„Gyere Matilda, Kóborolj Vélem.”

Az Ausztrál Női Labdarúgó Válogatott – a 2023-as FIFA Női Labdarúgó-Világbajnokságon elért végső eredményüktől függetlenül -, történelmet írt Augusztus 12-én! Az 1995-ben The Matildas-nak nevezett, aranyzöld színekben játszó női válogatott a franciák ellen játszott mérkőzésről még sokan, sokszor és nagyon sokáig fognak beszélni!

🇦🇺 Ausztrália – 🇫🇷 Franciország ⚽️ 7 – 6 (büntetőkkel)

Ilyen meccset 100 évente egyszer láthatunk!

Mivel a rendes játékidő és a kétszer 15 perces hosszabbítás végén is döntetlen volt az eredmény (maradt a 0 – 0), ezért következtek a büntetőrúgások. Ami ezután következett, arra viszont ezen az estén egészen biztosan senki sem számított:

a 21 darab büntetőrúgás!

Ez lett a leghosszabb büntetőpárbaj a FIFA Női Labdarúgó-Világbajnokságok története során, mivel a 9. körben a franciák által lőtt tizenegyest meg kellett ismételni!

Történt ugyanis, hogy az ausztrál válogatott kapusa, Mackenzie Arnold elmozdult a gólvonalról – még azelőtt, hogy a franciák középpályása, Kenza Dali ellőtte volna a labdát -, ezért ki tudta védeni a lövést. A második próbálkozás már szabályos volt, de Arnold kapus így is ki tudta védeni Dali lövését.

A legtöbb esetben az alap 5 + 5 darab 11-es elég szokott lenni ahhoz, hogy nyertest hirdethessenek – de ezúttal az egyik kör következett a másik után… úgy tartják, hogy a 11-est nem lehet kivédeni, azt csak rosszul lehet rúgni: ezen a mérkőzésen minden eshetőségre láthattunk szemléletes példákat.

Egy Kattintás Után További Részletek Olvashatók És Nézhetők Meg A Mérkőzésről – És Kiderül, Ki/Mi Az A Matilda?!

USA: A Nagyon Sokadik Tömegmészárlás

Egy sokkal jobb reggelt kívánok! Abban talán megegyezhetnénk már az újságíró kollégákkal, hogy az Egyesült Államokban a civilek által elkövetett tömegmészárlások, lövöldözések el kellene, hogy veszítsék hírértéküket. A belföldi fegyveres erőszak az USA-ban virágkorát éli és nem úgy néz ki, hogy ez hamarosan megváltozik.

Fényes nappal jő a Halál

Mert ezek a gyilkosságok valójában senkit sem érdekelnek már! Persze, a kommentekben nagyon hangosak, számon kérőek, dühösek, szarkasztikusak, áldozat segítők, kétségbe esettek – de a való életben azonban nem történik semmi.

És már több évtizede nem történik SEMMI.

Az alábbi kommentek egyetlen Facebook-os poszt alól kerültek kimásolásra.

„American dream is a true nightmare.”

„The writers of the constitution are so proud”

„Just another day in ‘merica.”

„Afghanistan safer than USA nowadays”

„America is turning into the place where you have to be able to run from a gunman in a mall, in a church, in a school, at a concert, at a parade.”

„If the shooter had been isis or a foreign terrorist we would’ve bombed 3 countries by now. Easier to deal with external threats than deal with our internal putrefaction.”

„New gun legislation now!!!”

„Where are the ‘gun loving people’ now?. Of course it’s Texas they care more about guns than human lives!!”

Minden egyes lövöldözés mészárlás után mennek a szomorú emoji-k a közösségi médiában, meg a sablonos, jelentéktelen, teljesen felesleges “sending thoughts and prayers”, a „pray for the victims”, bla-bla-bla, amelynek persze, a világon semmi értelmük nincs!

fotó: Tom Def / Unsplash

Van egy lesújtóan rossz hírem az álszenteskedő szent fazekaknak:

Az ima még soha sem segített! És nem is fog.

Attól, hogy valaki az ágya mellett térdelve magában beszél, attól még nem válik lehetővé az időutazás, hogy meg nem történté lehessen tenni az eseményeket. Az imától továbbá nem támasztódnak fel az elhunytak, hogy azok ismét a megszokott életüket élhessék, hogy megölelhessék szeretteiket. Egy ima elmormolásától még nem fognak a törvényhozók, politikusok eredményesebben dolgozni a közigazgatásban. Egy imádságtól még nem fognak más fegyvertartási törvények életbe létni az országban, attól nem fog megváltozni semmi sem! Egy, száz, vagy ezer ima miatt nem lesz kevesebb a fegyveres erőszak, egy gyilkost nem fog érdekelni az áhitat és a te jószándékod.

Az Amerikai Egyesült Államok területén

2023. Január 1., 0 óra 0 perc, 01 másodpercétől kezdve, azaz az elmúlt 127 nap alatt összesen 198 olyan lövöldözés történt, ahol 4, vagy annál több haláleset történt!

A statisztika alapján tehát elmondható, hogy az USA-ban 2 nap alatt történik 3 „mass massacre”, azaz tömegmészárlás: még aznap, de a következő nap(!) egészen biztosan(!!) jönni fog a következő halálos lövöldözés

Aztán.
Megint.
Minden.
Kezdődik.
Elölről.

És ha figyelmesen olvasol, akkor láthatod, hogy még nem is tettünk elmítést azokról a tragédiákról, ahol "csak" 3, vagy annál kevesebb haláleset történt, vagy ahol a felfegyverzett lövöldöző nem ölt meg senkit, de többeket súlyosan megsebesített, vagy mondjuk egy életre testi fogyatékossá tette áldozatait.

A halálesetek mellett még ma is meglehetősen kevés szó esik arról, hogy milyen tartós lelki traumák érték a lövöldözések ártatlan áldozatait (amennyiben túlélték azt) és az Ő hozzátartozóikat, barátaikat, imserőseiket, kollégáikat, osztálytársaikat.

Hogyan tovább?

Évtizedek óta lehetőség lett volna a változtatásra. Senki sem lépte meg. Nem egyszerre kell drasztikus, radikális törvényeket megalkotni és életbe léptetni… ha elkezdtek volna fokozatosan szigorúbb és szigorúbb szabályozásokat léptetni az Államokban – például a Sandy Hook Általános Iskolai tömeggyilkosságok után (2012. December 14.) -, 2013-mal kezdődően, akkor ma pont 10 évvel járnának előbbre ahhoz képest, ahogyan most állnak a dolgok a határ déli oldalán.

Miközben ősz halántékú és egyben mélyen ál-keresztény, képmutató és atyáskodó politikus nagypapák és dédnagypapák habzó szájjal hoznak törvényt az orvosilag felügyelt, egészségügyileg indokolt terhesség-megszakítás ellen, addig a fegyveres erőszak ellen egyetlen szavuk sincs, sőt, minden fronton támogatásukról biztosították a fegyvertató hősiesen hazafias amerikaiakat.

Három leánygyermekes apaként csak egyszer érteném meg, hogyan képesek ezek a szentéletű vénemberek fiatal lányok méhében turkálni, miközben tudomást sem hajlandóak venni arról a mindennapos tragédiáról, hogy a már megszületett polgártársaikat halomra mészárolják a saját szülőföldükön.

Éppen ezért hihetetlenül és végtelenül álszent, amikor egy amerikai politikus nyilvánít részvétet akár újságírók előtt, akár a közösségi médiában egy-egy tömegmészárlás után. És amikor ezt egy republikánus politikus teszi, az még hányinger keltő is!!

A következő, 2024. November 5-én esedékes amerikai elnökválasztással kapcsolatban annak néztem utána, hogy kiknek a neve mellé lehet behúzni azt az X-t? Valószínűleg sokaknak újat mondok azzal, hogy nem csak két név van a listán – hanem annál sokkal több:

  • a Demokratáknál 3,
  • a Republikánusoknál 6,
  • a Libertáriusoknál 4,
  • a Szolidaritásnál 5,
  • függetlenként pedig további kettő

jelölt neve szerepel a felsorolásokban.

Szóval azért van miből, van kikből választani – akkor is, ha mondjuk a The New York Times, az Aljazeera, a The Washington Post, a People magazin, a Reuters (Like WTF? – a szerző) és társaik a Demokrata és a Republikánus jelöltek mellett egyáltalán nem foglalkoznak másokkal. Természetesen, a BallotPedia és a Wikipedia kivételt képeznek.

Talán ideje lenne véget vetni a kétpólusú politikának az Államokban – hiszen szemmel láthatóan egyikük sem volt képes módosítani, vagy érvényteleníteni az Alkotmányuk 2. módosítását, azaz végrehajtani a fegyvertartási reformot és begyűjteni a civileknél tartott fél-katonai fegyver arzenált. A Demokrata és a Republikánus párt közül valójában egyikük sem akar(t) foglalkozni a tömegmészárlásokkal (a süketelés az mindig is része volt a párt kommunikációnak – ez olcsóbb, mint tenni is valamit).

Úgy néz ki tehát, hogy minden marad a régiben, senkinek sem kell tehát arra számítani, hogy a következő évtizedekben jelentősen szigorítják és tiltják a fegyvertartást az Egyesült Államokban.

Ez itt a 2023-as toplista. Lőfegyverek darabszáma 100 lakosra vetítve:

  • Egyesült Államok: 120,5 darab!!!
  • Falkland-szigetek (az Atlanti-óceán déli részén helyezkednek el, 483 km-re Dél-Amerika partjaitól): 62,1 db,
  • Jemen: 52,8 db,
  • Új-Kaledónia (Franciaország tengerentúli területe, amely egy nagy és több kisebb szigetből áll a Csendes-óceán délnyugati részén, Ausztráliától kb. 1.500 km-re keletre): 42,5 db,
  • Szerbia: 39,1 db,
    (Magyarország ezen a listán 10,5 darabszámmal szerepel és valahol a világranglista közepén található).

Igaz, testvér-államunk, Ausztrália el tudott indulni a fegyvermentesítés útján (a lakosainak száma közel 27 millió fő, a területe 7.741.220 km²) és jól láthatóan eszük ágában sincs megállni. Sőt, folytatják, amit elkezdtek. Még ha kis lépésekben is, de legalább előrefelé haladnak a beszari egyhelyben toporgás helyett.

A Nemzetközösség tagjaként létező Ausztráliában tehát

„azt figyelték meg, hogy 1979 és 1996 között a lőfegyverekkel összefüggő átlagos éves halálozási arány 3,6 volt 100 ezer emberre vetítve. A fegyveramnesztia bevezetése után ez a szám 1,2-re csökkent.”

Az 1996 és 1997 között lezajlott híres amnesztiaprogramban 650 000 lőfegyver került a hatóságokhoz. Ausztrália utolsó [azaz a mostanit megelőző] lőfegyver-amnesztiája 2017-ben három hónapig tartott, akkor 57 ezer lőfegyvert adtak le.

Az [harmadik] amnesztia 2021 közepén kezdődött, a koronavírus-járvány miatti késedelemmel indult. A visszaszerzett fegyverek közé tartozik egy vietnami háború kori lángszóró, puskák tömege, pisztolyok és revolverek.

A kormány által néhány napja közzétett jelentés szerint [az elmúlt 2 évben] az ausztrálok 17 543 fegyvert, valamint 606 lőfegyver-alkatrészt és -tartozékot adtak át.

Peace!

– Lázadó


nyitókép: Etienne Girardet / Unsplash

Kőolaj vs. Lítium

A Telex-en jött szembe a hír a legutóbbi környezeti katasztrófáról. Ahogyan az egyik izraeli internetes hírportál, Haaretz.com is írja: „Az olajszivárgás Izrael partjaihoz közel az elmúlt évtizedek legsúlyosabb tengeri szennyezése, a takarítás éveket vehet igénybe. A baleset több mint 170 kilométer hosszan szennyezte be a strandokat, amelyek Izrael partjainak 40 százalékát teszik ki és 16 közösséget érint.”

„Egy, a vizsgálatokban részt vevő forrás szerint egy tartályhajó üríthette ki szennyvizét és olajrakománya egy részét valahol a Földközi-tengeren, és az elmúlt hét szélsőséges időjárása, az erős szelek hozzájárulhattak a szennyezésnek az izraeli partokra sodródásához.” – írja a Telex.hu.

Várjátok velünk együtt a 20 perccel a jövőbe c. podkaszt következő adását (amelynek megjelenése számításaim szerint február 25-én várható): a kaszt.hu alapító-szerkesztő-műsorvezetője, Lövenberg Balázs kb. 2 éve Izraelben él családjával. Reméljük, hogy részletesen beszámol majd a fejleményekről és általa első kézből értesülhetünk a helyi történésekről! Előre is köszönjük, ha a helyben elérhető információkat megosztja velünk!

A kép illusztráció.
fotó: 3282700 / Pixabay

2019. Augusztusa óta meg csak nem lett világvége (pedig a Facebook magyar anyanyelvű és ezért végtelenül bölcs kommentelői akkor jól megmondták, hogy itt van!), ellenben jött egy világméretű vírusjárvány. Ami mindent vitt, azaz a fotelből hangoskodók, a nagyon-is-hozzáértők, a kommenthuszárok egy egész évre való témát kaptak a CoViD-19-nek köszönhetően, így a környezetkárosításra már egyetlen másodpercük sem maradt 2020-ban.

„Kőolaj vs. Lítium” bővebben

KB033 – Olaj És Vér

Az első és ezidáig az egyetlen kanadai-magyar podcast 33. epizódjában a heti színes könyvek mellett két nagyobb témát hoztunk nektek. Mindenki az ausztráliai bozóttüzekről beszélt és beszél, így tettünk hát mi is – kiegészítve egy „helyszíni” interjúval. Majd az év eleji iráni eseményekkel, azok előzményeivel és a lehetséges folytatásról beszélgettünk: miért feszül egymásnak Irán és az Egyesült Államok? Hogyan jutottak el eddig és milyen irányt vehet a két ország kormányának kapcsoalta?
A nyitóképen: Anthony Hearsey által készített 3D-s grafikája, amelyen a 2020-as ausztráliai bozóttüzek láthatók a NASA műholdas adatai alapján.

 

Adás napló. „KB033 – Olaj És Vér” bővebben