Kanada Banda Podcast & Blog | Közélet, Család, Emigráció, Alberta, Kanada, Magyarország, Gazdaság, Bel- és Külpolitika, Technológia, Hírháttér, Elemzés, Tapasztalat, Vélemény.
Ezzel a kivételes hangulatú epizóddal Ferire, a professzionális magyar-kanadai természetfotósra, a világutazóra, a legbüszkébb kanadai állampolgárra emlékezünk egykori szerelme – barátja – felesége, Zsuzsi segítségével.
Nehéz volt szomorú szívvel leülni a mikrofonok elé és elindítani a rögzítést… Van olyan felvétel, interjú, amelynek nem lenne szabad megtörténnie, amelyet nem szeretnénk elkészíteni. S nem azért, mert nem szívesen beszélgetünk – most például – Zsuzsival. Ferit ideje korán, 56 évesen veszítettük el, kettőjüknek mindösszesen 3 év adatott meg.
A Kanada Banda Podcast az első interjúját Ferivel készítette el. A felvételt 2019 Április 20-án rögzítettük és Május 1-én adtuk ki:
Ahogyan a januári búcsúztatóban is megírtuk, Feri halálával „a világ legtehetségesebb és legelhivatottabb természetfotósát veszítettük el”, aki egy személyben volt sokunk számára „a „karácsonyi gyermek”, a Brit Columbia-i „helyi legény”, a szenvedélyes természetfotós, a szerelmes férj, a szerető apa és nagypapa, a legjobb barát, a világjáró, a legbüszkébb kanadai állampolgár”.
A „karácsonyi gyermek”, a Brit Columbia-i „helyi legény”, a szenvedélyes természetfotós, a szerelmes férj, a szerető apa és nagypapa, a legjobb barát, a világjáró, a legbüszkébb kanadai állampolgár szakmai sikerekben bővelkedő és szeretettel övezett utazása véget ért…
A világ legtehetségesebb és legelhivatottabb természetfotósát veszítettük el.
A Kanada Banda Podcast az első interjúját Ferivel készítette el. A felvételt 2019 Április 20-án rögzítettük és Május 1-én adtuk ki. Annak idején teljesen véletlenül akadtam rá a Facebook-on a mások által megosztott, de Feri által készített Chilliwack-i fotókra. Innen már csak néhány üzenetváltásra volt szükség és az időpont egyeztetés után leültünk a mikrofonok elé és felvettük a 24. epizódunkat:
Feri leírhatatlanul óvta és szerette a természet!
Professzionális fotógráfusként elhivatottan végezte feladatait. Mindig is azt vallotta, hogy Ő csak egy vendég a vadvilágban, ott neki kell alkalmazkodnia a körülményekhez, nem zavarhatja meg az élővilág rendjét. Az erdők, a tavak, a hegyek, a vadon élő állatok szemet kápráztató életterének, hézköznapjainak legapróbb részletei sem kerülhették el a figyelmét. Fotóin, videóiban jól látható az az elkötelezettség, amellyel munkáját végezte a nap minden másodpercében – bár nekem inkább tűnt ez a „munka” magabiztos könnyedséggel, mégis maximális profizmussal űzött hobbinak. Türelemmel, teljes odaadással adta át tudását, osztotta meg tapasztalatait és a természet iránt érzett tiszteletét mindenkinek, akivel összehozta Őt a sors, akár a magán, akár a szakmai életben.
Büszkén és élvezettel örökített meg minden érdekes és izgalmas pillanatot, büszkén és élvezettel osztotta meg ezeket az egyedülálló élményeket másokkal is. De Feri nem csak a vadonban mozgott otthonosan, hanem a konyhában is: nagy rajongója volt a gasztronómiának, lelkesedéssel próbált ki újabb és újabb recepteket és készítette el az újabbnál újabb étkeket.
Ferivel és feleségével, Zsuzsival, a nyáron találkoztam utoljára, amikor látogatóban jártak Calgary-ban. Akkor azt terveztük, hogy az ősz folyamán ismét találkozunk és beülve a stúdióba közösen elkészítünk egy újabb adást… sajnos, erre már nem kerülhetett sor.
Latort és engem is lesújtott Feri távozása… December elején került kórházba, s ugyan volt remény a felépülésre, de a szervezete végül feladta a küzdelmet… A szomorú hír ma, szombat délelőtt ért bennünket – hosszú percekig csak kerestük a szavakat és próbáltuk felfogni a történteket.
Feri azt mondta az adásban, hogy Ő egy
„karácsonyi gyermek”
és hogy
„van abban valami különlegesség, hogy (..)ezen a szép napon születtem (..) oka van annak, hogy én ezen a jeles napon születtem, valamit emiatt nekem tennem is kell az életben.”
Feri, szerintünk többet tettél az általad határtalanul szeretett természetért, mint azt gondoltad volna. Fotóid, videóid, túráid által olyan szépségeit mutattad meg a minket körülvevő világnak, amelyeket sokan egyáltalán nem látnak meg. Neked köszönhetően Kanada rendkívüli természeti értékei kerültek megörökítésre: az általad megteremtett képi világ pedig itt marad velünk az idők végezetéig. Arra a szemléletmódra tanítottál bennünket, hogy együtt kell élni, együtt kell működni és a részéve kell válni a természetnek. Örökké hálásak leszünk a munkásságodért, azért a varázslatos látásmódért, amelyellel minden alkalommal megörvendeztettél bennünket!
„A környezetvédelemról beszélek: (..) hogy milyen szinten pusztítjuk a környezetet, hogy milyen szinten ártunk neki, holott az milyen gyönyörű dolog és mennyire pici kis valamik vagyunk mi ebben. Ezt akkor érted meg a legjobban, amikor mondjuk eljössz Kanadába és azt látod, hogy egy kontinensnyi országról beszélünk és te egy porszemke vagy benne. Kiülsz a Sziklás-hegységre egy csúcsra és nézed a türkiz-tavakat és megérted, hogy egy szellő bármikor lelökhet, nagyon kis picike vagy. A természet az úr, a természetet szeretni kell, nem pusztítani.”
A sorozat 4. részében Kanada legnyugatibb tartományába, Brit Columbia-ba látogatunk el. A tartomány csak 1871-ben, hetedikként csatlakozott az 1867-ben megalapított Kanadához. Természeti adottságokban, látnivalókban gazdag tartomány világszinten is közkedvelt turista célpont. Egy keveset már láthattatok belőle az Alberta-i sorozat 3. részében, most itt a folytatás. A cikkben szereplő videókat akkor is érdemes megnézned, ha nem beszéled jól az angol nyelvet: tudod, 1 kép (azaz 1 videó) többet mond ezer szónál. (nyitókép: Keith Johnston / Pixabay)
Kanada térképe 1871-ből.
.
A nyitóképen a Mount Robson hegy látható, magassága 3.954 (egyéb források szerint 3.959) méter. Ez a tartomány harmadik legmagasabb hegycsúcsa.
Brit Columbia több, mint 10-szer nagyobb Magyarországnál, lakosságának száma pedig 2020-ra érte el az 5 millió főt. A „Columbia” mindig nagy C-betűvel írandó, nem pedig K-val. A kanadaiak a tartományt a kezdőbetűi után csak „BC”(ejtsd: bí-szí) néven említik beszélgetéseikben. Fővárosa az egy harmad Magyarországnyi területű Vancouver-szigeten fekvő Victoria városa – és nem a tartomány legnagyobb települése, Vancouver.
A „Lower Mainland”(nagy méretű térkép ezen a linken látható) azt a kb. 36 ezer négyzet kilométernyi területet jelenti, amely kelet-nyugat irányban húzódik: a Fraser folyó völgyét (alsó folyását), Vancouver-t és környékét illetik ezen a néven a kanadaiak. Magyarul kb. alsó földrészt jelent, mivel tengerszint közeli magasságon fekszik és a több ezer méter magas hegységek-rendszerek mellett alföldnek látszik.
Bridal Falls településtől nyugatra, egészen az óceán partig, délen az USA határig tart. Északról és keletről a hegyek lábai határolják ezt a dimbes-dombos, tavakkal, városokkal, erdőkkel, legelőkkel, farmokkal tarkított, saját klímával rendelkező tájegységet.
A huszonnegyedik adásunkban Ceglédi Ferenccel, a kanadai-magyar professzionális fotográfussal, a több éves múlttal rendelkező Fotózz Kanadában projekt ötletgazdajával készítettünk interjút. Otthona a kanadai Brit Columbia tartomány Chilliwack városa, itt fogadja a hozzá szervezett fotós túrákra, fotó expedíciókra, workshop-okra érkezőket. Beszélgettünk munkáról és hivatásról, a fotózásról, múltról és jelenről, aktuális és tervezés alatt álló projektjeiről és természetesen Kanadáról is.
A nyitó képen Feri nyertes alkotása látható: „Ice climbers begin their ascent of the frozen Upper Falls of Johnston Creek in Banff National Park, Alta. With its sheer cliffs and cascading icicles, Johnston Canyon is a popular and scenic spot for winter climbing.”. A megmérettetésre 2019. elején került sor. (fotó forrása: Canadian Geographic)
Ceglédi Ferenc, a „helyi legény”, magyar fotósokra várva
az egyik repülőtéren BC-ben, 2017 decemberében
(forrás: Fotózz KanadábanFacebook oldal)
Tartsatok velünk ebben a másfél órában, hallgassátok meg Ferivel készült beszélgetésünket. Eközben, vagy ezt követően pedig gyönyörködjetek a szebbnél szebb kanadai vidékekben és vadvilágban az alábbi linkek valamelyikén.