A folyékony arany jelen esetben nem más, mint maga a MÉZ. Amelyet a Magyarországon is honos mézelő méh (és nem háziméh!) állít elő. Az emberiség egyetlen olyan természetes tápláléka, amelyet rovarok készítenek már évezredek óta.
A méz a cukorrépa termelés és a nádcukor importja előtt a háztartásban maga AZ édesítőszer volt. De még mai napig is sok recept alapanyaga. És velem együtt sokan gondolják úgy, hogy pl. a mákostészta, vagy a teánk cukor helyett mézzel édesítve nagyon-nagyon finom!
És mire használták, használják még? A népi gyógyászatban is helye volt és van a mai napig, mivel több területen is egészségmegőrző és egészségjavító tulajdonságokkal rendelkezik. Külsőleg és belsőleg egyaránt felhasználható, amennyiben szeretnénk természetes módon törődni egészségünkkel.
Na, de kik is készítik ezt a finom csemegét/orvosságot nekünk?
A mézelő méh már évezredek óta velünk van, az egyik legelterjedtebb faj a világon. A vele és a mézbegyűjtéssel kapcsolatos első történelmi emlékeink Kr. e. 7. évezredből valók.
A mézelő méhek növényi nektárból, vagy élő növényi nedvekből állítják elő a mézet. Miután a méhek szipókájukkal bekebelezték a növényi nektárt, a kaptárba szállítják. A méhek garatmirigyének váladéka többféle enzimet, savakat, fehérjéket tartalmaz, ezeket a nektárhoz keverve vegyileg átalakítják azt.
A lassan mézzé alakuló nektárkeverékből el kell párologtaniuk a vizet. Ez a következő lépés a folyamatban. A kaptáron belül a méhek a mézet szétkenik és szárnyaikkal erőteljesen legyezve elpárologtatják a felesleges nedvességet.
A végső művelet pedig a raktározás. Betöltik a megfelelő sűrűségű mézet (kb. 18%-os víztartalom) a sejtekbe, amelyekre viaszból fedőréteget készítenek. Így érlelik meg benne a mézet. A sejteket légmentesen tömörítik le, ennek és a magas cukortartalomnak köszönhetően az elkészült méz nem romlik meg.
Ha a méhész túl korán veszi el a mézet, akkor az túl híg lesz és az üvegekben történő tároláskor, az elkövetkezendő hónapok során akár meg is erjedhet, vagy meg is romolhat. Ha azonban túl későn veszik el a mézet, akkor a méz már besűrűsödhet annyira, hogy nehéz lesz kipórgetni és nem adja azt a minőséget, amely értékesíthetővé teszi. Ebben az esetben az ilyen „túlérett” méz a méhek téli tápláléka lesz.
A gondosan kezelt, higiénikus körülmények között „betakarított” méz szobahőmérsékleten, vagy hűvösebb környezetben tárolva gyakorlatilag különösebb minőségromlás nélkül nem romlik meg, szavatossága nem jár le. Állaga, íze változik az évek alatt, de továbbra is ehető marad. Az Egyiptomban dolgozó régészek több alkalommal is találtak a mumifikált tetemek mellett mézet eltárolva. Ezek – elmondásuk alapján – fogyasztásra tökéletesen alkalmasak voltak.
Az ókorban a mézet az istenek eledelének, az örök ifjúság forrásának tartották. Akkor még természetesen nem méhészkedett senki sem, a természetben vadon élő mézelő méhektől vették el a mézet. Az 1300-as években említhető először a mai értelemben vett méhtartás. A modern méhészet azonban, a „mezőgazdasági méztermelés”, szabályzott és ellenőrzött körülmények között csak az 1800-as években indult el.
Mivel a méz a maga természetes állapotában, vagy üvegezve is tartalmazhat különféle „szennyeződéseket”, ezért nem javallott 1 évnél fiatalabb gyermeknek adni. Bár az elmúlt 25 év során csak egy megbetegedést rögzítettek, amely 1 évnél fiatalabb gyermeket érintett, azt is Németországban. Az azt kiváltó ok nem maga a méz volt, hanem annak nem megfelelő kezelése a palackozást megelőzően. Így maradhatott benne a kelleténél több, allergiás reakciót kiváltó virágpor.
A propolisz egy ragacsos, gyantás anyag. Főleg nyárfafélék rügyeiből, vagy egyéb növényi nedvekből származik. Ezt a dolgozók a kaptár védelme érdekében, az esetlegesen bejutni szándékozó baktériumok és más kórokozók ellen hasznosítják. Továbbá fertőtlenítő, ragasztó, tartósító céllal is felhasználják.
Van pár érdekesség a méhekkel kapcsolatban, amit érdemes tudni.
Például, hogy valóban szorgosak-e? A dolgozók a virágpor, vagy a nektár begyűjtésre csak napi 4-5 alkalommal repülnek ki a kaptárból. A herék meg szinte alig csinálnak valamit egész életük során… Azt a valamit is csak egyszer. A kaptár körüli hatalmas nyüzsgés annak tudható be, hogy egy-egy méhcsalád akár több tízezer tagú is lehet.
A téli hónapokban több tízezer méh lakja tehát a kaptárokat. Az anyaméh (akit csak az angol nyelv hív királynőnek) van a kaptár közepén. Őt veszik körül a dolgozók (nőstények). A heréket, azaz a hímeket, akik nem vesznek részt a megtermékenyítésen kívül semmiféle munkában, a tél közeledtével a dolgozók elüldözik a kaptárból.
A dolgozó méhek egymás hegyén-hátán másznak, verdesnek szárnyaikkal, hogy melegen tartsák a kaptárt. Míg a boly külső felén 0 fok is lehet, addig az anya +25 fokos meleget élvezhet a kaptár legmélyén. A méhek váltásban dolgoznak a „fűtésen”, a kívül lévők leváltásra kerülnek egy bizonyos idő után, hogy a kaptár belsőbb részein felmelegedhessenek.
Nyáron pedig hűteni tudják a kaptárt. Egy helyben állva „repülnek”, azaz nagyon erőteljesen verdesve szárnyaikkal áramoltatják a levegőt, így szellőztetik a kaptárokat.
A Föld északi részein, ahol nyaranta fehér éjszakák vannak (alig bukik a Nap a látóhatár alá, már kel is fel), a kaptár 0-24-ben dolgozik.
De meddig élnek a méhek? A dolgozó méhek: sokuknak csak pár nap adatik meg, hogy gyönyörködhessenek egy virágzó akácosban… Nem csak a természetes „elhasználódás”, hanem a növényvédő szerek túlzott használata, valamint természetes ellenségeik (madarak, darazsak) is tizedelik őket. Legtöbbjük azonban ennél szerencsésebb. A születés időpontjához mérten 4-6 hétig (virágzáskor, azaz tavasz vége/nyár eleje), vagy 5-6 hónapig (nyár vége, ősz eleje) élhet.
A herék, azaz a hímek 3-5 hónapig élnek, ők termékenyítik meg az anyát. Aki naponta akár 2000 (kétezer!) petét is lerakhat. Mindezt úgy, hogy életében csak egyszer párzik, akkor viszont sok herével. Az anyaméh 4-5 évig is eléldegélhet a kaptárban. De a peterakás intenzitásának csökkenésével általában 2 évente lecserélésre kerülnek a méhészetekben.
A mézelő méh jámbor, szelíd állat. Ezért kérlek, TE SE BÁNTSD ŐT! Mivel igen okos, ezért tisztában van vele, hogy amennyiben fullánkját beledöfi valakibe, azonnal vége az életének! A darázzsal ellentétben a méhek csak egy alkalommal alkalmasak ilyen drasztikus módszerrel megvédeni magukat. Mert fullánkjukat csak védekezésre, soha nem támadásra használják.
Észak-Amerikába az európai telepesek vitték az első mézelő méhcsaládokat és a méhészet tudományát. A korábban itt élő fajok nem gyűjtöttek mézet.
Vajon mi lesz 4 évvel azután, ha eltűntek a méhek? A hírekkel ellentétben ennek megtörténte után nem 4 éve lenne az emberiségnek előbb lassan éhen, majd ennél valamivel gyorsabban kihalni, hanem egy picivel több. De azért nem évtizedek… Azt tudni kell, hogy a növények és gyümölcsök több, mint 80%-ának a méhekre van szüksége a beporzáshoz, tehát ahhoz, hogy termést hozzanak. Amellyel aztán magunkat és haszonállatainkat etethetjük. Könnyen elképzelhető, mi történne akkor, ha nem lenne senki, aki több milliárdnyi növényt beporozhatna. Más rovarok is szállítanak virágport persze, de ebben mégis a méhek a legjobbak, az evolúció során ők az egyetlen faj, akik ebbe az irányba fejlődtek.
Méz. Méz. MÉZ!
Azt már tudjuk, hogy ez az egyetlen olyan élelmiszerünk, amelyet rovarok készítenek. A pörgetést követően gyakorlatilag azonnal fogyasztható. És a későbbiekben sem kell hozzáadni semmit! Sem tartosítószert, színezéket, ízesítőszert, cukrot, térfogatnövelő szert, esetleg valamilyen E-betűs adalékot. Úgy, ahogyan a méhek „megtermelték”, a méz készen van.
Hazai vonatkozások
Azt tudtátok, hogy a magyar akácfa és a magyar akácméz egyaránt Hungarikum?!
Magyarországon javasolt az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) dombornyomott üvegeiben és a zárjegyükkel ellátott, 100%-ban magyar termelői mézek vásárlása és fogyasztása. Miért?
Mert ezzel a vásárlók egy nagyon régi és nagyon nemes szakmát támogatnak, magyar őstermelők, magyar kezek munkáját ismerik el. Mindamellett, hogy garantáltan természetes eredetű, tökéletes minőségű, egészséges mézet fogyaszthatnak.
A magyar termelői méz, a méztermelők és a termelés valamennyi fázisa – az EU-ban egyedülálló módon – alaposan és rendszeresen ellenőrzött. Ellenben a világ bármelyik más tájáról származó, ipari körülmények között előállított mézekkel, amelyek minősége megkérdőjelezhető. Lásd import mézek cimkéje: „Készült EU és nem EU országok mézeiből”. A Magyarországon előállított termelői mézek kiemelkedő minőséget garantálnak minden alkalommal. A szakmai alázat és a hagyományok (a méhészet sokszor öröklődik családon belül apáról fiúra/lányra) nem engednek meg kevesebbet. S higgyétek el nekünk, a termelői magyar méznél nincs finomabb!
A közeledben élő és dolgozó termelők megbízható beszerzési forrásaitok lehetnek mézes ügyekben. Mindazonáltal első kézből tájékozódhattok, amennyiben kérdésetek van, akár a méhészkedésről, akár a mézről. Például tudtátok, hogy az Egyesült Államokban pár éve divat lett hobbi-méhészkedni? Már nem csak sört készítenek otthon a konyhában egy házi sörfőző készülékkel, hanem mézet is. Akár a felhőkarcolók tetején, a Central Park (New York, USA) szomszédságában.
Aztán meg ki tudja? Lehet, hogy egyszer még te magad is kedvet kapsz saját mézet készíteni.
— o — — o — — o — — o — — o — — o — — o —
A cikk elkészítését Bross Péterrel, az OMME elnökével a közelmúltban készült interjú inspirálta, amely megtalálható az Interneten. Direkt linket szándékosan nem közlünk. Bízunk Hallgatóink kíváncsiságában és érdeklődésében, azaz hogy ti magatok álltok neki megkeresni a szóban forgó online interjút.
Higgyétek el, megéri.
A magyar mezőgazdaság egyik kevésbé ismert és elismert büszkeségére, a méheszetekre, a mézre és a rendszeres mézfogyasztásra szerettük volna felhívni figyelmeteket! Cikkünkkel a magyar méhészek évszázados kemény munkája és mindennapos erőfeszítése előtt kívántunk tisztelegni. Blogbejegyzésünk tehát mindennemű anyagi
ellentételezés nélkül került leközlésre.