Mélységes Döbbenet – Második Felvonás!

Elkezdődött a tragikomédia második felvonása. A színpadon a szerepét erősen túl játszó Magyar Rendőrség, a nézőtéren az adófizető állampolgárok. Az előadás, talán mondanom se kell, lebilincselő: a gyenge alakítást kifütyülni csak rabosítás ténye mellett lehetséges. A súgó (belügyminisztérium) és a rendező (igazságügyi miniszter) úgy irányítja a színészeit (közrendőrök), mintha azok dróton rángatott fabábúk lennének. Pedig, legalább is elméletileg, hús-vér emberekről van szó, akik önálló tudattal és józan ítélőképességgel rendelkeznek.
(nyitókép: John Ondreasz / Pixabay)

.

A Magyar Rendőrség 2020. évi teljesítménye már a mi „fullba nyomta a kretént” rovatunkba sem fér bele: azon jóval túlmutat. Aki rendszeres hallgatója podkasztunknak, az tudja, hogy ebbe a rovatunkba csak azok a cégek, magánszemélyek, szervezetek kerülhetnek be, akik világra szóló böszmeséget, szánni való ostobaságot, vérlázító aljasságot, orbitális hülyeséget követtek el mások kárára.

Félre értés ne essék: nem én keresem a lehetőséget arra, hogy a nyelvem (billentyűzetem) köszörüljem a Magyar Rendőrségen – épp ellenkezőleg! Ők azok, akik tátott szájjal, meztelen fenékkel rohannak be újra és újra abba a bizonyos, férfi nemiszervekből álló erdőbe!

Ha valamihez értek az IT mellett, akkor az a kommunikáció, a PR, azaz a Public Relations, magyarul közönségkapcsolatok, amely „tevékenység tervszerű és tartós erőfeszítés azért, hogy egy szervezet és környezete között a vélemény és a viselkedés befolyásolásával hosszútávon kölcsönös megértést, jóakaratot és támogatást építsen és tartson fenn.” – írja a Magyar Public Relations Szövetség.

police_murder_potatoes(fotó: Alexas_Fotos / Pixabay)

Nem csak az ország, hanem az univerzum szégyene, hogy egy nemzetközi botrányt kiváltó esetet, a szólásszabadság sárba tiprásának a nyomait a hatóság megpróbálja nyom nélkül eltüntetni! Kommunikációs oldalról, a Magyar Rendőrség lakossági megítélésének a legkevésbé sem tesz jót ez a fajta ügymenet: csak arról beszélünk, amire büszkék vagyunk, a hibáinkat pedig erőnek erejével megpróbáljuk meg nem történtté tenni. Nem elég, hogy ők maguk is rémhírt terjesztenek, szándékosan megtévesztve ezzel a magyar lakosságot, még szörnyen képmutatók is.

De miért is?

„Mélységes Döbbenet – Második Felvonás!” bővebben

Nyunyológia*

Tyütyüli putyuli monyoli nyunyók tyütyi gügyüli.* Ha magyar adófizető állampolgár lennék, akkor úgy gondolnám, hogy elvárható lenne egy országos tisztifőorvos asszonytól a normálishoz (azaz az átlagoshoz) hasonló viselkedés és a feladatához mért komoly, hiteles szakmai hozzáállás, a felelősségteljes profizmus! Még akkor is, ha a kamerák előtti kommunikáció problémákba ütközik a számára. Bármikor, bárkinek lehetősége van önkritikát gyakorolni és azt mondani, hogy: erre én nem vagyok alkalmas és/vagy én ezt nem szeretném csinálni. Ha ez nem megy, akkor közszereplővé válva muszáj lesz elviselni az ezer számra érkező kritikákat.
(nyitóképek: Gerd Altmann / Pixabay)

.

Korrupció

corruption_politics_orban_viktor_hungary_prime_minister_640(illusztráció: tiburi / Pixabay)

Amikor a Pixabay-en beírtam a keresőbe a korrupció szót angolul (corruption), akkor csak négy olyan illusztráció/fotó volt a találatok között, amelyek egy személyt ábrázoltak. A fentebb látható volt az egyik ilyen. A másik hármon Donald Trump, Angela Merkel és Cem Özdemir (német ex-politikus) volt látható. Azért ez mond valamit, nem? Feltétlen meg akartam osztani Veletek, Kedves Hallgatókkal, Olvasókkal, ezt másoknak is látniuk kell. Az illusztrációt köszönjük Jánosi-Mózes Tibornak.

.

Nyunyóka a magyar járványügyben

Aki túlzónak érzi a fenti montázst, az hallgassa meg az országos tisztifőorvos asszonyt, aki arra buzdítja a szülőket, hogy csenjék el a gyermekeik játékát, hogy azokat fertőtleníteni tudják. A közösségi média egyes felhasználói ezt úgy értelmezték, hogy már az Operatív Törzs („aperitif törzs”) is magából indul ki, ezért szorgalmazzák a (a saját gyermekünktől történő nyunyóka) lopást, mintegy hatóságilag támogatva a legkülönfélébb játékok, kabalák, plüss állatok átmeneti eltulajdonlását.


Köszönjüm, Emese.
Elnézést: köszönjük, Cecília asszony.

.

Három gyermekes apaként feltételezem, hogy ezen azért már minden szülő túl van. Mármint még a várandóság ideje alatt nyilvánvalóvá válik a számukra, hogy a születendő gyermek(ek) játékait, ruháikat, stb. a lehetőségeikhez mérten mindig tisztán tartsák, rendszersen kimossák, stb.

Álláspontom szerint a gyermektől semmit sem kell elcsenni, mert saját tapasztalat alapján nagyon sok mindent meg lehet vele beszélni. Talán meglepő dolog, de a gyermeket be lehet vonni a saját játékai elpakolásába, azok tisztán tartásába. Nem kell tehát a háta mögött, titokban kilopni a szobájából, az ágyából (vagy a kezei közül) a kedvenc játékát, plüss állatkáját, kispárnáját, stb. És így nem lesz se sírás, se hiszti, se durcázás.

„Nyunyológia*” bővebben

Mélységes Döbbenet!

Nem szeretem, amikor az előre eltervezett ütemtervemet felborítja egy váratlan esemény. Mi ennek az oka? A legtöbbször az, hogy ami a terveimtől eltérít, az nem egy, az arcomra mosolyt csaló, lelkemet büszkeséggel elöntő esemény! Hanem jellemzően egy olyan, aminek kövezkeztében vagy nagyon elszomorodom és ez napokig nyomot hagy az általános hangulatomon, vagy azonnal elönti a lila gőz az agyamat és fel tudnék robbanni a dühtől! Mivel szerdán már alaposan kimérgelődtem magam, a mai napra csak a mélységes döbbenet maradt bennem. Próbálom értelmezni a történteket, de nem megy. Talán ti, Kedves Hallgatóink és Olvasóink, tudtok nekem segíteni.
(nyitókép: www_slon_pics / Pixabay)

Európa.

Magyarország.

2020.

A hír szent, a vélemény szabad!

Volt.

Május második hetének elején a Magyar Rendőrség előállított és kihallgatott két magyar állampolgárt, mert Ők ketten egy nyílt internetes felületen (jelen esetben a saját személyes Facebook-profiljuk oldalán) mások által is elérhető bejegyzésekben megosztották magánvéleményüket (kormány-kritikát fogalmaztak meg), közzétettek mások által már korábban nyilvánosságra hozott, máshol is elérhető információkat a magyar egészségüggyel, kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban (krónikus, kórházi ápolásra szoruló beteg embereket dobtak ki, zavartak haza magyar kórházakból). A rendelkezésre álló információk alapján az egyikük ellen az eljárás továbbra is folyamatban van.

Végtelenül elkeserítő, vérforralóan bosszantó,
hogy ez Magyarországon megtörténhetett!

Az elmúlt közel 1 napot azzal töltöttem, hogy több száz kommentet elolvastam ezzel a két ügyhöz kapcsolódóan a közösségi oldalakon. Többen úgy fogalmaznak, hogy:

  • legutoljára ilyenre az 50-es években volt példa, csak akkor nem a Rendőrség, hanem az ÁVO legényei rúgták rá az ajtót az ártatlanokra az éjszaka közepén.
  • Mások szerint a III. Birodalom működött hasonló módon a 30-as évek második felében… azt meg mindenki tudja, hogy a II. Világháború hogyan ért véget.
  • Egyes kommentelők Észak-Koreához hasonlítják a magyarországon kialakult helyzetet. Valaki szerint pedig Magyarországnak ezek után nem az Európai Unióban lenne a helye, hanem egyesülnie kellene Kínával, mert ott szokás ehhez hasonló megfélemlítő hatósági intézkedésekkel megfélemlíteni azokat, akik nem a pártállami propaganda által napi szinten sulykolt információkat mantrázzák, hanem önálló, esetenként rendszerkritikus gondolatokat mernek megfogalmazni.

.

silence_shut_up_censorship_640(fotó: Gerd Altmann / Pixabay)

Azon gondolkodom, vajon hogyan jutott idáig az ország? Hogyan fajulhattak el ennyire a dolgok? Mi történt azzal a demokráciával, amire annyian vágytak 1989/90-ben? Hogyan sikerült magyar igazságszolgáltatásnak két lábbal a disznótrágyába taposnia a nagyra becsült és nélkülözhetetlen európai értékeket? Mi végre volt jó ez a hatósági színjáték?

Kezdésnek itt a szerencsi esetként ismert hatósági melléfogás, ahol egy 64 éves férfit, a szegi Kusinszki  Andrást vittek be a rendőrök kihallgatásra. Ezzel párhuzamosan, természetesen, házkutatást is tartottak nála és lefoglalták számítógépét.

„Mélységes Döbbenet!” bővebben