IX. nyári olimpiai játékok – Amszterdam, Hollandia) egyetlen támogatója volt. A Coca-Cola volt az első üdítőitalt, amelyet űrhajósok ittak az űrben tartózkodásuk alatt és az cég elsőként mutatta be az újrahasznosított anyagokból készült üdítóitalos palackjait. Mexikóban a legmagasabb a Coke fogyasztók száma, egy főre nézve ebben az országban adják el a legtöbb Coca-Cola üdítőitalt. És ha az információm helyesek, az első kóla ízű energiaital is a cég nevéhez köthető(forgalmazás kezdete: 2019).
Következzen két visszatekintés korábbi cikkeinkben írt eseményekre. Első főszereplőnk Wheelchair Warren, aki kerekesszékében tett meg 5.027 km-t 159 nap leforgása alatt az Alberta-i Calgary és a mexikói Mazatlán között. Második főszereplőink pedig azok a hajléktalan veteránok, akik egy jótékony kezdeményezésnek köszönhetően jutottak új otthonhoz és egy második esélyhez Calgary-ban.
Warren a mexikói Mazatlán-ban, a célba érkezést követően Mazatlán polgármesterével a jobbján
Azt hiszem, Warren bebizonyította, hogy nem létezik lehetetlen. A saját maga által átalakított kerekesszékében önerőből tett meg bő 5 hónap leforgása alatt egy akkora utat, amely sokunknak még gyalog, vagy kerékpáron is sok lenne. Az átlagosan megtett távolság 31,6 km/nap volt.
Információk alapján Warren a telet az idén is Mazatlán-ban tölti. Utitársa, Jed, a Washington állam-beli (USA) szabadúszó író pedig tovább folytatja munkáját és a Warren-ről írt könyvet 2020 második felében kívánja kiadni.
Az alapítvány által felépített 15 darab, egyenként körül-belül 28 nm-es, teljesen felszerelt és berendezett mini lakásokat október 28-án adták át. Az lakók november első hétvégéjén vehették bírtokba új otthonaikat.
Az ugyanazon a telken, ezáltal ugyanazon a címen (36th Street SE, Calgary, AB) található mini otthonokat a harcokban elesett katonák után nevezték el. A mini otthonok mellett a központi épületben kapott helyet:
az iroda,
egy, a lakók számára családi, baráti találkozásokra igénybe vehető szoba,
és egy, a lakók mentális egészségének fejlesztése céljából szociális munkások, egészségügyi személyzet által használható szoba is.
az egyik mini otthon belülről
Az mini otthonokat egy 1947-es alapítású, Calgary-i székhelyű holdingtársaság tervezte és építette, akik közel 7.000 alkalmazottal rendelkeznek országszerte. Leányvállalatai változatosak, de a legtöbbjük a gáz-, villamosenergia-, az építőiparban, vagy a logisztikai iparban működik. A projekt 1,5 millió kanadai dollárba került, ebből 800.000 CAD a Canadian Pacific vasúttársaság segítségével gyűlt össze. A legfrissebb hírek szerint a következő években mini otthonok épülnek majd Edmonton-ban és további Ontario-i nagyvárosokban.
Warren Schlosser, az akkor 47 éves, teljesen átlagos Alberta-i lakos 2006-ban súlyos közlekedési balesetet szenvedett. Egy kamionban utasként tartózkodott, amikor megtörtént a baj, amelynek következtében Warren a hátralévő életére kereskesszékbe kényszerült. Warren idő közben felépült és ha testileg nem is, lélekben talpra állt. Például az Alberta-i havat messzire elkerülve 2009 óta minden telet a mexikói Mazatlán-ban, a napsütötte tengerparton tölt. Warren 56 évesen, teljesen átlagos Alberta-i lakosként, 2015-2016. fordulójának környékén kitervelt valami igazán rendkívülit. (fotók: Wheelchair Warren hivatalos weboldala és Facebook oldala)
ismerkedjetek meg Warren-nel
és a 2019. februári alomból érkezett Luna-val, (készült: 2019. április, Alberta, Kanada)
Itt van ez a történet, amit már megírhattam volna 3 hónappal ezelőtt is. De egyfelől, ha emlékezetem nem csal, csak valamikor szeptemberben jött velem szembe Warren weboldalának címe egy benzinkúton, másfelől pedig talán jobb, hogy most írok róla, amikor a vállalásának a felén már javában túl van.
A hírek az utóbbi időben azzal is foglalkoznak több minden más mellett, hogy az X, vagy az Y autógyártó önvezető autója milyen útvonalat járt be a számítógép által irányítva, emberi beavatkozás nélkül. Vagy éppen pont arról számolnak be, hogy az emberi beavatkozás hiányában milyen balesetet szenvedett az adott önvezető jármű. Amely a létező legmodernebb technikával van felszerelve, amely sok száz mérnök és szakember munkájának, a sok éves fejlesztésnek az eredménye.
Aztán van itt valaki Alberta-ban, aki egymaga fogott hozzá titánium vázas járművének, egy kerekesszéknek az átépítéséhez, hogy annak segítségével figyelemfelhívást tudjon végezni 3 országon és több hónapon át, s mindeközben még jótékonysáig gyűjtést is végezzen.
Warren külön köszönetet mond a kamionsofőröknek, amiért azok a lehető legnagyobb oldaltávolságot hagyva,
a maximális figyelemmel közelítik meg
és kerülik ki őt 3 országot felölelő túrája során!
Nem állnak mögötte szponzorok, nem állnak mögötte lelkes adományozók, mindent önerőből csinált és csinál. Az önerőt pedig úgy kell érteni, hogy a kerekesszékét saját maga hajtja végig a több, mint 5000 km-en, semmiféle kiegészítő segédhajtást (pl. villanymotor) nem épített be és nem használ fel ilyet a későbbiekben sem!
Egy Washington állam-beli (USA) szabadúszó író, Jed Vaughn utazik vele, aki a saját lakókocsiját vezeti, valamint Ő dokumentálja a túrát és várhatóan egy könyv is születni fog ebből a közös kalandból.
Calgary –> Mazatlán: az 5200 km hosszúságú
túra tervezett útvonala, amely matricaként
látható Jed lakóautójának oldalán
Warren a saját (kissé átalakított) kerekesszékében, 5+sok keréken gördülve, 2 kisebb kerékpárokhoz használatos utánfutót húzva indult uticélja felé. Gondoljunk bele: 5200 km-t autóval megtenni nem könnyű, sokkal inkább fárasztó (pl. egy Nyíregyháza – Le Mans (Franciaország) oda-vissza is csak 3.830 km), kerékpáron tekerve egyenesen kihívás, kerekesszékben ülve pedig … már-már lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
Nekünk, egyszerű halandóknak. De nem Warren-nek!
Warren és jármű-szerelvénye, ölében Luna-val,
az indulás előtti napon, június 30-án valahol Calgary-ban
Jed, a Spokane-ből származó író pedig Jed lakókocsijával kiséri a legkevésbé sem mindennapi kalandra vállalkozó Warren-t és annak 2 kiskedvencét: Taquito-t, a cicát és a már bemutatott Luna-t, a pár hónapos kiskutyát, aki az eltelt hónapok alatt szépen megnőtt.
Taquito és Luna, jó megférnek egymás mellett,
itt éppen közösen heverésznek
a lakóautóban egy pihenő alkalmával
A napközbeni pihenőket és az éjszakákat Jed lakóautójában töltik valamelyik lakóautó parkban állomásozva, s ha Luna éppen nem Warren mellett, előtt, után sétál pórázon vezetve, akkor ő is a lakóautóban utazik Jed-del és Taquito-val. Természetesen Warren-nek az eltökéltsége mellett szüksége van nem kevés kalóriára is, ezért jó kanadaihoz méltóan rendszeresen előkerül a grillsütő (angolul: barbecue, vagy BBQ).
Ezzel a több hónapig tartó, több ezer kilométeres nemzetközi túrával Warren arra akarja a figyelmet felhívni, hogy a fogyatékkal élő emberek csodálatos dolgokat tudnak elérni, túl tudnak lépni korlátjaikon, valamint produktív és jelentőségteljes módon lehetnek részesei egy közösségnek, illetve az egész társadalomnak. Warren úgy tapasztalja, hogy a hozzá hasonló helyzetben lévő emberek egyszerűen feladják…
Warren üzenete a számukra: NEM KELL FELADNOD!
A túra első 4 napján Calgary-ból Bassano településig jutott kerekesszékével, azaz kb. 140 km-t tett meg, napi átlaga tehát kb. 35 km volt:
Warren július 2-án, az túra második napján, kelet felé haladva valahol a 22X,
vagy 901-es országúton Alberta-ban
Warren augusztus 6-án, túrájának 36. napján, közel 980 km-rel a háta mögött gördült át a Kanada-USA határon, hogy augusztus 7-én az Észak-Dakota állam beli Lignite településen éjszakázhassanak.
Az azóta eltelt időben Warren töretlenül haladt és halad továbbra is célja felé. Az útvonalban az előre eltervezettekhez képest jelentősebb változások történtek, legalább is erre tudok következtetni a Google Maps térképen kirajzolt útvonal és a fentebb beillesztett, egyébként Jed lakóautójának oldalára ragasztott térkép összehasonlítása alapján.
a túra 111. napján, október 19-én hagyták el
az Arizona-i Willcox egyik lakóautó parkját
Az eredeti tervek szerint Kansas City-t, Oklahoma City-t, Dallas-t és San Antonio-t érintve észak-keleti irányból, a határt a Texas-i Laredo-nál átlépve haladtak volna tovább Mexikóban. Hogy miért változott az útvonal, arra vonatkozó információt nem találtam sem a saját weboldalán, sem a Facebook-os bejegyzései között.
Az egyik legutóbbi videó október 20-ról, Arizona államból:
Warren a tervei szerint a karácsony előtti héten érkezik meg Mazatlán-ba. Az eddig eltelt 112 nap alatt több, mint 3650 km tett meg (azaz napi átlag: 32,5 km-t), azonban azt érdemes tudni, hogy több pihenőnapot is beiktatott túrája során, szóval a napi átlaga ennél valamivel több lehet.
Warren-nek, bár egészen kevés az esély rá, hogy Kanada Bandát hallgat/olvas, jó utat, sok egészséget és erőt kívánunk és virtuális vállveregetést küldünk. Mert Ő is azon csodálatos emberek egyike, akik kimozdulva saját komfort zónájukból erőn felül teljesítve küzdenek meg céljaik eléréséért és mutatnak utat azoknak, járnak jó példával azok előtt, akik most még kevésbé érzik magukban a lelkesedést a változtatásra, akik nem igazán bíznak céljaik elérésében.
Aki Warren-t szeretné követni valamely közösségi felületeten, az megtalálja Őt:
Magyarország is büszkélkedhet egy Warren-hez hasonló hőssel: Ő nem más, mint Nagy Bendegúz, a kerekesszékes világjáró. A Facebook oldalán így írnak róla: „Nagy Bendegúz kerekesszékes világjáró négy földrészen, közel 90 országban járt az elmúlt években. Utazásainak különlegességét az adja, hogy a világjárás és a világlátás is két kerékhez kötődik. Szemléletének perspektívája ebből adódóan földközeli. Az emberek és a környezetük viszonyának fürkészéséből fantasztikus történetek születtek, melyeket ámulatba ejtő zsánerképekkel hitelesít.”
Mindkettőjük kivételes teljesítménye előtt a földig hajolunk, majd felegyenesedve hosszasan megtapsoljuk Őket! Minden tiszteletünk az övék!
* egy utólagos észrevétel: ha jól láttam, akkor Warren weboldala Bootstrap-pal készült – amelynek használatát személy szerint snkinek sem ajánlom, mert a FireFox böngészőmmel nem igazán kompatibilis Warren weboldala: pl. a menüpontok nem működnek rendesen, a ikonok, képek, szövegek nem a helyükre kerülnek, hanem egymásra csúsznak, a teljes webdizájn szétesik és kvázi használhatatlanná válik ezáltal a weboldala. Eme technikai probléma természetesen semmit sem von le Warren érdemeiből, talán a Facebook-on és Twitter-en egy kicsit könnyebb követni nemzetközi figyelemfelhívó és jótékonysági túráját.
Az elmúlt 1 évben rengeteg komoly, nehéz, időnként érzékeny témánk volt úgy cikkeinkben, mint podcast-jainkban. Ezért aztán nem árt néha egy picit lazítani és könnyedebbre venni a tematikát. A hétvége során teljesen véletlenül találkoztam egy szerintem nagyon, de nagyon vicces videóval.
Magyarországon már elindult a hét, kedd reggel van országszerte, amikor ez a bejegyzés publikálásra kerül. Kanadában hosszú hétvége volt, mert Magyarországgal ellentétben nem május 1-én, hanem szeptember első hétfőjén ünneplik a munkát. Íme, egy újabb különbség a két ország hétköznapi (hétvégi) életvitelében. Tehát a normál munkarendben dolgozó kanadaiak számára csak 4 munkanapból áll majd ez a hét.
Na de térjünk át a bejegyzés létrejöttének tárgyára, amellyel elképzelhető, hogy szembe találkozott már a Facebook-ot használók többsége. Miért pont erre a videóra esett a választásom? Mert amikor ezt a videót néztem, az első pár másodperc után hosszú perceken át tartó, szívből jövő nevetésben törtem ki. Mondhatni, könnyesre röhötem magam! Azt hiszem, a sok száz, sok ezer videó közül ez volt az első olyan a Facebook-on, ami őszintén(!!) megnevettetett. Még harmadjára is.
Szóval.
Van Mexikóvárosban egy autószerviz, a MonoBlack Garage(itt a fészbúk oldaluk), ahol a videófelvétel tanúsága szerint nagyon víg kedélyű autószerelők dolgoznak. A közel 2 héttel ezelőtt megosztott videójuk alá csak annyi kommentárt fűztek, hogy: „We have the solution to all your problems….”, azaz „Megoldjuk az összes problémád…”, vagy „Minden problémádra van megoldásunk…”. Nálam kiérdemelték az év legviccesebb videója címet. Ezúton is köszönöm nekik az önfeledt nevetést biztosító perceket!
Az ötlet zseniális, a koreográfia szemet gyönyörködtető és precízen kidolgozott. Maga a spiritualitás csúcsa. Kiválóan alkalmazzák az ősi, népi rituálét urbanizált környezetben a modern technológián. Ilyen a valódi csapat munka! Jól érzékelhető a több évtizedes tapasztalat, az a mérhetetlen tudás, amelyre a srácok szert tettek az idők során.
Jó munkát, jó tanulást kívánok minden Kedves Olvasónknak!
Coca-Cola Quebec Maple – az első juharszirupos kóla
Warren a mexikói Mazatlán-ban,
az egyik mini otthon belülről
ismerkedjetek meg Warren-nel
Warren külön köszönetet mond a kamionsofőröknek,
Calgary –> Mazatlán: az 5200 km hosszúságú
Warren és jármű-szerelvénye, ölében Luna-val,
Taquito és Luna, jó megférnek egymás mellett,
készül az ebéd a 
Warren július 2-án, az túra második napján,
a túra 111. napján, október 19-én hagyták el
Jed lakóautója (1992 Fleetwood Bounder)
