A magyar egészségüggyel valami nagyon, de nagyon nincsen rendben! A legutolsó történet, amely kicsapta a biztosítékot sokaknál a hétvégén, csak tovább erősíti ezt a tényt. Krámli Kinga történetével már gondolom, sokan találkoztak az elmúlt napokban.
A magyar egészségügy rengeteg kisebb-nagyobb problémája közül az egyik legkomolyabb: a várólista (egyesek szerint inkább halállista) intézménye. Amellyel nem az a baj, hogy egyáltalán létezik. A gond vele az, hogy bizonyos esetekben nem hetekről, vagy pár hónapos várakozási időkről, hanem évekről kell beszélnünk!
Hogy jól érzékelhető legyen: egy súlyos betegségben (esetünkben endometriózisban) szenvedő páciens, akit akár már a jóvő héten is meg lehetne műteni, gyógyítani, az orvosától 2018. januárjának első napjaiban 2022. január 19-re kap időpontot!! Igen, 2022-re!!! Nem, nem elírás az évszám: kettő-nulla-kettő-kettő.
Azaz 4 évvel későbbre!!!!!! Négy évvel későbbre!!!
4!!!!
És ha szerencséje van és kibírja addig – kívánom, hogy legyen ereje hozzá!! – akkor meggyógyulhat. Ha nem történik vele valami és hal meg mondjuk félúton… Persze, ha vészhelyzet áll elő, akkor természetesen soron kívül ellátják a pácienst… bízom benne, hogy ilyen nem fog előfordulni, vagy legalább is akkor már nem lesz túl késő a számára.
Köszönjük OEP!!! Vagyis most már NAEK, azaz Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő. De hívhatjuk bárhogy, a rendszer nem fog jobb eredménnyel működni.
És miért 4 év a várakozási idő?
Mert az énekesnőnek komoly és igen összetett műtétre lenne szüksége és ebből a fajta komplexitású operációból a társadalombiztosítás (NAEK) csak heti egy, azaz 1 db műtétet támogat – az egész országban!!!!!
Állítólag ma Magyarországon ez a fajta betegség közel 200.000 lányt, nőt, asszonyt érint… akikből most több, mint 400-an várnak műtétre. A szerencsésebbek csak pár hetet, a kevésbé szerencsések pedig ahogyan látjuk, éveket. Ez csak egy eset, egy típusú betegség… és a többiről, ahol hasonlóan hosszűak a várólisták, nem is beszéltem.
Véleményem szerint Magyarországon a 2010-es évek eleje óta nem lehet hosszútávon tervezni, kiszámíthatatlan az országban zajló dolgok, események jövője. Többek között ezért is írom eme sorokat Kanadából. Szóval a kiszámíthatatlanság miatt meglehetősen kegyetlen dolog 4 éves várakozásra kényszeríteni akármilyen betegségben szenvedő pácienst!!!
Krámli Kinga, énekesnő
A megrázóan őszinte és elkeserítően igaz Facebook posztja alapján született cikkel a magyar hírportálokat lapozgatva az index.hu-n találkoztam. Ha talán az index cikkét nem is, de az Kinga posztját mindenképpen érdemes elolvasni! Kérem, hogy aki még nem tette meg, az feltétlen klikkeljen a fenti linkre, vagy a fotóra. Köszönöm!
Magad uram, ha szolgád nincs.
Persze, mondhatjuk, hogy nem kötelező igénybe venni az adónkból fizetett tb-t, hanem kezeltetheti az ember a baját magán úton, saját zsebből finanszírozva minden költséget. És akkor nem kellene még tele sírni sem a netet a saját panaszunkkal, ami ugye senkit sem érdekel. Ugye?
Ott van pl. az OTP hitel, 2.000.000 Ft nem a világ. Ekkora összeg felvehető személyi kölcsönként nagyjából bármikor, ha van megfelelő rendszeres jövedelem. 2022-ig pedig simán visszafizethető a kölcsön, a kamatokkal együtt. A beteg meggyógyult, probléma megoldva.
Igen, ez így rendben is lenne. De! És most jöjjön a felsorolás:
- A több, mint 400 műtétre várakozó közül ez csak 1, azaz egy darab eset. Ahogyan azt Krámli Kinga elmondta: „ha valamilyen csoda folytán elő is teremteném a pénzt, akkor sem szűnne meg ez a probléma globálisan”, tehát több száz, ezer páciens helyzete ettől még egyáltalán nem változna meg.
- Az gondolom nem szorul magyarázatra, hogy nem minden műtétre váró beteg teheti meg ma Magyarországon, hogy banki hitelre kapott milliókat költ a gyógykezeltetésére. Olyan egészségügyi ellátásra, amely egyébként finanszírozható lenne a társadalombiztosítási alapból is.
- Miért fizetjük akkor a egészségügyi szolgáltatási járulékot, ha egy régóta fennálló betegség orvoslására milliós költségekbe kell vernünk magunkat az arra rászorulóknak?
Minimális pénzért kapjon mindenki egy minimális ellátást, aztán pedig jöjjenek az értünk versengő egészségbiztosítók és a kórházak, intézmények szolgáltatásai, ahogyan működik ez pl. Kanadában is. És aztán mindenki azt és olyat választ magának, amilyet akar. Nem biztos, hogy ez lenne a legjobb megoldás, de bevált és működik. Sokkal hatékonyabbnak találom, mint a magyarországi megoldást.
Ki a további súlyosbító körülmény? Igen, maguk a betegek!
Ahogyan az index.hu fogalmazott az egyik 2015-ös cikkükben: „…folyamatosan öregszik a magyar lakosság. Miután az idősebbeknek átlagosan több egészségügyi gondjuk van, mint a fiataloknak, ez önmagában folyamatosan növeli a keresletet. De emellé sokat dohányzunk és iszunk, Európában csúcskategóriásak vagyunk egy sereg betegségben, a daganatoktól a szív- és érrendszeri problémákon át az asztmáig vagy cukorbetegségig”. Valjuk be, nem nagyon figyelünk oda magunkra. Egészségtelenül étkezünk, sok a stressz, nem sportolunk, mozgunk eleget és csak akkor megyünk orvoshoz, amikor nagyon égető a helyzetünk.
Azaz: az évről évre kisebb létszámú fiatal, 20-as/30-as korosztály jóval kevesebbet jár orvoshoz, mint az egyre több főt számoló 60-as/70-es/80-as korcsoportok tagjai. Ez pedig azt jelenti, hogy egyre kevesebb ember adja össze azokat az adóforintokat, amelyeket egyre több ember kezelésére kellene felhasználni. így aztán nem hogy a fejlesztésre, de a szintentartásra is egyre nehezebb összeszedni a megfelelő mennyiségű költségvetési pénzt.
Itt és most maximum 1 percben szabad „Bezzeg…”-ezni. Ilyenre gondolok, hogy: „Bezzeg, ha a sok hazaáruló fiatal nem hagyta volna cserben a szülőföldjét, akkor most lenne itt munkaerő, aki gondoskodik az idősekről”, stb.
Szíves elnézést kérek a Politikai Pártok Elvakult Rajongói Klubjától, de nem érzem kötelességemnek helyrehozni levitézlett, tehetségtelen politikusok, hálapénz-orientált egészségügyi szakemberek(?) hibáit! Sem most, sem később.
Magyar Társadalombiztosítás 1990-tól 2018-ig…
A mindenkori magyar kormányok, az elmúlt közel 3 évtized összes politikusa és a vezető pozícióban tevékenykedő szakmai vezetők együtt tehetők felelőssé a kialakult és fenntartott helyzetért. Senkinek nem volt mersze, kedve, akarata átalakítani a jól láthatóan rosszul működő rendszert, vagy legalább elkezdeni egy átfogó reformot.
Az, hogy problémák vannak és lesznek, tudható. Az, hogy a megoldás keresés, a cselekvés helyett a panaszkodás, a kifogás keresés megy, esetenként látszat intézkedésekkel megspékelve, nem válik hasznára a rendszernek, nem jut előbbre a dolog. Sőt, egyre csak rosszabb lesz. Számoljunk egy picit: 1990 óta eltelt 27 év. Ennyi idő alatt nem sikerült választ találnia senkinek arra, hogy miért öntik a drága adópénzeket egy feneketlen kútba? Miért nem változtat rajta az, aki megtehetné? Miért nem lehet kipróbálni, bevezetni valami mást?
Mert az, hogy mindenki bedobja a közösbe a maga részét, aztán van, aki évekig nem megy orvoshoz, és van, aki meg ott tölt pár órát minden héten, az nem működő képes! Ez az elképzelés kudarcot vallot több évvel ezelőtt, a jelenlegi helyzet tarthatatlan!
Sokszor csak a betegek optimizmusán, türelmén, kitartásán és a kórházi személyzet, orvosok, nővérek, karbantartók, stb. hozzáállásán, elhivatotságán múlik, hogy a beteg elégedetten és/vagy gyógyultan távozik. A jelenlegi állapotok a lelkes, hivatást tudattal rendelkező magyar egészségügyi személyzet szemen köpése is egyben – nem kell csodálkozni azon, ha továbbra is tömegével vállalnak munkát az EU más tagállamaiban, netán Kanadáig, vagy az USA-ig szaladnak a magyar rögvalóság elől. Mi szívesen látjuk őket.
… és hogyan tovább?
Ezt talán senki sem tudja megmondani, de ahogyan azt már írtam, változásra van szükség és nem holnap, hanem ma, és még így is elkéstünk vele. De ez így tovább nem mehet, mert nem jó így senkinek sem!
Na de mi a helyzet Kanadában?
Persze, nekem könnyű egy másik kontinensről ekézni a végletekig lestrapált, állandó pénz- és szakember hiánnyal küzdő Nagy Magyar Egészségügyi Ellátó Rendszert. Egyfelől megtehetem, hiszen 16 éves koromtól (diák munka) kezdve egészen 35 éves koromig (költözés Kanadába), éveken át fizettem havi rendszerességgel minden ezzel kapcsolatos járulékot és esetenként igénybe vettem a betegellátást, vagy csak látogatóba mentem valamelyik kórházba.
Másfelől pedig a 4 éves várólistára nincsenek szavak! Ezt nem tudja nekem senki sem ész érvekkel elfogadhatóvá tenni. Arcátlan, aljas, pokolian gonosz tett egy segítségre szoruló beteget ennyi ideig várakoztatni. Hippokratész forog a sírjában…
Ilyen, vagy ehhez hasonló Kanadában soha nem fordulhatna elő! Nem, itt sincs minden rendben. Itt is vannak anomáliák, nehézségek, gondok. Mint mindenhol. Csak a jellegük és a kezelésük teljesen más.
A saját kanadai tapasztalataim és más kanadai magyarok elbeszélése alapján mi itt valóban szolgáltatást, gondoskodást, törődést és közel tökéletes ellátást kapunk, mint páciensek azért a pénzért, amelyet bedobunk a nagy közösbe az alap tartományi egészségügyi szolgáltatásokért.
Több olyan, helyben, azaz tartományonként finanszírozott területről beszélek (pl. házi orvos, gyermekgyógyászat, labor, orvos alkalmassági vizsgálat, védőoltás/prevenció, nőgyógyászat, stb.) a tartományok által fent tartott egészségügyi intézményekben, amelyeknek „vendégeként” olyan minőségű a kiszolgálásom (nekem, a T. Páciensnek!), mintha valamelyik 5 csillagos étterem vendégeként vacsoráznék Budapest legfelkapottabb helyeinek egyikén.
Én köszönöm, nem kérek többet a magyar társadalombiztosításból. Járulékért cserébe sem, ingyen pedig főleg nem! A Kanadában látottak alapján nem akarom az itt működő rendszert semmire sem lecserélni, legfőképp a magyarországira nem!
Ezen felül pedig, ami az extra biztosításokat, illetve az ezekért kapott szolgáltatásokat illeti, nagyjából mindenen felül állnak. Pl. a fogászati ellátás egy az egyben csak extra biztosításon át finanszírozható, tartományilag nem. Túl vagyok 3 fogászati kezelésen, amelyből kettő gyökérkezelés volt és az a 2 fogorvosi rendelő (ahol megfordultam) és az ellátások szinvonala felül múlta az általam személyesen, a budapesti magán-fogászati klinikákon tapasztaltakat.
Természetesen az extra biztosítás extra költség a páciens számára. De ahogyan azt már leírtuk és elmondtuk sokszor: nincs ingyen ebéd! Vagy ha van, akkor az olyan szinvonalú, mint amely sok magyarországi egészségügyi intézményben megtapasztalható…
„ELÉG A HALLGATÁSBÓL! TÖRJÜK MEG A CSENDET!” /Krámli Kinga/
Köszönöm a figyelmet.
– a Lázadó
(fotó: 
lyányom, nem te vagy a legélesebb kés a fiókban
egy szavát se hidd el, ez is csak egy rémhír a sok közül
