USA: A Nagyon Sokadik Tömegmészárlás

Egy sokkal jobb reggelt kívánok! Abban talán megegyezhetnénk már az újságíró kollégákkal, hogy az Egyesült Államokban a civilek által elkövetett tömegmészárlások, lövöldözések el kellene, hogy veszítsék hírértéküket. A belföldi fegyveres erőszak az USA-ban virágkorát éli és nem úgy néz ki, hogy ez hamarosan megváltozik.

Fényes nappal jő a Halál

Mert ezek a gyilkosságok valójában senkit sem érdekelnek már! Persze, a kommentekben nagyon hangosak, számon kérőek, dühösek, szarkasztikusak, áldozat segítők, kétségbe esettek – de a való életben azonban nem történik semmi.

És már több évtizede nem történik SEMMI.

Az alábbi kommentek egyetlen Facebook-os poszt alól kerültek kimásolásra.

„American dream is a true nightmare.”

„The writers of the constitution are so proud”

„Just another day in ‘merica.”

„Afghanistan safer than USA nowadays”

„America is turning into the place where you have to be able to run from a gunman in a mall, in a church, in a school, at a concert, at a parade.”

„If the shooter had been isis or a foreign terrorist we would’ve bombed 3 countries by now. Easier to deal with external threats than deal with our internal putrefaction.”

„New gun legislation now!!!”

„Where are the ‘gun loving people’ now?. Of course it’s Texas they care more about guns than human lives!!”

Minden egyes lövöldözés mészárlás után mennek a szomorú emoji-k a közösségi médiában, meg a sablonos, jelentéktelen, teljesen felesleges “sending thoughts and prayers”, a „pray for the victims”, bla-bla-bla, amelynek persze, a világon semmi értelmük nincs!

fotó: Tom Def / Unsplash

Van egy lesújtóan rossz hírem az álszenteskedő szent fazekaknak:

Az ima még soha sem segített! És nem is fog.

Attól, hogy valaki az ágya mellett térdelve magában beszél, attól még nem válik lehetővé az időutazás, hogy meg nem történté lehessen tenni az eseményeket. Az imától továbbá nem támasztódnak fel az elhunytak, hogy azok ismét a megszokott életüket élhessék, hogy megölelhessék szeretteiket. Egy ima elmormolásától még nem fognak a törvényhozók, politikusok eredményesebben dolgozni a közigazgatásban. Egy imádságtól még nem fognak más fegyvertartási törvények életbe létni az országban, attól nem fog megváltozni semmi sem! Egy, száz, vagy ezer ima miatt nem lesz kevesebb a fegyveres erőszak, egy gyilkost nem fog érdekelni az áhitat és a te jószándékod.

Az Amerikai Egyesült Államok területén

2023. Január 1., 0 óra 0 perc, 01 másodpercétől kezdve, azaz az elmúlt 127 nap alatt összesen 198 olyan lövöldözés történt, ahol 4, vagy annál több haláleset történt!

A statisztika alapján tehát elmondható, hogy az USA-ban 2 nap alatt történik 3 „mass massacre”, azaz tömegmészárlás: még aznap, de a következő nap(!) egészen biztosan(!!) jönni fog a következő halálos lövöldözés

Aztán.
Megint.
Minden.
Kezdődik.
Elölről.

És ha figyelmesen olvasol, akkor láthatod, hogy még nem is tettünk elmítést azokról a tragédiákról, ahol "csak" 3, vagy annál kevesebb haláleset történt, vagy ahol a felfegyverzett lövöldöző nem ölt meg senkit, de többeket súlyosan megsebesített, vagy mondjuk egy életre testi fogyatékossá tette áldozatait.

A halálesetek mellett még ma is meglehetősen kevés szó esik arról, hogy milyen tartós lelki traumák érték a lövöldözések ártatlan áldozatait (amennyiben túlélték azt) és az Ő hozzátartozóikat, barátaikat, imserőseiket, kollégáikat, osztálytársaikat.

Hogyan tovább?

Évtizedek óta lehetőség lett volna a változtatásra. Senki sem lépte meg. Nem egyszerre kell drasztikus, radikális törvényeket megalkotni és életbe léptetni… ha elkezdtek volna fokozatosan szigorúbb és szigorúbb szabályozásokat léptetni az Államokban – például a Sandy Hook Általános Iskolai tömeggyilkosságok után (2012. December 14.) -, 2013-mal kezdődően, akkor ma pont 10 évvel járnának előbbre ahhoz képest, ahogyan most állnak a dolgok a határ déli oldalán.

Miközben ősz halántékú és egyben mélyen ál-keresztény, képmutató és atyáskodó politikus nagypapák és dédnagypapák habzó szájjal hoznak törvényt az orvosilag felügyelt, egészségügyileg indokolt terhesség-megszakítás ellen, addig a fegyveres erőszak ellen egyetlen szavuk sincs, sőt, minden fronton támogatásukról biztosították a fegyvertató hősiesen hazafias amerikaiakat.

Három leánygyermekes apaként csak egyszer érteném meg, hogyan képesek ezek a szentéletű vénemberek fiatal lányok méhében turkálni, miközben tudomást sem hajlandóak venni arról a mindennapos tragédiáról, hogy a már megszületett polgártársaikat halomra mészárolják a saját szülőföldükön.

Éppen ezért hihetetlenül és végtelenül álszent, amikor egy amerikai politikus nyilvánít részvétet akár újságírók előtt, akár a közösségi médiában egy-egy tömegmészárlás után. És amikor ezt egy republikánus politikus teszi, az még hányinger keltő is!!

A következő, 2024. November 5-én esedékes amerikai elnökválasztással kapcsolatban annak néztem utána, hogy kiknek a neve mellé lehet behúzni azt az X-t? Valószínűleg sokaknak újat mondok azzal, hogy nem csak két név van a listán – hanem annál sokkal több:

  • a Demokratáknál 3,
  • a Republikánusoknál 6,
  • a Libertáriusoknál 4,
  • a Szolidaritásnál 5,
  • függetlenként pedig további kettő

jelölt neve szerepel a felsorolásokban.

Szóval azért van miből, van kikből választani – akkor is, ha mondjuk a The New York Times, az Aljazeera, a The Washington Post, a People magazin, a Reuters (Like WTF? – a szerző) és társaik a Demokrata és a Republikánus jelöltek mellett egyáltalán nem foglalkoznak másokkal. Természetesen, a BallotPedia és a Wikipedia kivételt képeznek.

Talán ideje lenne véget vetni a kétpólusú politikának az Államokban – hiszen szemmel láthatóan egyikük sem volt képes módosítani, vagy érvényteleníteni az Alkotmányuk 2. módosítását, azaz végrehajtani a fegyvertartási reformot és begyűjteni a civileknél tartott fél-katonai fegyver arzenált. A Demokrata és a Republikánus párt közül valójában egyikük sem akar(t) foglalkozni a tömegmészárlásokkal (a süketelés az mindig is része volt a párt kommunikációnak – ez olcsóbb, mint tenni is valamit).

Úgy néz ki tehát, hogy minden marad a régiben, senkinek sem kell tehát arra számítani, hogy a következő évtizedekben jelentősen szigorítják és tiltják a fegyvertartást az Egyesült Államokban.

Ez itt a 2023-as toplista. Lőfegyverek darabszáma 100 lakosra vetítve:

  • Egyesült Államok: 120,5 darab!!!
  • Falkland-szigetek (az Atlanti-óceán déli részén helyezkednek el, 483 km-re Dél-Amerika partjaitól): 62,1 db,
  • Jemen: 52,8 db,
  • Új-Kaledónia (Franciaország tengerentúli területe, amely egy nagy és több kisebb szigetből áll a Csendes-óceán délnyugati részén, Ausztráliától kb. 1.500 km-re keletre): 42,5 db,
  • Szerbia: 39,1 db,
    (Magyarország ezen a listán 10,5 darabszámmal szerepel és valahol a világranglista közepén található).

Igaz, testvér-államunk, Ausztrália el tudott indulni a fegyvermentesítés útján (a lakosainak száma közel 27 millió fő, a területe 7.741.220 km²) és jól láthatóan eszük ágában sincs megállni. Sőt, folytatják, amit elkezdtek. Még ha kis lépésekben is, de legalább előrefelé haladnak a beszari egyhelyben toporgás helyett.

A Nemzetközösség tagjaként létező Ausztráliában tehát

„azt figyelték meg, hogy 1979 és 1996 között a lőfegyverekkel összefüggő átlagos éves halálozási arány 3,6 volt 100 ezer emberre vetítve. A fegyveramnesztia bevezetése után ez a szám 1,2-re csökkent.”

Az 1996 és 1997 között lezajlott híres amnesztiaprogramban 650 000 lőfegyver került a hatóságokhoz. Ausztrália utolsó [azaz a mostanit megelőző] lőfegyver-amnesztiája 2017-ben három hónapig tartott, akkor 57 ezer lőfegyvert adtak le.

Az [harmadik] amnesztia 2021 közepén kezdődött, a koronavírus-járvány miatti késedelemmel indult. A visszaszerzett fegyverek közé tartozik egy vietnami háború kori lángszóró, puskák tömege, pisztolyok és revolverek.

A kormány által néhány napja közzétett jelentés szerint [az elmúlt 2 évben] az ausztrálok 17 543 fegyvert, valamint 606 lőfegyver-alkatrészt és -tartozékot adtak át.

Peace!

– Lázadó


nyitókép: Etienne Girardet / Unsplash

Canada Day 2021

Kanada 154. születésnapja nem volt annyira vidám és ünnepélyes, mint az ezt megelőzőek. Nem a #CancelCanadaDay kampány miatt. Amióta tudomásomra jutott maga a kezdeményezés, gondolkodtam rajta, hogy vajon mennyire jó/rossz ötlet ez, egyáltalán hogyan és miként valósítható meg? Lehet-e értelme így, ebben formában: célra vezető, vagy inkább kontraproduktív az elképzelés?

Latorral azután beszélgettünk erről, miután felhívott június 30-én délelőtt, vadkacsamentés közben**, s nekem szegezte a kérdést, hogy milyen színű póló lesz rajtam: narancssárga, vagy piros?

#CancelCanadaDay – NO PRIDE IN GENOCIDE
„Nincs búszkeség a népirtásban”

Szinte minden nap egy újabb szomorú, szívfacsaró hírt hoz a kanadai őslakosokról: hol egy újabb bentlakásos iskola egykori diákjainak tömegsírjairól, hol túlélők és szemtanúk „élmény” beszámolóiról, hol pedig az egyházi- vagy RCMP iratok feltárása során napvilágra került megrázó és elborzasztó történésekről, őslakos gyermekek ellen vallásos emberek által elkövetett kegyetlenkedésekről…

#CancelCanadaDay – NO PRIDE IN GENOCIDE
„Nincs búszkeség a népirtásban”

A legfrissebb hírek szerint az RCMP (Királyi Kanadai Lovasrendőrség) is jelentős szerepet vállalt abban, hogy egyetlen alkalommal sem indítotak vizsgálatot a bentlakásos iskolák gyermekgyilkosságai, vagy az „ismeretlen eredetű” elhalálozások ügyében. Sőt, elzárással és bírsággal fenyegették meg az elhunytak hozzátartozóit, ha akadékoskodnak, azaz ha az halálesetek kivizsgálását követelik a hatóságoktól.

Az elmúlt pár hétben nyilvánosságra került tragikus és megrázó információk miatt valóban nem sok ok akad a felhőtlen ünneplésre. Nem lehet elmenni a téma mellett, mintha az nem is létezne, mert mindenhol szembe találkozol vele. És ez így van jól. Felismerni az elkövetett hibákat, megpróbálni jóvá tenni azokat, s biztosnak lenni abban, hogy a jövőben még csak hasonlót sem követünk el, mindenképpen pozitív dolog.

Jóvá tehetetlen tragédiák történtek évszázadokon át, állami irányítás, egyházi végrehajtás és hatósági közreműködéssel. A kanadaiak nagytöbbségének – és a közelmúltig nekem sem -, volt tudomása arról, hogyan bánnak az őslakosokkal, hogyan működnek, vagy inkább csak működgettek a bentlakásos iskolák. Hogy a bentlakásos iskolákba elvitt, kötelezően beküldött/bevitt őslakos gyermekek közül – a mai elérhető adatok alapján -, több, mint 6.000 „diák” soha nem térhetett már haza. Hogy a szüleiknek, szeretteiknek soha nem adatott meg, hogy méltó módon elbúcsúzhassanak gyermeküktől, hozzátartozójuktól.

Már Kanada megszületése előtt és azt követően is, 129 éven át létezett a bentlakásos iskolák intézménye. Azóta a Harper kormányzat 2008-ban bocsánatot kért az elkövetett bűnökért, de nincs tudomásom arról, hogy akár az RCMP, akár az anglikán, akár a katolikus egyház bocsánatot kért volna azokért a rémtettekért, amelyeket majd’ két évszázadon át elkövettek az őslakosok ellen. Némaságba burkolóznak és úgy tesznek, mintha nem is történt volna semmi. Semmi olyan, amihez nekik közül lett volna…

Az őslakosok által kért intézkedések közül egyetlen egyet sem hajtottak végre. Az Igazság és Megbékélés Bizottság (teljes nevükön: Truth and Reconciliation Commission of Canada – rövidítve: TRC -, magyarul: Kanadai Igazság és Megbékélés Bizottság) weboldalán érhető el az a 22 témát felölelő, összesen 94. pontot tartalmazó cselekvési terv (vagy ajánlások összessége), amelyet még 2015. júniusában adtak közre Ottawa-ban.

Ha, esetleg, véletlen, netán jár erre olyan olvasó, aki unja már a kanadai őslakosok „nyavajgását”, és azt gondolja, hogy „ez úgy is csak a pénzről szól”, akkor annak 2 dolgot mondanék:

  • Kérlek, pihenj meg 5 percre és gondold át a következőket: a saját földeden másodlagos polgár vagy. Minden bajnak okozója, a tudatlan vadember és még pogány is. Ha nem te viszed az iskolába a gyermeke(i)d, akkor majd a rendőrség viszi el – akár úgy is, hogy neked erről nem szólnak! A bentlakásos iskolákban heti egy láthatás volt megengedett, ha egyáltalán. És gondolj bele abba, hogy hetekkel később, miután kiderítetted, hogy melyik bentlakásos intézménybe vitték el a gyermeke(i)d, akkor még oda is kell utaznod, hogy láthasd, él(nek)-e még? Aztán csak ott derül ki, hogy hát a múlt héten elhunyt és el is lett földelve.. szóval lehet szépen hazatakarodni, mert nincs itt semmi keresni valód.
  • Nem luxuscikkekre, drogokra, alkoholra kértek pénzt az őslakosok. Nem zsarolásról, nem harácsolásról van szó!! Hanem – teljesen jogosan -, Kanadával kívánják megfizettetni a munkájukat, amelyet annak idején sem a kanadai állam, sem az egyházak, sem az RCMP nem végzett el. Pénzre van szükség ahhoz, hogy az összes rendelkezésre álló adatot, elérhető dokumentációt rendszerezzenek és feldolgozzanak, hogy a fél kontinensen megtalálható jelöletlen sírokat és temetkezési helyeket feltérképezzék, nyilvántartást készíthessenek és méltó módon újra temethessék az elhunytakat.
    Elvégeznéd ingyen és bérmentve mások munkáját? Önkéntes munkásként vállalod, hogy feltérképezel kb. 140 tömegsírt és temetkezési helyet Nunavut-tól Yukon-ig, BC-től Új-Skóciáig? Hogy elvégzel legalább 6.000 exhumálást és leadminisztrálsz és megszervezel legalább 6.000 újratemetést? Arról nem is beszélve, hogy DNS vizsgálatokkal a elhunytak maradványait még be is kell majd azonosítani?

Ha és amennyiben emberségesen bántak volna az őslakosokkal,
ha nem létezett volna a bentlakásos iskolák intézménye,
ha nem erőszakkal viszik el és asszimiláltatják az őslakos gyermekek százezreit,
ha nem hal meg több, mint 6.000 ártatlan gyermek,
akkor ma biztos, hogy másképpen ünnepeltük volna meg közösen,

őslakos és európai telepes, bevándorló és kanadai születésű állampolgár
Kanada 154. születésnapját.

Mindketten úgy gondoljuk, hogy ez a kérdés nem fekete-fehér, hogy ez a téma sokkal összetettebb annál, hogy 2 mondatban meg lehessen tárgyalni. Sok az ér és ellenérv, mindkét oldalnak igazat lehet adni ebben, vagy abban. Éppen ezért ennek a témakörnek legalább egy podcast epizódot szentelünk majd a közeljövőben.

És mivel nem tudtam időben narancssárga pólóhoz jutni (mert nem működött a webáruház szoftvere), ezért maradt a piros.

Köszönjöm a megtisztelő figyelmet!

– Lázadó


nyitókép: Nem, nem a készüléked kijelzője színhibás, én magam színeztem át narancssárgára a kanadai lobogót.

** vadkacsamentés: a Calgary-i körgyűrűn autóztam, amikor a belső sávban elakadás jelzővel megállt egy másik autó. Ekkor láttam meg, hogy mi volt ennek az oka, s így én is megálltam. Egy vadkacsa mama és 4 kiskacsa tipegett az autópálya belső sávjában. Én is segítettem a 2 hölgynek az állatokat leterelni az útpályáról, akik aztán a betonszegély túloldalára rakták át a szárnyasokat, ahol a rét és a Bow folyó partja várta őket.

„Az Egyik Legértelmetlenebb Erőszakos Cselekedet” (18+) [FRISSÍTVE!]

.

A cikk a tartalma miatt csak 18 éven felüliek számára ajánlott!

.

A címben Stephen McNeil, Új-Skócia tartomány miniszterelnökének szavait idéztem. Sokkal jobban szerettem volna a koronavírusról, a kanadai egészségügyi helyzetről, a közhangulatról, vagy valami vidámabbról írni. Ti pedig sokkal jobban szerettetek volna a koronavírusról, a kanadai egészségügyi helyzetről, a közhangulatról, vagy valami vidámabbról olvasni. De aztán másképpen lett. Egy épelméjét vesztett fegyveres április 18-án és 19-én kegyetlenül kivégezett 22+1 ártatlan embert Új-Skócia tartományban.
(nyitókép: Andreas Lischka / Pixabay)

Cikkünk egy alkalommal, több pontban is frissítésre, aktualizálásra került!

.

grief_mourning_nova_scotia_victims_2020a 22+1 áldozat

.

A hétvége óta minden nap, majdnem minden órában egy újabb fejlemény kerül napvilágra arról az esztelen tömegmészárlásról, melyet az 51 éves Gabriel Wortman, alkohol problémákkal, önbizalomhiánnyal – és egyes források szerint -, beteges féltékenységgel bíró kanadai fogtechnikus hajtott végre április 18-án éjjel és 19-én a reggeli órákban  az Új-Skócia-i Colchester megyében.

A Halifax-i GlobalNews híradójának riportja ide kattintva tekinthető meg.

Kanada történelmének legtöbb halálos áldozatát követelő vérengzésének Wikipedia oldala itt található. Az élet úgy hozta, hogy az Egyesült Államok kapcsán már-már talán „megszokhattuk” azt, hogy időről időre valakinél elszakad a cérna és tömegmészárlásba kezd. Kanada sok tekintetben, így a fegyverviselési jogszabályokban is más, mint az USA! Ha nálunk nincsenek is rendszeresen tömeggyilkosságok, elszigetelt esetek előfordulhatnak és – ahogy a szomorú példa mutatja – elő is fordulnak.

  • FRISSÍTÉS! Egyes médiumok 22, míg mások 23 áldozatot említenek. Ha azt is szem előtt tartjuk, hogy a nővérként dolgozó Kristen Beaton állapotos volt (a második gyermeküket várták), akkor az áldozatok száma valójában 23. !!

Az április 22-ig ismerté vált információkat nagyon jól összefoglalta az Index (ha nem is mindig, de azért tudnak ők, ha akarnak!), a „Rendőr akart lenni a 22 embert meggyilkoló kanadai ámokfutó” c. cikkük ide kattintva olvasható.

grief_mourning_tea_candle_lights(fotó: S. Hermann & F. Richter / Pixabay)

Jelen bejegyzésünkben valamennyi extra információval és az azóta nyilvánosságra hozott információkat osztom meg a Kedves Olvasókkal.

„„Az Egyik Legértelmetlenebb Erőszakos Cselekedet” (18+) [FRISSÍTVE!]” bővebben