KB029 – Iskolakezdés

A huszonkilencedik podcast-ot 50 perc késéssel kezdtük el … felvenni. Mert a technika összeesküdött ellenünk. Nem nagyon, csak egy picit. A régi MacBook nem volt hajlandó hangot rögzíteni, majd újraindítás után soha többet nem tért magához. Laptop csere után már sikerrel járt Lázadó. Az adás naplóban található témákat érintettük ez alkalommal csak, mert amit eredetileg elterveztünk, arra végül nem maradt időnk. Kiderül például, hogy miért kellett Latoréknak egy telefonkönyv vastagságú papírhalmazt elolvasni és aláírni? Hogyan érzik magukat Lázadó lányai az általános iskolában? És mennyibe kerül a “szeptember” a T. Szülőknek Kanadában? S a kiadásokról mit mond a könyvelő (vagy a tax office)? Következzen egy találós kérdés: hogy hívjuk a fizetős bölcsödét? Nem-nem, itt és most nem áruljuk el, a válaszhoz meg kell hallgatni ez az adást. Utána pedig várjuk a kérdéseiteket és a kommenteiteket.

Adás napló. “KB029 – Iskolakezdés” bővebben

Totálkáros Autós Újságírás (Frissítve!)

Az egyik magyar autós hírportál átvett egy hírt egy, feltételezhetően amerikai weboldalról. Hogy pontosan melyikről, az nem derül ki a cikkből, mert forrásmegjelölés lemaradt. Azaz egyetlen árva hivatkozás sincs a cikkben. Nem mértem az időt, de kb. 8-10 percet vett igénybe, hogy megtaláljam azt a sajtó munkatársainak szóló publikációt, amelyet maga Ted Cannis, a Ford Motor Company elektromosítással foglalkozó üzletágának globális igazgatója írt. Átolvasása után kiderült, hogy nem csak a magyarul megírt Totalcar.hu-s cikkel vannak komoly gondok, hanem az eredeti cikkben leírtak is hagynak maguk után kivánni valót!

 



Frissítés!
“Totálkáros Autós Újságírás (Frissítve!)” bővebben

A “Hülye Amerikaiak” …

Egyes embertársaink könnyedén hülyéznek le másokat, csak azért, mert a másiknak más a világnézete, más kulturában nevelkedett, másképp gondolkodik bizonyos dolgokról. Lásd: a hétköznapi magyar állampolgár szemében az amerikai hülye, mert “megszavazta ezt a bohócot, ezt a Trumpot”, vagy azért hülye, mert még azt is le kell írni neki a mikrohullámú sütő használati útmutatójában, hogy a macskát nem szabad benne megszárítani.
(nyitókép: az amerikai lobogó és a Fehér Ház, Washington DC, USA / forrás: UConn Today)

 

Cica a mikróban

Azonban ez utóbbi megállapítás, mindamellett, hogy rettentően negatív, csupán egy közel 40 éves múlttal rendelkező városi legenda, amely minden valóságalapot nélkülöz.

Az UrbanLegends.hu (“urban legends” magyarul: városi legendák) az alábbiakat írja a közismert és többféle formában is létező legendáról: “egy idős amerikai nő mikrohullámú sütőben szerette volna megszárítani a macskáját, a beavatkozást azonban az állat nem élte túl. A néni ezt követően beperelte a gyártót, mivel az nem írta bele a használati útmutatóba, hogy a termék állatok szárítására nem alkalmas. És a pert meg is nyerte!“.

A Snopes.com weboldal szerint ez a szájhagyomány útján terjedő kitalált történet a 70-es évek közepén indult el az Egyesült Államokban. És állítólag ennek a mesének vannak régebbről eredeztett változatai is, amelyekben a butácska háziasszonyok a hagyományos sütőben, vagy ruhaszárítógépben szárították meg a frissen mosott házi kedvencet. A macskás-mikrós sztori nagy valószínűséggel Magyarországra valamikor a 90-es évek első felében érkezhetett meg és valahogy azóta újra és újra előkerül. Feltételezem, meglehetősen kevesen olvastak, kerestek és néztek utána ennek a dolognak.

Szerencsére az index-es Hoax Kábel mellett ott van nekünk az idén 15 éves UrbanLegends.hu is. Ezen weboldalak segítségével anyanyelvünkön olvashatunk utána az oknyomozó riportok segítségével a szájhagyomány, vagy az e-mail-ek, vagy a Facebook posztok útján terjedő városi legendáknak, népi hiedelmeknek és egetverő ostobaságoknak. Ezzel is fejlesztve a kritikus gondolkodás képességét.

És a hülyeség tovább osztását megelőzendő érdemes ezen oldalak valamelyikén utánanézni, hogy valójában miről is van szó. Így elkerülhető, hogy felüljünk egy valóságalapot nélkülöző mende-mondának. Egyúttal pedig ismeretünk is bővül és legközelebb már tudni fogjuk, hogy mivel próbálnak éppen megrémiszteni, vagy csodálkozásra késztetni a kevésbé jól informáltak.

 

Elnökválasztás 2016

Amikor feleségemmel zajló egyik beszélgetés alkalmával szóba került Trump elnökúr, nagyon meglepődtünk, hogy már 2,5 éve az USA elnöke (hivatalát csak 2017. január 20-án foglalta el). Amiért Őt most szóba hoztam, annak oka nem más, mint a másik olyan pont, amely miatt az amerikaiak lehülyézésre kerülnek: megválasztották maguknak Trump-ot. Egy olyan, nagyobb részt sikeres múlttal rendelkező üzletembert, aki olykor tiszteletlen, olykor kissé arrogáns, kissé flegma, néha meg vicces, vagy inkább szánalmasan nevetséges.

Felteszek egy kérdést, de kérem, senki se használja a Google-t a válasz megtalálásához! Köszönöm!

A leadott szavazatok hány százalékával nyerte meg a választást Trump?

.

.

.

Rendben, segjtek.

Kanada Banda stat&graf
(kattints a nagyobb mérethez)

Az amerikai választói rendszer sajátosságai miatt a választást Donald Trump nyerte, mert a győzelemhez szükséges 270 db elektori szavazatot csak neki sikerült összeszednie, pontosan 304 db-ot gyűjtött, míg Mrs. Clinton csak 227 darabot. Ami pedig az állampolgári szavazatokat illet: az “amerikai nép” döntése értelmében Hillary Clinton lett volna az Egyesül Államok elnökasszonya, nem pedig Trump az elnök. Ez jól látható a végeredményben: Trump közel 63 millió szavazatával szemben a többi jelölt összesen közel 73 millió szavazatot szerzett meg.

Ha valaki a 2016-os elnökválasztási események részleteiben akar elmélyedni, annak az angol nyelvű Wikipedia szócikk itt, a magyar nyelvű pedig itt található. Tartalmas olvasmány mindkettő, érdemes rákészülni.

(fotó: Wikipedia)

Tehát az én olvasatomban Trump a legkevésbé sem élvezi a többség támogatását. Naivitás azt gondolni, hogy minden amerikai állampolgár, köztük a magyar származásúak is, pontosan ugyanolyan hülyék, mint az elnökük. Mert ez egyáltalán nem így van! Sőt, nagyon nem így van!

Amikor éppen az amerikaiakat hülyézik le ezért, vagy azért, kérem, jusson eszébe mindenkinek, hogy ekkor közel 4 millió magyar honfitársunkat is lehülyézik ugyanazzal a mondattal.

(fotó: BBJ)

Csak néhány, Magyarország és a magyarok hírnevét öregbítő, magyarországi születésű, vagy magyar felmenőkkel rendelkező, tehetséges amerikai hírességet említsek (a teljesség igénye nélkül):

És természetesen a felsorolást még sokáig lehetne folytatni, mert nagyon sokan voltak, vannak és lesznek még amerikaiak magyar gyökerekkel. Tényleg rengeteg magyarnak élnek, dolgoznak, tanulnak családtagjai, rokonai, barátai, ismerősei az Államokban. Lehet, hogy neked is…

 

50 állam, 1 ország

Ahogyan Magyarország sem egyenlő az X, vagy Y, vagy Z párttal, ugyanúgy Amerika sem egyenlő Trump-pal. Ahogyan az amerikaiak sem mind műanyagpohárból szívószállal, vagy aludobozból isszák a fehér bort (legyen az bármennyire is finom), ugyanúgy a magyarok többsége sem tekint a tablettás borra Hungarikumként. (Kedves Krisztina, ebben most semmi cikizés nincs, csak ehhez a témához nagyon adta magát az a 2 fotó. Remélem, nincs harag.)

Higyjétek el nekem, Magyarországról nézve nagyon messze van Amerika. Nem csak földrajzi értelemben. A messze itt és most azt jelenti, hogy Magyarországon élve, az USA-ba egyszer sem látogatva nagyon könnyű rossz értékítéletet hozni egy fél kontinens méretű országról és annak polgárairól. Főleg, mert a legtöbbször csak a macskás-mikrós mende-mondák és a híradások riportjai, beszámolói állnak rendelkezésére annak, aki még nem járt Amerikában. Ezek nagyon torz és erős szűrők, amelyeken sok esetben a valóság csak egy kis szeletkéje jut át. Természetesen, saját tapasztalás nélkül is lehet véleményünk valamiről/valakiről, de az a fentiek miatt kevésbé lesz megalapozott.


(kép forrása)

Tudom, hogy bizonyos körökben és személyeknek még mindig divat kritizálni és zsigerből utálni mindent, ami amerikai. (Ezt a viselkedési formát egy bizonyos intelligencia szint felett azért illik elutasítani.) Tapasztalatom szerint ez egy régi, rossz szokás, a magyarok egy részénél megmaradt még a 80-as évekből. Akit érint, annak talán ideje lenne első kézből informálódnia és szemlétet váltania. Ez csak a hasznára válna, bárminnyire sem ért velem egyet ebben.

A tavalyi évben, munkámból kifolyólag, 26 alkalommal jártam az USA-ban (Illinois – Texas – Kalifornia – Washington államok által alkotott négyszögben kb. mindenhol, legalább egyszer) és rövidebb-hosszabb ideig élvezhettem a vendégszeretetüket. Te, aki annyira utálod őket, hány alkalommal is vendégeskedtél náluk az elmúlt 10 évben? (Költői volt a kérdés, szerintem tudom a választ.)

Ha visszagondolok ezekre a napokra, hetekre, nagyon kevés negatív dolog jut eszembe. Negatív, csalódásra okot adó élményem szerintem nem is volt. Vagy ha mégis, akkor az, ahogyan a példa mutatja, nem vált emlékezetessé. Nem, nem védem Amerikát, nem védem az amerikaiakat, csak próbálok pártatlanul és reálisan véleményt formálni, valamint pozitívan viszonyulni az élet adta élményekhez, feladatokhoz és így a legjobbat kihozni a hétköznapokból.

Nem szabad és nem kell gyűlölni, megvetően lenézni, habzó szájjal megszólni egy másik társadalmat azért, mert más hatások érték évtizedeken keresztül, mert más gazdasági helyzetben van, mert hozzánk, magyarokhoz képest másképp gondolkodnak, mert az Ő életük kevésbé gondterhelt, mint a mienk, magyaroké, mert az Ő történelmük más eredményeket tud felvonultatni, mert az Ő oktatásuk, lexikális prioritásuk más, mint a magyar.

 

Amcsi-magyar, 2 jó barát…

Ugyanakkor ha már össze kell hasonlítanom az amerikaiakat a magyarokkal és a magyarokat az amerikaiakkal, akkor el kell mondanom, hogy mindkét társadalomban vannak olyanok, akiknek a jelenlegi technológiai fejlettségünk, a jelenlegi gazdasági- és politikai események összetettsége már kívül esik a könnyen befogadható és egyszerűen értelmezhető körön. Azaz az egyén a körülötte zajló folyamatoknak már csak a külső szemlélője és napról napra kevesebbet ért meg a számára is fontos összefüggésekből.

(fotó: EyeEm)

Igen, pontosítanom kell magamat: mindenk kornak megvoltak azon egyénei, akik az adott kor fejlettségét, eseményeit, történéseit nehezen, vagy egyáltalán nem tudták a megfelelő módon befogadni és értelmezni. Ez nem új dolog, ez igaz. De minél többet fog tudni az emberiség, annál többen lesznek, akik lemaradnak és nem fognak tudni egy szinttel feljebb gondolkodni.

És a nem tudásból, a nem értésből születnek meg azok az orbitális ostobaságok, mint a mikróban szárított macska és a nem tudásból, a nem értésből kifolyólag kezdenek az ilyen butaságok terjedni és lesznek évtizedekig élő városi legendák. Amelyek még az internet korában és élnek és virulnak. Akkor, amikor kvázi ingyen, minden írni és olvasni tudó számára mérhetetlen mennyiségű információ áll rendelkezésre karnyújtásnyira.

Azok pedig, akik tartják a lépést, sőt, utat mutatnak tevékenységükkel és mindent tőlük telhetőt megtesznek, nos, Ők már megemlítésre és/vagy linkelésre kerültek ebben a cikkben. Rájuk, munkásságukra illik nagyon büszkének lenni és nem összemosni őket olyanokkal, akik miatt – nemzetiségüktől függetlenül – szégyenkezni valónk volna.

Egy szó, mint száz: az amerikaiak nem hülyék (ahogyan más nemzetek polgárai sem). Nem szárítanak macskát mikróban és többségében nem támogatják Trump politikáját: sem intézkedéseivel, sem döntéseivel, sem tetteivel nem értenek egyet. S nem csak a polgárok többsége, hanem több amerikai cég, vállalkozás sem szimpatizál Trump a gazdaságot és kereskedelmet érintő javaslataival, törvényeivel. Hasonlók kijelenthetők a magyarországi viszonyokról és a magyar emberekről is. Nekünk sem esne jól, ha egy Napóleon-komplexusos politikus zavaros ügyeletei, pénzügyei, hatalommániája, és gyermeteg ügyei (kisvonat, focilabda, játékvár) miatt vélekednének rólunk negatívan más nemzetek.

Lehet, sőt, kell velem vitatkozni. Véleményed elmondhatod eme cikk Facebook posztja alatt, vagy Messenger-en, illetve Twitter-en és e-mailben.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!

– Lázadó

A Koronázók És A Sasok

Kedves Hallgatóink, Olvasóink jól tudják már, hogy Lator és az én (Lázadó) szívemhez közel állnak a küzdő sportok és az amerikai futball.

Két hírt hoztam a mai napra. Egyik sem a siralmas szinvonalú magyar (gurulós) fociról fog szólni, hanem a sokkal sikesebbnek tűnő és Magyarországon is egyre népszerűbb amerikai futballról.

First Field – a korona első ékköve

2016.  áprilisában adták át Magyarország legelső amerikai futball pályáját Székesfehérváron, a “Királyok városában”, amelyet First Field-nek, azaz Első Pályának neveztek el. Valóban 120 yard (109,73 méter) hosszú, végeiben sárga Y-kapukkal, igazi felfestéssel a zöld gyepen, tehát mindenben megfelel a szabványoknak. A pálya, amely a városvezetés hatékony támogatásának köszönhetően (abszolút példaértékűen! – a szerk.) jött létre közel 200 millió Ft beruházásával a korábbi MÁV Előre sporttelepén, a helyi csapat, a Fehérvár Enthroners (magyarul Fehérvár Koronázók) játsza hazai mérkőzéseit.

Fehérvár Enthroners

A 2016. április 30-i átadó ünnepségen és bajnoki mérkőzésen, kiemelendő az esemény jelentőségét, meghívott vendégként jelen volt és beszédet mondott Colleen Bell, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete. A magyar himnuszt Miklósa Erika, Kossuth-díjas operaénekesnő énekelte el. A jelenlevők többek között megtekinthették a szurkolólányok táncos-zenés showját és a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar bemutatóját is.

Hogy ez az egész miért volt olyan különlegesen nagy dolog?

Sok magyar és kelet-európai csapat ugyanazon a focipályán tartja edzéseit, játsza mérkőzéseit, amelyeken a gurulós (európai) focit is játszák. Azaz nincs saját pályájuk. A focicsapatok, illetve a focipályák tulajdonosai sok esetben nem szívesen engedik fel az amerikai futballt a gyepre, mert a játékosok – véleményük szerint – felszántják azt, tönkre teszik a füvet, mindamellett, hogy teljesen más felfestés szükséges a tojáslabdás sportág számára. Sok esetben csak az edzőpályát vehetik igénybe a sporttelepeken az amerikai futballcsapatok. Ha egyáltalán sikerül megállapodniuk valakivel erről.

A Magyar Amerikai Futball Szövetség (MAFSZ) éves szinten hozzávetőleg 15 millió forintos keretből gazdálkodik. A magyarországi amerikai futball csapatok tagdíjakból és szponzorációs pénzekből tartják fent magukat. Ebből fizetik a felszerelést, a pályabérlést, a csapat utaztatását és a MAFSZ tag- és nevezési díjait. Hogy érzékelhető legyen a fenti összeg “nagysága”, mondok egy példát magyar (gurulós) focicsapata költségvetésére. A DVSC éves szinten 1.100.000.000 Ft-ból gazdálkodik 2017-ben (NB I-es viszonylatban ez az összeg a középmezőnyt (6-7. helyet) jelenti).

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Sportért Felelős Államtitkársága a MAFSZ számára 2017-ben összesen 8.844.044 Ft-os támogatást adott sportági célokra. Egy egész sportág kapott ekkora összeget, egy egész évre.
Mennyibe kerül egy magyar focista? A legdrágábbak 4,8 – 8 millió Ft. Havonta.
Menniybe kerül egy átlagos magyar focistadion felújítása, megépítése?  Több milliárd forintba.
Mennyibe kerül egy felújított stadion működtetése? Átlagosan 150.000.000 Ft az éves üzemeltetési és karbantartási költség, stadiononként.

Továbbá fontos információ, hogy az amerikai futball magyar játékosai amatőr sportolók, minden költségüket saját pénzből finanszírozzák! Munka, tanulás, család mellett hobbiként, szabadidős tevékenységként űzik a sportot!

a fehérvári First Field lámpaféynben

Az első, a sportág szempontjából történelmi mérkőzésen a Koronázók csapata 60-0-ra legyőzte a Boda Troopers csapatát. (Boda egy Baranya megyei zsákfalu Pécstől nyugatra, alig több, mint négyszáz lakossal.) Azóta pedig véget ért a 2017-es magyar bajnokság, amelynek mind az alapszakaszát, mind a középszakaszát veretlenül játszotta végig az Enthroners.

Fehérvár Enthroners sisasok és vállvédők

A döntő mérkőzést, a Pannon Bowl-t, a Budapest Eagles ellen vívták, amelyet 28-7-re megnyertek és így a 2018-as szezonra feljebb léphettek a magyarországi legmagasabb csoportba, a HFL-be.

 

További jó hírek, nem csak fehérváriak számára

A Takarodó úti First Field, amely kizárólag amerikai futball pályaként funkcionál, régi-új pálya egyben, mivel több szerkezeti eleme az idő közben felújított Sóstói Stadionból származik. A mérkőzéseket több, mint 4000 néző (közülük 1400 fő a tribünön ülve) kisérheti figyelemmel.

És ennyi férőhelyre bőven szükség is lesz, mivel 2020-ban ezen a pályán rendezheti meg a MAFSZ az egyetemi amerikaifutball-világbajnokságot, előre láthatólag 8 csapat részvételével, köztük a magyar válogatottal.

 

A Sasok új fészke

A következő mérföldkő sem váratott sokáig magára. A következő idényben szintén a HFL-ben játszó Budapest Eagles (magyarul Budapest Sasok) vette birtokba a főváros XV. kerületében található egykori Testvériség sporttelepet, ahol a múlt hónapban építkezésbe kezdtek.

A Pólus Center szomszédságában épülő új pálya “Budapest első szabványméretű amerikai futball pályája lesz, amely kifejezetten csak ezé a sportágé lesz, teljes felszereltséggel” – mondta Boda Gábor, a csapat vezetőedzője a Digi Sporton. Az új amerikai focipálya tervezésében a DIGIsport munkatársai is részt vettek, így akár 8 különböző pontra elhelyezhető kamerákkal is rögzíthetők a mérkőzések. Elmondta még, hogy szeretné, ha a pálya nem csak az Eagles-é lenne, hanem valamennyi budapesti amerikai focicsapat is igénybe venné.

A pálya és a kiszolgáló létesítmények felújítása, átépítése nem állami, hanem támogatói és szponzorációs pénzekből, tagdíjakból, Boda Gábor szavaival élve: “kínkeservesen összeszedett forintokból” kerül finanszírozásra.

A Sasok vezetőedzője bizakodó, reméli, hogy 2018. április végéig elkészülhet az új pálya és még a tavasszal lejátszhatják első mérkőzésüket.

 

Részese akarsz lenni az élményeknek te is?

A magyarországi amerikai futball csapatok gyakorlatilag folyamatosan tartanak toborzást. Akinek kedve van játékosként kipróbálnia magát, vagy csak kíváncsi eme nagyszerű csapatjátékra, annak magával ragadó szellemiségére, fergeteges hangulatára, keresse fel a lakhelyéhez legközelebb eső, vagy szívének legkedvesebb csapatot elérhetőségeinek valamelyikén.

SŐT! Egy-egy edzésen, mérkőzésen nem csak játékosokra, hanem segítőkre is szükség van! Ha szívesen lennél “önkéntes” segítője valamelyik csapatnak egy-egy alkalommal, vagy akár rendszeresen is, bátran vedd fel velük a kapcsolatot további információkért!

A Magyar Amerikai Futball Válogatott Diadala

A legfontosabbal kezdem:

Magyarország amerikai futball válogatottja 42-3-ra legyőzte Szlovákiát!!

A Kanada Banda szívből gratulál a győzelemhez! Egykori sportemberekként (Lator, mint ezüstérmes teak-won-do olimpikon, és Lázadó, mint volt amerikai foci játékvezető) tudjuk, hogy nagyon komoly, fáradságos munka, töretlen lelkesedés, igazi küzdeni akarás, a játék valódi szeretete hozhat csak ilyen kiváló eredményt!

A mérkőzést Budapesten, az Új Hidegkuti Nándor (volt MTK) stadionban játszották le szeptember 16-án, szombaton. Jegyár: 3000 Ft. Nézőszám: 4750 fő. Plusz a játékosok, a játékvezetők, a csapatok további tagjai (edzők, segítők, stb.), a kötelező orvosi személyzet, a sajtó képviselői, és a stadion üzemeltetői. Máris több, mint 5000 ember.

 

Élő televízió közvetítés, telt ház, fergeteges hangulat, non-stop szurkolás a lelátókon. Igazi ünnep volt ez a nap a magyar amerikai foci szervezőinek, játékvezetőinek és játékosainak, szurkolóinak egyaránt. A távolság miatt nekem be kellett érnem az online elérhető felvétellel.

Nem szokásunk, eddig legalább is nem volt rá példa, hogy magyar híroldalakra hivatkozunk egy-egy bejegyzésünk kapcsán. Most azonban kivételt kell tennünk. A Facebook-ot lapozgatva találtam szembe magam az Alfahír alapítványi hírportál cikkével, amelyben a mérkőzésről mondanak szubjektív véleményt. Emlékezetem szerint sokszor szenzációhajhász cikkeik vannak és a tavalyi évben gyanúba is keveredtek, mint a Putyin-féle propaganda magyar terjesztői. Már csak ezek miatt sem jár a lájk és a követés Facebook-on, sokkal inkább fenntartással olvasom cikkeiket.

 

De!

Most kivételt kell tennem. Átböngészve a magyar online hír- és sportoldalakat (linkek a bejegyzés végén) ők voltak az egyetlen(!) olyan oldal, akik a mérkőzésen kívül mást is láttak aznap. Az egyszerűség kedvéért beillesztem a leglényegesebb részt a cikkből:

“Nem volt ordenáré üvöltözés sem, vagy atomrészeg dajdajozás. Mindenki azért érkezett, hogy kulturáltan szórakozzon, jól érezze magát és szurkoljon a magyar válogatottnak. A mérkőzés kezdete előtt a nemzeti himnuszokat mindenki csendben, felállva hallgatta végig. Nem volt füttyszó, nem volt bekiabálás, nem volt „szar Szlovákiázás”. Ez aztán az egész meccs alatt sem volt jellemző. Sőt, ha megsérült valaki az ellenfél csapatából, azt szolidárisan megtapsolta a közönség. Sportszerűség uralkodott a lelátókon és a pályán is. Eközben az ember láthatta, érezhette, hogy a játékosok küzdenek, harcolnak. Rengeteg egyéni teljesítmény tette hangulatossá az egész mérkőzést. Ez végre valami olyan volt, mint amilyennek egy sportmérkőzést képzelne el az ember, amelyre szívesen vált jegyet, amelyre szívesen ellátogat hétvégente.

Azt már csak a végén vettem észre: a mérkőzésre nem voltak kivezényelve rendőrszázadok, meg vízágyúk, hogy biztosítsák azt. De nem is volt szükség lekordonozott „kiemelt biztonságúvá tenni” az eseményt. Magyarország győzelme után (amely megkoronázta az egész élményt), a szurkolók kulturáltan, dobálózás, ordítozás és csörömpölés nélkül indultak haza”.

Azt hiszem, az idézett cikkben minden benne van. Jó pár évvel ezelőtt a fentebb említettek voltak azok a dolgok, amelyek miatt bele szerelmesedtem ebbe a sportba!

Szóval ők, az Alfahír írtak egyedüliként arról, hogy milyen is volt ez a válogatott mérkőzés egy néző szemével. Meglátták azt, amit szerintem csak kevesen. Ahogyan a MAFSZ is írja Facebook bejegyzésében:

  • az MTK volt az egyetlen, aki a pályájára engedte az amerikai focit.
  • A Szövetség éves szinten kevesebb, mint 10 millió forint állami támogatást kap. (Ehhez képest mennyibe is kerül egy haverokkal felépítetett stadion?) A minisztérium szerint ennyi jár az amerikai focinak, melyből mindent meg kellene oldaniuk.

Azaz állami oldalról szinte láthatatlan a támogatás mértéke ahhoz képest, hogy más, kevésbé sikeres gurulós foci csapatok, vagy maga a nemzeti futball válogatott mekkora összegekből gazdálkodhatnak… Arról nem is beszélve, hogy esetükben szinte alig fedezhető fel a győzni akarás, a lelkesedés, vagy a sportág szeretete, holott több tízmilliós forintos éves fizetést tesznek zsebre akkor is, ha kritikán aluli a címeres mezben nyújtott teljesítményük. Igen, most is ugyanazt a pénzt kapják, miután a válogatott a FIFA ranglistán az 59. helyre zuhant vissza.

Ne feledjük, hogy a magyar amerikai futball játékosai “amatőrök”. Azaz ők fizetnek azért, ha játszani akarnak: meg kell venni/bérelni kell a felszerelést, havi, vagy éves tagdíjat kell fizetni, a sportorvosi vizsgálat sincs ingyen. Aztán el kell autózni, buszozni az edzésekre, mérkőzésekre egész évben, akkor is, ha az az ország másik végében van. Nekik tehát ez egy költséges szabadidős tevékenység, egy olyan szenvedély, aminek munka, család mellett hódolnak.

Szemben a “profi”, gurulós focit játszó focistákkal, akik a sportból élnek, ezzel kelnek, fekszenek, de mégsem érzik magukénak. Ha rajtam múlna, kötelezővé tenném az NB I-ben és NB II-ben játszó valamennyi focistának, hogy vegyen részt egy amerikai futball edzésen, nézzen meg egy mérkőzést a kispadról, testközelből. Rájuk férne, hogy valami olyat lássanak amatőröktől, amivel profi sportolóként talán még nem is találkoztak.

  • A sporttársak valódi tisztelete.
  • A játék végtelen szeretete, alázatos hozzá állás.
  • Az elszántság, a szűnni nem akaró győzni akarás.
  • A tisztességes küzdelem, a fair, sportszerű játék.
  • A mindenkor fergeteges hangulat a lelátón.

A szukolói csoportokról, a “félelmetes B-középről” nem is beszélve… nekik is bőven lenne mit tanulni! Lehet a játékot élvezve, rendbontás, balhé nélkül, a másik fél megalázása nélkül is szurkolni.

Egy szó, mint száz, engem rabul ejtett a játék, bárcsak több időt szentelhetnék neki… Itt, Észak-Amerikában pedig teljesen más a sport kultúra, a sporthoz való hozzá állás, mint Magyarországon.

Egy-egy mérkőzés egy különálló program, akár családdal, akár barátokkal, kollégákkal látogatnak ki az emberek a kedvenc csapatuk meccsére. A különböző csapatok szurkolói egymás mellett ülnek a lelátón, a meccs után együtt eszik a hot-dogot, hamburgert a gyorsétteremben. Tudnak örülni a másik sikerének, őszintén, szívből.

A stadion nem “csak egy stadion”, hanem egy szabadidőközpont is egyben. Éttermekkel, edzőteremmel, játszóházzal a gyerekeknek, sportszer áruházzal, stb. Még az egyetemi csapatoknak is 80-100.000 fős stadionjaik vannak… És nem is a nézőszám a lényeg, hiszen még az egyetemi meccsek is mennek a kábeltv-ben, hanem a közönség lelkesedése és a teltházas mérkőzések hétről-hétre. Itt egy remek cikk a témában. Érdemes elolvasni.

Mi, magyarok már az 1960-as években űztük ezt a sportot. Persze nem hazánkban, hanem az Egyesült Államokban. Mondhatnám azt is akár, hogy az amerikai focinak már több, mint fél évszázados öröksége van a magyarok számára. Kezdve a felsorolást a Gogolák testvérekkel, Károllyal és Péterrel. (A név valószínűleg a Bérgyilkos a szomszédom c. dulógia miatt lehet ismerős.) Továbbá Joe NamathLarry Csonka, valamint Bernie Kosar, Louis Roy Groza, George S. Halas, Don Shula, Joe Theismann, Thatcher Szalay és Andy Farkas. És a legifjabb generáció: Meskó Zoli és Tóth Csaba. (Elnézést kérek, ha kifelejtettem volna valakit.)

magyar amerikai futball válogatott

Az amerikai futballnak egy olyan egyedi szellemisége, lenyűgöző hangulata van, amíről oldalakat írhatnék. Még otthon, a következő mérkőzésre készülve, majd a pálya szélén állva élhető át ez igazán. Szavakkal átadni ezt az érzést nagyjából lehetetlen. Sokkal egyszerűbb megérteni ezt, ha személyesen végig szurkolod a következő amerikai foci mérkőzést, vagy belevágsz ebbe az egyre népszerűbb sportba és meglátogatsz egy edzést. Vagy jelentkezel játékvezető képzésre.

Addig is, ha teljesen új számodra ez a sportág, itt ismerheted meg az alapokat. A mérkőzésekről, a hazai bajnokságokról pedig az egyes csapatok weboldalai mellett a Magyar Amerikai Futball Szövetség honlapján és Facebook page-en tudsz informálódni a legfrissebbekről!

A válogatott mérkőzés 2,5 órás közvetítése
megtekinthető a MAFSZ YouTube oldalán.

 

magyar amerikai futball válogatott

És most, a jól megérdemelt vastaps mellett, jó hangosan szóljon a csaptnak a:

SZÉP VOLT FIÚK!

SZÉP VOLT FIÚK!

SZÉP VOLT FIÚK!

 

 

Linkek a tudósításokról (a teljesség igénye nélkül):

  • A Nemzeti Sport 7, azaz hét soros beszámolója! Ööö, hét sor? Tényleg csak ennyire futotta? Ez vonatkozik a 24.hu-ra is. Őket már be se linkelem.
  • Az index.hu ennél is rövidebbre vette. Ők 6 sort bírtak összehozni. Remek.
  • Az origo.hu–n nem találtam hírt a meccsről. Ahogyan a hirado.hu-n sem. Vajon miért?
  • A pozsonyi Újszó 5 sorban emlti a mérkőzést.
  • Bulvár létére azonban a Blikk elismerésre méltó kis írást közölt le! 🙂 Jár a buksi simi.

+1: a Wikipédia szócikkek

A fotók a MAFSZ Facebook oldaláról származnak.


Tags: mafsz magyar amerikai futball foci válogatott győzelem Alfahír