Egy sokkal jobb reggelt kívánok! Abban talán megegyezhetnénk már az újságíró kollégákkal, hogy az Egyesült Államokban a civilek által elkövetett tömegmészárlások, lövöldözések el kellene, hogy veszítsék hírértéküket. A belföldi fegyveres erőszak az USA-ban virágkorát éli és nem úgy néz ki, hogy ez hamarosan megváltozik.
Fényes nappal jő a Halál
Mert ezek a gyilkosságok valójában senkit sem érdekelnek már! Persze, a kommentekben nagyon hangosak, számon kérőek, dühösek, szarkasztikusak, áldozat segítők, kétségbe esettek – de a való életben azonban nem történik semmi.
És már több évtizede nem történik SEMMI.
Az alábbi kommentek egyetlen Facebook-os poszt alól kerültek kimásolásra.
„American dream is a true nightmare.”
„The writers of the constitution are so proud”
„Just another day in ‘merica.”
„Afghanistan safer than USA nowadays”
„America is turning into the place where you have to be able to run from a gunman in a mall, in a church, in a school, at a concert, at a parade.”
„If the shooter had been isis or a foreign terrorist we would’ve bombed 3 countries by now. Easier to deal with external threats than deal with our internal putrefaction.”
„New gun legislation now!!!”
„Where are the ‘gun loving people’ now?. Of course it’s Texas they care more about guns than human lives!!”
Minden egyes lövöldözés mészárlás után mennek a szomorú emoji-k a közösségi médiában, meg a sablonos, jelentéktelen, teljesen felesleges “sending thoughts and prayers”, a „pray for the victims”, bla-bla-bla, amelynek persze, a világon semmi értelmük nincs!
Van egy lesújtóan rossz hírem az álszenteskedő szent fazekaknak:
Az ima még soha sem segített! És nem is fog.
Attól, hogy valaki az ágya mellett térdelve magában beszél, attól még nem válik lehetővé az időutazás, hogy meg nem történté lehessen tenni az eseményeket. Az imától továbbá nem támasztódnak fel az elhunytak, hogy azok ismét a megszokott életüket élhessék, hogy megölelhessék szeretteiket. Egy ima elmormolásától még nem fognak a törvényhozók, politikusok eredményesebben dolgozni a közigazgatásban. Egy imádságtól még nem fognak más fegyvertartási törvények életbe létni az országban, attól nem fog megváltozni semmi sem! Egy, száz, vagy ezer ima miatt nem lesz kevesebb a fegyveres erőszak, egy gyilkost nem fog érdekelni az áhitat és a te jószándékod.
Az Amerikai Egyesült Államok területén
2023. Január 1., 0 óra 0 perc, 01 másodpercétől kezdve, azaz az elmúlt 127 nap alatt összesen 198 olyan lövöldözés történt, ahol 4, vagy annál több haláleset történt!
A statisztika alapján tehát elmondható, hogy az USA-ban 2 nap alatt történik 3 „mass massacre”, azaz tömegmészárlás: még aznap, de a következő nap(!) egészen biztosan(!!) jönni fog a következő halálos lövöldözés…
Aztán.
Megint.
Minden.
Kezdődik.
Elölről.
És ha figyelmesen olvasol, akkor láthatod, hogy még nem is tettünk elmítést azokról a tragédiákról, ahol "csak" 3, vagy annál kevesebb haláleset történt, vagy ahol a felfegyverzett lövöldöző nem ölt meg senkit, de többeket súlyosan megsebesített, vagy mondjuk egy életre testi fogyatékossá tette áldozatait.
A halálesetek mellett még ma is meglehetősen kevés szó esik arról, hogy milyen tartós lelki traumák érték a lövöldözések ártatlan áldozatait (amennyiben túlélték azt) és az Ő hozzátartozóikat, barátaikat, imserőseiket, kollégáikat, osztálytársaikat.
Hogyan tovább?
Évtizedek óta lehetőség lett volna a változtatásra. Senki sem lépte meg. Nem egyszerre kell drasztikus, radikális törvényeket megalkotni és életbe léptetni… ha elkezdtek volna fokozatosan szigorúbb és szigorúbb szabályozásokat léptetni az Államokban – például a Sandy Hook Általános Iskolai tömeggyilkosságok után (2012. December 14.) -, 2013-mal kezdődően, akkor ma pont 10 évvel járnának előbbre ahhoz képest, ahogyan most állnak a dolgok a határ déli oldalán.
Miközben ősz halántékú és egyben mélyen ál-keresztény, képmutató és atyáskodó politikus nagypapák és dédnagypapák habzó szájjal hoznak törvényt az orvosilag felügyelt, egészségügyileg indokolt terhesség-megszakítás ellen, addig a fegyveres erőszak ellen egyetlen szavuk sincs, sőt, minden fronton támogatásukról biztosították a fegyvertató hősiesen hazafias amerikaiakat.
Három leánygyermekes apaként csak egyszer érteném meg, hogyan képesek ezek a szentéletű vénemberek fiatal lányok méhében turkálni, miközben tudomást sem hajlandóak venni arról a mindennapos tragédiáról, hogy a már megszületett polgártársaikat halomra mészárolják a saját szülőföldükön.
Éppen ezért hihetetlenül és végtelenül álszent, amikor egy amerikai politikus nyilvánít részvétet akár újságírók előtt, akár a közösségi médiában egy-egy tömegmészárlás után. És amikor ezt egy republikánus politikus teszi, az még hányinger keltő is!!
A következő, 2024. November 5-én esedékes amerikai elnökválasztással kapcsolatban annak néztem utána, hogy kiknek a neve mellé lehet behúzni azt az X-t? Valószínűleg sokaknak újat mondok azzal, hogy nem csak két név van a listán – hanem annál sokkal több:
- a Demokratáknál 3,
- a Republikánusoknál 6,
- a Libertáriusoknál 4,
- a Szolidaritásnál 5,
- függetlenként pedig további kettő
jelölt neve szerepel a felsorolásokban.
Szóval azért van miből, van kikből választani – akkor is, ha mondjuk a The New York Times, az Aljazeera, a The Washington Post, a People magazin, a Reuters (Like WTF? – a szerző) és társaik a Demokrata és a Republikánus jelöltek mellett egyáltalán nem foglalkoznak másokkal. Természetesen, a BallotPedia és a Wikipedia kivételt képeznek.
Talán ideje lenne véget vetni a kétpólusú politikának az Államokban – hiszen szemmel láthatóan egyikük sem volt képes módosítani, vagy érvényteleníteni az Alkotmányuk 2. módosítását, azaz végrehajtani a fegyvertartási reformot és begyűjteni a civileknél tartott fél-katonai fegyver arzenált. A Demokrata és a Republikánus párt közül valójában egyikük sem akar(t) foglalkozni a tömegmészárlásokkal (a süketelés az mindig is része volt a párt kommunikációnak – ez olcsóbb, mint tenni is valamit).
Úgy néz ki tehát, hogy minden marad a régiben, senkinek sem kell tehát arra számítani, hogy a következő évtizedekben jelentősen szigorítják és tiltják a fegyvertartást az Egyesült Államokban.
Ez itt a 2023-as toplista. Lőfegyverek darabszáma 100 lakosra vetítve:
- Egyesült Államok: 120,5 darab!!!
- Falkland-szigetek (az Atlanti-óceán déli részén helyezkednek el, 483 km-re Dél-Amerika partjaitól): 62,1 db,
- Jemen: 52,8 db,
- Új-Kaledónia (Franciaország tengerentúli területe, amely egy nagy és több kisebb szigetből áll a Csendes-óceán délnyugati részén, Ausztráliától kb. 1.500 km-re keletre): 42,5 db,
- Szerbia: 39,1 db,
(Magyarország ezen a listán 10,5 darabszámmal szerepel és valahol a világranglista közepén található).
Igaz, testvér-államunk, Ausztrália el tudott indulni a fegyvermentesítés útján (a lakosainak száma közel 27 millió fő, a területe 7.741.220 km²) és jól láthatóan eszük ágában sincs megállni. Sőt, folytatják, amit elkezdtek. Még ha kis lépésekben is, de legalább előrefelé haladnak a beszari egyhelyben toporgás helyett.
A Nemzetközösség tagjaként létező Ausztráliában tehát
„azt figyelték meg, hogy 1979 és 1996 között a lőfegyverekkel összefüggő átlagos éves halálozási arány 3,6 volt 100 ezer emberre vetítve. A fegyveramnesztia bevezetése után ez a szám 1,2-re csökkent.”
Az 1996 és 1997 között lezajlott híres amnesztiaprogramban 650 000 lőfegyver került a hatóságokhoz. Ausztrália utolsó [azaz a mostanit megelőző] lőfegyver-amnesztiája 2017-ben három hónapig tartott, akkor 57 ezer lőfegyvert adtak le.
Az [harmadik] amnesztia 2021 közepén kezdődött, a koronavírus-járvány miatti késedelemmel indult. A visszaszerzett fegyverek közé tartozik egy vietnami háború kori lángszóró, puskák tömege, pisztolyok és revolverek.
A kormány által néhány napja közzétett jelentés szerint [az elmúlt 2 évben] az ausztrálok 17 543 fegyvert, valamint 606 lőfegyver-alkatrészt és -tartozékot adtak át.
Peace!
– Lázadó
nyitókép: Etienne Girardet / Unsplash
(fotó: 
