Kanada Banda Podcast & Blog | Közélet, Család, Emigráció, Alberta, Kanada, Magyarország, Gazdaság, Bel- és Külpolitika, Technológia, Hírháttér, Elemzés, Tapasztalat, Vélemény.
Jó reggelt kívánunk! Ma is hármasban csináltuk. Mert itt volt közöttünk Rita is. Vendégünkkel együtt a karantén adta élményeinket és tapasztalatainkat beszéltük ki: ingatlan és üzemanyag árak, járványügy gyermek szemmel. Aztán megemlékeztünk a századik epizódos magyar podcast-okról, jót nevettünk a mosómedve attitűddel rendelkező vásárló történetén és a mindenre jó Windex-en. Nem mehettünk el szó nélkül a golfozók sport iránti szeretete mellett, de ami a labda ütögetésnél sokkal fontosabb: mekkora mértékű a mezőgazdaság és a feldolgozóipar érintettsége és kihívásai a vírusjárvány okozta korlátozások és kihívások mellett (van fény az alagút végén)? (nyitókép: jhenning / Pixabay)
.
..
Adás napló.
Hetiszínes
Mennyire készül fel az ügyvédnő az adás naplóból?
Ki és mit csinál, vagy már nem csinál a karantén alatt?
Windex – Az Ablaktisztító! – okostelefonok tisztítására is kiválóan alkalmas.
A Gus karakterét megformáló görög-amerikai színész idén ünnepelte 93. születésnapját.
“a görög megoldás” Michael Constantine (1927. május 22.) Kostas “Gus” Portokalos szerepében a Bazi nagy görög lagzi c. filmben,
kezében egy eredeti Windex ablaktisztítóval
Tyütyüli putyuli monyoli nyunyók tyütyi gügyüli.* Ha magyar adófizető állampolgár lennék, akkor úgy gondolnám, hogy elvárható lenne egy országos tisztifőorvos asszonytól a normálishoz (azaz az átlagoshoz) hasonló viselkedés és a feladatához mért komoly, hiteles szakmai hozzáállás, a felelősségteljes profizmus! Még akkor is, ha a kamerák előtti kommunikáció problémákba ütközik a számára. Bármikor, bárkinek lehetősége van önkritikát gyakorolni és azt mondani, hogy: erre én nem vagyok alkalmas és/vagy én ezt nem szeretném csinálni. Ha ez nem megy, akkor közszereplővé válva muszáj lesz elviselni az ezer számra érkező kritikákat. (nyitóképek: Gerd Altmann / Pixabay)
Amikor a Pixabay-en beírtam a keresőbe a korrupció szót angolul (corruption), akkor csak négy olyan illusztráció/fotó volt a találatok között, amelyek egy személyt ábrázoltak. A fentebb látható volt az egyik ilyen. A másik hármon Donald Trump, Angela Merkel és Cem Özdemir(német ex-politikus) volt látható. Azért ez mond valamit, nem? Feltétlen meg akartam osztani Veletek, Kedves Hallgatókkal, Olvasókkal, ezt másoknak is látniuk kell. Az illusztrációt köszönjük Jánosi-Mózes Tibornak.
.
Nyunyóka a magyar járványügyben
Aki túlzónak érzi a fenti montázst, az hallgassa meg az országos tisztifőorvos asszonyt, aki arra buzdítja a szülőket, hogy csenjék el a gyermekeik játékát, hogy azokat fertőtleníteni tudják. A közösségi média egyes felhasználói ezt úgy értelmezték, hogy már az Operatív Törzs (“aperitif törzs”) is magából indul ki, ezért szorgalmazzák a(a saját gyermekünktől történő nyunyóka)lopást, mintegy hatóságilag támogatva a legkülönfélébb játékok, kabalák, plüss állatok átmeneti eltulajdonlását.
Három gyermekes apaként feltételezem, hogy ezen azért már minden szülő túl van. Mármint még a várandóság ideje alatt nyilvánvalóvá válik a számukra, hogy a születendő gyermek(ek) játékait, ruháikat, stb. a lehetőségeikhez mérten mindig tisztán tartsák, rendszersen kimossák, stb.
Álláspontom szerint a gyermektől semmit sem kell elcsenni, mert saját tapasztalat alapján nagyon sok mindent meg lehet vele beszélni. Talán meglepő dolog, de a gyermeket be lehet vonni a saját játékai elpakolásába, azok tisztán tartásába. Nem kell tehát a háta mögött, titokban kilopni a szobájából, az ágyából (vagy a kezei közül) a kedvenc játékát, plüss állatkáját, kispárnáját, stb. És így nem lesz se sírás, se hiszti, se durcázás.
Nem szeretem, amikor az előre eltervezett ütemtervemet felborítja egy váratlan esemény. Mi ennek az oka? A legtöbbször az, hogy ami a terveimtől eltérít, az nem egy, az arcomra mosolyt csaló, lelkemet büszkeséggel elöntő esemény! Hanem jellemzően egy olyan, aminek kövezkeztében vagy nagyon elszomorodom és ez napokig nyomot hagy az általános hangulatomon, vagy azonnal elönti a lila gőz az agyamat és fel tudnék robbanni a dühtől! Mivel szerdán már alaposan kimérgelődtem magam, a mai napra csak a mélységes döbbenet maradt bennem. Próbálom értelmezni a történteket, de nem megy. Talán ti, Kedves Hallgatóink és Olvasóink, tudtok nekem segíteni. (nyitókép: www_slon_pics / Pixabay)
Európa.
Magyarország.
2020.
A hír szent, a vélemény szabad!
Volt.
Május második hetének elején a Magyar Rendőrség előállított és kihallgatott két magyar állampolgárt, mert Ők ketten egy nyílt internetes felületen (jelen esetben a saját személyes Facebook-profiljuk oldalán) mások által is elérhető bejegyzésekben megosztották magánvéleményüket (kormány-kritikát fogalmaztak meg), közzétettek mások által már korábban nyilvánosságra hozott, máshol is elérhető információkat a magyar egészségüggyel, kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban (krónikus, kórházi ápolásra szoruló beteg embereket dobtak ki, zavartak haza magyar kórházakból). A rendelkezésre álló információk alapján az egyikük ellen az eljárás továbbra is folyamatban van.
Végtelenül elkeserítő, vérforralóan bosszantó,
hogy ez Magyarországon megtörténhetett!
Az elmúlt közel 1 napot azzal töltöttem, hogy több száz kommentet elolvastam ezzel a két ügyhöz kapcsolódóan a közösségi oldalakon. Többen úgy fogalmaznak, hogy:
legutoljára ilyenre az 50-es években volt példa, csak akkor nem a Rendőrség, hanem az ÁVO legényei rúgták rá az ajtót az ártatlanokra az éjszaka közepén.
Mások szerint a III. Birodalom működött hasonló módon a 30-as évek második felében… azt meg mindenki tudja, hogy a II. Világháború hogyan ért véget.
Egyes kommentelők Észak-Koreához hasonlítják a magyarországon kialakult helyzetet. Valaki szerint pedig Magyarországnak ezek után nem az Európai Unióban lenne a helye, hanem egyesülnie kellene Kínával, mert ott szokás ehhez hasonló megfélemlítő hatósági intézkedésekkel megfélemlíteni azokat, akik nem a pártállami propaganda által napi szinten sulykolt információkat mantrázzák, hanem önálló, esetenként rendszerkritikus gondolatokat mernek megfogalmazni.
Azon gondolkodom, vajon hogyan jutott idáig az ország? Hogyan fajulhattak el ennyire a dolgok? Mi történt azzal a demokráciával, amire annyian vágytak 1989/90-ben? Hogyan sikerült magyar igazságszolgáltatásnak két lábbal a disznótrágyába taposnia a nagyra becsült és nélkülözhetetlen európai értékeket? Mi végre volt jó ez a hatósági színjáték?
Kezdésnek itt a szerencsi esetként ismert hatósági melléfogás, ahol egy 64 éves férfit, a szegi Kusinszki Andrást vittek be a rendőrök kihallgatásra. Ezzel párhuzamosan, természetesen, házkutatást is tartottak nála és lefoglalták számítógépét.
A körülmények rendkívüliségére való tekintettel ismét egy cikk, gazdag tartalommal – ma is lesz mit olvasni! Jó reggelt kívánunk tehát, újra itt vagyunk a legfrissebb hírekkel világjárvány ügyben, avagy következzen a korrekt kanadai körkép a kijárási korlátozás korában komorság-mentesen (és akkor most elfogytak a k-betűs szavak)! Az első mókamester maga a PM, azaz a miniszterelnök, aki a déli sajttájon mindenkit szépen megkért a húsvét hétvégi otthon maradásra, majd Ő maga pedig még a délután folyamán a családjával együtt a Rideau Cottage otthonukból a Harrington tó melletti nyári rezindenciájára hajtott és ott töltötték a hétvégét. (nyitókép: Gerd Altmann / Pixabay & Lázadó)
Szóval ezzel a kis családi kiruccanással amúgy nem is lenne semmi baj, csak eközben átmentek Ontario-ból Québec-be és a 27 km hosszú utazás során áthajtottak vagy 3 községen. Pedig meg lett mondva, hogy a lényegtelen utazásokat mellőzzük. Akad azért magyarázat: “Továbbra is betartjuk az egészségügyi hatóságok összes utasítását” – mondta Justin Trudeau, a juharleveles ország miniszterelnöke, a három gyermekes édesapa és férj. Az esetet szemléltetendő van egy térképünk is az útvonalról, íme:
Ugyanakkor azért van olyan is, amiért Justin Trudeau-nak kijár a buksi simi: amióta itt van velünk a láthatatlan ellenség, azóta a kanadai miniszterelnök egymaga tartja a sajtótájékoztatóját, nem veszik körül sokan mások – nem úgy, mint déli szomszédunknál:
egy járványos mém a sok közül az internet népétől
Az kanadai-amerikai határ zárva marad és a miniszterelnök április 14-i szavai alapján ez nem fog változni az elkövetkezendő hetekben sem: továbbra is csak a fuvarozókat és a Kanadába hazatérő állampolgárokat engedik be az országba.
Terrance “Terry” Stanley Fox (1958. július 28., Winnipeg, MB – 1981. június 28. New Westminster, BC): atléta, parasportoló, humanitárius és rák kutató aktivista, 1 szövetségi és 1 tartományi kitüntetés birtokosa. Egy nagybetűs NEMZETI HŐS, aki nem csak ezrek, tízezrek, hanem milliók példaképe lett az elmúlt 4 évtized során. 1980. április 12-én kezdte meg minden idők leghosszabb “hazafutását” Kanada keleti partjától a nyugati partig, s ezzel akaratlanul is történelmet írt. (nyitókép: Terry Fox Foundation)
Terry Foxtávfutó és kosárlabda játékos, aktív sportember volt a gimnáziumi és az egyetemi évei alatt is. 1977-ben csak 19 éves volt, amikor osteosarcoma-val* diagnosztizálták, emiatt jobb lábát amputálni kellett. A sportolást ezután sem adta fel, kerekesszékes kosárlabda csapatával 3 alkalommal nyerték meg a nemzeti bajnokságot! Akaraterejének nem igazán akadt párja ebben a fél kontinensnyi országban, azonban az Ő története nem boldogan ért véget. Aktív, eseményekkel teli életet élt, de a rák elleni küzdelmet végül elvesztette: 1981. nyarán örökre megpihent.
Nulla kedvelés.
Nulla bejegyzés.
Nulla megosztás.
Milliós követőtábor.
Önmagát önzőnek jellemezte egy interjú alkalmával és valahol hálás is volt a sorsnak, hogy megtalálta őt a betegség, mert ezáltal lett más ember, ennek köszönhetően vált jobb emberré. Olyanná, aki törődött a másikkal, aki már odafigyelt az Őt körülvevő világra, aki előtt önzetlen célok lebegtek, aki jobbá akarta tenni a világot, aki jó példával akart mások előtt járni.
“Bármi lehetséges” – vallotta. És számára egy pillanatra talán így is tűnt. Nem ismert lehetetlen, az egészen biztos: minden helyzetből megpróbálta kihozni a legjobbat. Elszántsága és kitartása megkérdőjelezhetetlen volt. Az futása első napján Darrell, Terry öccse, azt mondta róla, hogy: “nincs az az erő, amely megállíthatná Őt”! Fred, Terry bátyja, aki a testvéréről elnevezett Alapítványban dolgozik, kb. 2 éve Calgary-ban járt és előadásokat tartott iskolások számára.
Autóbalesete után, 1976 novemberében, sem hagyta abba a spotolást, pedig jobb térde megsérült. Nem ment vele orvoshoz, csak a következő év márciusában kereste fel a kórházat, amikor a térdében már tartós fájdalmat érzett. A vizsgálatok során rákot diagnosztizáltak nála. Mivel a 70-es években az osteosarcoma-t nem tudták megfelelően kezelni, ezért a végtag amputáció volt az egyetlen megoldás.
“Olyan példát akarok állítani,
amit soha sem felejtenek el!” – Terry Fox
Ma biztosan jelenthetjük ki: SIKERÜLT! (fotó: Terry Fox Foundation)
Az első és ezidáig az egyetlen kanadai-magyar podcast 36. epizódjában itt volt velünk:a szerelmesek védőszentje, James Bond (őfelsége titkosügynöke), Billie Eilish, Jamie Bond a jövőből, Daniel Craig (vagy Craig David?) és még sokan mások. Nem keveset, inkább többet nosztalgiáztunk gyermekkorunk televíziós és mozis élményei mentén. Majd elmélkedtünk a magyar szinkronról, a jobb és rosszabb filmzenékről vendégünkkel, akit már ismerhettek egy korábbi epizódból. Szerintünk ennyi videós tartalmat, mint amennyit most összeszedtünk, még nem tartalmazott adás napló. Ez alkalommal nem csak hallgatni, hanem nézni valót is kínálunk hát nektek. Aki podcast applikációval hallgat minket, kérjük, hogy lapozzon bele az adás naplóba! Ja, és hestegkanadapanda. (nyitókép: háttér: www.freepik.com / ötlet & megvalósítás: Lázadó)
a 25. James Bond film, amely a Nincs idő meghalni címet viseli, április helyett csak ősztől lesz látható … talán a mozikban is, talán csak a Netflix-en és DVD-n/Blu-Ray-en.
Ilyenkor a k**** anyádat hívd, ne a 112-t!
Magyarország: “évi 5 millió hívásból 4 millió nem valós segélykérés”
Belga – Rendőrmunka című számát elmondja Gál Kristóf r. alezredes a Költészet Napja alkalmából (a magyar költészet napját Magyarországon 1964. óta minden évben, április 11-én, József Attila születésnapján ünneplik)
* May Károly, Verne Gyula, Clark Ádám és Marx Károly után James Bond nevét is lefordíthatjuk magyarra. Ha így teszünk, akkor Kötvény Jakab lesz belőle.
Nem kell semmi rosszra gondolni, ez a busz nem süllyedt el és ez a veszély egyáltalán nem is fenyegeti! 2012. április 15-én volt a 100. évfordulója annak, hogy elsüllyedt az RMS Titanic, brit utasszállító óceánjáró (a jégheggyel április 14-én, nem sokkal éjfél előtt ütközött). Valószínűleg kevesen tudják, hogy Halifax városának (Új-Skócia tartomány fővárosa) kikötőiből útnak induló, majd ide visszatérő két hajó (a Mackay-Bennett és a Minia) az áldozatok közül több, mint 300-t partra hozott, majd közülük 150 elhunytat a város három különböző temetőjében helyeztek örök nyugalomra 1912 május 1. és június 12. között.
mind a jármű, mind a matricák a régmúltat idézik
A szomorú évfordulón, 2012-ben, számos ünnepséget, megemlékezést és kiállítást szerveztek a városban. Ennek keretein belül “öltöztették Titanic-ba”a 18,28 méter hosszú, 2,59 méter széles, 3,65 méter magas Prevost Car H5-60 típusú csuklós távolsági autóbuszt, amelyből 1985 és 1992 között meglehetősen kevés, csak 46 darab készült.
Egyes vélemények szerint azért csak ennyi, mert magasak voltak az üzemeltetési költségek, mások szerint pedig a jármű közepére beépített dízelmotor hozzáférhetősége nehézkes, ezért az alapvető karbantartási feladatok elvégezése igen körülményes: ahogyan a Titanic Bus jelenlegi tulajdonosa fogalmazta: “egy igazi kihívás”.
A harmadik oknak pedig felróhatjuk, hogy a csukló-mechanika meghibásodása esetén annak cseréje kb. 60.000 kanadai dollár, azaz hozzávetőletesen 13.700.000 Ft… volt, még a 80-as évek végén, a 90-es évek elején. Kanadai szemmel nézve ez már akkor is horrorisztikus összeg volt. A rendelkezésre álló információk szerint a Prevost H5-60 újkori vételára a 1985-ben kb. 670.000 CAD volt(kb. 153.111.000 HUF), az inflációt figyelembe véve ma ez kb. 1.287.000 CAD-ot (kb. 293.833.000 HUF) jelentene.
Az autóbuszon az első kettő és az utolsó tengely kormányzott. A V8-as, 12,1 literes, 1.694 Nm nyomatékú, 500 lóerős Detroit Diesel turbódízel motor középen, a második és a harmadik tengely között került elhelyezésre. A fellelhető információk alapján a jármű megengedett legnagyobb össztömege 27,67 tonna(61.000 lbs) volt, a fogyasztása kb. 42-43 liter 100 km-en. Az autóbuszba egy 5 sebességes automata váltót építettek, az utazóközönség számára 68 db ülőhely került kialakításra.
A cikkben szereplő példány, amely a 1001-es sorszámot viseli, 1990-ben készült. A Westours vásárolta meg, majd Seattle-i működését követően a Halifax-i székhelyű Absolute Charters (vagy más néven: Ambassatours) busztársaság tulajdonába került másik hasonló társával együtt.
Az autóbusz gyártója az idén 96 éves, Québec-i székhelyű Prevost Car Inc.(franciául – ejtsd: phré-vú khár), amely vállalat 1995 óta a Volvo Buses tulajdona. 2019-ben a Prevost volt a prémium intercity turista buszok vezető gyártója és a világ vezető gyártója a csúcskategóriás lakóautók és a speciális kialakítású járművek gyártói között.
Miután eme ritkaság számba menő csuklós autóbuszok eladó sorba kerültek, az 1001-t, azaz a Titanic Bus-t egykanadai, hat gyermekes, Alberta-i származású, de ma már a New Brunswick-i Moncton-ban élő házaspár,Joel ésPatty Constable vásárolta meg 2019. októberében Kanada legnépszerűbb apróhirdetési weboldalán 7.000 CAD-ért(kb. 1.590.000 HUF). Kitartó munkával lakóbusszá alakították, meghagyva az előző tulajdonos által felragasztott dekorációkat.
balra az 1006-os, jobbra az 1001-es, a Titanic Bus,
a Constable család kertjében 2019 őszén
Nagy valószínúséggel a Constable család a világon az egyetlen olyan család, akiknek ebből a csukló autóbuszból nem egy, hanem rögtön kettő is áll otthon a kerben: az övék az 1006-os sorszámú is, amelyet alkatrésznek vásároltak meg, ma már üzemképtelen állapotban van.
a 6 gyermekes Constable család, a háttérben a Titanic Bus (fotó: Facebook)
A lakóbusszal Patty, Joel és a gyermekek Kanadában és az Államokban nyaralnak a téli hónapokban. Nem ez az első, több hónapig tartó utazásuk, ezt megelőzően két hasonlót csináltak végig és eme alkalommal valami “igazán nagy és 8 fő számára kényelmes” utazó/lakó járművet szerettek volna találni maguknak.
Pár éve, a második útjukra az alább látható, hagyományos lakóbusszal indultak el, akkor Kanada keleti partvidékéről Floridába utaztak, onnan Kaliforniába mentek. Ezt követően Kanada nyugati részét járták be, majd Kanadán keresztül hazatértek New Brunswick-ba, a két országot 5 hónap járták be.
a 12,2 méter hosszú Gulfstream Tourmaster 40F, Joel-ék második túrájukra ezzel a lakóbusszal mentek, akkor még 5 gyermekkel
Joel az építőiparban dolgozik és az ősztől tavaszig tartó időszakban nincs sok munkájuk, így útra keltek. A költségekről Joel elmondta, hogy az átalakítás nem került sokba, mert azokat jórészt saját maga végezte el. Az utazás során a legnagyobb kiadást a tankolás jelenti: az összesen több ezer liternyi gázolaj nem olcsó mulatság. Lakókocsi parkokban állnak meg 1-2 hetes pihenőkre és szupermarketekben vásárolnak be, nem járnak drága éttermekbe és kihagyják a drága túrista lárványosságokat is.
Több, számukra már szükségtelen tárgyat is eladtak a túrát megelőzően, például Joel egyik munkagépét és a motorkerékpárját is. Ez egy egyszeri kaland a számukra, mert miután véget ér a nyaralás, el fogják adni a Titanic Bus-t. Amely egyébként ahhoz képest, hogy 2020-ban már a 30. évében jár, nagyon jó állapotban van, egy kevés olajfogyasztást leszámítva gyakorlatilag hibátlan. Vásárláskor mind a fékek, mind a 10 darab gumiabroncs remek állapotban volt és van azóta is.
Azon felszerelési tárgyak (ággyá nyitható kanapé, hűtőszekrény, zuhanykabin), amelyek nem fértek be az ajtón, az ablaktáblák kiszerelését követően daru segítségével kerültek be a lakóbuszba.
További információk a Titanic Bus-ról:
a lakóbusz egy csuklós autóbusznak látszó tárgy, amely légfékkel van felszerelve (mint megannyi másik autóbusz és tehergépkocsi), de a jármúkategória besorolása: lakóautó – azaz egy hagyományos (ez Kanadában a “Class 5”) jogosítvány és egy légfék vizsga birtokában bárki által vezethető,
a tetőn 10 db napelem kapott helyet, amely maximum 3.400 W-ot tud szolgáltatni,
24V-os villanytargonca akkumulátor van a buszban, amelynek súlya közel 1.000 kg, a cellák feltöltéséről a buszt hajtó dízelmotor gondoskodik,
ahova egy 9,14 méteres (30 láb hosszú) teherautó befordul, oda a 18,28 méter hosszúságú Titanic Bus is bekanyarodik, mert a három kormányzott tengelynek köszönhetően nagyon fordulékony,
összesen 1.400 liternyi ivóvizet tudnak szállítani, a szennyvíz tartály 705 literes,
a légrugóknak köszönhetően a busz jobb eleje le tud “térdelni”, hogy az első lépcsőfok közelebb kerüljön a talajohoz, ezáltal megkönnyítve a be- és kiszállást,
a standard hasmagasság 25,4 cm, amely szükség esetén (pl. vasúti átjáróban, hogy még véletlen se akadjon fent a lakóbusz), további 10-12 cm-rel növelhető,
buszra és a buszba összesen 8 darab kamera került felszerelésre, a így a jármű teljes környezete megfigyelhető, akár álló helyzetben egy kempingben, akár menet közben, pl. szűk fordulók alkalmával,
a kamerák mellett mikrofonok és hangszórók is beépítésre kerültek, így szükség esetén hallhatói is, hogy mi folyik kint, illetve a vezetőülésből a hangszórókon keresztül ki is lehet szólni,
légkondícionáló és állófűtés is rendelkezésre áll, de van egy zuhanyzókabin, gyári toalett és beépített dupla mosogató is,
valamint egy nagy franciaágy a szülők és emeletes ágyak a gyermekek részére,
egy nagyméretű vetítővászon és egy kivetítő gép is van a buszban, így a házimozizás sem lehetetlen,
asztali számítógép és laptop a tanuláshoz, mivel az iskoláskorú gyermekek házi oktatásban részesülnek,
hangszerek, úgy mint szintetizátor, fuvola, hegedű, gitár, manolin és ukulele,
teljes értékű mosógép és szárítógép, továbbá mindenféle konyhafelszerelés is megtalálható.
így nézett ki a Titanic Bus gyári állapotában
Az alábbi videón az 1006-t tekinthetjük meg, még szolgálati idejében, 2012-ben Halifax-ban. Ma már Joel-ék kertjében pihen, s amikor kell, egyes alkatrészei a Titanic Bus-ban kelrülnek felhasználásra:
Egy részletes Titanic Bus bemutató Joel és családja által:
https://www.youtube.com/watch?v=PbaaTlpL4mM
Ha követni szeretnétek a Constable családot a közösségi médiában, akkor
Jó reggelt kívánok! Én Lázadó vagyok, ez pedig egy könnyed cikk azok számára, akik már megcsömörlöttek a napi több tíz koronavírusos hírtől. Ha te is a rendszeres Hallgatóink közé tatozol, akkor valószínűleg tisztában vagy az életkorommal. Nem meglepő módon így van ezzel az “Arckönyv“, akarom írni, a Facebook is. Nagyon jó üzleti érzékkel ebből az információból megpróbálnak üzletet is csinálni, azaz némi bevételt generálni maguknak és a hirdetőiknek. Azonban sikerült ellenállnom a kísértésnek, hiába jött szembe velem ez az egyetlen reklám 6, azaz hat különböző alkalommal, 6 különböző webáruház hirdetéseként…
a Facebook-os hírfolyamom részlete a szponzorált tartalommal (kép: Lázadó)
Nem nagy dologról van szó, csupán a hírfolyamomba ügyesen elhelyezett szponzorált tartalomról, azaz egyszerű reklámról. A termék maga ötletes, már mint a rajta szereplő grafika tetszetős. Szeretem az ilyen kreatív dolgokat, amelyeknek pont az egyszerűsége adja meg a pluszt: a kevesebb több elvét követve lesz a termék kívánatos. Tehát a koronavírusról, azaz pontosabban a COVID-19-ról (CoViD-19, azaz angolul: CoronaVirus Disease – 2019) szóló hírekkel, beszámolókkal, riportokkal, interjúkkal ellentétben ebben a hirdetésben a póló dizájnját a legkevésbé sem tolják túl. Az “oldometer” jelentése magyarra fordítva kb. öregedésmérő.
Webáruházak hirdetései: első, második…
A Facebook algoritmusa semmit sem bíz a véletlenre: a 40. születésnapom majd csak az év második felében lesz, a mai naphoz képest több mint 6 hónap műlva, de ők alaposan elébe menve a dolgoknak már az év második hónapjában megpróbálnak, mondjuk úgy, személyre szólóan “kedveskedni” nekem. Egy ismerősöm azt javasolta – amikor megmutattam neki, hogy a Facebook milyen egyen hirdetéseket tol az arcomba naponta legalább egyszer -, hogy: “a születésnapomig már csak ebben a pólóban lenne szabad járnom”.
… harmadik, negyedik …
Kedves ötlet, elgondolkodtam rajta és azt hiszem, hogy ezt most kihagyom. Pedig a hirdetők lelkesen próbálkoztak, többszöri kevezménnyel és árleszállítással próbáltak meggyőzni, hogy nekem erre márpedig szükségem van. Nem kattintottam le a hirdetéseket, úgyhogy most már nem fogom megtudni, hogy mennyi volt az eredeti ára, így aztán azt sem tudom, hogy a 15, vagy 12 dolláros ár az mennyire volt kedvező?!
… ötödik és hatodik.
Szeretem az ötletes grafikával ellátott ruhákat, első alkalommal ennél a pólónál is fülig érő szájjal nyugtáztam a látottakat. Bár a különböző webshopok nem olvassák ezt a cikket, de el kell mondjam, hogy észre vettem a modell őszülő szakállát és a vagány tetoválásait is, szóval a hirdetés képi világa, a célközönség megszólításának módja részemről 10/10-re értékelhető.
Warren Schlosser, az akkor 47 éves, teljesen átlagos Alberta-i lakos 2006-ban súlyos közlekedési balesetet szenvedett. Egy kamionban utasként tartózkodott, amikor megtörtént a baj, amelynek következtében Warren a hátralévő életére kereskesszékbe kényszerült. Warren idő közben felépült és ha testileg nem is, lélekben talpra állt. Például az Alberta-i havat messzire elkerülve 2009 óta minden telet a mexikói Mazatlán-ban, a napsütötte tengerparton tölt. Warren 56 évesen, teljesen átlagos Alberta-i lakosként, 2015-2016. fordulójának környékén kitervelt valami igazán rendkívülit. (fotók: Wheelchair Warren hivatalos weboldala és Facebook oldala)
ismerkedjetek meg Warren-nel
és a 2019. februári alomból érkezett Luna-val, (készült: 2019. április, Alberta, Kanada)
Itt van ez a történet, amit már megírhattam volna 3 hónappal ezelőtt is. De egyfelől, ha emlékezetem nem csal, csak valamikor szeptemberben jött velem szembe Warren weboldalának címe egy benzinkúton, másfelől pedig talán jobb, hogy most írok róla, amikor a vállalásának a felén már javában túl van.
A hírek az utóbbi időben azzal is foglalkoznak több minden más mellett, hogy az X, vagy az Y autógyártó önvezető autója milyen útvonalat járt be a számítógép által irányítva, emberi beavatkozás nélkül. Vagy éppen pont arról számolnak be, hogy az emberi beavatkozás hiányában milyen balesetet szenvedett az adott önvezető jármű. Amely a létező legmodernebb technikával van felszerelve, amely sok száz mérnök és szakember munkájának, a sok éves fejlesztésnek az eredménye.
Aztán van itt valaki Alberta-ban, aki egymaga fogott hozzá titánium vázas járművének, egy kerekesszéknek az átépítéséhez, hogy annak segítségével figyelemfelhívást tudjon végezni 3 országon és több hónapon át, s mindeközben még jótékonysáig gyűjtést is végezzen.
Warren külön köszönetet mond a kamionsofőröknek, amiért azok a lehető legnagyobb oldaltávolságot hagyva,
a maximális figyelemmel közelítik meg
és kerülik ki őt 3 országot felölelő túrája során!
Nem állnak mögötte szponzorok, nem állnak mögötte lelkes adományozók, mindent önerőből csinált és csinál. Az önerőt pedig úgy kell érteni, hogy a kerekesszékét saját maga hajtja végig a több, mint 5000 km-en, semmiféle kiegészítő segédhajtást (pl. villanymotor) nem épített be és nem használ fel ilyet a későbbiekben sem!
Egy Washington állam-beli (USA) szabadúszó író, Jed Vaughn utazik vele, aki a saját lakókocsiját vezeti, valamint Ő dokumentálja a túrát és várhatóan egy könyv is születni fog ebből a közös kalandból.
Calgary –> Mazatlán: az 5200 km hosszúságú
túra tervezett útvonala, amely matricaként
látható Jed lakóautójának oldalán
Warren a saját (kissé átalakított) kerekesszékében, 5+sok keréken gördülve, 2 kisebb kerékpárokhoz használatos utánfutót húzva indult uticélja felé. Gondoljunk bele: 5200 km-t autóval megtenni nem könnyű, sokkal inkább fárasztó (pl. egy Nyíregyháza – Le Mans (Franciaország) oda-vissza is csak 3.830 km), kerékpáron tekerve egyenesen kihívás, kerekesszékben ülve pedig … már-már lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
Nekünk, egyszerű halandóknak. De nem Warren-nek!
Warren és jármű-szerelvénye, ölében Luna-val,
az indulás előtti napon, június 30-án valahol Calgary-ban
Jed, a Spokane-ből származó író pedig Jed lakókocsijával kiséri a legkevésbé sem mindennapi kalandra vállalkozó Warren-t és annak 2 kiskedvencét: Taquito-t, a cicát és a már bemutatott Luna-t, a pár hónapos kiskutyát, aki az eltelt hónapok alatt szépen megnőtt.
Taquito és Luna, jó megférnek egymás mellett,
itt éppen közösen heverésznek
a lakóautóban egy pihenő alkalmával
A napközbeni pihenőket és az éjszakákat Jed lakóautójában töltik valamelyik lakóautó parkban állomásozva, s ha Luna éppen nem Warren mellett, előtt, után sétál pórázon vezetve, akkor ő is a lakóautóban utazik Jed-del és Taquito-val. Természetesen Warren-nek az eltökéltsége mellett szüksége van nem kevés kalóriára is, ezért jó kanadaihoz méltóan rendszeresen előkerül a grillsütő (angolul: barbecue, vagy BBQ).
Ezzel a több hónapig tartó, több ezer kilométeres nemzetközi túrával Warren arra akarja a figyelmet felhívni, hogy a fogyatékkal élő emberek csodálatos dolgokat tudnak elérni, túl tudnak lépni korlátjaikon, valamint produktív és jelentőségteljes módon lehetnek részesei egy közösségnek, illetve az egész társadalomnak. Warren úgy tapasztalja, hogy a hozzá hasonló helyzetben lévő emberek egyszerűen feladják…
Warren üzenete a számukra: NEM KELL FELADNOD!
A túra első 4 napján Calgary-ból Bassano településig jutott kerekesszékével, azaz kb. 140 km-t tett meg, napi átlaga tehát kb. 35 km volt:
Warren július 2-án, az túra második napján, kelet felé haladva valahol a 22X,
vagy 901-es országúton Alberta-ban
Warren augusztus 6-án, túrájának 36. napján, közel 980 km-rel a háta mögött gördült át a Kanada-USA határon, hogy augusztus 7-én az Észak-Dakota állam beli Lignite településen éjszakázhassanak.
Az azóta eltelt időben Warren töretlenül haladt és halad továbbra is célja felé. Az útvonalban az előre eltervezettekhez képest jelentősebb változások történtek, legalább is erre tudok következtetni a Google Maps térképen kirajzolt útvonal és a fentebb beillesztett, egyébként Jed lakóautójának oldalára ragasztott térkép összehasonlítása alapján.
a túra 111. napján, október 19-én hagyták el
az Arizona-i Willcox egyik lakóautó parkját
Az eredeti tervek szerint Kansas City-t, Oklahoma City-t, Dallas-t és San Antonio-t érintve észak-keleti irányból, a határt a Texas-i Laredo-nál átlépve haladtak volna tovább Mexikóban. Hogy miért változott az útvonal, arra vonatkozó információt nem találtam sem a saját weboldalán, sem a Facebook-os bejegyzései között.
Az egyik legutóbbi videó október 20-ról, Arizona államból:
Warren a tervei szerint a karácsony előtti héten érkezik meg Mazatlán-ba. Az eddig eltelt 112 nap alatt több, mint 3650 km tett meg (azaz napi átlag: 32,5 km-t), azonban azt érdemes tudni, hogy több pihenőnapot is beiktatott túrája során, szóval a napi átlaga ennél valamivel több lehet.
Warren-nek, bár egészen kevés az esély rá, hogy Kanada Bandát hallgat/olvas, jó utat, sok egészséget és erőt kívánunk és virtuális vállveregetést küldünk. Mert Ő is azon csodálatos emberek egyike, akik kimozdulva saját komfort zónájukból erőn felül teljesítve küzdenek meg céljaik eléréséért és mutatnak utat azoknak, járnak jó példával azok előtt, akik most még kevésbé érzik magukban a lelkesedést a változtatásra, akik nem igazán bíznak céljaik elérésében.
Aki Warren-t szeretné követni valamely közösségi felületeten, az megtalálja Őt:
Magyarország is büszkélkedhet egy Warren-hez hasonló hőssel: Ő nem más, mint Nagy Bendegúz, a kerekesszékes világjáró. A Facebook oldalán így írnak róla: “Nagy Bendegúz kerekesszékes világjáró négy földrészen, közel 90 országban járt az elmúlt években. Utazásainak különlegességét az adja, hogy a világjárás és a világlátás is két kerékhez kötődik. Szemléletének perspektívája ebből adódóan földközeli. Az emberek és a környezetük viszonyának fürkészéséből fantasztikus történetek születtek, melyeket ámulatba ejtő zsánerképekkel hitelesít.”
Mindkettőjük kivételes teljesítménye előtt a földig hajolunk, majd felegyenesedve hosszasan megtapsoljuk Őket! Minden tiszteletünk az övék!
* egy utólagos észrevétel: ha jól láttam, akkor Warren weboldala Bootstrap-pal készült – amelynek használatát személy szerint snkinek sem ajánlom, mert a FireFox böngészőmmel nem igazán kompatibilis Warren weboldala: pl. a menüpontok nem működnek rendesen, a ikonok, képek, szövegek nem a helyükre kerülnek, hanem egymásra csúsznak, a teljes webdizájn szétesik és kvázi használhatatlanná válik ezáltal a weboldala. Eme technikai probléma természetesen semmit sem von le Warren érdemeiből, talán a Facebook-on és Twitter-en egy kicsit könnyebb követni nemzetközi figyelemfelhívó és jótékonysági túráját.
A huszonkilencedik podcast-ot 50 perc késéssel kezdtük el … felvenni. Mert a technika összeesküdött ellenünk. Nem nagyon, csak egy picit. A régi MacBook nem volt hajlandó hangot rögzíteni, majd újraindítás után soha többet nem tért magához. Laptop csere után már sikerrel járt Lázadó. Az adás naplóban található témákat érintettük ez alkalommal csak, mert amit eredetileg elterveztünk, arra végül nem maradt időnk. Kiderül például, hogy miért kellett Latoréknak egy telefonkönyv vastagságú papírhalmazt elolvasni és aláírni? Hogyan érzik magukat Lázadó lányai az általános iskolában? És mennyibe kerül a “szeptember” a T. Szülőknek Kanadában? S a kiadásokról mit mond a könyvelő (vagy a tax office)? Következzen egy találós kérdés: hogy hívjuk a fizetős bölcsödét? Nem-nem, itt és most nem áruljuk el, a válaszhoz meg kell hallgatni ez az adást. Utána pedig várjuk a kérdéseiteket és a kommenteiteket.
“a görög megoldás”
(illusztráció: 
(fotó: 
kattints a képre a nagyobb nézethez
egy járványos mém a sok közül az internet népétől
“Olyan példát akarok állítani,
másoknak is feltűnt Anthony kommentje
mind a jármű, mind a matricák a régmúltat idézik
balra az 1006-os, jobbra az 1001-es, a Titanic Bus,
a 6 gyermekes Constable család, a háttérben a Titanic Bus
a 12,2 méter hosszú Gulfstream Tourmaster 40F,
így nézett ki a Titanic Bus gyári állapotában
a Facebook-os hírfolyamom részlete
ismerkedjetek meg Warren-nel
Warren külön köszönetet mond a kamionsofőröknek,
Calgary –> Mazatlán: az 5200 km hosszúságú
Warren és jármű-szerelvénye, ölében Luna-val,
Taquito és Luna, jó megférnek egymás mellett,
készül az ebéd a 
Warren július 2-án, az túra második napján,
a túra 111. napján, október 19-én hagyták el
Jed lakóautója (1992 Fleetwood Bounder)