Gondolkodott-e már valaki azon, hogy miért szokás a születésnaposnak gyertyával, vagy gyertyákkal díszített tortát adni?
Ki kezdte? És mikor? Miért? Hol?
Sajnos konkrét információk, megbízható források nem állnak rendelkezésre a témában. Csak legendák, mende-mondák, réges-régi történetek terjednek szájról-szájra, keringenek az Interneten ezzel a kedves hagyománnyal kapcsolatban.
Egyes teóriák szerint az ókori görögöktől ered a „gyertyát-a-sütire” népszokás. Ők még nem a születésnaposokat, hanem Artemiszt, a Hold és a vadászat szűz istennőjét dicsőítették így. A süteményeiket gyertyákkal díszítették, hogy azok aztán úgy ragyogjanak, mint a Hold az éjszakai égbolton.
Más vélekedések szerint a születésnaposnak szóló gyertyagyújtás és annak elfújása pogány eredetű szokás. Az eloltott gyertyákból felszálló füst az ünnepelt titkos kívánságát repítette az égbe az ott lakó istenségeknek, szellemeknek. Ezért kell kívánni valamit a gyertyák elfújása előtt.
A harmadik verzió szerint a XVIII. századi Német-Római Birodalomban élt egy Ludwig von Zinzindorf nevű gróf (nem mellesleg német evangélikus–pietista teológus, a Herrnhuti testvérgyülekezet alapítója és püspöke), aki egy hatalmas fesztivállal ünnepelte meg a 46. születésnapját. A meghívottak egy hatalmas tortát hoztak neki ajándékba és erre 47 gyertyát tettek. Negyvenhatot azért, mert a gróf akkor volt 46 éves. Az a plusz egy pedig az élet fényét szimbolizálta.
Akkoriban már elterjedt szokás volt birodalomszerte, hogy a gyermekek születésnapját tortával és az egy darab, „az élet fénye” gyertyával ünnepelték a családok.
Ez utóbbit tartom a legvalószínűbbnek a fenti történetek közül. Azt hiszem, senki sem bánja, hogy ez a szép és kedves hagyomány évszázadokon keresztül fennmaradt és még a mai napig is velünk él.