November 11.

November 11. minden évben a Fegyverszünet Napja volt, mert az I. világháborút lezáró Compiègne-i fegyverszüneti egyezményt Németország és a szövetséges hatalmak képviselői 1918. november 11-én írták alá. A II. világháború után a Nemzetközösség tagállamaiban ezt Az Emlékezés Napja (angolul: Remembrance Day) váltotta fel, Kanadában valamennyi tartományában és területén nemzeti ünnep.
(fotó: Roman Grac / Pixabay)

.

Kanada

A Nemzeti Háborús Emlékmű, más néven „A válasz” (angolul: “The Response”), a kanadai fegyveres erők azon áldozatait szimbolizálja, akik a különböző háborúk idején Kanadát szolgálták/szolgálják a béke és szabadság jegyében – a múltban, a jelenben és a jövőben. Az emlékmű a november 11-i országos Emlékezés Napja ünnepség helyszíne.

A Nemzeti Háborús Emlékművet először 1939-ben mutatták be annak emlékére, hogy a kanadai katonák is részt vettek az első világháborúban. Az évtizedek során a lista folyamatosan bővült és ma már az emlékmű minden olyan kanadait jelképez, aki valamelyik háborúban Kanadát szolgálta: az 1914-1918-as időpont mellett egy új felirat és az alábbi háborúk évszámai kaptak helyet a talapzat 4 oldalán:

IN SERVICE TO CANADA / AU SERVICE DU CANADA – KANADA SZOLGÁLATÁBAN (angol és francia nyelven)
1899 – 1902 (dél-afrikai, vagy második búr háború)
1939 – 1945 (második világháború)
1950 – 1953 (koreai háború)
2001 – 2014 (afganisztáni háború)

.

A piros pipacs, amely az első világháború idején a nyugati front nagy részén megtalálható őshonos virág volt, később pedig az emlékezés erőteljes szimbólumává vált. A Kanadai Királyi Légió fő emblémája, évente több milliót adnak el ezekből, hogy a kanadaiak magukon viselhessék ezeket, akár már november 1-gyel kezdődően.

“November 11.” bővebben

Mélységes Döbbenet!

Nem szeretem, amikor az előre eltervezett ütemtervemet felborítja egy váratlan esemény. Mi ennek az oka? A legtöbbször az, hogy ami a terveimtől eltérít, az nem egy, az arcomra mosolyt csaló, lelkemet büszkeséggel elöntő esemény! Hanem jellemzően egy olyan, aminek kövezkeztében vagy nagyon elszomorodom és ez napokig nyomot hagy az általános hangulatomon, vagy azonnal elönti a lila gőz az agyamat és fel tudnék robbanni a dühtől! Mivel szerdán már alaposan kimérgelődtem magam, a mai napra csak a mélységes döbbenet maradt bennem. Próbálom értelmezni a történteket, de nem megy. Talán ti, Kedves Hallgatóink és Olvasóink, tudtok nekem segíteni.
(nyitókép: www_slon_pics / Pixabay)

Európa.

Magyarország.

2020.

A hír szent, a vélemény szabad!

Volt.

Május második hetének elején a Magyar Rendőrség előállított és kihallgatott két magyar állampolgárt, mert Ők ketten egy nyílt internetes felületen (jelen esetben a saját személyes Facebook-profiljuk oldalán) mások által is elérhető bejegyzésekben megosztották magánvéleményüket (kormány-kritikát fogalmaztak meg), közzétettek mások által már korábban nyilvánosságra hozott, máshol is elérhető információkat a magyar egészségüggyel, kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban (krónikus, kórházi ápolásra szoruló beteg embereket dobtak ki, zavartak haza magyar kórházakból). A rendelkezésre álló információk alapján az egyikük ellen az eljárás továbbra is folyamatban van.

Végtelenül elkeserítő, vérforralóan bosszantó,
hogy ez Magyarországon megtörténhetett!

Az elmúlt közel 1 napot azzal töltöttem, hogy több száz kommentet elolvastam ezzel a két ügyhöz kapcsolódóan a közösségi oldalakon. Többen úgy fogalmaznak, hogy:

  • legutoljára ilyenre az 50-es években volt példa, csak akkor nem a Rendőrség, hanem az ÁVO legényei rúgták rá az ajtót az ártatlanokra az éjszaka közepén.
  • Mások szerint a III. Birodalom működött hasonló módon a 30-as évek második felében… azt meg mindenki tudja, hogy a II. Világháború hogyan ért véget.
  • Egyes kommentelők Észak-Koreához hasonlítják a magyarországon kialakult helyzetet. Valaki szerint pedig Magyarországnak ezek után nem az Európai Unióban lenne a helye, hanem egyesülnie kellene Kínával, mert ott szokás ehhez hasonló megfélemlítő hatósági intézkedésekkel megfélemlíteni azokat, akik nem a pártállami propaganda által napi szinten sulykolt információkat mantrázzák, hanem önálló, esetenként rendszerkritikus gondolatokat mernek megfogalmazni.

.

silence_shut_up_censorship_640(fotó: Gerd Altmann / Pixabay)

Azon gondolkodom, vajon hogyan jutott idáig az ország? Hogyan fajulhattak el ennyire a dolgok? Mi történt azzal a demokráciával, amire annyian vágytak 1989/90-ben? Hogyan sikerült magyar igazságszolgáltatásnak két lábbal a disznótrágyába taposnia a nagyra becsült és nélkülözhetetlen európai értékeket? Mi végre volt jó ez a hatósági színjáték?

Kezdésnek itt a szerencsi esetként ismert hatósági melléfogás, ahol egy 64 éves férfit, a szegi Kusinszki  Andrást vittek be a rendőrök kihallgatásra. Ezzel párhuzamosan, természetesen, házkutatást is tartottak nála és lefoglalták számítógépét.

“Mélységes Döbbenet!” bővebben