Kanada Banda Podcast & Blog | Közélet, Család, Emigráció, Alberta, Kanada, Magyarország, Gazdaság, Bel- és Külpolitika, Technológia, Hírháttér, Elemzés, Tapasztalat, Vélemény.
Megint találtam valamit, amivel a fősodratú média – érdektelenségből, vagy szándékosan – nem foglalkozik. Vagy az is lehet, hogy azért nem, mert nem kapcsolódik szorosan a témához. Pedig de! És azt nehezen hiszem el, hogy hivatásos újságírok ne látnák azt, ami ott van a szemük elött.
A csütörtök éjszakai balesetben elhunytak családtagjai, barátai, kollégái kérjük, fogadják őszinte részvétünket! A sérülteknek gyors testi- és lelki felépülést kívánunk!
Jól látjátok, Kedves Olvasók: meglepő módon a kurucok nagyon visszafogottak voltak ezúttal és közel sem migráncsoztak annyira, mint az origo!
Nepál
A Nepáli Szövetségi Demokratikus Köztársaság Magyarországhoz talán legközelebb eső települése Bhimdatta, amely a Google Maps szerint 6.665 km-re található a Ferihegytől, azaz a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtértől, méghozzá:
gyalog.
kattints a térképre a teljes mérethez
Mert a Google Maps nem képest autóúton, vagy vasúton útvonalat tervezni a két lokáció között, csakis gyalogosan, amely szerint 1.502 óra alatt sétálható végig az útvonal, ami 62,58 napnak felel meg.
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem gyalogszerrel érkeztek hazánkba a nepáliak, hanem repülővel, vasúton, vagy autóstoppal – esetleg embercsempészekkel… ez utóbbiak vannak ám sokan, köszönhetően a migráció-ellenes Magyar Kormánynak!
2023. október 12-ig 1634 elítélt, külföldi állampolgárságú embercsempészt engedtek el összesen 30 magyarországi büntetésvégrehajtási intézményből egy tavaszi kormányrendelet alapján. Azt már korábban is lehetett tudni, hogy tömegével hagyhatták el az embercsempészek a hazai börtönöket, a pontos számokra azonban csak most derült fény.
Egyetlen egy közösségi média poszt megmutatja, hogy milyen a mentális állapota a magyar állampolgárok egy részének: súlyosan sérült. És ez most nem a hungarista komment-jugend, ezek itt az átlag kommentelők, a hétköznapi Facebook felhasználók. Annak is a legalja, akiknek egyáltalán nem számít egy embertársunk halála, mert még abból is viccet lehet csinálni.
A cikk az eje.hu(a legnagyobb és leglátogatottabb ejtőernyőzéssel foglalkozó magyar weboldal)észrevételei alapján frissítésre került! Köszönjük a segítséget!
Felhívnám a figyelmet arra, hogy a baleset részleteiről – mert a SSP (a helyi rendőrség) nem bűncselekmény (szándékos emberölés) gyanújával indította meg a nyomozást -, még valójában alig tudunk valamit. Annyi bizonyos, hogy egy olyan tragédia történt ezzel a kanadai lánnyal, amely – sajnálatos módon – időről időre megtörténik az ugrókkal.
A híradások alapján annyit tudunk, hogy Tanya Pardazi ugrásával valami gond adódott és a főernyő kinyitása után a lány gyors pörgésbe kezdett – azaz nem csak az ejtőernyő maga, hanem az ernyővel együtt az ugró is kontrollálatlan forgásba került.
Kijönni egy ilyen nagysebességű pörgésből – lásd az alább beillesztett videót -, egyáltalán nem könnyű, sokkal inkább kemény szellemi és fizikai erőnlét szükségeltetik hozzá – szóval qrvára nem érdemes a fotelben ülve okoskodni!
Alapozzuk meg tudásunkat!
Mielőtt megnéznéd az alábbi videót, ne felejtsd el, hogy:
a szabadon eső test által megtett út egyenesen arányos az indulásától eltelt idő négyzetével, és
a földi nehézségi gyorsulás átlagosan 9,81 m/s2, vagy 32,2 láb/s2 – ha a közegellenállás elhanyagolható!
Aki elidőzne egy kicsit a fizikai és matematikai részletekben, az kérem, kattintson ide!
Facebook kaptuk az alábbi kiegészítő információkat az Ejtőernyőzés csapatától, amelyeket nagyon szépen köszönök:
„Gravitációs gyorsító erő és a légellenállásból fakadó erő hat egymásra. Kb. 10-12 másodpercnél éri el az ugró a kritikus sebességet, amikor már nem gyorsul tovább, állandó sebességgel zuhan, ha nem változtat a testhelyzetén. Hason zuhanva (box testtartás, minden hol derékszögek a testen, klasszikus testhelyzet) az ugró kb. 50 m/s kritikus sebességgel zuhan, ami kb. 180 km/h sebesség.”
A Telex-en jött szembe a hír a legutóbbi környezeti katasztrófáról. Ahogyan az egyik izraeli internetes hírportál, Haaretz.com is írja: „Az olajszivárgás Izrael partjaihoz közel az elmúlt évtizedek legsúlyosabb tengeri szennyezése, a takarítás éveket vehet igénybe. A baleset több mint 170 kilométer hosszan szennyezte be a strandokat, amelyek Izrael partjainak 40 százalékát teszik ki és 16 közösséget érint.”
„Egy, a vizsgálatokban részt vevő forrás szerint egy tartályhajó üríthette ki szennyvizét és olajrakománya egy részét valahol a Földközi-tengeren, és az elmúlt hét szélsőséges időjárása, az erős szelek hozzájárulhattak a szennyezésnek az izraeli partokra sodródásához.” – írja a Telex.hu.
Várjátok velünk együtt a 20 perccel a jövőbe c. podkaszt következő adását(amelynek megjelenése számításaim szerint február 25-én várható): a kaszt.hu alapító-szerkesztő-műsorvezetője, Lövenberg Balázs kb. 2 éve Izraelben él családjával. Reméljük, hogy részletesen beszámol majd a fejleményekről és általa első kézből értesülhetünk a helyi történésekről! Előre is köszönjük, ha a helyben elérhető információkat megosztja velünk!
2019. Augusztusa óta meg csak nem lett világvége(pedig a Facebook magyar anyanyelvű és ezért végtelenül bölcs kommentelői akkor jól megmondták, hogy itt van!), ellenben jött egy világméretű vírusjárvány. Ami mindent vitt, azaz a fotelből hangoskodók, a nagyon-is-hozzáértők, a kommenthuszárok egy egész évre való témát kaptak a CoViD-19-nek köszönhetően, így a környezetkárosításra már egyetlen másodpercük sem maradt 2020-ban.
Már egy jóideje annak vagyunk szem- és fültanúi, hogy hol az egyik, hol a másik autógyártó jelenti be, hogy ebben, vagy abban a modelljében megtalálható lesz az önvezetés funkció. Mindez rengeteg fejlesztést, azaz mérnöki munkaórát jelent a gyártók számára, nem kevés eszközigénnyel és tesztidőszakkal. Nem is mindig az első megoldás lesz az, amely végül eljut a tervezőasztaltól a sorozatgyártásig. (illusztrációk: Tesla Inc., AutoPilot, FSD)
Olvasói visszajelzés alapján pár mondattal és videóval kiegészült a cikkem.
Okosautó, butaember.
Kétségtelen, hogy egy számítógép, amely egységnyi idő alatt szignifikánsan több információt tud feldolgozni, jobban is tud irányítani bármit, mint az emberi elme. Amíg az embereknél a reakció idő minden időpillanatban más és más – az ezt befolyásoló tényezőkről most ne is beszéljünk -, egy számítógép nem lesz fáradt, nem fog alkoholos befolyásoltság alatt állni és nem lesz fusztrált munkahelyi, vagy magánéleti gondok miatt, nem kalandozik el a figyelme egyetlen tizedmásodpercre sem. Közel járunk már a civil „megfejtéshez”, a repülésben, a vasúti közlekedésben és a hajózásban már évtizedek óta jelen van az önvezetés valamely formája.
Az autókba beépített önvezető számítógép több kamera képét, több szenzor és radar adatát tudja villámgyorsan kiértékelve a megfelelő döntést meghozni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 15-25 különböző érzékelő által küldött információt fogad, hangol össze, dolgoz fel, értékel ki, vet össze az autóba épített önvezetést végző számítógép, majd hajtja végre kívánt a feladatot.
Ugye jól érzékelhető, hogy ezt egy ember képtelen utána csinálni? Olyan, mintha rajtad, a sofőrön kívül még másik 15-25 ember ülne az autódban és mindegyik egyszerre pofázna szólna bele a vezetésedbe! Egy embernek képtelenség lenne így, ilyen információdús körülmények között biztonsággal megtenni akár csak 1 métert is.
Ahogyan nem tudunk több tízmillió, bináris számrendszerben felírt matematikai képletet(pl. összeadást, szorzást)megoldani egyetlen másodperc alatt, ugyanúgy nem tudunk teljes biztonsággal sem vezetni, de még csak megközelítóleg sem olyan jól, mint egy számítógép. Az emberi tényező, amíg emberek ülnek a volán mögött, mindig tényező marad. Felbosszantott a főnök, a hátsó ülésen rendetlenkednek a gyerekek és még fáradt is vagyok, mert a tegnapi bebaszcsi parti után nem aludtm ki magam, ráadásul a köcsög BMW-s/AUDI-s/Suzuki-s is bevágott elém irányjelző használata nélkül. Na, a számítógéppel ilyen biztosan nem fog előfordulni! Az mindig kipihent, kiegyensúlyozott és fókuszált lesz, amikor közlekedni kell és valamennyi közlekedési szabályt be fogja tartani.
Warren Schlosser, az akkor 47 éves, teljesen átlagos Alberta-i lakos 2006-ban súlyos közlekedési balesetet szenvedett. Egy kamionban utasként tartózkodott, amikor megtörtént a baj, amelynek következtében Warren a hátralévő életére kereskesszékbe kényszerült. Warren idő közben felépült és ha testileg nem is, lélekben talpra állt. Például az Alberta-i havat messzire elkerülve 2009 óta minden telet a mexikói Mazatlán-ban, a napsütötte tengerparton tölt. Warren 56 évesen, teljesen átlagos Alberta-i lakosként, 2015-2016. fordulójának környékén kitervelt valami igazán rendkívülit. (fotók: Wheelchair Warren hivatalos weboldala és Facebook oldala)
ismerkedjetek meg Warren-nel
és a 2019. februári alomból érkezett Luna-val, (készült: 2019. április, Alberta, Kanada)
Itt van ez a történet, amit már megírhattam volna 3 hónappal ezelőtt is. De egyfelől, ha emlékezetem nem csal, csak valamikor szeptemberben jött velem szembe Warren weboldalának címe egy benzinkúton, másfelől pedig talán jobb, hogy most írok róla, amikor a vállalásának a felén már javában túl van.
A hírek az utóbbi időben azzal is foglalkoznak több minden más mellett, hogy az X, vagy az Y autógyártó önvezető autója milyen útvonalat járt be a számítógép által irányítva, emberi beavatkozás nélkül. Vagy éppen pont arról számolnak be, hogy az emberi beavatkozás hiányában milyen balesetet szenvedett az adott önvezető jármű. Amely a létező legmodernebb technikával van felszerelve, amely sok száz mérnök és szakember munkájának, a sok éves fejlesztésnek az eredménye.
Aztán van itt valaki Alberta-ban, aki egymaga fogott hozzá titánium vázas járművének, egy kerekesszéknek az átépítéséhez, hogy annak segítségével figyelemfelhívást tudjon végezni 3 országon és több hónapon át, s mindeközben még jótékonysáig gyűjtést is végezzen.
Warren külön köszönetet mond a kamionsofőröknek, amiért azok a lehető legnagyobb oldaltávolságot hagyva,
a maximális figyelemmel közelítik meg
és kerülik ki őt 3 országot felölelő túrája során!
Nem állnak mögötte szponzorok, nem állnak mögötte lelkes adományozók, mindent önerőből csinált és csinál. Az önerőt pedig úgy kell érteni, hogy a kerekesszékét saját maga hajtja végig a több, mint 5000 km-en, semmiféle kiegészítő segédhajtást (pl. villanymotor) nem épített be és nem használ fel ilyet a későbbiekben sem!
Egy Washington állam-beli (USA) szabadúszó író, Jed Vaughn utazik vele, aki a saját lakókocsiját vezeti, valamint Ő dokumentálja a túrát és várhatóan egy könyv is születni fog ebből a közös kalandból.
Calgary –> Mazatlán: az 5200 km hosszúságú
túra tervezett útvonala, amely matricaként
látható Jed lakóautójának oldalán
Warren a saját (kissé átalakított) kerekesszékében, 5+sok keréken gördülve, 2 kisebb kerékpárokhoz használatos utánfutót húzva indult uticélja felé. Gondoljunk bele: 5200 km-t autóval megtenni nem könnyű, sokkal inkább fárasztó (pl. egy Nyíregyháza – Le Mans (Franciaország) oda-vissza is csak 3.830 km), kerékpáron tekerve egyenesen kihívás, kerekesszékben ülve pedig … már-már lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
Nekünk, egyszerű halandóknak. De nem Warren-nek!
Warren és jármű-szerelvénye, ölében Luna-val,
az indulás előtti napon, június 30-án valahol Calgary-ban
Jed, a Spokane-ből származó író pedig Jed lakókocsijával kiséri a legkevésbé sem mindennapi kalandra vállalkozó Warren-t és annak 2 kiskedvencét: Taquito-t, a cicát és a már bemutatott Luna-t, a pár hónapos kiskutyát, aki az eltelt hónapok alatt szépen megnőtt.
Taquito és Luna, jó megférnek egymás mellett,
itt éppen közösen heverésznek
a lakóautóban egy pihenő alkalmával
A napközbeni pihenőket és az éjszakákat Jed lakóautójában töltik valamelyik lakóautó parkban állomásozva, s ha Luna éppen nem Warren mellett, előtt, után sétál pórázon vezetve, akkor ő is a lakóautóban utazik Jed-del és Taquito-val. Természetesen Warren-nek az eltökéltsége mellett szüksége van nem kevés kalóriára is, ezért jó kanadaihoz méltóan rendszeresen előkerül a grillsütő (angolul: barbecue, vagy BBQ).
Ezzel a több hónapig tartó, több ezer kilométeres nemzetközi túrával Warren arra akarja a figyelmet felhívni, hogy a fogyatékkal élő emberek csodálatos dolgokat tudnak elérni, túl tudnak lépni korlátjaikon, valamint produktív és jelentőségteljes módon lehetnek részesei egy közösségnek, illetve az egész társadalomnak. Warren úgy tapasztalja, hogy a hozzá hasonló helyzetben lévő emberek egyszerűen feladják…
Warren üzenete a számukra: NEM KELL FELADNOD!
A túra első 4 napján Calgary-ból Bassano településig jutott kerekesszékével, azaz kb. 140 km-t tett meg, napi átlaga tehát kb. 35 km volt:
Warren július 2-án, az túra második napján, kelet felé haladva valahol a 22X,
vagy 901-es országúton Alberta-ban
Warren augusztus 6-án, túrájának 36. napján, közel 980 km-rel a háta mögött gördült át a Kanada-USA határon, hogy augusztus 7-én az Észak-Dakota állam beli Lignite településen éjszakázhassanak.
Az azóta eltelt időben Warren töretlenül haladt és halad továbbra is célja felé. Az útvonalban az előre eltervezettekhez képest jelentősebb változások történtek, legalább is erre tudok következtetni a Google Maps térképen kirajzolt útvonal és a fentebb beillesztett, egyébként Jed lakóautójának oldalára ragasztott térkép összehasonlítása alapján.
a túra 111. napján, október 19-én hagyták el
az Arizona-i Willcox egyik lakóautó parkját
Az eredeti tervek szerint Kansas City-t, Oklahoma City-t, Dallas-t és San Antonio-t érintve észak-keleti irányból, a határt a Texas-i Laredo-nál átlépve haladtak volna tovább Mexikóban. Hogy miért változott az útvonal, arra vonatkozó információt nem találtam sem a saját weboldalán, sem a Facebook-os bejegyzései között.
Az egyik legutóbbi videó október 20-ról, Arizona államból:
Warren a tervei szerint a karácsony előtti héten érkezik meg Mazatlán-ba. Az eddig eltelt 112 nap alatt több, mint 3650 km tett meg (azaz napi átlag: 32,5 km-t), azonban azt érdemes tudni, hogy több pihenőnapot is beiktatott túrája során, szóval a napi átlaga ennél valamivel több lehet.
Warren-nek, bár egészen kevés az esély rá, hogy Kanada Bandát hallgat/olvas, jó utat, sok egészséget és erőt kívánunk és virtuális vállveregetést küldünk. Mert Ő is azon csodálatos emberek egyike, akik kimozdulva saját komfort zónájukból erőn felül teljesítve küzdenek meg céljaik eléréséért és mutatnak utat azoknak, járnak jó példával azok előtt, akik most még kevésbé érzik magukban a lelkesedést a változtatásra, akik nem igazán bíznak céljaik elérésében.
Aki Warren-t szeretné követni valamely közösségi felületeten, az megtalálja Őt:
Magyarország is büszkélkedhet egy Warren-hez hasonló hőssel: Ő nem más, mint Nagy Bendegúz, a kerekesszékes világjáró. A Facebook oldalán így írnak róla: „Nagy Bendegúz kerekesszékes világjáró négy földrészen, közel 90 országban járt az elmúlt években. Utazásainak különlegességét az adja, hogy a világjárás és a világlátás is két kerékhez kötődik. Szemléletének perspektívája ebből adódóan földközeli. Az emberek és a környezetük viszonyának fürkészéséből fantasztikus történetek születtek, melyeket ámulatba ejtő zsánerképekkel hitelesít.”
Mindkettőjük kivételes teljesítménye előtt a földig hajolunk, majd felegyenesedve hosszasan megtapsoljuk Őket! Minden tiszteletünk az övék!
* egy utólagos észrevétel: ha jól láttam, akkor Warren weboldala Bootstrap-pal készült – amelynek használatát személy szerint snkinek sem ajánlom, mert a FireFox böngészőmmel nem igazán kompatibilis Warren weboldala: pl. a menüpontok nem működnek rendesen, a ikonok, képek, szövegek nem a helyükre kerülnek, hanem egymásra csúsznak, a teljes webdizájn szétesik és kvázi használhatatlanná válik ezáltal a weboldala. Eme technikai probléma természetesen semmit sem von le Warren érdemeiből, talán a Facebook-on és Twitter-en egy kicsit könnyebb követni nemzetközi figyelemfelhívó és jótékonysági túráját.
Tudja valaki, hogy mi van a magyar újságírással, a magyar újságírókkal? Mert én szeretném tudni. Egyfelől értem: informáljuk a T. Olvasóközönséget a világ dolgairól. Egyel több cikk az oldalon, ami pár száz/ezer új kattintást jelent, bővül a repertoár, s ennek örül a főszerk, örülnek a hirdetők, örülnek az Olvasók is. Másfelől pedig a legkevésbé sem értem. Adva van egynél több, igen részletes, angol nyelvű cikk meg egy rendőrségi kommüniké is, amit még be is linkelnek, azonban kb. a felét sem fordítják le magyarra. Így aztán érthető, ha a T. Olvasó kritizál és értetlenkedik: nem csoda, hiszen nem mondtak el neki mindent. (nyitókép: a Brit Columbia-i Griffin tó)
A hamar munka ritkán jó.
Innen nézve nagyon úgy néz ki, hogy a múltkori Totalcar-os után ismét találtam egy olyan cikket, amelynek vannak hiányosságai. De miért jó ez? Hol van itt a teljeskörű információ átadás, a lelkiismeretes munkavégzés? Akkor és ott az volt, hogy írjunk valamit, mert muszáj, mert kell a minimális karakterszám/nap, mert meg kell lennie a kötelező penzumnak minden áldott nap – de ugyanakkor meg a hiteles tájékoztatásra, a szakmai nívóra nem adunk? Elképzelhető-e egy olyan forgatókönyv, hogy a szerző azt gondolta, hogy „Hát, Kanada nagyon messze van, ezeknek jó lesz így is”? És amikor meglett az előírt karakterszám, egy összetett mondattal lezárta a sztorit? Nem törődve azzal, hogy az olvasók nagy többsége valószínűleg nem fog átkattintani az angol eredetire és angolul elolvasni a cikket? És ezért aztán jönnek a felháborodott és értetlenkedő, hitetlenkedő kommentek a Facebook-on, amik könnyedén elkerülhetőek lehetnének egy picit több odafigyeléssel a szerkesztőség oldaláról.
Jó reggelt kívánok! Ha emlékezetem nem csal, akkor ez az első olyan cikkem, amelyen legalább két héten át dolgoztam kisebb-nagyobb megszakításokkal, majd végül teljesen újra írtam az egészet és még a címét is megváltozattam. Az első pár verzióban olyan hívószavak voltak a fejlécben, mint: TESLA, Elon Musk, elektromos autó, villanyautó, lítium, kobalt, akkumulátor, villanyáram, bányászat, olajipar, gazdagok, úri huncutság, kiváltság, luxus, éghajlatváltozás, környezetszennyezés, környezetvédelem. Ó, és persze a legjobb: „mindmeghalunk„. Egyszer biztosan. De addig se mindegy, hogyan és miként élünk.
Próbáltam tényszerűen fogalmazni, a lényeges információk hangsúlyozására törekedni. Lehet, valaki száraznak és hihetetlenül hosszúnak fogja érezni ezen cikkem. Miért? Mert egyrészt egyes témák között nagy az átfedés, nehéz lenne ketté vágni a témát úgy, hogy mindkét cikk érthető és kerek egész legyen. Úgyhogy akkor már most az elején szólok, hogy:
ismételten gondolatébresztés következik,
továbbá szerteágazó, változatos,
és éppen ezért nagyon hosszú ez a cikk! Tényleg.
De nem olyan hosszú, mint a napi hírfolyamod a Facebook-on, ellenben ez itt reklám- és adatgyűjtésmentes, szóval ha arra van időd, legyen erre is. Köszi.
Igyekeszem tartani az irányt és egyértelműen fogalmazni. Őszintén bízok benne, hogy olvasmányosra sikerült és Te, a Kedves Olvasó, eljutsz a végéig.
Egy baráti emlékeztető az elejére. Kéretik szépen kiérezni a szarkazmust, ott, ahol kell
és gondolkodóba esni, ott, ahol kell. AKINEK NEM INGE, NE VEGYE MAGÁRA!
Tehát nem fogom minden bejegyzés végére
odaírni, hogy „tisztelet a kivételnek!”.
ismerkedjetek meg Warren-nel
Warren külön köszönetet mond a kamionsofőröknek,
Calgary –> Mazatlán: az 5200 km hosszúságú
Warren és jármű-szerelvénye, ölében Luna-val,
Taquito és Luna, jó megférnek egymás mellett,
készül az ebéd a 
Warren július 2-án, az túra második napján,
a túra 111. napján, október 19-én hagyták el
Jed lakóautója (1992 Fleetwood Bounder)
