Agyarország Ormánya

Teljesen véletlenül botlottam bele ebbe a témába is. Nem kerestem, nem kutattam, simán csak szembe jött velem, a feleségemnek köszönhetően. Az Ő Facebook-os hírfolyamán jött fel az a poszt, amelyben az alább látható képes összehasonlítás volt elhelyezve illusztrációnak. Nem firtattam, hogyan került elé (egy ismerős ismerőse osztotta meg valaki más posztját), csak kértem, hogy küldje el nekem a bejegyzés linkjét, így hozzáférhetek a képhez.
(nyitókép: Lázadó / Kanada Banda)

Ez esetben mindegy, hogy mi volt a pontos szöveg a Facebook posztban. Lehet, hogy találkoztál vele, ha nem, akkor képzeld ide a szokásos paranoid, “mindenki minket bánt és különben is: nekünk ne mondja meg senki” stílusú kommentárt. Ez a fajta ellenségkép keresés, a másik fél hibáztatása sikertelenségünkért nagyjából 85-90 évvel ezelőtt már megvalósult egyszer, az eredményét mindenki ismeri.

Hogy a brit és a skót hogyan került oda? Fogalmam sincs. (Valakinek megint sikerült félmunkát végeznie…) A britnek azért nincs ott a helye, mert az egy katonai egyenruha, nem népviselet, nem tradícionális öltözet a ködös albionban. Ez viszont már az, ráadásul női. A skót pedig, a szoknya ellenére egy férfit ábrázol, nem pedig egy nőt. Egy pár másodperces kereséssel könnyedén találhatunk fotókat tradícionális skót női viseletről.

60481907_10214563571985606_8005957148712370176_n

.

Ez az összehasonlítás csak egy valamire jó: hangulatkeltésre! A tényszerű tájékoztatástól borzasztóan messze van. Jól látod hát, Kedves Olvasó, az EU-ellenes, illiberális konzervatív demokrata a saját anyaföldjén a fekete fátyolba öltözött muszlim nőktől retteg, fél és borzad!!!!!!!!! (ha kevésnek érzed a felkiáltójelet, kérlek szólj, van még raktáron!)

islamic_women_muslim_head_coverings_dress_code(forrás: BBC)

.

Ha valakinek kedve és angol tudása van hozzá, a BBC-nek köszönhetően meghallgathat egy rövid beszélgetést és elolvashat egy összefoglalót, amelyben muszlim nők mondják el, hogy mit kell tudni a különböző viseletekről és hogy Ők maguk hogyan viszonyulnak ehhez?

“Agyarország Ormánya” bővebben

Születésnap, Torta, Gyertya.

Gondolkodott-e már valaki azon, hogy miért szokás a születésnaposnak gyertyával, vagy gyertyákkal díszített tortát adni?

Ki kezdte? És mikor? Miért? Hol?

Sajnos konkrét információk, megbízható források nem állnak rendelkezésre a témában. Csak legendák, mende-mondák, réges-régi történetek terjednek szájról-szájra, keringenek az Interneten ezzel a kedves hagyománnyal kapcsolatban.

Egyes teóriák szerint az ókori görögöktől ered a “gyertyát-a-sütire” népszokás. Ők még nem a születésnaposokat, hanem Artemiszt, a Hold és a vadászat szűz istennőjét dicsőítették így. A süteményeiket gyertyákkal díszítették, hogy azok aztán úgy ragyogjanak, mint a Hold az éjszakai égbolton.

Más vélekedések szerint a születésnaposnak szóló gyertyagyújtás és annak elfújása pogány eredetű szokás. Az eloltott gyertyákból felszálló füst az ünnepelt titkos kívánságát repítette az égbe az ott lakó istenségeknek, szellemeknek. Ezért kell kívánni valamit a gyertyák elfújása előtt.

A harmadik verzió szerint a XVIII. századi Német-Római Birodalomban élt egy Ludwig von Zinzindorf nevű gróf (nem mellesleg német evangélikus–pietista teológus, a Herrnhuti testvérgyülekezet alapítója és püspöke), aki egy hatalmas fesztivállal ünnepelte meg a 46. születésnapját. A meghívottak egy hatalmas tortát hoztak neki ajándékba és erre 47 gyertyát tettek. Negyvenhatot azért, mert a gróf akkor volt 46 éves. Az a plusz egy pedig az élet fényét szimbolizálta.

Akkoriban már elterjedt szokás volt birodalomszerte, hogy a gyermekek születésnapját tortával és az egy darab, “az élet fénye” gyertyával ünnepelték a családok.

Ez utóbbit tartom a legvalószínűbbnek a fenti történetek közül. Azt hiszem, senki sem bánja, hogy ez a szép és kedves hagyomány évszázadokon keresztül fennmaradt és még a mai napig is velünk él.