November 11.

November 11. minden évben a Fegyverszünet Napja volt, mert az I. világháborút lezáró Compiègne-i fegyverszüneti egyezményt Németország és a szövetséges hatalmak képviselői 1918. november 11-én írták alá. A II. világháború után a Nemzetközösség tagállamaiban ezt Az Emlékezés Napja (angolul: Remembrance Day) váltotta fel, Kanadában valamennyi tartományában és területén nemzeti ünnep.
(fotó: Roman Grac / Pixabay)

.

Kanada

A Nemzeti Háborús Emlékmű, más néven „A válasz” (angolul: „The Response”), a kanadai fegyveres erők azon áldozatait szimbolizálja, akik a különböző háborúk idején Kanadát szolgálták/szolgálják a béke és szabadság jegyében – a múltban, a jelenben és a jövőben. Az emlékmű a november 11-i országos Emlékezés Napja ünnepség helyszíne.

A Nemzeti Háborús Emlékművet először 1939-ben mutatták be annak emlékére, hogy a kanadai katonák is részt vettek az első világháborúban. Az évtizedek során a lista folyamatosan bővült és ma már az emlékmű minden olyan kanadait jelképez, aki valamelyik háborúban Kanadát szolgálta: az 1914-1918-as időpont mellett egy új felirat és az alábbi háborúk évszámai kaptak helyet a talapzat 4 oldalán:

IN SERVICE TO CANADA / AU SERVICE DU CANADA – KANADA SZOLGÁLATÁBAN (angol és francia nyelven)
1899 – 1902 (dél-afrikai, vagy második búr háború)
1939 – 1945 (második világháború)
1950 – 1953 (koreai háború)
2001 – 2014 (afganisztáni háború)

.

A piros pipacs, amely az első világháború idején a nyugati front nagy részén megtalálható őshonos virág volt, később pedig az emlékezés erőteljes szimbólumává vált. A Kanadai Királyi Légió fő emblémája, évente több milliót adnak el ezekből, hogy a kanadaiak magukon viselhessék ezeket, akár már november 1-gyel kezdődően.

„November 11.” bővebben

Terry Fox, A Kanadaiak Hőse

Terrance „Terry” Stanley Fox (1958. július 28., Winnipeg, MB – 1981. június 28. New Westminster, BC): atléta, parasportoló, humanitárius és rák kutató aktivista, 1 szövetségi és 1 tartományi kitüntetés birtokosa. Egy nagybetűs NEMZETI HŐS, aki nem csak ezrek, tízezrek, hanem milliók példaképe lett az elmúlt 4 évtized során. 1980. április 12-én kezdte meg minden idők leghosszabb „hazafutását” Kanada keleti partjától a nyugati partig, s ezzel akaratlanul is történelmet írt.
(nyitókép: Terry Fox Foundation)

Terry Fox távfutó és kosárlabda játékos, aktív sportember volt a gimnáziumi és az egyetemi évei alatt is. 1977-ben csak 19 éves volt, amikor osteosarcoma-val* diagnosztizálták, emiatt jobb lábát amputálni kellett. A sportolást ezután sem adta fel, kerekesszékes kosárlabda csapatával 3 alkalommal nyerték meg a nemzeti bajnokságot! Akaraterejének nem igazán akadt párja ebben a fél kontinensnyi országban, azonban az Ő története nem boldogan ért véget. Aktív, eseményekkel teli életet élt, de a rák elleni küzdelmet végül elvesztette: 1981. nyarán örökre megpihent.

Nulla kedvelés.
Nulla bejegyzés.
Nulla megosztás.
Milliós követőtábor.

Önmagát önzőnek jellemezte egy interjú alkalmával és valahol hálás is volt a sorsnak, hogy megtalálta őt a betegség, mert ezáltal lett más ember, ennek köszönhetően vált jobb emberré. Olyanná, aki törődött a másikkal, aki már odafigyelt az Őt körülvevő világra, aki előtt önzetlen célok lebegtek, aki jobbá akarta tenni a világot, aki jó példával akart mások előtt járni.

„Bármi lehetséges” – vallotta. És számára egy pillanatra talán így is tűnt. Nem ismert lehetetlen, az egészen biztos: minden helyzetből megpróbálta kihozni a legjobbat. Elszántsága és kitartása megkérdőjelezhetetlen volt. Az futása első napján Darrell, Terry öccse, azt mondta róla, hogy: „nincs az az erő, amely megállíthatná Őt”! Fred, Terry bátyja, aki a testvéréről elnevezett Alapítványban dolgozik, kb. 2 éve Calgary-ban járt és előadásokat tartott iskolások számára.

Autóbalesete után, 1976 novemberében, sem hagyta abba a spotolást, pedig jobb térde megsérült. Nem ment vele orvoshoz, csak a következő év márciusában kereste fel a kórházat, amikor a térdében már tartós fájdalmat érzett. A vizsgálatok során rákot diagnosztizáltak nála. Mivel a 70-es években az osteosarcoma-t nem tudták megfelelően kezelni, ezért a végtag amputáció volt az egyetlen megoldás.

terry_fox_40th_moh_01„Olyan példát akarok állítani,
amit soha sem felejtenek el!” – Terry Fox
Ma biztosan jelenthetjük ki: SIKERÜLT!
(fotó: Terry Fox Foundation)

„Terry Fox, A Kanadaiak Hőse” bővebben