Kanada Banda Podcast & Blog | Közélet, Család, Emigráció, Alberta, Kanada, Magyarország, Gazdaság, Bel- és Külpolitika, Technológia, Hírháttér, Elemzés, Tapasztalat, Vélemény.
Ez nem egy utazás vége, hanem egy hosszú útnak az eleje: Molnár „TowAcross” Attila és családja révbe ért a Brit Columbia-i Vernon városában. Ebből a jeles alkalomból beszélgettünk Attilával, aki a nap végén a Ford Expedition-ból rögtönzött stúdióban foglalt helyett és Starlink internetkapcsolat segítségével rögzítettük az elmondottakat.
Jó reggelt kívánunk! Az első magyar nyelvű kanadai podcast 15. extra epizódjában ismét Molnár „TowAcross” Attila volt a vendégünk. Minden, ami velük történt az közel 1 év során Kanadában, az Egyesült Államokban és Mexikóban, a blog-posztok után már könyvben is elolvasható: magyarul és (hamarosan) angolul is.
Az elmúlt 11 hónap során Attiláék bejárták Kanadát, az Egyesült Államok nyugati partját (Alaszkát is), majd a karácsonyt és az újévet, valamint az azt követő időszakot Mexikóban, a Kaliforniai-félszigeten(Baja California) töltötték és töltik azóta is. Az utazásukról szóló könyv társ-szerzője Attila felesége, a három gyermekük édesanyja, Zsuzsa volt.
Az első magyar nyelvű kanadai podcast 13. extra epizódjában befejezéséhez ért Attiláék észak-amerikai történetének kanadai fejezete. Több, mint 100 napos itt tartózkodásuk alatt keletről nyugatra tartva bejárják Kanadát, majd a kontinens észak-keleti szegletét, majd déli irányba tartva átléptek az Egyesült Államokba: November közepén 15.000 km-rel a hátuk mögött érkeztek meg a kaliforniai Santa Cruz városába.
Adás napló.
Attila rendszeresen frissülő blogja és közösségi média oldalai:
Az első magyar nyelvű kanadai podcast 11. extra epizódjában folytatódik Attiláék észak-amerikai története. Több hónapos itt tartózkodásuk alatt keletről nyugatra tartva bejárják Kanadát, majd észak-déli irányban az Egyesült Államokat is, hogy aztán a szilveszter éjszaka már Mexikóban találja őket. Több, mint 8.500 km-rel a hátuk mögött érkeztek meg Calgary szomszédságába. Attilával és családjával egy lakókocsis kempingben találkoztunk és a grillsütőkön elkészült vacsora után a naplementében beszélgettünk.
Adás napló.
Calgary-tól kb. 20 percnyi autózásra megtalálható lakókocsis kempingben találkoztunk Attiláékkal. A nap végén, a vacsorát követően egy rövidke séta után a kemping szélén álldogálva készült el ez az interjú. Az alábbi fotókat a helyszínen, a vacsora alatt és a beszélgetés után készítettem.
Attila rendszeresen frissülő blogja és közösségi média oldalai: Towacross (+ fotóalbum) – Facebook, YouTube.
Az első magyar nyelvű kanadai podcast 10. extra epizódjában folytatódik Attiláék észak-amerikai története. Több hónapos itt tartózkodásuk alatt keletről nyugatra tartva bejárják Kanadát, majd észak-déli irányban az Egyesült Államokat is, hogy aztán a szilveszter éjszaka már Mexikóban találja őket. Milyen volt a megérkezés? Hogyan utazott a kutyus? Milyen gasztronómiai élményekkel gazdagtak az első 3 hét alatt? Hogyan próbálják csökkenteni karbon-lábnyomukat? Attila részletesen kifejtve megválaszolt mindent kérdést.
Jó reggelt kívánok, Lázadó vagyok! Az első magyar nyelvű kanadai podcast 9. extra epizódjában ismét egy 3 gyermekes családapával beszélgettem. Attiláék az adás megjelenésének perceiben már egy Kanadába tartó repülőgépen ülnek. Több hónapos itt tartózkodásuk alatt keletről nyugatra tartva bejárják Kanadát. Majd észak-déli irányban az Egyesült Államokat is, hogy aztán a szilveszter éjszaka már Mexikóban találja őket. Ki? Miért? Hogyan? Miből? Merrefelé? Attila részletesen kifejtve megválaszolt mindent kérdést.
Nem kell semmi rosszra gondolni, ez a busz nem süllyedt el és ez a veszély egyáltalán nem is fenyegeti! 2012. április 15-én volt a 100. évfordulója annak, hogy elsüllyedt az RMS Titanic, brit utasszállító óceánjáró (a jégheggyel április 14-én, nem sokkal éjfél előtt ütközött). Valószínűleg kevesen tudják, hogy Halifax városának (Új-Skócia tartomány fővárosa) kikötőiből útnak induló, majd ide visszatérő két hajó (a Mackay-Bennett és a Minia) az áldozatok közül több, mint 300-t partra hozott, majd közülük 150 elhunytat a város három különböző temetőjében helyeztek örök nyugalomra 1912 május 1. és június 12. között.
mind a jármű, mind a matricák a régmúltat idézik
A szomorú évfordulón, 2012-ben, számos ünnepséget, megemlékezést és kiállítást szerveztek a városban. Ennek keretein belül „öltöztették Titanic-ba”a 18,28 méter hosszú, 2,59 méter széles, 3,65 méter magas Prevost Car H5-60 típusú csuklós távolsági autóbuszt, amelyből 1985 és 1992 között meglehetősen kevés, csak 46 darab készült.
Egyes vélemények szerint azért csak ennyi, mert magasak voltak az üzemeltetési költségek, mások szerint pedig a jármű közepére beépített dízelmotor hozzáférhetősége nehézkes, ezért az alapvető karbantartási feladatok elvégezése igen körülményes: ahogyan a Titanic Bus jelenlegi tulajdonosa fogalmazta: „egy igazi kihívás”.
A harmadik oknak pedig felróhatjuk, hogy a csukló-mechanika meghibásodása esetén annak cseréje kb. 60.000 kanadai dollár, azaz hozzávetőletesen 13.700.000 Ft… volt, még a 80-as évek végén, a 90-es évek elején. Kanadai szemmel nézve ez már akkor is horrorisztikus összeg volt. A rendelkezésre álló információk szerint a Prevost H5-60 újkori vételára a 1985-ben kb. 670.000 CAD volt(kb. 153.111.000 HUF), az inflációt figyelembe véve ma ez kb. 1.287.000 CAD-ot (kb. 293.833.000 HUF) jelentene.
Az autóbuszon az első kettő és az utolsó tengely kormányzott. A V8-as, 12,1 literes, 1.694 Nm nyomatékú, 500 lóerős Detroit Diesel turbódízel motor középen, a második és a harmadik tengely között került elhelyezésre. A fellelhető információk alapján a jármű megengedett legnagyobb össztömege 27,67 tonna(61.000 lbs) volt, a fogyasztása kb. 42-43 liter 100 km-en. Az autóbuszba egy 5 sebességes automata váltót építettek, az utazóközönség számára 68 db ülőhely került kialakításra.
A cikkben szereplő példány, amely a 1001-es sorszámot viseli, 1990-ben készült. A Westours vásárolta meg, majd Seattle-i működését követően a Halifax-i székhelyű Absolute Charters (vagy más néven: Ambassatours) busztársaság tulajdonába került másik hasonló társával együtt.
Az autóbusz gyártója az idén 96 éves, Québec-i székhelyű Prevost Car Inc.(franciául – ejtsd: phré-vú khár), amely vállalat 1995 óta a Volvo Buses tulajdona. 2019-ben a Prevost volt a prémium intercity turista buszok vezető gyártója és a világ vezető gyártója a csúcskategóriás lakóautók és a speciális kialakítású járművek gyártói között.
Miután eme ritkaság számba menő csuklós autóbuszok eladó sorba kerültek, az 1001-t, azaz a Titanic Bus-t egykanadai, hat gyermekes, Alberta-i származású, de ma már a New Brunswick-i Moncton-ban élő házaspár,Joel ésPatty Constable vásárolta meg 2019. októberében Kanada legnépszerűbb apróhirdetési weboldalán 7.000 CAD-ért(kb. 1.590.000 HUF). Kitartó munkával lakóbusszá alakították, meghagyva az előző tulajdonos által felragasztott dekorációkat.
balra az 1006-os, jobbra az 1001-es, a Titanic Bus,
a Constable család kertjében 2019 őszén
Nagy valószínúséggel a Constable család a világon az egyetlen olyan család, akiknek ebből a csukló autóbuszból nem egy, hanem rögtön kettő is áll otthon a kerben: az övék az 1006-os sorszámú is, amelyet alkatrésznek vásároltak meg, ma már üzemképtelen állapotban van.
a 6 gyermekes Constable család, a háttérben a Titanic Bus (fotó: Facebook)
A lakóbusszal Patty, Joel és a gyermekek Kanadában és az Államokban nyaralnak a téli hónapokban. Nem ez az első, több hónapig tartó utazásuk, ezt megelőzően két hasonlót csináltak végig és eme alkalommal valami „igazán nagy és 8 fő számára kényelmes” utazó/lakó járművet szerettek volna találni maguknak.
Pár éve, a második útjukra az alább látható, hagyományos lakóbusszal indultak el, akkor Kanada keleti partvidékéről Floridába utaztak, onnan Kaliforniába mentek. Ezt követően Kanada nyugati részét járták be, majd Kanadán keresztül hazatértek New Brunswick-ba, a két országot 5 hónap járták be.
a 12,2 méter hosszú Gulfstream Tourmaster 40F, Joel-ék második túrájukra ezzel a lakóbusszal mentek, akkor még 5 gyermekkel
Joel az építőiparban dolgozik és az ősztől tavaszig tartó időszakban nincs sok munkájuk, így útra keltek. A költségekről Joel elmondta, hogy az átalakítás nem került sokba, mert azokat jórészt saját maga végezte el. Az utazás során a legnagyobb kiadást a tankolás jelenti: az összesen több ezer liternyi gázolaj nem olcsó mulatság. Lakókocsi parkokban állnak meg 1-2 hetes pihenőkre és szupermarketekben vásárolnak be, nem járnak drága éttermekbe és kihagyják a drága túrista lárványosságokat is.
Több, számukra már szükségtelen tárgyat is eladtak a túrát megelőzően, például Joel egyik munkagépét és a motorkerékpárját is. Ez egy egyszeri kaland a számukra, mert miután véget ér a nyaralás, el fogják adni a Titanic Bus-t. Amely egyébként ahhoz képest, hogy 2020-ban már a 30. évében jár, nagyon jó állapotban van, egy kevés olajfogyasztást leszámítva gyakorlatilag hibátlan. Vásárláskor mind a fékek, mind a 10 darab gumiabroncs remek állapotban volt és van azóta is.
Azon felszerelési tárgyak (ággyá nyitható kanapé, hűtőszekrény, zuhanykabin), amelyek nem fértek be az ajtón, az ablaktáblák kiszerelését követően daru segítségével kerültek be a lakóbuszba.
További információk a Titanic Bus-ról:
a lakóbusz egy csuklós autóbusznak látszó tárgy, amely légfékkel van felszerelve (mint megannyi másik autóbusz és tehergépkocsi), de a jármúkategória besorolása: lakóautó – azaz egy hagyományos (ez Kanadában a „Class 5”) jogosítvány és egy légfék vizsga birtokában bárki által vezethető,
a tetőn 10 db napelem kapott helyet, amely maximum 3.400 W-ot tud szolgáltatni,
24V-os villanytargonca akkumulátor van a buszban, amelynek súlya közel 1.000 kg, a cellák feltöltéséről a buszt hajtó dízelmotor gondoskodik,
ahova egy 9,14 méteres (30 láb hosszú) teherautó befordul, oda a 18,28 méter hosszúságú Titanic Bus is bekanyarodik, mert a három kormányzott tengelynek köszönhetően nagyon fordulékony,
összesen 1.400 liternyi ivóvizet tudnak szállítani, a szennyvíz tartály 705 literes,
a légrugóknak köszönhetően a busz jobb eleje le tud „térdelni”, hogy az első lépcsőfok közelebb kerüljön a talajohoz, ezáltal megkönnyítve a be- és kiszállást,
a standard hasmagasság 25,4 cm, amely szükség esetén (pl. vasúti átjáróban, hogy még véletlen se akadjon fent a lakóbusz), további 10-12 cm-rel növelhető,
buszra és a buszba összesen 8 darab kamera került felszerelésre, a így a jármű teljes környezete megfigyelhető, akár álló helyzetben egy kempingben, akár menet közben, pl. szűk fordulók alkalmával,
a kamerák mellett mikrofonok és hangszórók is beépítésre kerültek, így szükség esetén hallhatói is, hogy mi folyik kint, illetve a vezetőülésből a hangszórókon keresztül ki is lehet szólni,
légkondícionáló és állófűtés is rendelkezésre áll, de van egy zuhanyzókabin, gyári toalett és beépített dupla mosogató is,
valamint egy nagy franciaágy a szülők és emeletes ágyak a gyermekek részére,
egy nagyméretű vetítővászon és egy kivetítő gép is van a buszban, így a házimozizás sem lehetetlen,
asztali számítógép és laptop a tanuláshoz, mivel az iskoláskorú gyermekek házi oktatásban részesülnek,
hangszerek, úgy mint szintetizátor, fuvola, hegedű, gitár, manolin és ukulele,
teljes értékű mosógép és szárítógép, továbbá mindenféle konyhafelszerelés is megtalálható.
így nézett ki a Titanic Bus gyári állapotában
Az alábbi videón az 1006-t tekinthetjük meg, még szolgálati idejében, 2012-ben Halifax-ban. Ma már Joel-ék kertjében pihen, s amikor kell, egyes alkatrészei a Titanic Bus-ban kelrülnek felhasználásra:
Egy részletes Titanic Bus bemutató Joel és családja által:
https://www.youtube.com/watch?v=PbaaTlpL4mM
Ha követni szeretnétek a Constable családot a közösségi médiában, akkor
Warren Schlosser, az akkor 47 éves, teljesen átlagos Alberta-i lakos 2006-ban súlyos közlekedési balesetet szenvedett. Egy kamionban utasként tartózkodott, amikor megtörtént a baj, amelynek következtében Warren a hátralévő életére kereskesszékbe kényszerült. Warren idő közben felépült és ha testileg nem is, lélekben talpra állt. Például az Alberta-i havat messzire elkerülve 2009 óta minden telet a mexikói Mazatlán-ban, a napsütötte tengerparton tölt. Warren 56 évesen, teljesen átlagos Alberta-i lakosként, 2015-2016. fordulójának környékén kitervelt valami igazán rendkívülit. (fotók: Wheelchair Warren hivatalos weboldala és Facebook oldala)
ismerkedjetek meg Warren-nel
és a 2019. februári alomból érkezett Luna-val, (készült: 2019. április, Alberta, Kanada)
Itt van ez a történet, amit már megírhattam volna 3 hónappal ezelőtt is. De egyfelől, ha emlékezetem nem csal, csak valamikor szeptemberben jött velem szembe Warren weboldalának címe egy benzinkúton, másfelől pedig talán jobb, hogy most írok róla, amikor a vállalásának a felén már javában túl van.
A hírek az utóbbi időben azzal is foglalkoznak több minden más mellett, hogy az X, vagy az Y autógyártó önvezető autója milyen útvonalat járt be a számítógép által irányítva, emberi beavatkozás nélkül. Vagy éppen pont arról számolnak be, hogy az emberi beavatkozás hiányában milyen balesetet szenvedett az adott önvezető jármű. Amely a létező legmodernebb technikával van felszerelve, amely sok száz mérnök és szakember munkájának, a sok éves fejlesztésnek az eredménye.
Aztán van itt valaki Alberta-ban, aki egymaga fogott hozzá titánium vázas járművének, egy kerekesszéknek az átépítéséhez, hogy annak segítségével figyelemfelhívást tudjon végezni 3 országon és több hónapon át, s mindeközben még jótékonysáig gyűjtést is végezzen.
Warren külön köszönetet mond a kamionsofőröknek, amiért azok a lehető legnagyobb oldaltávolságot hagyva,
a maximális figyelemmel közelítik meg
és kerülik ki őt 3 országot felölelő túrája során!
Nem állnak mögötte szponzorok, nem állnak mögötte lelkes adományozók, mindent önerőből csinált és csinál. Az önerőt pedig úgy kell érteni, hogy a kerekesszékét saját maga hajtja végig a több, mint 5000 km-en, semmiféle kiegészítő segédhajtást (pl. villanymotor) nem épített be és nem használ fel ilyet a későbbiekben sem!
Egy Washington állam-beli (USA) szabadúszó író, Jed Vaughn utazik vele, aki a saját lakókocsiját vezeti, valamint Ő dokumentálja a túrát és várhatóan egy könyv is születni fog ebből a közös kalandból.
Calgary –> Mazatlán: az 5200 km hosszúságú
túra tervezett útvonala, amely matricaként
látható Jed lakóautójának oldalán
Warren a saját (kissé átalakított) kerekesszékében, 5+sok keréken gördülve, 2 kisebb kerékpárokhoz használatos utánfutót húzva indult uticélja felé. Gondoljunk bele: 5200 km-t autóval megtenni nem könnyű, sokkal inkább fárasztó (pl. egy Nyíregyháza – Le Mans (Franciaország) oda-vissza is csak 3.830 km), kerékpáron tekerve egyenesen kihívás, kerekesszékben ülve pedig … már-már lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
Nekünk, egyszerű halandóknak. De nem Warren-nek!
Warren és jármű-szerelvénye, ölében Luna-val,
az indulás előtti napon, június 30-án valahol Calgary-ban
Jed, a Spokane-ből származó író pedig Jed lakókocsijával kiséri a legkevésbé sem mindennapi kalandra vállalkozó Warren-t és annak 2 kiskedvencét: Taquito-t, a cicát és a már bemutatott Luna-t, a pár hónapos kiskutyát, aki az eltelt hónapok alatt szépen megnőtt.
Taquito és Luna, jó megférnek egymás mellett,
itt éppen közösen heverésznek
a lakóautóban egy pihenő alkalmával
A napközbeni pihenőket és az éjszakákat Jed lakóautójában töltik valamelyik lakóautó parkban állomásozva, s ha Luna éppen nem Warren mellett, előtt, után sétál pórázon vezetve, akkor ő is a lakóautóban utazik Jed-del és Taquito-val. Természetesen Warren-nek az eltökéltsége mellett szüksége van nem kevés kalóriára is, ezért jó kanadaihoz méltóan rendszeresen előkerül a grillsütő (angolul: barbecue, vagy BBQ).
Ezzel a több hónapig tartó, több ezer kilométeres nemzetközi túrával Warren arra akarja a figyelmet felhívni, hogy a fogyatékkal élő emberek csodálatos dolgokat tudnak elérni, túl tudnak lépni korlátjaikon, valamint produktív és jelentőségteljes módon lehetnek részesei egy közösségnek, illetve az egész társadalomnak. Warren úgy tapasztalja, hogy a hozzá hasonló helyzetben lévő emberek egyszerűen feladják…
Warren üzenete a számukra: NEM KELL FELADNOD!
A túra első 4 napján Calgary-ból Bassano településig jutott kerekesszékével, azaz kb. 140 km-t tett meg, napi átlaga tehát kb. 35 km volt:
Warren július 2-án, az túra második napján, kelet felé haladva valahol a 22X,
vagy 901-es országúton Alberta-ban
Warren augusztus 6-án, túrájának 36. napján, közel 980 km-rel a háta mögött gördült át a Kanada-USA határon, hogy augusztus 7-én az Észak-Dakota állam beli Lignite településen éjszakázhassanak.
Az azóta eltelt időben Warren töretlenül haladt és halad továbbra is célja felé. Az útvonalban az előre eltervezettekhez képest jelentősebb változások történtek, legalább is erre tudok következtetni a Google Maps térképen kirajzolt útvonal és a fentebb beillesztett, egyébként Jed lakóautójának oldalára ragasztott térkép összehasonlítása alapján.
a túra 111. napján, október 19-én hagyták el
az Arizona-i Willcox egyik lakóautó parkját
Az eredeti tervek szerint Kansas City-t, Oklahoma City-t, Dallas-t és San Antonio-t érintve észak-keleti irányból, a határt a Texas-i Laredo-nál átlépve haladtak volna tovább Mexikóban. Hogy miért változott az útvonal, arra vonatkozó információt nem találtam sem a saját weboldalán, sem a Facebook-os bejegyzései között.
Az egyik legutóbbi videó október 20-ról, Arizona államból:
Warren a tervei szerint a karácsony előtti héten érkezik meg Mazatlán-ba. Az eddig eltelt 112 nap alatt több, mint 3650 km tett meg (azaz napi átlag: 32,5 km-t), azonban azt érdemes tudni, hogy több pihenőnapot is beiktatott túrája során, szóval a napi átlaga ennél valamivel több lehet.
Warren-nek, bár egészen kevés az esély rá, hogy Kanada Bandát hallgat/olvas, jó utat, sok egészséget és erőt kívánunk és virtuális vállveregetést küldünk. Mert Ő is azon csodálatos emberek egyike, akik kimozdulva saját komfort zónájukból erőn felül teljesítve küzdenek meg céljaik eléréséért és mutatnak utat azoknak, járnak jó példával azok előtt, akik most még kevésbé érzik magukban a lelkesedést a változtatásra, akik nem igazán bíznak céljaik elérésében.
Aki Warren-t szeretné követni valamely közösségi felületeten, az megtalálja Őt:
Magyarország is büszkélkedhet egy Warren-hez hasonló hőssel: Ő nem más, mint Nagy Bendegúz, a kerekesszékes világjáró. A Facebook oldalán így írnak róla: „Nagy Bendegúz kerekesszékes világjáró négy földrészen, közel 90 országban járt az elmúlt években. Utazásainak különlegességét az adja, hogy a világjárás és a világlátás is két kerékhez kötődik. Szemléletének perspektívája ebből adódóan földközeli. Az emberek és a környezetük viszonyának fürkészéséből fantasztikus történetek születtek, melyeket ámulatba ejtő zsánerképekkel hitelesít.”
Mindkettőjük kivételes teljesítménye előtt a földig hajolunk, majd felegyenesedve hosszasan megtapsoljuk Őket! Minden tiszteletünk az övék!
* egy utólagos észrevétel: ha jól láttam, akkor Warren weboldala Bootstrap-pal készült – amelynek használatát személy szerint snkinek sem ajánlom, mert a FireFox böngészőmmel nem igazán kompatibilis Warren weboldala: pl. a menüpontok nem működnek rendesen, a ikonok, képek, szövegek nem a helyükre kerülnek, hanem egymásra csúsznak, a teljes webdizájn szétesik és kvázi használhatatlanná válik ezáltal a weboldala. Eme technikai probléma természetesen semmit sem von le Warren érdemeiből, talán a Facebook-on és Twitter-en egy kicsit könnyebb követni nemzetközi figyelemfelhívó és jótékonysági túráját.
Jó reggelt kívánunk! A huszonhetedik adás is sokszínűre sikeredett. Gyorsan reagáltunk már a legelején, majd játékstreaming-et és internet kapcsolatot elemeztünk, súlyos és titkos háttérinformációkat árultunk el magunkról, Trónok harcoltunk az Utazókkal, kormányzati szerveket és autóvezetőket, kommentelőket kritizáltunk, aztán olvasói levelet olvastunk és válaszoltunk meg (kérdeztek-feleltünk rovat), felemlegettük az NBA-t és Csernobilt, beszéltünk az egészségügyről és a nők helyzetéről. És egy picit összehasonlítottuk Kanadát Magyarországgal – megint. Természetesen most is vannak linkek, videók és nagyon jó zenék!
Adás napló.
Az adás rögzítésekor Gyorsreagálású Erőknek éreztük magunkat:
Köszönjük a támogatást a Patreon-os támogatóknak, ha szeretnél támogatást adni, akkor itt tudsz minket támogatni. Köszönjük, ha támogatsz.
2.; „Hogyan lehetne az embereket nyitottabbá tenni? És hogy ez a „magyar” mentalitás szerintetek mennyire múlik az egyénen és mennyire az állami vezetőkön?”
3.; „Mi a véleményetek a női egyenjogúság és a ma nagyon hangoztatott, a férfiak is végezzenek ugyanannyi házimunkát kérdéskörről?”
Érdekes kérdés, több oldalról is megvizsgáltuk a témát.
4.; „Kanadában mennyivel másabb az emberek egészségügyi állapota pl. a magyarokéhoz képest? És hogy szerintetek mekkora köze van ennek az egyéni tudatosságnak, és mennyire a jobb anyagi körülményeknek plusz egyéb külső tényezőknek?”
Csernobil(Chernobyl): ha még nem láttad, NÉZD meg még ma! Köszi.
mind a jármű, mind a matricák a régmúltat idézik
balra az 1006-os, jobbra az 1001-es, a Titanic Bus,
a 6 gyermekes Constable család, a háttérben a Titanic Bus
a 12,2 méter hosszú Gulfstream Tourmaster 40F,
így nézett ki a Titanic Bus gyári állapotában
ismerkedjetek meg Warren-nel
Warren külön köszönetet mond a kamionsofőröknek,
Calgary –> Mazatlán: az 5200 km hosszúságú
Warren és jármű-szerelvénye, ölében Luna-val,
Taquito és Luna, jó megférnek egymás mellett,
készül az ebéd a 
Warren július 2-án, az túra második napján,
a túra 111. napján, október 19-én hagyták el
Jed lakóautója (1992 Fleetwood Bounder)
